Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

Divatház a tsz-ben Minta után értékesítenek A Rameco nagykereskedelmi ágazatnál mintakollekció alap­ján választja ki Orgován Sándorné vevő (jobbra) a divatos ruhaneműt, amelyben Minkovits Lászlóné a mintaterem ve­zetője segít neki. Kevesen tudják, hogy a Rá­kos Mezeje Mgtsz milyen szerteágazó tevékenységet folytat kiegészítő üzemágai­ban. A fémipari üzemekben különböző ipari berendezése­ket, alkatrészeket gyártanak. Van ennél könnyedébb ele- ganciájú üzletága is a közös gazdaságnak. Ezek közé tarto­zik az exportcsomagoló rész­leg, ahol negyvenen dolgoz­nak. Szocialista és tőkés pia­cokon értékesített könyveket raktároznak, illetve csomagol­nak és postáznak. Ezt az ex­portmunkát annak idején a Kultúra Külkereskedelmi Vál­lalattal történt fúzió tette le­hetővé. Ugyancsak szép és dekora­tív ruhadarabok kerülnek ki az Interfer-raktárakból. Ez a kereskedelmi ágazat évről év­re nagyobb mennyiségű, a legújabb divat szerinti női, férfiújdonságokat raktároz, illetve értékesít a honi pia­con. Népszerű az az akciójuk, amelyet minden évben meg­tartanak. Ezen a tsz-dolgozók (alkalmazottak és tagok egy­aránt) kedvezményes áron vá­sárolhatják meg a Wrangler és egyéb márkás ruházati ter­mékeket. Egy-egy ilyen alkal­mi vásáron a bevétel eléri a 6—8 millió forintot is. Rame­co — ez a neve a legújabb nagykereskedelmi ágazatuk­nak. A központban működő raktárban a gyártók és ke­reskedők kulturált körülmé­Hatalmas konténerekben so­rakoznak a divatos farmerek és más divatos ruhák. A meg­rendelők kívánsága szerint állítja össze a szállítmányt Csákó Dezsőné és Goda Ti- borné. (Vimola Károly felvételei) nyék között találkozhatnak egymással, s megbeszélhetik az üzleti ügyeket. A Rákos Mezejében úgy tartják, hogy a melléküzem­ágak tevékenysége egyáltalán nem mellékes. Ennek szelle­mében nagyon odafigyelnek valamennyi üzletágukra, a piac igényei szerint fejlesztik, korszerűsítik a feltételeket. G. J. Vízkorlátozási közlemény A Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat vecsési üzem­egységétől érkezett az alábbi közlemény: Gyömrő, Üllő köz­ségek vízigénye tartósan meg­haladta a szolgáltató vízbázis mértékadó kapacitását. A víz­mérleg egyensúlya megromlott, a zavartalan vízellátás nem biztosított. A vízellátási hely­zet javítása érdekében a fenti községekben szakaszos vízszol­gáltatás került bevezetésre, oly módon, hogy Gyomron reggel 7 órától 8 óra 30 percig és 19- től 20 óra 30 percig; Üllőn dél­előtt 8 óra 30 perctől 10 óráig és 17 óra 30 perctől 19 óráig teljes nyomást biztosítanak. A fenti időszakon kívül mindkét településen részleges vagy tar­tós vízhiány várható. ^ ŐRI ííiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1988. JÚLIUS. 16., SZOMBAT A párt-végrehajtóbizottság tárgyalta Dicséretes nemzetiségi politika Lőrincz Ferencné, az MSZMP Vecsési Bizottságának titkára szemlátomást kicsit tartott tőle, hogy a hallga­tóság nem értékeli majd az ötletet. Pedig nagyon is azt tette. A bejelentésre — miszerint a szokásos szóbeli ki­egészítés helyett videoképeken szeretné bemutatni aVe- csés nemzetiségi kultúrájának ápolásában tett lépéseket, jórészt persze csak a legkiemelkedőbb eseményekre szo­rítkozva — az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Végrehajtó Bizottságának tagjai örömmel és érdeklődés­sel reagáltak. S a látvány — bár a vecsé- siek 18 videokazettára rögzí­tett, 33 órás „gyűjteményéből” csak mintegy 20 percnyi per­gett — többet beszélt a sza­vaknál. A sváb bálok hangu­lata, a nemzetiségi néptánc­fesztivál felvonulás, az alka­lom, amikor egy idős vecsési asszonytól egy csöpp lány át­veszi a nagykendőt a hagyo­mányőrzés jelképeként, német szavak kíséretében: '„őrizze­tek, hogy 200 év múlva is le­gyen kinek és legyen mit át­adni", s „köszönjük, őrizni fogjuk” ... Órákra bele lehe­tett volna feledkezni. De hát a szavaknak, az információnak, a tájékoztatásnak is megvolt a maguk helye a vb-ülésen, amely elsőként a nemzetiségi kultúra vecsési ápolásának ta­pasztalatait tárgyalta meg, a Pest megyei pártbizottság 1979. szeptember 21-i határozatá­nak tükrében. Vecsés lakosságának száma 23 ezer — 8-10 százaléknyi le­het a német nemzetiség. Le-' hét —, mert pontos felmérés nem történt, s az 1970-es nép- számlálás adatai nem tekint­hetők pontosnak, hiszen a nemzetiségi származású állam­polgárok egy része olyan fo­kán áll a nyelvi asszimiláció­nak, hogy nem érzi anyanyel­vének a szülei, nagyszülei ál­tal beszéltet — s a kérdőív rovatába „magyar” került. A községben élő nemzetiség tudata azonban az utóbbi évek­ben észrevehetően fejlődik, erősödik, s képes ennek ki­fejezést is’adni. Van rá lehe­tősége: bátran és öntudatosan vallhatja meg nemzetiségi vol­tát, fogalmazhatja meg igé­nyeit. A nemzetiségi családok zö­me a régi faluban él. A nyelv­Kis természetjárók Erdőn, mezőn gyalogosan Reggelire Erzsiké néni ked­veskedett nekünk: bográcsban akarta megfőzni sokunk ked­vencét, a tejberizst, hogy ele­gendő kalóriával induljunk ne­ki a túra leghosszabb távjá­nak, a mai 25 kilométernek. Akárhogy igyekezett azonban, vállalva a lehetetlent, főztje — sajnos — nem aratott oly osztatlan sikert, mint Gazsi bácsi paprikás krumplija. (Szarvaskőn, s a második pi­henőnél aztán majd bebizo­nyosodik: nem az étvá­gyunkkal van baj, éhesebbek és étkesebbek voltunk, mint valaha, s mindent fölfaltunk, amit Erzsiké néniék a cso­magtartóban utánunk hoztak.) Utunk a Telekessy erdész­háztól a szarvaskői vasútállo-- másig erdőben vezetett, — szinte meglepetés volt, ahogy egy bércről a település és az országút — vasút alattunk fu­tó szalagjai a szemünk elé buk­kantak. Nagyon parányi és távoli volt minden, mégis né­hány perc alatt lejutottunk. Ez a gyorsaság is meglepett minket. De legjobban talán a látvány, ami a vasútállomá­son fogadott: kinn és benn példás rend és tisztaság, a váróterem" asztalain friss vi­rágcsokrok. A „személyzet” két hölgy — talán kedvtelésből teszik, mindezt, de a „varázs­lat” sikerül: mindannyian le vagyunk nyűgözve attól, hogy ma Magyarországon így is kinézhet egy vasútállomás. Pe­dig nem valószínű, hogy a MÁV magánvállalkozás for­májában kiadta volna. Talán a szép környezet hatott az ál­lomás környékére is? Milyen jó lenne, ha a monori meg­újuló vasútállomás is meg­őrizne valamit ebből a szép­ségből, igényességből. A kút friss vize már csak ráadás volt mindehhez; teljesen fel­frissülve, újjászületve indul­tunk tovább. Különleges természeti kép­ződményekkel is találkoztunk, amelyek legtöbbször mész­kő eredetűek, s a legkülön­bözőbb alakzatokat formáz­zák. Közülük is a legjelleg­zetesebb, s talán méretével is a legnagyobb a siroki várral szemközti ormon magasodó Barát és Apáca, mint valami szoborpár feszülnek neki az időjárás és az idő viharainak... A siroki vár mostani, romos állapotában is lenyűgöző lát­vány: mintha valami' hatal­mas sziklatömb lenne, ami­nek üregeit az emberi kéz munkája képezte volna ki la­kótermekké, bástyákká. (A vár különben szó szerint is lenyűgözött minket, annyira, hogy Józsi bácsit, Kingát és a tanár bácsit hátrahagyva mi előre indultunk a kék jelzé­sen, s csak jóval Sirok után — ahol mai szállásunk várt —, kezdett gyanússá válni, hogy 25 km ide-oda, mi még túl is teljesítettük a mai tervet. Zoli tanácsára aztán visszafordultunk, ez volt a szerencse, így legalább hama­rosan összetalálkoztunk Józsi bácsival és Zoli bácsival, akik már autóval indultak utá­nunk.) Az estébe nyúló kis kaland után igazán jóleső érzés volt beérkezni a sátorba, amely ma a Mátravidéki F. tulajdo­nában levő Kútvölgyi tábor­ban volt, s ahol Zoli bácsiék jóvoltából már álltak a sát­raink, s finom vacsora várt minket. (Mint kiderült, a lo­bogók és a kapu feliratai: „Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket!” — bármilyen hízelgő lenne is, nem nekünk szól: holnap reggel juliális lesz, a tábort ezért már ko­rán el kell hagynunk.) Hogy a zuhanyozóban csak hideg vízzel, s elemlámpa fénye mellett tudtuk lemosni az út porát magunkról, senkit sem zavart. Laci meg is jegyezte tréfálkozva: „Otthon is így takarékoskodunk majd.” Tisztelettel: a hátizsákosok oktatás igénye e területen igen magas. A tagóvodában egy óvó­nő előzetes előképzés után az idén meg is kezdheti a német nyelv tanítását — amely ta­nítás egyébként az egyes szá­mú összevont napközi otthonos óvodában már 1976 óta siker­rel bonyolódik. Az ottani óvó­nő maga is nemzetiségi szár­mazású, anyagot is gyűjt ah­hoz, hogy a hagyományokon alapuló mondókákat, dalokat, népi játékokat átadhassa az apróbbaknak. Akik egyébként a nagycsoportban már aktív szókinccsel rendelkeznek, de még eredményesebben lenné­nek taníthatók, ha otthonról is hoznának ismerős szavakat. Otthon azonban nemigen be­szélik a nyelvet — bár egyre nagyobb számban tartanak igényt arra, hogy gyerekeik el­sajátítsák az irodalmi németet. Ezért aztán mindkét iskola minden osztályában van né­met nyelvű oktatás, bár az ez­zel foglalkozó tanárok erősen leterheltek-,'s évek-óta-gondot okoz a szakos nevelőkkel va­ló ellátottság hiánya. A község vezetői erősen keresik a lehe­tőséget, hogy ezt orvosolják. A nyelvet oktató intézmé­nyeknek irodalommal segít a könyvtár, ahol hatszáz kötet­nyi a német nyelvű könyv, s négyféle folyóirat is a nemze­tiség nyelvén olvasni kívánók rendelkezésére áll. A honismereti kör 1968 óta működik. Nemzetiségi közös­ségnek tekinthető, hiszen a ta­gok 90 százalékban nemzeti­ségiek, a kör vezetője pedig a nemzetiségi albizottság tagja", a német kongresszus küldötte. A kör tagjai 1969-től gyűjtik a Vecsésre vonatkozó, adato­kat és irodalmat, s célul tűz­ték ki, hogy a lakosság köré­ben újra felelevenítik a régi hagyományokat. szokásokat, viseletét. Kezdeményezésükre alakult meg. a nemzetiségi tánccso­port, amely négy korosztállyal működik, s olyan szép siker­rel, hogy nívódíjas minősítést ért el. Tavaly három alkalom­mal az NSZK-ban turnézott. Stuttgarttal van szoros kap­csolata — ott élnek az annak idején kitelepített rokonok —, de a baráti szálak másfelé is vezetnek: tavaly egy tiroíi csoportot is vendégül láttak. A Vecsési Tanács egy régi épület átalakításával múzeum létrehozását tervezi, amely egyebek között a helytörténe­ti gyűjteménynek is helyet ad majd. Vecsés újratelepítésének 200. évfordulójára a szanálás­ra ítélt temetőrészből értékes német feliratú sírkövekből emlékparkot létesítettek. Az évfordulóra adták ki a tanács anyagi támogatásával a Ve­csés története című monográ­fiát, amely részletesen tartal­mazza a nemzetiségi lakosság történetét is a 'betelepítéstől napjainkig. Mindezekből — s a végre­hajtó bizottsági ülésen a kér­désekre adott válaszokból is — kitűnik: Vecsés nagyközségben eredményes és folyamatos az MSZMP nemzetiségi politiká­jának továbbfejlesztéséről szó­ló határozat végrehajtása. Őrizni a múltat, ápolni a ha­gy ománjmkat, nem elzártan, hanem büszke nyitottsággal, s mindig segítőkre, közreműkö­dőkre, barátokra találni e munkában — így kellene. S hogy nemcsak kellene, de aka­dálytalanul lehet is, arra Ve­csés is példa. Lőrincz Ferencné annak a községi pártbizottsági ülésnek, amelynek ugyané té­ma kerül majd napirendjére, tolmácsolhatja az MSZMP Mo­nori Városi Jogú Nagyközségi Végrehajtó Bizottságának ál­lásfoglalását is, mely dicsére­tesnek minősítette Vecsés nem­zetiségi politikáját. K. Zs. Nem is olyan régen örömmel dicsekedett a La­katos- és Szolgáltató Ipa­ri Szövetkezet elnöke: ifjú cipész került a kisközség­be. Vele hosszú távon szá­moltak, úgy gondolták megoldódik a rossz lábbe­lik javítása a településen. Nem sokáig tartott ez a felhőtlen állapot, mert ha­marosan kilépett a szövet­kezetből a fiatal szakem­ber, s tovább állt. Most ismét szomorú ak- tualitású az alábbi fel­hívás, amelynek közlésére szintén a gyömrői székhe­lyű szövetkezet elnöke kér­te szerkesztőségünket: „Felhívjuk Monor és von­záskörzetében lakókat, hogy a monori (Petőfi Sán­dor utcai) szolgáltatóház cipészrészlegében leadott lábbelikért július 19-én, 20-án 21-én és 22-én reg­gel 8 és 15 óra között je­lentkezzenek. Hozzák ma­gukkal az átvevő blokkot, s vegyék át a cipőket, szandálokat. A cipészrész leget ugyanis betegség miatt bezárják.” Eddig a szomorú közle mény, amelyet akár rek­viemnek is tekinthetnénk. Lassan-lassan ugyanis nem lesz egyetlen cipőjavitó sem szőkébb pátriánkban, Szomorú, de igaz: pont most történik mindez, ami kor már nem lehet olcsó cipőhöz jutni a szaküzle­tekben. Egy-egy családban komoly beruházásszámba megy az új cipők vásárid sa, akár a gyereknek, akár a felnőttnek. Nemrégiben volt alkal­mam beszélgetni egy tisz­tességben megöregedett ci­pészmesterrel, aki szintén ennél a szövetkezetnél dől gozott évtizedeken kérész tül. Máig a fülembe cseng egyik mondata, amely va­lahogy így hangzott: — Ezt a munkát csak szívvel és nagy-nagy lelkiismerette] lehet és szabad végezni... A csendes agónia minket — hétköznapi halandókat — érint a legérzékenyeb­ben, legfájdalmasabban ... Olcsó ruhaneműk Monoron olcsó ruhaneműk kilós árusítása lesz ezen a hétvégen, július 16-án, szom­baton reggel 8-tól 12 óráig a művelődési központban. Labdarúgás Visszavágtak a rokonoknak Nemzetközi barátságos lab­darúgó-mérkőzés: Vecsés— Dornstadt 3-0 (0-0). Még az időjárás, a már-már elviselhe­tetlen kánikula is megkegyel­mezett a vendégjárásnak, kel­lemes idő, szépen rendbeho­zott pálya fogadta a vendé­geket. A több száz órai munka (az ifisták és a felnőttek kö­zös produkciója) már önma­gában is sok elismerést érde­mel, Vecsésen ilyenre a kö­zelmúlt években nemigen volt példa. Tavaly a vecsési ek vendég­szerepeitek az NSZK-ban. A tartalékos az utazástól, no meg Kulturális ajánlatok Gombán az autós kertmo­ziban szombaton és vasárnap 21 óra 30 perckor Nászéjszaka kísértetekkel (színes, amerikai filmvígjáték, Főszereplő: Gene Wilder. Országos premier előtti bemutató)! Gyomron szombaton 16.30- kor filmvetítés a művelődési házban: Szerzetesek géppisz­tollyal, vasárnap 16.30-kor és 18.30-kor A Smaragd román­ca (színes, szinkronizált ame­rikai kalandfilm). A Strand kertmoziban ma 21 óra 15 perckor A nindzsa színre lép. Monoron a művelődési köz­pontban ma 8-tól 12-ig olcsó ruhaneműk vására. A mozi­ban ma és holnap 16 órakor A király és a madár (színes, szinkronizált francia rajz­film), szombaton és vasárnap 18 és 20 órakor Krokodil Dundee (színes, ausztrál film­vígjáték), az autós kertmozj- ban a Volán-tejepen 21 óra 30 perckor Júdás hadművelet (színes, szinkronizált francia kalandfilm, országos premier előtti bemutató!). Sülysápon vasárnap 18 óra­kor filmvetítés a művelődési házban A nindzsa színre lép (színes, amerikai kung-fu ka­landfilm). Ecseren Mai mérkőzés Érdekesnek ígérkező barát­ságos labdarúgó-mérkőzés színhelye lesz ma, szombaton délután 3 órakor az ecseri sporttelep. A körzeti bajnok­ságban szereplő hazai felnőtt­együttes az Erzsébeti Sparta­cus MTK NB III-as együtte­sét fogadja. A fővárosiaknál több volt NB I-es játékos is szóhoz jut, így többek között Ebedli Zoltán, a Fradi egyko­ri üdvöskéje. A helyi sportkör vezetői szeretettel várnak minden szurkolót erre a nyári focirá­adásra. a jó bajor söröktől fáradt együttes nagyon súlyos vere­séget szenvedett. A megyei bajnokságban sze­replő vendégek minden bi­zonnyal erre emlékeztek, mert meglehetősen könnyedén akar­tak játszadozni, de később ki­derült, ebben is vecsésiek a jobbak. Közben egy nagyon szép epizódra is sor került — ezen a mérkőzésen lépett utol­jára pályára Bajkó József és Bende Péter, az elmúlt két évtized két hűséges, kitűnő labdarúgója. Amikor lejöttek a pályáról a- játékosok és a közönség vastapssal köszönte meg a pályán eltöltött évti­zedeket. Ami a mérkőzést illeti: vég­re egy olyan találkozó, ahol egyértelműen a magyar csa­pat volt jobb, játszotta a szel­lemesebb, korszerűbb focit. A kitűnő formában lévő ifj. Mül­ler vezérletével, aki ezúttal nemcsak játékával, hanem ve­zéregyéniséghez méltó maga­tartásával is kitűnt. Nagyfe­jed, Török és társai a második félidőben már helyenként szi­porkáztak. Utoljára játszott Vecsésen Mohácsi is, aki ki­tűnő játékkal és parádés gól­lal búcsúzott. (A Gyömrőben folytatja pályafutását.) A mérkőzés végén barátsá­gos kézfogással, majd utána közös vacsorán búcsúzott egy­mástól a két csapat, de csak a jövő évig. Akkor ugyanis ismét az NSZK-ba utaznak a vecsésiek. A gólokat Müller, Török és Mohácsi szerezték. Jó: Bajkó. Bende. Müller (a mezőny legjobbja), Nagyfejed, Mohácsi és Török. Sz. A. (ISSN 0133—2651 (Monori Hlrtap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom