Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

1988. MÄJUS 26., CSÜTÖRTÖK 3 A bérleteket már most érvényesíteni kell Változások lesznek vasárnaptól Ezek a földkupacok vasárnapra már eltűnnek — ígérik az építők Valamennyi kocsiálláson feliratok tájékoztatnak, melyik irányba indulnak a buszok A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése A testületi munka a garancia Most már bizonyos, hogy nem lesz igaza a kételkedők­nek. A tegnapi sajtótájékozta­tó résztvevői is meggyőződ­hettek, arról, hogy május 29-én, vasárnap már megin­dulhat a forgalom a Volán­busz új Árpád, hídi pályaud­varán. A mintegy 70 millió forin­tos költséggel — a pénzt tel­jes egészében a vállalat te­remtette elő — felépített léte­sítmény fontos közlekedési csomópontban fekszik. Itt ta­lálható ugyanis a metró egyik megállója és erre jár az 1-es gyorsvillamos is' A busz­állomáson nyolc állásról in­dulhatnak és háromra érkez­hetnek a kocsik, s az előzetes számítások szerint naponta legalább tizenöt-húszezer utas fordulhat meg itt. Az épület­ben a pénztárakon kívül tá­gas várótermet, büfét és új­ságospavilont is kialakítottak, és helyet kapott benne az Oinrjipfói,IJjazási Iroda is. S ha mar a felsorolásnál tar­tunk, hadd hívjuk fel az utasok figyelmét, hogy a Pest megyét is érintő járat­áthelyezések miatt megvál­toznak az utazási távolságok, ezért a már meglévő bérlete­ket külön érvényesíttetni kell. Ezt az Engels téri, a Bulcsú utcai, az óbudai és fóti állo­másokon már most is megte­hetik az érintettek! Mint Tari László vezérigaz­gató elmondta, a vállalat 1975-ben készíttetett egy ta­nulmánytervet, s ez adja a fejlesztési elképzelések alap­ját. Ennek megfelelően az új Árpád hídi létesítményen túl szeretnék korszerűsíteni az Engels téri pályaudvart is. Innen a jövőben csak a nem­zetközi járatok és az idegen- forgalmat kiszolgáló autóbu­szok indulnak majd. Egyelőre azonban marad­junk még az Árpád hídnál. Tegnap megtudtuk azt is, hogy naponta mintegy 444 já­rat indul és érkezik oda. Te­kintettel arra, hogy vala­mennyi lényegében elővárosi forgalmat bonyolít le, nem lesz jegyelővétel és helyfog­lalás, s nem nyitottak cso­magmegőrzőt sem. A létesít­mény átadásával megszűnik a zsúfolt Bulcsú utcai végállo­más, és ezzel az Árpád híd­hoz helyezik át a korábban oda érkező váci, gödi, fóti és dunakeszi kocsik végállomá­sát is. Ugyancsak az új pá­lyaudvarra futnak be — az Engels tér helyett — a Ko­márom—Süttö—Dorog, az Esz­tergom—Dorog—Piliscsaba— Pilisvörösvár és az Esztergom —Visegrád—Szentendre vona­lon közlekedő buszok. A pi­lisi községekből ez ideig az Öbuda autóbuszállomásra ér­kező járatok egy részének — az utasok kívánságának meg­felelően, ám elsősorban a munkaidő kezdetéhez és vé­géhez igazodva — ugyancsak az Árpád hídnál lesz a vég­állomása. A május 29-től, vasárnap­tól, az új menetrend életbe lépésétől érvényes változások­ról valamennyi érintett he­lyen szórólapokkal, plakátok­kal tájékoztatják az utasokat. A pilisi települések autóbusz­közlekedésére a Volánbusz új, második kiadású menetrendet készít, ám a változások nagy részét az új menetrendi könyv is tartalmazza. Három település, Sziget- szentmiklós város, Halászte­lek és Taksony Nagyközségek Tanácsa adott számot ötesz­tendei tevékenységéről a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága szerdai ülésén. A testü­let tájékoztatót hallgatott meg a tanácsi vállalatok 1987. évi gazdálkodásáról, odaítélte az idei Arany János pedagógiai Ismétlődő számvetési lehe­tősége a helyi testületeknek az a számadás, amelyre nagy tervszerűséggel kerít sort a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Ezeknek a számadá­soknak a keretében tegnap három település, Szigetszent- miklós város, Halásztelek és Taksony Nagyközségek Tanácsi Végrehajtó Bizottsága adott képet ötesztendei, azaz 1983 óta kifejtett munkájáról. A város és a város környéke települései közül most beszá­moló kettő minden tekintet­ben magán viseli a főváros- közeliség jegyeit. Amint kide­rült, ez nemcsak olyan te­kintetben igaz, mint például a lakosságszám alakulása, a foglalkoztatás, a kommunális ellátással szemben támasztott igények és a tényleges lehető­ségek közötti feszültség, ha­nem az állampolgár előtt ke­vésbé ismert területeken is, így a többi között a tanácsi apparátusban dolgozók fluk­tuációjában. Ami persze nem menti fel a településgazdát, de érzékelteti helyzete bonyolult­ságát, hiszen Taksonyban pél­dául a szakigazgatás vezetője, a végrehajtó bizottság titkára a beszámolási időszakban há­romszor cserélődött ki. Kellő figyelmet kapott a testületi ülésen azoknak az erőfeszítéseknek a sora, ame­lyekkel a tanácsok az érintett településeken a lakosság alap­ellátását megtartották az elért színvonalon az egyre nehe­zebb gazdálkodási feltételek ellenére is, sőt némely tekin­tetben sikerült szerény javu­lást elérniük. Ez utóbbit jelzik több más mellett az olyan té­nyek, mint a szigetszentmik- lósi általános iskolai tanter­mek számának növekedése (ti­zenöttel van több ma. mint volt 1984-ben), Halásztelken az úthálózat korszerűsítésére fordított megkülönböztetett fi­gyelem, Taksonyban a köz­üzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások arányának az emelke­dése. Természetesnek kell tar­tanunk ugyanakkor az eltéré­seket is az ellátottság egyes területein, hiszen amíg például Taksonyban megfelelő a ke­reskedelmi hálózat, addig Ha­lásztelken sok ok van a jogos kritikára. Nemcsak az ellátottságban, hanem a tanácsi munka kü­lönböző területein is hason­lóak a fények és az árnyak váltakozásai. A megyei tanács dijakat, s az egyéb ügyek so­rában úgy határozott, hogy az alkoholizmus ellenes bizottsá­got — feladatkörének bővíté­sével — átalakítja megyei egészségvédelmi tanáccsá. A továbbiakban a napirend­nek a három településsel, va­lamint a tanácsi vállalatokkal összefüggő részét ismertetjük részletesen. végrehajtó bizottsága ugyanis a beszámoltatást elsősorban arra használja fel, hogy képet alkothasson az éppen napiren­den szereplő települések taná­csi testületéinek, szakigazgatá­si szerveinek tevékenységéről, lakossági kapcsolatairól. Ilyen nézőpontból megítélve, kétség­telenül a városban találhatta a legmagasabb színvonalú munkát a testület. Érdekes vonása ugyanakkor a szak- igazgatási tevékenységnek — és erre, mint a belső tartalé­kok egyik fontos forrására hívta fel a figyelmet a vita — a házon belüli, azaz az egy szakigazgatási szervezeten be­lüli lényeges színvonalkülönb­ség. Szigetszentmiklóson pél­dául megbízható az építésha­tósági tevékenység, ugyanak­kor sok a javítanivaló a ke­reskedelmi és iparhatósági ügyintézésnél. Taksonyban ugyanígy tanúi lehetünk a szakigazgatáson belüli egye­netlen színvonalnak, Halász­telken szintén, azaz indokolt volnt a megyei testület tagjai­nak a véleménye: az egy-egy szakterületen dolgozók hozzá­Tizenegy tanácsi felügyelet alá tartozó vállalat és huszon­öt költségvetési üzem tavalyi tevékenységéről szólt az a számadás, amelyet tegnapi ülésén szintén megtárgyalt a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A legfőbb jellemző­ket tekintve az összkép nem rossz. Ezek a gazdálkodó szer­vezetek nagy többségükben megfeleltek a velük szemben támasztott követelményeknek. Ezek a követelmények nem­csak szigorodnak, hanem lé­nyegesen változnak is, azaz, ahol nem képesek ennek kö­vetésére, a feltételekhez való igazodásra, ott a következmé­nyeket is viselni kell. Ez utób­bit illusztrálja a solymári költségvetési üzem sorsa. Itt a gazdaságtalan vállalkozások, továbbá más hiányosságok oda vezettek, hogy az alapító tanács a céget jogutód nélkül felszámolta. A tájékozódás keretén belül a megyei testület tagjai képet kaphattak arról a mind erő­teljesebben észlelhető irány­zatról, amelynek lényege a harminchat szervezet differen­ciálódó helyzete, a kiemelke­dően tevékenykedők és a mindinkább lemaradók kö­zötti távolság növekedése. A cégen belüli tevékenységnek és a szabályozás változásának egyaránt szerepe volt abban, hogy a tizenegy tanácsi vál­lalatnál ugyan majdnem ki­lenc százalékkal növekedett 1986-hoz mérten az árbevétel, a nyereség azonban számotte­vő mértékben visszaesett. Ez figyelmeztető folyamat, hiszen a gazdálkodási feltételek könnyebbé válására egyhamar nem lehet számítani. Ebből következően ott, ahol nem tudják az eredményromlást — rugalmas és gyors igazodással, egyebek között a vállalkozási készség fokozásával, a gazda­ságtalan tevékenységek fel­számolásával — megállítani, szinte törvényszerűen számol­ni kell a szervezet meglété­értése, lelkiismeretessége te­temes eltéréseket hozhat létre a lakossági ügyintézés egyes területei között. Ezeknek az eltéréseknek ta­núi lehetünk akkor is, amikor a testületi munkát helyezzük nagyító alá. Azonos tapaszta­lat mind a három településen a testületi tagok egy részének a csekély aktivitása, amint az előterjesztések erősen váltako­zó színvonala úgyszintén kö­zös jellemző. Ha a testületi munka egyenetlen, akkor en­nek nyomai vannak — és ezt példák seregéből ismerhette meg a végrehajtó bizottság — a lakossági kapcsolatokban éppúgy, mint a társadalmi munka eredményességében. A messzire gyűrűző hatások fi­gyelmeztetnek tehát a kivá­lasztás fontosságára, a tanács­tagok választókerületi tevé­kenységének a kiemelkedő je­lentőségére. Érthető, ha a tes­tület úgy foglalt állást, hogy mindhárom helyen erősíteni szükséges a testületi jelleget, a többi között a tanács mun­kabizottságainak fokozott ak­tivitásával is. A megyei tanács elismerte azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek a három településen a lakosság ellátásának szerény javítására, a szakigazgatási munka fejlesztésére koncent­rálódnak. Ugyancsak értékelte azokat az objektív nehézsége­ket, amelyek befolyásolják például a szakigazgatásban dolgozókkal szemben támasz­tott követelményeket. Ezek is­meretében is szükség van a testületek irányító szerepének a növelésére, a rendszeres el­lenőrzés kereteinek a megte­remtésére, a belső tartalékok feltárására. nek megkérdőjelezésével. Ér­zékelteti az eltérő magatartá­sok lecsapódását a számsze­rűen mérhető eredményekben egyetlen hivatkozás is. Tavaly a Szentendrei Városgazdálko­dási Vállalat megnégyszerezte a nyereségét, ugyanakkor Vá­cott, Gödöllőn a hasonló cé­geknél szembetűnőnek bizo­nyult az eredményromlás. Lényegében hasonló folya­matok mennek végbe a költ­ségvetési üzemek körében is. A nettó árbevétel tizenegy százalékos emelkedése 1986- hoz képest, valamint a taná­csi feladatok teljes körű ellá­tása jó eredményként köny­velhető el, csak éppen ezen belül is nagyon eltérő az egyes üzemek gazdálkodásá­nak színvonala. Észre kell te­hát venni — hangzott el az ülésen — az eltérő eredmé­nyek okait is, hiszen furcsa, ha az egyik költségvetési üzemnél a köztisztasági fel­adatokat szerény nyereséggel képesek ellátni, másutt vi­szont jelentős összeget fizet­nek rá. Ami persze nemcsak erre az egyetlen tevékenységi körre igaz, hanem szinte mindegyikre. Ilyen eredői vannak annak a ténynek, hogy tavaly a költségvetési üzemek, 1986-hoz képest csu­pán 1,2 százalékkal tiidták nettó nyereségüket növelni. Valamennyi gazdálkodóra kiterjeszthető tapasztalat te­hát a tavalyi eredmények tük­rében az a felismerés, hogy csakis a rugalmas vállalkozási készség szavatolhatja a fenn­maradást, a fejlődést mind a vállalatoknál, mind a költség- vetési üzemeknél. Erősíteni szükséges tehát az ilyen tö­rekvéseket, s ahol kell, ott en­nek a személyi feltételeit is meg kell teremteniük az ala­pító tanácsoknak, hiszen a ve­zetői alkalmasságot döntő mértékben az eredményesség tanúsíthatja. M. O. A menetrendet külön, jól láthatóan helyezték el a pályaud­varon (Csécsei Zoltán felvételei) Tizenhárom évvel az esküvő után Városban többen válnak A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített ar­ról, hogy a 13 évvel ezelőtt alapított családoknak hogyan alakult az életük, hány gyermeket nevelnek, milyen lakás- körülmények között élnek, mi a folgalkozásuk. A vizsgálódás során csaknem 4500, 1974-ben házasságot kötött nőt kérdeztek meg, immár negyedik alkalommal. A fel­mérés szerint 13 év alatt az 1974-ben kötött házasságok 22,5 százaléka bomlott fel. Ez meglehetően magas arány, bár az elvált nők egy része időközben újra férjhez ment. A fővá­rosban minden harmadik, a vidéki városokban minden ne­gyedik, a községekben viszont csak minden hatodik házasság ért véget válás miatt 13 év alatt. A legstabilabbak azok a házasságok, ahol a feleség háztartásbeli maradt, illetve ahol több gyermeket nevelnek. Tizenhárom évvel a házasságkötés után 100 család közül 58-ban kettő gyermeket, 21-ben egy gyermeket, 14-ben három gyermeket nevelnek. Négy vagy ennél több gyermek 100 csa­lád közül csak háromban van, gyermek nélkül pedig mind­össze négy család él 100 közül. A megkérdezett családoknak 13 évvel ezelőtt 80 százalé­ka nem rendelkezett önálló otthonnal. Döntő többségük csa­ládtagként szülőkkel, rokonokkal élt együtt. Hat évvel a há­zasságkötés után a családok 71 százaléka, 13 év után pedig már valamennyi megkérdezett család önálló lakásban élt. Minden területen törekedni kell a belső tartalékok hasznosítására A gazdálkodó szervezetek körében érzékelhető a differenciálódás

Next

/
Oldalképek
Tartalom