Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

XXXII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1988. MÁJUS 16., HÉTFŐ Gazdálkodási körkép A veszteség még eltüntethető Küldött a pártértekezleten A személyi változások igénye í Ceglédről és környékéről négyen utazhatnak az or- Í szágos pártértekezletre. Közülük való Fehér Endre, az 'í abonyi Új Világ Tsz raktárosa is. Melyek az első negyedév ta­pasztalatai a munkahelyeken, hogyan sikerült megoldani a gazdaságpolitikai feladatokat, egyebek mellett erről volt szó a városi párt-végrehajtóbi­zottság legutóbbi ülésén. Az esztendő nyitánya ked­vező képet festett, az üzemek számára kellő anyagok ren­delkezésre álltak, zavartala­nul indulhatott a termelés. Persze később számos zava­ró tényező nehezítette a mun­kát. Közülük a legnagyobb gondokat az alapanyagárak nem tervezett növekedése és a hiányos anyagellátás okoz­ta. A szabályozók és a forma- nyomtatványok késedelmes megjelenése miatt az admi­nisztrációs teendők is torlód­tak, nem tudták követni a termelési folyamatokat. Az új adó- és árrendszer főleg a feldolgozóiparban ren­dezi át a vállalati pozíciókat. A városban és környékén az ipari egységek és a mezőgaz­dasági üzemek kiegészítő részlegei pedig ebbe a kate­góriába tartoznak. Vagyis a helyzetük romlott, nyereségük jóval alatta marad annak, amit a terv időarányos része megkívánna. A kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozó cégek kielégítették a környék csök­kenő igényeit. A közlekedési üzemek pedig — a tavalyi év azonos időszakához viszonyít­va — főképp a kedvező időjá­rás miatt mennyiségileg és minőségileg is nagyobb telje­sítményt értek el. A többségükben becsült ada­tok szerint az ipar berkeiben a megfelelő termelési érték és árbevétel mellett a nyere­ség alig valamivel haladja meg az 1987. első negyedévi­nek a felét, és elmarad az időarányosan várt mennyiség­től is. A belföldi értékesítés és a rubelelszámolású export hasonló nagyságot mutat, mint tavaly, viszont a nem rubelelszámolású kivitel 16 százalékkal ráfejelt az 1987-es- re. Ágazaton belül a könnyű- és az építőipar eddig vesz­teséges. A Pevdi 1,1 millió, a cipőgyár 10,7 millió, a Sty­lus Szövetkezet 2,2 millió, az 5. Sz. Építőipari Közös Vál­lalat 2 millió forintos deficit­tel szerepel a listán. Mind­ahány esetben a termelési ér­tékhez képest elmaradt árbe­vétel okozta a veszteséget, ami az év további részében jó gazdálkodással eltüntethető. Viszont jelentős beruházásra nincs mód. A nyugatnémet Pumával kötött szerződés ér­telmében 100 millió forint értékű, korszerű cipőgyártó Tizenöt csapat — közöttük az NB I-es Szolnoki MÁV MTE is — hatvan versenyző­je indult el a „Türei Pál” te­ke-emlékversenyen. A kétna­pos viadal szép ceglédi siker­rel zárult, csapatban és pá­rosban is a Közgép játékosai végeztek az élen. Csapatban: 1. Közgép A (Korpácsi 473, Sándor 432, Rimóczi Z. 428, Szakter 444) 1777 fával. 2. Közgép B (Pin­tér 433. Sütő 446, Szabó 440, Hergéth 418) 1737 fával, 3. Kecskeméti MÁV 1701. 4. Szolnoki MÁV MTE 1688, 5. Közgép C (Nyíri 448, Temmel 430, Tóth 410, Szegedi 378) 1666, 6. Agrikon, Kecskemét, 1665 fával. A Közgép szak­technológia került Cegléd­re. Csakhogy 1 hónapos ké­sessel. Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy nagyjából 5 mil­lió forint vesztesége keletkez­zen a Pemünek. A rubelelszámolású im­port mutatójának túlteljesí­tése a CÁT terven felüli (90 millió forintos) üzletének eredménye. A pillanatnyilag alacsony értéket mutató nem rubel elszámolású export pe­dig az év későbbi szakaszai­ban a Micsurin Termelőszö­vetkezet arab vállalkozásai­nak nyomán javulni fog. A kereskedelmi vállalatok árbevétele 1,3 százalékkal el­marad a tavalyitól, elsősor­ban a nagykereskedelem 23 százalékos és a vendéglátás 12,4 százalékos csökkenése miatt. Az árrés- és egyéb be­vételek alig lépik túl a ta­valyi első negyedévben produ­káltál, a nyereség pedig ép­pen a fele. Persze a nagyke­reskedelmi teljesítmény ha­Megnőtt az érdeklődés az egyedi megbízatás alapján te­vékenykedő mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti szakértők tevékenysége iránt. A MÉM adatai szerint — eze­ket a közelmúltban tették köz­zé — számuk mintegy harma- dával-felével nőtt. A szakértői munkára azért vállalkoznak az eddiginél többen, mivel az adózás feltételei számukra ked­vezőbben alakulták; ugyanis a szakértői munkára az egyéb szellemi tevékenységűek adó­zási feltételei vonatkoznak. Az engedélyeket egyébként öt év­re adják meg, odaítélésükről szakértői bizottság dönt. A szakértői névsorban a ko­rábbinál több a vállalati gaz­dálkodással foglalkozók szá­ma, jeléül annak: a mezőgaz­dasági nagyüzemek és az élel­miszeripari üzemek sajátos kérdéseik megválaszolására az eddiginél gyakrabban kér­nek fel külső szakértőket. Egyebek között a matematikai módszerek alkalmazására van lehetőség ily módon, és a ter­melők segíthetik például üzem- és munkaszervezési gondjaik megoldását is a szakértők fog­lalkoztatásával. A vállalati szervezeti és működési szabá­lyozás elkészítésére, a terme­lési egységek munkaszerveze­tének racionalizálására, vala­mint a belső anyagi-érdekelt­ségi rendszerek kialakítására szintén igénybe vehetik a nagy gyakorlattal rendelkező, szervezeti válogatottja 1648 fát ütött Molnár 419, Kovács 373, Zsámbéki 440, Tornyosi 415 összeállításban. Párosban: 1. Korpácsi— Sándor 905, 2. Mozsár—Bauer (Kecskeméti MÁV) 899, 3. Mátyás—Mészáros (Szolnoki MÁV MTE) 880, 4. Pintér- Sütő 879, 5. Nyíri—Temmel 878, 6. Rimóczi Z—Szakter 872 fával. Vigaszdíjakban ré­szesültek mindazok, akik a páros versenyen nem szerez­tek helyezést, de jó ered­ményt értek el. Hergéth Já­nos (Magyar Viscosa) 310 fá­val a legjobb telizőnek, Zsámbéki Ferenc 158 fával a legjobb tárolónak bizonyult. U. L. nyatlása azt is jelzi, hogy az esztendő kezdő hónapjaiban a termelők taktikáztak. Nem szállították az árut, várva az április 1-je utáni áremelési lehetőségre. Még ma sem tudják ponto­san fölmérni a kereskedők, hogy milyen vásárlói maga­tartások, megnyilvánulások várhatók a későbbiekben, de azt sem, hogy miként ala­kul a vállalatok szállítási kész­sége. Az azonban már bizo­nyos, hogy sok keresett ter­mékből nem lesz folyamatos az ellátás. Hűtőládáról, színes tévéről, automata mosógépről, néhány építőanyagról, háztar­tási vegyiáruról, kozmetiku­mokról stb. van szó. A szol­gáltatás területén dolgozó egységek munkájában érez­hető a visszafogott fogyasztói kereslet, bár az áremelések miatt a nettó árbevétel és a nyereség a tervnek megfele­lően alakul. másutt már többszörösen bizo­nyított szakértőket. Különösen kapósak manapság a jövede­lem-, adó- és árkérdéseket vizsgáló szaktanácsadók, ez a szakterület különösen felkel­tette a termelők érdeklődését. Egyebek között a műszaki technika témaköreiben is föl- kérhetők az új listán szereplő mérnökök, akik között az ag­rár szakemberek mellett ve­gyészmérnökök, építészmérnö­kök is vannak. — Az ország helyzetéről és a kiút lehetőségeiről milyen szélsőséges nézetek fogalma­zódtak meg a vita során ab­ban a termelőszövetkezetben, ahol ön dolgozik? — Ügy érzem, hogy igazán szélsőséges nézetek nem öl­töttek testet. A fölmerült kér­déseket hasonló szellemben tárgyaltuk meg, mint amiről a sajtóban is' lehetett értesül­ni. Persze már önmagában ezt is vehetjük szélsőségnek, ha az elmúlt esztendők gya­korlatához viszonyítjuk. In­kább reálisnak értékelem az eszmecserét. — A pártonkívüliek milyen fórumokon kapcsolódhattak be a vitába? — Ennek nem volt szerve­zett formája, de a párttagok­kal való személyes beszélge­tések során természetesen va­lamennyi kérdés szóba került. — Milyen pontokon külön­böztek a két tábor nézetei? — Ügy vettem észre, nem nagyon tértek el egymástól a vélekedések, hiszen a pártta­gok is meglehetősen kritikus fölfogásban elemezték a ki­alakult helyzetet. — Az Üj Világ Tsz évek óta élvonalbeli eredményeket ér el, ipari melléktevékeny­sége révén még az időjárás egyenetlenségeit is ellensú­lyozni tudja. A laikus azt gondolná, önöknél elégedettek az emberek ... Tavaly megtorpanás — Talán inkább úgy mon­danám, hogy nagyon sok probléma, ami manapság az egész társadalmat érinti, ké­sőn jutott el hozzánk. Ná­lunk a nyolcvanas évek elejé­től folyamatosan emelkedett a dolgozók életszínvonala, nőt­tek a keresetek, tavaly követ­kezett be az első kisebb meg­torpanás. Persze a családtag­jaink révén mi is érzékeljük, hogy más vállalatoknál ko­rántsem olyan jó a helyzet, mint nálunk. — Ennék ellenére nyilván a tsz-ben is szó esett a gon­dokról. — Időről időre fölröppentek a hírek, hogy egyik és másik vállalatnál is — a tilalom el­lenére — elfutottak a bérek­kel, míg az Űj Világban a nyereség ellenére is mindig betartották a megengedett 2 százalékos felső határt. És ezt bizony furcsának tartot­tuk, mert sokszor éppen azok a cégek áramoltatták ki túl­zott mértékben a bért, ame­lyek közel sem voltak olyan eredményesek, mint mi. Ez a tagság körében elég élesen vetődött föl. — Milyen megoldást java­soltak az emberek? Nehéz kiemelni — Megoldást? Inkább meg­kérdezték, ha ennyire bizto­san meg lehet jelölni, hogy hol vannak az elfolyó pénzek, akkor az ottani vezetőket miért nem vonták felelősség­re. A termelőszövetkezet el­nöke a prémiumával felel ilyen esetben. Máshol miért nincs így? — Szűkebb környezetéből, a mezőgazdasági nagyüzem­ből milyen problémákat visz a pártértekezletre? — Nehéz volna valamilyen speciális területet kiemelni, már csak azért is, mert ha jól emlékszem, inkább az or­szágban általánosan meglévő ügyekkel foglalkoztak a hoz­zászólók. — Ezek közül melyek vol­tak a leginkább fontosak? — Hát ezt képtelenség lenne röviden összefoglalni. Nemrégiben, amikor a küldöt­tek fölkészítése céljából Pes­ten jártam, és megkaptam a megyei pártbizottság anyagát, kellemes meglepetésként ért, hogy ez az állásfoglalás mind­azt tartalmazta, ami a mi párttaggyűlésünkön is fölme­rült. Őrömmel láttam, hogy a fölsőbb pártfórumokon is ugyanazok a nézetek jelentek meg, mint az alapszerveze­Már régen itt lakik a tele­pen az asszony. Amikor ti­zenöt évvel ezelőtt kezdett be­népesülni a sok új ház, elsők között hozta ő is minden hol­miját, amit addig összegyűj­tött. Már akkor sem volt fia­tal, el-eljárt dolgozni, nyug­díj melletti munka volt. Ahogy ez lenni szokott, a nagy emeletes ház napok alatt befogadta új lakóit, akik hónapok óta arra vártak, hogy elfoglalhassák a várva várt lakásokat. Az asszony az első naptól kezdve segíteni akart mindenkinek. Ha valaki sok szatyorral ment fölfelé, nem érezte, hogy kínos ki­venni egyet a kezéből, még ha húszéves volt a cipelő, ak­kor sem. A szomszédban a három kisfiút nevelő asz- szonynak mondta el először, egyedül van, nincs senkije, igaz, néha eljár dolgozni, de szívesen segít, hívja bátran, bármire van szüksége. De nem hívták sem a három fiút nevelők, se a többiek, kiknek szintén kitárulikozott, s őszin­te segítséget ajánlott. Mindenki csodabogárnak nézte, és arra várt, hogy majd valamelyik szomszéd hívja, vigyázzon a gyerekre vagy segítsen az ablakot megpucoi- ni. Nem kellett senkinek a segítség? Dehogynem. Csak olyan furcsa, hogy ez az asz- szony mindig kedves, nem mond senkire semmit, mindig segítem akar, csendben jön- megy s nem panaszkodik. Azt még senkinek sem mondta el, miért nincs senkije, volt-e egyáltalán, s ha igen, hol, és hogyan vesztette el őket. Az idő telt, mindenki meg­ismerkedett a másikkal, ba­rátságok szövődtek, olykor nagy veszekedésektől volt han­gos a lépcsőház. Az első öt év eltelte után az asszony kezdett töpörödni, s már nem ajánlotta fel szolgálatait sen­kinek, belefáradt az állandó segíteni akarásba. Űj lett a lakók s a gyesen lévő fiatal anyák számára, hogy mindig csak a gyerekeket védi. Meg­szólítja őket, amikor panasz­kodnak egymásnak a fiatal mamák, szidják kisiskolás gyereküket, oltalmat nála lel­nek. Egy alkalommal a boltban teknél. Ezúttal jól működtek az információs csatornák. — Mihez viszonyítva? — Az előző évekre gondo­lok, amelyek bizonyos fenn­tartásokat alakítottak az em­berekben. Sokan garanciákat kértek arra, hogy ilyesmi ne fordulhasson még egyszer elő. — De miben látnák az em­berek a garanciát? — Magam is többször eltű­nődtem azon, hogy vajon mi­féle garanciákat adhatna erre a Központi Bizottság. Hát nem hiszem, hogy ez egy­könnyen körülhatárolható. De ezért azt minden fölszólaló kiemelte, hogy alapvető ga­rancia lenne a vezető testüle­tek fölfrissít.ése. Tehát megfo­galmazódott a személyi vál­tozások igénye: új emberek, új munkastílus, új szemlélet, új gyakorlat. — Ezekben a napokban igen nagy a várakozás, a fi­gyelem és a cselekvőkészség az emberekben. Ha véget ér a pártértekezlet, jut-e ebből az energiából azokra az esz­tendőkre, amikor már a konkrét feladatok megvalósí­tása kap főszerepet. Vagy marad minden a régiben? Reálisan nézve — Sok múlik rajtunk, kül­dötteken. Vagyis, hogy milyen határozatot fogad el majd a pártértekezlet. Hogy annak a tartalma mozgósítani tudja-e az embereket. S az sem kö­zömbös, hogyan sikerülnek a személyi változások. Persze lehetséges, hogy ez utóbbitól sokkalta többet várunk, mint amennyit — reálisan szemlél­ve a dolgokat — valójában adhat. V. S. oktatta ki az ordító mamát. — Csendben magyarázza meg neki, mit és miért nem sza­bad, ne kiabáljon. — Máskor az úton átrohanó s maga után gyereket rángató anyukát kért arra, tanítani kell közlekedni a kicsiket, elmondva értelmi szintjének megfelelően a sza­bályokat. A mamák elmen­tek, morogtak valamit az or­ruk alatt s már el is felejtet­ték. Sikerélmény semmi, az idő múlt, egyre görbébb lett a háta, s bár soha nem bán­tott senkiit, környezete már olykor tehernek érezte a mindig precíz, rendes, tiszta, egyre idősődő asszonyt. A fia­talokat zavarta minden meg­jegyzése. Egyszer a pádon többen ül­tek körülötte, s a megszokott­nál jobban figyelték monda­tait. A lényeg az volt, keve­set foglalkozunk gyerekeink­kel, semmire nincs idő, állan­dóan rohan az egész család, a hétvégek sem olyanok, ami­lyet egy gyerek megérdemel­ne. Egy reggel iskolába indu­lók csoportja mellett haladt, nézte a gyerekeket, már majd­nem hasra esett, a srácok fog­ták meg a karját. Azok a gyerekek, kikre vigyázni sze­retett volna, édesanyjuknak segítséget ajánlott annak ide­jén. Megnőttek, iskolások, s mindnek mocskos a cipője, már két napja nem esett, mégis csupa sár. Szól nekik, alig hallhatóan, ejnye, hát nem szégyellitek magatokat, nagyok vagytok, nem a mama feladata. A mi időnkben egy cipőben hárman jártunk, de mindig tiszta volt. Soha ad­dig nem emlegette a mi időn­ket. Másnap reggel ugyanazok­kal a gyerekekkel ballag, ugyanúgy lefelé néz, mert olyan görbe és idős, s arcán boldog mosoly suhan át, évek óta először nem beszélt hiá­ba, valaki figyelt rá. Minden cipő tiszta volt. Elválik tőlük, s felsóhajt: — De jók is ezek a mai gyerekek, csak tudni kell bán­ni velük. Árvái Magdolna ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap) Főzi és roppantja Megfőzi, összeroppantja s pelyhesíti a CÁT feldolgozó üze­mének olasz gyártmányú gépsora a szemes takarmányokat, így a hizlalás során lényegesen jobban hasznosítják az ál­latok a takarmányt. A pelyhesített termékek a különböző tápokban a háztáji gazdaságokba is eljutnak (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Itthon maradt a kupa Sajátos kérdésekre válaszolnak Mezőgazdasági szakértők Érteni kell őket Ezek a mai gyerekek

Next

/
Oldalképek
Tartalom