Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-26 / 125. szám
4 1988. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI ^/círian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Elavult jogszabályok Egyre romlanak az utak Szentendrén is egyre jobban leromlanak az utak. A kérdés tehát indokolt: mi várható ez ügyben 1988-ban? Válaszol Hörömpő Judit, a városi tanács városüzemeltetési osztályának főelőadója. Várják az ifjabb korosztályt A pomázi kertbarátok ünnepe A dicsérő szavakkal általában fukarkodik az újságíró, nehogy elragadtassa magát a túlzó jelzőkkel. Pedig a pomázi Porpáczy Aladár kertbarátok klubjának esetében helyénvaló az elismerés. Villanófény Szerződést kötött a Szentendrei Petőfi és az Ojpesti Dózsa kézilabda-szakosztálya. A lényeg: a fővárosiak a kiöregedett ifiseiket átengedik a dunakanyariaknak, innen viszont a tehetségek „elszip- kázásakor” elsőséget biztosítanak a lila-fehéreknek. Dicsérendő kezdeményezés, hiszen Szentendre távlati sportcéljai között szerepel, hogy a kézilabdát fejlesszék. Meg aztán nem kallódnak el sem az „öreg” ifik, sem a fiatal tehetséges serdülők. A szerződésnek, és a tisztességes szakmai munkának köszönhető, hogy az ifikorú szentendrei csapat a felnőtt megyei II. osztályú mezőnyt vezeti. A fiatalabbak is élen állnak ugyanebben a kategóriában. A Magyar Népköztársaság Kupában eddig két fordulón túl- * jutottak. A csapat drukkereinek száma fokozatosan emelkedik. A töretlen fejlődést azonban zavarja néhány játékos, pontosabban ezek szülei. legutóbb például nem voltak hajlandóak a többiekkel együtt a csapatot szállító busszal utazni, hiába kérték ezt a közös program érdekében a vezetők. Aztán csodálkoztak, hogy hiába érkeztek meg személykocsival a mérkőzés helyére, csemetéik kimaradtak a kezdő csapatból. Persze nemcsak ezért, hanem a „laza” edzéslátogatottság és a formahiány miatt is. Ezek a szülők felháborodva kérdezgetik a városban, hogy miért játszanak idegenek is (értsd a Dózsából igazoltak) a szentendreiek között. Persze erre a célzatosan gyártott vélekedésre többféle (nem célzatos) válasz adható. Egyebek között az, hogy ezek a gyerekek nem „idegenek”, a mi kék-sárga színeinkben hajtanak becsülettel, tisztességesen járnak edzésre, magatartásuk . kifogástalan. Egyébként ők is éppúgy kimaradhatnak a keretből mint a helyben születettek, hl nem „férnek be”. Arra azonban semmi szükség nincs, hogy néhány szülő, ahelyett, hogy példás sportemberi helytállásra buzdítaná csemetéjét, szembefordul az edzőkkel, „ideológiát” kreál az „idegenek” ellen, elrontja a csapat hangulatát. Ahelyett, hogy örülne a sportsikerekben igen szegény város kézilabdában szerzett ígéretes eredményeinek. — Júliusban. A Szentendrei Teátrum színpadán ebben az esztendőben Csepreghy Ferenc A piros bugyeljáris című kétrészes zenes játékát Ruszt József rendezésében, valamint Rossini vígoperáját, a Hamupipőkét Békés András irányításával láthatják a nézők. A Szentendrei nyár teljes programját a jövő heti számunkban ismertetjük. — Túl sok jóval nem biztathatom az olvasókat. A gödrös burkolatot folyamatosan javítjuk. Hamarosan verseny- tárgyalás lesz a Lukács fivérek útjának a szerb kálváriától a Felszabadulás-lakótelepig terjedő szakaszára. A tavaly elkészített Egressy út garanciális javítása — 50—60 méteres szakaszon szőnyegezés, mert a csapadék nem folyt le — rövidesen kezdődik. Megyei céltámogatásból új hidat építünk a Bükkös patakon az Óbuda Tsz baromfi- feldolgozó üzeméhez. Természetesen ehhez az utcacsatlakozást is el kell készíteni. A régi hidat át kívánjuk adni a tsz kezelésébe azzal a céllal, hogy gyalogosok közlekedjenek rajta. — Mi újság a lakossági pályázatok körül? — Tizenkét kollektíva adta be kérését. Szilárd burkolatú utat azonban csak az Inda és a Kisforrás úton kívánnak létesíteni. A többiek javítják a fölálltakat vagy kőzúzalékkal borítják őket. A tanács alapelve az, hogy a költségek felét vállalja, esetenként azonban a helyzethez idomulva az arányok változhatnak. Ezenkívül segítünk a kivitelező megkeresésében s a műszaki felügyeletben. Tegyük hozzá a hallottakhoz: szinte nincs útja a városnak, amely simának mondható. A többi társulatról: a csatornások öt közösséget szerveztek. Elsősorban a Pannónia-telepen és a Vasúti villasoron mozgolódnak az emberek. A vizesek kilenc társulatba tömörültek. Közülük négy adott be pályázatot. Villanyvezeték építésébe két kollektíva vág bele. A „gázosok” nyolc „brigádot” alkotnak. Őket méterenként 250 forinttal segíti a tanács. Gondot okoz, hogy társulásnál, víz- és csatornaépítésnél nem lehet kötelezni a lakókat a belépésre. Sőt, ha valaki kivonja magát, s később ráköt a vezetékre, a jogszabály szerint csak 13 ezer forintot kell fizetnie. Gáz és villany esetében más a helyzet. Ott ki kell fizetni az egy főre eső teljes költséget, de a részvételre itt sem lehet kötelezni senkit. Egyszóval sürgős jogszabály-változtatásra lenne szükség. Persze ne feledjük: vannak idős emberek is, akik nem tudják megfizetni ezeket a költségeket... A napokban érkeznek Vendégségben A Móricz Zsigmond Gimnázium huszonhét tanulója és három tanára töltött egy hetet az NSZK-beli Gross-Bi- berauban. A vendégek ottani családoknál laktak, így bepillanthattak azok életébe. Mivel a magyar gyerekek a német tagozatos osztályokból verbuválódtak, a kapcsolatteremtés nem okozott gondot. Az irántuk való érdeklődést mutatta, hogy a csoportot fogadta a polgármester, s a városi újságban cikk és fotó jelent meg róluk. Elvitték őket Hei- delbergbe, Darmstadtba és Frankfurtba is. Ezenkívül a családok a náluk megszálló magyar diákokat bevonták saját programjaikba. A gross-biberauiak a napokban viszonozzák a látogatást Szentendrén. Nyáron pedig zenekar is érkezik, amelynek tagjait a gimnázium tanulói látják vendégül. Kevesebben A kör tagsága szombaton ünnepelte a kollektíva fennállásának 20. évfordulóját. Tóth Pálné elnök — aki ilyen tisztségben a gyengébb nem képviselői közül az egyetlen az országban —, elmondta, hogy 1968-ban a pomáziak voltak az elsők, akik a HNF felügyelete és támogatása mellett fogtak össze. Akkor tucatnyian kezdtek, most 150-en vannak, de számláltak már soraikban 240 főt is. Azonban a tagság elöregedése miatt mind kevesebben és kevesebben képviselik e szép mozgalmat. Eredetileg tanítani akarták a kiskerttulajdonosokat a helyes és célszerű műhelytitkokra. Később a jelszavuk is kialakult. Tanulj, politizálj, terjeszd az ismereteidet, ápold a kultúrát! Ök azok, akiknek sikerült kimozdítani a négy fal közül az idősebb embereket, akik szerte az országban húsz kertbarátközösséggel tartanak kapcsolatot, (közülük 18-nak a képviselői ajándékokkal a kezükben megjelentek a nagyközség művelődési házában rendezett egész napos eseménysoron), akiket e jeles napon meglátogatott dr. Gyúró Ferenc, a Hazafias Népfront Kertbarátok és Kistenyésztők Országos Szövetségének elnöke, a Kertészeti Egyetem professzora és dr. Merényi Károly ugyanezen szövetség al- elnöke. De milyen eredményeknek köszönhető az, hogy ennyire a szakmai érdeklődés és a szűkebb pátria rokonszenvé- nek centrumában áll a Porpáczy Aladár kertbarátkor? Vándordíj — Pomázon alakult meg 1970-ben a Kertbarátok Országos Szövetsége — mondja Tóth Pálné. — Innen indult a Kiskertek mesterei egyéni versenykiállítások megszervezése. A Pest megyei nagyközségben rendezték meg első ízben a Kertbarátok a békéért jelszó jegyében a nagyszabású békegyűlést. Pomáz adott helyt — szintén úttörőként, — az országos kertbaráthónapnak. Csak a Porpáczy Aladár nevét viselő kollektívának van több mint 40 fős énekkara. Tavaly az országos szövetkezeti kórus- találkozón harmadikok lettek. júliusban utaznak az NSZK-beli Darmstadtba vendégszereplésre. A pomáziak húsz éven át minden országos termékkiállításon részt vettek. Pedig ide csak azok juthatnak el, akik bizonyítják, hogy ter- melvényeik kiváló minőségűek. Számtalanszor végeztek az első három hely valamelyikén, birtokosai a MÉM- nagydíjnak, elnyerték a mozgalom legmagasabb kitüntetését, a Kertbarátok Vándorkupáját is. Mégpedig két alkalommal. Önfenntartók Tegyünk hozzá az elnök szavaihoz* hogy a kör önfenntartó, a tagok az önképzést, a nyitottságot nagyra be£ A szentendrei Ferences ^ Gimnázium kollektívája esz- 4 tendők óta élen jár a társa- v dalmi munkában. Nemrégiben 2 a tanács az iskolának, s kü- ^ lön dr. Soós János magyaréi történelem szakos tanárnak já Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést adott. A javaslat — Minek köszönheti az elismerést dr. Soós János? — Azzal kezdődött, hogy vállaltuk a Bükkös-patak egy szakaszának a tisztítását. Vágtuk a csalánt, kidobáltuk a gyerekekkel a gumikerekeket, egyéb szemetet. Azért volt nehéz. mert a tanulók tudták: bizony hiábavaló az erőfeszítés, a patakot mások rövidesen összepiszkítják. 1 ......... Tavaly a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesülettel közösen műsort rendeztünk Aprily Lajos születésének 100. évfordulóján. Ott javasoltam. hogy a Ferences Gimnázium előtti teret válasszák le a Sallai utcából, s nevezzék el a költőről. A tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága támogatta a tervet. A tér kialakításához a tervet dr. Möcsényi Mihály, a Kerttervezők Világszövetségének elnöke, a Kertészeti Egyetem nyugdíjas tanára társadalmi munkában elkészítette. Mi kiszedtük a köveket. Tíz teherautónyit tett ki. Elültettünk 2000 díszbokrot, fát, cserjét. Most rendezzük a területet az Engels út sarkától a rendőrségig, s az olajkút mögött. — Az Aprily teret azóta — csüliik, rendkívül aktív társasági és politikai életet visznek. A művelődési ház, amely bensőséges otthonukul szolgál, a falad között működő harminc csoport közül létszámban és jelentőségben őket teszi az élre. ök a folytatói a hajdan virágzó pomázi gyümölcskultúrának. Nagyon szomorú, hogy a fiatalok gyakorlatilag hiányoznak a soraikból. Kinek adják át ezek az idős emberek a szakmai és társadalmi tapasztalataikat, a csodálatos kerteket, a hagyományokat. Komoly feladat lenne az ifjabb korosztályok földhöz való visszafordítása. Lám-lám, hiába mutatnak ebbe az irányba a központi törekvések, ha még ott sem tudnak hatni, ahol ilyen virágzó kertbarátkor működik. Mi lehet másutt? közmegelégedésre — átadták. Da hallom, hogy ön a távoleső László-telep játszóterének kialakításában is szerepet vállalt. — A Hazafias Népfront városi bizottságától kerestek meg a kéréssel: segítsek a játszótér ügyében. Háromnégy nap alatt sikerült a tervet — szintén szívességből — elkészíttetnem. Megkerestem azt a kisszövetkezetet, amelyik több alkalommal megelégedésemre dolgozott. Rábeszéltem őket, hogy vállalják a játszótér berendezéseinek elkészítését. Én rájuk-rájuk- nézek, hogy miként megy a munka. Tisztességes fogadtatás — Azonban a listának még nincs vége, a Ferences Gimnázium szívén viseli a középkori templom rekonstrukciójának sorsát is. — Az eredeti ötlet a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesületé volt. Ők vetették fel, hogy rendezvényeket szerveznek e helyre, s a bevételt a templom felújítására fordítják. Mi azt vállaltuk, hogy a művészeknek ebédet adunk. A szakács szülőket megkértük, ők főztek, a vendégeket tisztességesen fogadtuk, megmutattuk nekik az iskolát. A jövőben is hasonló módon járunk el. — A tetőcseréhez ön szerezte a mestereket. — Ez nem nagy dolog, ők részben volt tanítványaim, mint Schneider András ács, vagy ismerőseim, mint Herold Márton, Schoblocher Antal, Fehérvári János és Mihály bádogosok, illetve kőművesek. — Az előbb arról beszélt, hogy a munkákat ellenőrzi is. A végzettségét tekintve magyar—történelem szakos tanár. — A sorsom úgy alakult, hogy az 50-es években több szakmát megtanultam, technikumot is végeztem. így aztán a kisebb minőségi átvételeket merem vállalni. Csalódások Dr. Soós János nem beszélt arról, hogy csalódások is érik őt és tanítványait. Az említett olajkút mögött például elültettek vagy 50 fenyőt. Darabja 250 forintba kerül. Tízet ki- húzgáltak belőlük. Vajon miért? Úgysem fogan meg még egyszer. Annak pedig én vagyok tanúja, hogy éppen az említett templom téren a megye egyik vezetőjének felesége szedegette össze azt a szemetet, amely a randalírozó fiatalok által összetört ládákból került a földre. Dr. Soós János inkább azt mondja: a ferences rendnek mindig az volt a hitvallása: ott segítsünk, ahol kell! Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős) Agnes Zsúfoltság és helyhiány A felszabadulás óta nem épült üzlet Budakalászon, a csaknem 8 ezer lelket számláló nagyközségben. Az emberek Budapestről „kosarazzák” haza az élelmiszert. Mind a külső, mind a belső kép magáért beszél. Zsúfoltság és helyhiány mindenütt... Kevés az alkatrész A tisztes kisipar A FALUMBAN valamikor rangot jelentett kisiparosnak lenni. A cím biztosíték volt arra, hogy viselője érti a szakmáját, megbízható, szótartó, becsületes ember. Olyan, aki bátran visszamehet munkája színhelyére, s nyugodtan szemébe nézhet megrendelőjének. Aztán változott a helyzet. Néhány kivételtől eltekintve, a szolgáltatást kérők félve indultak a mesterekhez, tartva attól, hogy számukra nem lesz hely a zsúfolt naptárban, a határidő a végtelenbe csúszik, a munka minősége kívánnivalót hagy maga után, a ceruza vastagon ír a számlakészítésnél. A fentiekre saját példákkal is szolgálhatok. Hovatovább a „tisztes kisipar” fogalma a múltba tűnt. esti sóhajok tárgyává lett. Az iparitanuló-intézményeink ma már bevallott képzési hiányosságai miatt sokszor a szakmához nem értő fiatalok vették kezükbe a kalapácsot, a függőt, a gvalut. E rövid kitérő után jólesik találkozni a „tisztes kisipar” egy, ráadásul fiatal képviselőjével. Aki nem elégedett meg azzal, hogy 1971-ben elvégezte az iskolát, hanem súlyt helyezett a továbbképzésre, udvarias az ügyfeleivel, tisztességes a munkában és a számlakészítésben. Párkánszky Árpád a Szentendrei-szigeten, Pócsmegyeren, az egyetlen autószerelő. Bőven van munkája, ahogy mondja, a korányi és surányi fővárosi üdülők is „rákaptak”. Nagyon szeretnék, ha hétvégeken rendbehozná az autóikat. De hát a napnak csak 24 órája van. Először azt kérdeztem a fiatal szakembertől, hogy mi a népszerűsége titka? — Jó modor, szakértelem, becsület — válaszolta. — Kedvenc márkája? — A Lada. De szinte nincs Európában olyan autó, amelyet ne javítottam volna. Valamelyik nap a műhely egyik oldalán Nissan, a másikban Trabant állt. Teherautót azonban nem reperálok. — Gondjai? — A legnagyobb az alkatrészellátás. Például nyolc hónapja nem kapok a Skodához vezórműláncot. Pontosabban Bécsből hozathattam volna ötszörös áron. A kipufogók minden típushoz hiányoznak. Ha netán ráakadok, át kell alakítanom, mert szinte sohasem illeszkednek hibátlanul. A másik probléma, hogy az alkatrészek egyre nagyobb hányadát kisiparosoktól kényszerülök beszerezni. Nos, a minőség enyhén szólva kifogásolható. Beszereltem az alkatrészt, alig használja az ügyfél, tönkremegy a csapágy, kuplung, egyebek. Az ostor rajtam csattan. Kicserélem, viszem a maszekhoz, aki vagy elismeri a hibát, vagy nem. — Nemrégen éppen az .alkatrészellátással kapcsolatos országos megbeszélésen vett részt. — Igen, a KIÓSZ megyei küldötteként egy hétig Debrecenben voltam. Egyebek mellett valóban az alkatrészellátás helyzetét is áttekintettük. Mindenki ott volt, aki érdekelt az ügyben bel- és külföldről. Az igazság az, hogy az alkatrészellátás a jövőben sem javul érezhetően. — EZ SZOMORÚ. Mi marad vigaszként a megrendelőnek? — Az a remény, hogy egyre növekszik azoknak a szakembereknek a száma, akik vissza akarják szerezni az emlegetett „tisztes kisipar” becsületét. Kihúzgáltak tíz fenyőfát Hiábavaló erőfeszítés?
