Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

4 1988. JÜNIUS 30., CSÜTÖRTÖK Villanófény w'mv'jrrsssssssssssssssss |i ^WW//-///////^/,<//✓//////// E hasábokon is foglalkoz­tunk azzal, hogy a város idős­korú lakóinak étkeztetésében döntő szerep jut a májusban vásárolt és üzembe állított kis­busznak. A jármű ugyanis a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szentendrei gyárának konyhájából hordja az ebéde­ket a rászorultaknak. E hasábokon azzal is foglal­koztunk már, hogy évente és nyaranta nagyon várjuk a gyakorló rendőröket, akik megerősítik a járőrszolgálatot, s az idegenforgalom zajlása- kor a legfontosabb pontokon szolgálatot adnak. Végül e hasábokon azt is említettük, hogy valóban szükséges, mi több, elkerül­hetetlen a városközpont tör­ténelmi emlékeinek védelme a járművektől, s helyeslésünk­kel találkozott, hogy a buszo­kat is kitiltották ezekről a te­rületekről. Joggal kérdezheti az olva­só, hogy az említett különbö­ző témáknak mi közük van egymáshoz. Nos az, hogy az elmúlt hét egyik borús napján az ebéde­ket hordó, a tanács tulajdo­nában lévő kisbusz vezetőjét 200 forintra büntette a rend gyakorló őre. Kilátásba he­lyezve, hogy ezt máskor is megteszi, mert B-s rendszámú járműnek abba az utcába ti­los behajtani. A sofőr hiába szabadkozott, hogy az idősko- rúaknak hord szét szekérde- réknyi ebédet, s kénytelen házig menni. Fizetnie kel­lett ... * Aligha kell az olvasókat meggyőznöm arról, hogy a KRESZ-nek is, meg a rendőr­ség munkájának is megvan­nak a maga jogszabályai, de adott az a valami is, amit emberiességnek, belátásnak, a döntés szabadságának szok­tunk nevezni. Az a vélemé­nyem, hogy az időskorúak ebédjeit szállító kisbusz alig­ha árt jobban a városközpont­nak, mint más kocsik, ame­lyek a tiltás ellenére rend­szeresen bejárnak. SZENTENDREI K^tíiian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Önálló részleg a Gameszhen Pályázatok a helyekre A lakosság nagy figyelem­mel kíséri a HÉV végállomá­sán folyó vágány- és peron­építést. Több terv készült ar­ra is, miként helyezik el a különböző üzleteket a sínpárok és a parkoló közötti területen. Kiderült, hogy a BKV egyet­len centiméterrel sem tudja megkurtítani a vágányokat, ezért nincs hely pavilonok építésére. A változás nagy, városképet befolyásoló jelen­tőségű, hiszen a vendégek ez­rei érkeznek nyári napokon e pontra, s az első benyomásai­kat Szentendréről itt szer­zik. Milyen lesz tehát az állomás környéke? A szakemberek szerint a pavilonsort, ponto­sabban annak két részét a mostani főépülettől egyenlő távolságra a Volánbusz terü­letén helyeznék el. Az egyik szárnyat ott, ahol jelenleg a buszosok konténere található. Már van jelentkező, aki fel­építené a két pavilont, sőt a költségeket is megelőlegezné. Megtagadták A tervező azt javasolja, legyen tejivó, büfé, bazár, vi­rágbolt, kapjon elsőséget a BKV és a Volánbusz, a tanács támogatja a TSZKER fiók- boltjának idetelepülését, a többi helyiségre még szabad a gazda. A nyilvános WC a mosta­ni helyén maradna, a BKV az állomás épületét belül átala­kítja, de a külseje marad a régiben, -mert a vállalatnak a küllem megváltoztatására nin­csen pénze. Az állomás környékéhez tartozó egyéb hír, hogy a Tigáz nem adott fogyasztói Javítják az uszodát Miért nyeli el a pénzt? Sajnos, ebben az esztendő­ben nem szerepelnek az esz­kimó és indián játékok a Szent­endrei nyár programjában. Pe­dig nagy kár érte, mert a kül­földi gyerekek is szívesen jöt­tek úszni, evezni, húzódzkodni és futni Szentendrére. így az­tán — az Omszki-tón megren­dezett vetélkedő ellenére — sportesemény nélkül marad a Dunakanyar. Gondok vannak a központi iskola tanuszodájával is. Már tavaly felmerült, hogy a ma­gas fenntartási költségek miatt esetleg bezárják a létesít­ményt, a tanácstestület azon­ban hallani sem akart erről. Miért nyeli a pénzt az uszo­da? Mert a 12 fokos csapvi­zet harmincfokosra kell me­legíteni. S ezer köbméteres mennyiségről van szó! Jelen­leg a városi tanács kazánjai biztosítják az ehhez szükséges energiát, a Farkasvár DSE pe­dig bekasszírozza a bevételt. Ami évente tisztán 300 ezer forint. A dolog nem igazságos, még akkor sem. ha a mi gye­rekeinkről van szó. A lehetséges megoldások kö­zött felvetődött, hogy vegye át a tanács az uszoda üzemelte­tését, a Farkasvár Sportkör kapjon a nyereségből néhány százalékot. Vagy emeljék a tandíjat, s ebből kapja visz- sza a város a költségeinek egy részét. Ez utóbbi megoldás ki­vitelezésére aligha van lehe­tőség, mert a lakosság anyagi tűrőképessége régen a végső határ közelében áll. Az bizo­nyosnak tűnik, hogy a gyere­kektől nem veszik el az úszás­tanulás lehetőségét. A köz­hangulatot ismerve állíthat­juk, hogy ebbe a tanácstestü­let aligha egyezne bele. Egyelőre ieengedték a vizet a medencéből. Cserélik a só­dert, javítgatják a hibákat. Jó hír viszont a Vízmű SE úszóinak és evezőseinek, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola a versenj'zőknek rendel­kezésre bocsátja á nagy mé­retű fedett medencéjét. Végre télen is normális körülmé­nyek között dolgozhatnak az egyébként figyelemre méltó eredményeket elérő fiatalok, megszűnik a didergés Leány­falu strandjának szabad ege alatt. Az evezősök annak örül­hetnek, hogy a napokban mun­kába áll az új kajak-kenu ed­ző, aki Granek István távozá­sa után átveszi a szakmai munkát. Örömhír az is, hogy a Pos­tás strand melletti teniszpálya a Farkasvár DSE tulajdonába került. A tanács és az iskola képviselői szerződésben rögzí­tették az együttműködés felté­teleit. A bevétel nagyobb há­nyada a DSE pénzét gyarapít­ja. engedélyt a Vasúti villasor­ból nyíló három kis utca la­kóinak. Pedig a környéken csak ebben a három utcában hiányzik a modem energia- hordozó. Indoklás: az egy fő­re eső vezetékhossz 16 méter­re rúg, s nemrégen írtuk meg, hogy a Tigáz ragaszkodik ahhoz, hogy az egy főre eső vezetékhossz legfeljebb 14 mé­ter legyen. Ha ezt megha- ladjia, nincs fogyasztói megál­lapodás. Érmegaléria A tanács alig esztendeje döntött arról, hogy az arra alkalmas pincéket hasznosí­tásra adja vállalkozóknak. A legutóbbi végrehajtó bizottsá­gi ülésen vált véglegessé, hogy a Dumtsa Jenő utca 2. szám alatt érmegaléria nyílik. A mézeskalácsosnak, aki a Dumtsa Jenő utca 9. szám alatti pincét szerette volna, javasolta a testület, hogy néz­ze meg ugyanebben az utcá­ban a 20. és 22. számú ház alatti helyiségeket és ott ala­kítsa ki az üzletét. A Szentendrei Képtár pin­céiben kúvéházat akart nyit­ni egy üzletember. Ide ózon­ban a városatyák véleménye szerint csak a múzeumi te­vékenységgel összefüggő léte­sítmény kerülhet. A kávéház jó lenne Szentendrének, alkal­mas hely is lenne rá a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár parkolója alatti hatalmas pincében. A testület kibővítette a Gamesz tevékenységi körét. Létrehoznak egy önálló vál­lalkozási részleget, amelynek feladata a város illemhelyei­nek működtetése, a nyomdai betűszedés, a saját telkek fel­derítése és értékesítése, a hir­detések lebonyolítása, az autó­buszok parkoltatása és az útkarbantartás lesz. Köztudott, hogy az utak ál­lapota a városban és környé­kén nem kielégítő. A Pest Megyei Tanács gépekkel se­gíti az augusztus 1-jétől műkö­dő .szervezetet, amely a kör­zetben várhatóan olcsón és jól elvégzi a kisebb burkolatjiaví fásokat, karbantartást Új vezetők A tanács végrehajtó bizott­sága a Felszabadulás-lakóte­lepi óvoda vezetőjévé Takács- né Neuprand Matildot, a László-telepi óvodába erre a posztra Sverteczky Andrásnét, a Móricz Zsigmond Gimná­zium élére Ácsné Kovács Il­dikót kinevezte. A Felszabadulás-lakótelepi iskola megbízott igazgatója, Szekeres László pályázatot nem nyújtott be, ezért a ta­nács művelődési, ifjúsági és sportosztálya a jogszabályok­nak megfelelően- rendkívüli pályázatot hirdetett. Napirenden az egészségügyi ellátás Saját erőből megoldhatatlan A tanácsülés egyik fontos napirendi pontjaként váro­sunk egészségügyi ellátásának helyzete szerepelt. Erről a témáról mindenkinek megvan a jó vagy rossz ta­pasztalata, az objektivitás ér­dekében azonban le kell szö­gezni, hogy a szakberkekben Szentendre egészségügyi ellá­tását jobbnak értékelik az országos és a megyei átlag­nál. Annak előrebocsátásával, hogy az utóbbi esztendőkben jelentős erőfeszítések történ­tek a betegek ellátásának javí­tására, most mégis a gondo­kat tűzzük tollhegyre. E lis­tával egyben elismerjük azt, hogy az egészségügyben dol­gozók a sokszor mostoha kö­rülmények között is lelkiis­meretesen dolgoznak. 1987-ben 41 millió 416,1988- ban 54 millió 337 ezer forin­tot fordíthattunk, illetve for­díthatunk az egészségügyre. Az összeg emelkedése semmit sem jelent, mert az áfa és az infláció semmissé teszi a növekedést. Sajnos a lakosság egészség- ügyi ellátása 10 különálló épületben folyik. Ezekre jel­lemző, hogy az új szakorvosi rendelő és a lakótelepi böl­csőde kivételével hajdan más célra készültek. Az öreg há­zakat megpróbálták átalakí­tani, de elhasználódottságuk ennek ellenére feltűnő. A mű­ködtetésük jelentős összegeket emészt fel. Ráadásul a képez­hető ingatlanfelújítási hányad mértékét az épületek bruttó értékének százaléka határozza meg. Magyarul: a legöregebb épületekre jut a legkevesebb felújítási költség. Nemcsak korosak ezek a házak, hanem szűkek is és a kihasználtság végső határán állnak. Miközben a betegfor­galom és a kívánalmak egy­re emelkednek. Példaként álljon itt, hogy az új szakor­vosi rendelőintézet lényege­sen több feladatot lát el, mint amennyire tervezték. A szak­mai színvonal és a szükség- szerűség megkövetelné, a la­boratóriumot bővítsék bakte­riológiai részleggel, korszerű­sítsék a szemészetet, bevezes­sék az egész napos EKG-ren- delést, a gyógytornateremhez öltözőt és zuhanyozót csinál­janak. A korszerű betegellá­tás megkívánná, hogy a pá­ciens az orvosával bizalmas közlésekre alkalmas körülmé­nyek között találkozzon. A fogászaton hajdan három rendelőt alakítottak ki. Két műszakban legfeljebb hat szakorvos foglalkoztatható. Ré­gen bővíteni kellett volna! Az idegbeteg-gondozó egészségte­len, nedves és penészes. A tbc-gondozóban a betegek vá­rakoztatása, a fel- és leöltözés kultúrálatlan. Égető szükség lenne egy állandó ernyőkép- szűrő állomás kialakítására, hogy a lakosság vizsgálása ne korlátozódjon az év egy hó­napjára! Az új szakorvosi ren­delő központi kartonozója du­gig telt. Űjabb helyiségeket nem tudnak igénybe venni. Hiányzanak Sajnos a gondok felsorolá­sának nem értünk a végére. A hatékonyabb szakmai mun­ka, a gyorsabb, pontosabb di­agnosztizálás ma már elkép­zelhetetlen műszerek nélkül. Szentendrét és körzetét ösz- szesen 26, nagyrészben öt­évesnél idősebb masina szol­gálja ki, amelyeknek az össz­értéke nem éri el a 4 milliót. Annak ellenére, hogy az el­múlt két esztendőben megyei és városi támogatásból né­hány modernebb gépet tud­tunk vásárolni, az orvosok szerint legalább 10 millió fo­rintra volna szükség ahhoz, hogy a műszerezettségben meglévő lemaradásunkon va­lamennyit enyhítsünk. Magukról a Szentendrén szolgálatot teljesítő szakem­berekről elmondható, hogy valamennyien rendelkeznek a megfelelő képesítéssel. Gon­dot okoz, hogy a tanfolyamok és kongresszusok jelentős ré­sze csak magas részvételi díj ellenében látogatható. Erre külön pénz nem áll rendelke­zésre. Néhány közérdeklődésre számot tartó adatot is köz­lünk: Egy orvosi körzetben mintegy 2100 szentendrei ál­landó lakos él. Az ideiglene­sen bejelentett és az idegen- forgalommal hozzánk látoga­tók az év nagyrészében 30 százalékkal emelik az ellá­tandók számát. A körzeti or­vosok általában a lakosság 8 —10 százalékát gondozzák. A leggyakoribb betegségek a ma­gas vérnyomás, a szív- és ke­ringési rendszer zavarai, vala­mint a daganatos tünetek. Ezen túl azonban rendszere­sen találkoznak a betegek az orvosaikkal, a tüdő-, ideg- és bőrgondozóban, a reumatoló­gián és a szemészeten is. Reg­gel 7-től délután 4-ig, ünnep­napokon az ügyeletén, folya­matosan található orvos. Alapítvány Az egészségügyi ágazat si­kernek könyveli el, hogy ta­valy óta a CB-rádió mellett URH-készülék is segíti a kapcsolattartást az orvos és az ügyeletes nővér között. Ta- hitótfaluban a szigeti, Pomá- zon a nagyközségi és kör­nyékbeli lakosság számára szervezték meg az állandó ügyeletet. Folyamatban van a szociális foglalkoztató Pomáz- ra telepítése. Milyen fontos feladatok megoldását tartják égetőnek a szakemberek? Első helyen sze­repel egy stabil ernyőképszű- rő állomás kialakítása. A má­sodik helyen a vérkémiai vizsgálatok végzésére szolgáló laboratóriumi műszer beszer­zése. Aztán következik a bel­városi idősek klubjának kiala­kítása, amely a szociális ét­keztetés bázishelyéül is szol­gálna. Fontosnak vélik az egészségvédelmi tanács meg­alakítását, valamint alapít­vány létesítését az egészség­ügyi intézmények műszerezett­ségének fejlesztésére. A tanácstestület a beszámo­ló anyagát elfogadta. Semmi sem változik Süketek párbeszéde... A május 19-i számunk Vil­lanófénye a Rózsa utcai HÉV- átjárónál állandóan pirosat mutató lámpával foglalkozott. Kifogásolták, hogy az. illetéke­sek ígérete ellenére június I- jére sem szerelték fel a Do­minó 55-ös automata jelzőt. Szóvá tettük, hogy a jármű­vek hosszú várakozásra kény­szerülnek, pedig vonatnak hí- re-hamva sincs, fogy a benzin és az idő. Feltettük a kérdést, ki fizeti meg a kárt. A kérdéshez azért térünk vissza, mert választ kaptunk a Budapesti Közlekedési Vál­lalat Sajtó- és Nemzetközi Szolgálatától: „A Szentendre, Rózsa Ferenc utca és HÉV- pályatest szintbeli keresztező­dését biztosító fénysorompó­berendezés az 1985. évi üzem­be helyezése óta az illetékes hatóságok által jóváhagyott tervekben szereplő lezárási időkkel, nem túl gyakori meg­hibásodással — és ezek gyors, körülbelül 1,5 órán belüli el­hárításával — megfelelően üzemel.” Aztán másutt: „A nem üze­melő, helytelen jelzési képet mutató, fénysorompó-berende­Népművészeii bemutató Most főszerepben a kerámia Városunkban a kulturális és zenei rendezvények, vala­mint a múzeumok mellett esz­tendőről esztendőre igen nagy közönségsikert aratnak a kü­lönböző népművészeti bemu­tatók. Rövidesen Szentendrén még nem látott alkotók mu­tatkoznak be. Július 10-én nyílik és au­gusztus 20-án zár majd a Ha­zafias Népfront és a Népi Mes­terségek Boltja tavaly indult kiállítássorozatának újabb mű­vészeket bemutató tárlata a Rákóczi u. i. szám alatti ál­lami kiállítótermekben. 1987-ben a nádudvari faze­kasok, idősb Fazekas Lajos és ifjú Fazekas Lajos fekete ke­rámia mestermunkáit, a heve­si szövők és hímzők szemet gyönyörködtető műveit, Végh Ákos ősi időket idéző agyag­edényeit, kékfestő textíliákat. Szabó Kinga fantáziadús ke­rámiáit és a neohabán edénye­ket láthattuk. Az idén ugyancsak a kerá­mia az első számú főszereplő, és készítőik már nem ismeret­lenek a szentendreiek előtt; Kosa Klára, Busi Lajos és Gonda István alkotásait hat évvel ezelőtt a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tárban üdvözölhettük. Időköz­ben Busi Lajos és Gonda Ist­ván elnyerték a Néművészet Mestere címet, s mindhármuk lahi, vámfalusi, tordai, szász, görgényszentimrei, Felső-Tisza- vidéki jellegzetességeket mu­tatnak. De — és ezt hangsú­lyoznunk kell mindhárom mű­vész esetében — csak „jelleg­zetességeket mutatnak”, és nem utánoznak. A műveik mindegyike magán viseli al­kotójának egyéniségét. A negyedik kiállító, Birinyi András népi hangszerkészítő, a citerák, bőrdudák, tekerőlan­tok és cimbalmok avatott ke­zű fiatal mestere. Kiegészítő anyagként a ta­valyi kiállításon már megis­mert és megcsodált hevesi tex­tíliák szerepelnek. Aki szereti a szép, népi ih­letésű tárgyakat, kellemesen töltheti idejét a kiállítóterem­ben, s az sem jelent problé­mát, ha egy-egy kiállítási da­rabot megszeret, és szeretné sajátjának tudni. Megteheti, hisz a kiállított tárgyak meg­vásárolhatók. zési üzem esetére a KRESZ vonatkozó előírásai rendelkez­nek.” Tovább kár idézni, nem sok­kal lettünk okosabbak. A cikk által felvetett kérdések­re egyetlen szó sem utal. S nem értem az ilyen kifejezé­seket sem, mint „ ... az ille­tékes hatóságok által jóváha­gyott tervekben szereplő lezá­rási időkkel”. Ezek az idők egyszerűen tarthatatlanok, meg kellene változtani őket. Még szomorúbb, amit a le­vél egyik bekezdése közöl. Eszerint a Dominó 55-ös be­rendezés sem fogja módosíta­ni a lezárási és feloldási időt, bár ezt a BKV illetékeseinek eddigi nyilatkozatából más­képp tudtuk. Vagyis több mil­lió forintért felszerelnek egy drága masinát és semmi sem változik? Jó lenne hinni, hogy mégsem így lesz ... A süketek párbeszédére egyéb példáim is vannak. Többedmagammal az elmúlt hét végén jártuk a Dunaka­nyart, s szerettünk volna per- metszert vásárolni. Mert meg­jelentek a krumplibogarak. Csakhogy a rovarölő szer a lup- pa-szigeti Hermész áruházában kortynyi sem volt, a szentend­rei gazdaboltban pedig csak Fiiból E-t lehetet kapni. Az eladók azzal vigasztaltak ben­nünket, hogy őszre lesz. Igaz, akkorra már a burgonyához nem kell. Akik a Fiiból E-vel próbál­koztak, rájöttek, hogy az elő­írás szerinti dupla penzumot is jóízűen nevetik a kártevők. Még nevetségesebb e tárgy­körből az, hogy kapanyelet az utóbbi hónapokban szintén nem lehetett kapni. S hogy az előírt adag dup­lájától miért maradtak vidá­mak a kártevők, valakiknek vizsgálni kellene. Emlékeztet­nék a méhészek sorsára, akik bízva az atkaölő csíkok ha­tékonyságában, védekeztek, s állományuk nagy részét el­vesztették. Ök perük a gyár­tót. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Öregek művészete rengeteget gazdago­dott. Most Busi leginkább edé­nyeket, kancsókat mutat be Gonda rátétes és karcolt dí­szítésű edényeket, tálakat é: tányérokat. Mindkettőjük« leginkább a barna, zöld és sár­ga mázak használata és ked­velése jellemző, bár stílusul nagyon eltérő. Kosa Klára — hosszabt külföldi tartózkodás után elő­ször állít ki — kizárólag kis­méretű tányérokkal szerepel de ezeken szinte hazánk min den tájának uralkodó stílusá­val megismerkedhetünk. Fali- tányérjai mezőtúri, hódmező­vásárhelyi, sárospataki, mező- csáti, tiszafüredi, bereczki, zi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom