Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

6 Márián 1988. MÁJUS 7., SZOMBAT Színházi levél Háttérszínházak Megszaporodtak Pest megyében a mű­velődéssel foglalkozó egyesületek az utób­bi néhány esztendőben. Jelenleg hatvan­ról tudunk, s ez még országosan is nagy szám, hiszen akadnak olyan megyék, ahol — Közrejátszik ebben az, hogy a Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár Szentendrén működik? — for­dulok dr. Végh Károlyhoz, a PMKK igazgatójához. — Valószínűleg — feleli. — Azonban számottevő az ér­telmiség aránya is a város­ban, s ez a harmincszázalék­nyi réteg nem rejti véka alá véleményét; tenni akar és ugyanakkor kezdeményező. E tényt támasztja alá, hogy tíz művelődési egyesület létezik a városban. Mellékesen megem­lítek még egy adatot: nálunk könyvtártagok száma két­szerese az országos átlagnak! Azt sem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy Szentendrén erősen hatnak a kulturális ha­gyományok, amelyeket a ga­lériák, a múzeumok körül ki­alakult szellemi műhelyek te­remtettek meg. Nem beszélve arról, hogy fellendült a szerb nemzetiség kulturális tevé­kenysége. Nyugodtan kijelent­hetem, hogy a város vezető­sége szívesen fogadja a kü­lönböző közművelődési körök munkáját. Bár Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem egy­fajta szellemi központot je­lent, de a körzeti feladatokat is ellátó művelődési, ház nyi­tottsága még jobban ösztönzi, élénkíti az egyesületek tevé­kenységét. Nem arra törek­szik, hogy minden a házból nduljon ki, hanem helyet ad, lehetőséget biztosít a kezde­ményezések megvalósításához. Aggályok és merevség Színházi struk­túránknak ré­gebben roppant egyszerű volt a felépítése. Va­lamennyi szín­ház, a fővárosban is, vidéken is, állami égisz alatt működött. A Művelődési Minisztériumtól vagy a helyi (vidéki, illetve fővárosi) tanácstól kapták a pénzt — szép szóval: állami támogatást, kevésbé szép, de inkább használatos szóval: a dotációt —, melyből fenntar­tották magukat. Volt ugyan saját bevételük is, de ehhez a fenntartó szervek sok-sok mil­lió forintot adtak, mivel a jegybevétel a működéshez szükséges kiadásoknak csak töredékét fedezte. A fenntar­tó szervek (néha irányító szer­veknek nevezték őket) termé­szetesen nemcsak a pénzügyi kérdésekben rendelkeztek dön­tő szóval, hanem beleszóltak a műsortervekbe is. Jóváhagy­tak vagy nem hagytak jóvá, egyetértettek vagy nem értet­tek egyet a színházak elképze­léseivel. Ritkán került sor nyílt kenyértörésre, amikor a felsőbb szervek határozottan utasítottak valamire, vagy va­lami ellen —, de azért egy-egy évadban valahol mindig akadt problematikusnak talált da­rab, szerző, elképzelés. Nem kellett ezen csodálkoz­ni; a sok éven át kiformáló­dott, s alapjaiban csak árnya­latokat változó helyzet, rend­szer, afféle modus vivendi volt, kialakult játékszabályok­kal. A színházak például ja­vasoltak műsortervükben há­rom kényesebb darabot. Ket­tőt el kellett hagyni — még mindig maradt egy, ami elég lehetett a színház iránti fi­gyelem felkeltésére, a szakmai elismerés kivívására is. Az ilyen, s hasonló játékszabá­lyokat mindkét fél ismerte, de egy kicsit úgy tett, mintha nem is tudná, miről van szó. A szépen kialakult kerete­ket aztán egy szép napon el­kezdte szétfeszegetni egy ma­gánszínházi vállalkozás, mely Hököm Színpad néven jött létre. Az új képződmény nem fért bele az addigi struktúrá­ba, s ettől sokan idegesek let­tek. Félteni kezdték a szocia­lista művelődéspolitikát, az ál­lamilag dotált és irányított színházak működését, meg per­sze a közönséget is. Aztán las­sacskán kiderült, hogy ez a magánszínházi vállalkozás egyiket sem fenyegeti igazán. viszont kitölt bizonyos űröket a színházi ellátottságban. A vállalkozói szellem kibonta­kozásának egyik első jele volt a Karinthy Márton és Harsá- nyi Gábor létrehozta Hököm Színpad, mely — nagy és anya­gilag is súlyos bukások, botrá­nyok után ugyan — máig mű­ködik. Ezt a vállalkozást követték más, gyakorlatilag hasonló alapon szerveződött magán­kezdeményezések, például a Magyar Színkör, majd a be­lőle kialakult Jurta Színház. Volt saját társulátú színház is, volt darabokra szerződtetéssel dolgozó is. (A Jurtának pél­dául most van egy kis saját együttese, a Hököm változat­lanul szerződtetéssel dolgo­zik.) Csinnadratta ugyan ke­letkezett körülöttük néha, de azért működtek tovább, mű­ködnek most is. Időközben létrejöttek más­féle, nem a hivatalos, állami szférába tartozó színházi vál­lalkozások is. Ezeket valamely intézmény hozta létre, s mű­ködteti. Ilyen például a Ref­lektor Színpad, mely a Kőfa­ragó utcában, szerkesztősé­günktől vagy kétszáz méter­re, a Vasas művelődési ház­ban játszik. (A Hököm Szín­pad sincs messzebb; ők a Köl­csey utcai Gutenberg Művelő­dési Házban, a nyomda-, a papíripar és a sajtó szakszer­vezetének otthonában székel­nek.) És létrejött egy sajátos befogadó színház is, a Pesti Vigadó kamaratermében, mely lassan az egyik leglátogatot­tabb játszási hellyé vált. Ezt a Pécsi Ildikó és Ronyecz Mária a Vigadó kamaratermében Vigadó működteti. játszott Furcsa pár egyik jelenetében Hogy miért nevezem ezeket a vállalkozásokat háttérszín­háznak? Azért, mert a szabá­lyos, hivatásos színházak mö gött. a háttérben húzódnak meg, s amiként az úgyneve zett háttérrádiózásban vagy háttértelevíziózásban nem szo­kás különösebben odafigyelni, mi szól épp a rádióban, mi megy a képernyőn, mert a lé­nyeg az, hogy valami szóljon és valami menjen, úgy nem nagyon figyelünk ezekre a kis színházakra sem. Pedig tagad hatatlan, hogy ma már részei a magyar színházművészetnek —, néha igen sajátos színek­kel gazdagítva a nagy palet­tát. Az egyik legérdekesebb kép­ződmény a Vigadóban a ka­maratermi kisvállalkozás. Egész komoly repertoárral dolgoznak — jelenleg is kilenc produkciót tartanak műsoron —, s ezek többségükben az angolszász nyelvterületről szár­mazó darabok. (A kilenc pro­dukcióból hét.) Sőt, többnyire bűnügyi vagy bűnügyi-lé­lektani játékok, és javarészt csak felnőtteknek szóló előadá­sok. Sajátos profilú színház tehát ez, mely egy elég jól be­határolható közönségréteget céloz meg, s általuk igen jó látogatottságnak is örvend. Saját társulatuk persze nincs, de a játszott darabokra szer­ződtetett színészek és rende­zők köre nagyjából azonos; lehet mondani, hogy igen szín­vonalas, stabil csapattal dol­goznak. Kapcsolat alakult ki a Vigadó és a pécsi, színház között. Most is két olyan elő­adás fut, amelyet pécsi színé­szek játszanak, pécsi rendező munkája nyomán. Ezek az elő­adások így koprodukcióban jöttek létre (Pécsett is játsszák mind a kettőt). De találunk itt különböző színházi cseme­géket is. Ilyen például a nem­rég bemutatott Ncil Simón- daráb, a jól ismert Furcsa pár női verziója, mely ugyan ke­vésbé érdekes és szellemes, mint a férfiverzió volt, de já­téklehetőség ebben is bőven akad jó színésznők számára. És ilyen érdekesség egy má­sik új bemutató, a fiatal Dosz­tojevszkij szép kisregényének, a Fehér éjszakáknak a drama­tizált változata, amelyben a dosztojevszkiji romantikus lí­ra és fájdalmas, kínzó magány- élmény kevesebb hangsúlyt kap, mint kellene, s gyakran egy modernebb, maibb neu­raszténia. helyettesíti, de szín­foltként, érdekességként min­denképp figyelmet érdemel Ugyanitt látható két ismert, kedvelt színész rendezői kí­sérlete is: Haumann Péter és Szilágyi Tibor próbálkozik ez­zel a munkával is. E zek a háttérszínházak hovatovább érde­kesebb kínálattal várják a nézőket, mint egyik-másik főhivatású színház. Azt hiszem, elsősor­ban réteg színházak ezek. de mivel azt rég tudjuk, hogy a színházba járó közönség is erősen rétegződött, nem tűnik túl nagy bajnak, ha az ezt tu­domásul vevő színházi vállal­kozások is működnek. Thália ege alatt sok mindenki elfér. Takács István Egyesületek és olvasókörök találkozója Szentendrén Együtt gondolkodás és útkeresés mindössze három található. Érdekes a me­gyén belüli területi eloszlás: azokon a vi­dékeken, ahol nyitott, élénk a közműve­lődési élet, ott magas az arányuk. Leg­jellemzőbb ez Gödöllőre és Szentendrére. nék még egy dolgot: az em­berekben még mindig érző­dik a demokratizmus állam- polgári gyakorlatának hiánya. — Ma délelőtt a PMKK- ban megyei művelődési egye­sületek, olvasókörök, gazda­körök és városszépítő egyesü­letek képviselői találkoznak. Ez az első ilyen alkalom, amely szintén az enyhülés je­lének tekinthető? — Igen. A Hazafias Nép­front megyei bizottságával és a helybeli Móricz Zsigmond Körrel közösen szerveztük ezt a programot, amelyre meg­hívtuk mind a könyvtároso­kat, mind pedig a művelődé­si otthonok vezetőit. Hidat jelentene- Többször tapasztaltuk, hogy korábban aggályok me­rültek fel az egyesületekkel kapcsolatban, tartottak tőlük. Minek következtében változott meg a róluk alkotott véle­mény? — Valóban észlelhető volt az ezektől való félelem, nem­csak a megyében, hanem or­szágosan is. Ez megmutatko­zott az engedélyeztetés lassú­ságában, a túlságosan szigorú felügyeletben. A meglévő in­tézmények, kultúrházak fél­tették szervezeti monopóliu­mukat, ugyanakkor az állam- gazgatási szervek sok esetben nem voltak tisztában az en- edélyeztetési eljárással. Több olyan klub, szakkör létezik közművelődési intézményeken belül, amelyek régen egyesü­letté válhattak volna, ha nem tartanának attól, hogy elvesz­tik az állam támogatását. Na­gyon jól érzékelhető ilyen ese­tekben a pénzügyi gazdálko­dás merevsége is. S hozzáten­Az egyesületek és kulturális intézmények egy célért dolgoz­nak, de egymástól viszonylag elszigetelten. Feladataik ugyan azonosak, de a megvalósítás eszközei különbözőek. Szükség lenne az együttműködésükre úgy, hogy az önállóságukat megtarthassák. Olyan szerve­zetük azonban nincs, amely egymással összehozná őket, s ezért csak elvétve teremtenek kapcsolatot. Az a gondolat ve­zérelt bennünket, hogy talán a mai találkozó elősegíthetné a rendszeresebb kontaktust. Néhány esztendő óta felélén­kült a közösségi élet. Efölött nem szabad elsiklani, mert összefügg a társadalmi folya- matokkal, s mert a kibonta­kozást szolgálná. Ugyanakkor az egyesületek érdekérvénye­sítő szerepet is vállalnak, ami­vel hiányt pótolnak. Szá­munkra ez jelzi, hogy a mű­velődési intézmények a fel­adatnak eddig nem tudtak megfelelni, hiszen őket felül­ről irányítják, míg az egye­sületek szervezése az állam­polgároktól, a helyi lakosok­tól indul ki. Véleményem sze­rint az állami intézmények és egyesületek együttműködési rendszerének kialakulása hi­dat jelenthetne. — Terveznek-e rendszeres találkozókat? — Ha így gondolkodnánk, akkor ismét az állami irányí­tás kapna hangsúlyt! Ennek ellenére fölvetjük, hogy le­gyenek még ilyen megyei szin­tű megbeszélések, de ezeknek létrejöttében a PMKK leg­feljebb csak koordináló szerv lehet. Mi csupán a művelő­dési intézmények figyelmét akarjuk jobban az egyesüle­tekre, a különböző körökre irányítani. Hadd említsek meg egy érdekes adatot: 1932-ben 16 ezernél több egyesület mű­ködött hazánkban, míg 1982- ben számuk hatezer körül mozgott. Az utóbbi időkben azonban igen felerősödött az emberekben a közösség iránti igény, amelyet hajdan, a fa­lusi életben, a fonó vagy a kaláka kielégítette. Ezek a ta­lálkozási és részben szórako­zási lehetőségek azonban az ötvenes években megszűntek, s felnőtt egy generáció, amelyben hiányérzet keletke­zik, egyfajta nosztalgia e kö­zösségek iránt. Valóban, ezek a helyi társadalom legfonto­sabb építőköve voltak. Hason­ló formákat kell teremteni, olyanokat, amelyekből újra tud építkezni az ország nagy társadalma. Az egyesület még az érdekek közvetítésének színtere is lehet: egyik isko­lája és lehetősége a demok­ráciának, s közvetítője a he­lyi információk áramlásának, a különböző vélemények al­kotásának. Nem riválisok — Mit vár a mai naptól? — Nagy vitát, hiszen leg­alább százhúsz résztvevőre számítunk. De az álláspontok ütköztetésétől nem szabad megijedni, hiszen a rendez­vényt fórumnak szánjuk. Meg­hívtuk az MSZMP Pest Me­gyei Bizottsága és a megyei tanács néhány munkatársát, akikkel közvetlenül beszélhet­nek a jelenlévők a problémá­ikról. Szeretnénk' elérpi7hogy az intézmények ne riválist, hanem azonos célokért küzdő társakat lássanak az egyesü­letekben. A mai találkozóval a PMKK lehetőséget biztosít az együtt gondolkodáshoz és az útkere­séshez. Reméljük, hogy élnek is ezzel. Vennes Aranka Felkelő nap háza Visesxádon Egész napos nonstop műsor­ral avatják fel május 28-án Vi- segrádon a Makovecz Imre ter­vei alapján épült erdei műve­lődés házát. A létesítmény a Mogyoró-hegyre épült, a Jurta kemping közelében; létrehozá­sát és működtetését a Pilisi Parkerdőgazdaság finanszíroz­za. A gömb alakú építmény te­tejének sárgaréz, oldalának gyep fedésével a felkelő napot szimbolizálja. Makovecz Imré­nek nem ez az első alkotása Vi- segrádon, az ö tervei alapján épült és készült el a Mátyás Ki­rály Múzeum parkolójában az idegenforgalmi fogadóközpent, amelyben kilenc üzlet várja az oda érkezőket. Ugyancsak a ne­ves építész tervezte azt a most készülő, kulturális- és sport- események rendezésére egy­aránt alkalmas sportcsarnokot, amelynek vázszerkezete már áll. Lelátóján kétszázötvenen férnek majd el, így lehetővé válik, hogy Visegrád is helyt adhasson kisebb sportesemé­nyeknek cs különböző idegen­forgalmi programoknak. A „felkelő nap házának” avatását összekötik azzal a fa­ültetési kampánynak a zárásá­val, amelyet egy évvel ezelőtt a Piknik Klub együttes kezde­ményezett. Az akció meghirde­tésekor bejelentették: azok kö­zül, akik fényképpel is igazol­ják, hogy fát ültettek, sorsolás­sal kiválasztanak kétszázötven embert, s őket meghívják egy hajókirándulásra. A szerencsé­sekkel május 28-án délelőtt 1(1 órakor a Vigadó tértől indul a hajó Visegrádra. Az ünnepélyes fogadás után a kikötőből busz- szál viszik az utasokat a Mo­gyoró-hegyre, ahol történelmi, környezetvédelmi és popzenei témakörből rendezett vetélke­dőn vehetnek részt. A művelő­dési ház ünnepélyes átadását majálissal kötik össze. Lesz térzene, műsor a Salamon-to- ronyban. A délutántól estig tartó programban lovagi tor­nát láthat a közönség; a vi­segrádi gyermeknéptánccso­port, a helyi sváb népi tánc­kar, bűvész és humorista szó­rakoztatja a publikumot. Este 8-tól pedig a Piknik Klub együttes ad koncertet. Sóskúton Filmforgatás Amerikai—angol—magyar koprodukcióban1, finnét forgat­nak Simon Wiesehthalról. A mauthauseni koncentrációs tá­bor egykori foglya felszabadu­lása után egész életét a fasiz­mus elleni harcnak, a gyilko­sok felkutatásának szentelte. A filmet a Pest megyei Sóskúton forgatják, amelynek kőbányá­jánál építették fel az egykori láger élethű mását. MiTÁDIÓFIGYELCy Zenés hétvége Százhalombattán, Abonyban Jelentős zenei eseményekre kerül sor ezen a hétvégen megyénk több településén. ötven résztvevővel ma reggel 9 órakor kezdődik a fővárosi V. kerületi Sütő utcai általá­nos iskolában a furulyán ta­nuló zeneiskolai növendékek versenye. Budapest és Pest megye első ízben rendezi meg közösen az ifjú zenészek ve­télkedőjét. Bár szűkebb pát­riánkból mindössze kilencen adnak számot tudásukról, te­hetségükről, de reméljük — sikerrel. Holnap 10 órára Abonyba várják a fafúvós hangszere­ken tanuló diákokat. A megye legkülönbözőbb részeiből ér­keznek fuvolás, klarinétos, oboás és fagottos növendékek, ez lesz ugyanis az utolsó ál­lomás az országos verseny előtt. Továbbra is figyelem­mel kísérjük az eseménvt, s az eredményekről beszámo­lunk a későbbiekben. Százhalombattán ma foly­tatódik a Tavasz gyermekkó­rus tízéves fennállásával kap­csolatos ünnepi rendezvény- sorozat. MAGASABB FOKON. Nem véletlen, hogy az utóbbi esz­tendőkben mind az állami szerveket, mind pedig a köz­véleményt oly nagy mérték­ben nyugtalanítja a magyar oktatásügy helyzete. Most nem is elsősorban a szorongató na­pi gondokról beszélek, hanem arról: immáron kénytelenek vagyunk szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem tartunk lépést a kor kíméletlenül szük­séges követelményeivel. Pedig a jó szándékú igyeke­zetben az elmúlt négy évtized­ben nem volt hiány. A fő baj abból eredt, hogy mindent egyszerre akartunk új alapok­ra helyezni és eközben szinte észrevétlenül elherdáltuk időt álló értékeink javát is. Ilyenformán az általános isko­lák felső osztályaiban is olyan ismeretekkel kell küszködni, ami korábban az elemi első négy évének a feladata volt. A középiskolások zöme pe­dig — főleg egyes vidékeken — igyekszik az általános is­meretek foghíjait bepótolni. Ami pedig az egyetemeket il­leti, azok falai közül akarva- akaratlan száműzték hosszú időn át az önálló gondolko­dásra és kutatómunkára való nevelést. Ennek pedig szintén most isszuk meg a keserű le­vét, és kapkodunk friss leve­gő után. Sajnos ennek a kapkodás­nak is hagyománya van már. Szinte évente születtek új, meg új elgondolások, hogy a tanterveket a követelmények­hez igazítsák. Ennek viszont toldozás-foldozás lett az ered­ménye. A diákok minden is­kolatípusban még inkább meg­zavarodtak, de sokszor a ta­nárokkal együtt nem tudták, hogy milyen szélirányba for­dítsák a fejüket. Nemegyszer kiderült, hogy az előzőleg bevezetett reform a hozzá nem értés buzgólko- dásának az áldozata lett. Ugyanakkor az új és új szem­pontok forgatagában elsikkadt az, hogy kísérletezni sok min­dennel lehet, de az új ismere­tekre kinyíló gyermek nem laboratóriumi fehér egér. Mindez újólag azzal kapcso­latban bukkant föl bennem, hogy Sugár Ágnes riportja be­számolt a vegyészmérnökkép­zés egy húsz esztendővel ez­előtti módszerének kudarcáról. Ekkor vezették be ugyanis a hároméves üzemmérnöki és az ötéves kutatómérnöki vizsga- rendszert. Ennek következté­ben az öt esztendei anyagot három alatt kellett „bemagol- niok”, mert a töméntelenül rájuk zúduló ismeretek meg­emésztéséhez kevés volt az idő. Ilyenformán félig kész emberek kerültek ki az egye­tem szellemi műhelyéből, ami a gyakorlatban mind a mun­kavállalóban, mind a munka­adóban csak csalódást okozott. Aki tehette, később levelező szakon pótolta az elodázott kát évet. ÉRZELMEK ISKOLÁJA. A maga elvontságában is érde­kes műsor gazdája Egyed László, aki összeállításaiban emberi kapcsolatokat, az em­beri magatartások kevéssé tet­ten érhető indítékait boncol­gatja. Most a legutóbbi adás­ban a rokon- és az ellenszenv kialakulására, érzelmi megala­pozottságára kereste a választ a kisgyermekkortól kezdve a felnőttek párválasztásáig. Kü­lön fejezetet képezett az egész ben az állatok világának meg- idézése: mennyiben különböző és miben hasonló az emberek társas együttéléséhez. Szombathelyi Ervin ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom