Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

Szakmai gyakorlaton Abbéval nézi a levet Manapság nemigen van olytan munkaterület a kon­zervgyárban, ahol ne talál­koznánk valamely szakma ta­nulóival. Ott vannak a ter­melőmunkában éppúgy, mint a karbantartó üzemekben vagy a laboratóriumokban. A minap a minőség-ellenőrzési főosztályon jártunk és Rácz Lajosné laborvegyésszel talál­koztunk. Elmondta, ő is gyak­ran van együtt az analitikus tanulókkal, akik most ízlelge­tik a folyamatos munka örö­meit és gondjait. Képünkön László,Szilvia másodéves diák társaságában látjuk, tanítvá­nya az Abbé-féle refraktomé­terrel az egresbefőtt felöntő- levének koncentrációját vizs­gálja. (Varga Irén felvétele) Tragikus számadatok A fürdőzés veszélyei Városunkban és a vonzás- körzetben többnyire a szülők is a gyerekek vakációjával egy időben veszik V1 a szabad­ságukat. A hétvégeket is so­kan a kedvelt kirándulóhelye­ken, vízparton töltik. Középiskolásaink építő-, és országjáró diáktáborokban, kerékpártúrákon vesznek részt, az úttörők és kisdobosok jó része pedig Balatonakaliban az úttörőtáborban vándor-, szak-, sport-, vagy a lengyel cseretáborban élvezi a nyarat. Csaknem kétszázan vannak, akik a pálfájai napközistá­borban töltik a szünidő nagy részét. Szinte valamennyien eljutnak strandfürdőkbe is, vagy tópartra, folyók mellé. Mindenütt van valaki, aki ügyel a diákokra. A víz barát, de éppúgy ellenséggé is vál­hat. Ezért szeretnénk most né­hány dolgot a nyaralók figyel­mébe ajánlani. Gondatlanság, könnyelmű­ség miatt hazánkban tavaly­előtt 319-en, tavaly 322-en fulladtak vízbe, közülük 152- en fürdés közben, a többiek más vízi baleset következté­ben lettek áldozatok. Meg­hökkentő a korcsoportok sze­rinti fekete krónika. A hat éven aluliak közül 6, illetve 14, a hat- és tizennégy évesek közül 34-en, tavaly 43-an, a tizennégy és tizennyolc évesek közül az elmúlt két évben 28, illetve 32 ember lett a habok martaléka. A veszélyhelyzetbe kerültek száma, akiket a rend­őrök mentettek ki, több mint nyolcszáz. A legtöbben ismerik, és be is tartják a fürdés, a vízi köz­lekedés szabályait. Ám, ahogy sokasodnak a fürdőzők, úgy növekszik a veszélyhelyzetbe kerülők száma is. A strandokon, kijelölt für­dőhelyeken, feltétlen be kell tartani az előírásokat, egész­ségügyi intelmeket. Fürdés előtt célszerű lassú mosako­dással lehűteni magunkat, fel- hevült testtel soha ne men­jünk a hullámokba. Ez igen sok tragédia okozója Szigorú szabály, hogy a tíz éven‘alu­li, és az úszni nem tudó gye­ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hirla rekek csak felnőttek kíséreté­ben fürödhetnek a szabad vi­zekben. A kicsinyek bátorsá,- gát, illetve magárahagyottsá- gát tragikus adatok jelzik. Ismeretlen vízbe soha nem szabad ugrani, súlyos fej-, ge­rincsérülések lehetnek a kö- vetksmények, egész életre szó­lóan. Előzetesen tájékozódni kell a fürdőhely körülményei­ről, a várható veszélyekről, víz alatti akadályokról, örvé­nyekről, a vízmélység változá­sairól Persze mindezek csak a leg­fontosabb intelmek, sok egyéb körülményre is tekintettel kell lenni. Első az élet. az egész­ség, erre gondoljunk mindig, amikor nyaralni, fürdeni in­dulunk. S. Z. NAGYKŐRÖSI K^cMan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1988. JULIUS 11., HÉTFŐ Aratók a Mészáros Tsz-ben Az árpa után a búza következik Gépeikkel karéjba fogták a két akácfatestvért, mintha féltenék ókét, istenáldotta árnyékukkal el ne szökjenek. Jó szagú lombjuk alá telepedett az aratóse­reg, csak úgy félcombon guggolva, vagy törökülésben a porcsinon. A tányérokat tenyérbe kapták, hamar ki­merték abból a levest, a csigatésztás sertéspörköltből se maradt szemernyi se. Nagy bögre szódavízzel, gyümölcs­lével öblítették le aztán a Zsíros-dűlőben szervírozott ebéd ízeit. Nem is szárítják — Ránk fért volna kicsit erősebb eledel is, soká lesz még este — kacsintott a töb­biekre a jól megtermett gép­kocsivezető. Vesztére; mert amazok rögvest ugratni kezd­ték. — Neked a sok is kevés lenne. Biztosan örül az asz- szony, hogy nem otthon kosz­tolsz — s nagyot nevetnek a bemondáson. — Nana! Az üzemi koszt, vagy amit a feleségem főz, nem ugyanaz. Persze abban van valami, ha igazán éhes az ember, mindegy mit raknak elébe, valahogy így vagyok én is a krumplilevessel. Az aratógépek üvegfülkéi­ből „remegve” szivárog ki a levegő. A két homoki akác ár­nya felszívja valamennyire a kalászportól szürke, félmezte­len testek izzadtságát. Fél órá­ra csupán, de ez a fél óra most csodára jólesik. Előző nap 37 fokot mértem otthon az ámbituson, elgondolom, mit szenvedhetnek a tűző na­pon a kombájnosok. — Meg sem merem mérni, mert kifut a csőből a higany — mondja nagy komolyan egyikük. — Várjunk csak, Zatykó Pista bácsi tegnap megnézte, ötven-valahány fok volt nála. — Nem lett még ■ rosszul egyikőjük sem? összenéznek, sokatmondóan pislognak, ebből sejtem, hogy valaki megint kárvallottja lesz a diskurzusnak. — De bizony! A kis Balogh Lacinak elindult az orra vé­re. Így volt Laci? Igaz, nem a melegtől, hanem mert be­tegje, hogy nem tud elmenni a lányokhoz. Hja, aratáskor nincs kimenő ... — Meddig aratnak napjá­ban? — Furcsa kérdés, hát az at­tól függ, mikor megy el a har­mat, és hogy mikor jön visz- sza megint. Valamelyik nap már egészen sötét volt, mire észrevettük, nem úgy pereg már a szem, ahogy szeret­nénk. Nappal nagyon jól csé­pelhető a kalász. Mennyi ned­vességet mértek odabent, Jó­zsi? — Tizenhárom százalékot, az nagyon jó — segíti ki tár­sát a másik kombájnos Andó József. —' Nem is szárítják, éppen csak kifúvatják belőle a léhát. Aztán jól is adja most a tavaszi árpa négy, négy és fél tonnát, pedig azt mond­ják, ez a leggyengébb tábla. — Nos, akkor a keresetre sem lehet panaszuk. — Az majd a végén derül ki, közben azért számoljuk mi is — mondja Kovács Gyu­la. Egy gép 50—60 tonnát gyűjt be naponta, az 500—600 forintot jelent. Állítólag a bú­za még ennél is jobb lesz, öt és fél, hat tonnát emlegetnek. Ha meggondolom, hogy tavaly jóformán szaladtunk a gépek­kel, talán feleannyi szem volt mint most. iá idő járja Zatykó Géza, az arátok fő­nöke rábólint. — Valóban. Szépen termett az őszi árpa, a repce ugyan­csak bőven hozott, 1,6—1,7 tonnát hektáronként. A gabo­nára. ipari növényekre nagyon jó idő járta, és szerencsénkre eddig a betakarításra is. Tem­pósan halad a nyolc gép. Ebé­dig, ha jól számolom a 60 hek­tárt levágták, majdnem eny- nyi meglesz még estig. Mennénk mi gyorsabban is, de nem lehet — s;zól köz­be Kerekes Ferenc. — És miért nem? Mi Eegyen a végrehajtóval? Bánya nincs, az ágyban fekszik Az ötven évvel ezelőt­ti Nagykőrösön úgyszólván le­hetetlen volt elhelyezkedniük az érettségizett fiataloknak képzettségüknek megfelelő munkaterületen. Akkoriban nagyon-élénk pia­ci élet volt itt, csak uborkából annyit termesztettek, hogy a napi felhozatalt a mai nagy konzervgyár sem győzné fel­dolgozni. A piacra számtalan helypéhzszedő kellett. A szé­les látókörű Dezső Kázmér polgármester kiadta az utasí­tást a javadalmi hivatal veze­tőjének, hogy helypénzszedő- nek csak érettségi bizonyít­vánnyal lehet bárkit is fel­venni. Így is történt, ment annak rendje szerint a felvétel. Ami­kor K. Berci, az egyetemista fiatalember is megjelent a hi­vatalban, rögtön ezzel kezd­ték; — Iskolai végzettsége? — Két teológia. A régi vágású, korosodó hi­vatalnok megcsóválta a fejét. — Teológia ide vagy oda, a polgármester úr utasítása, hogy ide csak érettségizettek jöhetnek. Alkalmatlan. A fiatalabb, iskolázottabb munkatársai magyarázatára aztán megváltoztatta döntését, így Berci a szünidőben keres­hetett egy kis pénzt. A fizetés havi 30 pengő volt. A képvi­selő testület 35 pengőre akar­ta azt felemelni, de nem sike­rült. Egy gazdag, jó beszéd- készséggel megáldott képvise­lő — mondván, elég azoknak a 30 pengő is — replikájára el­álltak szándékuktól. Szellemi szükségmunkások voltunk. A kormánybizottság által megszabott kezdő fizetés értelmiségi munkakörben ha­vi 80 pengő volt. Ősszel, a pia­ci forgalom csökkentésével az adóhivatalba kerültünk. No­vemberben kezdtük az adózók összeírását. Mindenkinek volt körzete, házról házrk jártunk. Akkor is formanyomtatványok­kal dolgoztunk. Ha nem volt otthon a gazda, és úgy véltük, elég értelmes ember, a nyom­tatványt otthagytuk, majd ki­tölti. Akkoriban is voltak külö­nös kérdések az íveken, és még furcsább válaszok. Valaki puszta tudatlanságból nem tu­dott mit kezdeni a felénk szo­katlan kérdéssel, ami így hang­zott: „Van-e bányája és hol fekszik?" Erre azt írta be: ,.Bányám nincs, és az agyban fekszem." A beadványokat, kér­vényeket ügyvédek szerkesz­tették, némelyeket „zugírá- szokkal” készítették, vagy azok sugallatára fogalmazták meg. Az egyik ügyfél, aki ellen adó nem fizetés miatt végrehajtá­si eljárást indítottak, különbö­ző paragrafusokra hivatkozva beadványt írt. Ceruzája imi­gyen botlott meg az utolsó sorban: „Jelön kérvényöm el­intézéséig pedig szjvesködje- nek az adóvégrehajtót fölfüg­geszteni.” A mintaszerű tiszt­viselő, akinek ilyen csúfos sor­sot nyilván senki se szánt, hosszú életkort ért meg. P. S. — Mert a főnök örökké a szalma közt matat, azt lesi, mennyit szórunk el. Mert ugye, ha gyorsan haladunk, a gépek nem győzik kicsépelni. Aztán ha sokíiak találja a kaiászban maradt magot, le­vonat a bérünkből. — Csak ne panaszkodjatok, eddig még nem vettem elő egyikőtöket sem. — Még szép, nem-vagyunk mi a pénzünk ellensége, ha egyszer a súlyra fizetnek. Ahogy múlnak a percek, egyre rövidebbre fogják a mondatokat, lassacskán ki-ki elindul gépéhez. A vontatók bebújnak a kombájnok öblös ürítőcsöve alá. Féderek csiko­rognak, kattognak, ahogy platóra zúdúl a 10—12 tonna árpaszem. Szívesen mennek — Ügy nézem, errefelé pár nap múlva már megint a tar­lót lehet megtalálni. Hol foly­tatják a gépek a munkát? — A búzában. Ha az időjá­rás nem szól közbe, idejében jó helyen lesz az is. Az idő múlását persze csak a veze­tőség tartja számon, a gépe­sek aligha. Amint itthon vé­geznek, néhányukat máris küldjük Katonatelepre, aztán a Börzsönyalja Tsz-be. Nóg- rád faluba. Nálunk már így szokásj kisegítjük egymást, a hegyek oldalában különben is később érik be a gabona. Elég nehéz terep az alföldi kombájnosoknak, de isten tud­ja miért, nagyon szívesen mennek. — Nyilván ott is olyan jó- kedvűek, ahogy az imént be­mutatkoztak. — Hát azt. nem tudhatom, bár ha jó termést találnak, biztosan örömüket lelik a má­séban is. My. J. Egyperces telefon Világútlevéllel Utazási irodáink örven­detesen nagy forgalmat bonyolítanak le, hála a li­berális útlevél-rendelke­zésnek. Mit kínál a nyáron a Dunatours? — kérdez­tük Vadász Katalin iroda­vezetőt. — Ügy gondolom, most két utunk számíthat na­gyobb érdeklődésre, s ezek­re még van helyünk is. Az egyik az egynapos ^ — augusztus 12-én induló — bécsi, a másik az augusz­tus 13-án induló 6 napos isztambuli utunk. Ez utób­bi török sofőrrel, légkon­dicionált Mercedes busszal szerveződött, s e!z talán eleve garantálja a sikert. Ez utóbbi út egyébként olcsónak mondható, hiszen kevesebb, mint nyolcezer forintba kerül. Anyakönyvi raj Hírek ■ Névadót tartott: Bajdik Zoltán és Papp Erzsébet: Ta­más; Pesti Albert és Gazsi Mária: Csaba; Susán István és Pásztor Irén: Gergely ne­vű gyermekének. Házasságot kötött: Karai Ambrus és Szilágyi Julianna. Meghalt: Harczi István, Zrí­nyi u. 68.; Rozsda János, Jáz­min u. 12 a.; Bodri-Balog István, Ceglédi u. 42.; Apró Ambrusné Nagy Eszter, Csik- vár dűlő 7.; Cseri Sándor, Va­das u. 17.. Hétfőn a nagyteremben: Kicsi kocsi Monte-Carlóba megy, amerikai filmvígjáték, 6 órakor. Kicsi, de szemtelen, olasz filmvígjáték, 8 órakor. A stúdióban: Távoli kiáltás, japán film, fél 6-kor.. A Cifrakert Parkmoziban: Kicsi kocsi..., este 9-kor, Kedden a nagyteremben: Kicsi kocsi Monte-Carlóba megy, amerikai filmvígjáték, 6 órakor. Kicsi, de szemtelen, olasz filmvígjáték, 8 órakor. A stúdióban: Távoli kiáltás, fé 6-kor. A Cifrakert Parkmoziban: Kicsi kocsi..., este 9-kor. Megtisztítják az utakat A Városgazdálkodási Vállalat dolgozóit a Szolnok! útra szó- litotta a munka. Nem kevés tennivaló várta őket arrafelé. Az útszélre mosódott, megülepedett törmeléket, földet távo­lították el jókora darabon. Hadák Lászlót, Szentpéteri Jó­zsefet és Kostás Lászlót már a Somogyi Imre utca keresz­teződésében érte utol fotósunk (Varga Irén felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom