Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
^fgyfgp 1988. JÜNIUS 18., SZOMBAT Márpedig a zebegényiek maradni akarnak Megértés nélkül nehezebb lesz r Lassacskán kezdünk hozzászokni ahhoz, hogy a bős~nagymarosi vízlépcső építésének ügye. időről időre port kavar. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló, hiszen az itthon még soha nem látott méretű beavatkozás a természetbe sokakat késztet aggodalomra. Az ügyben senki nem tekintheti magát kívülállónak, bár az, hogy a leginkább érintettek a Dunakanyarban élők, vitathatatlan. Az sem csoda ma már, ha az itteniek egy-egy probléma, kértlés rendezése során az indokolt mértéknél is ingerültebbek. Főként akkor, ha úgy vélik, a vitatott ügyekben megnyugtató döntés született, s azután kiderül, vagy legalábbis úgy látszik, hogy mégsem ... Ha a földön nincs munka, vízen dolgoznak a hajók Belebeszélők Feriiről, a hegyről, a jegenyék csúcsának magasságából is megkapó látványt nyújt az építkezés. A szű- kebb mederbe kényszerített Duna, $ a köégáttal körülzárt terület, ahonnan már napok óta szivattyúzzák a vizet, az éjjel-nappal zúgó-búgó masinák jelzik, hogy gyors ütemben épül a vízlépcső. Idehaza az első, mig a munkálatokat felvállaló osztrák cégeknek ez a nyolcadik, Ausztriában ugyanis hét vízi erőmű már elkészült. Aki mindennap látja a példamutatóan szorgalmas külföldieket, az is jól érzékelheti, milyen gyorsan változik a táj arculata. A nagymarosi oldalon, lent a vízparton egy kisszövetkezet lakótelepet, áruházat épít, s már átadásra vár az iparvágány is, amelyet később majd elbontanak. A főút új nyomvonala is kialakulóban, az ABC mellett az előrelátó építők a gyalogosaluljárót is megcsinálták, így nem kell utólag törni, bontani — jó magyar szokás szerint. Ám másban is érzékelhető, hogy ezúttal igyekszünk már előre elkerülni a bajokat. A tervezők és a beruházók minden lehetőséget megragadva mondják, magyarázzák, érvelve és vitatkozva, miért van szükség erre a hatalmas beruházásra. Aki kíváncsi a részletekre, több fórumon is hozzájuthat az információkhoz. Persze még így is akadnak, akik kevésnek tartják azokat. Nem tudható, mire várnak, bizonyára arra, hogy mindenkit személyesen keressenek fel a szakemberek. Járhatatlan út. Aki nem akar, az valóban nem jut információhoz, s ebből azután furcsa félreértések alakulhatnak ki. Emlékszem, vagy két éve alá akartak íratni velem egy papírt, hogy tiltakozzam a vízlépcső építése ellen, s aki erre kért', legfőbb érvként azt említette, hogy a gát alatt elapad (!) a Duna. Mostanában meg az áramlási adatokat tanulmányozzák nagy buzgalommal, s azzal riogatják az ország közvéleményét, hogy elszennyeződnek a part menti vízbázisok. A szer lídebbek pedig azt hangoztatják, hogy az építkezés durva beavatkozás a természet rendjébe. És protestálnak! Felvonulnak, röpiratokat terjesztenek, rábeszélnek. Nem sok sikerrel, mert az emberek többsége felismerte, hogy tevékenységükben egy alapvető ellentmondás van. Hiszen saját maguk alatt vágják a fát azzal, hogy a mai energiatermelési módszerek közül bizonyítottan a legkörnyezetbarátabbal, a vízi erőművel akad bajuk, s mondjuk, eszükbe sem jut, hogy országos kampányt indítsanak a szénerőművek ellen. Hol van ehhez képest a mi vízlépcsőnk? Amely, ha elkészült, valóban megváltoztatja a táj arculatát, s az ökológiai egyensúlyban is bizonyos eltolódásokat okoz, de nem szennyezi a környezetet, nem piszkitja, nem teszi tönkre a Dunakanyart. S arról is elfeledkeznek sokan, hogy az ember minden tevékenysége beavatkozás a természet rendjébe, abba a természetébe, amely mindeddig nem a kíméletes hatások ellen tiltakozott a maga módján, sokkal inkább a tőle idegen erők megjelenése ellen. Példaként talán elég, ha a savas esőket említjük... A tiltakozók egy része erről sajnos, megfeledkezik. És tiltakozik. Furcsa módon azonban nem azok vonulnak fel, akiket közvetlenül érint az építkezés. Nem, hiszen az itt élő lakosság többsége megfelelő információkkal rendelkezik, s ha, még kíváncsi valamire, tudja, hol kell kérdeznie. A protestálók a pesti aszfaltot koptatják, távolról, ha tetszik: kívülről figyelik, mi történik velünk. És belebeszélnek, kihasználva azt, hogy még ma is nemegyszer nagyobb hitelük van a pletykáknak, mint a „hivatalos” álláspontnak. Meg aztán ennek a vízlépcsőnek van még egy előnye. Általa a kormány orra alá is lehet némi borsot törni, és sokak szemében ez sem elhanyagolható szempont. A. hegyről, innen fentről jól látszik, milyen szép ez a táj. S ha most átmenetileg rontja is a látképet az építkezés, ha elkészül a vízlépcső, megváltozott arculattal is vonzó lesz a Dunakanyar, Furucz Zoltán Így látták a lelkészek A fejekben is jobban épülhet Lassan eltűnik a víz a bezárult körgyűrűből (Erdősi Ágnes felvételei) tonságban tudni a nagy átalakítással esetleg megnövekedő árvízveszélytől. A vízügyi mérnök szavai, úgy tűnt, oszlattak az aggályain, hisz a szakemberek egyik legfontosabb törekvése éppen az, hogy kizárják az árvízveszélyt. Szóba került a szőnyi fasor megmentése is, amelyről Reich Gyula azt mondta: a hangulatos fasor megmarad, úgy végzik itt a földi és vízi munkálatokat. Fejes László katolikus esperes a környező települések várható csatornázási, szennyvíz-elvezetési gondjait említette, melyekre a műszaki igazgatóhelyettes adott megnyugtató választ. Aligha yan az életnek olyan területe, mely ne került volna szóba a találkozón, a közlekedés, a kereskedelmi ellátás, az idegenforgalom, a várható kisajátítások, az építkezés útjába kerülő, engedély nélkül emelt nyaralók ügye éppúgy, mint az itt lakó emberek nyugalmának, jó közérzetének megóvása. A tisztelendő, tiszteletes urak, esperes urak személyes élményük, kel egészíthették ki eddigi ismereteiket a bős—nagymarosi vízlépcsőről. S mivel a hallgattassák meg a másik fél elvének is szabad tere volt a vitában, nemigen maradt megválaszolatlan kérdés. Persze a holnap új kérdéseket hozhat, s hozzá kell szokni, hogy ezekre folyamatosan kell válaszolni minden illetékesnek. így a fejekben is jobban épülhet a nagy mű... Páll Géza Nem így vélekedett viszont a vitában Drenyovszki Pál szadai babtista lelkész, aki inkább azon csodálkozott, miként lehetséges, hogy ennyi ellenkezés és kételkedés kíséri a nagyszabású beruházást, amely a haladást szolgálja. Árva Vince márianosztrai katolikus plébános kérdése azért volt figyelemre méltó, mert a monumentális mellett a szinte miniatűr érdekében szólt, ami nagyon (is szívéhez nőtt az ott lakóknak. Egy féltett hegy, a Csák-hegy megmentésének ügyében kérdezett, melyet alaposan kezdenek megkoptatni a kőfej'ő gépek, éppen a nagy beruházáshoz szükséges kő miatt. Ha lehet, ne tegyék tönkre a hegyet, vagy ha mindenképpen az itt bányászott kőre is szükség van, úgy fejtsék le a hegy kontyát, hogy az ne veszítsen a szépségéből. Eny- nyi. Látszólag apróság ez, tegyük hozzá, de mennyire nem az. A környezetátalakító stílust, az ember felelősségét jelzi, minden mozdulatában, amellyel a tájat megbolygatni készül... Több fontos — jövőt érintő — kérdés került még terítékre. Juhász László szodí plébános egyházközségének négy települését szeretné bizbefolyásoló hatása nem lehet közömbös az úgynevezett átlagember számára sem, aki kétségtelenül nehezen tud eligazodni a bonyolult műszaki, villamossági, közgazdasági, környezetvédelmi, kérdéseket felvető ügyben. Pintér Gyula református lelkész, aki életkorban talán az egyik legfiatalabb pap volt a résztvevők között, annak a hátrányait ecsetelte, hogy a vízlépcső építésének várható környezeti hatásait hosszú ideig homály fedte, nem lehetett nyilvánosan beszélni róluk. . Azaz — fogalmazott — nem kaptak teret az ellenzők, akik úgy vélik, a vízlépcső- rendszer várható hatásai sokkal kedvezőtlenebbek lesznek, mint azt gondolnánk. Szigetközi ember lévén, a fiatal lelkész aggódik a táj varázsának, szépségének elvesztése miatt is. A vízügyi szakvezető érvek sokaságát sorakoztatta fel a mellett, hogy minden érdekelt tudományos szakembert bevontak már a korai tervezésbe, majd a későbbi munkálatokba is, s továbbra is ,szívesen fogadnak minden javaslatot, amely előbbre viheti az ügyet. Sajnos, a válasz nem mindenben nyugtatta meg a kérdezőt. — Ez a hajóút is bizonyítéka annak, hogy együtt kívánunk élni a rnagyar valósággal — mndta búcsúzóul csütörtökön a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tárgyalóhajóján Kiss József kanonok, a katolikus békebizottság titkára. Ez a mondat volt tulajdonképpen a fináléja az egész napos, igen tanulságos, élményekben gazdag tanulmányútnak, melyet a népfront megyei bizottsága, a katolikus papok Pest megyei békebizottsága és az egyházközi Pest megyei papi békebizottság rendezett. Több mint száz lelkész jött el a hívó szóra, sőt Tahiból egy lelkészkonferencia hallgatói is a hajóra szálltak, nem mulasztva el a ritka lehetőséget, hogy élőben lássák a sokat emlegetett, sok vitát, félreértést kavaró bős—nagymarosi vízlépcső építkezését. A hajón uralkodó alaphangot Reich Gyula, a vízügyi igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese adta meg tárgyszerű, mindenre kiterjedő tájékoztatójával. Minden csomópontot érintett, amely széles e hazában szóbeszéd tárgya és jelzi, hogy a nagy jelentőségű beruházás sorsa, a természeti és emberi környezetet A r.ebegényi üdülőtulajdonosok egy része hosszú ideje vívja harcát a hatóságokkal. Igaz, nem a vízlépcső létének vagy nem létének kérdéséről. A gondolathoz, hogy a nagy- beruházás helyszíne e környék lesz, már 1954 óta hozzászoktak, A gondot számukra az egymásnak majd’ másfél éve ellentmondó, illetve félreérthető információk okozzák. Ezért ma már jóformán senkinek és semminek nem hisznek. Sokszor mondták — Én egyszerűen nem értem, mi motiválja a nyaralótulajdonosok egy részét arra, hogy összevissza szaladgáljanak — mondja Prétyi József- né, a Zebegényi Községi Tanács elnöke. — Számomra úgy tűnik, hogy jóformán csak az ENSZ-hez nem mentek még el, annak ellenére, hogy mi már többször is elmondtuk: nem tartunk igényt a telkeikre. A községi tanács elnöke szerint természetellenes, ahogy a felbolydult üdülőtulajdonosok ügyeik után járnak. A másik fél azonban — érthető módon — éppen azt tekinti abnormálisnak, ahogy a hatóságok ügyükhöz hozzáállnak. Nevükben ketten, dr. Székely István és Ádám Róbert jár el. Napról napra türelmetlenebbül! Igaz, a helyükben talán májs seen, lenne . .túlságosan nyugodt': \ . . /Íj — Közel két éve, hogy'jfy> t juk á kálváriánkat — emlékezik vissza Ádám Róbert —■ Amikor megkezdődött az építkezés, azt mondták, hogy csak ideiglenesen veszik igénybe a telkünket, de azt' is kártalanítás fejében. Ezzel szemben a Zebegényi Tanácstól csakúgy,, mint a Váci Tanács hatósági osztályától ennek éppen az ellenkezőjét hallottuk. Ter1 mészetes, hogy, amikor arról kaptunk hírt, hogy lesöpörnek mindent a telkekről, kisajátítják azokat és később közösségi célra hasznosítják a területet, megkerestük a vízlépcsőt építő céget, az OVI- BER-t. Tőlük rendre olyan állásfoglalásokat kapunk, amelyek szerint az építkezés miatt csupán a legszükségesebb területeket veszik igénybe, illetve sajátítják ki. Ezért nem értjük, hogy miért nyilatkozik a Zebegényi Tanács elnöke úgy, hogy az üdülőtulajdonosok jelentős része az építkezés után nem tart igényt a telkére. Mert tény, hogy hárman valóban így döntöttek, de a többiek a partrendezés vagy útépítés ellenére, maradjon bármilyen kicsi darab is a földből, ragaszkodnak a telkükhöz. Míg Ádám Róbert beszél, dr. Székely István leveleket, iratokat keres elő. Kétségtelenül igazuk van abban, hogy ■ ezek tartalmán igencsak nehéz eligazodni. Akad ugyanis közöttük olyan, ami más-más szervezettől, egyazon napi keltezéssel, ugyanabban a témában eltérően fogalmaz a vitás kérdésekben. Mert nézzük csak, hogyan szól az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat levele: „... Változatlan vállalatunk álláspontja abban a tekintetben, hogy a végleges igénybevételt csak a 12-es út és a partrendezés céljára feltétlenül szükséges területre kéri, az ezt meghaladó területet csak ideiglenesen, a munkálatok időtartamára veszi igénybe és a feltöltés után a -tulajdonosoknak — ha erre igényt tartanak — visszaadja. Erre vonatkozóan valamennyi tulajdonossal magánjogi megállapodásban rendezi az igény- bevétel feltételeit.” Ugyanazon a napon a Vác Városi Tanács V. B. hatósági osztályának megbízásából az igazságügyi építész szakértő értesítésének részlete így hangzik: „...a bős—nagymarosi vízlépcső előkészítésével ösz- szefüggö kisajátításokkal kapcsolatban 1988. április 17-én 9 órakor helyszíni szemlét tartok. — Ezek után mit tehet az ember? — fordul hozzám Ádám Róbert, de a választ már maga adja: — Természetesen azonnal telefonáltunk a Váci Tanácsnak, ahol megnyugtattak, hogy félreértés történt. De az idők folyamán már annyiszor mondtak ellent egymáshhk ‘ az ‘ értesítések és ánformációk, hogy elveszítettük a bizalmunkat. Az egyik fél állítja, hogy bennünket nem érint a kisajátítás, a másik meg szakértőt küld annak intézéséhez. Már nem tudunk úgy kimenni a kertbe, hogy ne ez legyen rögtön a téma a szomszédokkal... Csak hivatalosan — Azt1 hiszem, mindezekre a bonyodalmakra nem került volna sor. ha a zebegényi üdülőtulajdonosok rendszeresen, megfelelő helyen igyekeznek információkat szerezni és nem bele-belekapnak a szóbeszédbe — véii dr. Szamosvölgyi Alfréd, a Váci Városi Tanács V. B, hatósági osztályának vezetője. Mondja, hogy a zebegényi falugyűléseken, az OVIBEB hétfői fogadónapjain rendezni lehet minden vitás kérdést, csak hát az üdülőtulajdonosok rend szerint hétvégére mennek ki telkükre. A hatósági osztályvezetc egyébként már magán beszélgetésre is hívta a zebegényi üdülőtulajdonosok két képviselőjét, ám őfc ez elől elzárkóztak. — Mi csak egyféleképper járhatunk el — szögezi le dr Szamosvölgyi Alfréd. — Mégpedig úgy, ahogy azt a jogszabály előírja. Egy-egy értesítésben azonban nem lehe' tételesen ismertetni minder paragrafust, s külön megmagyarázni, mi az építkezéshe; szükséges kisaiátítás folyamata. Erről külön tájékoztatót küldtünk minden érintettnek. Ha azt figyelmesen elolvasták volna, nem mérgesedett volna el a helyzet. Ami pedig a sokéves gondokat illeti: mi nem tudunk évtizedes hely» sérelmeket orvosolni... Eltérőek a nézetek Igaz, erre talán a zebegé- nyiek nem is tartanak igényt, ök csupán egy kérdésre várnak végleges választ: mi lesz velük, pontosabban a telkük sorsa? — Szándékainkban most sincs változás — mondja Lő- csy István, az OVIBER zebegényi kirendeltségvezetője. — Az építkezés által érintett 170 ingatlan közül csak néhányat sajátítunk ki teljes egészében, véglegesen. Az viszont kétségtelen, hogy az ideiglenes használatbavétel után majd mindegyik ingatlan területéből ki kell sajátítanunk hol kisebb, hogy nagyobb darabot. De azt hiszem, nem is ez váltotta ki az indulatokat... Lőcsy Istvánnak, lévén a zebegényi ügyek alapos ismerője, bizonyára igaza van. Mert azzal, hogy a vízlépcsőt fel kell építeni, s az azzal járó kellemetlenségeket el kell tűrni, az üdülőtulajdonosok megJó ütemben halad a földmunka, összehangolva dolgozik ember és gép békéitek. Amivel már nagyobb gond van, az a türelem. Hiába egyeznek meg ugyanis abban a vélemények, hogy az OVIBER a lehető legkörültekintőbben, a legkisebb gondot okozva végzi munkáját, ha arról, hogy a többiek, a másik fél — az üdülők és a hatóságok — hogyan állnak hozzá közös dolgaikhoz, már eltérőek a nézetek. Napok alatt nem megy Pedig a zebegényi ügyet — berménnyire is szeretné valamennyi érintett — pár nap alatt rendezni nem lehet. S az is biztos, hogy haraggal, türelmetlenül egyezségre jutni még nehezebb lesz. Pató Zsuzsa
