Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
1388. JÜNIUS 30., CSÜTÖRTÖK 5 Msr megyei] Rudnay Gyula Szentmártoiikátán Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket. hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres emberhez kötődő meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne közkinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hozzánk Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják. hHeti filmtegyzeté Aladdin Bud Spencer, mint jóságos (és dundi) szellem az Aladdin című Ilimben Gyémánttal felérne Minél jobban idősödöm, annál inkább élnek az emlékeim. Apróságok, jelentéktelen dolgok megnőnek, átértékelődnek, jelentőséget kapnak. Elgondolkozom, csodálkozom vagy mosolygok rajtuk. Bizony, ha édesanyám érzékenyebb a művészetekre, akkor most a szobám falán valódi Rudnay-kép díszlene — legalább egy. Sajnos még egyetlen szerény rézmetszetem sincs... Valamikor a harmincas években egy daliás fiatal lelkész állt Szentmártonkátán a református egyház élén; Halasig Miklósnak hívták. Felesége Rudnay Gyula festőművész kisebbik lánya, Rózsika volt. Ügy emlékszem rá vissza, mint egy káprázatosán gyönyörű, tündéri jelenségre. Megmozdult körülöttünk az az egyházi élet a friss, erőteljes lelkészi hang hatására. Építés, újjászületés jellemezte az ifjú pap munkásságát. Megújult a templom is. Tatarozták, renoválták alapjaitól a toronygomb csillagáig. Rudnay mester magas alakja, festőállványa fel-feltünedezett községünk határában, mezőn, erdőszélen. Bizonyára , szívesen tartózkodott itt egy- két hétig, különösen akkor, amikor már két kis fiúunokával is bővült a lelkészi család. Mi a templommal átellen- ben laktunk. Szüleim munkahelye a házunkban volt. Egy kis falusi bolt, amolyan vegyeskereskedés, amit szatócsboltnak is hívtak; Volt abban fűszerféle, kocsikenőcs, petróleum, rizs és, takarmányrépamag, sőt még lópatkószeg is. (Ez utóbbi milyen hiánycikk ma!) Nem hiányzott a csokoládé, az inggomb és a medvecukor sem. A környékünkön élő, nagyon vékony pénztárcái ú emberek tőlünk vásárolták meg, amire szükségük volt, illetve amire a pénztárcájukból tellett. Sokszor felíratták a vásároltak árát. Bizony az is előfordult, hogy szüleimnek le kellett törölni a soha le nem róható tartozást. Akadt egykét havonta fizető; a nyugdíjasok és a nagyon kevés, havi fizetésből élők közül kerültek ki. Mi sem természetesebb, hogy vásárlóink közé tartozott a lelkészcsalád mint havonta fizető vásárló. Előfordult az is, hogy egykét hónap elteltével sem került pengő a holmik kifizetésére. A puritán lelkész viszont nem tűrhette az adósságot. Így került sor arra, hogy a vásárlások ellenértékeként felajánlották: szívesen törlesztenek. Rudnay-festmény- nyel. Bizony ez ezüstpengő, aranypengő helyett igazi gyémántvaluta lett volna. De nem lett! Édesapám inkább kivárta a pénzt, mert nem értékelte a műalkotásokat, a festményeket, a szobrokat. Nincs hát egy sem a nagy művész festményeiből lakásunkban. Csak az emléke maradt bennem a Mester itteni munkásságának. Bizonyára őf- zi falunk képét egy-egy magángyűjtő vagy képtár, a tulajdonosok és a látogatók gyönyörűségére. Majoros Istvánná Szentmártonkáta A díszsírhely ára Máriabesnyőn, a hatalmas kertben, ma is áll Hegedűs Gyula háza. Persze már nem úgy, ahogy az ő idejében ... Hegedűs Gyula az 1920-as évek kiváló színművésze volt, a Nemzeti Színház örökös tagja. Gödöllőn, a Kossuth Lajos utcában, a mai római katolikus plébánia mellett lakott Abonyi Gyula színész, aki szintén a Nemzeti Színházban játszott, de nem volt örökös tag. A Nemzeti Szinház örökös tagjainak az a kiváltságuk is volt, hogy a Kerepesi temetőben díszsírhely járt nekik. A két színész gyakran sörözött együtt a besnyői templom közelében lévő vendéglőben, amelynek helyén most vegyeskereskedés van. Ilyenkor Abonyi gyakran felhozta: — Jó neked, mert te a Kerepesi temetőben fogsz nyugodni. Ezzel fejezte ki a vágyát, hogy ő is szeretne a Nemzeti Színház örökös tagja lenni. Hegedűs egyszer megkérdezte: — Te is szeretnél ott nyugodni? — Nagyon — hangzott a válasz. — Várj három napig és akkor megmondom, ott nyugodhatsz-e? Abonyi nagy izgalommal várt, mert azt hitte, Hegedűs az örökös tagság ügyében fáradozik. Hegedűs pedig megérdeklődte a jogtanácsosától, hogy a díszsírhelyét átadhatja-e másnak. Miután megtudta, hogy szabadon rendelkezik Vele, három nap múlva megkérdezte Abonyi tói: — Mit érne neked, ha a Kerepesi temetőbe temetkeznél? Abonyi válasza: — Nagyon sokat, de nem tudok fizetni! — Egy korsó sört sem? — Annyit igen — hangzott a válasz. — Akkor hozasd ki! Miután megitták, Hegedűs így szólt: — Temetkezz te a Kerepesi temetőbe, nekem jó lesz a besnyői is. A Gödöllő és Vidéke című újság 1931. szeptember 27-i számában olvashatjuk, hogy Hegedűs Gyulát a besnyői templomban raRipOft. Rendkívüli adásnap volt hétfőn, és egy valóban rendkívüli riportot láthattunk ezen a napon. Nyilván mondani sem kell, hogy a Hogyan tovább? című összeállításról van szó, amely Moszkvából továbbított képes-hangos híreket. Egyrészt úgy, hogy régebbi — még kopottasán fekete-fehér — filmfelvételeket sugárzott, másrészt meg úgy, hogy a legfrissebb beszélgetéseket kötötte színes csokorba. Alii végigfigyelte ezt a másfél órát, annak nem kell elmondani, hogy kik, mát és hogyan szóltak múltról, jelenről, hitről, hitetlenségről — egyszóval magáról az oly any- nyira középpontba került politikáról. Azt azonban igenis nagy-nagy elisméréssel kell nyugtázni, ahogyan ezt a kilencven percet a mi televíziónk egybegyűjtötte. Tudóstól tudósig, szerkesztőtől szerkesztőig, küldöttől küldöttig jártak, és azt a bizonyos utca emberét is úgy szólították meg, hpgy mindjárt a második mondatából az szikrázott fel: hogyan tovább? Muszáj lesz-e például tizennégy órát vonatozni azért, hogy valami apróságot be lehessen szerezni a Kreml városában, s hogy továbbra is közömbös lesz-e az, ki a kiplakátozott, a kerület képviselőjének kikiáltott, de alig valakik által ismert küldött?! Chrudinák Alajos főszerkesztő és a kérdezőtársai közül otthonosságával, rokonszenves közvetlenségével kivatalozták föl. Koporsója egyik oldalán Horthy Miklós, a másikon Fedák Sári koszorúja tűnt ki a sok virág közül. 11 órakor kezdte meg a gyászszertartást nagy papi segédlettel a besnyői kapucinus rend főnöke. Dél volt, mire megindulhatott a menet a temető felé, a gödöllői cigány- zenekar (az ő kedves ' cigányai) megható zenéje mellett. Akik életében olyan sokat muzsikáltak neki, elkísérték utolsó útjára is. így került Hegedűs Gyula a besnyői, Abonyi Gyula pedig a Kerepesi temetőbe. Ujváry Ferenc Gödöllő Háromnapos látogatáson Magyarországon tartózkodik a külföldi újságírók egy csoportja. A vendégek I. István halálának 950. évfordulójával összefüggésben tájékoztatást kapnak Magyarország történelméről, 1. István király életéről és az évforduló tiszteletére augusztusban megrendezésre kerülő ünnepségekről. A magyar Külügyminisztérium meghívására hazánkba érkezeti francia, jugoszláv, lengyel, NSZK-beli, osztrák és spanyol újságírók. kedden Pannonhalmán, Tihanyban és Székesfehérváron ismerkedtek az államalapító királyunkkal kapcsolatos emlékekkel. Szerdán délelőtt dr. Györffy György történészprofesszor a X—XI. század magyar történelméről, István király tevékenységéről és életéről tartott előadást számukra a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében. A tájékoztató után az újságírók kérdéseket tettek fel emelkedő Horváth Péter riporter igazán jó munkát végzett: jelentőségéhez mérten foglalkozott mindazzal, amire most lélegzetfojtva figyel a nagyvilág. Sorozat. Szerencsétlen számnak mondják a tizenhármast, és úgy látszik, van is ebben a hiedelemben valami. Mármint ami a Mindenki tanköteles című csehszlovák filmsorozatot illeti, hiszen ez a történet a maga tucatnyi meg egy folytatásával igazán nem volt mondható valami szerencsésnek. Különösen nem akkor, ha elődeire, a Kórház a város szélén című — még az NSZK tévéseit is megihlető — históriára, vagy amarra a prágai közértes jelenetsorra gondolunk. (De akadt ebből a típusból több is!) Hogy, hogy nem, a kissé karikatúraarcú Michal Karfik köré szőtt tanügyi állapotrajz híjával volt mindannak, ami az említett és nem említett társait annyira kedvessé, barátságosan ismerőssé tette. Maga a középpontba helyezett tanárocska sem váltott ki valami nagy rokonszenvet, s ugyanígy a körülötte sürgőforgó ta/ní tónénik, tanárnőcs- kék sem formálódtak olyan egyénien kedves figurákká, mint például azok a lányok, asszonyok, akik a pult mögött és a zsúfolt raktárakban csiviteltek, dúltak-fúltak, álmodoztáit a maguk roppant rokonszenves civil módján. Csak arra gondol hatunk, hogy itt is a rutin mérge haTegnap átadták Móricz-díj* Eredményes irodalomtörté- net-írói munkássága elismeréseként az idén Laczkó András, a kaposvári Somogy című folyóirat főszerkesztője részesült a Móricz-díjban. Az elismerést — a hagyományoknak megfelelően — június 29-én, az író születésnapján adta át leánya, Móricz Lili, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság képviselőinek jelenlétében. A díjat tavaly alapította Móricz Lili a múzeum és a társaság védnökségével. Rab Ráby Gyulai Várszínház Gáspár Margit „A császár messze van” című új történelmi drámáját mutatja be június 30-án, csütörtökön a Gyulai Várszínház. Az írónő a kitűnő Jókai-regény, a Rab Ráby, valamint Ráby Mátyás naplója nvomán írt fordulatos, izgalmas színpadi művet, amely a reformgondolatok megvalósulása előtt tornyosuló, szinte krimibe illő erők kissé ironikus ábrázolásával, mai mondandójú alkotás. A gyulai ősbemutatót Iglódi István rendezi, a főbb szerepeket pedig Bánsági Ildikó, Szakácsi Sándor és Rátóti Zoltán játssza. a professzornak, valamint a jelen lévő dr. Cserháti József pécsi püspöknek, a magyar katolikus püspöki kar titkárának. Kérdések hangzottak el a Szent István-erek- lyékről, az állam és a magyar katolikus egyház viszonyáról, a katolikus egyház helyzetéről. Délután a külföldi újságírókat a Parlamentben fogadta Péter János, az Országgyűlés alelnöke. A fogadás alkalmából válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a magyar belpolitikai élet, valamint a hazánkat érintő legfontosabb külpolitikai események kapcsán tettek fel. Az újságírók a nap folyamán a Nemzeti Múzeumban megtekintették a koronázási ékszereket, majd a Szent István-bazilikában a híres ereklyét, a szent jobbot. A nemzetközi újságíró csoport háromnapos programja csütörtökön esztergomi látogatással ér véget. tott. A kicsengetésnek és tizenkét elődjének a készítői nyilván úgy voltak vele, hogy mi ezt a leckét már tudjuk; minek ide a fejtörés, az ihlet, jöjjenek csak azok a jól bevált fogások, majd összeáll ezekből ismét egy piacra dobható mutatvány. Fiát összeállt, összeállt, de a készüléktulajdonosok ezúttal nem törekedtek úgy haz.a kedd esténikint, mint ahogyan máskor azt megcselakedték. Ez a Mindenki tanköteles szürke és semmitmondó címéhez méltóan igencsak színtelen, nagyobb részvétre nem csábító munka volt. Sorozatok, g ha már föntebb egy filmsorozat okán sopánkodtunk, maradjunk is ennél a témánál. Már csak azért is, mert a minap véget ért veszprémi tévétalálkozón is nagy súllyal vetődött fel ez a kérdés. Nevezetesen az, hogy a jövőben még szűkösebb anyagi feltételek mellett készül-e — készülhet-e — magyar folytatásos filmregény, avagy a már kész forgató- könyvek a sutba kerülnek, s helyettük egyedi alkotásokat finanszíroz az intézmény. Ez utóbbiakban több (lehet) a művészet, az előbbiek viszont, messze jobb áruk a nemzetközi piacon. Nos, ez itt a kérdés, a nagy ismeretlen! Az azonban bizonyos, hogy a Szomszédok mindenképpen folytatódik. Mindnyájunk örömére, és készítőinek igaz dicsőségére. Akácz László A név az Ezeregyéjszaka meséiből ismerős mindnyájunknak. Aladdin, a mihaszna legényke, merő véletlenségbőd lesz a varázserejű öreg rézlámpa tulajdonosa, s vele birtoklója elképzelhetetlen mennyiségű kincseknek, s lesz ura mindenható, és minden kívánságot egy szempillantás alatt teljesítő szellemeknek, a má- ridoknak. És mindeme csodák tetejében még a káprázatos szépségű szultánleány, Badr el-Badur férje is lesz a szegény szabómester dologkerülő fiából, aki az őt véletlenül a csodás erejű lámpáshoz juttató öreg mór varázslónak úgy mond köszönetét a szerencséért, hogy egy alkalmas pillanatban (amikor az öreget a káprázatos szépségű szultán- leány borba kevert altatóval ártalmatlanná tette) egyszerűen lenyaikazza. Kedves kis történet, nemde? Ha akarom a mihasznaság és a dologkerülés mennybevitele. Ha akarom, bűnszövetkezetben elkövetett emberöléssel cifrá-' zott krimi. Ha akarom, az erkölcsi tanulság oda lyukad ki, hogy aki gátlástalan, és elég vagyona van, az mindent megtehet. Többféle értelmezés lehetséges — mint ahogyan a szépséges Seherezádé ezeregy éj alatt elmondott ezeregy meséjének legtöbbje legalább kétféleképp értelmezhető. Ez bennük -a pikantéria, meg az, hogy örökkön ott bujkál bennünk a kaján kérdés: Seherezádénk vajon mit nyújtott még, a meséken kívül, a haragos és álmatlan szultánnak, hogy ezeregy éjen át megúszta a lenya- kazást ? No de hagyjuk Sahriár szulA kicsit furcsa cím egy szovjet—üzbég filmet takar, melynek érdekessége is van. Az egyik az, hogy bár csak 1985-ben mutatták be, s akkor több fontos díjat is kapott, a film már 1981-ben készen volt. Tehát tekinthető az úgynevezett polcos filmek egyikének is. A másik érdekesség, hogy készítői egy olyan történetet mesélnek el, amely kísértetiesen emlékeztet a csak legutóbb feltárt üzbegisz- táni visszaélésekre, a középkori módszerű kiskirálykodásokra, hajdanvolt keleti kényurak módszereire emlékeztető, minden törvényességnek fity- tyet hányó atrocitásokra. Mármost a rendező és író Eljor Ismuhamedov vagy tudott ezekről az atrocitásokról, s ezek ellen készítette a filmet (ami akkor, a kiskirályok uralma idején, nem csekély bátorságra vallott), vagy csak, beletalált a témába, mert az valósággal a levegőben volt (és ez sem csekélyebb bátorságot követelt). Az Isten veled, zöldellö nyár tulajdonképpen egy ember korrumpálódásának, majd feltámadó becsületérzésétől sarkallt szembeszegülésének, s emiatti elbukásának (egyszerűbben: megölésének) története. A szegény Timur és a gazdag leány Ulfat, egymásba szeret, de a leány fivérei a már együtt élő párt szétválasztják. Timur sorsa úgy alakul, hogy tanulni megy. Tetán és a nagyvezír — lánya Seherezádé, meg az ókori Kelet felemlegetését. Az a film ugyanis, mely Aladdin címmel most a mozikba kerül, csak kiindulási pontként utal az Ezeregyéjszaka ismert figurájára és nevére. Itt egy tizenéves fiúcska az a bizonyos Aladdin, és történnek meglehetősen mesés dolgok, ám nem az ókori mesés Bagdadban, hanem most, a jelenben, és Miamiban. Neki is megjelenik a hatalmas szellem, mert ő is egy öreg lámpást tisztogat —, de ez a szellem, sajátos módon, Búd Spencer alakját ölti fel, és ebből már nyilvánvaló, hogy a továbbiakban, minden ezeregyéjszakái áthallás dacára, itt egy szabályos Búd Spen- cer-film folytatódik. A közismert és egyre köpcösebb (majdnem azt írtam: dagadtabb) Piedone korábbi megtestesüléseihez képest csak any- nyiban változik, hogy ólomsúlyú jótündérként adja elő magát. Ám verekedésekben, pofonokban,' trükkökben most sincs hiáííJC ÉS' hogy á dolog még maibb legyen: Búd Spencer — Piedone — Jó Szellem a végén felhagy a szellemeskedéssel és földi halandóvá egyszerűsödik. S mint ilyen, feleségül veszi Aladdin özvegy mamáját, és békés bárzóngo- ristaként keresi ezután a kenyerét. Lényegében tehát itt is mesével van dolgunk, de ennek már csak egy-két neve és mozzanata emlékeztet a Seherezá- dé-történetre. Ami illő is, a mesék tulajdonsága, hogy korról korra megújulnak és a korok szelleméhez igazodva alakulnak át. hetséges, ezért gyorsan emelkedik a ranglétrán. És ekkor elkezdik behálózni. Lassan ő is olyan lesz. mint főnökei. Gátlástalan, korrupt, hatalmaskodó. De egy napon véletlenül találkozik a régi szerelemmel, Ulfattal, s ekkor rádöbben : elárulta szerelmét, régi eszméit, régi énjét. Nem hajlandó egy újabb disznósá- got elsimítani, — és ekkor végeznek vele a hatalmasok. Gyönge vigasz, hogy a Timurral történtek az emberek felháborodását váltják ki, s talán sikerül is valamit tenni a korrupciós bűnök leleplezésére. Izgalmas téma, izgalmas történet. Aktualitását nem tagadhatjuk. De van egy olyan hibája, ami azonosnak tekinthető sok hasonló technikájú (s korban is nagyjából ekkor keletkezett) szovjet színpadi művel. Nevezetesen, hogy a feldolgozás erősen publicisztikus marad. A problémaérzékenység méltánylandó, de a művészi hitel sajnos nem jár ezzel együtt. A karakterek nem elmélyültek, inkább csak magatartásformákat illusztrálnak, a fordulatok olykor erőltetettek- nek és célzatosaknak hatnak. Ám ezzel együtt is, ez az üzbég film jó példa arra, hogy a súlyos gátló körülmények dacára is lehet bíráló szándékú, a hibákat, sőt bűnöket feltáró művészi alkotásokat létrehozni. Tv-figyelő' Tájékoztató külföldi újságíróknak Szent István-évforduló Isten veled, zöldellő nyár
