Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

1988. JÚNIUS 8., SZERDA Wi r . »WIM 5 Szentendrei nyár ’88 Túlnőtt a város határain KB / / ALLITOTERMEKBOL Közel száz rendezvény sze­repel az idei Szentendrei nyár programsorozatában, amelyet a hagyományok ápolása és az újszerűség jellemez. Jól ismer­tek például a jövőre húszesz- tendős Szentendrei Teátrum előadásai, a Barcsay Múzeum hangversenyei. Újdonság vi­szont a szentendrei búcsú, amely a szombatra-vasárnap- * ra tervezett vásárokból ala­kult ki. A Szentendrei nyár nyitó­eseményére június 25-én este 8 órakor a Teátrum színpa­dán kerül sor Dunai randevú címmel. A jótékonysági hang­verseny — rendezője a Nosz­talgia Egylet — a bevételt a Templom téri templom felújí­tására ajánlja fel. Úgyszintén a szentendrei búcsú bevételét is. Míg az augusztus 20-i tű­zijátékkal záródó — gálaest­ből befolyó összeggel az át­települtek segélyalapját növe­lik. Feszített program, tizen­nyolc bemutató, siker és bu­kás, egyenetlen színvonal. Rö­viden így lehetne összefoglal­ni a Gödöllőn rendezett orszá­gos diák színjátszó-találkozót. A már hagyományosnak te­kinthető csurgói fesztivál mel­lett, illetve azt kiegészítve, szeretnék, ha a jövőben is el­jönnének ide azok a csopor­tok, amelyek új kifejezési for­mákkal kísérleteznek. Kitűnő alkalom a megmérettetésre, annak megállapítására, hogy a formát kitölti-e tartalom. A házigazdák — igaz, csak versenyen kívül — nem okoz­tak csalódást. Magával ragadó erővel, sodró lendülettel ad­ták elő az, ötvenes évek olva­sókönyveiből válogatott tan­meséket, kézzelfoghatóvá, ért­hetővé téve a számukra már kizárólag történelmet jelentő időszak eseményeit, hangula­tát. Különösen örvendetes volt, hogy tükröt mertek tartani mostani önmaguk elé, ábrá­zolva a jelen megértési, tanu­lási folyamatának buktatóit. Osztatlan sikert arattak a szakmai zsűrinél és a nézők­nél egyaránt. Méltó befejezé­se volt szereplésük a szomba­ti napnak, amely a véletlen folytán a legerősebbnek bizo­nyult. Az időrendi sorrendnél ma­radva, bizony kiábrándítóan indult a találkozó. Az első két csoporttól kiváló helyzetgya­korlatokat láttunk, ami alap­ja lehet egy későbbi előadás­nak, de jelen formájában csu­pán tartalmatlan tréning. Az egriek „poperá”-ja már fel­villantott valamit a diákok világszemléletéből, csakhogy itt éppen az hiányzott, ami az előbb említettekben túlsúly­ban volt. A zenés műfajban a puszta énektudás — mozgás, koreográfia és tánc nélkül — mit sem ér. Igaz, nagy fele­lősség véleményt alkotni csu­pán egy szereplés alapján. Különösen fiatalok esetében, akiknél még természetszerűleg nem alakulhatott ki olyan fo­kú rutin, ami átsegíti őket a nehéz pillanatokon. Gátló tényezők A körülmények sem voltak mindig ideálisak, a fülledt me­leg mindenkit megviselt. Bár a résztvevők egyöntetűen dicsér­ték a rendezést, szervezést én mégis megkérdőjelezem o tiné­dzserekből álló csoportoknál az esti tízórás kezdés szükségessé­gét. A gátló tényezőket még hosszan lehetne sorolni, ám végeredményben mindenki azonos feltételek mellett sze­repelt. A versenyprogram kiemel­kedően legjobb percei a mis­kolci Herman Kontra Csoport és a debreceni Főnix társulat nevéhez fűződnek. Tiszta, pon­tos munkát végeztek, amikor feldolgozták Mrozek és Ester­házy Péter szövegeit. Talán ide csatlakozik a JIBRAKI bemutatója; Wedekind A ta­vasz ébredése című drámája. Koktélhajó indul Szentend réről Visegrádra — s vissza — a belvárosi kikötőből jú­nius 26-án este 7 órakor. E rendezvény bevételével a vá­ros számára szükségessé vált vérképelemző készülék vásár­lásához járulnak hozzá. Tegnap délelőtt a Barcsay- kertben megtartott sajtótájé­koztatón azt is megtudtuk, hogy a Szentendrei nyár túl­nőtt a város határain. Viseg- rád és Pomáz is felzárkózott már a kulturális eseményso­rozathoz. Visegrádon lesz töb­bek között Toldi-választás, az ország-világjáró diákok or­szágos találkozója, s tovább­ra is várják az érdeklődőket a Salamon-tóronyban a kö­zépkori ostromgépek; a kivi­lágított királyi palotában kö­zépkori muzsikával L. Kecs­kés András és együttese, va­lamint a középkori kézműves mesterségek tudói. Kizárólag azért vagyok za­varban, azért bizonytalanko­dom, mert ezt az előadást már négy évvel ezelőtt alkalmam volt megtekinteni, és azóta többször láttam. Kétségtelenül vannak változások, de nehéz megítélni, hogy pozitív vagy negatív irányba hatnak-e. Hamis hangok Csupán apróságnak tűnhet, mégis fontos tényező a leg­kisebb gesztus is, amikor a közönség nem a nézőtéren, hanem a színpadon foglal he­lyet. Egy-két méterről nagyon szembeötlő, ha a szereplő nem tudja fintor pélkül imitálni a dramaturgiailag fontos termé­szetellenes vonzalmat. Itt csak feszültségoldó de­rültséget keltett a zökkenő, más szerepeknél. viszont ha­mis hangokat és gesztusokat okozott a mesterségbeli tudás hiánya, az azonosulási képte­lenség. Mégis örültem, mert az általarú látott előadások egyikénél sem fedeztem fel manírokat, rossz ripacskodást. Voltak kiugróan és kevésbé tehetséges diákok. Mindenki törekedett tiszta eszközökkel, nívósán alakítani figuráját. MŰVELŐDÉSI HÁZ EL­ADÓ! A Hazai Fésűsfonó már túladott a magáén, a Láng Gépgyár pedig vevőt keres a sajátjára, tele szorongással, mert eddig még senki sem je­lentkezett és félnek, hogy a nyakukon marad. De nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is egyre sokasodnak a jelek, miszerint a vállalatok a ne­héz gazdasági viszonyok kö­zepette nem tudják eltartani az üzemi közművelődés eddig oly nagy becsben tartott fel­legvárait. Ám arra is van ta­pasztalat, hogy veszély fenye­geti a kultúra más intézmé­nyeit is. így például a könyv­tárakat, a különféle klubokat, nem is beszélve a műkedvelő csoportokról. Szél Júlia ezt az egyre ag- gasztóbbnak tetsző helyzetet igyekezett egy riport kereté­ben tüzetesebben szemügyre venni. Tapasztalatai azt bi­zonyították, hogy ez nem ki­vezető út. legfeljebb zsákut­cába torkollik. Hiszen például a Hazai Fésűsfonó az eladási árból mindössze némely adó­hátralékot és a korábban fel­vett fejlesztési hitelt tudta törleszteni. Ezzel sikerült át­vészelniük az elmúlt évet. A jövőt illetően azonban sem­milyen tartalékot nem tudtak biztosítani. így van és így lesz ez más helyeken is. Tudom, hogy da­rab ideig mindenkinek össze kell húzni a nadrágszíjat. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy elkótyavetyéljünk sok milliót érő intézményeket, me- I lyeknek értékét szerepük meg­Szovjet igazgatóknak Továbbképzés A MÉM Mérnök- és Veze­tő-továbbképző Intézetének szervezésében szovjet mező- gazdasági vezetők továbbkép­zésére került sor hazánkban; a négyhetes tanfolyamon 26- an vettek részt. A tanfolyam hallgatói — szovjet agráripa­ri egyesülések, kombinátok és szovhozok igazgatói, illetve kolhozok elnökei — a Szov­jetunió 8 köztársaságából ér­keztek hazánkba azzal a cél­lal. hogy a helyszínen ta­nulmányozzák a magyar ag­rártermelést és a termékfel­dolgozást. A továbbképzésen előadások és konzultációk, va­lamint gyakorlati foglalkozá­sok segítették az ismeretanyag elsajátítását. A hallgatók ta­nulmányutakon is részt vet­tek. megismerve az agrárüze­mek gazdasági és környezeti tényezőit, jellemzőit, valamint az állami irányítás rendsze­rét. Viszont egyértelműen felbil­lentek az arányok a mozgás- kultúra javára. A részvevők többsége sokkal többet tud a testével kifejezni, mint a hangjával. A darabok közpon­ti problémája általában a kommunikációs képesség za­vara és az ebből eredő magány volt. Jelenleg a kapcsolatte­remtés problémáin túl min­dennapos életterük, az iskola is túlnyomóan verbális ala­pokra épül. Nagyon fontos lenne tehát a beszédkultúra fejlesztése. A szándék adott Az amatőr mozgalom erejét és lehetőségéit jelzi a korábbi évekhez képest összességében mégiscsak emelkedő színvo­nal és az a tény, hogy a ren­dezvényre olyanok is eljöt­tek, akiknek csoportja nem szerepelt, illetve akiket kizá­rólag a külső érdeklődő kí­váncsisága hajtott. Jó lenne ezt az értékteremtő munkát megőrizni és továbbra is tá­mogatni. A jelek szerint a gö­döllői népművelőkben él a szándék. sokszorozza. Hiszen a munká­sok kulturáltságáról, szellemi színvonaláról van szó. A párt- értekezlet határozottan leszö­gezte, hogy az emberek mű­veltségének, iskolázottságának, szakképzettségének színvona­la meghatározó tényezője a társadalmi -gazdasági haladás­nak, a reformok sikerének. Az oktatás és a közművelődés fel­tételeinek javításához, az esélykülönbségek csökkentésé­hez, a központi források szű­kösségének időszakában is biz­tosítani kell az anyagi eszkö­zöket. Ezzel szemben pedig szöges ellentétben áll az új adótör­vénynek az a rendelkezése, mely a művelődési intézmé­nyek öné] tartására szolgáló jövedelmeket 25%-os forgalmi adóval illeti. Jóllehet ezt a népművelők 12-14 órai áldo­zatos munkával szervezték meg, a helyiségek bérbeadá­sától kezdve a szélesebb kö­zönséget vonzó szórakoztató műsorokig. A fenntartó válla­latnak csupán a villanyszám­lát és a karbantartási munká­kat kellett fedezniük, ami a Láng Gépgyár esetében pél­dául mindössze egymillió fo­rintot jelentett. A jelenlegi helyzet viszont azt eredmé­nyezi, hogy a művelődési in­tézmények országszerte sorra csukják be kapuikat, mert fi­zetésképtelenekké válnak. A Megszűnt című rádióri­port keretében véleményt mondtak tanácsi és szakszer­vezeti tisztségviselők is. Sza­vaikból az csendült ki, hogy tisztában vannak a mai áldat­Nem lep meg, ha valakit megragad, maradásra késztet az ácsai táj. A települést év­századokon át körülölelő láp útvesztőin a törökök sem ju­tottak túl. Az ősnövényzet, az ősturján még ma is' létezik a tájvédelmi körzet részeként. A szinte már jelképpé vált hét és fél évszázadnál is ré­gebbi templom hatalmas mé­reteivel és ódon hangulatával nemcsak a művészeket kész­teti csodálatra. Az önirónia apró momentumai Marosvári György festőmű­vész sok időt töltött nagyszü­leinél, Kerekegyházán. Kis­gyerek korának emlékei ala­pozták meg vonzódását a vi­déki élethez. Így vall mind­ezekről : „ ... a csend, a tisz­ta levegő, a növények szám­talan illata, az emberi élet nyugalma, tisztasága minden egyes alkalommal újra és új­ra elvarázsol.” Ám ez a vonzódás — úgy tűnik — kölcsönös. Leg­alábbis ami Ócsát illeti. A múlt heti kulturális rendez­vények első eseményeként tárlata nyílt a művelődési házban. Úgy tervezték, hogy az eseménysorozat befejezté­vel a kiállítótermet is bezár­ják. Alkotásai iránt azonban olyan nagy érdeklődés mutat­kozott, hogy e hét végéig meghosszabbították az időtar­tamot. Legkifejezőbbek a szemé­lyes élményeit, belső világá­nak töredékeit megörökítő művei. Az Emlékkép — sok kis képből tevődik össze: fo­tók tartókban, öreg óra és asztali lámpa áll a komódon, amely előtt egy fotel támlá­jának felső széle látszik. Nagy szerep. jut ennek az apró momentumnak, ugyanis csu­pán ez képviseli a jelen időt, s igencsak hiányozna a mon­dandóból. Az Emlékkonzerv- nek nemcsak címéből, hanem tartalmából is enyhe önirónia érződik. lan körülményekkel és erre a kormány vezetőinek is felhív­ták a figyelmét. Biztatást kap­tak az orvoslásra. Ugyanakkor ők sem ülnek ölbe tett kéz­zel a helyükön, igyekeznek olyan reformot kialakítani, mely a közművelődés évtize­dek során kivívott rangjához méltó. EGYENES DERÉKKAL... Az iskolai pedagógia az el­múlt évtizedek során sok tekin­tetben nemkívánatos szélső­ségekbe csúszott. Még a meg­lévő tornatermeket is felszá­molva szinte semmilyen mód nem nyílt sokáig arra, hogy a gyerekeket az egészségük szempontjából helyes tartásra szoktassák. Sajnos ennek eredménye több mint lehan­goló. Már korán jelentkeznek a gerincferdülés kínzóan fáj­dalmas tünetei. Ezen már az iskola nem tud segíteni. A gyógytornász is csak megállít­hatja a további rosszabbodást és tornával, fűző segítségével, úszással átmeneti enyhülést érhet el, a beteg rendszeres kezelésre szorul egész • életé­ben. A tünetek első jelent­kezését sokszor a szülők sem vették komolyan, megerőlte­tésnek tekintették, mely ma­gától elmúlik. Pedig, ha el­hanyagolják, rosszabbodásra lehet csak számítani. Sugár Ágnes műsora a szülő, a pe­dagógus felelőssége mellett el­sősorban az iskolaorvos lelki­ismeretességét hangsúlyozza, melynek természetesen kulcs­szerepe van a betegség idő­ben való felfedezésében. Szombathelyi Ervin Mély, filozofikus gondolatokat Olyan, mint egy szomo- reszk a Virágzó üzlet, bár erőteljes kritikát is tartal­maz. Nincs a képen más, csak egy írószer- és ajándék­cikkbazár kirakata. Bal olda­lon könyvek, térképek, jobb oldalon bélyegek, bizsuk. Kö­zépen pedig az ízléstelensé­gek és haszontalanságok ke­lendő tömkelegé. Mindezt szinte „keretezi” a műalkotás két szélén keskeny helyre szo­rult .kopott valóság: bedesz- kázott ablak, málló vakolat­tal, illetve a lehúzott redő- nyű — feltehetően üres — üzlethelyiség betört fölső ab­lakaival. Megrázó a Hagyaték. A szegényes, szakadt bútorok, használati tárgyak avíttságát. s még a rájuk szállott part is kitűnően érzékelteti a szí­nekkel — amelyekkel min­denkor remekül bánik. A Fé­szer viszont rendezetlen rend­jével vonja magára a figyel­met. Ám a kép középpontjá­ba került kinti zöld és áradó napfény — s kirobbanó élet­erő — háttérbe szorítják a hirtelen támadt elégiát, s valósággal áthangolják a né­zőt. Régi, barna családi fénykép A természet és az emu er szintén megjelenik festmé­nyein. Azonban nem együtt, hanem külön. A Turján, az Esős idő — hangulat jelentés, amely valamifajta állandósá­got fejez ki. Akár fél évszá­zaddal korábban vagy még régebben is így állhatták ezek az épületek. S ezt a be­nyomást csak fokozza, hogy fogalmaz meg az önarckép a művész a hátsó kertkapu felől láttatja a házakat. Rendkívüli hatású a Sze- pesremete 1913. Óriásira ki­nagyított régi, barna fény­kép. A család az asztalnál ül, bal oldalon a házaspár, áit- ellenben pedig a nagyobb gyermek. Határozottan néz­nek szembe velünk. Ugyan­akkor a mű középpontjában a legidősebb családtag, alig­hanem a nagymama foglal helyet, ölében a kisebbik uno­ka. Ók azonban valahová mö­génk, messzire tekintenek. Kártyafigurákat idéző kettős portré Mély filozofikus gondolatai azonban legjobban az önarc­képben fogalmazódnak meg. A töredezett tükörben — « kártyafigurákhoz hasonlóan — megkettőződött az önport- ré. De nem valódi a tükörkép. Mert míg a fontinek tekinte­te kutató-figyelő, a lenti kis­sé előrehajlik, s haragos, szin­te indulatos. Külön jelentése van a függöny takarásában megbúvó radiátornak, s az ablakból idelátszó gyárnak. Éles az ellentmondás a múlt századot idéző arcképábrázo­lás és az egysíkú jelen között. Bár minden mű ismerteté­sére nem került sor, ez a tárlat mégis meggyőző. Hód­mezővásárhelyen, Makón és Gyulán született alkotásaihoz képest a most bemutatott festmények jobban kifejezik művészi látásmódjának gazda­godását: a teljesebb élet, az igazi kibontakozás felé mu­tatnak. Vennes Aranka Hagyaték és Szepesremete 1913. című alkotások 1 (Hancsovszki János felvételei) Diák színjátszók találkozója Gödöllőn A fintor nincs a szerepben Szabó Z. Levente | ' R A DIÓFIGYELŐI Arckép — töredezett tükörben Emlékkonzerv és mai hangulatjelentés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom