Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

1988. JÜNItTS 18., SZOMBAT

Ziffern

5

A piac igényli, mégsem lehet szállítani

Meddig bírják a veszteséget?

Nyári gyakorlaton

A kölcsönös bizalom a gazdasági élet egyik legsarkalatosabb kulcskérdése. Enélkül, vagy ennek „eljátszásával” meghiúsulhat többek között a népgazdaság kibontakozási programjának gerincét képező exportszállítások fokozása is. Ugyanakkor a hazai gazdasági gépezetre, is rányomhatja bélyegét e fontos tényező hiánya, vagy megelőlegezésének akadálya.

Ez derüli ki Mohácsi Barna szavaiból is, akivel a hús- marhatenyésztés helyzetéről, illetve jövőbeni lehetőségeiről beszélgettünk. A Kiváló Vállalat címet nyert Alagi Állami Tangazdaság központi főállattenyésztője már több évtizede dolgozik a szakmában, s a különböző gazdaságokban korábban szerzett tapasztalatai is azt mondatják vele, hogy napjainkban az említett ágazat mélyponton áll. Éppen a bizalom kézzel fogható jelének, a megelőlegezett támogatásnak a hiánya a hullámvölgy egyik okozója.

Drágább a saját

Az alagi gazdaságban a hús- tehén- és hízómarha-ágazat együttes vizsgálatánál minimális nyereségről beszélhetünk. Ha azonban a két ágat különbontjuk, nagyon elszomorító képet kapunk. A köz- gazdasági környezet változásával ugyanis a borjankénti ötezer forintos változatlan dotáció nagyon kevésnek bizonyul. A hüstehenek tartásának költségei óriási mértékben emelkedtek, s ezért a borjúszaporulat — amely a tangazdaságban a 90 százalékot is meghaladja — nem fedezi a nagyobb kiadásokat. Sőt, a jelenlegi árak mellett a saját tenyésztésű alapanyag sokkal drágább, Aiintha a borjakat vásárolná a gazdaság.

Meglehetősen sok vita folyik szakmai berkekben arról, hogy a húshasznú állományt tisztavérű magyar tarkákra alapozzák, vagy más fajtákkal keresztezett egye- dekkel dolgozzanak. A vélemények eltérőek, s itt, Alagon az utóbbit vallják. Állításuk szerint az állatok igénytelensége, a jobb ellési képesség, a könnyebb kezelhetőség és a piacképesebb testforma a hibridtartásnak köszönhető.

A tangazdaság vámosmiko- lai és i márianosztrai térségében összesen mintegy 1100 anyatehenet tart, s ezt a mennyiséget egyelőre nem lenne célszerű csökkenteni. Ennek oka meglehetősen ösz- szetett. A színvonalas technológiával dolgozó hízómarhaágazat épületeit és beruházásait csak ekkora állománnyal tudják kihasználni, valamint a rendelkezésre álló rétek és legelők hasznosulása is ilv módon megoldott, s emellett természetesen népgazdasági érdekekről is beszélhetünk. Ugyanakkor ez a lehetőség ellentmondásban van a jelenlegi feltételekkel, illetve a központi segítség nagyságával. Hogy mikor kerül sor a helyzet reális felismerésére és egy hatékonyabb támogatási rendszer kialakítására, azt még nem lehet tudni, ám a statisztikai adatok is — amelyek szerint 1986-ban imég 110 ezer anyatehén volt, idén év elején pedig már 20 ezerrel kevesebb — a gyorsabb intézkedésre buzdítanak.

Nem érdekük

Mohácsi Barnát megkérdeztük arról is, hogy az ágazatban dolgozó szakemberek mit tesznek a nyereségesség érdekében. A vezető elmondta, hogy ha mindent h nagykönyvben előírtak szerint, tökéletesen csinálnának, akkor is legfeljebb tíz-húsz százalékkal javulnának az eredmények. Most is egy olyan fajtakonstrukció kialakításán dolgoznak, amely a világ bármely piacán megállná a helyét. Ez a próbálkozás már- csak azért is a szakmai munka élére került, mert Magyar- országról az élőállat-export az utóbbi időben meglehetősen visszaesett, s többnyire feldolgozott húst visznek a külföldi vásárlóknak. A végtermék-előállítók és a tenyésztők azonban általában nem ugyanazok a termelőegységek, s ez újabb ellentmondásokat szül. Az utóbbiaknak nem érdekük a kifogástalan minőségű alapanyag előállítása, a feldolgozók pedig gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek a gyengébb húsból előállított

termékeikkel. Igaz ugyan, hogy a termelési rendszereknek feladata a legjobb tulajdonságú állatok kikísérletezése, ám ezeknek nem minden gazdaság v tagja, s így az sem biztos, hogy valamennyi szarvasmarhatartó az ideális fajtákkal dolgozik.

A jövőbeni feladatokról és lehetőségekről a központi fő- állattenyésztő fenntartásokkal nyilatkozott. Véleménye szerint a marhahús piaci pozíciói mostanában egyre jobbak, így tehát mindenképpen népgazdasági érdek lenne a jobb körülmények megteremtésének központi támogatása. A gazdaság jelenleg várakozó állásponton van; ha a feltételek változnak, pontosabban javulnak, akkor továbbra is a most meglévő ál1 lománnyal dolgoznak. Am, ha ezután is eredménytelen lesz az ágazat, akkor csökkentik az állatok számát még azon az áron is, hogy a beruházások kihasználása megoldatlan lesz, valamint a tehenenként! 20 ezer forintos forgóalaptámogatást vissza kell fizetniük az államnak.

Kedvezőtlen döntés

Az alagi szakemberek szinte minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy előbbre vigyék a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés ügyét. Javítják a reprodukciós arányt — jelen pillanatban 92-93 százalék: a szaporulatok aránya —, a segédüzemek költségeit tovább csökkentik, illetve az állat-egészségügyi felügyelet fokozásával később selejtezik a tenyészállatokat.

Abban is reménykednek, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium időben feloldja a tilalmat.

mely szerint az év elejétől a tejhasznú szarvasmarhák rossz húsformájú bikaborjainak Olaszországban történő értékesítését le kell állítani. Ez a piac igényli az említett fiatal állatokat, s amellett, hogv valutát hoz, a gazdaságot jó áron megszabadíthatja a szinte „semmire sem használható” borjaktól. Az új engedély legalább mérsékelné az áldatlan állapotot, amelyet Mohácsi Barna is megemlített.

— A minisztérium az említett intézkedésével a tenyésztésből származó veszteségforrásokat teljesen az amúgy sem túl jó helyzetben lévő termelőkre hárította. Sajnos az ehhez hasonló lépések elveszik a tenyésztési kedvet, s egyben rontják az ágazat világpiaci pozícióit is — mondta a főállattenyésztő.

B. Gy.

Nyári gyakorlatukat töltik ezekben a napokban a diákok. Felvételünkön: a budaörsi köz- gazdasági szakközépiskola ta nulói az adócsoport munkáját segítik a városi tanácson.

(Csécsei Zoltán felvétele)

Hárem kérdés — három válasz

Várakozó állásponton?

A Csepel Autógyár fiataljainak legutóbbi ifjúsági parlamentjén egyebek között elhangzott, hogy havonta, vagy esetleg kéthavonta nyilvános kérdés-felelet napokat kellene tartani. Az ezeken elhangzottakról a gyári hangszórón keresztül, illetve az üzemi újságból értesülhetnének a dolgozók.

A hír elhangzása óta hónapok telték el, s érthetően kíváncsiak voltunk, hogy történt-e az említettel kapcsolatban közlésre méltó esemény. Fábián János, az autógyár KISZ-bizottságának titkára a következő választ adta:

— A nyilvánosság napjával kapcsolatos előkészületeket

még frissiben, az ifjúsági parlamentet követően megtettük. Számba vettük a megtartásával kapcsolatos személyi és műszaki teendőket is. Csakhogy ...

— Váratlan akadállyal találkoztak?

— Szó sincs róla! Az igazat megvallva, kissé elaludtunk ezen a témán. Elhúzódtak az egyeztető megbeszélések. Ebben szerepe van annak is, hogy vállalatunknál nem várt módon felgyorsultak különböző posztokon a vezetővál tások. Ezek után mi mást is tehetnénk, mint azt, hogy vá rakozó álláspontra helyezkedünk.

— Tehát mégis lesz nyilvánosság napja?

— Amint lezajlanak a már említett személycserék, azonnal hozzálátunk o megszervezéséhez. Lehet, hogy így lesz majd igazán izgalmas ez a fórum az érdeklődök, a vállalat dolgozói számára.

— Terveznek a jövőben egyéb fórumot is?

— Az autógyári fiatalok között szépszámú a műszaki értelmiségi. A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, vagy közismertebb nevén az FMKT szerencsére mind több tehetséges tagot számlál. Elképzeléseink között szerepel, méghozzá a közeli jövőben, egy olyan vállalati fórum, amelyen a Csepel Autógyár gazdasági vezetői adnának tájékoztatást egyebek között a járműgyártásról és a műszaki rekonstrukciós elképzelésekről. Az FMKT tagjai tervezik egyebek között a nagy értékű gépek kihasználtságával kapcsolatos tanulmányok készítését és közreadását. ,

Gyócsl László

A HÉT HÍRE

GENERÁLOZNI

0 Budapest volt a helyszíne a nemzetközi bio- technológiai szimpóziumnak. # Tatán rendezték meg az őrsvezetők XXI. országos találkozóját. # Országos kutyakiállítás volt Balassagyarmaton. # Martonvá- sáron országos búzafajta-bemutatóra került sor. 0 Győr fogadta a régészeti vándorgyűlés résztvevőit. R A hét híre az is, hogy a Közlekedéstudományi Egyesületben vitaülésen elemezték a személygépkocsi-javítás koncepcionális lehetőségeit.

Megbízható írásos bizonyítékaink vannak arra, mikor került sor hazánkban első ízben gépkocsi javítására. A jeles dátum 1835, a helyszín Pest városa, annak is a mai Rákóczi úti, akkor lakatlan, homokbuckás része. Itt mutatta be Friedrich Voigtländer, az osztrák vállalkozó azt a gőzkocsit, amelyet Angliában vásárolt. Egy krajcár volt akkor egy péksütemény, a vállalkozó 40 krajcárt kért, ám ennyiért csupán megszemlélhetni lehetett a fekete-sárgára festett kocsit... Azt a járművet, amelyet — a korabeli híradás szerint — egy-egy járattatás után a tulajdonos által felfogadott angol kovácsmester alapos felülvizsgálatban és kellő javításban részesített.

Ha hinni lehet az akkori forrásoknak, a kocsi egy-egy járattatása alkalmából hat utas foglalhatott helyet rajta, ám a kétes, de izgalmas élvezet díját már homály fedi... Ami azt illeti, sokkal tovább m'ntha máig sem jutottunk volna. Ma is vannak kocsik, melyeket — és nem 40 krajcárért, hanem sokkal többért — csupán bámulhat a kirakat üvegén át a sorszám tulajdonosa, amint akadnak típusok, melyeket egyetlen járattatás után alapos felülvizsgálatban és javításban kell részesítenie v-g'j részesíttetnie a tulajdonosnak.'.. Ne tréfálkozzunk olyasmivel, ami a megyében családok sokaságának okoz fejtörtést? Való igaz, napjainkban már 150 ezer felett van a megyében azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek gépkocsi tulajdonosai. Ez majdnem a fele az összes háztartásnak! A tapasztalatok mégis arra intenek, inkább nevetni kell a -javítás-javíttatás kalandjain, mintsem bosszankodni. máskülönben ugyanis a guta ütné meg a jámbor tulajokat. Hiszen mi más, ha nem a gutaütés keil okikám, három napra be- tegállományba akarok menni! — jelentette ki határozottan Tyukodi Anasztáz és átadott a harácsi körzeti orvosnak kétezer forintot. Dr. Sápos Kornél rápillantott a pénzre és rosszallóan rázta a fejét.

— Ismersz, Anasztáz, tudod, hogy csak a tiszta munkát szeretem. Két Bartókért én nem három napot, hanem egy hetet szoktam adni. Ne akard, hogy elveimet felrúgjam.

Tyukodi nem vitázott, hazafelé beszólt a téesz-központ- ba, hogy ne számítsanak rá, majd otthon pizsamába öltözött és lefeküdt. Délután így talált rá álmélkodó felesége.

— Hagyd abba a sápítozást, úgy döntöttem, hogy vezető állásba kerülök.

— Hát az eszed megvan hozzá, Anasztáz, de hogy akarod csinálni? Hisz nemrég azzal fenyegetett Muraközy, hogy ha tápot lopsz, kiadja a munkakönyved.

— A főagronón us is hibázhat, ha utána meglakol érte.

Késő este • Tyukodi ünneplőbe öltözött, s a kertek alatt elindult gyalog Defterdárra. Feleségének meghagyta: ha másnap bárki keresné, mondja azt, hogy otthon gálvos nyavalyával fekszik. Defterdáron vonatra ült, s a fővárosba utazott. Hajniiban már a pesti utcákon sétált, s miután végre rátalált egy fényképész kisiparos üzletére, elégedetten ült le eg parkban pihenni.

— Hoztam ezt a filmtekercset előhívásra és nagyításra — nyitott be később az üzletajtón.

— örvendek a SzerencséHa harc, legyen harc! (9.)

Kínossá vált félreértés

nek — válaszolt egy csokornyakkendős úr. — Három nap rr.úV- lehet érte jönni.

— Három óra múlva itt leszek és ötszörös díjat fizetek.

— Óhaja parancs.

Délelőtt Tyukodi már átv te a Muraközy Ede főag- ronómust és Kuczug Leónét kényes pózokban megörökítő fotókat.

— Pornóban utazik urasá- god? — kérdezte a csokornyakkendős.

— Ki így szórakozik, ki úgy — válaszolta kitérően Tyukodi, fizetett, és már ott sem volt.

Ezután a Rákóczi tér felé vette az irányt. A tér közelében, a körúton számos olyan hölgy álldogált, akiken látszott, hogy sohasem égtek a szocialista munkaverseny lázában.

— Nincs kedved egy fuvarhoz, szép herceg? — szólította meg Tyukodit egy kreol bőrű pillangó.

— Milyen tarifával dolgozol"

— Háromezer, adó nélkül.- Ilyen jó karosszériával

igényesebb is lehetnél — mondta Tyukodi tettetett elismeréssel és elindultak.

A Bérkocsis utca egyik emeletes épületébe vezetett az útjuk. A lakásban egy törött orrú. bajuszos, napbarnított férfiú és három induláshoz készülő hölgy fogadta az érkezőket.

— Fáradjanak be a kék szalonba, de előbb itt lehet fizetni! — mondta mosolyogva a félelmetes háziúr.

Tyukodi benyúlt a belső zsebébe, aztán színlelt zavarodottsággal így szólt:

— A fene egye meg! A kocsimban maradt a pénz. Itt van egy ötszázas, mindjárt hozom a többit.

— Tíz percig tudunk várni. — mondta mosolyogva, mégis fenyegetően a lányok istápolója.

A harácsi traktoros sietett,

de azért alaposan megnézte a címet a kapualjban levő névtáblán.

A Keleti pályaudvar előtt hagyta abba lépteinek a sza- porázását. A téren őgyelgők egyikét megszólította:

— Elfogadnál-e egy százast, haver?

— Mit kellene csinálni érte?

— Egy levelet megcímzel, mert görcsöl a kezem, nem bírja a tollat.

— Ennyi az egész?

— Ennyi. Írjad erre a papírra: „Ha három nap alatt nem tudunk megegyezni, ezt a küldeményt a falu minden lakója megkapja. Tisztelettel: Rafael Gáspár.” A levélborítékra meg írjad ezt: Muraközy Ede föagronómus. Harács. Kossuth Lajos utca 5. Feladó: Rafael Gáspár. Budapest, Bérkocsis utca 85.. földszint 3.

Tyukodi az alkalmi íródeáknak átadta a százast, a borítékba a papír mellé betette a fényképeket, aztán a levelet

feladta express ajánlva, s hazatért, ugyanolyan diszkréten, ahogy a fővárosba utazott.

Másnap, miután a postástól a levelet átvette, Muraközy Ede arra az elhatározásra jutott, hogy rögtön el kell egy téesz-ügyet intéznie a fővárosban. Éjfél felé, mikor Karácsra autójával visszaérkezett, arca alig látszott a ragtapaszcsíkoktól, egész testét kék és vörös ütésnyomok borították.

Körülbelül ugyanebben az időpontban Rafael Gáspár a következőképpen emlékezett vissza a gyorsan pergő eseményekre:

— Berontott ide egy káder, érted, és azt mondja, érted, vagy odaadom a filmet, vagy belever a betonba. Rögtön bevágtam neki egyet, érted, hogy tisztázzam a kínos félreértéseket, mert sohasem voltam filmrendező, érted. Erre kicsavarja a karomat, és felvág oda a szekrény tetejére, érted, mert bivalyerős volt a káder. Itt volt a Sunyó is, ő hátulról kínálta meg a karosszékkel, érted, a szék szét is ment a lapockáján, a csajok meg karmolták a pofáját rendesen. érted, de végül összerakott bennünket, érted, mint az ölfát a dádé. A gyevla vájja ki a szemét, most sem tudom, mit akart, érted, hisz sohasem dolgoztam a filmszakmában.

Muraközy Ede pedig azzal az elhatározással tért nyugovóra, miután kérdezősködő feleségét néhány fenyegetéssel elhallgattatta, hogy másnap megöli Tyukodi Anasztázt.

Cseri Sándor

rülgeti olyankor az embert, amikor azt mondják neki a szervizben, ő kutassa fel, ő vásárolja meg ezt és azt, s akkor majd megjavítják a makacskodó négykerekűt... ?!

Ma már mindenki tudja, aki érintettje az ügynek: az Afit vállalatainak szétszedése, a kisvállalatok létrehozása, az alkatrészellátás sokadszor! át- és visszaszervezéSa a hozzá fűzött reményeknek a töredékét sem váltotta be. Gene- rálozni kellene az autójavítás egészét, amire nemcsak az ad okot, hogy a megyében már tönkrement egy autójavító kisvállalat, hanem az szintén, amit az egyre öregebb járműállomány műszaki állapota mutat. A megyében és az országban egyaránt.

Scott Fitzgerald leírta az örök igazságot A nagy Gatsby lapjain, amikor leszögezte, „ ... azzal, aki rosszul vezet, csak addii nem történik baj, amíg egy másik rossz vezetővel nem akad össze.” Amit a volánba csimpaszkodókon túl bátran kiterjeszthetünk azokra is, akik felelős gazdái kellene hogy legyenek az autójavítás egészének, ma és .holnap, s persze, akik gazdái voltak tegnap és tegnapelőtt. Hosszú évek és évtizedek óta tart a cirkusz ugyanis, ki felügyelje, hány kéz fogja össze ezt a területet, legyen, ne legyen márkaképviselet... Ezeknek a vitáknak vélhetően a magánszektor örül a legjobban. Amíg ugyanis má- Sj„ vitatkoznak, ők gyarapodnak. A megyében a személygépkocsi-javítás és -karbantartás évi 300 millió forint feletti bevételt hozó területén ugyanis a maszek a meghatározó; ennek az összegnek a hatvan százaléka az ő bevételük. Legálisan, számlákkal fedezve. S fel sem tételezve, "an olyan maszek, aki nem minden munkáról készít papírt ... azaz az összeg is, az arány is éppen lehet nagyobbacska is.

[<2i:y állapot lehetett az, amikor — az 1935. évi októberi állapotok szerint — az országban 9338 magántulajdonú személygépkocsi közlekedőt. Idilli?! Az iparhatóságokat elárasztották a panaszok a drága és lassú munka, a szakszerűtlenség miatt. A Ford cég — 671 ilyen márkájú kocsi' közlekedett az országban — külön megbízottat küldött ki a panaszok azonnali és teljes orvoslására... Vigasz ez azoknak, akik ma toporzékolnak a szervizek munkafelvételi irodáiban, a maszek műhelyében? Nem vigasz kell. Generálozás annál inkább. Amihez végre valóban jó lenne valamilyen koncepció.

Mészáros Ottó

A távközlés fejlesztése

A posta tervei

A távközlés gyors ütemű fejlesztésének feltételeiről, feladatairól tájékoztatta az újságírókat pénteken Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke.

Elmondta, hogy a jelenlegi ötéves tervben az eredetileg előirányzott 282 ezer telefon- állomással szemben — bevonva a tanácsok és a vállalatok forrásait, több kötvénykibocsátást megszervezve, valamint a kormány támogatásával felvett fejlesztési hitelek révén — 404—424 ezret helyeznek üzembe. A fejlesztés és a rekonstrukció azonban egyszerre folyik, így az üzemije helyezett új állomások egy része 145 ezer régi állomásit vált fel.

I