Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-23 / 149. szám
1988. JUNIUS 23., CSÜTÖRTÖK 5 Savanyú Jóska, harang a kútban Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket. hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres emberhez kötődő, meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne közkinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hozzánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják. Ferenc császár 1315-ben hirdette meg a „nemesi felkelést”, mert Napóleon csapatai ugyancsak közeledtek Bécs falai felé — melyet rövidesen el is foglaltak és nemsokára Győr városát is. (Persze, a korszerű, jól felszerelt francia hadsereggel szemben a felkelt, és. rosszul felfegyverzett nemesség kénytelen volt gyorsan visszavonulni. (Innen a gúnyos mondás: Szalad a francia — de utánunk.) Ezekben a harcokban többszörösen kitüntette magát a legendás hírű Hankár Antal birtokos nemes. A napóleoni háborús idők után különösen elburjánzott Dunántúlon a betyárvilág. A közbiztonságot őrző pandúrok nem bírtak olyan híres bandavezérekkel, mint Sobri Jóska, Patkó Bandi, Angyal Bandi. Így történhetett meg ez a hallatlan eset: Hankár Antal egy alkalommal nagy estélyt rendezett, amelyen sok nemesi család megjelent. Éjféltájban, a mulatság kellős közepén nyíltak az ajtók, s berontott egy tucatnyi álarcos betyár, pisztolyokat fogva a vendégekre, felszólítva őket értékeik átadására. Betyárból kondás Hankár Antalt nagyon elkeserítette a megalázó esemény, s elhatározta: megszünteti a szégyenletes állapotokat. Felment Bécsbé az uralkodóhoz; és mint régi védelmezője a császári háznak — azonnal jelentkezhetett kihallgatásra. A császár — meghallgatva panaszát — ígéretet tett az intézkedésre. Rövidesen egy egész ezred katonát küldött a Ba- konyba, továbbá kinevezte gróf Ráday Gedeont teljhatalmú kormánybiztosnak. Ráday azonnal elrendelte a statáriumot, sőt a legnagyobb bűnösök fejére vérdíjat tűzött ki. És múltak az évek. Elérkezett a kiegyezés kora. 1867 után megváltozott a világ: az osztrák császárt megkoronázták magyar királlyá, hazajöttek az emigránsok. Nem voltak már pandúrok, ellenben felállították a magyar királyi csendőrséget. Ezek kemény és goromba legények voltak, és hamarosan összeszedték a még itt-ott meghúzódó, kisebb kaliberű betyárokat. Holdvilágos éjszaka volt, amikor egy kéttagú csendőrjárőr portyázás közben a bakonyi ösvényre tért. Ahogy beljebb kerültek az erdőbe, a közelből lóhor- kantást hallottak. Óvatosan haladtak, míg megpillantották a béklyóba kötött lovat, közelében pedig egy betyár alakját. Hanyatt feküdt a fűben, mindkét kezében pisztoly volt; mélyen aludt,.. Persze, pillanatok alatt lerohanták és kattant a bilincs. — Ki vagy? — Mi vagy? Nem titkolta: — Savanyú Jóska vagyok ... Sokféle lopás, útonállás, rablás volt a szám'áján; végre is életfogytiglani fegyházra ítélték — gyilkosságot nem tudván reá bizonyítani! Büntetését a váci fegvházban töltötte, ahol jó magaviseletével évek múlva elérte, hogy rábízták az intézet sertéskondáját — azt őrizte reggeltől estig, elsétálva velük a szomszéd falu határáig is. Jó sora volt; szabad levegő, rendes koszt. Közben, a váci püspöki szék megüresedvén. úi püspök“ lett a városnak gróf Csáky Károly személyében. Első dolga volt a nevezetességeket megtekinteni. köztük a fegyházat is. Az igazgató végigkalauzolta őt a nevezetesebb cellákban, végül is Savanyú Jóskáéra került a sor. A püspök ki kérdezgette; megtudta, hogy már húsz évet töltött itt. Egyszer sem volt rá panasz és igen hasznos munkát végzett hosszú időn át. Az igazgató javaslatára elhatározta, hogy magas helyre folyamodik a vén betyár miatt. És néhány hét múltán megjött a királyi kegyelem. Így lett Savanyú Jóska újra szabad ember. Másnap már utazott Budapestre. Oka ismeretlen Történetesen azzal a vonattal utaztam aznap én is a fővárosba az édesapámmal. Lehettem 7-8 éves, de igen jól emlékszem még! A Nyugati pályaudvar hatalmas, üvegcsarnokába érve, arra lettünk figyelmesek, hogy egy öreg embert ugyancsak körülvett a nép, főleg újságírók gyűrűje, akiktől az öreg alig tudott haladni és türelmetlenül igyekezett elhárítani őket. A tömegből innen is, onnan is hallatszott: — Itt van Savanyú Jóska! Erre mi is odafurakod- tunk — apám pedig felemelt az emberek feje fölé, hogy láthassam az utolsó bakonyi betyárt. Jól megnéztem a mo- kány kis öreget, zsinóros magyar ruhájában, fényes, új csizmában — egészen jól festett! Édesapámhoz érve (ki vasutas-egyenruhában volt) azt kérdezte, hogyan juthat el a Déli pályaudvarra, mert ő Vas megyébe akar utazni, a hazájába! Erre apám eligazította őt a megfelelő villamoshoz, amely a pályaudvarhoz viszi. így váltunk el tőle. A sok riporter pedig hoppon maradt! Napok múlva írták az újságok, hogy Savanyú Jóskát egy uradalom alkalmazta, mint disznópásztort. Néhány esztendő elteltével pedig azt, hogy Savanyú Jóska főbe lőtte magát — „tettének oka ismeretlen!” Ma sem tudják, miért?! Réthy Lajos Vác Vértől vereslettek A mindmáig élő veresegyházi és szadai hagyomány szerint mindkét falu őse Ivacs volt, illetve ez volt a legelső település a környéken. A tatárjáráskor elpusztított Ivacs — egyesek szerint még a szomszédos Szentjakab is — megmaradt lakói nem mertek visszatérni eredeti lakóhelyükre, védettebb részén a domboknak két új települést hoztak létre, Veresegyházt és Szadát. Ugyanakkor a néphagyomány Veresegyház nevét szintén a tatárjárással hozza ösz- szefüggésbe. Eszerint a tatárok elől a falu lakói a templomba menekültek, de a tatárok ostrommal bevették az egyházat és benne mindenkit lemészároltak bosszúból a hosszú ellenállásért, oly kegyetlenséggel. hogy a vértől vereslettek a falai. Azóta hívták Véresegyháznak, majd utóbb Veresegyháznak. Más változat szerint csak egyetlen ház maradt volna meg épen a dúláskor, aminek falait szintén a lekaszabolt magyarok vére festette veresre. A tatárok közeledtének hírére az ivacsi templom harangját a kútba vetették. Hogy miért volt erre szükség? Magyarázata nincs. A kút a századfordulón még meg is volt az Ivacsi-dűlőben. A mostani öregek vagy apáik, nagyapáik némelyikének legényes dolgai között emlegetik, hogy lóval, ökörrel vagv csak négyen-öten összefogva húzták a harangot kifelé a kútból és az már-már kibukkant, amikor mindig elszakadt a kötél és visszazuhant az egykori toronvbéli hangszer. Néhányan tudni vélik, hogy a harang megkondul a mélységben, amikor a vidékre vész közeledik. Bizony, ha ez igaz, akkor elég sokszor verhette volna oldalát éronyelve! Mások szerint ettől függetlenül, bizonyos időközökben, tízévenként, ötvenévenként, netán százévenként szólal meg az érchang. Azt is mondják, ezt a harangszót csak az igaz emberek hallhatják meg. Még nem találkoztam olyannal, aki hallotta volna a mélyből feltörő zengést... A szomszédos Csornádon és még más községekben is tudnak hasonló harangkutakról. A harang kútba vetése után az ivacsiak nagy gödröt ástak és ebben a befedett menedékben bújtak el a vérszomjas tatárok elől. Megjöttek a gonoszok. Sokáig a gödör fedelén járkáltak a magyarok feje fölött az üres, kihalt és csendes faluban. Mígnem egy csecsemő a gödör mélyén el nem sírta magát anyja kiszívott csecsén. Ekkor a tatárok felfedezték a rejtekhelyét. Mindenkit megöltek benne. így pusztult el Ivacs falu örökre. Horváth Lajos Veresegyház Programok fiataloknak Szünidőre A nyári szünidőre gazdag programot állított össze a tá- piószecsői művelődési ház vezetősége. Már javában folyik az oktatás a Tölgyes csárdái lovas táborban, ahol a fiatalok megtanulnak lovagolni és lovat ápolni. Két lelkes lovász, Gál Imre és Gál János foglalkozik a nebulókkal. A lovas táborban egyébként lehet még strandolni, gyalog- és kerékpártúrán részt venni és videózni is. Június 27-én nyitja meg kapuit a hátrányos helyzetű gyerekek tábora. Itt a lányok főzni, a fiúk seprűt és kosarat készíteni tanulnak. A prog ramok fakultatívan követik egymást és a résztvevők július 8-ig sajátíthatják el a tud nivalókat. Színesnek ígérkezik a július 25-től augusztus 2-ig megrendezésre kerülő tánctá bor eseménysorozata, ahol finn vendégek is lesznek. A táborlakók magyar néptáncot és népzenét tanulnak, s előadá sokat hallgatnak a szövés, a fafaragás titkairól. Nagy Bandó András kapta Karinthy-gyűrű A Magyar Rádió elnöksége az idén — a rádió kabaréműsoraiban nyújtott többéves kiemelkedő tevékenységéért — Nagy Bandó Andrást jutalmazta a Karinthy Frigyes- emlékgyürűvel. Az elismerést szerdán a Magyar Rádió székházában Hárs István, a rádió elnöke adta át. A Karinthy Frigyes-emlék- gyűrűt 1975-ben alapította a Magyar Rádió elnöksége a szatirikus és humoros műfaj kiemelkedő szerzőinek elismerésére és ösztönzésére. Tv-FIGYELO Ez, aZ. a sporttal igazán jó házasságot kötött (lásd a most futó Európa-bajnoki labdarúgó-mérkőzéseket!), a humorral azonban váltig nincs jó viszonyban a mi televíziónk. Hosszú leltárt tenne az ki, ha felsorolnánk, mikor és miféle sorozatokat indítottak a nép- vidítás céljából, és ugyanígy az is kitenne egy kötetet, ha elmondanánk, melyik próbálkozás miért nem sikerült. Mindezt azért hozzuk most szóba, mert az elmúlt vasárnap délután, abban a szép kiránduló-, sőt strandidőben ismét a képernyőre került egy efféle revü. Ez-j-Az volt a címe, s ha jól értettük, nem csupán egyszeri alkalommal sugározták, hanem a folytatását is tervezik. Lévén a jelzett időpontban tényleg pompás napsütés és meleg, így hát nyilván csak kevesen ismerkedtek meg Szilágyi András szerkesztőnek ezzel a legújabb vállalkozásával. Ha nem is könnyezve, de azért kellő részvéttel jelenthetjük ki, hogy sajnálni kell a hopponmaradottakat. Egyszerűen azért, mert jó kis időtöltés volt ez a hetven perc. Egyrészt tényleg akadt benne mind képi, mind pedig verbális kedély, másrészt meg arra szolgált példával, hogy igenis fel lehet támasztani halottaiból egy régen elparen- tált műsorformát, nevezetesen a Humoristák klubját. A veterán készüléktulajdonosok bizonyára emlékeznek még erre a televíziós kezdeményezésre, amelyben az immár nem is emlegetett Mikes György, Somogyi Pál és más kollégáik adták-vették a szót, pontosabban dobálták egymásnak a poénokat. Nem sokszor nyílt alkalmuk erre, mert a kritika igencsak leszedte róluk a keresztvizet, mondván, hogy előre betanult szöveget mondanak fel, és nem ott a helyszínen szikráz- tatják az agyukat. Ez így is volt, s emiatt tényleg leckefelmondásnak hatott a vicc- mesélés, az anekdotázás. Ez a vasárnap délutáni ösz- szeállítás azonban nyílt kártyákkal játszott, azaz a közreműködők — a magyar sajtó néhány közismert főszerkesztője, egyúttal televíziós személyisége — most nem annyira a memóriájukra hagyatkoztak, hanem nyíltan vállalták a puskázást. Amíg azt a mint fórumot végigsomolyogták, bizony bele-bele pislogtak az előttük heverő kéziratokba, s így a nézőnek nem volt az az érzése, hogy ott és akkor születnek meg azok a szófacsarások, sanda kommentárok, tehát maga az egész betét. S ettől a nyíltságtól egyszeriben más lett a mutatvány: az otthon ülők is cinkossá avatódtak, hiszen láthatták, hallhatták, hogyan bonyolódik ez a játszadozás. S ráadásul nemcsak a most dicsért fórum szórakoztatott, hanem több más csacsiság is. Egyebek között Marton Frigyes galériája, amely a protokolláris események mellékes epizódjait sorakoztatta fel fanyar kommentálással; aztán láthattuk Knézy Jenő sportrevüjét, amely szintén a nagy versenyek mellékzöngéit gyűjtötte csokorba; s mindemellett volt még néhány remek Tücsök és bogár Peter- di Pál fölvezetésében, s ráadásként apró bohózatokat is láthattunk. a sok kedvesség és érdekesség Heltai András dirigálásával terelődött mederbe. aki szintén nem először vállalkozott arra, hogy televíziós hoppmester legyen. Ám valahogy úgy alakul, hogy ő sem marad meg hosszabb ideig a stúdiók világában. Egyrészt azért, mert újra meg újra külföldi tudósítóként dolgozik, másrészt meg valahogy befulladnak a sorozatai. Ott volt például az a remek kezdeményezése, hogy vezető politikusainkat mutatja be családi, baráti körükben. Hetényi István volt pénzügy- miniszterünkről például egészen kiváló portrét festett; Markója Imre igazságügy-minisztert pedig még meg is zongoráztatta ugyanebben a vállalkozásban. Ám ez a derűs. kedélyes portréfestés sajnálatosan abbamaradt. Reménykedjünk: ezzel az Ez+ Az-zal talán az is fel fog éledni, hiszen láthattuk, hallhattuk, hogy most is milyen remek formában van. Akácz László Heti filmtegyzet Vong asszony kincsei Irina Mirosnyicsenko (középen), a Vong asszony kincsei című film főszereplőbe Meglehetősen rendhagyó szovjet film ez. Már az sem mindennapos, hogy egy bűnügyi film, mely szovjet stúdióban készült, nem szovjetunióbeli bűnügyi témát választ, hanem a nemzetközi bűnözés területére rándul ki. Aztán: mindezt nem a legismertebb stúdiók egyike, a Moszfilm vagy a Lenfilm teszi, hanem a Kazahfilm, egy nemzetiségi stúdió. S végül: a film egyik főszereplője civil, egy volt olimpiai érmes, sőt, világbajnok ökölvívó. Mindezek persze inkább csak érdekességeknek számítanak, — bár meg kell jegyezni: a filmet más különlegesség is jegyzi. Nem túl gyakori ugyanis, a szovjet filmgyártás gyakorlatában, hogy egy film fontos jeleneteit külföldön, s ráadásul nem szocialista országban forgassák. Itt most ilyen eset tanúi vagyunk: a Vong asszony kincsei kulcsjeleneteit Hongkongban és Szingapúrban készítették. A helyszínekből is sejteni lehet: a történet a sejtelmes- rejtelmes Keleten játszódik, s a címben szereplő név arra is utal: itt kínaiakról is szó esik. Így is van. Az a bizonyos Vong asszony egy nagystílű csempész-, kalóz- és kalandorbanda főnöke. E tisztét férjétől örökölte. A híres gengszterfőnök meghalván, tűzrőlpattant és igen keménykezű kis feleségére hagyta az üzletet. A banda egy szovjet tengerjárón utazik a következő akció színhelyére. Arra számítanak: szovjet zászló alatt hajózó luxushajó kevésbé kelti fel a különböző hatóságok figyelmét. Viszont felkelti a banda már a hajón megkezdődő akciója egy fiatal tengerésztiszt figyelmét. Tőle Vong asszony bandatagjai rövid úton megszabadulnak, s ekkor kezdődik a kalandok sorozata. A fordulatokat, izgalmas és cseles küzdelmeket nem illik elmesélni, csak annyit jegyezhetünk meg: a film megoldja a legkényesebb bűnügyi filmproblémát: nem unalmas. Sztyepan Pucsinjan rendező jó tempóban vezeti az eseményeket, arra is ügyel, hogy a film ne nyúljon rétestésztaként — kereken másfél óra —, s elég látványos jelenetekkel dúsítja fel a sztorit, nem is beszélve az egzotikus keleti nagyvárosok látványosan fényképezett helyszíneiről. Talán csak egyvalami zavaró: a film nyomozó figurája, bizonyos Thomson kapitány egy csöndesebb pillanatban bevallja: eredetileg ő is orosz származású, s így jól megérti magát a kalandos úton vele kapcsolatba kerülő, említett szovjet tengerésztiszttel. Nem tudom, miért szükséges ez a megoldás; a film lényegéhez a világon semmit nem ad. A szereplők közt két igen • jól ismert név akad. Az egyik a Vong asszonyt játszó, vonzó küllemű Irina Mirosnyicsenko, a másik a Thomsont alakító Armen Dzsigarhanjan. És akiről szó volt, a neves ökölvívó: Szerik Kanakbajev játssza a tengerésztisztet, nem is rosszul, bár azért többnyire a kemény öklére, s nem a karakterformáló képességére van szükség a filmben. Szárnyas fejvadász Nemrég, a Halálosztó című filmről írva, szóba került egy furcsa időjáték: a film két férfi főhőse a jövőből érkezik vissza a jelenbe, úgy, hogy időközben ők már átélték azokat a katasztrófákat, amelyek nekünk még a jövő méhében rejlenek. A most a mozikba kerülő sci-fi, a Szárnyas fejvadász, hasonló időjátékkal él. Szintén a jövőről van szó, ezúttal 2019-ről. Los Angelesben vagyunk — ez, úgy látszik kedvenc városa a sci-fi-íróknak és filmeknek —, egy olyan pillanatban, amelyben a Föld népessége gyakorlatilag kihalófélben van. Nem járvány vagy háború miatt, hanem mert az életfeltételek lassan alkalmatlanokká válnak az ember Földön való egzisztálá- sára. Más bolygókra vándoroltak ki, s a Földön már csak nagyon kevés ember maradt, mondhatni a selejt, a hulladék, a legértéktelenebb vagy a leginkább életképes, ámde bűnöző egyedek. Köztük azonban androidok, emberformájú robotok is találhatók, amik nem jóindulatú szerkezetek. Ezeket a Földre visszaszökött androidokat kell ártalmatlanná tenni egy bizonyos Deckard nevű embernek. A film gyakorlatilag ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az említett Schwarze- negger-film is: gonosz indu- latú emberformájú robotokat kell megsemmisíteni. Sok-sok hasonló téma kering sci-fi filmeken és könyvekben; ez az egyik alapképlet. Itt talán annyi a többlet a tucatmunkákhoz viszonyítva, hogy az androidokat némi öntudat és múlt-tudat is jellemzi. Az iparszerűen előállított androidok ugyanis a valamikori rabszolgák szintjén állnak, és ez sérti furcsa mód kialakult önérzetüket, amelyben az android- és az emberiét bizonyos tudati vonásai keverednek sajátos módon. Ez a majdnem filozofikus gondolat érdekes összefüggéseket sugall. Például egy fura szerelmet a fejvadász Deckard és az öntudatra és érzelmekre ébredő szép androidlány, Rachel között. Szóval: a Szárnyas fejvadász a műfaj érdekesebb alkotásai közül való. Színvonalát fémjelzi a rendező neve is: Ridley Scott készítette A nyolcadik utas: a Halál című művet is. Annak a filmnek a feszültsége, izgalma, kiválóan felépített jelenetvezetése itt is megtalálható. Bűnös férjem Hivatás vagy család, gyerek vagy karrier — ezek ennek a csehszlovák filmnek a dilemmái. Értelmiségi környezetben játszódik a történet, a hűséges, ámde élhetetlen Va- sek és az élelmes, ámde önző Zdenek közt vergődő Martáról. A konfliktus kissé kimódolt és szintéiért, a cselekményvezetés fölösleges csavarokat alkalmaz; csak a faramuci befejezésről hisszük el: produkál ilyeneket az élet. Takács István
