Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
6 1988. JUNIUS 4., SZOMBAT Apáczai- és Arany János-díjasaink Mindenki mindig, minden helyzetben nevel A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tizennégy esztendővel ezelőtt alapította meg az Arany János pedagógiai díjat, amelyet mindig azok a pedagógusok kapnak meg, akik tevékenységük során kiemelkedő oktató-nevelő munkát végeztek és alkotó módon kapcsolták össze az elméletet a gyakorlattal. A pedagógusok számára Pest megyében ez a legnagyobb elismerés, míg országosan az Apáczai Csere János-díj. Ezt a kitüntetést — amint azt lapunk első oldalán írjuk — az idén Erdélyi Sándor, a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola tanára vehette át tegnap, a Parlamentben. Az Arany Já- nos-díjat ebben az esztendőben Csordás Tiborné, a Szentendrei Tanács művelődési osztályának óvodai felügyelője és Schreiner Mihály, a szigetszentmártoni általános iskola szaktanácsadója kapta meg. ERDÉLYI SÁNDOR: A zene önmagában kevés Erdélyi Sándor akkor barátkozott meg a hegedűvel, amikor a betűvetéssel Egy hegedűtanár költözött ugyanis Kiskőrösre, ahol annak idején laktak. Édesapja — aki kertész volt — maga is játszogatott ezen a hangszeren, s úgy döntött, hogy a fia életéből sem hiányozhat a muzsika. A tanulás és a tanítás egész életét végigkíséri. Már nagyobb diák korában havi húsz pengőt keresett azzal, hogy egy tehetősebb társát korrepetálta. Pályáját helyettes kisegítő tanárként kezdte, később Pécsett, a tisztiiskolán műszaki tantárgyat oktatott, a jogászoknak pedig katonai ismereteket. Hegedűt a székes- főváros központi zeneiskolai szervezetében, a Váci úton kezdett tanítani, s 1964 óta a Váci Állami Zeneiskola pedagógusa. Az ELTE-n pedig — ahol történelem—népművelés szakon végzett — diplomája kézhezvétele óta művészettörténetből tart előadásokat a hallgatóknak. De saját tudását is állandóan gyarapítja. Legutóbb filozófiaszakosítón vizsgázott — sikeresen. Hogy miként hasznosítja mindezt a hegedűoktatásban — szerinte így nem lehet föltenni a kérdést. Mindenki, mindig, minden helyzetben — nevel. Ügy érti, hogy állandóan folyik egyfajta társadalmi nevelés. Képtelenség tehát különválasztani az életet a pedagógiától. Hozzáteszi: óvodásoktól nagypapáig minden korosztállyal foglalkozik a tanítás során, de tanul is tőlük. Azáltal például, hogy néha hirtelenjében nem tud felelni kérdéseikre. Olvasnia, gondolkodnia kell ahhoz, hogy meglelje a helyes választ. A zenével kapcsolatban azt az álláspontot foglalja el, hogy az önmagában nem nevel. Ezt elvárni, teljesen elhibázott dolog. Az az ember, aki a muzsika segítségével is végzi ezt a pedagógiai feladatot, olyan hatással legyen a gyerekekre, hogy többoldalú — értelmi, érzelmi, s ha úgy tetszik: gyakorlati — nevelést közvetítsen. A hangszeres muzsika különösen alkalmas a hármas elv érvényesítésére. Természetesen ő is ennek megvalósítására törekszik. Saját praxisát nem minősíti, de vallja: mindenkor szerette, amit csinált. Más kérdés, hogy nem mindig csinálhatta azt, amit szeretett. CSORDÁS TIBORNÉ: Ennyi idő alatt sokféle tanítvánnyal találkozott. Leginkább a tanár személyisége határozza meg, milyen a gyerekek és a szülők kapcsolata a zeneoktatással. Érdekes, hogy a muzsikának a legkisebb településeken a legnagyobb a presztízse. Ügy tapasztalja, hogy a társadalom nem becsüli azt a különmunkát, amit a gyerek a zenetudásért végez. Gyakorta gondolkodik azon a kérdésen: akkor mégis milyen célt tud kitűzni tanítványai elé? — A zenét arra használom, amire való — mondja —, hogy az egész ember nevelésében vegyen részt. Ha nem tehetséges a kisdiák, lebeszéli a zenei pályáról. De attól még lehet belőle jó pedagógus, akinek hangszeres tudás is segíti tevékenységét. Húsz esztendővel ezelőtt alakította meg a Musica Humana zenekart, s a váci szimfonikus zenekarnak kezdettől fogva koncertmestere, mert egy zenepedagógus sohasem szakadhat el az aktív muzsikálástól. Pedig sok dolga van még ezen kívül. Szeptemberben jár le a két esztendőre szóló Soros-ösztöndíja. A magyarországi hegedűkészítés és -oktatás történetéről, a tanítás módszertanáról és a hangszer akusztikai vizsgálatáról kell beszámolnia. Doktori disz- szertációja a magyarországi hegedűkészítés történetét a kezdetektől 1686-ig öleli fel. Nemrégen filozófiából készített szakdolgozatot, amely a görög társadalom és a zene kapcsolatáról szól. Ebből a témakörből fog kiindulni második doktori disszertációja. Számos publikációja és egy könyve jelent már meg. Ügy érzi azonban: mindez kevés, sokkal többet kell még írnia, tanulnia. Vennes Aranka A sikerélmény ösztönöz Áll egy ház Pomázon. Belőle reggelente, mint kaptárból a feladatukat tudó, munkára kész méhek, kirajzik a család. Apa pedagógus, indul az iskolába. Anya a Szentendrei Tanács művelődésügyi osztályán tulajdonosa egy íróasztalnak, ám nem tartózkodik mellette sokat. Óvodai felügyelő, a város és még tizenhárom település óvodái tartoznak a keze alá. A három lány közül a két nagyobb már férjnél van, négy apró gyermekük hangjától zeng időnként a ház. Az ifiasszonyok egyike pedagógus, védőnő a másik. A legkisebb lány most lép ki az életbe, érettségizik, diák. Anya: Csordás Tiborné, Ági, Ági néni. Így ismerik és rengetegen ismerik. — Harminchat esztendő áll mögöttem a pályán. Az óvónőképzőt 1952-ben végeztem el Budapesten. Esztergomban kezdtem, dolgoztam Budapesten, 1957-től 1973-ig Pomázon voltam vezető óvónő. Egy elhanyagolt, korszerűtlen épület volt kezdetben az az óvoda, ám a szülők megértették, hogy lehet és kell is segíteni. A padlózott, hosszú asztalos és pados, fürdőszobátlan ovi a fejlesztés lehetőségének minden fázisát átélte. A község építtetett azután egy korszerű, szép óvodát, megbíztak a vezetésével. Ügy alakíthattam ki, ahogyan elképzeltem. Két idilli esztendő után kértek fel városi és területi óvodai felügyelőnek. Rátermett, ügyes, jó szószólója az óvodai ügyeknek. Sikerült szót értenie a vezető óvónőkkel éppúgy, mint a települések vezetőivel. Javultak a körülmények és a legkisebbekkel foglalkozó pedagógusoknak is több megbecsülés jut már. Csordásné — hogy a pályán kevesebb legyen a képesítés nélkül munkálkodó — továbbképzést szervezett, beleértve a leendő óvónők zenetanulását is. — ötletadta feladataim sokasodtak, de további ösztönzést jelentett, hogy megértették, mit szeretnék és támogatták elképzeléseimet: a zeneiskola, a megyei művelődési központ, a tanácsnál feletteseim és kollégáim is a községi tanácsok vezetői. Így lehetett, így lehet dolgozni! Eredményt az ember csak akkor érhet el, ha önmaga^ jól felkészült, ha jó a munkahelyi és az otthoni légkör, ha van sikerélménye, amely tovább ösztönzi. Nekem szerencsére ez mind megadatott. A sikerélmények közül a beszélgetés során főként három elevenedik fel. Az egyik a zene, mint a gyermeknevelés eszköze, a másik a bábjáték, a bábozás mint az apró emberkék oktatásának lehetősége, a harmadik a nyelv: az anyanyelv. Német, szlovák, szerb nyelvű nemzetiségi körzet tartozik Csordásáéhoz és több óvodában, így Szentendrén, Pomázon, Budalcalászon. Dunabogdány- ban anyanyelvi oktatás is folyik. — Abban a szentendrei óvodában, ahol magam is foglalkozom még az apróságokkal kötelező óraszámban, a kis csoport német nyelvoktatása az én feladatom. Tagja vagyok az UNI- MA-nak, a világ bábjátékos szövetsége magyar szervezetének itt Szentendrén. Szép eredményeket, sikereket mondhatok magunkénak. Még a szülőket is sikerült bevonni a bábjátékozásba, megértették hasznosságát, fontosságát. Az idén nagycsoportosaink a zeneiskola és a művelődési központ jóvoltából a Kis emberek dalai című zenés-játékos foglalkozások részesei lehettek, így ismerkedtek meg ünnepekkel, hangulatokkal, népi hangszerekkel is, például a Vujicsics együttes jóvoltából. Csordás Tiborné egy ízben már kitüntetést kapott kiváló munkájáért. A megyei pedagógusnapi ünnepségen az Arany János pedagógiai díjat, a legmagasabb megyei elismerést vehette- át. Most útra készül. Pályázatot nyert, az NSZK-ba, Stau- fenba várják egy hónapos intenzív nyelvtanfolyamra, a Goethe Egyetem kihelyezett intézetébe. Eszes Katalin SCHREINER MIHÁLY: Ne kibúvót, megoldást Még az 1940-es években a fejébe vette egy szigetszentmártoni aprócska gyerek, hogy pedagógus lesz. Tanító. Gyerekeket fog tanítani, kiváltképp a számolás tudományára, mert annál a világon szebb és érdekesebb nem lehet. Az egykori aprócska gyerek — Schreiner Mihály — idestova harmincnégy esztendeje szülőfalujában tanít. A szi- getszentmártoniak közül ő volt az első, aki főiskolát végzett. Ma nyugodtan mondhatja, hiszen színigaz: o falu ötven éven aluli lakóit ö tanította matematikára, fizikára. — Szorongtam, amikor ide tértem vissza tanítani. Jó lesz-e? Itt mindenki mindenkit ismer, sok a szegről-végről rokon. Azután minden ki- teljesedett, kialakult. Mellém állt a szerencse, mert magvalósíthattam az elképzeléseimet, tanítottam és módom, lehetőségem nyílt a további tanulásra is. Elvégeztem az egyetemet matematika—fizika szakon, a modern felfogású oktatással közvetlenül megismerkedhettem, nem maradtam el. Schreiner Mihályt 1965-ben szakfelügyelőnek kérték fel. Élete legszebb nyolc esztendejeként említi azt az időt, rengeteg lehetősége nyílt a továbbképzésre, tapasztalat- cserékre, tudományos munkákra. Irt módszertani cikkeket, a minisztérium felkérésére lektorálta a matematika-fizika tárgyú feladatgyűjteményeket. Egy időre elvállalta az iskolában az igazgató- helyettesi beosztást, ám 1983 óta — felkérésre — ismét szak- felügyelő és szaktanácsadó. Területe a ráckevei és a da- basi körzet. Nagyfokú igényesség jellemzi szakmai munkáját — ezt tartják róla. Tanítási módszerét ő így fogalmazza meg: — Igyekszem a gyerekekkel úgy megértetni a tananyagot, hogy o képességkiváltásra helyezem a hangsúlyt az órákon. A lényeg, hogy mindenki együtt dolgozzon: együtt kell megoldani a feladatokat, mint ahogy együtt lehet megoldani az élettel járó problémákat is. Nem kibúvót, hanem megoldást kel! keresni, ha valami nehéz. Ezzel nevel az életre például a matematika. Schreiner tanár úrnak — nem titok — kedvtelése korunk vívmánya, a számítástechnika. Tanfolyamra elsőként jelentkezett, külföldön jártából egyszer, évekkel ezelőtt, egy Commodore 64-es számítógéppel tért meg, megtanulta a kezelését Megtanult oktatóprogramot tervezni, szerkeszteni. Az első fecske volt itt. Schreiner Mihály kollégái között legalább nyolcán vannak, akik tanítványai voltak kisdiák korukban és a pedagóguspályát választva hivatásul, ide jöttek vissza tanítani. Felesége szintén pályatárs: magyar—német nyelvszakos tanár. Két gyermekük közül a kisebb itt koptatja az iskola padjait, a nagyobb a szentesi gimnáziumban tanul, irodalom—dráma tagozatú osztályba jár. E. K. MiSzfNHÁZI LEVÉLIf Ballada rockban elbeszélve Götz Anna, a Fehér Anna címszereplője Kőmíves Kelemen balladájában csak arról van szó, hogy a tizenkét kőműves „összetana- kodék”, hogyan állíthatnák meg az épülő Déva vára ledőlő falait. Hogy a végzetes javaslatot — akinek a felesége először jő oda, égessék meg, s a hamvát a mész közé keverve, így állítsák meg „magas Déva várát” — melyikük tette, arról a ballada nem beszél. Nem az úgynevezett balladái homály miatt, hanem azért, mert a ballada így érzékelteti a tizenkét kőműves kollektív felelősségét. A javaslatot mindegyikük elfogadta, a tragikus véletlen bekövetkeztére is egyenlő esélyük volt; hogy a sors éppen Kőmíves Kelement jelölte ki, s az ő felesége lett az ártatlan áldozat, az a történet alapigazságai és morális alaphelyzete szempontjából inellékes volt. Fehér Anna balladájában a szép és ártatlan Anna szintúgy véletlenül lesz áldozat. Bátyja, Fehér László lovat lop, börtönbe kerül, s Anna a megszabadítására még szűzi erényét is hajlandó feláldozni a bírónak (más változatokban a hadnagynak). Ám Fehér Anna áldozata hiábavaló: amíg a bíró (a hadnagy) vele hál, bátyját felakasztják. A meg- becstelenített és becsapott lány csak átkokat mondhat a bíró (a hadnagy) fejére. A két ismert balladát, a belőlük kiolvasható történetet, morális tanulságot és emberi drámát egybekapcsolni — elég merész ötlet. A balladafolklór egy-egy téma sok változatát ismeri, de a témák, történetek, személyek összekapcsolódó, egymáshoz köthető, egymásba átáramló megoldásait nem. Az már ugyanis nem ballada volna, hanem olyasmi, mint a népi eposz — mondjuk, mint a Kalevala, melynek nagyjából önálló történeteit is egybefűzi a szereplők azonossága, s így terjedelmes és bonyolult cselekménysor áll össze. Az új magyar rockballada alkotói, a zenét szerző Szörényi Levente és a librettót, valamint a dalszövegeket író Bródy János most mégis arra tettek kísérletet, hogy a Kőmíves Kelemen és a Fehér Anna cselekményét (ha ilyen kifejezést a balladákra alkalmazhatunk), valamint a két ballada személyeit valamiképp összekössék, kereknek tekinthető történetben helyezzék el., A „Drámai rockballada a homályos időkből" — ezt az alcímet viseli a Fehér Anna — úgy kötődik a Kőmíves Kelemen sztorijához, hogy megnevezi a tragikus javaslatot tevő kőművest, és őt, bizonyos Horváth Mátét, átemeli a Fehér Anna ballada bíró figurájába. Eszerint Horváth Máté a tizenkét kőműves egyikeként azért javasolta a legelőbb odaérkező feleség meg- égetését, mert ő maga akkor még nem volt házas, így nem veszíthetett semmit, megnyerhette viszont a várépítés díjából rá eső részt. Bíró is fur- fanggal, a bevett szokások kijátszásával lett, afféle kiskirállyá hatalmasodott, és a fiát, Gergőt is ravaszkodással, erőszakkal juttatja kiváltságos helyzetbe a faluban. Abban a faluban, ahol mindenki retteg tőle, s ahol hajdani kőművestársa, Fehér Márton, Anna és László apja is él. Bródy János librettója még tovább bonyolítja a szituációt, mert Fehér László elfogatásá- nak és elítéltetésének motívumait is kibővíti. Csellel veszi el tőle a pünkösdi király címét Horváth Gergő, s ez vérig sérti. És bosszúból lop lovat — épp a bíró híres lovát. Továbbá: Gergő először csak kivagyiságból akarja megszerezni a szép Fehér Annát, de aztán igazán beleszeret. A lány viszontszereti. Azonban Máté bíró a lány erényét kéri a báty, László szabadulásáért, s bár Anna meghozza az áldozatot, a bíró felkötteti Lászlót. Anna az átélt szörnyűségekbe beletébolyul, a nép fellázad az aljas, zsarnok bíró ellen. Horváth Gergő döbbenten és tehetetlenül áll a tragikus végkifejlet előtt. Kénytelen voltam röviden elmesélni a Fehér Anna eme változatának cselekményét, hogy világos legyen, miképp is alakul át a két ballada — de főleg a Fehér Anna — a színpadon. Ami persze végül is nem hibáztatandó vagy elítélendő megoldás — de önnön igazolását csak az szolgáltathatja, ha ez a variáció kerek egész, drámailag pontosan megkomponált és a balladák eredeti drámai anyagához méltó színvonalon megírt. Nos, a baj, úgy tűnik, épp itt van. A Fehér Anna nem alkot homogén egészet. Elkülönül benne a dalok rétege (ezek szövege kétségtelenül népdal ihletésű, s jól igazodik a ballada-matériához) és a dialógusoké. Utóbbiakban sok szükségtelen aktualizálás található; egész nyelvi, kifejezésbeli anyaguk szögesen más, mint a daloké, s más a szemléletmódjuk is. Lehet persze ez gyakorlatlanság is — Bródy Jánosnak ez az első ilyen munkája —, de azt hiszem, inkább szemléletbeli kérdés ez. Hasonló kettéválást mutatott már a Doctor Herz szöveganyaga is a Madách Színházban (ez is Bródy munkája) S mivel a Fehér Anna dramaturgiai felépítése egy egyébként szép gondolathoz igazodik — a magyar folklórnak az évszakokhoz kapcsolódó dra- matikus játékai, dalai, népszokásai adják a négyrészes tagolódást — az itt megjelenő eredeti folklóranyag is külön réteget alkot, nem szervül eléggé. '«■' ' A mi viszont első hallásra is igen értékesnek tűnik, az a zene. Szörényi Levente valóban folytatja itt a korábbi kezdeményezést, melyet első színpadi műve, a Bródy Jánossal szintén közösen alkotott Kőmíves Kelemen megírásakor szerencsésen elindított: úgy komponál, hogy dallamait, ritmusait, zenei összhangzat- anyagát a népzenére építi, de sosem akar jobb népdalt vagy népballadát írni, mint az eredetiek (ez nevetséges törekvés is volna), — viszont az alkotói szellem a folklórból merít ihletet. Ehhez adja hozzá a rock sajátos hangszerelési, ritmikai és dinamikai matériáját, meg az elektronikus hangszerek kínálta hangzás lehetőségeit, de itt is alkalmaz népi vagy hagyományos hangszereket is. Azt kell mondanom: o Fehér Anna zenei anyaga érettebb, koncepciózusabb és invenció- zusabb, mint a librettója. Takács István
