Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

1988. MÁJUS 36., CSÜTÖRTÖK ^£Msm 5 Ismét a pilisi Beleznay családról Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel feb­ruár első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vál­lalkozó szelleműeket. hogy írják le és küldjék el nekünk o lakóhelyükhöz kap­csolódó legendákat, furcsa történeteket, cgy-egy földrajzi helyhez vagy híres em­berhez kötődő, meseszerü mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz­kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hoz­zánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dol­gozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válo­gatást az érdekes mondákból, legendák­ból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal ju­talmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is me­sélni fogják. Egy hónapja írtam ugyan­ebben a sorozatban a Belez­nay családról. Megjelenése után többen feltették nekem ia kérdést: szabad volt-e elát­kozottnak írni a Beleznay családot? Mint mondották: minden famíliában kell egy rossznak lenni, de ettől még nem ítélhető meg ilyen súlyos jelzővel. Ebben a családban azonban sokkal többről volt szó, mint egy eltévedt fekete bárányról. Ám ez esetben nem csak az elkövető, de az áldozat is sú­lyosan elítélhető. Korabeli jegyzőkönyvek és más írások tengernyi szenvedésről me­sélnek, amelyeket az áldozat okozott családjának és job­bágyainak. Szinyey Farkas Palatinális Fő-udvari poéta verses köny­vecskéje, amelyet Hód víz parton címmel írt 1819-ben, pontosan rámutat az apagyil- kosság igazi okára. A könyv elején ez olvasható: „... A melly Atya rosszul neveli fiát kést ád a gyermek kezé­be, amivel Attyát átszűr ja ... a Fiú meghal az Attya vét­kéért.” Ha tudjuk azt, hogy sok száz ember — akiket deresre hú- zatott — átka kísérte az öreg gróf életének utolsó évtizedét, kimondhatjuk: a megvert és kisemmizett emberek . átka, mint sötét felhő telepedett a grófi kastély fölé. A koldus átka Egy szép tavaszi napon is­meretlen koldus zörgetett a kastély kapuján, öreg, elesett, éhes vándor. Szerencsétlensé­gére a bejáratnál állt a kas­tély zsarnok ura. Elmondta, hogy éhes és szomjas. — Itt ugyan nem fogsz jóllakni! — válaszolta az. — Hogy ne panaszkodhass: nem kaptál semmit, íme adok bőven! A szeszgőzzel telt gróf deresre húzatta szegény öreget és 25 botot méretett rá. — Me­hetsz, de ne dicsekedj vele, hogy mit kaptál! — tette még hozzá. A szegény koldus azonban mindenkinek elme­sélte a faluban, mit is adtak neki a kastélyban. Egy írástudó ember védel­mébe vette és mindennel el­látta az összetört öregembert. Titkon bosszút esküdtek. Ké­szítettek egy írást, amelyben számos átkot szórva a grófra, megjósolták annak halálát az év aratási idejére. Az írást felfűzték egy feke­te zsinórra és hozzáfűzték még a Biblia egy lapját, ame­lyen a 109. zsoltár volt. En­nek egy pár sora így szólt: „... kevés ideig éljen ... fiai maradjanak árván... irtsák ki az utódait... még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, mivel nem volt gondja arra, hogy szeretetet tanúsítson, ha­nem a szegény és nyomorult embert halálba kergette. Sze­rette az átkot, érje is utol.” Az így elkészített átoklevelet felkötötték a kasély kapujá­nak kilincsére. A koldus ter­mészetesen elűnt a vidék­ről... A törvényszéki hivatalos iratok tanúskodnak róla, mi is történt a levéllel? .. Nedeczky Zsuzsanna szolgáló találta meg azon iratot, amelyben a gróf halálát ara­tás előttre jósolták. Előbb Reischi György jágernek (va­dász) adta át. Az 3 napig hordta magánál és végül is el­olvastatta Medgyessy Pál számtartóval és csak ezután adta át a grófnak ..” Tudjuk: az átok pontosan beteljesedett! Ezek után a kedves olvasóra bízom annak eldöntését. hogy átkozott volt-e a család? A családi tragédia után közel egy évig húzódtak a tárgyalások. Ez idő alatt tör­tént, hogy az ifjú gróf töm- löcéből megszökött. Pilisre ment, ahol feltörte a kastély fegyverszobáját. A magához vett fegyverekkel elment Za- jacz Kovács György akkori egyházi kurátorhoz és puská­val kikényszerített tőle 700 forintot. Onnan Rácalmásra akart utazni mátkájához, de a ráckevi révnél már várták, fgy Pesten tűnt föl, a Ma­gyar utcában, de feljelentet­ték. A katonaság és a hajdúk körülvették a házat. Este 10 órától reggel 4 óráig vívtak puskaharcot. Végre is Urbán Antal hajdú berontott szobá­jába és lefegyverezte. A fiatal gróf megegyezett elfogóival, hogy két pisztolyt magánál tarthat és az egyiket a vár­megyeház kapujában, a mási­kat a Kostyán-ház kapujában sütheti el. Félelem nélkül Ha lassan is, de elérkezett a tragédia utolsó napja. 1819. Szent István hava (június) 21-ét írták. A siralomházban 40 katona. 2 strázsamester és 1 hadnagy vigyáztak az el­ítéltre. A kivégzésnél Rádecz- ky generális lovasai tartották fenn a rendet. A..nyakas és mégis büszke, gazdag gróf őrző katonáinak megjutalma- zására 400 forintot rendelt kiutalni családi pénztárából. Végül is bátran, félelem nél­kül lépett fel a vérpadra ... Gróf Széchenyi István Napló­jában ilyen feljegyzést olvas­hatunk: „... az apagyilkost kivégezték és a nők, akik je­len voltak, amikor lefejezték, vérét felfogták, akárcsak egy mártírét kendőkbe — úgy, hogy még a véresre festett homokot is elvitték...” A holttestet a Váci-temető­ben hántolták el. Ez nem azt jelenti, hogy Vác városában. Abban az időben Budapesten, kamion. Hosszú, szürke sáv az út, mely a nagyvilágba visz, egyre fut, csak egyre fut, és a végtelenbe vész... — énekelték magyarul is Yves Montand híres sofőrdalát haj­dan. Köztük nyilván azok a gépkocsivezetők, akik a Hun- garocamion alkalmazottjaiként vágtak neki hol keletnek, hol nyugatnak, északnak vagy délnek. Ma már száz és százszám­ra dübörögnek ennek a cég­nek — és újabban más kon­kurens szállítóknak — a te- hervivői, ám bármennyire is megszokott masinákká vál­tak, azok az emberek, akik odafönt, abban a fekvőhelyes vezetőfülkében tekergetik a kormányt, váltig titokzatos, so­kak által irigyelt világjárók maradtak. Hogy valójában milyenek, ahhoz oda kell telepedni mel­léjük, csak így derül ki ró­luk a karakterjegyek serege. Radványi Dezső, a televízió egyik legtöbbre vállalkozó szerkesztője meg is cseleked­te ezt, és amíg egy rokon­szenves magyar kamionossal megjárta a Budapest—Milánó —Budapest utat, sok mindent megtudott a hosszú, szürke sávokon vágtató férfiakról. Először is éppen nem ka­land. hanem nagyon kemény munka az ő foglalkozásuk. Szigorú menetrendet kell be­tartaniuk, különösen akkor, ha romlandó áru van a rako­a mai Keleti pályaudvar kö­zelében volt egy temető, ame­lyet Váci-temetőnek nevez­tek. Gondolnánk, itt lelte végső nyugodalmának helyét. Sajnos a szörnyűségnek még nem volt vége. A halott feje A már többször említett Napló tanúsága szerint volt egy kedves, jó barátja a „leg­nagyobb magyar”- nak. Báró Brüdern Józsefnek hívták. Lovak, lóversenyek sokszor hozták össze őket. Brüdern József mesélte el a következő — témánkkal rokon — törté­netet, melyet 1821. október 5-én írt a Naplóba Széchenyi. „Brudernnal Gödöllőn vol­tam, igen jól fogadtak. Brü­dern annak idején öntést akart csinálni a lefejezett Be- leznayról. A bakóval meg­egyezik. Szolgája vagy va­dásza éjnek idején a vesztő­helyre megy. kiássa a fejet a földből és beviszi a hóhér házába, akit a halott láttán oly rémület és undor fog el, hogy elmenekül hazulról. A vadász egyedül marad az asszonnyal. Alaposan megné­zik a fejet, lemossák. Belez­nay nem volt megberetválva. A gipszöntés így lehetetlen. A vadász fogja a bakó beret- váló szerszámait, éppen kez­dené beretválni a fejet, ami­kor kopogtatnak az ajtón. A kivégzett anyja jött, aki el akarná lopni a tetemét, de a fejét nem találja. A vadász nem zavartatja magát és a fejet nyugodtan megberetvál- ja. Két maszkot is készített a fejről, amelyek ma is meg­vannak! ...” Falunk népe kötetnyi tör­ténetet tud mondani abból az időből, de ezek egymásnak is sokszor ellentmondanak. Az itt leírtak eredeti forrásból származnak. Csilló Mihály nyugalmazott kántortanító Pilis mányban. Aztán a szakbarbár­ság vétkét sem lehet rájuk fogni, hiszen — hallhattuk — tájékozottak ők a történelem­ben ugyanúgy, mint a politi­kában. Mindemellett szívük is van, mégpedig hazaszeretettel teli szívük, ami akkor , dobog igazán, amikor valahol Oda­kint járnak-kelnek, s gondol­nak vissza a szülőföldre. (Bi­zony nagyon jólesik nekik, ha valamely H országjeles autó rájuk dudál, utasai feléjük integetnek; a testvér jelez így, hogy te is, mi is egy nagy családból valók vagyunk.) Hanem az is szemet szúr egy-egy ilyen gépi fuvaros­nak, hogy másutt — például éppen Olaszországban — mennyire egyszerűbben men­nek a dolgok. Mármint az áruátvétel, az áruátadás ad­minisztrációs ügykezelése, a ki- és berakodás — egy­szóval mindaz, ami idehaza brigádokat foglalkoztat, az odakint két-három ember fel­adata. Ezt a módit igazán el kellene lesni tőlük. E tanulság ismeretében csak még jobb jegyet lehet tehát odaítélni ennek Az or­szágutak vándora című televí­ziós riportfilmnek. Cannes. Nem tudni, Yves Montand ott volt-e Cannes- ban, a mozidarabok világfesz­tiválján — általában jelen szokott lenni —, mindeneset­re a mi tévéseink ott voltak, élükön a kiváló franciaságú és Bartók Béla- kórusverseny Az idén is megrendezik — immáron tizenharmadik alka­lommal — Debrecenben a Bar­tók Béla nemzetközi kórus- versenyt július 4. és 9. kö­zött. Negyvennyolc külföldi és harminc hazai énekkar je­lezte részvételi szándékát. A verseny művészeti bizottsága 59 kórus meghívását javasol­ta. Debrecen Város Tanácsa vendégként harminc énekkart fogad; közülük nyolc állam­közi egyezmény, három test­vérvárosi, testvérmegyei kap­csolat alapján kapott meghí­vást, öt pedig önköltségesen, illetve cserekapcsolatok kere­tében érkezik. A részt vevő harminc külföldi énekkar 18 országot reprezentál, míg a magyar dalosmozgalom képvi­seletében 24 kórus lép fel. összesen 1764 külföldi és 1179 magyar kórustag találkozik júliusban Debrecenben. Kö­zöttük ott lesz a ceglédi Kos­suth Lajos Gimnázium leány­kara és a szentendrei Feren­ces Gimnázius vegyes kara is. Különös jelentőséget ad a rendezvénynek, hogy ez az egyetlen kortárs kóruszenei verseny Európában. A nyitó- hangversenyen Honegger Jeanne d’Arc a máglyán cí­mű oratóriuma hangzik el. A kórusversenyen Bozay Attila, Reményi Attila, Orbán György és Vajda János jelentkezik új művekkel, amelyeket szerzői est keretében hallgathatnak meg az érdeklődők. Júniusban Rádiónap lesz Ismét rádiónapot rendeznek június 11-én, szombaton. A Kossuth és a Petőfi adó 24 órás élő programjában olyan szórakoztató műsorok, játékos vetélkedők, zenés összeállítá­sok váltják egymást, amelyek egyúttal áttekintést adnak a Magyar Rádió munkájáról és különböző műhelyeiről is. Június 20. és augusztus 28. között a programokat az üdü­lők, a pihenők és a vakációzó fiatalok megváltozott rádiózá­si szokásaihoz igazítják. A Napközben című szolgáltató műsor nyáron a Kossuth rá­dióba kerül át, mialatt a Pe­tőfin különböző műfajú köny- nyűzene szól majd. A 11 órás hírek után Térkép és útra- való címmel az ország kü­lönböző üdülő- és kiránduló- helyeiről adnak közre infor­mációkat, programjavaslato­kat. Újdonság lesz az az if­júsági műsor, amely Garázs címmel hetente kétszer — hétfőn és szerdán este — je­lentkezik, amúgy is egyre jobb műsor­vezetővé emelkedő Vinkó Jó­zseffel. Ezúttal is remek ripor­tot kerekített a helyszínről; különösen az Oscar-díjas Sza­bó Istvánnal való beszélgetése volt mély mondandójú, tanul­ságos. Ez az eszmecsere igen­igen tetszett. Roppant bántó volt ellen­ben az, hogy a díjjal jutal­mazott magyar animációs ren­dezőnket, Czakó Ferencet a bemondók többször Is Péter­ként emlegették. Ha máshon­nan nem, hát a napilapok hí­reiből igazán ki lehetett vol­na puskázni, hogy valójában mi is ennek a szintén meg­szólaltatott fiatalembernek a neve. S egyáltalán nem mel­lesleg mondva: ha már a képernyőn szokott — mert szokott! — ő szerepelni, ak­kor azoknak, akik a szóban forgó intézményt főállásban szolgálják, bizony illene tud­niuk, mi is az igazi titulus. PlllSZ. Amúgy most — tanú rá annyi házimozi és nyilvá­nos helyen villogó készülék — szinte mindenki az MTV Pluszban gyönyörködik. Rop­pant jó adásai vannak. Gyors, friss, ötletes — bár így is maradna. Ott volt például az aranycsapat tagjaival való szombati beszélgetés, benne a híres 6:3-as angol—magyar meccs góljaival. Nagy-nagy köszönet érte! Akácz László Tv-figyelq Heti filmtegyzet A Halálosztó Linda Hamilton (Sarah) és Michael Biehn (Kyle), A Halál­osztó főszereplői Azt nem lehet mondani, hogy a bodybuilder világsztár Arnold Schwarzenegger most bemutatott filmje a bicepsz­király honi felfedezésének volna tekinthető. Részint már egy szekérderékra való inter­jú (lapokban, tévében) alapo­san ismertté tette nálunk őt abból az alkalomból, hogy nemrég itt forgatta egyik új filmje néhány jelenetét. (Pár napja könyv is jelent meg ró­la.) Részint meg éppen ez a filmje, amely a magyar ke- resztségben A Halálosztó cí­met kapta, meglehetősen ré­gen szerepel a magyar video­kazetta-piacon (ha nem is ép­pen legális formában ...) Szó­val: a Nagy Arnold már is­mert figuraként kerül most a vetítővászonra. Legfeljebb meglepődnek majd azok, akik a mozi méretű képet látják (és kifogástalan minőségben), hogy a kilencvenharmadik másolatban látott videó Ar­nold nem egészen úgy fest, mint a harmadosztályú vidéki presszók agyonhajszolt kép­csövű Color Star masináján. Dg a lényeg persze nem ez a kó- piaminöség-különbség. A lényeg — ha ennek a filmnek van lényege — talán a következő. James Cameron, a rendező (javában vetítik , egy másik filmjét, melynek címe: A bolygó neve: Halál), aki a forgatókönyv egyik szerzője is, itt olyan témavariánsát va­lósítja meg a tudományos­fantasztikus filmeknek, amely­ben a sci-fi-motívumokat egy úgynevezett akciófilm motívu­maival keveri. És még sok más egyébbel is. Például azzal a közismert típussal, amely, a western létrejötte óta, a magányos hős legendá­ját meséli újra és újra. Vagy azzal a közismer típussal, amelyben a gonoszon való győzedelmeskedés, a túlélés módozatai dominálnak. Nem kevés teret kap a filmben a katasztrófamotívum sem. És vannak olyan üldözési jelene­tek, amelyek már a korai gengszterfilmekben is a fe­szültségkeltés fő forrásaiként jelentek meg. Más szóval: Cameron film­je egybegyűjt mindent, ami­től egy mozgalmas, minden percében valami akciót muta­tó film kerekké állhat össze. Hogy ezek a motívumok, öt­letek nem mindig szervülnek, nem lesz belőlük pontos, jól illeszkedő részletekből álló egész, az kétségtelen. És ez a film egyik fő fogyatékossága. A sci-fi alapigénye egyfajta kikezdhetetlen logika. Még a legvadabb fantáziaszárnyalás sem nélkülözhet bizonyos kö­vetkezetességet, a maga ész­járása szerinti logikát. Ha ez hiányzik, összedől az egész építmény. És itt bizony már a kiindulási pont is elég za­varos. A következő történik ugyanis. A filmbéli jelen idő­be, azaz 1984-be (akkor ké­szült) megérkezik a jövőből (!) először egy hatalmas termetű, dagadó izmú férfi (ez Schwar­zenegger), persze meztelenül, hogy szemrevételezhessük bo­dybuilder fizikumát. Mint ké­sőbb kiderült, ő egy úgyneve­zett terminátor (ez a film ere­deti címe), azaz, magyarul, likvidátor, akinek az a fel­adata, hogy minden akadályon át elpusztítson valakit. Ez a valaki egy szelíd, egyszerű és szép szőke nő, Sarah. Az a bűne, hogy ő szüli majd azt a fiút, aki a Terminátor jövő idejében fel fog lázadni a gé­pek uralma ellen. Tehát ezt a nőt el kell pusztítani, hogy ne szülje meg azt a fiút, aki stb. Igen ám, de kisvártatva megérkezik a jövőből egy má­sik meztelen férfi is, akinek viszont az a feladata, hogy el­pusztítsa a Terminátort, mert ha nem pusztítja el, akkor az pusztítja el Saraht, és akkor nem születik meg az a fiú, aki stb. Kyle, a másik férfi, sze- , relemjDe _ esik Sarahval, és majd ebből a szerelemből szü­letik az a fiú, aki majd a jö­vőben szembeszáll azzal a ha­talommal, amelynek képvise­lője a Terminátor, aki azért jött a jövőből a jelenbe (az­az: neki a múltba), hogy el­pusztítsa azt a nőt, aki majd megszüli azt a fiút, aki majd stb. Tetszenek érteni? Azt hiszem, végül is nem a történet a fontos, ám a néző mégis zavarba jön a zavaros mese láttán. Mint ahogyan nem érti, ha ez a Terminátor igazából robot, azaz ember- formájú gép, akiben egy el­pusztíthatatlan acélváz műkö­dik, akkor hogyan jöhet át az Idő védőpajzsán, amelyen pe­dig minden nem szerves anyag fennakad? Ez a védő­pajzs nem tudja kiszűrni, hogy a feltehetőleg mestersé­ges bőrfelület alatt fém van? No de ne firtassunk ilyen ap­róságokat, mert akkor össze­dől a film sztorija. Amely egyébként jóformán semmi másból nem áll, mint lövöldö­zésekből, verekedésekből, gyil­kosságokból, kergetőzésekből, robbanásokból — viszont eze­ket Cameron igen kegyetlen és véres módon adja elő. Mindamellett néhol mosolyog­nunk kell a film naivitásain. Hogy az egészet bizonyára nem kell túl komolyan venni? Igen. Minthogy azonban a film igen komolyan veszi sa­ját magát, mi sem tehetünk úgy, mintha csak valami szán­dékos bolondozásról volna szó. A Halálosztóról ezért azt kell mondanunk: nem a műfaj re­meke, és ráadásul igen taszító benne az erőszak, a majdnem öncélú kegyetlenkedések rész­letező bemutatása. A Rambó típusú akciófilm és a sci-fi keverékéből nem jött létre igazán sikeres új műfaj. Távoli kiáltás Érdekes, bár igen terjedel­mes japán film, melyben a realista igényű emberábrázo­lás szándéka a legbecsülen- dőbb. A hozzánk elkerülő ja­pán filmek jó része vagy régi­régi történet, vagy mai krimi, vagy karatefilm. Ritka az a fájta társadalmi ábrázolás­igény, amely ebben a filmben jelen van. Az özvegyen ma­radt vidéki asszony és a szin­te vétlenül gyilkossá lett de­rék férfi története nem nélkü­löz ugyan némi szentimenta- lizmust; és itt-ott nekünk szo­katlan a hangvétele is, ám az o hitelesség, amely az ábrá­zolt világot, a hősök környe­zetének bemutatását jellemzi megnyerő és rokonszenves. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom