Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

1988. MÁJUS 2., HÉTFŐ ^tfírSan 3 3 A MUNKA ÜNNEPÉT KÖSZÖNTÖTTE A MEGYE Nem is vigalom a vigalom ringlispíl nélkül — még Sziget- szentmiklóson sem (Folytatás az l. oldalról) tására változatos programok­ról gondoskodtak a rendezők, bár Budaörsön is, mint a leg­több ilyen eseményen, a leg- hálásabb közönség a gyerek­sereg volt. Elsősorban nekik szólt a KISZ Központi Mű­vészegyüttes fergeteges hangu­latú táncbemutatója s a bohó­cok produkciója. A vásározók szokásos porté­kái mellett szerény asztalkán kellette magát Budaörs króni­kája és a régóta várt másik kiadvány, a várostérkép is. Sokan voltak, akik a hagyo­mányos vásárfiák helyett ezekből válogattak. Aki bírta szusszal a gyorsan pergő programokat, a színpa­dot egymásnak átengedő cso­portok produkcióit, este utca­bállal fejezhette be a majálist Budaörsön. Szigetszentmiklós Idén második alkalommal ünnepelhettek igazi majálisi hangulatban a Kék-tónál a szigetszentmiklósiak. A jobbá­ra társadalmi összefogással ki­alakított szabadidőközpontba érkező felvonulókat külön kö­szöntötték. Köztük a Pestvidé­ki Gépgyár MHSZ-klubját, amely elnyerte az Élenjáró Klub címet, a szigetszentmik- lósi kenyérgyár József Attila szocialista brigádját, mely az idén lett kiváló, a miniszteri dicsérő oklevéllel kitüntetett Beszédtéma Vácott az NB I-es labdarúgók már a vasárnapi felvonulás előtt, szombaton gondoskodtak az ünnepi hangulatról, hiszen rendkívül nagy csatában 2-1-re legyőzték a Ferencvárost. Ezen a napon — némi túlzással — hosszú idő után újra jó volt vá­ci polgárnak, váci szurkolónak lenni, mert ismét győztek a kedvencek. Csoda-e, hogy más­nap a felvonulás előtt és után gyakran szóba került a szom­bati diadal? A kellemes időben, mindenkinek eladható témának bizonyult Móznerék produkció­jának felelevenítése. Soha ün­nepibb ajándékot labdarúgók­tól szurkolóiknak. b. Kék-tói sokadalom Sokáig csak hírből ismerték a szigetszentmiklósiak a majálist, hiszen nem volt egy valamire­való hely, ahol méltóképpen megünnepelhették volna május első napját. A tanácsháza előt­ti utcarész alkalmas volt arra, hogy fevonuljanak itt a válla­latok, üzemek, intézmények dolgozói, s meghallgassák az ünnepi beszédet, de sokan már a műsort sem várták meg. Nem volt, ami marasztalja őket, nem volt móka, játék, vidám­ság. Sőt, ha megéheztek, nem kaptak szomjat oltó üdítőt, sört vagy valamilyen harapnivalót. Aztán elkészült a Kék-tó sza- badidöpark, s azóta a majálist itt tartják a miklósiak. Az óvo­dásokat külön műsor nevetteti meg, s végre van sör, virsli. De a vurstlihangulathoz kell ám ringlispíl és a videó is manap­ság. A gyerekek inkább a ringlispíl mellett toporzékolnak, a felnőttek pedig türelmesen várnak sorukra a sátrak előtt. Egyik fiatal mama — mintha nem emlékezne azokra az évek­re, mikor ő ilyen korú volt — némi csodálkozással hangjában mosolyogva meséli ismerősé­nek lánykája furcsaságát: — Eddig kétszáz forintot ringlis- pílezett el, de így is alig bír­tam elvonszolni a körhintától, úgy toporzékolt. Az apróság ártatlanul néz, s nem is gondolná az ember, hogy mikre képes, csak hogy végigvigye akaratát. Jó, ha há­romesztendős .. • lamint a tömegszervezetek ne­vében a pártbizottság első tit­kára, Nagy Józsefné köszön­tötte az ünnepség résztvevőit, köztük dr. Balogh Pált, a Pest megyei pártbizottság titkárát. A munkásosztály nemzetközi ünnepén Juhász Gyula szavai­val utalt a munka csodatevő, teremtő erejére: az élet anyja, én őt dicsérem csak! S legyen bár perpatvar, szitkozódás, harc és szikrázás körötte, a munkából élünk, semmi más­ból. Ez alkalommal vehették ke­zükbe először az érdeklődők a Kisdunatáj című lapot, amely ezentúl havonta tudósít a vá­ros és vonzáskörzetének életé­ről. A számozott példányok segítségével értékes tárgyakat is kisorsoltak a szerencsés ol­vasók között. Szentendre Vastaps jutalmazta a Kék Du­na együttest, de sikere volt a Pastoral együttes műsorának is. A gyerekek kedvenc báb­figuráiknak örülhettek, majd Zsurzs Kati változtatta néző­térré a színpadot, hiszen mű­sorához többtucatnyi kisgyer­mek statisztált. Akit pedig érdekeltek a kü­lönféle manuális programok, a színpad melletti asztaloknál ismerkedhetett a kékfestés, a papírkivágás és sok más ügyes kézimunka készítésével. A fil­léres tortaalátétekből, krepp­papírcsíkokból, rongydarabok­ból bájos kis figurák szület­tek. költségvetési üzem kollektívá­ját, a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetének két ki­váló brigádját, a Kongresszus és a Széchenyi István közössé­geket, valamint a Pestvidéki Gépgyár Dolgozóinak Lakás­építő és Fenntartó Szövetke­zetét, melyet szintén kiváló címmel tüntettek ki. A szigetszentmiklósi városi párt- és tanácsi testületek, va­Fót Évente 30—40 ezer állami gondozott kiskorú, serdülő szo­rul a társadalom segítségére. Közülük 4-5 ezer indul a leinőtt korba lépve az élet ka­nyargós ösvényei felé. Míg egyrészük munkára, otthonra talál, többségük sorsa viszont bizonytalan. Fóton csaknem másfél évti­zede került szóba a gondolat, hogy segítsenek otthont te­remteni a gyermekvárosból ki­kerülő fiataloknak. Időközben pénz híján elhúzódott a meg­valósítás, de a sok ellentmon­dás és küzdelem ellenére is sikerült elérni a célt. Az ifjúsági és szolgáltató ház, valamint a könyvtár im­pozáns épülete előtt — amely­nek díszudvaráról telefonköz­pont, fodrász, csemege és vi­rágüzlet, fényképészet és a Tigáz-iroda ajtaja nyílik, az emeletekre lépcső vezet a gar­zonlakásokhoz, és a hangula­tos klubszobához — szombaton délelőtt a Fóti Gyermekváros fúvószenekara játszott. Égszín­kék és fehér zászlóval fel­vonulva nyitották meg a ket­tős ünnepet, amelyen Kádár Jenöné, a gyermekváros igaz­gatója köszöntötte az átadás­ra érkezett vendégeket, köz­tük Deák Gábort, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnö­két, dr. Balogh Pált, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkárát, dr. Csonka Tibort, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettesét, Szviatovszki Andrást, a Magyar Vöröske­reszt Pest Megyei Bizottságá­nak titkárát, valamint Duna­keszi város és Fót nagyköz­ség vezetőit, intézményeinek képviselőit. Deák Gábor az ünneplőket köszöntve méltatta a kezde­ményezést, s mint mondta: si­Szentendrén ebben az esz­tendőben felvonulás nélkül kezdődött a majális, amelyre ellátogatott Lénárd László, a Pest megyei pártbizottság tit­kára. Hamisítatlan május el­sejei, ünnepi hangulat uralko­dott a Kálvária téren. A vá­ros üzemei, szövetkezetei sát­rakat állítottak, ahol dolgo­zóik megpihenhettek, elfo­gyaszthattak néhány falatot, vagy felhajthattál? egy-egy üveg sört. Egyik-másilc cég sátránál komolyabb főzőcske zajlott, volt ahol fasírtot gyúrtak, máshonnan halászlé illata hí­vogatta az éhes vendégeket. Szinte egyetlen percre sem néptelenedett el a színpad. Budaörsön fellépett a KISZ Központi Művészegyüttese is Nem is csúnya Piros masnis, szőke hajú kis* lány zokog a szentendrei ma­jálison, a kézimunkaasztal szomszédságában. Kezében tor- taalútétböl készült tündérfigu­ra. Feje kókadt, ruhája gyűrótt. — Mi a baj, nem találod az anyukád? — kérdem. — Dehogy is, éppen hogy én vesztettem el őt — feleli hüp- pögve. Majd, látva érteden te­kintetemet, magyarázatképpen hozzáteszi. — Elveszítettem, mert akar­tam neki csinálni valami szép ajándékot. De az agyagtól pisz­kos lett a kezem, a kékfestőnél összekentem a ruhámat, ez a tündérke meg ilyen csálé lett, mert annyira siettem, örülni se fog neki így, ráadásul kika­pok, mert elcsavarogtam — s ismét átadja magát a zokogás­nak. — Nekem nagyon tetszik ez a tündérke — jegyzem meg. Egy pillanat alatt abbamarad a sírás. — Igazán? — kérdezi, és már iramodik is el. Még látom, ahogy szinte fellöki a csinos, farmernadrágos fiatalasszonyt, aki boldogan öleli magához a maszatos arcú, piszkos kezű, pecsétes ruhájú kislányt és a csálé tündérkét. emká épület tervezője Kosa István építész, gépészeti tervezője Sinka Pál, a kivitelező végül a gödi Dunamenti Termelő- szövetkezet magasépítő rész­lege volt. Zsámbok kere a társadalmi összefogás üzenete, a szűkebb pátria ere­jének bizonyítéka. Az ÁISH továbbra is segíti az itt élő fiatalok életkezdését, jól tud­va azonban azt is, hogy az or­szág gondjait ezzel nem old­hatják meg, ezért kell meg­becsülni a helyi kezdeménye­zést, a szolidaritásban rejlő erőt. Az összesen 34,4 millió fo­rintba került beruházást so­kan segítették a másfél évti­zed alatt. Köztük például a Chinoin Gyógyszergyár, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Pest Megyei Településtiszta­sági Vállalat, a Volán 22. Szá­mú Vállalat, a megyei tanács és még sok szervezet. Az itt lakó fiatalok a két­személyes szobákért havi 300, az egyszemélyesekért 600 fo­rintot fizetnek két évig. Ez­után kétszer egy évre még meghósszábbíthatják a bérleti szerződést. Az otthonos, gáz­fűtéses, hangulatos kis szo­bák, a nagyvárosi színvonalú Zsámbokon az egykor volt csendőrség épületében utóbb a termelőszövetkezet néhány irodája kapott helyet. A ház és a telek most a község bir­tokába került. Szorgos mun­kához láttak önzetlen kezek és tegnap leszüretelhették az új­ra visszakapott önállóság első gyümölcsét: átadták az idő­sek klubját. Húsz ember szá­mára van itt hely, de egyelőre csak tízen veszik igénybe szolgáltatásait. Az első héten még csupán ebéddel, utána reggelivel, vacsorával is. A nyártól bentlakásra is lehető­ség nyílik. A szerény, de a zsámbo- kiaknak mégis nagy ünnep­ségen Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyette­se adta át az időseknek az egybegyűltek előtt a kívül-be- lül tatarozott, ízléses berende­zésű központi fűtéses otthont. Elmondta, hogy ez a megva­lósult elképzelés egy céltuda­tos községpolitika eredménye. A zsámbokiak kettős vágya az idősekről való gondoskodás és a népességmegtartó erő nö­velése most már teljesült, hi­szen az utóbbira példa lehet az utak és az iskolai tornate­rem építése. Az idősek klubjára a közsé­gi tanács fél millió forintot tartalékolt. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet kedvezményes áron adta el az épületet és udvarát. A társa­dalmi munkában segítő mun­kahelyi közösségek és egyé­nek hozzájárulása tetemes volt. A falazástól a függöny­varrásig szinte minden szak­mában akadt egy-egy ügyes kezű helybeli. Az átadáson — melyen ott volt Furulyás János, a Zöld­mező Termelőszövetkezet el­nöke, a Pest megyei párt-vég­rehajtóbizottság tagjai is — Holló Ilona, Zsámbok tanács­elnöke kitüntetéseket, okleve­leket adott át a legtöbbet se­gítőknek. Az összeállítást írták: Balázs Gusztáv, Bódi Ist­ván, Fiedler Anna Mária, Kovács T. István, Kör Pál és Móza Katalin. A fény­képeket Hancsovszki János, Erdősi Ágnes és Fiedler Anna Mária készítette. A hét végén Fóton felavatták a gyermekvárosból kikerülő fiatalok számára épített ifjúsági házat A fegyverszakértő cáfolta Nem sülhetett el véletlenül Szombaton adták át Dabason az iskolában az új tantermeket és a tornatermet Megszokott dolog, hogy a horgászok és az evezősök között Időn­ként heves vagy kevésbbé heves vita támad, de ami idén április 8-án a Ráckevei-Duna-ágban történt, az egész ország közvéleményét fel­háborította. A tévé képernyőjén még aznap láthattuk a feldagadt szemű fiatalembert — vélet­len szerencse, hogy nem lett komolyabb baja —, a vérnyo­mokat a Csónakon. Nem ér­tettük, miért és milyen körül­mények között adta le Bán István a lövést. „Kilövöm a szemed" Amikor a horgászszövetség­ben felelősségre vonták — mint lapunkban megírtuk —, arra hivatkozott, és rendőrségi vallomásában is az szerepel, hogy véletlenül sült el a fegy­ver. A Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság ' fegyvprszakértői véleményt kért arra vonatko­zóan, hogy megfelelően mu- ködik-e a légpuska, illetve ki­zárható-e a véletlen elsülés. A Bűnügyi Technikai Intézet­ben elkészült a szakvélemény, és erfnek ismeretében idézzük fel a történteket. A szigethalmi Duna-szigeten, a Duna sor végén van egy kb. 20 méter széles szabad terü­let, amely gépkocsifordulóul szolgál. Bokrokkal tarkított a part, és a meredek lejtőn le lehet menni a vízig. A parttól mintegy öt méterre egy kis nádas van a folyóban. Való­ban idilli táj ez a horgászok­nak, sportolóknak, a pihenés­re és kikapcsolódásra vágyók­nak. S hogy mégis viharos ese­mények színhelye lett ez a szép, békés vidék? Miért he- vültek fel ennyire az indula­tok? Idézünk a tanúvallomá­sokból. Boldizsár Gáspár kenus, a válogatott keret tagja: — Gábor 15 méterre lehe­tett a parttól, amikor bele­akadt a horgász damiljába. Én csak arra lettem figyelmes, hogy valaki dühösen ráüvölt, mire ő ingerülten visszaszólt. Először egy nő kiabált, majd miközben kiakasztotta kenu­jából a damilt, már egy férfi is üvöltött: „Gyere ki te sze­mét, megverlek!" A horgász­nő is kiabált „Verjük meg!" A férfi kezében volt egy pus­ka, amit többször is ráfogott Gáborra, és közben azt kia­bálta: „kilövöm a szemed!" A lövést követően Gabi a fejé­hez kapott, majdnem felbo­rult. Azonnal odaeveztem. A jobb szeme fölött láttam a sé­rülést, folyt belőle a vér, a ruhájára, a kenura. Verebet a kutyának Bán Istvánná így emlékszik arra a napra: — Szabadságot kértünk a munkahelyünkön, hogy a hét­végi házunkban dolgozhas­sunk. Ebéd után a sziget vé­gén letelepedtünk a székekre, amiket magunkkal vittünk. Velünk volt a kiskutyánk is. leszaladt a vízhez és ugatta az úszó leveleket. A férjem már vagy 10 éve nem vadászik, és csak azért vitte ki a partra a légpuskát, mert verebet akart lőni a kutyának, hogy. játsz- szon vele. Egy kicsit távolabb volt tőlem a férjem, amikor a két csónak közeledett. Az egyik négy-öt méterre lehetett a zsinóroktól, amikor odaszóltam. . „Fiatalember, menjen egy kicsit beljebb, mert elviszi a zsinórt.” Sza­vaimra azonban még közelebb evezett, és így szólt: „Félted a felszerelésedet?” Én erre azt válaszoltam: „Ne szórakozzon már.” ö közben nekiment a zsinórnak. Erre ő újra szólt: - „Mi van banya, nem tetszik a szitu?" Én akkor a férjem­hez fordultam: „Gyere már segíts, nézd ez az őrült elvi­szi még a botot is." A férjem a parton volt, tő­lem kb. hat méterre és szólt neki: „Mit szórakozik fiatal­ember, hogy beszél maga egy nővel?” Mire ő leakasztotta magáról a zsinórt, és beleej­tette a nádasba úgy, hogy azt onnan már nem lehetett kihúzni. Ncdrágféken a partra A férjem ismét odaszólt ne­ki, hogy takarodjon, és ne szó­rakozzon, erre Kolozsvári Gá­bor azt kiabálta: „Addig nem nyugszom, míg azt a vén sza­rost meg nem verem!” A fér­jem felmászott a töltés tete­jére, ott volt a farakáson a légpuskája, azt a kezébe vet­te, felemelte és mondta: „Lá­tod, ez egy puska, ezzel még a szemedet is megsérthetem!” A férjem elindult a töltés ol­dalán, megcsúszott, nadrágfé­ken ért a fiatalemberhez, aki akkor még a csónakban volt. A fegyverszakértői véle­mény szerint a puska műkö­dőképes. A csövéből kilőtt lö­vedék súlyos sérülést, mara­dandó testi fogyatékosságot okozhat. Műszaki állapota megfelel a biztonsági követel­ményeknek. A csövéből csak az elsütőbillentyű meghúzását '„'•vetően jöhet létre lövés. \z ügyben tovább folyik a büntetőeljárás. Gál Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom