Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

1988. JÜNIUS 10., PÉNTEK A szovjet nagykövet sajtótájékoztatója Az SZÍR értekezlete előtt Moszkvában június 28-án kezdődik a Szovjetunió kom­munistáinak országos érte­kezlete. A XIX. pártkonfe­rencia előkészületei lassan be­fejezéshez közelednek. A KB téziseit a pártszervezetek, munkahelyi kollektívák meg­vitatták, javaslataikkal kiegé­szítették, amelyek erősítik az SZKP szerepét, kiteljesítik a demokratizmust, a munkába ezzel bevonva a széles töme­geket. A politikai bizottság át­tekintette a XIX. országos pártkonferencia előkészítésé­vel és megtartásával összefüg­gő kérdéseket, a KB május 23-1 plénuma jóváhagyta a téziseket. A budapesti Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házában az országos értekezlet előkészíté­séről Borisz Ivanovics Sztuka- lin. a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete tájékoztatta a sajtó munkatársait. Mint a nagykövet elmondta, a szovjet társadalom életében az átalakítás, a peresztrojka szellemében fontos mérföldkő lesz ez a tanácskozás. A tézi­sek, amelyek tíz pontra ta­golódnak, a célhoz kollektív útkeresésre mozgósítanak. Al­kotó, gyümölcsöző vitákra in­vitálnak, amelyek csak a szo­cializmus talaján hoznak élet­erős ágat. teremnek gyümöl­csöt. Széles körű nyíltság, olykor éles viták, nyíltságon alapuló döntések: ez jellemezte az országos értekezleten részt ve­vő küldöttek kiválasztásának módját. Egy-egy küldött öt ezer ember, öt ezer kommu­nista képviseletében vesz részt majd a moszkvai tanácskozá­son. Mint a nagykövet emlí­tette, már maguk a jelölő­gyűlések is a párt- és társa­dalmi élet demokratizmusá­nak szélesedésére, a nyilvá­nosság bővülésére vallottak. Testvérmegyénk székhelyén, Omszkban az eddigiektől el­térően szokatlan módját vá­lasztották a jelölésnek, nyílt színen, nagygyűlésen közösen nevezték ki végül azokat, akik a város és a terület kommu­nistáit képviselik majd a moszkvai pártfórumon. Borisz Ivanovics Sztukalin nagykövet szólt a peresztrojka fékezőiről is, akik nyíltan vagy másképp, de hallatják szavukat. Kérdésre válaszolja emlí­tette: a magyar nyelven meg­jelenő Kárpáti Igaz Szóból valóban többet is át tudnának juttatni a magyar olvasóknak, ha a posta ezt kémé, kezde­ményezné. A Moszkovszkije Novosztyi magyar nyelvű ki­adásában a nyár folyamán Ma­gyarországon is megjelenik. A Magyar Nemzeti Bank élén Felmentés, kinevezés A Minisztertanács dr. Tí­már Mátyást, a Magyar Nem­zeti Bank elnökét e tisztségé­ből, 65 éves korára való te­kintettel — saját kérésére, ér­demei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt — 1988. június 15-i ha­tállyal felmentette, egyidejű­leg Bartha Ferencet a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökévé kinevezte. Dr. Tímár Mátyást a Minisztertanács elnöke a kormány tanácsadójának kér­te fel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Tímár Mátyás államtitkárt 1988. jú­nius 15-i hatállyal e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg több évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréseként nyugállományba vonulása al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitünte­tést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettese, kereskedelmi mi­niszter, és Kovács Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bartha Feren­cet kereskedelmi minisztériu­mi államtitkári tisztségéből 1988. június 15-i hatállyal fel­mentette, egyidejűleg mint a Magyar Nemzeti Bank elnökét államtitkárrá kinevezte. Az újítás sikerűit, a helyzet nem változott Kinek kell a frizsiderkenyér? Majd fölvetett a méreg a minap. Csak álldogáltam az ABC kenyeresállványai mellett és vártam. Igaz, néhány cipó még árválkodott a polcokon, mégis úgy döntöttem, kivárom azt a néhány percnek ígért időt, amíg jön a friss áru. Az el­határozás másfél órámba került, s mikor végre meghozták a még meleg vekniket, már nem volt türelmem ahhoz, hogy a kiválasztott darabot ketté is vágassam. Harmadnap ponto­san azt a fölösleges, kiszáradt, fonnyadt darabot dobtam a szemetesvödörbe. Pénz a szemétben — Ha van egy kis ideje s nem röstelli, jöjjön el egyszer velem, mondjuk, egy hétfő délelőtt, nézzünk körül itt, Dunakeszin a szemeteskonté­nerek táján — invitál találko­zásunk első perceiben Koczu- ba János, a helybéli sütőüzem vezetője. A lélekemelőnek ép­penséggel nem nevezhető meghívás mellé a nyomaték kedvéért még elmondja: a hét végi bevásárlások méreteit méltóképp illusztrálja a szeme­teskukák tartalma. Mázsa­számra találnak ilyenkor mos- léknakvalót a guberálók — elsősorban mindennapi bete­vőnkből, a kenyérből. Azt persze Koczuba János is tudja, hogy nem jóked­vükben dobálják ily módon pénzüket a szemétbe az em­berek. Huszonöt éves pályafu­tása alatt — amióta kitanulta a szakma minden csínját-bín- ját — éppen elég tapasztalat­ra tett szert arról, milyen is a másnapos, összeaszalódott, ki­szikkadt kenyér. Ezért aztán nem is csodálkozik a vekni­hegyek láttán. De az áldatlan állapotot ennyi idő múltán sem tudja természetesnek el­könyvelni. Hosszú hónapok, egy teljes év munkájába ke­rült, míg megtalálta a meg­oldást, amit úgy neveznek: frizsiderkenyér. — Azóta, hogy az elmúlt év őszén, a Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron bemutattuk, szám­talan vicc, újságcikk, sőt té­véműsor tárgyává is lett ez az újdonság — mondja Koczuba János. — Sokan úgy vélték, hegy a spanyolviaszt vagy a langyos vizet akartuk feltalál­ni, mások azt mondták, hogy inkább jobb, tartósabb kenye­ret kellene sütnünk, de né- hányan rögtön a pártunkra álltak. Mert miről is van szó? A kísérletező kedvű üzemvezető elhatározta, addig-addig válto­gatja, keveri az alapanyago­kat, míg valami újat, jobbat talál a megszokott minőség­nél. Vezérelvként csak annyit fogalmazott meg, hogy tartós legyen a kenyér, de a korábbi fajtákkal ellentétben ne tar­talmazzon tartósítószert. Negy­ven receptet próbáltak ki, s a pontozással bírált kísérlet győztesét, a frizsiderkenyér­nek elnevezett újítást vitték a szakemberek, a minőség-ellen­őrzők elé. — Tudom, a névválasztás nem volt a legszerencsésebb. Kaptunk is bírálatot miatta eleget. De hogyan magyaráz­hatnánk el hasonló tömörség­gel más néven, mit tud az új kenyér? A fóliaborítás apró címké­jén valóban nemigen férne el több információ annál, amit e név jelent. Igaz, a vásárlók többsége még annyit sem ol­vas el. Mert általában mi, magyarok ragaszkodunk a frissen sült, meleg, ropogós kenyérhez. Ami előre sütött, csomagolt, az csupán kény­szerhelyzetben talál vevőre. S ha ehhez még ráadásként esetleg 120 napos, fagyasztott is az újdonság, hát bizony előfordulhat, hogy nagy ívben kerülik el az emberek. — Ennyire azért nem tra­gikus a helyzet, a szakembe­rek az első pillanattól elis­merően szólnak a frizsider­kenyérről, s a piac sem túl rossz — magyarázza az üzemvezető, s hozzáteszi, az őszi BNV-n kapott elismerés, a vásárdíj magáért beszél. — Alapvetően meg kellene ahhoz változnia a fogyasztói szokásoknak, hogy a vásárlók tömegesen akarjanak fagyasz­tott kenyeret enni. Nem tud­ják, hogyha az felenged, ak­kor az élvezeti értéke a fris­sen sült kenyérével azonos, s ezt a tulajdonságát három na­pig is megtartja — mondja Koczuba János. Reklám kellene tehát, nép­szerűsítés, vevőcsalogatás. De erről most szó sem lehet Mert mi történne akkor, ha a vásárlók ezután a másfél órás sorban állás helyett a fagyasztópultokat rohannák meg? A sütőüzem nem bírná sem hellyel, sem szusszal az iramot. Bizonytalanra pedig beruházni az Észak-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat — amelyhez a dunakesziek is tartoznak — nem akar. Változás nincs Ügy tűnik tehát, marad minden a régiben. A sorban állás, a friss kenyérért vívott közelharc az üzletekben, s a kiábrándító látvány: kenyér­halmok a szemétben. No, és a már jól ismert történet: egy újítás megszületett és győzött, mégsem változott jóformán semmi. De ezen sajnos nem csodálkozik jóformán senki sem. Pató Zsuzsa A megyei népfrontelnökség ülése Demokrácia a frontvonalban Majdnem 39 ezer lakos, ebből háromezer fő külterületen, döntő részben családi házas jellegű településrészek, az alapellátás városon belüli el­térő színvonala — ezzel, pon­tosabban ezzel is jellemezhe­tő Cegléd jelene. Ennek a je­lennek egy bizonyos részletét vette szemügyre a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizott­sága elnöksége, amikor csü­törtök délutáni ülésén tájéko­zódott a városban tevékeny­kedő nyolc körzeti népfront­bizottság együttműködéséről a tanácstagi csoportokkal és a lakóbizottságokkal. Értékes erő A városi népfrontbizottság 1982-ben és 1987-ben elemezte a körzeti bizottságok tevé­kenységét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelentős a fej­lődés, ezek a testületek egyre inkább fontos fórumai mind a helyi közéletnek, mind a la­kossági vélemények összegyűj­tésének és ugyanakkor rend­kívül értékes munkát fejtenek ki a lakosság mozgósításában társadalmi összefogásra. Jogosan hangzott el a me­gyei testület ülésén: a de­mokráciának ez az igazi, mert első frontvonala. A népfront­aktivisták, a tanácstagok és a lakóbizottságok együttműködé­se lehetővé teszi a lakosság olyan rétegeinek is a bevoná­sát a közéletbe, a közös cse­lekvésbe, amelyekhez a város- politika korábban nem, vagy csak nyomokban jutott el. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, a városban — objektív okok kö­vetkeztében — tetemes eltéré­sek jellemzik egy-egy körzeti népfrontbizottság területén a lakosság számát és ennek megfelelően az együttműködő tanácstagokét is. Van olyan körzet, ahol az ott élők lélek­számú a 4600-at is meghalad­ja, míg másutt 1900 ember mindennapjaival kell törődni. Amint a vitában elhangzott, a differenciáltság lényeges eleme itt a munkának, nem­csak a létszám miatt, hanem azért is, mert az egyes város­részek, körzetek jellemzői, ob­jektív adottságai, s nem ke­vésbé eddigi fejlődési eredmé­nyei nem kezelhetők egység­ként, amint a teendők is je­lentősen különböznek. Aprómunka ez a szó nemes és szoros értelmében, legtöbb­ször híján a látványosságnak, ám hatását nézve semmi más­sal nem helyettesíthető. Az állampolgár ugyanis — amint azt a felszólalók egyike ki­mondta — saját környezete alapján ítéli meg a politikai hatalmat, az államigazgatást. Ha tehát lakókörzetében rend­ben mennek a dolgok, akkor a nagypolitikával sincsen ba­ja, ha viszont azt látja, kör­nyezetében nincsen sok becsü­lete a lakossági észrevételek­nek, javaslatoknak, akkor ezl rávetíti a nagypolitikára is, s ennek megfelelően ítél. Bizonyos eligazodást maguk a puszta számok is adnak. A Véges kapacitás — Rendszeres vevőink közé tartozik a budapesti Fórum Szálloda, de a MÁV nemzet­közi járatain is a mi kenye­rünket szolgálják fel. A Klau­zál téri Skála-csarnokba pe­dig nem tudnánk annyit szállítani belőle, ami nem kelne el. Pedig ott már meg­jelent az igazi konkurencia: a frissen, helyben készült franciakenyér. Ám a dunakesziek teljesítő- képességének, kapacitásának egyelőre igencsak véges a ha­tára. Havonta 10—15 ezer da­rabot sütnek manapság a fri­zsiderkenyérből, de ha a piac úgy kívánja, feltornász- szák a mennyiséget ennek kö­zel duplájára is. Kapacitás- bővítésről azonban egyelőre szó sincs. Hetek, hónapok, esztendők óta visszhangzik minden le­hető (és lehetetlen) helyen a panasz, papírhiány van. Nin­csen elegendő újság- és könyv- nyomópapír, nincsen megfe­lelő mennyiségben szinte sem­miféle egészségügyi papír ... Maradjunk a saját portánkon. Betű és papír találkozásánál. S ha maradunk, ha körülné­zünk, egyszeriben szánkat tát- va fedezhetjük fel, a panasz­ra semmi ok! Semmi bizony, hiszen rengeteg a papír. Honnét vesszük a bátorsá­got ehhez az állításhoz? A szakma némely tényét elég tudni hozzá. Mondjuk a múlt esztendő negyedik negyedévé­nek kiadási adatait. A külföl­di szerzők esetében a lista­vezető Borroughs, a második Agatha Christie. Előbbi a Tarzan és a gyémántok, utób­bi a Gloriett a hullának cí­mű munkájával. A magyar szerzők esetében a következő a helyzet. Negyedmillió pél­dányban jelent meg Végh An­tal könyve, az Utolsó konzí­lium, 212 ezerben Bcrkesi And­rás Szélcsendje, 168 ezerben Szájiátva A hiány hiánya Mág Bertalan Hiszékeny ál­dozatokba, 156 ezerben A Sár­ga Garnizon, Rejtő Jenő mű­ve, s 153 200-ban a Járőr a Szaharában és más légiós tör­ténetek. Folytathatnék a lis­tát (mert nem akármilyen sikert jelez Zalatnay Sarolta Ezt sem a zárdában írtam című kötetének 147 210 példá­nya, avagy Vedres Géza öle­lő gyilkosa 100 040 lenyomat­ban), de talán szükségtelen. A tény ugyanis ennyiből is tény: van papír. Akik tehát panaszkodnak, tulajdonképpen mire gondol­nak?! A kiadói, nyomdai ve­zetők, akik oly szívhez szó­lóan tudják ecsetelni a papír­hiány következtében előálló sanyarú helyzetüket, vajon komolyan gondolják a hiányt, amikor a hiány hiányáról ta­núskodnak az említett és az ezekhez hasonló adatok?!S ha a tények a hiányhiányt mu­tatják, akkor vajon nem va­lami másnak a hiányát kíván­ják elfedni, feledtetni azok a hangos panaszok?! MOTTO város körzeti népfrontbizott­ságaiban 190 a tagok száma, elsősorban ők adnak támoga­tást a 61 tanácstagnak. Ez utóbbiaknak segítségére van­nak a lakóbizottságok tagjai és. az utcabizalmiak is, akik csapata 316 fős. Azt természe­tesnek vehetjük, hogy az emlí­tetteknek nem mindegyike dol­gozik egyforma lendülettel (ami, mint a megyei testületi ülésen kiderült, elsősorban a lakóbizottságokra, az utcabi­zalmiakra igaz), abba azonban nem lehet beletörődni, hogy némelyek általában hirdetik a közéleti érdeklődés megcsap­panását. Tapasztalatok bizonyítják ugyanis, hogy például a la­kossági önerőből megvalósuló közműfejlesztéseknél (ami a városban jelentős tétel, tavaly ennek értéke 42,7 millió' fo­rintot tett ki) az alapos elő­készítés, a terheket és az elő­nyöket egyszerre megmutató szó és nem utolsósorban a példamutatás, a sikernek a kovácsa. A demokráciának itt a frontvonalában véleményre csakis vélemény, érvre érv fe­lelhet, azaz nincsen szerepe (létjogosultsága sincsen) a ha­talmi szónak, tekintélyt itt senkinek sem ad a foglalkozá­sa, a rangja, hanem csakis az, mit tett, tesz láthatóan a kö­zösség érdekében. Forma és tartalom Léteznek persze hasznos szervezeti formái ennek a mindennapos aprómunkának. Ilyen például az ún. városi lakóbizottság, amely informá­ciókkal segíti, koordinációs tevékenységgel támogatja a területi munkát. Szervezeti kérdés az is, hogy a körzeti népfrontbizottságok, a tárgyalt témáktól függően, élnek a ta­nácstagok, az utcablzalmiak meghívásának lehetőségével, ám az ilyen és hasonló mód­szerek nem sokat érnek, ha hiányzik a tartalmuk. A ceg­lédi tapasztalatok azt mutat­ják, egyre inkább a tartalom­ra helyeződik a hangsúly, az állampolgárok gyorsan elfor­dulnak mindattól, ami üres formaság. Ez a tapasztalat egyben a lakóterületi munka további fejlesztésének kulcsa is, mondotta ki a megyei el­nökség. Öntevékenyen Lényeges vonása a jelenlegi helyzetnek, hogy a korábbiak­hoz képest javult a tanácsi apparátus fogadókészsége a lakóbizottságoktól, utcabizal­miaktól, körzeti népfrontbi­zottságoktól érkező kritikai észrevételeknél, illetve fejlesz­tési javaslatoknál. Ebben ré­sze van annak is, hogy nép­front-kezdeményezésre a váro­si tanács 1985-ben és 1988-ban napirendre tűzte a lakóbizott­ságok és utcabizalmiak tevé­kenységének értékelését és kellő útmutatást adott a szak- igazgatási apparátusnak. A megyei elnökség elisme­réssel fogadta a Cegléden fo­lyó munkát és egyben köszö­netét fejezte ki mindazoknak, akik áldozatos társadalmi munkájukkal lehetővé teszik a városkörzetekben a minden­napok szellemi-tárgyi feltéte­leinek javítását. Egyben fel­hívta a figyelmet rá, milyen fontos frontvonala a városkör­zet a lakossági öntevékeny­ségnek, az önszerveződéssel megoldott feladatoknak. Eh­hez mérten kell megkapniuk mindenütt a segítséget ezek­nek a helyi testületeknek. M. O. Légi expressz fuvarozás Vegyesvállalat alakult Tegnap ünnepélyes kereteik között írták alá a vegyesvál­lalati szerződést a DHL World­wide Express és a Hungaro- camion között. Nemzetközi sajtótájékoztató keretében a DHL részéről Dave Allen és Torma Imre, a Hungaroca- mion vezérigazgatója láttáit el kézjegyükkel az expressz lé­gi fuvarozásról szóló szerző­dést. Ezzel egyidejűleg létre­hozták a KGST-országok Bu­dapesten lévő, s a tagországok felé irányuló fuvarok elosztó központját. Az eseményen egyebek kö­zött jelen volt Klézl Róbert közlekedési miniszterhelyet­tes, dr. Fodor László, a Gaz­dasági Kamara főtitkárhelyet­tese, Mészáros János, az új angol—magyar vegyesvállalat igazgatója. A vegyesvállalat, amely ha­zánkban elsőként működik közre expressz légi szállítmá­nyozásban, új jogi személy, s DHL Budapest Ltd. néven mű­ködik. A Hungarooamion idén ün­nepli fennállásának 22., míg világhírű partnere működésé­nek a 20. évfordulóját. A szerződést aláíró felek hangoztatták, hogy lehetőség nyílik a további nemzetközi szakosodásra is. Az új vegyesvállalat alaptő­kéje még viszonylag csekély, mindössze 4 millió forint. A tőkemegoszlás fele-fele ará­nyú. ‘ Természetesen minden remény megvan arra, hogy ez a tőke az eredményes üzleti kapcsolatok révén növekedni fog. Mivel a DHL Budapesten megnyitja kelet-európai fő­irodáját, így automatikusan megszűnik az előző a nyugat­németországi Frankfurt Main­ban. A DHL Worldwide Express működésének húsz éve alatt a világ közel 200 országával ke­rült kapcsolatba. Szerte a vi­lágban több mint 10 ezer iro­dája található, úgy is mond­ható, hogy szinte nyolc és fél naponként születik valahol, va­lamelyik kontinensen egy DHL-iroda. A világhírű cég biztosítja az éjszakai szállítmányozást Ke- let-Európa valamennyi fon­tos üzleti központjába és Eu­rópa többi része között. Ér­dekesség, hogy a New York és Moszkva közötti szállítmá­nyozás két munkanapot vesz igénybe. Egy teljes nappal rö- videbb időt, mint azt valaha is lehetségesnek tartották. Hazánk ideális helyszín a vegyesvállalat számára, mond­ta egyebek közöt a DHL tu­lajdonosa és a DHL Interna- cional, az UK elnöke. Erre a magyar kormány haladó né­zetei és földrajzi adottságai különösen alkalmassá teszik. Gyócsi László Tervgazdasági Bizottság Szénbányászat Csütörtökön délután külön tanácskozáson tájékoztatták a Tatabányai Bányák üzemve­zetőit a Tervgazdasági Bizott­ságnak a hazai szénbányászat­tal kapcsolatos koncepciójáról, s arról, hogy milyen felada­tok hárulnak ebből a válla­latra. Vas László vezérigazgató egyebek között elmondotta, hogy az TGB döntése a ter­melés minden területén új helyzet elé állítja a vállalat dolgozóit. Elsősorban arra kell törekedniük, hogy a szén ön­költségét a megállapított ha­tárérték alá szorítsák. Tehát az energetikai szénnél a 100, a lakossági fogyasztásra szánt­nál pedig a 160 forintot — gigajoulban számítva — ne haladják túl. A népgazdaság­nak ugyanis csak ilyen ön­költségi mutatók mellett kifi­zetődő a bányászat. Ott, ahol erre nincs lehetőség, a bá­nyászkodást nem szabad foly­tatni. A vezérigazgató ismer­tette, hogy a vállalatnál az év első négy hónapjában rend­kívül nagy erőfeszítések árán az energetikai és a minőségi szenet együttesen 166 forintért termelték gigajoulonként. Ha ezt tovább tudják csökkente­ni, akkor esélyük van arra, hogy a gazdaságosság küszöb­értékét kifejező költséghatá­ron belül maradjanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom