Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-22 / 148. szám

2 1988. JÜN1US 22., SZERDA Magyarország szerepe az európai biztonságban Szűrös Mátyás beszéde Berlinben Magyarország objektív adottságainál és politikai alap­elveinél fogva egyaránt mély­ségesen érdekelt egy új, sta­bil, kooperatív európai biz­tonság kialakításában, és le­hetőségeinek megfelelően kész ebben aktívan közreműködni — hangsúlyozta Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB titkára az atomfegyvermentes öveze­tekről folyó berlini nemzetkö­zi tanácskozáson kedden mon­dott beszédében. Az atomfegyvermentes öve­zetek és a hagyományos le­szerelés összefüggéseivel fog­lalkozó munkabizottságban az MSZMP KB titkára rámuta­tott, hogy bár hazánk közvet­lenül nem határos a NATO országaival, a magyar nép­hadsereg nem rendelkezik nukleáris és vegyi fegyverek­kel, s hazánk területén nin­csenek is ilyenek, mégis érde­mi szerepet vállalhat a ka­tonai szembenállás mérséklé­sében, az európai hagyomá­nyos leszerelési folyamatban. Ezen túlmenően őszintén ér­dekeltek vagyunk abban, hogy azon országok közé kerüljünk, amelyek majd a tárgyalások eredményeként az elsők kö­zött kezdhetik meg a fegyve­res erők csökkentését terüle­tükön — jelentette ki Szűrös Mátyás. A katonai szembenállás mérséklése, a nukleáris fenye­getettség korlátozása a Var­sói Szerződés és a NATO ha­tárvonalán, Európa középső részén a legsürgetőbb feladat. Ezért megkülönböztetett fon­tosságú a Német Szocialista Egységpárt és a Német Szo­ciáldemokrata Párt közös ja­Sajtóértekezlet Moszkvában Afganisztánról Sok az eltűnt szovjet katona A Szovjetunió számára az afganisztáni harcokban nyom­talanul eltűntek felkutatása, a még életben lévők hazahoza­tala az Afganisztán körüli helyzet rendezésének egyik fontos kérdése — mondta Dmitrij Venyegyiktov. A szov­jet Vöröskereszt elnöke ked­den Moszkvában sajtóértekez­leten beszélt arról, hogy mi­lyen munkát végzett a szov­jet Vöröskereszt és Vörös Fél­hold Társaság az elmúlt évek­ben a fogságba esettek kisza­badítása, az eltűntek felkuta­tása érdekében. A nemzetközi együttműkö­dés eredményeként 11 foglyot sikerült kiszabadítani. Közü­lük tavaly — két év után — nyolcán hazatértek. A hosszú idő magyarázata az, hogy a HATÁRVITA Erich Honecker és Wojciech Jaruzelski pénteken Wroclaw- ban sorra kerülő találkozója mindkét fél meggyőződése sze­rint elő fogja segíteni az NDK és Lengyelország közötti tengeri határ nyitott kérdései­nek rendezését — közölte ked­den az NDK külügyminiszté­riumának szóvivője. A két ország között azt kő­vetően keletkezett határvita, hogy az NDK tavaly egyolda­lúan kiterjesztette felségvizei­nek határát Lengyelország ro­vására. Emiatt a lengyel halá­szoknak nehézségeik támadtak, és problémák keletkeztek Swinoujscie lengyel kikötő megközelítésében. A keddi berlini lapok Jelen­tése szerint az NSZEP KB íő- titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke, a LEMP KB első titkárának, a lengyel ál­lamtanács elnökének meghí­vására a IV. lengyel—NDK if­júsági találkozó alkalmából látogat Wroclawba. Wolfgang Meyer berlini külügyi szóvi­vő bejelentése szerint az NDK és Lengyelország a tengeri határ nyitott kérdéseit a testvériség, a jószomszédi kap­csolatok és a szoros szövetség szellemében kívánja megolda­ni. A megállapodás mielőbbi elérése érdekében már foly­nak a tárgyalások. uCsAK RÖVIDEN...m MAGAS RANGÚ szovjet képviselő először tett hivata­los látogatást Bahreinben: Isza Bin Szulman al-Kalifa emír kedden fogadta Erneszt Zverjov kuvaiti szovjet nagy­követet. A találkozón megvi­tatták az öböl menti ország és a Szovjetunió közötti kapcso­latok fejlesztésének lehetősé­geit. RICHARD MURPHY ame­rikai külügyi államtitkár ked­den közel-keleti kőrútjának újabb állomására, Ománba érkezett. Kabusz szultánnal Washington közel-keleti béke­elképzeléseiről és az iraki— iráni háborúról fog tárgyalni. A „SZENVEDŐ EGYHÁZ” nevű nemzetközi katolikus jó­tékonysági szervezet kedden bejelentette, hogy gyorssegély­ként 50 ezer dollárt ajánl fel a Romániából Magyarország­ra áttelepült, illetve oda me­nekült, főként erdélyi magya­rok javára. nemzetközi megállapodások értelmében vagy a háború után térhetnek haza a volt foglyok, vagy meghatározott ideig egy harmadik országban kell őket internálni. A tavaly hazatértek két évig Svájcban voltak internálva. Venyegyiktov tájékoztatta az újságírókat arról is, hogy értesüléseik szerint sok he­lyen megsértik a hadifoglyok­kal való bánásmódról rendel­kező genfi egyezményeket. Ami a foglyok felkutatását il­leti, a tisztségviselő elmondta, hogy az Egyesült Államok Vö­röskereszt Bizottságához for­dultak, mert olyan informá­cióik vannak, hogy szovjet foglyokat harmadik országban, köztük az Egyesült Államok­ban tartanak fogva. Végezetül az újságírók, el­sősorban a nyugati országok újságíróinak segítségét kérte a 311 nyomtalanul eltűnt ka­tona felkutatásához. Mint megjegyezte, a május közepén érvénybe lépett genfi egyez­mény megkönnyítette a kuta­tást vaslata a közép-európai atom­fegyvermentes folyosó kialakí­tására. Az atomfegyvermen­tes övezetek létrehozására irá­nyuló, és az egyéb, hasonló célzatú erőfeszítések eddigi eredménytelenségének okai a II. világháborút követően ala­kultak ki. A jelenleg uralkodó biztonságpolitikai felfogás a két katonai szövetség tagálla­maiban összességében a bizal­matlanság, a másik oldal tá­madó fellépésétől való félelem légkörében alakult ki. A támadóképesség felszámo­lásához vezető úton a kettős nullamegoldás után az euró­pai hagyományos erők és fegyverzetek korlátozása, majd nagyarányú csökkentése lehet az a terület, amely esélyt kí­nál a továbblépésre, a való­ságos áttörésre. E folyamatnak különösen a kezdetén, a meg­felelő politikai-lélektani fel­tételek kialakítása során tesz­nek szert rendkívüli jelentő­ségre azok az intézkedések, amelyek katonai jelentősége korlátozott ugyan, politikai, bizalomerősítő hatásuk vi­szont annál nagyobb — álla­pította meg berlini beszédé­ben Szűrös Mátyás. EGK-KCST Együttműködés A Közös Piac központjában folynak az előkészületek az EGK és a KGST kölcsönös elismerését és együttműködé­si készségét kinyilvánító közös közlemény aláírására. Az ünnepélyes aktusra jú­nius 25-én, szombaton kerül sor Luxemburgban, az EGK miniszteri és más szintű ta­nácskozásainak gyakran ott­hont adó úgynevezett Eürópa- központban. János nagyherceg luxem­burgi államfő, kormánya több tagja jelenlétében fogadja az EGK és a KGST küldöttsé­gét, amelyet Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet al- kancellár, külügyminiszter, il­letve Rudolf Rohlicek cseh­szlovák első miniszterelnök­helyettes, a két tömörülés so­ros elnökei vezetnek. Ezt követően a küldöttségek már az aláírás színhelyén, az Európa-központban megbe­szélést tartanak a kapcsola­tok jövőbeni fejlesztéséről. Ezután a KGST és a Közös Piac tagországai nagykövetei­nek jelenlétében Hans-Diet­rich Genscher, Rudolf Rohli­cek, Jacques Delors, az EGK- bizottság elnöke és Vjacsesz- lav Szicsov, a KGST titkára beszédet mond, majd aláírják az okmányt. KÖZLEMÉNY AZ MSZMP ÉS AZ RKP LEVÉLVÁLTÁSÁRÓL A Román Kommunista Párt ez év májusában levelet inté­zett a Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Az eddig követett politika szellemében román részről megismétlik, hogy Ma­gyarországon meghamisítják a román nép történelmét, elfer­dítve mutatják be Románia eredményeit, a román párt nem­zetiségi politikáját, amelyet valamennyi állampolgár jog- egyenlőségének megvalósulása jellemez. Kezdeményezik, hogy mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok áttekintése céljából ta­lálkozzék a két párt főtitkára. A korábbi magyar javaslatok­ra a levél nem tartalmaz utalást. Az MSZMP válaszolt a román pártnak. A válasz megerő­síti, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában, a kétoldalú kapcsolatok kiegyensúlyozott fej­lesztésében az MSZMP-re a Román Kommunista Párt mint konstruktív partnerre számíthat. Azzal együtt, hogy a Roman Szocialista Köztársaságban élő magyarok igényeinek kielégítése Romania ügye és felelőssége, a magyar nemzeti­ség általános helyzetének, egyéni és kollektív jogainak alaku­lása, aktív részvételének lehetősége a hazánkkal folytatott együttműködésben, rokoni kapcsolataik akadálytalan ápolása számunkra változatlanul fontos kérdés. Elvi alapokon nyug­vó erőfeszítéseinket a jövőben is határozottan folytatni kí­vánjuk. Az MSZMP javasolta, hogy mielőbb kerüljön sor a két párt központi bizottságai külügyi titkárainak megbeszélésére, amelyen ismételten áttekintenék a magyar—román viszony va­lamennyi elemét. E tárgyalások eredményesssége alapot te­remthet a kormányfők s a későbbiekben az MSZMP és az ltKP főtitkárai találkozójának előkészítéséhez. Tisztújítás a francia nemzetgyűlésben Az FKP önálló csoportot szeretne A két nap múlva összeülő új francia nemzetgyűlésben folynak a tisztújító választá­sok. A kormányzó szocialista pártcsoport közfelkiáltással Louis Mermaz közlekedési minisztert, a chiracista RPR Bemard Pons-t, a tengerentúli területek ügyeinek volt mi­niszterét választotta új elnö­kévé. Nem így lesz viszont a nem­zetgyűlés elnökének nag^ te­kintélyt sugárzó tisztségével. Ezt megpályázta Laurent Fa- bius volt miniszterelnök, Mit­terrand pártfogoltja. Legna­gyobb ellenfele az eddigi el­nök, Jacques Chaban-Delmas chiracista politikus lesz. Az FKP képviselői közölték, hogy a második fordulóban készek győzelemre segíteni Fabiust, de cserébe szeretnék, hogy az FKP 27 képviselője is önálló csoportot alkothasson, ami­nek az alsó határa most 30. Súlyos szerencsétlenség Letért az útról és szakadék­ba zuhant hétfőn egy autó­busz az indiai Kasmírban. Az utasok közül 33-an meghal­tak, 15-en megsérültek. A ko­csi Szrinagar, az állam fővá­rosa felé haladt, s nagyrészt észak-indiai lakosokat szállí­tott. A hetek politikai nyilatkozatáról Geraszintov sajtótájékoztatója Moszkva üdvözli a torontói csúcsról kiadott politikai nyi­latkozat konstruktív elemeit — jelentette ki Gennagyij Geraszimov. A szovjet kül­ügyminisztérium szóvivője keddi sajtótájékoztatóján elé­gedetten nyugtázta, hogy a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfői kedvezően fo­gadták a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésének újabb eredményeit. Ä dokumentum­ból a szóvivő kiemelte azt a részt, amely szerint a szov­jetunióbeli változások kedve­zően járulnak hozzá a bizal­matlanság leküzdéséhez és a bizalom erősítéséhez. Rosszallóan beszélt azonban Geraszimov a nyilatkozatnak azokról a részeiről, amelyek a Varsói Szerződésnek a ha­gyományos fegyverzet terén meglévő . föjényéfql, illetve , a Szovjetunió távol-keleti fegy­veres erőinek növekedéséről szólnak. Mint Geraszimov rá­mutatott: a dokumentumnak ez a része nem vesz tudomást a Szovjetunió javaslatáról, hogy cseréljék ki az európai hagyományos fegyverzet ada­tait, illetve, hogy első lépés­ként mind a NATO, mind a Varsói Szerződés fegyveres erőinek létszámát csökkentsék félmillióval. A szóvivő hozzá­tette, hogy a negatív tartal­mú részek megfogalmazása mégis enyhébb hangnemű, mint a NATO három hónap­pal ezelőtti nyilatkozata volt. Geraszimov elmondta, hogy néhány arab nyelvű, főleg kuvaiti lap valótlan kommen­tárokat közölt, amelyek lénye­ge az, hogy a szovjetek az amerikaiakkal karöltve össze­esküvést szőnek az arabok ellen. A szóvivő emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió képvi­selői, akik az arab államok vezetőit tájékoztatták a legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, azt a tájé­koztatást kapták, hogy az arab államok bíznak a szov­jet vezetésben, s remélik, hogy a szovjet—amerikai vi­szony alakulása kedvező táv^ latokat nyit a közel-keleti válság rendezésében is. Ge­raszimov hangsúlyozta, hogy az említett lapkommentárok gondolatmenete összegyeztet- hetetlen az arab vezetők vé­leményével, s nélkülöznek minden alapot. LESLIE MANIGAT, Haiti 57 éves elnöke, az idén ja­nuárban, a katonai vezetés által támogatott pártcsoporto­sulás élén jutott az elnöki székbe. Jelölését leginkább Namphy tábornok, a Duva- íier-dinasztia harmincéves uralmának bukását követő ka­tonai kormányzat „erős em­bere” támogatta. Januárban Manigat még tudta, hogy mi­vel tartozik azért, a vezérka­ri funkcióban levő tábornok­nak, amiért minden külső és belső tiltakozás ellenére ke­resztülvitte, hogy egy olyan választási színjátékon, ame­lyen az ellenzék szerint csak a jogosultak négy százaléka ment el az urnákhoz, győz­tesnek nyilvánítsák. A főtisztek — akik rész­ben a népi tiltakozás viharos­sá fokozódott hullámai és az Egyesült Államok emiatt tá­madt aggodalmai miatt nem maradhattak meg az or­szág közvetlen irányítóiként — úgy vélték, Manigatban meg­találták az alkalmas személyt, aki kész lesz arra, hogy uta­sításaikat pontosan teljesítse. A január 27-én beiktatott el­nök Haiti északi részéből szár­mazik, néger családból. Ta­nulmányait Párizsban folytat­ta. A dinasztiát megalapító Francois Duvalier, közismer­tebb nevén Papa Doc kor­mányzása idején, 1957—60 kö­zött, Manigat a politikai osz­tályt vezette a haiti külügy­minisztériumban. Majd ösz- szekülönbözött a diktátorral és külföldre távozott. Nem tért vissza akkor sem, amikor Pa­pa Doc 1971-ben bekövetke­zett halála után fia, Jean- Claude, vagy ahogyan széles körben emlegették, a Baby Doc került az elnöki székbe, majd hamarosan Haiti „örö­kös elnökévé” kiáltatta ki önmagát. Maniget csak 1986 februárjában, vagyis Jean- Claude Duvalier bukása után tért haza. PUCCS A NYOMORÚSÁG ELNÖKI SZEREPLÉSÉNEK kezdetén, Manigat televíziós beszédében elmondta: tudatá­ban van népszerűtlenségének, de reformpolitikát ígért. Va­lójában természetesen Haiti­ben ezután is az történt, amit a tábornokok akartak. Az el- ellenzéki erők új, demokrati­kus választások kiírását sür­gették, mivel — mint rámu­tattak — Manigat nem sza­vazatokkal, hanem az addig uralmon volt katonai kor­mányzat kegyéből jutott ha­talomra. Hallatta szavát a Hai­tiben rendkívül nagy befo­lyású egyház is. Cayot, a hai­ti püspöki konferencia elnöke éles hangnemben ítélte el a választások után kialakult ál­lapotokat. „Nem hallgatha­tunk tovább ebben a remény­telen helyzetben — mondot­ta a főpap. — A lakosság ne­met mondott a diktatúrára.’’ Ennél súlyosabban esett azon­ban latba, hogy az Egyesült Államok felfüggesztette a Haitinek folyósított segélye­ket. Mindaddig nem is lehet szó a segélyek felújításáról — mondta a Fehér Ház szóvivő­je —, amíg „Haiti nem tesz lépéseket a nagyobb demok­rácia megvalósítására’’. El­ítélte a haiti állapotokat a Latin-amerikai Politikai Pár­tok Állandó Konferenciájá­nak küldöttsége is, amely háromnapos látogatást tett az országban. Megállapították, hogy a helyzetre az jellemző, hogy a bukott Duvalier-rend- szer titkosrendőrsége fokoza­tosan visszakerül a hatalom­ba — és kegyetlenül üldözik Haiti demokratikus erőit. A diktatúra további fenn­tartása ellen mind erősebbé vált a népi elégedetlenség. Mind sűrűbben vetődött fel a kormányzat elleni gyűléseken, tüntetéseken, hogy több, mint két évvel az önkényuralom bukása után, nem sok válto­zás történt. A Karib-tenger nyugati részén, Hispaniola- sziget harmadán és több part menti szigeten elterülő 27 750 négyzetkilométernyi országot még mindig a nyugati félte­ke legszegényebb államaként tartják nyilván. A 66 száza­lékában néger, a kreolul, azaz a francia, a spanyol és indián nyelvi elemek keveré­kén beszélő 5,2 milliós lakos­ság 80 százalékának keve­sebb, mint évi 100 dollárnyi összegből kell megélnie. A haitiak hatvan százaléka anal­fabéta, s az átlagos élettartam mindössze negyven év. A ha­lálokok között továbbra is má­sodik helyen szerepel a rosz- szultápláltság. A munkanél­küliség két évvel a Duvalier- dinasztia bukása után is mint­egy hetvenszázalékos. Három- százezer a föld nélküli pa­rasztcsaládok száma. ALIG NÉGY HÓNAPOS elnöksége alatt, Manigatnak be kellett látnia, hogy a fő­tiszti kar, amely az elnöki székbe juttatta, csupán cere- móniálisra akarja korlátozni játékterét, s jelenléte az el­nöki palotában csak azt szol­gálja, hogy „a civil kormány­zás” látszatát teremtse a ka­tonai diktatúrába való tény­leges visszarendeződés körül­ményei között. Haiti névle­ges fejének fel kellett ismer­nie, hogy az ország teljesen elszigetelődött a történtek mi­att, s bármennyire is nőtt a hadsereg és a titkosrendőrség terrorja, olyan földindulás ké­szül a nyomorúság szigetén, mint amilyen Baby Doc ön­kényuralmának összeomlását megelőzte. Mindez természetesen aggo­dalommal töltötte el az Egye­sült Államok vezető köreit is, hiszen attól tartanak, hogy a katonai diktatúra elleni tilta­kozó megmozdulások olyan méretűekké válnak, hogy el- söprik a hadsereg vezetését és a nicaraguaihoz hasonló kor­mányzat jön létre a Karib- tengeri Hispaniola-sziget har­madán. Arra nézve nincs egye­lőre bizonyíték, hogy Wa­shington mennyire bátorította Manigatot, hogy próbáljon nagyobb önállóságra szert ten­ni az őt béklyóban tartó fő­tisztekkel szemben. Minden­esetre, egyes amerikai kom­mentátorok felvetették: a leg­könnyebb megoldás talán az volna Washington számára, ha a haiti elnök segítségével pró­bálná megtörni az ország „erős emberének”, Namphy tábornoknak korlátlan hatal­mát. Az bizonyos viszont, hogy a Duvalier-dinasztia harminc­éves fenntartásának biztos re­ceptje az ellentétek támasztása volt a főtiszti kar vezető kép­viselői között. Mindkét Du­valier azt a taktikát folytat­ta, hogy a tábornokokat sze­mélyi villongásokba sodorta, s a megosztott katonai vezetők között Papa Doc, majd ké­sőbb Baby Doc lett a döntő­bíró. A londoni rádió hely­színre küldött karibi tudósí­tója szerint Maniget ehhez a taktikához próbált folyamod­ni, amikor a múlt héten le­váltotta Namphy tábornokot a vezérkar főnökének tisztségé­ből, s egy olyan ezredest ne­vezett ki helyére, aki a ma­ga nagyratörő terveiben Hai­ti „erős emberének” helyére pályázott. Az elnöki palota lakója arra számított, hogy a hadsereg főtiszti karának az a része, amely megsokallta Namphy csaknem korlátlan hatalmát, támogatója lesz me­rész lépésében. KITŰNT AZONBAN, hogy Namphyt nem véletlenül ne­vezik Haiti „erős emberének”. A megosztó manővert könnye­dén elhárította, s a hadsereg — a testőrség egy kis csoport­jának kivételével —, egysége­sen vett részt abban a katonai puccsban, amellyel eltávolítot­ták Manigatot a hatalomból. Repülőgépre tették és a sziget további kétharmadán elterü­lő Dominikai Köztársaságba száműzték. Az akciót ter­mészetesen Namphy tábornok vezette, aki most egy általa vezetett katonai junta élén áll, s önmagát elnöknek nyil­vánította. A katonai kormány­ban helyet kaptak mindazok a főtisztek, akik kulcspozíció­kat töltötek be a Duvalier- rendszer bukása után meg­alakult kormányzó tanácsban. Vagyis: Namphy és főtiszt­társai, miután kudarcot val­lottak a Manigat-féle látszat- megoldással, vissza akarják fordítani az eseményeket 1986 februárjáig, s újrakezde­ni közvetlen parancsosztó te­vékenységüket a kormányzás élén. De vajon, hogyan fogad­ják ezt a „nyomorúság szige­tén” azok az erők, amelyek még a tábornokok közvetett, azaz áttételes kormányzása el­len is felemelték szavukat? Árkus István

Next

/
Oldalképek
Tartalom