Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

4 1988. MÁJUS 9., HÉTFŐ Az utolsó napon Amíg a személyvonat Ceglédre ér Pásztor Árpádné számára április 29-e ugyanúgy kezdő­dött, mint a többi nap. Reg­gel korán kelt, összekapta cókmókját, esetleg pilisi laká­sán még belelapozott az új­ságba. aztán elindult az állo­más felé. Nem először tette meg a Pilis—Cegléd közti utat, de most talán mégis több mindenre gondolt, mint más álmos reggeleken. Ahogy a vonat kigördült a pilisi állomásról, Pásztor Ár­pádné kitekintett az ablakon, s az első nyarakra, a húsz év­vel ezelőtti szünidőkre gon­dolt. Látta magát, amint élel­mezésvezetőként éppen má­zolja a napközi ablakait, az­tán meg nekivág a nyüzsgő ceglédi piacnak, s alkudozik a kofákkal, hogy adják ol­csóbban a házi túrót, mert az napközis gyerekeknek lesz. A hatvanas évek, sínadrágos, svédmintás sapkájú, villany- vonatról álmodozó gyerekei­nek — nekünk. Pásztomé húsz közoktatás­ban eltöltött évét főnökei alakjaival idézi fel. Dr. Szo­morú, Aradi Tibor és Bárdos Endre, akik ellentmondást nem tűrő hangon mondják: „A napközinek működnie kell szeptemberben, ha a fene fe­nét eszik is.” Vagy Margit né­ni — a szikár igazgatónő —, akinek szavai ma is csenge­nek: „Éva, nagyon rossznak mutattak be téged, de kelle­mesen csalódtam.” Amikor a vonat Albertijá­ra ér, Pásztorné emlékezete valahol 1974-ben „jár”, akkor egyesítették a Hámán és a Mészáros iskolát. Az új isko­lában nagy átépítések kezdőd­tek. — Ügy ismertek a városban, mint a rossz pénzt. Ha az aj­tón kidobtak, bementem az ablakon. Mindenhová beju­tottam, igaz, néha lógott a nyelvem, mint a kutyának. Aztán meg sohase voltam ma­gamba forduló, csendes lélek, megmondtam a véleményemet. Értsünk szót, ne maradjon bennünk tüske. Szemtől szem­be és menjünk tovább. En­gem az iskolába adminisztrá­tornak vettek át a napközi­ből, később neveztek iskola- titkárnak is. Én egyik se vol­Vállalatok elfekvő készletei Tavaszi marketingbörze A Közlekedési Marketing Gazdasági Társaság az idén is megrendezi — ezúttal 22. al­kalommal — hagyományos tavaszi marketingbörzéjét. A kínálat minden eddiginél szélesebb: összesen mintegy százezer tétel között válogat­hatnak az érdeklődők, az el­adásra kínált különféle ter­mékek értéke meghaladja az 1,2 milliárd forintot, sokat közülük nagy kedvezménnyel értékesítenek. A börzén csak­nem 130 vállalat jelentkezik elfekvő készleteivel. Legna­gyobb számban a közlekedési vállalatok vesznek részt, így például a MÁV, a Volán-vál­lalatok, a Malév és a Mahart, de igen nagy a kínálata a Magévnek, a Ferroglobusnak, a Csepel Autógyárnak, a Me­chanikai Műveknek is. A szokásoknak megfelelően ezúttal is csoportosították a kínálatot, az eligazodásban számítógép segíti az érdeklő­dőket. Tehergépkocsi-alkatré­szekből a leggazdagabb a vá­laszték: 25 ezer féle tételt kí­nálnak a legkülönfélébb tí­pusokhoz. Több ezer elektro­mos és vízszerelési anyagféle­séget, színesfémeket, kötőele­meket, szerszámokat és csa­págyakat is felajánlanak el­adásra. A börze kínálatát kül­földi árucikkek is színesítik: osztrák cégek ajánlanak egye­bek között búvárfelszerelése­ket, gépeket. A börzét a fővárosban a Dohány utcai Metró klubban rendezik május 10. és 12. kö­zött. A nagy tételben vásárlók sorsjegyet kapnak, a főnyere­mény egy videomagnó. tam. Mindenes — ez a leg­jobb szó rá. A vécépucolástól az udvarsöprésig mindent megcsináltam. A vonat Ceglédbercelre ér. Pásztor Árpádné azon mor­fondírozik, hol is romlottak el a dolgok. Húsz éve mindenkit ismert, a gyerekeket nevükön szólította. Évike néni fényké­pe a tablókra Is felkerült. Ma? Mindenki — gyerek, szü­lő, pedagógus — hajszolja ma­gát. Nincs idő semmire, sen­kire. Az öregek még bírják szusszal, de a fiatalok egészen mást akarnak. Cegléd követ­kezik. — Akkor kell elszökni, ami­kor a legszebb napjaimat élem — próbálja rendezni gondo­latait. — Érzem, hogy meg­tört az egészségem, nem aka­rok fáradtan becsoszogni reg­gelenként. El akarom kerülni a kósza tekinteteket: „Ez is mehetne már nyugdíjba”. Ké­sőbb csak rosszabb lenne, a megbecsülés, a tisztelet elve­szítené a fényét. Ügy aka­rom itthagyni az iskolát, hogy bármikor elmondhassák ró­lam: „Igen, ez a nő igazán ember volt köztünk, megdol­gozott a pénzéért.” Különben is betábláztam magam, van három gyönyörű unokám, nyárra elszegődtem a fiamék- hoz. És egy kicsit élni fogok. Szívbeteg vagyok, az orvosok sem engednek tovább dolgoz­ni. Pálffy doktor mondta Ke- repestarcsán: annyira nem szabad szeretni az iskolát, hogy felbukjak az udvaron. A busz megáll a posta előtt. Az adminisztrátor elindul a Mészáros iskola felé. Végig­megy a nagy udvaron, átvág a tanári szobán, s belép kuc­kójába, az asztalhoz, fiókjai mögé. A naptárra néz, egy meghízott könnycsepp legör­dül az arcán. Mit mond ezek­ben a percekben? „Holnaptól már hiányozni fogok innen. Talán.” Pásztor Árpádné számára az április 29-e ugyanúgy kez­dődött, mint a többi szeles áprilisi nap. Csakhogy délután szép csöndben nyugdíjba vo­nult. R. L. Új büszkeség az iskola A nők is helyben dolgozhatnak Az ABC-ben mindent megkapnak Ügyes kis traktor működtet egy fűkaszát Inárcson a köz­ségi parkban. Mind kisebb kö­röket ír le, fölötte fű és réti pipitér illata lengedez. A 3409 lakosú község utcái tiszták, a fehérre meszelt házak ablaká­ban piros muskátlik integet­nek a községbe érkező ven­dégeknek. Összetartoznak — Törekvő, összetartó em­berek élnek itt — mondja a nagyközségi tanács elnöke, Je­Bizony nagyok a távolságok .., Gombö Pál: M indennek megvan a maga történe. te. A frontoknak is. Eleinte, hosz- szú-hosszú ideig még a háborúban sem voltak, csak csataterek, ahol összeüt­köztek a hadseregek és aztán vagy ez­zel vége volt a mészárlásnak, vagy vo­nultak jobbra-balra, előre-hátra, aztán valamely helyet megint kijelöltek csa­tatérnek. De eljött az első világháború, és lettek a frontok Piavénél, Isonzónál, Gorlicénél, Verdunnál. Akkor jelentek meg a térképek zászlócskákkal, ame­lyek jelölték, merre mozog a front, hurrá, visszavettük a 607-es magasla­tot, jaj, áttörték a frontot. Na aztán, mire négyszer is lehullot. tak a falevelek, béke lett, vagyis ösz- szeomlottak a frontok. A II. világhá­borúban meg pláne, egész hadserege­ket frontnak neveztek, például a máso­dik ukrán front részt vett Magyaror­szág felszabadításában és átvonultak rajtunk is a frontok, nyomukban össze­rombolt városok, felrobbantott hidak, kadáverek tömege maradt hátra. És milyen az emberi elme, valaho­gyan felfedezte a hasonlatosságot a há­ború és az időjárás között és lettek a meteorológiai frontok és velük egy új tudomány, az orvosi meteorológia és még a frontstatisztika, amelyek szám- baveszik a lehetséges és tényleges ál­dozatokat. Ekkor még akadtak persze képzetlen fiatalok, akik egy-egy front, betöréskor, avagy átvonuláskor azt mondják: ma rettenetesen nagy balhé volt a hivatalban, a főmérnök össze­különbözött az igazgatóval, mindenki ideges lett és a Jancsi ma tűrhetetle­nül viselkedik, a Roziról pedig szó sze­rint ugyanezt írta be az értesítőbe a tanárnő. No, ennek a gyanútlan naivi­tásnak a tudomány igyekezett véget vetni. Hamarosan megjelent többé-ke- vésbé rendszeresen az orvosi meteoro­lógia előrejelzése, amely figyelmeztetett mindenkit, akit illet, hogy meleg front közeledik, nagyon vigyázzanak az au­tósok, koncentráljanak, a szívbajosok, továbbá az érrendszer egyéb betegei maradjanak fekve, ugyancsak a há­zastársak, akik veszekedésre hajlamo. sak. Avagy: hideg front közeledik, vi­gyázzanak, ezt megszenvedik a máj- és epebajosok, továbbá a búrok, a búrok, a búrkalappal és a közlekedésben nagy elővigyázat ajánlatos, mert a front fel­gyorsítja a döntéseket, türelmetlenek leszünk, a gyalogosok összevissza sza­ladgálnak, vigyázzunk rájuk és az ál­dozatokat ne hagyjuk cserben. Mindezt tudományosan statisztikákkal erősítet­ték meg, míg rendes hétköznapokon alig három halálos közlekedési baleset van, tegnap a meleg front miatt ez a szám 43-ra gyarapodott, a jövő heti meleg front pedig 65 százalékos emel­kedést ígér, a baleseti ügyeletet kiter­jesztik, rendkívüli ügyeletet tart a Honvéd Kórház is. Egyszóval hivatalosan is front, csata a közlekedésben, harc a túlélésért, a nem feltétlenül szükséges operációkat el kell halasztani, úgyis lesznek soron kívül szükségesek is. Hadijelentés, tá. madási előrejelzés, tudományos ké­meink jelentése szerint. És íme, már a tévében láthatjuk is a frontok köze­ledtét, műholdi felvételekről, itt a fel­hősáv az ellenséges front betörését je­lenti. Ezzel megfordult a közvélemény gya- nútlansága is, a mellébeszélés helyét a nyíltság vette át. Azóta három fő ten­dencia figyelhető meg. Az egyik: a front veszélye kiterjed az ijesztgetésre is. Vigyázz, mondja a családapa a csa­ládanyának, holnap meleg front lesz, ha odakozmál a paprikás krumpli, ne idegeskedj, vegyél be három feketeká­vét és tálald fel amúgy kozmásan, majd megesszük, ti gyerekek se legye­tek idegesek, majd hozok szendvicse­ket a Mézes Mackóból, az iskolában viselkedjetek tudományosan képzett gyerekekhez illően és ha a srácok meg­dobnak kővel, dobjátok vissza őket ke. nyérrel, de ne tegnapival, mert az teg­napelőtti és kemény. A papa marad­jon ágyban és vegyen be egy-egy Nit- ropentont, a mama pedig ne szóljon rá, hogy miért dohányzik, a dohányzás árt az egészségnek, de per pillanat kíméli a szívet az izgalmaktól. Nna!... Avagy: jön a meleg front, a mama maradjon ágyban, ha eperohama van, igyon Mi- ra-vizet és mindig hagyjátok számára szabadon a vécét, hátha beleokádna. Ne járjatok az utcán, csak ha feltétle­nül szükséges, mert ott rohangálnak a mentőautók. Te, apu, ne ülj a volán mellé, menjél autóbusszal, mert a ve­zető csak gyalogost gázol, ő hivatalból éber marad. A másik: a fiatalok sem objektivi- zálnak már. Klári azt mondja Mari­nak: tegnap összevesztem a Sanyival, de sebaj, holnap megkövetem, szegény­kém érzékeny a frontra. Pista azt ad. ja elő a feleségének: ma összevesztem a főnökömmel, azt mondtam neki, hogy egy frászt fogok én neki túlórázni, de mindjárt azt mondta, sebaj, kisebb lesz a termelés, gyengébb a jövedelem, de a meleg front beszél csak magából. És ha iszunk, mert a front csökkenti az önuralmat és az élet úgyis csupa ve­szély, legalább addig igyunk, amíg a májunk kitart. ; s mindjárt ebben benne is van a harmadik: a frontok megszűntek erre-arra érzékenyek közt megkülön­böztetést tenni. Olyanokká váltak, mint az adó: aki keres, azt egyaránt sújtja, végül is mindenkinek van epéje, mája, szíve, tegyen eleget állampolgári köte­lezettségeinek és féljen és adózzon. É szenszki József —, ugyanezt mondhatom a szomszédos társ­községünkről, Kakucsról is. Igaz, a két község között van egy egészséges rivalizálás. Ez falugyűléseken néha éleseb­ben jelentkezik. Ennek első­sorban érzelmi okai vannak. Ugyanis az ötvenes évek előtt Inárcs tartozott Kakucshoz, de 1973-ban a közös tanács szer­vezésében megfordult a hely­zet. Törekvések vannak az el­szakadásra, de ugyanakkor az egyesülésre is. Az utóbbira ékes példa a vasútállomásunk, ahol a megállótáblára: Inárcs- Kakucs van felírva. Akárhogy is, ez a két község összetar­tozik. Közösek az örömeink és a problémáink is. Az eredményekről és a ter­vekről is szó esik. Az ősszel adták át rendeletésének a mo­dern, nyolc tantermes általá­nos iskolát. Kaptak a Pest Megyei Tanácstól 31 millió fo­rintos céltámogatást, de ez ke­vésnek bizonyult az iskola fel­építéséhez, ezért fel kellett venniük 12 millió forint bank­hitelt is. A kölcsönt 1990-re szeretnék visszafizetni, addig komolyabb beruházást nem terveznek. Nem messze a ta­nácsházától egy félig kész épület látható, ahova fogorvo­si rendelő és családvédelmi ta­nácsadó kerül. — A fogorvosi rendelőt mindenképp szeretnék még eb­ben az évben befejezni — fű­zi tovább gondolatait az el­nök. — Addig osztunk, szer­zünk, míg tető alá kerül az épület. A lakosság támogatá­sára mindig számíthatunk, az iskola építésénél már bizonyí­tottak összefogásból és önzet­lenségből; alapozás, festés- mázolás, anyagszállítás, terep- rendezés mind-mind a szülők segítségével történt. • Az iskola valóban impo­záns. A májusi napfényben kipirult arcú diákok segítenek a parkosításban. Színház is — Az épületet ’87 szeptem­berében vettük birtokba — mondja az iskola igazgatónő­je. Balázs Lénárdné. — Örö­münket beárnyékolja az a tény, hogy az iskolának csak a tanulmányi szárnya készült el. Nagyon hiányoznak a tor­naterem, gyakorlótermek. Ebédlőt a könyvtárhelyiségből alakítottunk ki, így .tudunk meleg ételt adni a gyerekek­nek. Sok mindenért kárpótol bennünket az épület jól ki­képzett aulája, amely a galé­riával együtt hatszáz személy befogadására alkalmas. Mivel a művelődési ház elég kicsi, a falu kulturális rendezvénye­it az aulában bonyolítjuk le. A faluban élő fiatalok is szeretettel beszélnek az új is­koláról. — A diákoknak is jó, hogy szépen felszerelt, modern is­kolában tanulhatnak — így Hájas Gábor, aki hamarosan kinő az iskolapadból. — De az egész község gazdagodott az aulával. A kultúrházban min­den kedden van filmvetítés, szombatonként diszkó, de na­gyobb rendezvényre ritkán ke­rül sor. Az iskolában szep­tember óta már adott koncer­tet a Bojtorján és a 100 Folk Celsius együttes, fellépett Ha­lász Judit, volt többször iro­dalmi műsor. is. Szóval en­nek nagyon örülünk. Úgy tu­dom, szeptembertől színházi előadások is lesznek. Az ellátásra sem panasz­kodhatnak a helybeliek. Az ABC-ben, a kenyérboltban és a magánkézben lévő ve­gyesboltban mindent megkap­nak. — Az üzletek jól felszerel­tek — mondja Marton Mária, az élelmiszerbolt felé igyekvő kismama. Hiánycikk azokból az áruféleségekből mutatko­zik, amelyekből országosan is. Különösen szeretik az inár- csiak Gombár Jánosné ve­gyesboltját. Nagyon figyel ar­ra, hogy mire van szükségük a vásárlóknak. A vegyesboltban valóban bőséges a választék. — Januárban 560-féle áru volt az üzletemben — mond­ja Gombámé. — A forgalom az áremelkedések miatt je­lentősen megcsappant. Míg az elmúlt évben havonta 400 ezer forinttal dolgoztam, most visz- szaesett 250 ezer forintra. Ha így megy tovább, lassan be­csukhatom az üzletet... A magas adó miatt az alkalma­zottamat is el kellett bocsá­tani. Egyedül pedig nehezen bírom. Meg egyszerűen nem is éri meg. Olcsó telkek Ellentétben más Pest köze­li településekkel, Inárcsról megszűnt az elvándorlás. Egy­szerű az oka: munkalehetőség van bőven. Különösen fontos, hogy a nők is helyben dol­gozhatnak, ezt a Taurus mű­szaki gumigyár inárcsi telepe biztosítja a számukra, így nem kell 25—30 kilométert utaz­gatni naponta. Biztos kereseti lehetőséget kínál a Március 21. Tsz, a budapesti szövőgyár ka- kucsi kivarróüzeme és az áfész. Mindössze pár százra tehető az ingázók száma. Kü­lönösen a termelőszövetkezet tesz nagy erőfeszítéseket, hogy megtartsa az embereket. Az elmúlt években több aránylag olcsó telek talált gadára. Sok volt a beköltöző más megyék­ből és községekből is, sőt a fővárosból is bevándoroltak jó páran. Keresztes Szilvia Az iskola udvarát parkosítják (Csécsei Zoltán felvételei) ^'t’ontoh

Next

/
Oldalképek
Tartalom