Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
4 1988. JUNIUS 6., HÉTFŐ Fóti építők Budapesten Versenytárgyalás A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet leányvállalata, a Fótépker az MTA Pszichológiai Intézete budapesti szék- házának felújítására verseny- tárgyalás nyerteseként kapott megbízást. Az építőgárda az építészeti, statikai vizsgálatok után a tervezettnél több és bonyolultabb munkával találta magát szemben. Üj kiviteli tervet és árajánlatot készítve, szerződést kellett módosítaniuk. Az eredetileg 37 milliós beruházás végül sokkal több, 84 millió forintba kerül, mert a századforduló táján néhány építkezésen használt és itt is alkalmazott bauxitbetonból készült elemek porladnak, nem teherbírók. A szakiparosok tudását a negyedik emeleti akusztikai falburkolat tette próbára. Az épület folyosóit süttői kemény mészkővel burkolják. Közben meg kell küzdeni a mozgástér hiányával, a kis raktározási terület gondjaival. K. T. I. Magányos zsörtölődés Évszázadok óta létezik fukarság, fösvénység, különféle országokban, helyeken, különféle helyzetekben. Színdarabok készültek, cikkek jelentek és jelennek meg ma is erről, azzal a szándékkal, hogy az emberek magukra ismerjenek, és egy kis önbírálattal kijavítsák ezeket a nem éppen szimpatikus tulajdonságaikat. És az eredmény? Lázadoznak, akiket sérelem ér, aztán nagyjából marad minden a régi. Minap zsörtölődött az egyik ismerősöm. Már megint becsapta egy maszek üzletember, mert — mint utólag megtudta — éppen tízszeres árat kért egy kis semmiségért. Azon tűnődött, miért boldog valaki, ha a másik zsebéből — aki éppen egy kisnyugdíjas — kiszedheti a pénzt. Sajnálnivaló, ha valakinek ez okoz örömet. Vajon, ha fordított volna a helyzet, mekkora lármát csapna az ilyen (üzlet) ember? De így, ugye egészen más. ö van fölényben, a nagy házzal, autóval és mindennel, ami a mai nagy igényű embernek dukál. Ezért megdolgozik, tehát jogosultnak érzi magát, hogy lenézze a nyugdíjast, aki merészeli visszakérni a tőle kizsarolt pénzt, akinek még ez az összeg is számít, mert néhány napi kosztját fedezné. Odavághatja neki azt is, könnyű a nyugdíjasoknak, mert azoknak már semmi gondjuk, helyükbe viszik a pénzt, dolgozni sem kell érte. (Mellesleg nem tudom, mit szólna, ha neki is csak ennyi pénze lenne egy hónapra.) ö mindent mondhat, megalázhatja azt az embert, aki egész életében helytállt tisztességgel, becsülettel a maga munkaterületén, ráfizetve az egészségét a sok pluszmunka miatt, amiről senki nem tud, mert nem kürtölte világgá, nem kapott érte semmiféle kitüntetést, mert ő természetesnek tartotta a becsülettel elvégzett munkát még akkor is, ha alvásra csak pár órája maradt. Nincs neki nagy háza, sem autója vagy nyaralója, de van tiszta lelkiismerete és nyugodalma, mert nem szedte ki senkinek a zsebéből a pénzt jogtalanul. Sokan most lehet, hogy mosolyognak közben, mert őket is becsapták már sokszor, vagy esetleg az a véleményük, hogy egy kis rafinált- sággal dagadóvá tett pénztárca mégiscsak többet ér. De lehet, hogy sokan egyetértenek velem, hogy a jogtalanul szerzett pénz: zsarolás, nem becsületes dolog. B. L A biatorbágyiak döntenek Ismét fölrobbantják? Évek óta tart a vita a bia- torbágyi viadukt sorsáról, miközben a hatalmas vasszerkezet kitartóan és föltartóztathatatlan pusztul, rozsdásodik. A biatorbágyiak ragaszkodása érthető: a falu nevét ez az országút fölött átívelő vaspálya, pontosabban egykori felrobbantója tette ismertté. Egyfajta jelképnek tekintik a viaduktot. Akár a MÁV is fölfoghatná annak: a fölösleges pénzkidobás szimbólumának. Észszerű és csak érzelmi alapokról cáfolható az érvelésük, miszerint a viadukt nem más, mint értéktelen, korrodált vashalom, amit minél előbb el kell takarítani. A biatorbágyiak utolsó reményként pályázatot írtak ki a viadukt hasznosítására. Értékelhető javaslat azonban nem akadt, legfeljebb Somogyi István festőművész ötlete súrolta a megvalósíthatóság határát. Nemzetközi művész békeparkot és emlékhelyet álmodott a viadukt környékére oly nagyvonalúságai, amire csak egy művész lehet képes. A megye és a közlekedési tárca vezetőinek legutóbbi tárgyalásán ismét szóba került a viadukt ügye. A minisztérium és a MÁV tett egy ígéretet, hogy netán előteremtenék azt a mintegy tízmillió forintot, ami a vasúti híd egyszeri felújításához kellene. De a fenntartáshoz szükséges évi egy-másfél milliót már a Biatorbágyi Tanácsnak kell előteremtenie. A festőművész terveinek kivitelezéséhez pedig legkevesebb 20—25 millió forintot kellene befektetni a megtérülés legcsekélyebb esélye nélkül. Az említett tárgyaláson egy másik, kompromisszumos javaslat is született: a MÁV lebontja a viaduktot — ez ugyancsak elvinne tízmilliót, meghagyva a híd egyik szelvényét mementónak. A végleges döntést azonban a Biatorbágyi Tanácsnak kell meghoznia. Rajtuk áll, megelégszenek-e egy hídszelvénnyel vagy ragaszkodnak az egészhez? Az utóbbi esetben viszont vállalniuk kell a fönntartás millió forintokban jelentkező minden ódiumát. M. N. P. Kukorica sorol az elgyalult földön Focipályán eljátszott bizalom Átlagban féléves időközönként jött-ment a levél a hernádi Március 15. Tsz és a működési területén található Üjlengyel község sportköre között. A levelezés tárgya egy földterület az újlengyeli Nagykőrösi út és a Nyáregyházi út találkozásánál. Ezt a két hektárnyi földet szerette volna a sportkör megszerezni a termelőszövetkezettől, hogy a község belső részében található és a sportbarátok szóhasználatában csak libalegelőként emlegetett focipálya helyett megfelelőt alakítsanak ki. Terveztek mellé teniszpályát és más küzdőtereket is, valóságos kis sportkombinátot. Ahogy végiglapozom az irathalmazt, amelyet Farkas Bálint községi elöljáró tesz elém, feltűnik, hogy több levélben is biztosítja a szövetkezet vezetősége a sportkört, hogy térítés nélkül átengedik számukra a földet, ám a művelési ágból való kivonás költségeit nem tudják vállalni. — Ez nem lett volna baj — magyarázza az elöljáró. — Olyan nagy a lelkesedés a községben, hogy össze tudtuk volna szedni azt a közel félmillió forintot. Annál is inkább, mert a mostani focipálya a község központjában van, közművesített területen. Ha a tanács felparcellázta volna házhelynek, a földmegváltás kétszeresét is kaphattuk volna érte. A különbözet- böl szerettük volna finanszírozni a pályaépítés anyagköltségét. Munkadíjra nem lett volna szükség, hiszen amikor elkezdtünk dolgozni az új területen. hívni sem kellett az embereket, jöttek maguktól segíteni. Az újlengyeliek a szövetkezet elvi hozzájárulása birtokában már tavaly nyáron elkezdték a munkát. Kutat fúrtak, több ezer köbméter földet mozgattak meg, tükörsi- maságúvá varázsolták a hajdani szántóföldet, s elkezdték építeni a betonkerítést, legalább százezer forint értékű munkát végeztek. Rendőrségi ügy lett Most azonban szépen sorol a kukorica a tervezett focipályán. Április közepén a Március 15. Tsz felszántotta és bevetette a területet. A gépek kikerülték a kútfejet és érintetlenül hagyták a kerítést is. — A termelőszövetkezet mindvégig jogszerűen járt el — szögezi le az elöljáró. — Többször is kijelentették, hogy megkapjuk a földet. S még azután sem romlott meg véglegesen a viszony a tsz vezetői és közöttünk, amikor A z év napokra oszlik. Sokféleképpen, de semmi esetre sem demokratikusan. A névnapokra ugyan azt lehetne mondani, hogy demokratikusak, mert mindenkinek jut belőle. Jankának és Euláliának éppúgy, mint Zsuzsának és Pálnak. Igen ám. De Eulália-napon olcsók a virágok, amit kap, míg a három Zsuzsa-napon drágák, viszont mindketten ilyenkor illem szerint kielégítik a férfi kollégák szeszszükségletét, igyatok az egészségemre. És isznak, névnapon nemigen van munka, és mivel alig van nap, ami nem névnap, nem csoda, ha népünk főként a csodákban bízik. Viszont teszem azt, a Zsuzsa vagy Pál minden új ismerősnek a több közül a legközelebbi névnapot mondja be — ha ki akarja mutatni vágyait, mielőbb tegyen tanúságot bőkezű szívéről. A nyilvánosság azonban, az megvan a névnapoknál, a naptárakat senki be nem tiltja, ki-ki kiválaszthatja, János- vagy Károly-napot akar-e megünnepelni. Nem így áll a dolog a születésnapokkal. Azokat ki kell lesni. Az élet azzal a tanulsággal szolgál, hogy főként tehetős emberek és vezetők születésnapjait kutatják sokan. Az igazán demokratikus vezetők ezt megkönnyítik, a titkárnőjükre bízzák, hogy éljen a nyíltság fegyverével, a sofőrjükre, hogy vigye haza, ami összegyűlt. A legfontosabb embereknél meg pláne nyilvántartják a dátumokat és születésnapjuk alkalmából kapják meg a kitüntetést avagy a felszólítást, hogy vonuljanak nyugállományba. Az újabb fejlemények közé tartozik a vállalatok stb. születésnapjainak megünneplése. Ennek terveit a vezetőség előre kidolgozza, tekintettel a papírhiányra, csak ezer példányban adják ki önünneplésük történetét, s a vezetők felköszöntésének tervét: kijönnek a minisztériumból, díszebéd, az ajándékok átGombó Pál: n.a vétele, szól a helyettes, a párttitkár, a szakszervezet, az ifjúság képviselője, csokrot és csókot ad a legszebb fiatal nő, a főkönyvelői beszámolót elhalasztják, mert esetleg akkor más adatok is nyilvánosságra kerülhetnek, hja a mai gazdasági viszonyok közepette... De ez még mind semmi, vannak napok, hetek és hónapok, amik szentek és sérthetetlenek. Például a gyermeknap, a pedagógusok napja, a nőnap, a szülők napja. Ezek célirányosak. A gyermeknapokon sok a rendezvény, emelkedik a játéküzletek forgalma, ki babát vesz, ki elektromos játékot, hat programmal, ki nadrágot vesz a fiúnak, pulóvert a kislánynak, ki lakást a nagylánynak, Fiatot a nagyfiúnak. A nyilvánosság előtt együttesek szerepelnek meg bohócok, meg statisztikai beszédek hangzanak el. Szinte szerves folytatás a szülők napja, amire az iskolában a gyerekek színes papírból csinálnak térítőkét, és a pedagógusok napja, amikor virágot visz haza a sok tanár, tanárnő, villamoson, előtte a gyűjtést a szülői munkaközösség rendezi, a hasznokat a virágkereskedők vágják zsebre. A nőnap olyan, mint egy kollektív névnap, a szervezet aktívái közösen szerzik be az ibolyacsokrokat és a magyaros asztalkadíszeket, a férfiak hóvirágot adnak a gépírónőknek, kis számítógépeket a vezérigazgatónőknek és panaszkodnak, hogy nincs egyenjogúság, mert nincs férfiak napja, ők kénytelenek beérni a vegyes szeszekkel, itt borral kínálják őket, ott Black and White whiskyvel a szegény ünnepeltek. Továbbá, nehogy túl sok legyen a csaknem jeltelen nap, van még bányászok napja, építők napja, nyomdászok napja stb. — ilyenkor a szakszervezet szervez, a kitüntetések ide jutnak, oda nem, a nagy piknikeken nagy emberek magyarázzák, hogy miért a bányászok az igazi élcsapat, és miért kell leépíteni a bányákat, miért a nyomdászok a legrégibb szervezett munkások, és miért kell felemelni a nyomdai árakat. Ezek a napok szaporodó tendenciát mutatnak, de mégis úgy vélem, sohase lesz könyvelők napja vagy cipészek napja, csoda-e, ha a könyvelés nem mutat ki gazdasági fellendülést, a cipők pedig addig cserélendők, amíg egy pár meg nem felel az igényeknek. A fogászati hét avagy az ünnepi könyvhét már nem szakszervezeti ünnepek, hanem az egyik mindenkit ijesztget, hogy sok a cukor, kevés a fluor, járjanak fogorvoshoz — a könyvnapon pedig nem adnak ki, de már előtte sem, krimiket, amiket olvasnak az emberek, hanem írószövetségi termékeket, amelyeket jövőre kereslet híján bezúznak, avagy egy-két sikerkönyvet, amit pult alatt osztogatnak. D e sebaj, nemzeti felemelkedésünk biztató vonása, hogy napok és hetek és hónapok élénkítik hétköznapjainkat a legnemesebb eszmék jegyében, de a legszétesőbb következményekkel. Ki kap, ki nem kap az adott alkalomból, ki ad, ki szintén ad, mert illik, ki beszél, ki hallgat, de kinek-kinek jut egy-két nap, amikor jó egészséget kívánnak neki, legyen ereje más napokón befizetni az adókat és elviselni az árakat, ne gondoljon a piac törvényeire, hanem éljen jó egészségben még százhúsz évig, addigra lesz még sok-sok nap, hónap, hét, esztendő, a különleges ünneplések tejében fogjuk szopogatni a mézet. rendőrségi feljelentést tettek ellenünk. Tavaly ősszel vizsgálat indult. A tsz állította, hogy kitúrtuk a vetést, amikor elkezdtük a pályaépítést. Tucatnyi tanúval tudtuk igazolni, hogy ez a terület akkor nem volt bevetve. Végül is a vizsgálatot lezárták, de gondolhatja, milyen nehéz napokat éltünk át. A legrosszabb- tól féltünk, hogy az eset után végleg elveszítjük a szövetkezet jóindulatát. Szerencsére nem így történt. A Március 15. Tsz elnöke, Kele András még ez után is hajlandó volt a tárgyalásra. A nagyobb baj az, hogy a tanács végrehajtó bizottsága nem foglalt határozottan állást ebben az ügyben, nem álltak mellénk. Mindenki támogatta Ez év elején a szövetkezet határidőt szabott, s kérte, hogy március 31-ig jogi személy intézkedjen, nyilatkozzon a földmegváltás dolgában, vagyis hogy vállalják-e a csaknem félmillió forint kifizetését. — Volt itt több területi bejárás is az elmúlt időszakban — mondja Farkas Bálint. — Mindenki támogatta a kezdeményezést. többek között a da- basi földhivatal vezetője is. Amikor megkaptuk a határidőt, az elöljáróság megvitatta a dolgot és úgy döntöttünk, az Újhartyáni Közös Tanácsot bízzuk meg, nyilatkozzon mint jogi személy. A tanácselnök készségesen vállalkozott erre. Csupán egy levelet kellett megírnia. Nyugodtak voltunk, hogy sínen van a pálya ügye, s amint kitavaszodik, folytatjuk a munkát. Áprilisban az egyik délután azután arra jöttem rá, hogy felszántották, bevetették a pályát. Az elöljáró elmondta, mit tartalmazott a tanács levele. Nem arról biztosította a szövetkezetét, hogy a sportkör összegyűjti, a tanács pedig átadja a tsz-nek a pénzt, hanem hogy az öt hektárnyi állami tartalék földjükből csereterületet ajánlanak föl. — Tudja, nagyon jellemző az is, miként fogadta a tanácselnök az ez ügyben tett interpellációmat — vélekedik az elöljáró. Kitért a kérdés elöl, hogy miért nem azt válaszolta a szövetkezetnek, amit kértünk. S amikor én nem fogadtam el az interpellációmra adott feleletét, annyit válaszolt: tudtam, hogy így lesz. Természetesen felkerestük a termelőszövetkezet elnökét és újfent arra kértük: ősszel, ha betakarították a tengerit, újra adja át nekünk a földet. Azt felelte, három esztendeig vártak, s nem tudtunk mit kezdeni a területtel. Most már nem próbálkoznak többet. Természetesen a következő utam Kaldenecker Istvánhoz, az Üjhartyáni Közös Tanács elnökéhez vezetett, aki azonban nem állt szóba velem. Kérdezzem az elöljárót meg a tsz elnökét, ennyit mondott csupán. Megsértettem a tanácselnököt, vélekedik Farkas Bálint elöljáró. Egy éve ugyanis írtam a pálya dolgáról, nem fogadva meg a tanácselnök intelmét. Az újlengyeli sportkör lelkes mecénását, a helyi vendéglőst, Komjáti Jakabot mutattam be a tanácselnök h ározott ellenjavallata dacára. Igaz, nem állította, hogy valótlant írtam volna, de úgy érezte, joga van elzárkózni a válaszadás elől. Pedig csupán azt szerettem volna megtudni, miért írt az elöljáróság kérése ellenére olyan tartalmú levelet a termelőszövetkezet elnökének, amelyből arra következtethettek Herná- don, hogy az újlengyeliek nem akarják kifizetni a földmegváltást. Komjáti Jakabbal nem beszéltem, hiszen tavaly nagyjából az őt bemutató cikk után kezdődtek a bajok, mint a rendőrségi feljelentés, s utána fagyott meg a levegő körülötte. Nehéz lenne a bajokat egy dicsérő portrénak tulajdonítani csupán, de úgy tűnik, a vendéglős babonás ember ... Készségesen vállalkozott a beszélgetésre viszont Kele András, a hernádi Március 15. Tsz elnöke. Elmondta, amit az elöljárótól is tudtam már, a szövetkezet mindvégig támogatta az újlengyeli törekvéseket. Mintegy annak elismeréseként, hogy nem sokat kapott a szövetkezettől ez a település. S minden nehézség ellenére tartottuk volna a szavunkat, de a tanács levelében leírt, a földcsere nem lehetett tárgyalási alap. Ezért vontuk vissza a határozatot. Amennyiben azonban a tanács szabályszerűen jár el, a szövetkezet nem zárkózik el attól, hogy ősszel visszaadja a földet az újlengyelieknek. Elfecsérelt esztendő Igaz, a társközség vesztesége nem csupán egy újabb elfecsérelt esztendő lesz. Míg tavaly csupán a művelési ágból való kivonás került volna pénzbe, az új földtörvény hatálybalépése óta a föld értékét is meg kell fizetni. Nincs kétségem afelől, hogy az újlengyeliek ezt is ki fogják nyögni. De mi ez a kár az eljátszott bizalomhoz képest? Móza Katalin Szomjaznak a primőrök. aHS Qőrök szenvedlek sokat. Éppen ezért, ahol mód és lehetőség lyilott rá, öntözték a növényeket. Képünk Öcsa határában .észült, ahol Farkas István három holdon vetett újburgonyá- át locsolja, hogy még szebb és bőségesebb legyen a termés. (Hancsovszki János felvétele)
