Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

1988. MÁJUS 2.; HÉTFŐ Agrár szellemi potenciál Gödöllőn Együttesen hallatják hangjukat Éppen egy évtizede annak, hogy meg­alakult a Gödöllői Agrárközpont, a GAK, amelynek 14 intézmény a tagja. Több kö­tetes tanulmányt igényelne egyenkénti be­mutatásuk és együttműködésük eredmé­nyeinek számbavétele. Az évforduló alkal­mából ez a cikk csak arra vállalkozhat, hogy egy-két példával érzékeltesse, milyen lehetőségeket rejt magában ez az együtt­működési forma és milyen szellemi poten­ciált jelent a GAK intézményeiben dol­gozó kutatógárda. Az ország agrárszakemberei­nek 30 százaléka Gödöllőn dolgozik. Az őket alkalmazó GAK-intézmények nemzetközi kapcsolatai az utóbbi években megerősödtek, bővültek. Egy­re gyakrabban hallatják hang­jukat, közös érdekeikre he­lyezve a hangsúlyt. Együtt­működésüket jelzi, a közel­múltban, április elején siker­rel megrendezett mezőgazda- sági tudományos napok is, amelynek előadásai erőforrá saink hatékonyabb kihasználá­sát célozták. A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem mint ez alkalommal, úgy máskor is, biztosítja a helyet hasonló konferenciáknak, s a szerve­zésben szintén jelentős részt vállal magára. Igaz, a GAK intézményeit képviselő tanács­ban a mindenkori egyetemi rektor az elnök, ám ez még­sem jelenti azt, hogy testület­ben az egyetemnek privilégi- zált helyzete lenne. A tagok egyenjogúságán alapuló, jó értelemben vett érdekszövet­ségről van ebben az esetben szó. Mindenkinek egyformán érdeke a találmányok elter­jesztése, a kutatási eredmé­nyek értékesítése a hazai és a nemzetközi piacon. Fontos eredmény, hogy olyan kuta­tói csoportok jönnek létre, amelyek az intézményi kere­tektől viszonylagos független­ségben, a legkorszerűbb inter- diszciplinális feladatokkal is meg tudnak birkózni. Messzire vezetne A közös célok mellett eltör­pülnek az intézmények közötti érdekellentétek, a belső konf­liktusok feloldását pedig megkönnyítik a GAK biztosí­totta szervezeti keretek. Ami nehézséget jelent, az a gödöl­lői infrastruktúra hiányossá­gaiból adódó, a fejlődést kor­látozó tényezők léte. Az agrár- központ fejlesztése mellett el­maradtak a szállodai, a szín­házi, általában a kulturális szolgáltatások, nem beszélve a telefonhálózatról, amely szinte köevetlen munkaeszköz. Kedvező adottság, hogy Gö­döllő a főváros tőszomszédsá­gában fekszik, de ez nem pó­tol mindent. Csak részben len­ne a város gondja és felelős­sége a GAK igényeinek ki­szolgálása. Országos szintű döntések következménye pél­dául az is, hogy az oktatási hálózat decentralizált. Nem volt következetes az anyagi erőforrások összpontosítása sem. Ráadásul valamennyi, a mezőgazdasági ágazatban dol­gozó intézményt sújtja, hogy még jobban szétnyílik az úgy­nevezett agrárolló, annak elle­nére, hogy a mezögazdaság — az iparral ellentétben — kifejezetten valutaszerző ága­zat. Az elmúlt évben 600 mil­lió USA-dollárt hozott a nem­zet konyhájára. Gátolja a ha­ladást a mezőgazdasági gép­park és a kutatási műszerál­lomány elmaradottsága is. Akkor tehát, amikor a GAK eredményeit, országos és nem­zetközi jelentőségét emleget­jük, hangsúlyoznunk kell ezek viszonylagosságát. Sok vonat­kozásban csak potenciális, gyakran kiaknázatlan lehető­ségekről van szó. Ugyanez vo­natkozik, a fejekben rejlő szel­lemi kapacitásra is. Messzire vezetne mindazoknak a felté­teleknek az elemzése, amelyek még hiányoznak ahhoz, hogy a gödöllői agrár szellemi po­tenciál megfelelőképpen ki­használódjék, s betöltse igazi szerepét a társadalmi-gazda­sági haladás komplex folya­matában. Öt között a legjobb A súlyos, országos méretek­ben jelentkező gondok mellett azonban rendkívül fontos tett­nek számít egv új beruházás, az a tavaly októbertől épülő Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató Központ, amely a kö­vetkező év áprilisára elkészül. Hatezerkétszáz négyzetméte­ren helyezkednek majd el a laboratóriumok, amelyekben várhatóan száznyolcvan jól kvalifikált munkatárs dolgo­zik. Közülük majdnem száz a diplomás, akik az elmúlt év­ben pályázatokkal nyerték el az állásukat, ötvenhat pálya­kezdő jelenleg külföldi ösztön­díjjal készül hivatására. Szak­mai tudásukat idegen nyelvek­kel és számítástechnikai isme­retekkel bővítik. A műszere­ket egymillió dolláros Világ­bank-hitelből szerzik be, amelynek visszatérítésében mindössze 20 százalék a köz­ponti támogatás. A szép ter­vek mellett egyelőre még meg­oldatlan a szakemberek lakás­gondja. Mivel a hatalmas komple­xum az egyetem közelében épül, érthető, 'hogy bizonyos infrastrukturális szolgáltatás sokat közösen fognak kihasz­nálni. Várható, hogy a szak­emberképzésben is szoros lesz az együttműködés. A GATE három karán, valamint a négy gyakorlóiskolában több, mint háromezer dolgozó közül hat­száz az oktató és százhúsz a kutató diplomás. Hetvenhat százalékuk rendelkezik tudo­mányos fokozattal és mintegy 250 a közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgák száma. Az egyetem 1945-től, négy évtizeden keresztül, több mint húszezer mezőgazdasági szak­embert képzett. Közülük öt­ezernek szakmérnöki diplomá­ja is van. Két és fél ezer a mérnöktanár és több mint ezerhatszáz a tudományos doktori éímet megvédők szá­ma. Az országban jelenleg is több intézményben folyik fel­sőfokú általános agrárkép­zés. Elfogulatlan szakemberek felmérése alapján, öt ilyen is­kolát összehasonlítva, az el­méleti felkészültséget tekintve gödöllőiek a legkiválóbbak. Tény azonban, hogy a gyakor­lati munkában csak öt év után érik utol a más intézményben végzett kollégákat. Nincs létveszély, de... A GATE tangazdasága je­lenleg nem érdekelt igazán a gyakorlati oktatás segítésében. Nyolcvan hektáron gazdálko­dó, önálló intézménnyé vált, amely évente ötszázmilliós termelési értéket állít elő. A tangazdaság hetven-nyolcvan mérnöke közül csak tizenket- ten vesznek részt az oktatás­ban. Az elkövetkezendő idő­szak feladata annak megvizs­gálása, miként tehetné a GA­TE jobban érdekeltté a tan­gazdaságot az oktatásban. A MÉM Műszaki Intézete szintén országos hatókörű. El­ső jogelődjét még 1869-ben alapították Magyai’óvárott, majd 1949-ben Budapesten jött létre a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet. Amikor 1969- ben bővítették az intézetet, a Gödöllőn felépült létesítmé­nyekbe költözött. A mai tevé­kenységét alapvetően a mező- gazdasági géprendszerek fej­lesztése, ezek tesztvizsgálata, országos kutatási-fejlesztési programok lebonyolítása, prognózisok kidolgozása hatá­rozza meg. Az intézet nyolc ország tizennyolc társintézmé­nyével folytat nemzetközi együttműködést. Erre az esz­tendőre tervezett bevételi kö­telezettsége 154 millió forint. A nyolcvanas évek elején végrehaj tott létszámcsökkentés után ma a dolgozók száma nem éri el az ötszázat. Ennek ellenére az eredmények jelen­tősek, a kiemelten kezelt K + F témák száma nyolc­tíz. S ebben az ötéves tervben évente összesen mintegy ezer kutatási problémával foglal­koznak. Az intézet közremű­ködésével eddig 200 millió USA-dollár értékű, a Világ­bank által támogatott beruhá­zás valósult meg. A GAK intézményei közül az Állattenyésztési és Takar­mányozási Kutató Központ kényszerül talán a leginkább arra, hogy a saját bevételeiből tartsa el önmagát. Költségve­tésük felét eddig is állami tá­mogatásból fedezték, a többit pedig a gazdaságok az általuk megrendelt kutatások árának kiegyenlítésével biztosították. Tény, hogy az országban szin­te egyedül itt foglalkoznak komplex állattenyésztési kuta­tásokkal, és az is, hogy a me­zőgazdasági termelés bevételé­nek 52 százaléka az állatte­nyésztésből származik. Ezért nem egészen érthető, hogy miért csökken az ÁTK ez évi állami támogatása. Ez a rest- rukciós politika valóban nem a létüket veszélyezteti, viszont azt eredményezi, hogy a táv­lati feladatok megoldására ke­vesebb pénz és energia jut. Megyei hatáskör Az országos feladatokat el­látó GAK-intézmények után álljon itt egy olyan példa is, amely kifejezetten megyei ha­tókörű. A Pest Megyei Nö­A GATE patinás főépülete, melybe egy nagy, szépen gondozott parkon át vezet az út vényvédelmi és Agrokémiai Állomás, amely Budapestről 1979-ben települt Gödöllőre; az első volt a GAK-intézmé­nyek között. Ez az úgynevezett maradványjellegű költségveté­si üzem 1980-ban együttműkö­dési szerződést kötött az egye­temmel. Mindössze százhar­mincöt dolgozót alkalmaz, akiknek azonban több mint a fele diplomás és tizennégyen rendelkeznek tudományos fo­kozattal. Az állomáson 1200 té­mában folynak kísérletek, amelyek fontos lépcsőfokot je­lentenek az új eredmények el­terjesztésében. Ez a viszonylag kis intézmény környezetvédel­mi feladatokat is ellát; a kár­okozók, kártevők megjelenését előre jelzi. Energiafelszabadítás A GAK tizennégy intézmé­nye közül csak öt szellemi ka­pacitásának érzékeltetésére futotta. Pontosabb képet, meg­győzőbb bizonyítékot az ebben rejlő lehetőségekről csak egy konferencia vagy egy nemzet­közi visszhangot kiváltó közös publikáció, esetleg egy világ- szabadalom adhatna. Mindenesetre talán remény­kedhetünk abban, hogy szorult helyzetünket felismerve, nem hagyjuk kihasználatlanul ezt a szellemi potenciált, s országos figyelem eredményeként még az infrastruktúra fejlesztése is segíteni fogja az energiák — nemzeti haladásunkat szolgáló felszabadítását. Ujj írisz A magyar antifasiszta ellenállás Egy kislexikon margójára A Kossuth Kiadónak ez a kötete hiányt pótol. Ugyanis na­gyon nagy szükség van már egy olyan könyvre, amely átte­kinti és feldolgozza a magyar antifasiszta ellenállás és parti­zánmozgalom történetét. A lexikon jó forma erre, mert pon­tosan címszavakba szedi az eseményeket, leírja, hogy kik vettek részt ebben a mozgalomban, milyen szervezetek, cso­portok tevékenykedtek hazánkban és szerte Európában, ame­lyekben a magyar antifasiszta ellenállók cs partizánok részt vettek. 1945 májusáig terjedő idő­szakra — Magyarország má­sodik világháborús éveire — összpontosít. Helyére kell tennünk ezt a dolgot is, mert — mint sok minden másban — a felsza­badulást követő években különbözőek voltak a vélemé­nyek, megítélések. Az egyik, ma már jobbára visszaszorult szélsőséges álláspont, a ma­gyar hazafiaknak a világ an tifasiszta erői oldalán kifej­tett tevékenységét általában nem számottevőnek, a magyar- országit pedig különösen je lentéktelennek tartotta. Má sok pedig felértékelték i magyar ellenállás' szerepét, a szándékot is ténynek fogad­ták el. Objektivitás, történelmi szemlélet Egyik véleménynek sem volt igaza. Mert a magyar antifasiszta ellenállás és par­tizánmozgalom a maga ne­mében megtette kötelességét ha nem volt terebélyesebb annak megvoltak az objektív és történelmi okai. Minden­esetre az igazságnak megfe lelöen kell ebben a kérdésben is tájékoztatni a közvéle­ményt, megmutatni a valósá­got. Ebben van segítségünkre az a kislexikon, amely a napok­ban jelent meg és feldolgozza a magyar ellenállást. Tekin­télyes szerkesztőbizottság és nagyszámú munkatársi gárda dolgozott rajta, hogy a való­ságnak megfelelően tárja fel a történteket. Ugyanis azt szerétnék a szerkesztők, ha a köztudatban a valóságnak megfelelő és jelentőségéhez méltó kép alakulna ki arról a küzdelemről, amelyet hon­fitársaink itthon és--külföldön vívtak a fasizmus, a háború ellen, a nemzeti független­ség, a demokrácia, az embe­riség védelmében. Hogy milyen nagy munkát végeztek a könyv írói, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tíz esztendőn át dolgoz­tak rajta a Hadtörténeti In­tézet és Múzeum műhelyében és a Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége is tevé­kenyen hozzájárult a nagy munkához: csaknem száz tör- ténészkutató munkálkodott a könyv megírásán. A kislexi kon elsősorban az 1941-től Tv-FI GYE TŐ Művészetbarátoknak t Két alkotó bemutatkozik A budapesti Kossuth Klub­ban, a Múzeum utca 7. szám alatt a klub tanácsának, a TIT és a Budapesti Mű­vészetbarátok Egyesületének szervezésében május 4-én, szerdán 18 órakor nyílik meg Hercsuth Ferenc kiállítása. Kristó Nagy István irodalom- történész mond beszédet, köz­reműködik Vitay Ildikó elő­adóművész. Mához egy hét­re, május 9-én, 18 órakor ezen a kiállításon közönségta­lálkozót tartanak, amelynek vezetője Losonci Miklós mű­vészettörténész, szakíró lesz. Hercsuth Ferenc képeit a -nagyközönség május 13-ig te­kintheti meg. Az egyesület szokásos klub­délutánján a Tszker Mária utca 20. szám alatti klubjában május 4-én délután fél hattól Kassai Zoltán marosvásárhe­lyi festőművész mutatkozik be, Erdélyi tájak című minitárla­tával. Hoppá.., Túlságosan nagy szenzációkat nem kínál ma­napság jelenkori szépirodal­munk, s így aztán, ha valami újdonság akad, arra is bol­dogan csap le az olvasó. így volt ez egy bizonyos Csokonai Lili — aztán kiderült, hogy Esterházy Péter — hattyús könyvével, amely' archaikus nyelvezettel vezetett be egy csepeli munkáslány kicsi éle­tébe, és így volt ez azzal a kis kötettel, amely Hoppáré- zimi címmel került a köny­vesboltokba. Hoppárézimi, hoppárézimi — ízlelgették sokan ezt a ta­lányos, kamaszosan ötletes elnevezést, és amikor sorra vették a lapjait, meg is bizo­nyosodhattak afelől, hogy ezt a sok-sok szójátékkal teletűz­delt szöveget valóban egy kamasz írta. Nevezetesen az a Zemlényi Zoltán, aki egy utcai baleset áldozataként a fél halálból tért vissza a ma­ga mostani fél életébe, s aki lassacskán nemcsak mozogni tanult meg újra, de'írni is, mégpedig efféle emlékezése­ket, ötletgyűjteményeket. Kenyeres Gábor figyelt fel erre a műfaji skatulyákba nehezen belegyömöszölhető nyomtatványra, s szintén ő írt, majd rendezett belőle egy furcsa, félig játékfilmes, félig dokumentarista televíziós mu­tatványt. S jól tette, hogy a kis Z. Z. elmeszüleményeit a képernyőre vitte, mert való­ban egy érdekes szellemvilág­ba nyerhettünk betekintést. Egy olyan sérült, de sérülé­seiből a maga erejéből esz­mélő intellektus nyilatkozik meg benne, amely eredetien lát, a nagyvilágról egy szo­katlan nézőszögből ítél. Az Űj nyitott könyv című sorozat legújabb darabjaként látott jelenetsorban még ma­gát Z. Z.-í is felléptette Ke­nyeres. S tette ezt jó ízléssel, a fiú sajnálatos látványát sem nem tompítva, sem nem túlhangsúlyozva. így aztán vé~es végig könnyes mosoly- lyal figyelhetett az érzelme­sebb beállítottságú néző. Mégpedig egészen addig, amíg arról nem értesült, hogy Z. Z. most még a leg­nehezebb feladatával is meg­próbál szembenézni, azaz igyekszik rávenni magát, hogy ismét beszélni tudjon. Immár egy egész ország szurkol ne­ki, hogy ez csak valamennyi­re is sikerüljön ... Ablak. SZOT-díjjal jutal­mazták meg az Ablak szer­kesztőségét — egészen ponto­san mondva, annak nyolc munkatársát —, s ebből az alkalomból illetlenség lenne meg nem köszönteni ezt a mind népszerűbb tévés csa­patot. (Már csak azért is ki- já.' nekik innen a szavakból növesztett virág, mert igen sok Pest megyei ügyet is fel­karoltak, amióta 1981-ben odatelepedtek íróasztalaik nyomogatós mikrofonjai elé.) Az Ablak ugyanis nagyon gyorsan ráérzett arra, hogy mivel és hogyan szolgálhatja a legátlagosabb átlagnézőt. Nos, azzal, hogy a közt ér­deklő legapróbb ügyet is fel­karolja, lett légyen szó bár egy utcai árok temetetlenül hagyásáról. Vagy máskor olyan hegyrobbantásokról, amelyek lakóházfalakat re- pesztenek! Partner tehát bú­ban, bajban — néha persze az örömben is — az Ablak. Olykor pedig alaposan felké­szült, bátran riposztozó vita­partner. Van is ebből baja, de hát éppen ez a , rákérde­zés, visszaszólás adja meg az adások savát-borsát, és biz­tatja magukat az előfizetőket is arra, hogy a főhivatalok előtt ne reszkető lábbal je­lenjenek meg. Különösen ne akkor, ha tudván tudják, ne­kik van igazuk. Külön dicséretet érdemel Peták István főszerkesztő gárdája azért, ahogyan mód­szeresen és következetesen bevonta munkájába a vidéki stúdiók munkatársait, majd pedig a városi televíziókét is. Az ő — ha technikailag oly­kor még nem egészen tökéle­tes — jelentéseik afféle mély­fúrásokként szondázzák a közéletet, s hoznak hírt így gyakran olyasmiről is, amire egyébként aligha figyelne fel az országos közvélemény. Csak így todább! — ha sza­bad lelkes szurkolóként java­solni. Akácz László Címszavakban a-tól zs-ig Egy recenzióban nem lehet mindent összefoglalni, hiszen az a-tól a zs-ig terjedő címsza­vakba minden belefér. A ne­vek éppen úgy, mint intézmé­nyek, szövetségek, szerveze­tek, csoportok tevékenységei, az egész magyar ellenállási és partizánmozgalom. Jó-e az a fajta műfaj? Ügy gondolom, hogy igen, mert a téma olyan nagy és szerteága­zó, hogy annak tanulmánysze­rű megírása több kötetet ten­ne ki, s mégsem nyújtana teljes képet, hiszen ebben a témában annyiféle könyv, visszaemlékezés jelent már meg, s még sincs teljes ké­pünk a mozgalomról. A lexikoni műfaj legalább módot nyújt, hogy lehetőség mindenről és mindenkiről né­hány sort olvassunk, elhe­lyezzük őket a mozgalom egé­szében. A címszavakban ábé­césorrendben következnek a nevek és az események, ma­gyarázatok, például így; Ajtaí Miklós, rövid életrajza, s az ellenállási mozgalomban való tevékenysége, utána követke­zik az akciógárda címszó, amelyből megtudjuk, hogy az nem más, mint egy három­hat főből álló, gyorsan mozgó, nagyvárosi, partizánharcra is alkalmas csoport. A kötetben több ezer nevet olvashatunk, külön névmuta­tóban is közük azokat a ne­veket,- illetőleg névváltoztatá­sokat, amelyekről külön cím­szavak nincsenek, de szere­pelnek a kötetben. Visszatérve a könyv tartal­mi részére, megállapítható, a szerzők igyekeztek pontosan kideríteni, hogy a magyar ellenállók hol, milyen mozgal­makban, küzdelmekben vet­tek részt, menyiben volt az ellenállás sokszínű politikai és társadalmi vonatkozásban. Ebben az is kitűnik a kötet­ből, hogy az antifasiszta el­lenállásnak — mint általában a világon mindenütt — Ma­gyarországon is a forradalmi munkásmozgalom, ezen belül is elsősorban a kommunista párt volt a legkövetkezete­sebb, legharcosabb ereje, amely a fasizmus ellen kez­dettől fogva élethalál-küzdel- met vívott. A szerkesztőbizottság elő­szava szerint a kislexikon igyekszik számot adni a pol­gári ellenállás sokféle felfo­gást és törekvést tükröző eseményeiről és alakjairól, a háborúval és a náci törekvé­sekkel tartósan és konzekven­sen szembenállóktól kezdve egészen azokig is, akik ko­rábban a katasztrófához ve­zető hivatalos kormánypoliti­kát támogatták és a nemzetet fenyegető halálos veszélyre csak a végső, tragikus kifej­let idején döbbentek rá. Sokszínűség, változatos módszerek Így teljes a kötet. Ugyanis az antifasiszta küzdelem nem csupán résztvevőinek társa­dalmi, politikai meghatáro­zottságát és céljait tekintve mutatott tarka képet, hanem sokoldalúak, változatosak vol­tak a harc módszerei is. A szerzők munkáikban a szer­vezett, fegyveres partizánte­vékenységtől a spontán népi ellenállás különböző megnyil­vánulásáig igyekeztek az ál­taluk feltárt, megismert vala­mennyi jelentősebb harci módszerről számot adni. Nagyon jó könyv tehát a kislexikon, amely nem hiá­nyozhat egyetlen könyvtárból és a múltunk iránt érdeklődő családok könyvespolcáról sem. Gáli Sándor \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom