Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-22 / 148. szám

Ma: 12 oldal I PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJUKEGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 148. SZÄM Ára: 1,80 forint 1988. JUNIUS 22., SZERDA Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Országos Taná­csa. Az ülésen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Lukács János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja. A tanácsülés első napirendi pontként személyi kérdések­ben döntött. Az országos tanács kérésük­re, nyugállományba vonulásuk miatt, érdemeik elismerésével, eddigi munkájukat méltatva és megköszönve felmentette Gáspár Sándort a SZOT elnö­ki tisztségéből, elnökségi és titkársági tagságából; Baranyai Tibort a SZOT főtitkári tiszt­ségéből, elnökségi és titkársá­gi tagságából. Az országos tanács dr. Nagy Sándort, a SZOT titkárát meg­választotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitká­rává. A SZOT, nyugállományba Vonulásuk miatt felmentette elnökségi tagságukból Dajka Ferencet, a Vegyipari Dolgo­zók Szakszervezetének volt fő­titkárát és Gyöngyösi Istvánt, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének volt főtitkárát. Somogyi Gyulát, az Építők Szakszerve­zetének főtitkárát és Paszter­nák Lászlót, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát kooptálta a SZOT tagjainak sorába. Főcze Lajost, a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkárát, Paszternák Lászlót és Somogyi Gyulát megválasztotta a SZOT Elnök­sége tagjának. A Szakszervezetek Országos Tanácsa dr. Nyikos Lászlót ki­nevezte a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osz­tálya vezetőjének, Tolnai Ildi­kót pedig a szociálpolitikai, munka- és egészségvédelmi osztály vezetőjének. A tanácsülés a továbbiak­ban megvitatta a bérpolitikai reform szakszervezeti koncep­ciójáról szóló előterjesztése­ket, amelyhez Nagy Sándor főtitkár fűzött szóbeli kiegé­szítést. Rámutatott, hogy a szakszer­vezetekre jelentős szerep há­rul a társadalmi-gazdasági megújulási folyamatban. Egy­felől erős, határozott gazdasá­gi vezetésre, a munkában vi­lágos és szigorú követelmé­nyekre, másfelől erős, határo­zott, felelősen politizáló szak- szervezetre van szükség — mondotta. Nem az a szakszer­vezet nehezíti a dolgokat, amelyik felelősen vitatkozik, követel vagy elutasít, hanem az, amelyik nem hallatja a szavát, amelyik sem jelző sze­repét, sem érdekvédelmi funk­cióját nem képes megvalósíta­ni. A szakszervezetnek tagsá­ga érdekeit, törekvéseit szem előtt tartva kell szolgálnia a társadalmi haladás ügyét. ­Részletesen szólt az ország gazdasági helyzetéről. Kitért arra, hogy . szigorító, elvonó intézkedések egész sora látott napvilágot, ezeknek nagyobb hatékonyságra kellett volna ösztönözni, de nem váltottak ki fordulatszerű változást a gazdaságban. A szakszer­vezeti mozgalomnak is ki­emelt figyelmet kell fordítania azoknak a rétegeknek a hely­zetére, amelyeknek a keresete jelentősen alatta marad az át­lagosnak. Fontos tényként em­lítette, hogy a KSH — nagy számú tudományos, állami és társadalmi szerv bevonásával — létminimum- és társadal- miminimum-számításokat kez­dett el, ami a szakszervezetek törekvéseinek és igényeinek is megfelel. E számítások alkal­mas kiindulópontot nyújthat­nak a legrászorultabb, legne­hezebb körülmények között élő személyek, családok hely­zetének megítéléséhez, a szük­séges tennivalók körvonala­zásához. Ma romló jövedelemviszo­nyok mellett kell számotte­vően javuló teljesítményeket elérnünk ahhoz, hogy a jelen­legi nehéz helyzetből kilábal­junk — mondotta. Ez pedig nem tartozik a könnyű felada­tok közé és nem is valósítható meg, ha az elvonások, korlá­tozások nem szelektívek, és ha nem gyorsul fel a szerkezet- váltás. Mindez a szakszervezeti mozgalomtól is azt kívánja — állapította meg a továbbiak­ban, hogy alternatívákat, szo­ciálpolitikai programokat dol­gozzon ki, s ez egy szakszer­vezeti törvény megalkotását is igényli. Szükséges, hogy a szakszervezeti mozgalom ala­pos elemzőmunka, a tagság széles rétegei véleményének megismerése után alakítsa ki magatartásának fő irányait, és nézzen szembe azokkal a ki­hívásokkal, amelyek mind a gazdaságban, mind a szakszer­vezeti mozgalomban felgyü­lemlett problémák formájában nap mint nap éri. A szakszervezeti bérpolitika középpontjában — hosszabb távon — a reálbérek érezhető és tartós növelésének igénye áll — mondotta a továbbiak­ban. A munkabér az eddigiek­nél jobban fejezze ki a mun­kaerő bővített újratermelésé­hez társadalmilag szükséges ráfordításokat, a bérnövekedés Város-, községvédők találkozója Az ország ügyét szolgálja Kedden Gyulán, a városi ta­nács székházának dísztermé­ben megkezdődött a város-, községvédő és szépítő egyesü­letek szövetségének VII. or­szágos találkozója. Jelen volt a kétnapos látogatásra Békés megyébe érkezett Pozsgay Im­re, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A tanácskozás több mint háromszáz részvevőjét S. He­gedűs László, az egyesületek országos szövetségének elnö­ke köszöntötte. Elmondotta, hogy jelenleg már mintegy 150 város-, községvédő és szépítő egyesület van az országban; a számuk két év alatt duplázó­dott meg. Pozsgay Imre felszólalásá­ban egyebek között hangsú­lyozta, hogy a Hazafias Nép­front őszinte szívvel, örömmel vállalja és partnerének tekin­ti a város-, községvédő és szé- pítők mozgalmát. Ebben a mozgalomban ugyanis — mon­dotta — széles teret kap az állampolgári kezdeményezés. Kaput tár az állampolgárok számára az országos pártérte­kezleten megfogalmazódott megújulási folyamat támoga­tásához, a közmegegyezés olyan új formájának útját egyengeti, amely vitában, egy­más véleményének meghallga­tásával és olyan célokért szü­letik, amely az ország ügyét, a haladási viszi előre. egy része fedezze minden mun­kavállaló számára'az alapvető fogyasztási cikkek árnöveke­dését, az azonos .munkát vég­zőknél a munkabér közel azo­nosan alakuljon a gazdaság egész területén. A szakszervezetek elképze­lése szerint az elkülönült ke­resetszabályozást egy valósá­gos béregyeztetésnek kell fel­váltania; Ilyen bérmegállapo­dásos modell 1989-től még nem vezethető be, de a jelzett irányba már jövőre el lehet indulni. A szakszervezetek ál­tal iávasolt bérpolitika közép- ponrjában a reálbérek lehetsé­ges mértékű megóvása áll. — A pártértekezlet állásfog­lalásából is kitűnik, hogy a párt a szakszervezeti mozga­lom teljes önállóságának elis­merése mellett, mindenféle beavatkozást kerülve, a part­neri viszony keretében kíván együttműködni a szakszerve­zetekkel a társadalom előtt ál­ló feladatok megoldása érde­kében. E felfogás alapja az a poli­tikai bizalom, amely egy elkö­telezett, a párt vezető szere­pét elismerő és támogató, mindamellett önálló véle­ménynyilvánítási és akciósza­badsággal rendelkező érdek- védelmi, érdekképviseleti szer­vezetnek, azaz egy klasszikus értelemben vett szakszervezet­nek szól — mondta befejezé­sül a SZOT főtitkára. A továbbiakban megvitatták az üdülési és szanatóriumi fő- igazgatóság jelentését. Ezt követően az Országos Tanács állásfoglalásban üdvö­zölte a Közalkalmazottak Szakszervezete keretében a tudományos dolgozók szak- szervezete megalakulására irá­nyuló törekvéseket. Mint le­szögezték: a kezdeményezés a tagság széles körű és haté­kony támogatásával jelentős lépés lehet a mozgalom meg­újulásához. A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülésén Grósz Ká­roly is felszólalt. A mostani tanácsülésen hozott személyi (Folytatás a 3. oldalon.) Hazánkba érkezett Viktor Kulikov Viktor Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoka Anatoli) Gribkov hadseregtá­bornoknak, az egyesített fegy­veres erők törzsfőnökének kí­séretében kedden munkaláto­gatásra Budapestre érkezett. A küldöttséget Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, valamint a Honvédel­mi Minisztérium Katonai Ta­nácsának több tagja fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Magamban önöm ,“£! szettemét megért fiai va­gyunk. A mi nemzedékünkbeliek estek el frontkatona­ként a Donnál, vagy megfagytak a végtelen, vakító hó­mezőkön. A sorainkból kikerülő munkaszolgálatosok halálos aknára léptek ugyanott, vagy éppen agyonver­ték őket, mert a háborúban az életnek nincs ára és az emberi gonoszság nem ismer mértéket.” (5. OLDAL) Berántották a lányt ”™>°r^b*izI UZ autóba Ságot alapjaiban sértő, az állampolgárokat súlyosan veszélyeztető bűn­ügyben hozott első fokú ítéletet a Buda Környéki Bí­róság. A bűnügy vádlottai a 22 éves Gomány Ferenc, a 28 éves Kolompár József, a 29 éves Rostás György, a 20 éves Gazsi Gusztáv és a 22 éves Gazsi Pál.” (6. OLDAL) jU.it, „A San Marinó-i EB , _ már azzal is jelezte sú­tzomkolosszusok lyát, hogy a kontinens államainak csaknem fele, tizenöt ország képviseltette magát versenyzőivel. Manapság egyre inkább szaporo­dik a kifejezetten súlyemelő sportoló nők száma. Rá­adásul a mennyiség nem ment a minőség _ rovására, hiszen a kontinentális viadalon egymás után dőltek meg az Európa-csúcsok.” (11. OLDAL) St*at*Strlrt»e*Sk „Amennyiben a gépkocsit nem Z **** * lehet megjavítani, az autóklub alkatrészek gondoskodik a hazaszállításról is. A határig ingyen szállítják azoknak a járművét, akik szuper hitellevéllel rendelkeznek.” (12. OLDAL) Grósz Károly a Financial Times konferenciáján Összekötő kapocs a gazdaság A Financial Times rendezésében kétnapos tanácskozás kezdődött ked­den Budapesten a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. A konferencián — amelyen Nyugat- és Kelet-Eurőpáből érkezett szak­emberek tartanak előadásokat az üzleti kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeiről, a szocialista országok gazdasági reformtörekvéseiről — több mint 100 üzletember vesz részt, vállalatok, bankok, különböző intézmények magas beosztású képviselői. A tanácskozást Fekete Já­nos, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese nyitotta meg. Ezután Grósz Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. Elöljáróban hangsúlyozta: nagy ’öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a konferen­ciát Magyarországon rendezik. Abban az országban, amely mélységesen érdekelt a helsin­ki folyamat elmélyítésében és kiterjesztésében, s ennek kez­dettől fogva aktív részese. — Meggyőződésem, hogy ta­nácskozásuk fontos hozzájáru­lás lesz annak a közismert el­lentmondásnak a feloldásához, ami röviden úgy jellemezhető, hogy miközben az első és har­madik „helsinki kosár” terén az utóbbi években jelentős előrelépés tapasztalható, a másodikról ezt nem mondhat­juk el, mert a gazdasági, tudo­mányos-műszaki együttműkö­désben jóval a kölcsönös le­hetőségek határai alatt ma­Kaszálnak az utak mentén Pécel határában találkoztunk a Közúti Igazgatóság váci üzem- mérnökségének Unimog gépével, amint kaszálta az út mentén a füvet, levágta az árok partjáról a gazt. Zoó Sándor és gép­kezelője, Szabó György műszakonként mintegy 18 kilométe­res szakaszon tisztítja meg az utak széleit a gyomtól. (Hancsovszki János felvétele) radtunk. Itt az ideje, hogy e tekintetben is a közös érde­kek alapján cselekedjünk. Mi abból indulunk ki, hogy a világgazdaságban kibonta­kozott folyamat nem egysze­rűen konjunkturális válság, hanem mélyreható strukturális változások kezdete, amelyben növekszik a kölcsönös egy­másra utaltság, s ami minden­kitől gyökeresen új szemléle­tet és gyakorlatot követel. Űjra kellett, újra kell te­hát értékelni gazdaságpoliti­kánkat. A nyolcvanas évti­zed fejleményei szertefoszlat- ták azt az illúziót, hogy a szükséges változtatások túl­zottan óvatos adagolásával, a politikai intézményrendszer érintetlenül hagyásával, nép­szerűtlen intézkedések nél­kül tartós eredmények érhe­tők el. A megújulás halaszthatat­lanná vált. Ez a felismerés fejeződik ki a párt és a kor­mány programjában. Ezt erő­sítették meg a legutóbbi párt­értekezleten született elhatá­rozások. Grósz Károly a továbbiak­ban részletezte azokat a lépé­seket, amelyekkel a kor­mányzat igyekezett és igyek­szik ösztönözni a vállalkozá­sokat, a külföldi töke bevoná­sát. Reálisan látjuk, hogy a vi­lágméretű átrendeződés során növekszik a különböző orszá­gok fejlődési esélyeinek kü­lönbsége. De abban is bizto­sak vagyunk, hogy ez nem eleve elrendelt kényszerpálya, amelynek a nemzetgazdasá­gok tehetetlenül ki vannak szolgáltatva. Erősíti ezt a fel­fogásunkat, hogy a legfejlet­tebb országok és jó néhány újonnan iparosodott ország sikerrel indult el a megvál­tozott feltételekhez való alkal­mazkodás útján. Számos, re­ménytelen helyzetűnek vélt ország stabilizálta gazdaságát. Nem egy fejlett ország kez­deményezett és minden bi­zonnyal előbb-utóbb sikerre visz komoly strukturális vál­tozásokat. Eközben viszont nem látunk okot arra, hogy ne ragasz­kodnánk a múltban elfoga­dott és időt álló szocialista értékeinkhez. Éppen ezek bá­zisán akarjuk rendszerünk működését hatékonnyá tenni, ami szükségképpen feltételezi a „vesztett illúziók” bátor el­hagyását. Ebben az új hely­zetben sem látjuk veszélyez­tetve társadalmunk szocialista jellegét. A tulajdon meghatá­rozó része közösségi marad. Az állam továbbra is köteles­ségének tartja, hogy az ön­hibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülőket intézmé­nyesen védelmezze. A gazda­sági folyamatok irányításában fokozottabban számítunk az emberek tudatos, demokrati­kus részvételére. Szocialista rendszerünket meg akarjuk tisztítani azoktól a gátló té­nyezőktől, amelyek szubjektív emberi hibák nyomán rakód­tak rá, szerkezetét ezzel pár­huzamosan igazítjuk a kor követelményeihez. A kelet—nyugati kapcsola­tok bővítése közös erőfeszíté­seket igényel. A partnerekkel közösen meg kell nyitnunk egymás számára a piacokat. A mi részünkről a modern üzleti élet intézményrendsze­rének kifejlesztése a legak­tuálisabb feladat. — Az elmondottakkal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a magyar kormány ki­emelt feladatának tartja a vi­lággazdaságba való beillesz­kedést. Felismertük ennek sorsformáló hatását a magyar gazdaság modernizációjában. Meggyőződésem, hogy ez a konferencia ehhez is sok se­gítséget ad számunkra. Munkájukhoz a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa és a magam nevében sok sikert kívánok — mondot­ta befejezésül Grósz Károly, szívből gratulálva a konferen­ciára alkalmat adó lap cen­tenáriumán a lap szerkesztői­nek, munkatársainak, köszönt­ve egyúttal a Financial Times olvasóit. Ezután David Mellor, a brit parlament tagja, államminisz­ter beszélt a két ország javu­ló gazdasági, kereskedelmi kapcsolatairól. Ezt követően Otto Wolff von Amerongen, az NSZK-beli Német Gazda­ság Keleti Bizottságának elnö­ke tartott előadást. A továbbiakban számos elő­adás hangzott el a kelet—nyu­gati gazdasági kapcsolatok jövőjéről, a gazdasági fejlő­dés helyzetéről egyes kelet­európai országokban. Több előadó ismertette a Lengyel- országban, Szovjetunióban körvonalazódó új gazdasági reformtörekvéseket. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a budapesti konferen­cia alkalmából interjút adott a Financial Times című lon­doni lapnak. Nagy Sándor a SZOT új főtitkára Partnerként, elvi alapokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom