Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

2 1988. JUNIUS 10., PÉNTEK EGK, Közös Piac együttműködés Moszkvában parafáitok Pekingi levél Húzódjunk összébb, emberek Sevardnadze üzenete az ENSZ főtitkárának Az egyik fél betartja Nemzetközi konferencia Új utakon a biztonság érdekében A kelet—nyugati biztonság­hoz vezető új utakról kezdő­dött nemzetközi konferencia, neves személyiségek részvéte­lével, csütörtökön Potsdam- ban. A moszkvai szovjet— amerikai csúcstalálkozó utáni első jelentős, katonapolitikai kérdésekkel és a gazdasági együttműködéssel foglalkozó tanácskozáson előadást tart Ivan Aboimov szovjet kül- ügyminiszter-helyóttes, John C. Whitehead, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettese, Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügy­minisztere. William Verity amerikai kereskedelmi minisz­ter és Gerhard Beil, az NDK külkereskedelmi minisztere. A New York-i székhelyű, kelet—nyugati biztonsági ta­nulmányok intézete által szer­vezett háromnapos konferen­cián 180 politikus, tudós, új­ságíró van jelen, a helsinki folyamatban részt vevő szinte valamennyi országot képvisel­ve. Magyarországról Kótai Gésa, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának vezetője, Be- rend T. Iván, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke, valamint több más szakértő vesz részt a széles körű esz­mecserén. erről az ENSZ helyi megfi­gyelői is meggyőződhetnek. A pakisztáni fél azonban az első naptól fogva durván meg­sérti a genfi megállapodáso­kat. Ennek már eddig is szá­mos cáfolhatatlan bizonyítékát tárta fel a szovjet kormány — írta a világszervezet első számú tisztségviselőjének Eduard Sevardnadze. Pakisztáni területen — Csit- rálban, Varszakban, Landiko- talban, Paracsinarban és Teri- mangalban — állomásoznak és kapnak kiképzést az úgy­nevezett iszlám ezredek, ame­lyek soraiból az Afganisztán­ban harcoló ellenforradalmi alakulatok folyamatosan fel­töltődnék. Pakisztánból lépnek afgán területre azok a külföl­di katonai tanácsadók is, akik a lázadók harcászati kiképzé­sét végzik, és megtanítják őket a korszerű haditechnika, egyebek közt a Stinger raké­ták. kezelésére. A KGST és a Közös Piac tagországai között a kereske­delem és gazdasági együttmű­ködés fellendülését várják a két európai gazdasági tömö­rülés vezetői attól a közös nyilatkozatnak a valóra váltá­sától, amelyet csütörtökön pa. rafáltak Moszkvában. A kö zös nyilatkozat szentesíti a két szervezet közötti hivata­los kapcsolatok felvételét. A parafálást követő sajtóérte­kezleten a KGST illetékesei elmondták, hogy a közös nyi­latkozat megszületését 15 évi tárgyalássorozat előzte meg. Rendkívül sok kérdésben jött létre kompromisszumos meg­A valódi leszerelés folya­matában, amely a közepes és rövidebb hatótávolságú raké­ták megsemmisítésével most kezdődik meg, nélkülözhetet­len a nyitottság és a nyilvá­nosság politikájának kiter­jesztése katonai térre, elen­gedhetetlen a bizalom erősíté­se — hangoztatta Gennagyij Geraszimov. A szovjet kül­ügyminisztérium szóvivője csütörtöki moszkvai sajtótájé­koztatóján elmondta, hogy Eduard Sevardnadze külügy­miniszter egy nappal koráb­ban New Yorkban olyan le­velet adott át Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkárnak, amely részletesen ismerteti, hogy mi­ként értelmezi a Szovjetunió a nyitottságot és a bizalom erősítését a leszereléssel ösz- szefüggésben. Geraszimov elmondta, hogy a szovjet külügyminiszter meg­hívta Cuellart, a Biztonsági Tanács tagállamainak és az el nem kötelezett mozgalom soros elnöki tisztét betöltő Zimbabwénak a képviselőit, hogy a helyszínen győződje­nek meg: a Szovjetunió sza­vai és tettei között összhang van. Sevardnadze egy másik le­MEGKÉRDEZTÉK Jól halad-e a demokratizálás folyamata a Szovjetunióban? Lesz-e a pártélet és a társa­dalmi élet demokratizálásának érezhető haszna a lakosság számára? Mit ért ön szocia­lista demokrácián? — ezeket a kérdéseket tették fel a szovjet párt 19. országos ér­tekezletének küszöbén az SZKP KB mellett működő tár­sadalomtudományi akadémia közvéleménykutató szociológu­sai négyezer szovjet állampol­gárnak az ország legkülönbö­zőbb körzeteiben. A válasz­adók 67 százaléka vélte úgy, hogy jók a demokratizálás kilátásai, és 11,8 százalék lát­ta úgy, hogy minden marad a régiben. 7,8 százalék szerint érezhető hasznot hoz majd a demokratizálás, 2,8 szerint pe­dig nem várható semmi javu­lás a jelenlegi irányvonaltól. A szocialista demokrácia is­mérveiként a legtöbben a bí­rálat jogát, a nyilvánosságot, a társadalom irányításában való részvétel mindenkire ki­terjedő jogát és a szociális igazságosságot sorolták fel. Számosán tartották továbbá a szocialista demokrácia elvá­laszthatatlan elemének azt, bogy minden rendű és rangú vezető csak választás útján kerülhessen hivatalába. WCSAK RÖVIDEN...U VÁRKONYI PÉTER külügy­miniszter New Yorkban talál­kozott Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. MILOS JAKES, a CSKP KB főtitkára fogadta Prágában a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL) hivatalos delegációját, amely Mihalisz Pumpurisznak, az AKEL KB titkárának vezetésével a CSKP KB meghívására csütörtökön érkezett a csehszlovák főváros­ba. AZ ALGÍRI 4. rendkívüli arab csúcsértekezlet résztve­vői csütörtöki tanácskozásu­kon az utolsó simításokat vé­gezték egy olyan dokumentu­mon, amelynek célja, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ismét a közel-keleti politika középpontjába kerül­jön. oldás. A nyilatkozatot végül is a két fél részéről megnyil­vánuló jóakarat, az elmúlt időszakban kialakult kedvező politikai légkör tette lehetővé, azt követően, hogy a KGST és az EGK szakértői több hi­vatalos és nemhivatalos jelle­gű tanácskozáson egyeztették elképzeléseiket. Marin Marinov, a KGST titkárságának helyettes veze­tője a moszkvai sajtótájékoz­tatón hangsúlyozta, hogy a most parafáit közös nyilatko­zat azt a lehetetlen állapo­tot számolta fel, amelyben Európa két legnagyobb gaz­dasági tömbje szinte tudo­vélben kifejtette, hogy az egyeztetett ütemnek megfele­lően zajlik a szovjet csapatki­vonás Afganisztánból. A Szovjetuniónak mines olyan értesülése, amely meg­erősítené az amerikai külügy­minisztérium Líbia elleni vád­jait, azt hogy Líbia támogat­ja a nemzetközi terrorizmust. Moszkva elutasítja a politi­kai nyomás politikáját, még ha annak gyakorlásakor a terrorizmus elleni harcra hi­vatkoznak is. Líbia az utóbbi időben több olyan lépést is tett, amelyek céljia a feszült­ségek enyhítése a térségben. A szovjet álláspont tovább­ra is az, hogy a Perzsa-öböl­ben tartózkodó idegen hadi­hajók csak zavarják az amúgy is bonyolult helyzet rendezését A megoldás nem az idegen katonai jelenlét fo­kozása, hanem a megfelelő ENSZ-határozatok érvényesí­tése — mondta Geraszimov. A sajtótájékoztatón ismét szóba került Borisz Jelcin személye és Jegor Ligacsovot érintő kijelentései. Geraszimov kö­zölte, hogy Jelcint a karéliai autonóm terület küldöttének választották a pártértekezlet­re. Hozzátette, hogy Jelcin az amerikai ABC-nek adott in­terjújában azt mondta: a BBC-nek nyilatkozva nem kö­vetelte Ligacsov lemondását. Egy kérdésre a szóvivő el­mondta: a Szovjetunió, előfel­tételek nélkül, bárhol és bár­mikor kész a legfelsőbb szin­tű szovjet—kínai találkozóra. MA REGGEL odaálltam az ablakhoz és sokáig néztem utánad. Még mielőtt ideértél volna, már hallottam, hogy jössz, fújtatsz és lihegsz, pe­dig nincs is kapaszkodó a mi utcánkban, a Hszintunlu ut­cában, sima ez és széles, mint a Nagy-Alföld. De hát persze, hogy lihegsz és fújtatsz, sőt nagyokat köhécselsz is, öreg vagy nagyon, viharvert és ütött-kopott, a sárga oldala­don a piros csíkok is kifakul­tak már. De azért én kedvellek. Kü­lönösen most, amikor már a múlt egy darabja vagy. és aki­vel, ha akarom, továbbra is barátkozhatom, ha pedig nem akarom, akkor nem. Egyelőre nem akarom. Később, majd meglátjuk. Emlékszem még jól arra az időre, amikor elő­ször találkoztam veled. Nincs annak még három hónapja se, mégis úgy érzem, mintha az­óta nagyon hosszú idő telt vol­na el. Akkoriban még azt is nehéz volt kifürkészni, hol is állsz valójában, ahol fölvehe- ted a sok kilométeres gyalog­lásban elfáradt utast. De ami­kor aztán megtaláltalak, attól kezdve mindennapi üzletfe­lekké váltunk. Eleinte kissé ijesztő voltál. Nem azért, mert olyan öreg és viharvert vagy, te kedves 110-es, hanem azért, mert ami­kor nyögve kinyílott az ajtód, ott, a második lépcsőn már emberek álltak. Szóval, du­mást sem vett egymásról. Pe­dig — mint mutatott rá a bol­gár KGST-illetékes — a tár­gyalások is bizonyították, hogy számos olyan terület van, amelyen mind a KGST, mind a Közös Piac érdekelt az együttműködésben. Ilyen pél­dául a környezetvédelem, amely összeurópai ügy — han­goztatta Marinov. Emellett a KGST és az EGK fokozott együttműködést kíván kialakí­tani a kereskedelemben és a tudományos-műszaki kutatá­sokban. Itt utalt arra, hogy Európa technológiai téren el­maradt az Egyesült Államok­tól és Japántól, és ezt az el­maradást csak együttes erőfe­szítések révén tudják behoz­ni. Az együttműködési formá­kat újabb szakértői tárgyalá­sokon dolgozzák ki. A hivatalos kapcsolatok fel­vétele lehetővé teszi azt is, hogy a két szervezet tagor­szágai kétoldalú alapokon fo­kozottabb együttműködést fejt­senek ki. A KGST véleménye szerint ez főként vegyes vál­lalatok létrehozásában való­sítható meg a leghatékonyab­ban. A szakértők által kidol­gozott közös nyilatkozatot jú­nius 25-én Luxemburgban ír­ják alá. Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter üzenetet intézett az ENSZ főtitkárá­hoz. Ebben felhívta Pérez de Cuellar figyelmét arra a ve­szélyre, hogy Pakisztán ma­gatartása meghiúsítja a genfi megállapodásokat, hiábavaló­vá teheti az afganisztáni prob­léma rendezéséért eddig tett erőfeszítéseket. Emlékeztetett rá, hogy a re­gionális válság megoldását célzó genfi megállapodások mindkét fél — egyfelől Af­ganisztán és a Szovjetunió, másfelől Pakisztán — számá­ra előírnak kötelezettségeket. A genfi megállapodások leg­lényegesebb vonása éppen a kölcsönös kötelezettségek egyensúlya — hangsúlyozta. A Szovjetunió és Afganisz­tán eleget tesz vállalt kötele­zettségeinek. A szovjet csapat­kivonás a genfi megállapodá­soknak megfelelően folyik. gig voltál, te szegény öreg jó­szág, és én úgy gondoltam, hogy egy ilyen dugigbuszra már föl sem lehet szállni. De hát az ember csak addig pesti Pekingben, amíg végképp el nem intézi magával, hogy Pe­king az nem Budapest, itt nem futja a költségvetésből olyan kényelmes utazásra, mint Bu­dapesten. Aztán amikor ezt már ren­desen elintéztem magamban, akkor jutottam arra a gondo­latra, hogy talán mégis föl­férnék én még arra a buszra, mert lehetetlen, hogy ahol százötvenen vannak, ott nem fér el százötvenegy. Ahogy másoktól láttam a megfigye­lés hosszú tízpercei alatt, föl kell lépni az első lépcsőre és egy gyöngéd nyomással föl­jutni a másodikra. Ha a gyön­géd mozdulat nem jár siker­rel, hát akkor egy határozot­tabb, de még mindig nem iga­zán nagy nyomással biztosan sikerül föllépni arra a máso­dik lépcsőre, ami már lénye­gében szinte azt jelenti, hogy föl vagyok szállva a buszra. Az ilyesmit persze hosszú ideig kell gyakorolni. Napok­ba telik, mire az ember ter­mészetesnek veszi, hogy ha kinyílik az ajtó, állnak a lép­csőn, de akkor már nem áll ott, mint egy kezdő, hanem te­szi is mindjárt föl az első lá­bát, a második aztán majd fölkerül valahogy. Azután be­csapódik az ajtó, ha tud, és már megy is a menet. Lassan, persze. Hogy is bírna gyorsab­ban? Ilyen teherrel! Meg ho­va is sietne? Itt nem sietnek az emberek. Ahova menni akarnak, előbb-utóbb odaér­nek, pár tízperc ide vagy oda, nincs jelentősége. A fölnyomakodás után per­sze jönne a jegyváltás. Ahhoz is kell néhány menet, mire megtanulja a néhai budapes­ti, mit kell mutatni az elülső vagy a hátulsó kalauznak — aszerint, hogy melyik ajtón sikerült fölküzdenie magát. De kiderül végül az is: rövid út ennyi, hosszabb út kétszer annyi, a leghosszabb út há­romszor annyi. Nekem nem sok, de annak talán sok, aki a havi fizetéséből mindössze kétszáz rövid útra tud jegyet váltani. TE BÖLCS. ÖREG, 110-es busz, talán nem is tudod, hogv a te utasaidnál türelmesebb népet nem hordott még a há­tán a föld. Nem zúgolódnak a kínai fiúk, lányok, sem a kö­zépkorúak, sem az öregek azért, mert egymásba présel­ve teszik meg ezt a döcögős, hosszú utat. Szó nélkül tűrik a minden oldalról jövő nvo- másokat. azt is, ha nem talál­nak a lábuknak helyet apad­ión. azt is, ha az öregeknek, a gyerekkel utazóknak nem ad­ják, mert nem adják át a he­lyet, szó nélkül tűrnek min­dent. Talán azt gondolják, lesz majd még másképp is, csak ki Elengedhetetlen a bizalom erősítése Sajtótájékoztató Moszkvában VCNDÉCÜNK: RADZSIV GANDHIMINISZTEREINÖK Radzsív Gandhi 1944-ben szüle­tett Bombayban. Szülei Lakh- nauből Delhibe költöztek, ahol édesapja, Firoze Gandhi parla­menti képviselő lett. Radzsív Gandhi gyermekkorát nagyapja, Dzsaváharlál Nehru házában töl­tötte. Tanulmányait Dehradun város­ban végezte. Ezután a cambridge-i Trinity College-ben, majd a lon­doni Imperial College-ben tanult, ahol elvégezte a gépészmérnöki szakot. Angliából visszatérve tagja lett a delhi repülős klubnak, majd megszerezte a polgári pilóta jogo­sítványt és az Indian Airlines lé­gitársaságnál helyezkedett el, mint pilóta, majd mint oktató. öccse, Szandzsai Gandhi 1980- ban bekövetkezett halála után nö­vekvő nyomás nehezedett Radzsív Gandhira, hogy kapcsolódjon be a politikai életbe és segítsen édes­anyjának. Időszakos választáson elnyerte öccsének az Uttar Tra­des állambeli Ameti választási körzetben megüresedett képviselői helyét. 1980 elején megbízást ka­pott, hogy koordinálja az 1982 novemberére kiírt ázsiai játékok előkészületi munkálatait. E fel­adatának sikerrel tett eleget. Ké­sőbb, mint az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt egyik főtitká­ra, sokat tett a párt korszerűsí­téséért és aktivitásának növelé­séért. Indira Gandhi 1984, október 31-én történt meggyilkolása után miniszterelnöknek nevezték ki. Ezt követően általános választá­sokat írt ki, amelyen India tör­ténelmének legnagyobb parlamen­ti többségét szerezte meg. Radzsiv Gandhi a miniszterel­nöki és az indiai nemzeti kong­resszus (I) párt elnöki tiszte mel­lett személyesen irányítja a kül­ügyminisztériumot, a tervbizott­ságot, a tudományos és technoló­giai minisztériumot, az űrkutatási ügyek minisztériumát. Radzsiv Gandhi 1968-ban Delhi­ben kötött házasságot az olasz származású Sonia Mainóval, aki­vel cambridge-i tanulmányai alalt ismerkedett meg. Házasságukból két gyermek született. Ülésezik az Atlanti Tanács Hitelek politikai feltételekkel? A párbeszéd a Kelettel, a Szovjetunióban és a vele szö­vetséges államokban végbe­menő reformfolyamatok gon­dos nyomon követése lényegi eleme annak, hogy biztonsá­gosabb világot teremtsünk. Ezt hangsúlyozta az Atlanti Tanács madridi ülésének csü­törtöki megnyitóján Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter. Miközben Ordonez szavaiban a reálpoli­tika és az optimizmus tükrö­ződik, Lord Carrington távozó NATO-főtitkár a tőle meg­szokott eddigi hangnemben óvatosan és fenntartásokkal beszélt a Kelettel való vi­szonyról. A NATO tizenhat tagorszá­gának külügyminisztereit ma­gába foglaló testület előtt a házigazda spanyol politikus el­mondta, hogy a biztonság megteremtése elképzelhetetlen a leszereléssel egymagában, amíg nem alakul ki az álla­mok közötti bizalom. Éppen a Kelet és a Nyugat közötti bi­zalom erősödése révén történt mélyreható változás a leszere­kell várni. Lesz majd még úgy is, hogy nem tizenöten — ahogy a statisztika mondja — állnak egy négyzetméternyi helyen; eljön az idő, amikor csak tízen, vagy tán még an­nál is kevesebben. Eljön, biz­tosan, ez látszik az arcokon, azért olyan bölcsen hallgata­gok és megértőek, egyikük sem húzogatja a száját, ha a gyom­rába könyökölnek, és senki so­ha nem tesz semmiféle ma­gyaros megjegyzéseket. De én most mégis elköszö­nök tőled, te jó öreg 110-es. Mostantól autón járok, de már ez alatt a pár nap alatt is, mióta autón járok, máris egy­re nagyobb szeretettel gondo­lok rád és az utasaidra, akik­től tanulni kéne, sőt talán már tanultam is valamit. Hogy mit, azt nem mondom meg. Inkább néha odaállok az ab­lak elé, és figyelem, megvagy-e még, öregedtél-e azóta, bírod-e még vonszolni fáradt karosszé­riádat. Megvagy. Már hallom is a íújtatásodat, látom, amint lihegve behúzódsz a tujafa mellé, a megállóba, ahol min­dig sokan várnak rád. Nehe­zen nyílik az ajtód, de az if­jú hadsereg már indul is ro­hamra, egy lépés, egy nyomás, még egy lépés és fönt is van­nak már mindannyian. Süvölt a kis kalauzlány hangja, a csu­kott ablakon át is hallom, biz­tos azt mondja: húzódjunk beljebb, emberek, nyitott ajtó­val nem indul a busz ... DE AZTÁN INDUL, mint végül mindig, és én az ablak­ból hosszan nézek utánad. Minden jót neked és utasaid­nak, te kedves 110-es, mon­dom. De ne felejts el, mert még találkozunk. Peking, 1988. június. Hatos Erzsébet lés megítélésében — mondot­ta. Egyébként a tanácsülésen az Egyesült Államok arra akarja rávenni NATO-szövet- ségeseit, hogy csak politikai feltételek mellett nyújtsanak kölcsönöket, hiteleket a szo­cialista országoknak. Ezt George Shultz külügyminisz­ter terjeszti az Atlanti Szö­vetség tagállamai elé a NATO madridi tanácskozásán. Az amerikai követelésről a The New York Times adott, hírt csütörtökön. A lap kormány- tisztviselőkre hivatkozva azt írja, hogy a javaslatot várha­tóan „ellentmondásos fogadta­tásban” részesítik. Washington magatartását mindenekelőtt a Szovjetunió­nak nyújtott jelentős kölcsö­nök motiválják, de aZ Egye­sült Államok más szocialista országokkal kapcsolatban is megkérdőjelezte a nyugati hi­telnyújtást. Az amerikai kor­mányzat azonban természete­sen nem tudja megakadályoz­ni sem az államilag garantált, sem a magánbankok által nyújtott hitelek folyósítását más országok részéről. A lap szerint Shultz azt is követeli Washington szövetsé­geseitől, hogy vállaljanak ma­gukra nagyobb anyagi hozzá­járulást az amerikai csapatok nyugat-európai állomásoztatá- sának költségeiből. Jelenleg az Egyesült Államok fizeti a költ­ségek kétharmadát és a kong­resszusban időről időre felve­tik: a költségek csökkentése érdekében csökkenteni kellene az Európában állomásozó amerikai erűk létszámát. Shultz azzal akar érvelni a lap értesülése szerint, hogy a Szovjetunió nem változtat ka­tonai doktrínáján, fegyveres erőinek szerkezete továbbra is „támadó jellegű”, s ezért to­vábbra is szükség van az amerikai erők változatlan lét­számú fenntartására Nyugaí- Európában. Genf Az alapító tag nem fizet A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves értekez­letének küldöttei beleegyeztek, hogy Lengyelország 20 év ha­ladékot kapjon elmaradt hoz­zájárulásainak befizetésére. A lengyel hátralék — több mint 9 millió dollár — nyolc év alatt halmozódott fel. Az ér­tekezleten jóváhagyták azt is, hogy Varsó az idén esedékes ILO-hozzájárulását is csak a következő években fizesse be. Lengyelország, amelynek kül­földi összadóssága jelenleg 39 milliárd dollár, a 69 évvel ez­előtt létrehozott nemzetközi szervezet egyik alapító tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom