Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
4 %täwian 1988. MÄJUS 2., HÉTFŐ Országos feladat a környezet védelme Másokkal is meg kell értetni Valóságos hadjáratot indítottak Megváltozott gazdasági helyzetünk bizonyos korlátokat jelent egyes területeken, így a környezetvédelmi feladatok teljesítésénél is. Pedig vannak olyan kiemelt részek, települések, melyek levegőjének, földjének, vizének tisztasága, annak megóvása nemcsak az adott község vagy város érdeke, hanem gyakorta egy egész országé is. Lehet, hogy egyesek szemében túlzásnak tűnik ez a megállapítás, de Ráckeve tisztasága, a városi jogú nagyközség környezetvédelme az egész ország érdeke. Még ha közvetve is. Köztudott, hogy a főváros ivóvízkészletének jelentős részét a Csepel-szigeti kutak biztosítják. Nem mindegy tehát, hogy Ráckevén és a körzetében levő településeken, Szigetbecsén, Lóréven, Makádon van-e megfelelő hely a szemét és kommunális hulladék elhelyezésére, a szennyezett víz nem gyülemlik-e fel annyira, hogy a talaj tisztaságát veszélyeztesse. De van egy másik tényező, ami miatt mindenképpen figyelemmel kell kísérni Ráckeve környezetének megbecsülését, s ez a Ráckevei-Duna-ág, amely szintén egy ország kincse. Nem mindegy, hányán élnek a folyóág partján, s az sem, hány üzem, gyár működik a közelében. Elsősorban azért nem, mert az általuk „termelt" hulladék — legyen az szilárd vagy folyadék — drasztikusan befolyásolhatja a Kis- Duna biológiai sorsát. Köztudott, hogy hazánk csatornázás szempontjából nem áll a helyzet magaslatán, s ez hozzájárult ahhoz, hogy olyan védett értékeink, mint a Balaton vagy a Kis-Duna élővilága veszélybe kerüljön. Sajnos sok faj ki is pusztult az elmúlt években ezekből a vizeinkből. Ezért a Ráckevei-Dunát az egész országnak kell megóvni. Egy lépéssel kezdődik Ezek a kérdések egy nemzet gondjai tehát, s valljuk be őszintén, ilyen formában elég megfoghatatlanok lennének a ráckeveiek számára, ha ugyanakkor nem befolyásolná az ő életüket is. Hiszen a csatornázott utcák, a tiszta levegő nekik éppolyan fontos, mint az országnak a főváros vízellátása, vagy a Ráckevei-Duna-ág- nak mint természeti kincsnek a védelme, megóvása. Ezért a tanácsi testület, miután részletesen elemezte, értékelte Ráckeve és a társközségek környezetvédelmének helyzetét, a VII. ötéves terv időszakára koncepciót dolgozott ki az e téren jelentkező feladatok megoldására. Ám minden terv annyit ér, ameny- nyit megvalósítanak belőle! S vajon a három esztendővel ezelőtt' született elhatározások hoztak-e valamilyen változást? Ha túl sokat nem is, de valamennyit igen, s ha számba vesszük az ökológia megoldatlan, égető feladatainak tömegét, ez is valami. Hogy is mondják a kínaiak? Az ezer kilométeres út is egy lépéssel kezdődik. Mivel a körzetben nincsenek olyan ipari vállalatok, amelyek létükkel eleve veszélyeztetnék a föld, a vizek, s a levegő tisztaságát, legnagyobb gond a szilárd és folyékony hulladék elhelyezése. Bár e téren is történt az elmúlt években előrelépés, hiszen a ráckevei Aranykalász Tsz hulladékégetőt létesített, ahol a vegyszercsomagoló üzem feleslegessé vált anyagait semmisítik meg. Ha végleges megoldást nem is, de ideiglenesen a szigetbecsei tsz is talált helyet hulladékainak. Erre annál is inkább szükség volt. mert a Ráckevei Építési Kommunális és Költségvetési Üzem, a mezőgazdasági üzemekkel közösen, valóságos hadjáratot indított az illegális szemétlerakóhelyek ellen, s az elmúlt években nyolc ilyen „telepet" számoltak fel. Környezetvédelmi szempontok befolyásolták az Aranykalász Tsz-t akkor is, mikor 1987-től áttért a folyékony műtrágyák alkalmazására. A jelenleg használatos eljárások közül ez kíméli leginkábl a földet és a növényzetet, s bár mindenki előtt ismeretes, a vegyszeres kemikáliák káros hatása, az is köztudott, hogy a mezőgazdaságban nélkülözhetetlenek. Illegális tevékenység Hasonló intézkedések születtek a vizek védelmében is. A tanács Szigetbecse és Makád térségében csaknem négymillió forintot költött az ivó- vízhálózat fejlesztésére, s a kiadásokhoz társulati formában a lakosság is hozzájárult. Gondot jelent azonban, hogy a szennyvízcsatorna-hálózat csak minimális mértékben bővült. Ugyanakkor a központi szennyvíztisztítónál, amely a mechanikai tisztítást végzi, még nem készült el a leürítő. Már tavaly rendelkezésére állt erre a célra a tanácsnak egymillió forint, de a PVCSV még ma sem kezdte el a kivitelezést, pedig a tervek szerint a munkálatokat jövőre már be kellene fejezni. Nem csoda — a tanács tisztában van vele —, a környéken szép szómban fordul elő illegális szennyvízleürítés. Ez veszélyezteti a főváros csepeli ivóvízbázisát, ezért országos szinten több tanulmány foglalkozik a vízvédelem feladatainak megoldásával. E témakörbe tartozik a kommunális eredetű szilárd hulladékok elhelyezésének kérdése is, hiszen a bázis megóvásáért, még a legszigorúbb kezelési, technológiai előírások betartása mellett sem lehet ezeket az anyagokat 'a szigeten elhelyezni. Mivel a jelenlegi szeméttelep 1990-re telítődik, újról kell gondoskodni. Egyetlen megoldásnak az tűnik, ha az 51-es út mentén, Kiskunlacháza és Dömsöd között alakítanak ki új telepet. A vízvédelem másik jelentős pontja a Ráckevei-Duna megóvása, ám hiába tettek különféle intézkedéseket, nem javult a víz minősége az utóbbi időben. Ma már az a vízügyi igazgatóság álláspontja, hogy annak is örülhetünk, ha nem romlik tovább. Igaz, ennél maguk a ráckeveiek többet szeretnének, s ezt a célt szolgálja az a határozat, amit a felépítményes stégek lebontására hoztak. Jól tudják a tanács képviselői, hogy ennek végrehajtása óriási ellenállásba fog ütközfti, de január elsejétől igenis lebontatják azokat, amelyekre nincs fennmaradási engedély. Nem áttestálható! — Mert hiába mondja a vízügyi igazgatóság, hogy már az is eredmény, ha nem romlik tovább a víz minősége, nekem az a véleményem, nem elég a környezetet megóvni, a környezetet rehabilitálni kell! — szögezi le Raffay Béla, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke. — S ez olyan feladat, amit nem tudunk másra áttestálni. Lehet, hogy a mi életünkben még nem következik be drasztikus romlás, úgy ahogy elleszünk a környezetünkkel, de mit hagyunk az utánunk jövő nemzedékre? Milyen példát mutatunk fiainknak, unokáinknak? Igenis, jócskán vannak feladataink, s ezt nekünk magunknak meg kell érteni olyannyira, hogy tegyünk is a célért, és ezt másokkal is meg kell értetnünk! Fiedler Anna Mária A nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termelési Együttműködés (KITE) múlt évi kukoricatermelési, valamint traktoros- és kombájnosver- senyét értékelték szombaton Nádudvaron. A legjobb eredményt elért gazdaságok vezetőinek, traktorosainak és kom- bájnosainak járó oklevelet és pénzjutalmat Szabó István, a KITE elnöke adta át. A KITE-ben az elmúlt esztendőben 332 gazdaság termelt kukoricát, több mint 260 ezer hektáron. A versenyfeltételeknek megfelelt 253 gazdaság eredményeit négy — a szántóterületek átlagos aranykorona-értéke szerinti, illetve hibrid vetőmagot előállító — kategóriában értékelték. A kukoricatermesztési verseny kategóriagyőztesei között ott van a tápiószentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet is. Mi jön a kisbíró után? Hangszórótól a Fáma-rendszerig Csengő csilingel a motorberregésbe. Gázpalackokkal megrakott teherautó halad a budaörsi utcákon, így adva jelet, információt arról, hogy jöhet akinek szüksége van palackra. Régi, kisvárosi hangulatokat idéz, mint amikor még a jeges, a szódás csengetett, kiabált, így toborozta a vödreikkel sorakozó asszonyokat. Csakhogy akkor még másak voltak az arányok. A zaj szint, a forgalom, a népsűrűség. Közhír — közérdek Volt idő, amikor a falusi dobos, más néven a kisbíró egymaga betöltötte az újság, a hangszóró, vagyis a tömegkommunikáció -szerepét. Maga köré dobolta a lakosságot, s az utcasarkon közhírré tette az elöljáróság, a hatalom közleményeit. A köz véleményéről nem kellett „odefent” visz- szajelezni, mert ott ez nem is érdekelt senkit. Közakaratot kifejező döntés viszont csak a kölcsönös oda- vissza tájékoztatás-tájékozódás alapján születhet. A demokrácia nem nélkülözheti a közélet nyilvánosságát. Ez egyúttal megnöveli a tájékoztatók felelősségét azok iránt, akik munkájuk sajátosságai révén szőkébb mozgástérben kénytelenek élni, s helyettük mások szerzik be a híreket, hogy aztán továbbadják. Ma már nem elég tehát a tanácsházón kifüggesztett hirdetmény, az utcai falragasz, s ezekkel együtt elavultak a tanácsok épületein felszerelt hangosbemondók is. Újfajta törekvések — Mivel is kezdjem? — tűnődik az utcán megszólított háziasszony, aki éppen fővárosi munkahelyéről hazatérve leszáll az autóbuszról. — Például, tudnom kellene, hol találok villanyszerelőt, lakatost vagy más mestert, ha a lakásban elromlik valami. A negyvenes korú férfit már a sportegyesület belső élete is érdekelné, s természetesen az is, hogy mikor lesz több telefonvonal a városban. A tájékoztatás újfajta törekvéseinek példatárához gyűjtögetve az adatokat, a több mint húszezer lakosú Budaörsre is kicsalogatott egy új kiadvány, amivel azután megajándékozott Fehérváry János tanácselnök. Ezerkilenszáznyolcvan- ötben ezt már megelőzte egy korábbi, a Budaörsi krónika, ötezer példányban. Akiknek térkép az egész világ Bizonyára jól ismerik — legalábbis névről — földünk szép tájait azok az asszonyok, akik a Texgráf Ipari Szövetkezet dunavarsányi üzemében földgömböket gyártanak. A Kartográfiai Vállalat megrendelésére készülő 16—25 cm átmérőjű hagyományos, illetve világító földgömbök teljes egészében a szövetkezet termékei: a golyókat a müanyagüzem. a precíz munkával feldarabolt és ragasztott térképeket a nyomdájuk készíti. Az asszonyok egyenként vágják cikkekre a hosszúsági körök mentén a térképlapokat. Hogy a felragasztás pontos legyen — hiszen a félmilliméternyi eltérés egy kisebb országot tüntethet el a gömbön —, átvilágítják a mini glóbuszokat, úgy ragasztják fel a részeket. A kész gömbökre lakktéteg kerül. (Ennek a munkának két fontos fázisát mutatjuk be felvételeinken.) Külföldön is kelendőek a dunavarsányi asszonyok földgömbiéi, termékeik nyolcvan százaléka exportra kerül. (Erdősi Ágnes felvételei) Hauser József kitűnő tollú helybeli lokálpatrióta munkája a hely múltját, értékeit ismerteti. Ez különösen fontos itt, hiszen a legtöbb család gyökerei csak 1947-ig kapaszkodnak a múló idő talajába, s hogy miért, arról is őszintén beszél ez a könyv. A nyilvánosság előtt az idén megjelent Budaörsi mozaik címlapját az Odvashegy színes fotója díszíti. Ez a Lukács András szerkesztette könyv nem helytörténeti, nem is idegenforgalmi kiadvány, hanem amolyan helyi kalauz, amely rendkívül informatív értékével keltett elismerést a szakemberek, köztük a megye könyvtárosai körében is. A kötet teljes áttekintést adva mutatja be a környék természeti képét, flóráját, állatvilágát, régészeti lelőhelyeit, kulturális érteiéit, hagyományait. Belelapozgatva megismerheti az olvasó a városképileg jelentős épületeket. Egy közvélemény- kutatás anyaga a helybeliek véleményét adja közre az infrastruktúráról, s számos más kérdésről. -Bemutatják a tanács szervezetét, s portréfotók készültek valamennyi tanácstagról. Közzétették a VII. ötéves terv költségvetését, rövid írások tájékoztatnak a társadalmi és a gazdasági szervezetekről, az iskolákról, a sportéletről. A mindentudó kötet lapjain olvasható az autóbuszok menetrendje, a telefon- számok, meg a város fejlesztési terve.A feltűnően sok reklám fedezte a kiadási költségeket. Budaörsi stúdió — Ez persze nem minden. Sokkal többet kellene tennünk — fejtegeti az elnök. — Részint ebben a műfajban, ami ugyan még mindig nem pótolja azokat a tájékoztatási csatornákat, melyek kialakítására nincs elég gyakorlatunk. Hirdetjük ugyan, hogy nyilvánosak a tanácsülések, de igazán nagy érdeklődés csak akkor van, ha széles rétegeket érintő, az általánosnál fontosabb kérdéseket tárgyalunk. Ugyanez a helyzet a tanácstagi beszámolókkal. A tapasztalatok szerint előfordul, hogy egy-egy közérdekű témát már a harmadik fórumon tárgyalják, s még mindig nem ismeri mindenki. Ez is azt bizonyítja, hogy sokszínű, sokoldalú, nagyobb hatásfokú tájékoztatási eszközök kellenek. A budaörsi rádió néhány évvel ezelőtti terve helyett most egy másik került előtérbe. Rájöttek, hogy profi színvonalú újságot adhatnak ki, mivel sok újságíró él a településen, s szívesen vállalnak részt egy kéthavonta megjelenő várospolitikai tájékoztató szerkesztésében, amelynek első száma előreláthatólag augusztus 20-ra megjelenik, 8 ezer példányban. Ingyen osztogatják, mert úgy vélik: ebben nem üzletet kell látni. A kábeltelevíziós hálózat kiépítéséhez viszont már a lakosság hozzájárulását is kérik, de azon túl, hogy javítják a vételi viszonyokat lehetővé teszik a külföldi adások nézését. A városi stúdió, kiépítéséhez szintén hozzájárul a tanács, hogy a helyi értékeket megmutató videoműsorokat, s olykor helyi, várospolitikai műsorokat is közvetíthessenek. Ez a terv sem távoli. A központi városrészben már az idén hozzákezdenek kiépítéséhez. Kispénzű tanácsok A kispénzű tanácsok, kisebb települések igényeit is tükrözik azok az erőfeszítések, melyekről műsorfüzetekbe csempészett egyéb hírekre bukkanunk, stencilezett kiadványokkal találkozunk. A találékonyság komoly tartalék, mért sokszor egy rendszeresen jelentkező fórumműsor is megteszi azt, amit máshol a kiadvány. Minden esetben pótolhatatlan a közéleti emberek személyes kapcsolata az állampolgárokkal, a meglévő fórumok színvonalának javítása. A budaörsiekéhez hasonló, átfogó rendszer kialakítására Dunakeszin tapasztalhatunk hasonló törekvéseket. Bár lassú, de biztos léptekkel, fokról- fokra fejlődik a helyi televíziózás. A város információs központja szerepének betöltésére illetékesnek tartja magát a központi könyvtár vezetősége, ahol a klasszikus szolgáltatósokon kívül többek között olyan közérdekű dokumentumokat is hozzáférhetővé tesznek, mint például a tanácsülések jegyzőkönyve, a városfejlesztési terv teljes anyaga, a helységre vonatkozó publikációk, s ezeket szívesen le is másolják. A közelmúltban Sajtófigyelő címmel ajánló bibliográfiát adtak közre, amely a legfontosabb országos kérdéseket tárgyaló írások mellett tájékoztat a Dunakesziről megjelent munkákról is. Mit mond a Fáma... Lapunkban is írtunk már arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia államtudományi kutatások propaganda irodájának és a Fővárosi Tanács Szervezési és Számítás- technikai Intézetének közreműködésével kidolgozták egy társadalmi kísérlet tervét, meiynek a Fáma fantázianevet adták. Ezt a számítógépes rendszert sokat látogatott nyilvános intézményben helyeznék el, s a betáplált információk alapján gombnyomásra jelenne meg a válasz, amely a kérdéstől függően tájékoztatna szolgáltatásokról, adóügyekről, helyi műsorokról, az állampolgárt érdeklő kis és nagy kérdésekről. — Hol tartanak a megvalósítással? — Kétmillió forint kellene — hangzott, egyelőre a tárgyalóasztal mellett, Domoszlai Gábornak, a városi pártbizottság titkárának a válasza. Az út nehéz, de el kell indulni rajta. Kovács T. István Tápiószentmártoniak az élmezőnyben Eredményt hirdettek
