Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

\ FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 156. SZÄM Ára: 1,80 forint 1988. JÜLIUS 1., PÉNTEK I ■HBVBHHBMBMnBlSHmBBnnBBBmHBflWBBKEmHBMBBOBMHm • ELFOGADTÁK A KÖLTSÉGVETÉSRŐL SZÓLÓ.TÖRVÉNYT • ELŐTERJESZTÉS AZ IPAR SZERKEZETÁTALAKÍTÁSÁRÓL • PEST MEGYEI KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A VITÁBAN Ismét szót kért Mihail Gorbacsov Tegnap folytatódott az SZKP XIX. értekezlete Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1987. évi költségvetés vég­rehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Al ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára, a Minisztertannács elnöke és Kádár János, az MSZMP elnöke. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos listán megválasztott két új képviselőt. Tóth Károlyt és Viczián Jánost. A pénzügyminiszter úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetér­tékelése, irányvonala támogatást kapott. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy minő­ségi változást kell elérnünk ebben az évben. Ez vonatkozik a költségvetés tavalyi hiányának, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiá­nyának lényeges csökkentésére egyaránt. Elmondta, hogy a pénzügyi kormányzat magáévá teszi az elhangzott javasla­tokat, így például a költségvetési és hitelkapcsolatok alaposabb elemzését, feltárását, s az Országgyűlés elé terjesztését, A pénzügypolitika irányítói egyetértenek a költségvetés újraelosztó szerepének visszaszorításával. Ez azonban csak hosszú folyamat lehet, s igényli a kormány egé­szének, a parlamentnek és a társadalmi szerveknek a támogatását is. Alapvetően ugyanis a jelenleg ésszerűtlenül kiterjedt támogatások csökkentéséről van szó. Ezt — összes konfliktusával együtt — magunkra vállaljuk, de az ebből adódó következ­ményeket mindenkinek a maga munkaterületén el kell viselnie — hangsúlyozta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársa­ság 1937. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tar­tózkodással elfogadta. A napirenden szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. BERECI FRIGYES IPARI MINISZTER: Sürgős a szerkezetátalakítás Berecz Frigyes bevezetőben emlékeztette a képviselőket, h’ogy a kormány tavaly elfo­gadott munkaprogramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tet­te a gazdaság, és ezen ■ belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvéle­mény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvál­lalati teljesítmények különb­ségei is igen nagyok. Az ál­lami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvo­nalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, to­vábbi 50 százalékuk számot­tevő támogatás nélkül is el­boldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez u'óbbiak körén belül kiala­kult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb hely­zetbe kerülő vállalatok cso­portja, amelyhez 1987-ben öt nagy-, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. .Együt­tes éves veszteségük megha­ladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költ­ségvetési támogatások össze­ge az Ipari Minisztérium ál­tal felügyelt iparban a. 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 5ß milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos ér­tékelés szerint csak 30-40 szá­zaléka a létszámukkal és le­kötött vagyonukkal elvileg el­érhetőnek. Múltunk eddigi négy évtize­dének áttekintése alapján el­mondható: az olyan tagadha­tatlan, s büszkeségre, is feljo­gosító eredmények mellett, mint az ország gazdaságának kétszeri újjáépítése, az iparo­sítás, a villamosítás; az ipar szerkezetének fejlődését téves iparpolitikai intézkedések el­torzították, elszakították a ha­zai lehetőségektől és hagyo­mányoktól. Az egyensúlyhiány miatt szűkebb források, a veszteséges tevékenységek to­vábbi életben tartására törek­vő erők megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egészséges irányú és mértékű fejlődését. Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerke­zetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert eltérően a nálunk sok­kal fejlettebb gazdaságú or­szágoktól, az övékhez képest jóval kevesebb forrás áll ren­delkezésünkre az ipari szerke­zetváltás megindításához, ám nálunk sokkal gyorsabban kell végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni a teljesít­ményükhöz. Ezt egyetlen or­szág sem képes önmagára ha­gyatkozva megoldani. A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyab­ban beépülni a világgazda­ságba, hogyan kapcsoljuk fej­lődésünket a másokéhoz, s ho­gyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arány­ban működjenek együtt. Sors­döntő, hogy az egyszerű ke­reskedelmi áruforgalmi kap­csolatok mellett egyre na­gyobbra növeljük a szellemi termékek, az ismeret és a ta­pasztalat behozatalát. A siker továbbá azon mú­lik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspclitikát. A továb­biakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befektetés- politikának, amelynek a fej­lesztés, a beruházás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb — lehetősége, s amelynek si­kerességét a szocialista gazda­ságban is a rövid megtérülé­si idő és a magas megtérülé­si arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, több­nyire a létszám és a létesít­ményméretek csökkenése mel­lett; továbbá a kutatás, a fej­Miniszterek az első sorban. Balról jobbra: Czibcre Tibor, Ván- csa Jenő és Kulcsár Kálmán Csütörtökön a Kreml kongresszusi palotájában folytatta munkáját az SZKP XIX. országos értekezlete. Pontban 10 óra­kor a reggeli ülésen elnöklő Nyikolaj Rizskov kormányfő el­sőként Viktor Posztyinkovnak, a sztavropoli brojleregyesülés vezérigazgatójának adta meg a szót. I A Parlament folyosóján lesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig elő­feltétele az ismeretek mélyre­ható .átformálása és a tudás­szint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehetőségei kö­zött ezért első helyre kell so­rolnunk az oktatást, a szak­emberek elméleti és gyakorlati (Folytatás a 2. oldalon.) Posztyinkov röviden elemez­te az átalakítás menetét a mezőgazdaságban, majd kije­lentette: a tudomány nem se­gíti eléggé a termelést, s ezért a termelésirányítóknak nem­egyszer „saját kútfőből” kell rátalálniuk a legfejlettebb módszerekre. A küldött-társak érzékelhető egyetértésével ta­lálkozó véleményt a vezér- igazgató azzal is megtoldotta, hogy a tudományok és a gya­korlati élet közötti indokolat­lanul nagy távolsággal ma­gyarázta az átalakítás szociá­lis programjának lassú meg­valósulását. Hangsúlyozta: ideje felhagyni a felülről és oldalról való beiratkozás ká­ros gyakorlatával, amely hát­ráltatja az anyagi termelést. Elkeseredetten szólt arról, hogy a bürokraták az állami vállalatokról szóló törvényt annak életbeléptekor azonnal képesek voltak kompromittál­ni, eltorzítva az állami meg­rendelés elvét. Végezetül arról beszélt, hogy meg kell szaba­dulni az átalakítás ellenzői­től. Mihail Gorbacsov erre köz­beszólt: ha a KB megint csak felülről, adminisztratív mód­szerekkel fogja leváltani a bürokratákat, akkor azzal nem viszi előbbre az ügyet. Éppen a gazdasági és politikai refor­mokon keresztül, a tömegtá­jékoztatási eszközök révén kell mozgósítani az egész társadal­mat, s akkor a bürokratáknak menniük kell, forró lesz a tal­puk alatt a talaj. Bátor és nyílt volt a szverd- lovi területről érkezett Ve- nyiamin Jarin gépkezelő fel­szólalása. A rengeteg határo­zat, a megvalósításukban mu­tatkozó bizonytalankodás, az, hogy mindent egyszerre aka­runk megoldani, a kapkodás sok hibához vezet, amit ezt az iszákosság elleni harc példá­ján is tapasztalhattuk — mondta. Ki 'kell jelölni az el­sődleges fontosságú feladato­kat, mindegyiknél megjelölni a végrehajtás határidejét és a személy szerinti felelősöket. Az emberek tudni akarják, hogy például a Politikai Bi­zottság . tagjai konkrétan, sze­mély szerint miért felelősek. Jarin határozottan síkraszállfc az ökológiai problémák mi­előbbi bátor megoldásáért, és azt javasolta, hogy állítsák össze az ökológiailag leghátrá­nyosabb helyzetben .levő vá­rosok jegyzékét, s tegyék álla- (F oly tatás a 2. oldalon.) Grósz Károly fogadta Kari Blechát Grósz Károly, a Miniszterta­nács elnöke csütörtökön a Par­lamentben fogadta Kari Ble­chát, az Osztrák Köztársaság szövetségi belügyminiszterét. A szívélyes légkörű megbeszélé­sen részt vett Horváth István belügyminiszter, jelen volt Franz Schmid, Ausztria buda­pesti nagykövete. Feladatterv a XIV. kongresszusig terjedő időszakra A megyei pártbizottság ülése Tegnap kibővített ülést tartott az MSZMP Pest Megyei Bizottsága. Első napirendi pontként Krasznai Lajos, a testület első titkára adott tájékoztatást a Központi Bi­zottság 1988. június 23-i üléséről, majd ugyanő fűzött szóbeli kiegészítést ahhoz az előre kiküldött írásos anyaghoz, amely a megyei pártbizottság javasolt feladatterve a XIV. kongresszusig terjedő időszak leg­fontosabb politikai tennivalóira. Az elő­terjesztést — vita után — a testület egy­hangúlag elfogadta és arról is döntött, hogy A XIV. kongresszusig terje­dő időszak megyei tennivalóit összegző feladatterv-javaslat- hoz tett szóbeli kiegészítésben Krasznai Lajos az elmúlt há­rom év munkáját minősítő alapértékeléshez és egyes fel­adatokhoz fűzött értelmező és magyarázó gondolatokat. Bevezetésül elmondta: most át kell' tekinteni az 1985-ös megyei pártértekezlet és a XIII. kongresszus óta végzett munkát, össze kell vetni ak­kori fcéljainkat, feladatmegje­lölésünket a megváltozott kö­rülményekkel, és a korábbi elemzésekre, a pártviták so­rán felhalmozódott tapasz­talatokra, valamint az orszá­gos pártértekezlet állásfogla­lására építve meg kell hatá­rozni a továbbra is érvé­nyes, illetve újként je­lentkező tennivalókat. Ter­mészetesen feladattervünk nem ad választ az összes meg­oldásra váró problémára, hi­szen vannak érvényes határo­zataink, többek között a Köz­ponti Bizottság 1987. július a szándékait kifejező, mozgósító levelet in­téz a megye párttagságához. Ugyancsak egyhangúlag tudomásul vette a pb a párt- fegyelem helyzetéről és a pártfegyelmi munka tapasztalatairól szóló írásos, illet­ve a március 31-i pártbizottsági ülés óta végzett munkát ismertető szóbeli tájékoz­tatót is Lányi Pál, a megyei pártbizottság tagja, a fegyelmi bizottság elnöke, illetve dr. Balogh Pál, a pártbizottság titkára elő­terjesztésében. A testület végül személyi kérdésekben foglalt állást. adatok elvileg ma is helytál­lóak, és hosszú távon . érvé­nyesíthetők. Elsősorban tö­rekvéseket testesítenek meg azonban, amelyek nem min­den esetben érhetők el, való­síthatók meg öt év alatt. Ab­ban, hogy a feladatkijelölés ilyen lett, nagy szerepe volt a XIII. kongreszuson kialakult — és mint utóbb kiderült, sok tekintetben megalapozatlan — optimizmusnak — idézte visz- sza az előterjesztő. De a párt tömegbefolyásának tervezett erősítése csak szándék ma­radt; a szocializmusba vetett hit, bár nem rendült meg, de komoly vita bontakozott ki arról, hogy melyek a szocia­lizmus pontos ismérvei, valódi értékei. A párt egységét, a romló gazdasági helyzetben, a kialakult eszmei elbizony­talanodás, illetve a párt­vezetés és a tagság kö­zötti kapcsolatok gyengülése miatt nem lehetett tovább szilárdítani, sőt szembe kel­(Folytatás az 5. oldalon.) . 2-i állásfoglalásának valóra váltását szolgáló megyei prog­ramunk, amelyek végrehajtá­sának szervezése és ellenőrzé­se munkánk szerves részét ké­pezi — emelte ki a megyei pártbizottság első titkára. A feladatterv tehát része annak a folyamatnak, ami a megye pártéletében a társadalmi­gazdasági kibontakozás érde­kében már korábban megkez­dődött. A következőkben Krasznal Lajos utalt arra, hogy az el­múlt évtizedekben kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a hibát mindig csak a végrehaj­tásban kerestük, és nem néz­tük meg, hogy a döntéshoza­tal megalapozott volt-e, a ha­tározat maga kiállja-e a gya­korlat próbáját, jól mérte-e fel a változások irányát, és ütemét. Ha ebbőr a szempont­ból vizsgáljuk a korábbi mun­kánkat vezérlő két dokumen­tumot — a megyei pár.térte- kezlet határozatát és a közép­távú feladattervet —, meg kell állapítani, hogy a célok és fel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom