Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

A Márián 1988. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI K^tíwian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Három év mérlege A képviselő mindennapjai Senki nem mondja meg neki Hogyan lett a fedélből tornaterem? Sokba került, mégsem az igazi E hasábokon Is foglalkoztunk már az izbégi iskola „tornater­mének” építésével. Elmondtuk, hogy ennek a beruházásnak a kap­csán szinte minden olyan hibát tetten lehet érni, amelyet Magyar- országon hasonló épületek emelésekor elkövetnek. Olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló. Azt, hogy most ismét foglalkozunk a té­mával, indokolja: a város lakosságának egy része az elrontott lé­tesítmény felelősét keresi. Már elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy véleményünk szerint felelőtlenségről, vétkes mulasztásról, gon­datlanságról, hűtlen anyagkezelésről nem lehet szó. Végeredmény­ben ugyanezt állapította meg a Szentendrei Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálata Is, amely ugyanakkor negatívumokat is feltárt. Dr. Juhár János körzeti or­vost három évvel ezelőtt vá­lasztotta országgyűlési képvi­selővé Szentendre és Pomáz lakossága. — Mi minden tör­tént a 36 hónap alatt? — kér­deztük az orvos képviselőtől. — Amikor megválasztották, bizony szorongtam, mit, ho­gyan fogok csinálni. Különö­sen nehezek voltak az első hó­napok, amikor ma már na­gyon egyszerűnek látszó dol­gokat kellett megtanulnom. Egyáltalán; közlekedni a Par­lamentben, megtanulni, hol ta­lálható az Országgyűlés iro­dája, hol ülésezik az egész­ségügyi bizottság. Az anya­gok kezelése, a levelezés, a válaszolás, mind újdonság volt. Mert a képviselőnek sen­ki nem mondja meg, hogy ezeket a dolgokat hogyan kell csinálni. • Megválasztása után az volt a dilemmája, hogy miként tudja ellátni párhuzamosan a körorvosi hivatást és a képviselői megbíza­tást? — Azóta kialakult a menet­rend. Délelőtt rendelek, dél­után a közügyekkel foglalko­zom. Persze a dolog a gyakor­latban ennél jóval bonyolul­tabb, de segítenek a kollé­gáim. Azt hiszem, hogy enél- kül sokkal nehezebben boldo­gulnék. • A programjában annak . Ide­jén három fő téma szerepelt. Az egészségvédelem, a környezetvé­delem, és a körzet Infrastruktúrá­jának a fejlesztése. Három esz­tendő alatt elörevitte az ügyeket? — Egyes szám első személy­ben talán nem mondanám, hogy előrevittem, de az egész­ségügyi bizottságban többed- magammal sokat tettünk azért, hogy megkezdődött az egészségmegőrző program, kormányzati feladat lett, a párt- és tanácstestületek na­pirendre tűzték az ezzel kap­csolatos témákat. Folyamatos erőfeszítésekre van szükség, hogy a mindenki által ismert riasztó statisztikai adatok megváltozzanak. Sajnos, a la­kosság legaktívabb része rop­pant sokat dolgozik, hogy megőrizze életszínvonalát. Egész Európában nálunk a leghosszabb a munkával töl­tött idő, a maradék órák alig­ha elegendőek a regeneráló­dásra. — Az agglomeráció környe­zet- és vízvédelméről szólva egy számmal kezdeném: Pest megyének mindössze 13 száza­léka csatornázott. Messze az orságos átlag alatt vagyunk. Beteltek a szeméttelepeink. A legelavultabb módszerrel, a lerakással igyekszünk megsza­badulni a háztartási hulla­dékoktól. Ezek aztán, mint a szentendrei, pomázi tahitót- falui és a többi példák mutat­ják, lassan elárasztanak ben­nünket. — Értünk el eredményeket. Nemcsak Szentendrén épült több kilométer csatorna, ha­nem Pomázon is megalakult a társulat. Ha lassan is, de épül a Szentendrei-sziget tisztítója. Várjuk Maróthy László kör­nyezetvédelmi és vízgazdálko­dási minisztert az egész kör­zetet érintő fontos megbeszé­lésre. Szeretnénk több évre szóló átfogó programot kidol­gozni a Dunakanyar környe­zetének fokozottabb védelmé­re. Vannak azonban -olyan gondok, amelyekre egyelőre nem látok megoldást: ilyen a szennyvíziszap elhelyezésének ügye. • Az Infrastruktúra és a szol­gáltatás tárgyköréről kérdezném. A kereskedelmi hálózat elégtelen­lége — az üdülést idényben — közismert. A Dobozy utcai ABC építése Szentendrén javít vala­mit a helyzeten, de meg kell említeni azt Is, hogy a körzetben árusító kereskedelmi vállalatok nagyon tőkeszegények. — A legzavaróbb infrastruk­turális probléma a telefon- hiány. Baj van a postával is. Az állampolgárok igénylésére csak egy rideg, előregyártott stencilen válaszolnak. Soha, semmi indoklás. Mintha soha nem hallották volna a szót: ember. Az érem másik oldala, hogy ismerjük a nehézségei­ket! Bár Pomázon nagyot lép­tünk előre: tanácsi segítséggel 500 vonalas központot építünk. Az igénylőket a tanács rang­sorolja. • Milyen feladatok megoldását látja legfontosabbnak a jövőben? — Az egészségnevelő prog­ramban sok előremutató dön­tést hoztunk. Ugyanez elmond­ható a környezetvédelemről is. Most arra kell törekedni, hogy mindaz megvalósuljon, amit leírtunk. Még akkor is, ha kevesebb a pénzünk. Dr. Juhár János szoros munkakapcsolatot alakított ki a Hazafias Népfront helyi szer­vezeteivel. Szentendrén pél­dául 15—20 tagú team vitat­ja meg a legfontosabb or­szággyűlési anyagokat, segítve a képviselő' információgyűjté­sét. Pomázon a fogadóórák váltak be. Esetenként 15—20 lakos is felkeresi a képvise­lőt. Dr. Juhár János, nem tér ki a saját munkájának értékelése elől. Közepes osztályzatot ad magának. Mi is végeztünk közvélemény-kutatást. A vá­lasztók jóval magasabb kal­kulust adtak. Most szoros tartalmi idé­zetet közlünk ennek a vizs­gálatnak az összefoglalójából, s később ezt egészítjük ki más dokumentumokkal, saját értékelésünkkel. A vizsgálat A NEB megállapítja: A ta­nácsi vezetést nemes szándék vezette, amikor napirendre tűzte a Lenin úti iskola tor­natermi gondjainak megoldá­sát. A beruházás megvalósí­tásának kezdetén tudomásul kellett venni, hogy a tanul­mánytervekben szereplő, minden előírást kielégítő lé­tesítmény megvalósítására nincs elegendő anyagi erő. Ezért vélték úgy, hogy társa­dalmi összefogással fedett tor­naudvart építtetnek. A városi tanács tisztségvi­selőinek, szakigazgatási szer­veinek az erejét meghaladta a beruházás. A döntéseket a testületek (végrehajtó bizott­ság, tanács) nem megfelelő, hiányos tájékoztatás birtoká­ban hozták meg. Nem volt megbízott felelős, aki az építkezés egészét irá­nyította, összefogta, vezette volna. Esetenként nem vették figyelembe a szakemberek, szakhatóságok véleményét, előírásait. Ennyi a NEB jelentéséből. Folytassuk egy feljegyzéssel, amelyet Havas Imre akkori tanácselnök-helyettes készí­tett 1985. szeptember 16-i dá­tummal. A címe: Az izbégi fedett pálya létesítésének előzményeiről, eddigi tanul­ságairól, további feladatairól. Az előzményekben a tisztség- viselő megjegyzi, a városban tíz éve tervezik, hogy az iz­bégi általános iskola torna­termét felépítik. Tanulmány- tervek készültek százezer fo­rintos kiadásokkal. A VI. öt­éves terv idejére mind a Pest Megyei, mind a Szentendrei Tanács megfogalmazta a léte­sítmény építésének szükséges­ségét. Ám közben kiderült, hog^ központi pénzek nem állnak rendelkezésre. Ezért kezdte keresni a város a sa­ját erőből az építés módjait. Az ÉLMSZOLG Varietas szabadalmi eljárására Kovács József műszaki ellenőr buk­kant. Megnézték a fonyódi is­kola futófolyosóját, illetve a Vituki csepeli fedett uszodá­ját. Ezután döntöttek úgy, hogy a rendelkezésre álió másfél millió forinttal és tár­sadalmi munkával befedik az izbégi iskola salakpályáját. Tervek Az alapozást 1984 júniusá­ban kezdték. Beszerezték a legfontosabb anyagokat, dol­goztak a szülők, segítettek a katonák. Amikor az alap kész volt, kiderült, hogy a kimé­rése pontatlan volt. Korrigálni kellett. 1984 márciusában az ERGÉP vállalta, hogy elké­szíti a vázszerkezetet. A ha­táridő 1984 augusztusa volt. A gyár azonban negyedévről ne­gyedévre halasztotta a szerke­zet gyártását. Aztán rájöttek, hogy a megvásárolt acél al­kalmatlan ilyen tető hordozá­sára. Üjat kellett helyette venni. Havas Imre feljegyezése már azt is tartalmazza, hogy ilyen komoly statikai létesít­ményt a jövőben csak szak­mailag arra alkalmas szerve­zettel és annak irányításával szabad építtetni. A társadal­mi munkát csak segítség gya­nánt célszerű felhasználni. S figyelemre méltó a befejezés is, amelyben felhívja az iz­bégi szülők figyelmét, hogy fedett sportpálya és nem tor­naterem épül. Ez tudniillik más követelményeknek felel meg, s nem szabad túlzott el­várásokat táplálni. Az utóbbiak megítélésünk szerint kulcsmondatok. Bizo­nyítja ezt a városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának a fedett sporttér történetéről készített kivona­ta is, amelyből nyomon kö­vethető, hogy miként lett az eredeti elképzelésből — a fe­dett sportpályából — tornate­rem. A tanácstestület 23/1985. (IX. 3.) határozatának 5. pontjában azt mondja ki: „A tervkoncepcióban az izbégi sportpályára előirányzott 2 millió forintos összeget — már nem is másfél milliót — más ágazat terhére növelni kell oly mértékben, hogy a terv a fűtés költségét is tartalmaz­za. A VII. ötéves tanácsi terv pedig (1986. jún. 17.) arról be­szél, hogy az izbégi fedett sporttér befejezésére 3,9 mil­lió forintot költünk. Azután az 1986-os zárszámadás már 5 millió 440 ezer forintot szere­peltet módosított előirányzat­ként. S végül az 1987-es terv­ben ilyen megfoglamazást ta­lálunk: „Az izbégi fedett sport­tér programja kibővítésre ke­rült. Fűthető, komplett kiszol­gáló helyiségekkel rendelkező épület valósul meg. Emiatt a befejzése áthúzódik erre az évre. A kibővített feladat mi­att növelni kellett az elő­irányzatot." Engedtek Vagyis, a tények meglehe­tősen széles ismeretében az a véleményünk, az izbégi torna­terem építésénél az alapvető probléma az volt, hogy a ta­nácstestület engedett az isko­la és a közvélemény nyomá­sának. Ennek lényege: ne fe­dett sportpálya, hanem komp­lett tornaterem kerüljön az intézmény birtokába és haj­landó volt az eredetileg más céllal és kevés pénzből kez­dett beruházást toldozni, tol­dozni, bővíteni a kívánalom irányába. Emiatt tervmódosí­tásokra került sor. Ráadásul az anyagokkal is kísérletez­tek, újszerű megoldást próbál­tak találni a rendelkezésre ál­ló összegnek megfelelően. Az nem vitatható, hogy túlbe­csülték a társadalmi munka jelentőségét — amely később az építkezés elhúzódásával, a lelkesedés apadásával szinte elenyésző lett —, előfordultak hibák az alap kijelölésénél. A többi problémát a NEB-jelen- tés, Havas Imre feljegyzése, a legutóbbi tanácsi végrehajtó bizottsági ülés megfogalmaz­za. A tanulság esszenciája az, hogy még jó szándéktól ve­zéreltetve sem szabad megfe­lelő anyagi és műszaki háttér nélkül beruházásba fogni. Ennyi pénzért — a tornaterem csaknem 10 millió forintba ke­rült — biztosan lehetett vol­na közmegelégedésre szolgáló épületet is emelni. Mindennek ellenére reméljük, hogy az is­kola tanulói ezt a létesít­ményt is használni tudják. Azzal, hogy két évvel ez­előtt új helyre költözött a vá­ros zeneiskolája és felvette Vujicsics Tihamér nevét, meg­teremtődött a tárgyi lehetősé­ge annak, hogy az intézmény bázisa legyen Szentendre ze­nei életének. Tagadhatatlan, hogy régi, szűkös helyükön is tettek erő­feszítéseket e célért, azonban mindenki tudta, hogy a sze­rény körülmények között csak a kísérletezésnek, maximum az alapok lerakásának van létjogosultsága. Mégis meg­alakult a kamara- és úttörő­zenekar, felnőttek azok az if­jak, akikből mára hivatásos és műkedvelő zenészek lettek. Az új otthonba költözött in­tézmény növendékei évről év­re eredményesen szerepelnek az országos versenyeken, fel­lépnek a város ünnepségein, programjuk részét képezi a Villanófény Dúl a vita a Teátrum La­kásszövetkezet és harminc­kilenc lakó között, mert az előbbi a szűkös zöldterület­re nem 12, hanem 24 ga­rázst akar építtetni. S ezek egy része három otthon ét­kező- és konyhaablakait ta­karná el. Miről van szó? A Vasvá­ri-lakótelepen 165 lakás ta­lálható. Természetes, az em­berek törekszenek arra, hogy a magyar fizetésekhez mérten, meglehetősen drága autóikat védjék az időjárás viszontagságaitól. Csak­hogy, e nemes törekvésbe becsúsznak etikai hibák. Az egyik ilyen az, hogy a gép­kocsitárolót emelni szándé­kozó hazánkfiai közül jó néhánynak már volt gará­zsa, de azokat nem kis ösz- szegért eladták. Olyanok is akadnak köztük, akik jelen­leg is rendelkeznek ilyen épülettel. Enyhén szólva megkérdőjelezhető, hogy jogosultak-e az újabb be­ruházásra? Továbbá ott van a zöld­felületek kérdése. Létezik egy országos szabvány ar­ra, hogy különösen a lakó­telepeken, egy ott élőre hány négyzetméter parknak kell jutni ahhoz, hogy a lakó jól érezze magát. Nos, ez a mérték a Vasvári-lakótele­pen messze az ideális alatt mozog. Még 12 garázs csak- csak elférne, 24 azonban semmiképpen nem. Pláne úgy, hogy mások ablakait eltakarják velük. Mellesleg a Teátrum La­kásszövetkezet nem tudja elővenni a jegyzőkönyvet, amelyben feketén-fehéren olvasható lenne, hogy a ga­rázs építését melyik köz­gyűlés és mikor hagyta jó­vá? A tanács műszaki cso­portjának előadója, Göttin­ger Pál (az építési enge­délyt a tanácsi illetékesek már kiadták, de a lakosság tiltakozására visszavonták, s most a döntés a másod­fok állásfoglalásától függ) azt mondja: „ha én ott lak­nék, az F lakóház alján, én is megfellebbeztem volna az építési engedélyt. Hat mé­ter tűztávolság található a házfal és a leendő garázsok falai között. Ugyanakkor a terv nem ellenkezik az Or­szágos Építésügyi Szab­ványban foglaltakkal.” Személy szerint nekem az a véleményem, hogy har­minckilenc ember nyugal­ma, jó közérzete fontosabb az autók kényelménél. Helyiek előnyben Teraszházak Visegrádon a Sziget utcában teraszházak építését szervezi a nagyközségi tanács szakigaz­gatási szerve. Nyolc, egyenként nyolcvan négyzetméteres épü­letnek van helye. A kivitele­zés ez év második felében kez­dődik. A helybeli jelentkezők elsőbbséget élveznek. Szentendrei Nyár sorozatának, számos külföldi kapcsolattal rendelkeznek. Ezek után aligha véletlen, hogy immár hagyományosan az idén is megrendezi a Vuji- csics Tihamér Zeneiskola az if­jú tehetségek népzenei talál­kozóját. A randevúra június 24. és július 10. között kerül sor. Azok a kisegyüttesek ve­hetnek részt, amelyeknek a tagjai vállalják, hogy a ma­gyar és európai népzene is­mert és kevésbé ismert érté­keit mutatják be. s hajlandók fellépni a Szentendrei Nyár programjában. Csak emlékeztetőül említjük meg, hogy az ifjú népzenészek produkciói tavaly is igen nép­szerűek voltak. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Zöld gyep és emlékek Reggel munka, délután győzelem KI HINNÉ, hogy Pomázon már 1912-ben megalakult a sportegyesület. Sokkal hama­rabb, mint a környék bármelyik helyiségé­ben. Igaz, az nem állítható a nagyközség lakóiról, hogy sok szakosztályt működtetné­nek, mert az istenük akkor, és most is a labdarúgás volt. A régi időkre Chyba Zol­tán és Palotai József emlékezik vissza. Chyba Zoltán: az első esztendőket a pálya kialakítása foglalta le. Pénzünk sose volt, ezért saját erőből próbáltunk előrelépni. Má­ig sem tudom az okát, de az biztos, hogy a helyi tanács sem régen, sem most nem törődött sokat velünk. Ami itt látható — öl­tözők, szertárak, büfé, klubszoba, parkoló, pálya —, mind a labdarúgást szerető embe­rek pénzéből és szorgalmával épült fel. Chyba Zoltán neveket említ. Bukovits Bé­lát elsősorban, aki nemcsak a PSE elnöke volt hosszú ideig, hanem a helyi úttörők az ő irányításával a Népstadionban a magyar —francia válogatott meccs előtt előmérkőzést játszottak. De a helyi sportélet legendás ne­vű vezetői voltak Herczeghalmi László, Ko­vács János és Ribli László is. Az utóbbi volt az edzője annak az ificsapatnak, amely az úttörőstadionban országos döntőt játszott. A PSE 1948 és 1951 között NB III-as csa­pat volt. Akkoriban a magyar labdarúgás igen erős harmadik vonalát a környékün­kön Oroszlány, Tokod, Főt, Dunakeszi és Pi- lisvörösvár fémjelezte. Azután visszaesés kö­vetkezett be. De 1968-tól 1971-ig a megyei I. osztályban játszott a gárda. Még a felszabadulás előtti időkben több pomázi játékos vált országos hírűvé. Rab Miklós például az Üjvidék csapatába, Szabó Sándor — aki később az 1968-ban területi bajnokságot nyert gárda edzője lett — a DVSC-ben. Plank Gusztáv a Kolozsvárba, Rab Balázs a budapesti Elektromosba iga­zolt. A felszabadulás után Ambrus Ferenc a Főtaxi. Mikula Gábor a Diósgyőr játéko­sa lett. Az 50-es évek derekától 1968-ig szűk esz­tendők köszöntöttek a pomázi labdarúgókra. Ekkor azonban a megyei I. osztályba ju­tott a csapat. Ebből a gárdából került ki Pintér Sándor, aki később a magyar váloga­tott csapatkapitánya lett, Egervári Sándor, aki az MTK, majd a budapesti Honvéd já­tékosává vált, Mikola Gábor, aki Diósgyőr­be, s Binder László, aki a BVSC-be távo­zott. Azután a magyar labdarúgás vissza­esésével párhuzamosan az őket követő nem­zedék ismét lecsúszott a megyei II. osz­tályba. Palotai József, aki a Pintér Sándor-féle gárdának a csapatkapitánya volt, nemcsak a győztes mérkőzésekre, hanem a drukkerek és a játékosok nagyszerű kollektív szellemé­re is emlékezik. Mindenekelőtt azt köti a lelkemre, hogy az edzőinek a nevét — Ta­más József, Szabó Sándor, Nádas Gábor — feltétlen soroljam fel, mert nekik nagyon so­kat köszönhet. Csak ezután tér vissza arra, hogy a pomázi pályán látható szép klubhá­zat a 10 forintos téglajegyekből befolyt ösz- szegből és társadalmi munkában építették fel, 1968-ban. Jól emlékszik arra a vasár­napra, amikor hajnalban a csapat tagjai a vasútállomásról beszállították a négy vagon kisméretű téglát a pályára, rakták a falat, délután pedig 4-1-re megverték a Nagykörös csapatát. De arra is emlékszik Palotai Jó­zsef, hogy hajdan a pálya mögött álló ré­gi kultúrházban jéghideg vízben, mosdótál­ban öblítették le magukat. Mostanság a Pomáznak serdülő, ifi, felnőtt megyei II. osztály és öregfiúk csapata van. Az utóbbiak már kétszer nyerték meg az Alkotmány Kupát. Ebben a bajnoki évad­ban pedig az öregfiúk közép-nyugati cso­portjából bejutottak a kiemelt osztályba. A NAGYKÖZSÉG drukkereinek és játé­kosainak nagy bánata, hogy a labdarúgó- pálya talaja vizes, sáros. Érthetetlen, hogy a 15 ezer lakosú település képtelen arra, hogy a nagyon szép klubház mellé megfelelő küz­dőteret építsen. Pedig jövőre az öregfiúk — nem beszélve a csaknem 60 focistát foglal­koztató ifjabb korosztályokról — már a ki­emelt csoport csapatait fogadja. Jennek az ifjú zenészek Program a nyárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom