Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

4 ^Míwian 1988. JÜNIUS 1., SZERDA Körséta az autópiacon Hát tessék, tessék, lehet jönni nézegetni, csodálkozni! Van itt Budaörsön minden, vagy majdnem minden, ami ■csak egy kocsira áhítozó ma­zsolát vonzhat. öreg Trabant és még öregebb Dacia, alig karambolozott Zsiguli és alig 20 éves Renault. Félgenerá- lozottak, rozsdaette alváza- sok, meg „majáratosok’’ (már­mint hogy ma járnak, de többé soha). Az árak? Az árak bizony •— többnyire — magasak. Ma­gasabbak, mint illenék az öreg járgányokhoz, és még borso­sabbak, ha ifjabb évjáratú a portéka. Alkudni természete­sen lehet. S tény, hogy nap- szállat idejére azért elég sok autó új gazdára lel. Aki meg van győződve arról, hogy jó vásárt csinált; nála jobban csak az eladó tudja, miért is volt valójában jó ez a vá­sár .., (Csécsei Zoltán képriportja) ía.. ■ ■■ ■ .....J Lá ssuk csak a motort! Ez a karosszéria szuper! (A cím fölött) Nyárelő, tervek a Gödi Tanácsnál Belső ügyek, országos érdekek } A pótkocsis kamion ve- | zetőjének senki nem ér- j tette a szándékát. A leg- ^ nagyobb forgalmi akadályt íj azoknak jelentette, akik a j Gödi Tanács vasrácsos dísz- ^ kapuja alatt akarták be- í kormányozni jármüvüket a ;í tanácsháza udvarára. Ez j képtelenség, legfeljebb az i árokban köthettek volna ^ ki. — Mit csinál ez? — izgult emeleti irodájában Gáspár Gábor tanácselnök is, akivel együtt szurkoltunk a míves, kovácsoltvas műemlék épen maradásáért, melyet a végül befelé forduló monstrum — megszorulva alatta — emel­getni kezdett. Ügy gondolta, itt fordul meg. Kénytelenek voltak a tanácsi dolgozók ki­állni forgalomirányítónak a 2-es számú főútvonalra, ne­hogy tömeges balesetet .idéz­zen elő, s a kaput is meg­mentsék. Kamionos közjáték Nem mindig kockázatmen­tes a parkolás a Kincsem is­tálló, a mai bevásárlóközpont környékén sem. Éppen ezért határozta el a tanács, hogy rendezi a területet, nagyobb helyet alakít ki, ahol nyugod- tabban állhatnak be, fordul­hatnak ki a főútvonalra az autósok. Csakhogy emiatt négy olyan elárusító-pavilon lebontását kellett elrendelni, amely akadályozná a kivite­lezést. — Én még valamennyi épü­letet a régi formájában látom ott — jegyzem meg ellepve az ablaktól, ahol eddig a ka­mionos közjátékot figyeltük. — Pedig a határidő régen lejárt — mondja a tanácsel­nök. — Érthető ugyan, amit mondanak a tulajdonosok. Megkezdődött a nyári idény, jönnek a turisták. Ami nekik pénzt, üzletet jelent, az ne­künk kereskedelmi ellátást, szolgáltatói hátteret. Ügy, hogy akármelyik ujjúnkat harap­nánk, mindegyik fájna. Még­is ki kellett végre szabni a büntetést. Fejenként ötezer forintot, mert határozatunkat másodszori felszólításra sem hajtották végre, ősszel leg­feljebb bonthatnak, az új épület nem készül él tava­szig, mert a hideg miatt té­len nem tudnak építkezni. És akkor megint a szezon­ra hivatkoznak majd? A főváros kapujában Az utóbbi kérdőmodatot már én fogalmazom meg gon­dolatban, mivel nem bízom abban, hogy a mindenki ér­dekében hozott döntésnek pénzbüntetéssel érvényt sze­rezhetnek. Többet érne ennél a kereskedők józan belátása. Érintőlegesen bár, de ezek­Kábítószer és jog A kábítószerek és a hódító hatású anyagok vissza­élésével kapcsolatos magyar jogszabályok bevezetésük óta élénken foglalkoztatják a jogászokat és a terápiás szakembereket. E témát, a kábítószeresek feletti ítélke­zés és terápiás kezelésük közötti összefüggéseket tűzte napirendjére az a tudományos tanácskozás, amelyet az Országos Egészségvédelmi Tanács kábítószer-bizottsága rendez június 3-án Budapesten, a lágymányosi közös­ségi házban a Magyar Igazságügyi Orvosi Társasággal, a Magyar Jogász Szövetség büntetőjogi szekciójával, a Magyar Kriminológiai Társasággal, valamint a Magyar Pszichiátriai Társasággal. A tanácskozáson olyan szakemberek vesznek részt, akik munkájuk során — a gyógyítás, a kezelés közben vagy a büntetőjogi gyakorlatban — kapcsolatba kerül­nek a kábítószeresekkel, s szembesülnek a drogfogyasz­tás problémájával. Az ülésen jogászok és pszichiáterek saját tapasztalataik alapján tíz előadásban világítják meg a hazai kábítószerhelyzetet, s ezúttal első ízben közösen keresik a megoldást a felvetődő problémákra. Szó lesz a drogfogyasztással összefüggő személyiségvé­delemről és előadás hangzik el a drogfogyasztók terá­piája közben felmerülő személyiségi jogokról. Felvetik a szenvedélybetegségek alapkérdését is: a büntetés, avagy a gyógyítás a megfelelőbb hozzáállás, s mely esetekben melyik az eredményesebb, a célravezetőbb mód. A szakemberek szerint a drogfogyasztók száma ha­zánkban is növekszik, ezért sürgető a narkománia el­terjedésének gátat vető irányelvek, programok kidolgo­zása. A megelőzéshez szükség van valamennyi, a dro­gokkal és a betegségekkel kapcsolatos tudomány együtt­működésére, s ezen belül is kiemelkedően fontos a pszichiáterek és a jogászok tapasztalatcseréje. ről a kérdésekről is szó volt a gödi tanácstagi beszámoló­kon, melyek nemrég zajlottak le a nagyközség 45 választó- kerületében. Ezen kívül a mind erőteljesebben moderni­zálódó üdülőkörzet időszerű témái álltak az érdeklődés, a felszólalások középpontjában. Egyszerre épülnek a telepü­lést behálózó szennyvízcsator­nák, a gázvezetékek. Van te­hát mire költeniük a csalá­doknak. Ezek mellé ott van még a tanács kiadási listáján a belvíz-elvezetés, valamint számos olyan helyi rendezni való, amit meg kellene be­szélni az emberekkel. Ügy, hogy a falu belső ügyei mel­lett nem nagyon maradt idő másról szólni. Az emberek ma már különben is szét tud­ják választani a dolgokat, mérlegelve, hogy mikor mit, milyen fórumon tárgyaljanak meg. Éppen ezért mutatkozott viszont élénk politikai érdek­lődés a pártszervezetek, a kü­lönféle testületek fórumain az országos pártértekezlet előtt. A fejlődés meghatározó té­nyezőjeként arról már nyu­godtan beszélhettek a tanács vezetői, hogy a gázvezeték­építés első ütemének legfon­tosabb szakaszához érkeztek. Június első felében sor kerül a nyomáscsökkentők, meg a lefejtő állomás műszaki át­adására, a hálózat nyomás­próbájára, amit a belső sze­relések követhetnek, hogy ősszel minél több háztartás­ban gyulladjon ki az ottho­nokat melegítő kék láng. Jó hírt közölhettek a gödiekkel arról is, hogy készülnek a so­kat sürgetett Béke utca és Felszabadulás útja kereszte­ződés közlekedési lámpájának a tervei. Bár az ilyen hírrel óvatosan kell bánni, hiszen egyszer már hiteles forrásból megírtuk, s akkor mégsem került fényjelző-berendezés erre a kritikus helyre. Kincs a legelőn Az elmúlt években jobbá­ra csak a tanács vezetőit fog­lalkoztatta, néhány lokálpat­rióta fantáziáját izgatta a két községrész közti legelő ter­málkincsének a kiaknázása. Az első években még roha­mot indítottak a kis meden­cébe jutásért a fürdőzők, akik többségét vissza kellett tarta­ni. A bővítés után az idén megnyílt a gyermekmedence, van már modern vízvisszafor- gató-berendezés, valamint egy jó terv, amely szerint ennek az 52 fokos, 28 fokra hűthető meleg víznek újabb, harma­dik medencét is építenek. — A gyógyvíznek — mond­ja a tanácselnök, aki szerint olyan a vegyi összetétel, hogy ez feltételezhető, de még tu­dományosan is be kell bizo­nyítani. Ám igaz, hogy emiatt élénkül az eddig nem túl nagy érdeklődés, ezért sike­rül asztalhoz ülni külföldi üz­letkötőkkel is. Tálán közös vállalatot alapítani, s a Du­| namenti Termelőszövetkezetre alapozva megvalósítani egy Pest környéki gyógy- és sza­badidőközpont koncepcióját. A fokozatos lépésekhez máris segítséget nyújt a Kö­zép-Duna Vidéki Intézőbizott­ság. az üzemeltető Dunamen- ti Regionális Vízmüvek. Ügy, hogy 1990 után jelentős fejlő­désnek indul a terület, amely­hez ha külön műutat építené­nek Üj pesttől, akár negyed óra alatt elérhetnék a főváros lakói. Erre gondolnak most a sze­zon elején Göd vezetői, a kö­vetkező évek mind többet kí­náló vakációit készítve elő. Kovács T. István Több és jobb gyapjú Félidő a birkanyírásban Javában tart a birkanyírás a Kiskunság és a Tápióság juhászataiban. A szezon fél­idejében kedvező fordulatot vett a gyapjúértékesítés ügye. Eddig tartott ugyanis az árhá­ború, amelynek oka az volt, hogy a 350 millió forintos ál­lami támogatás elvonása miatt a' Gyapjú- és Textilnyers­anyag Forgalmi Vállalat csök­kentette felvásárlási árát. A cég, hogy nyersanyaghoz jus­son, a hiányzó pénzt más for­rásokból pótolja, s a külön- bözetet utólag a gazdaságok­nak kifizeti. Az ország egyik legnagyobb juhtartó tájegysé­gén, a Duna—Tisza közi ho­mokhátságon összességében mintegy 80 millió forint kö­rüli pótbevételre számíthat­nak a vállalattal kapcsolatban álló mezőgazdasági nagyüze­mek és kistermelők. A még jó hónapig tartó bir- kanyírási szezon egyéb tapasz­talata: a szokásosnál több és jobb a gyapjú. A juhtenyész- tők többsége a viszonylag enyhe télen gyakorta hajthat­ta ki a szabad levegőre a nyá­jakat, járatták, legeltették a jószágot, és a jó minőségű ta­karmányt sem sajnálták tőle. Ennek köszönhető, hogy a Du­na—Tisza közén tartott 300 ezer birka finom és hosszú szálú gyapjút adott. Több helyen mennyiségi re­kordot is elkönyvelhettek. Szerződésben a Dabas motel A vállalkozó sokat kockáztat Az átadás előtt felújítják Régen nem látott mozgo- í lódás, sürgés-forgás tapasz- j talható mostanában a Da- ^ bas motel környékén, ahol fehér hollónak számított a ^ vendég. Most sem éhes uta- ^ zók, fáradt turisták jön- ^ nek-mennek, hanem az épí- ^ tők. Felújítják az egész < motelt, amely még nincs ? tízesztendős. A szakembe- | rek munkatempója rendkí- ^ vüli, szinte már gyanús. A nagy sietség oka, hogy jú- ^ nius 1-jétől szerződéses ^ üzemeltetésbe kerül a hu- í szonöt szobás motel étter- 4 mestől, bisztróstől. Ügyszólván egyedülálló kez­deményezés, amellyel megpró­bálkozott a Dabas és Vidéke Afész, hiszen ekkora szállo­dát nem adtak még magán- üzemeltetéste az országban. Nyilván alaposan megfontol­ták az áfész vezetői a döntést, s a mérlegelésnél fontos szem­pont volt, miszerint a motel azon túl, hogy kongott az üres­ségtől, az évek során olyan rossz hírre tett szert, ami csí­rájában tett lehetetlenné bár­milyen újítást, változtatást. Kihívás volt Üj szellemet csupán egy tel­jesen új vezetés hozhatna. Nyilván innen a szerződésbe adás gondolata. A motel tu­lajdonosa tehát csak nyerhet egy ilyen üzleten, én azonban arra voltam kíváncsi, ki az, aki hajlandó kockáztatni, vál­lalkozni a mai világban, rá­adásul ilyen előzményekkel. A motel új, szerződéses ve­zetőjét, Tamás Tamást nem találom a szálló irodájában. A fahézban van, mondják a munkatársai. A faház Üj hár­tyán határában áll, kellemes terasszal. A felületes szemlé­lő tucatbisztrónak nézhetné, ahol száraz pogácsán, esetleg gyanús küllemű fasirtos szendvicsen kívül semmit nem találhat az éhes vándor, inni­valót annál inkább. Tamás Tamás faháza nem ilyen. Az étlapon kilencvenkilencféle tétel található. Az egész ven­déglő külleme azt sugallja, hogv igényes, szakmáját értő ember a főnök. — Ügy látszik, a vendéglá­tás valóban a kisujjában van. De szállodát vezetni, azért az nem ugyanez ... — kezdem, amikor leülünk beszélgetni a motel új főnökével. — Éppen a szálloda miatt vonzott ez a dolog. Valamiféle kihívás volt ez — válaszol Tamás Tamás. — Hosszú ideig dolgoztam a Dabas és Vidéke Áfész-nél. Több vendéglátó- egységet vezettem, sokszor ké­szültem a motelba is. Évekkel ezelőtt szerettem volna meg­mutatni, hogy lehet valamit kezdeni ott is. Annak ellenére, hogy rossz helyre épült — hi­szen ma már a nagyobb for­galmat az új út viszi — van fantázia benne. Nem verték fel a verseny- tárgyaláson a motel árát, így is évente hárommillió fo­rinttal többet kell befizetni az áfész pénztárába, mint ameny- nyit tavaly hozott.. Cserében természetesen nyitás előtt fel­újítják a szobákat, kicserélik a bútorokat, lebetonozzák a parkolót. Tehát egy kicsinosí­tott, korszerű egységet vesz át Tamás Tamás. Vadászidény — Még így sem lesz köny- nyű dolgom. A huszonöt szó­Villamos futóművek. Villamosok futóműveit újítják fel Dabason a Fehér­akác Tsz forgóvázüzemében. Ezeket a régi, de még ma is közlekedő járműveket az országban csak itt ja­vítják. Évente háromszázötven darab futómű kerül ki új állapotban a hozzáértő kezek közül (Csécsei Zoltán felvétele) 1 bát megtölteni nem gyerekjá­ték. Ráadásul ahány utazási irodát, idegenforgalmi céget felkerestem, amikor meghal­lották, hagy a dabasi motel­ról van szó, szóba sem álltak velem. — Csoportokra tehát nem számíthat? — Dehogynem. Több osztrák utazási irodával állok kapcso­latban. A legtöbb ismeretsé­get úgy szereztem, hogy a motelben laktak, és hozzám jártak enni. Pontosan tudom tehát, hogy milyen kifogásaik voltak. Ezek az irodák ismer­nek és valamelyes garanciát látnak bennem. A szállodaiparban a nyár a főszezon. Nem/ így errefelé. Dabas környÁén elsősorban az augusztus végétől februá­rig tartó vadászati turizmus jelenti az idényt. Olasz va­dásztársaságok járnak erre nagy számban, a vezető rájuk is számit. Lakodalmas ház — A motelt tehát nem lesz nehéz jobban vezetni, mint eddig, ennek ellenére nagy fába vágta a fejszéjét. Mi a garancia arra, hogy gazdaságo­sabban tudja vinni az egysé­get, mint az elődje? — Eddig negyvenöt tagú volt a személyzet és négy iro­dában négy főnök dolgozott. Most magam leszek a vezető és huszonhét munkatársat irá­nyítok. Kisebb kapacitással üzemel majd a konyha, ez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy kevesebbet főzünk. Cuk­rászt akarok alkalmazni, és széles körben szervezni ren­dezvényeket. A motel fekvése miatt elsősorban a környék­beli vendégekre kell építenem. — Mindehhez három dolog kell; pénz, pénz és pénz. Az ön tőkéje azonban a faház vendéglőben és a félig kész, tornacsarnok nagyságú lako­dalmas házban fekszik. — Valóban — válaszol Ta­más Tamás. — Meghirdettem eladásra. Azt hittem azonnal elkel, hiszen tavaly szinte na­ponta érdeklődtek nálam, nem adnám-e el a jól beveze­tett üzletet. Hiteleket vettem fel, arra nem is gondolhatok, hogy a motel mellett még a lakodalmas házat is befejez­zem. Ennek ellenére, folyama­tosan hirdetem. Tavaly bizo­nyosan könnyebben elkelt vol­na. Mostanában kevesebben mernek vállalkozni. — Nem fél, hogy minden agilitása, rátermettsége ellené­re belebukik? — Dehogynem. Csakhogy, azt mondtam az asszonynak, amikor ugyanezt kérdezte: bennünket ismernek a környé­ken. Bárhol el tudunk he­lyezkedni, és újrakezdeni... Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom