Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-11 / 111. szám
1988. MÁJUS 11., SZERDA 5 Múzeumpedagógiai konferencia Aszódon Hajdanvolt hétköznapokat idéz Egész napos múzeumpedagógiai konferenciát tartanak ma Aszódon. Erre a rendezvényre az adott alkalmat, hogy harmincesztendős a helybeli Petőfi Múzeum, amelynek igen jó a kapcsolata a környékbeli iskolákkal. A konferencián nemcsak Pest megyei, országos, hanem a külföldi gyakorlatról is áttekintést adnak a szakmai beszámolók. Az egyik előadó T. Lovas Márta, a Magyar Nemzeti Múzeum közművelődési osztályvezetője. Elsők között kezdte el a múzeumpedagógiai foglalkozásokat tizenkét esztendővel ezelőtt. Nem véletlen hát, hogy őt kérdeztük. — Nincs könnyű dolga a kiállításrendezőnek az anyag válogatásakor, hiszen a lényeget, a mondanivalót a közönség minden rétege számára érthető módon kell közvetíteni. Nehezíti-e a múzeumpedagógus feladatát, hogy gyerekek figyelmét kell megragadnia? — Igen. A felnőtteknek egy- egy kiállítás megtekintése csupán szabadidős program, míg a gyerekeknek az első találkozás élménye egy életre meghatározó lehet. Á múzeumpedagógus semmiképpen sem veszi át az iskola szerepét; arra törekszik, hogy játékos formában bővítse az ott megszerzett ismereteket. Nemcsak a különböző történelmi korok tárgyi világát mutatjuk be, hanem a korabeli hétköznapok és ünnepek idézésével utalunk az életmódkuitúrá- ra, próbáljuk megmozgatni a diákok fantáziáját, Ezért alakítottuk ki azt a foglalkoztatási formát, amely mindig manuális tevékenységgel kapcsolódik össze. Szerencsénkre a múzeum a legkülönfélébb történelmi korok anyagaival rendelkezik. Így például meg tudjuk mutatni, milyen környezetben éltek őseink a honfoglalás korában, mik voltak akkor a szokások és milyenek például Mátyás király idején. Segédanyagot is készítettünk — jobb híján feladatlapnak, „gyerekvezetőnek” neveztük el. Ezzel végigjárja a kiállítási egységet és azután kitölti. — A történelmi játszóházakba — magam is tapasztaltam — mindig rengetegen jönnek el. Valóban egyenletes az érdeklődés? — Én sem észlelek lanyhulást, sok iskolával már rendszeressé vált a kapcsolatunk. Több olyan tanár hozza hozzánk a diákokat, aki már eleve kéri a feladatlapokat. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy könnyen elérhető, központi helyen vagyunk. — Melyek a múzeumpedagógia lehetőségei most? — Bármennyire is kevés a pénz, kiállításokat mindig rendeznek. Más és más nemzedék nő fel, akiket ugyanúgy tanítani kell. Ez tehát nem annyira anyagi kérdés, hanem inkább személyi. A múzeumok hármas funkciója — gyűjtés, őrzés, tudományos feldolgozás — nem változott. Azonban ezt a közvetítési tevékenységet másként látja el a múzeumi népművelő, aki ugyan nem ismeri olyan mélységben az adott kort, mint a kutató, de annál jobban a gyerekeket, a tananyagot. Helyes az az irányzat, amely nemcsak a kutató munkáját tartja tehát fontosnak, hiszen ők ketten kiegészítik egymást. Akkor jól felkészült a múzeumpedagógus, akkor jó a feladatlap, ha azt együtt állítják össze. — Hogyan látja a múzeum- pedagógiai munkát Pest megyében? — Előadásom témája a szabadidős és a hétvégi családi program. Nagyon fontosnak érzem ugyanis, hogy a múzeumlátogatás gyereknek és szülőnek közös élménye legyen. Főleg a szombati játszóházakra gondolok. A múzeumpedagógiai foglalkozások Mátyás korabeli tánclépéseket mutatja a táncmester az ösz- sze gyűlt gyerekseregnek forgalom; itt a látványoság is cél. Rengeteg iskolás fordul meg a műemlékegyüttesben. Az épület hangulatához illő zenével ugyancsak megismerkedhetnek a gyerekek, miközben a régi kézműves mesterségek bemutatóin maguk is kipróbálhatják ügyességüket. Ezáltal közelebb kerülnek az anyaghoz, a tárgyhoz, az egykori szerszámokhoz. Ahol várjuk tőlük az aktivitást, ott mindig megragadóbb az élmény. — Tapasztalatai szerint milyen gyakran rendeznek vidéken múzeumpedagógiai konferenciát? — A központi múzeumigazgatóság, illetve a Művelődési Minisztérium minden esztendőben szervez ilyen tanácskozásokat, de nem emlékszem — igen ritka —, hogy egy megye vállalkozna erre. Pedig ennek előnye is van; kisebb körben gyűlnek ösz- sze a résztvevők, a téma földrajzilag is koncentrált; mélyebben lehet elemezni, .lobban előtérbe kerülhetnek a helyi sajátosságok, amelyek egy országos megbeszélésen, elsikkadnak. Számomra bizonyos, hogy nagyon érdekes lesz ez a nap — már csak a hely miatt is. Nem régi múzeumról van szó. Település- történeti gyűjteményből alakult ki, s olyan energiával dolgozik, hogy az igazán elismerésre méltó. Példának is tekinthető; a jó értelemben vett lokálpatriotizmusra, az összefogásra, a hellyel való kapcsolattartásra, a nyitottságra. Vennes Aranka A múzeumi foglalkozáson készített álarc akkor sikerült, ha valakin felpróbálhattuk (Vimola Károly felvételei) jó megvalósítását lehet tapasztalni Tápiószelén a Blas- k ovi eh Múzeumban, Vácon szintén rendeztünk néhány történeti játszóházat, s <Sö- difnöré' is \l8rt két munkatársam. Amit Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Káldy Máriáék tesznek — csodálatos. A nagy tömegeket vonzó vasárnapi rendezvények nem a látványt kínálják. A gyermekműhelyekben a hajdani nép életét, hétköznapjait próbálják megeleveníteni, s ezáltal bennük a népi hagyományok tiszteletét, a nemzeti tudatot erősíteni — ugyanerre törekszünk mi is. Viseg- rádon már más a helyzet, mert nagyon nagy az idegenMár csak néhány álmatlan éjszaka Tudás és szerencse is kell Szünet van. Az osztálytermet vidám zsivaj tölti be. Az arcvonásokat a mosoly és az éppen előadott történet átélése rendezi át. Ma még. Ügy tűnik, egy gondtalan középiskolai osztályba csöppentünk. De ez csak a felszín. A levegőben furcsa feszültség vibrál. Ezekkel a gyerekekkel ilxjen még nem fordult elő. írtak már dolgozatot, kihívták már őket felelni átbulizott éjszakák után, de ez valami más. ők is érzik. Igaz, a nevetésük még a régi, de minden gondolatukat, cselekedetüket meghatározza egy fontos lépés közelsége. Érettségizők. Már csak négy álmatlan éjszaka és megkezdődik kivonulásuk a biztonságot adó gimnázium falai közül. Néhány nap, s őket is ott emlegetik a szárnyaikat bontogatok közt. De addig még nagy munka vár rájuk. Felkészülni, hogy megfeleljenek, hogy az érettek közé soroltassanak. Negatív varázsszó Az elmúlt négy esztendő talán legkeményebb pillanatai várnak a ráckevei Ady Endre Gimnázium 4. A osztályának tanulóira is. Szombaton még könnyeket csalhat a szemekbe a Gaudeamus igitur, de hétfőn már újra — és mégis másként tekintenek egymásra az iskolapadokból, s néhány órára elfelejtik az együtt eltöltött szép vagy kellemetlen napokat, S hogy a magyar írásbeli után se kelljen unatkozniuk, másnap már a matematikai feladatlapot töltik, szerdán és csütörtökön idegen nyelvi tudásukról adnak számot, pénteken pedig a fakultatív tantárgyakból bizonyítanak. A program sűrű, nehéz á hosszú esztendők alatt begyűjtött tudásanyag előka- parása — sokaknak a mélyből —, de a feladat nemes, s az eredmény egy kis könyvecske lesz majd, amely bizonyítja, nem hiába „koptatták" a padokat a sorsfordulójukhoz érkezett diákok. Az egyik, az élménybeszámolóba belemerült lánytársasághoz verődöm, s elejtem a varázsszót; érettségi. A kis csoport — Pálfi Éva, Rierpe Mariann, Vígh Ildikó, Ágoston Tünde, Horváth Ildikó, Marton Zita és Novák Éva — megrémül a szó hallatán, s arcukra ül ki igazán a kétségbeesés, vagy inkább tanácstalanság, amikor a felkészülésről érdeklődöm. Rázós tantárgyak — Lelkileg már úgy, ahogy felkészültünk, de a tanulásra nem sok idő marad, mert még mindig felelünk. Sokan vagyunk, akik még javítani akarnak a jegyeken — mondják egymás szavába vágva. Aztán megtudom tőlük, ők nem tanulnak tovább. Legalábbis nem egyetemeken vagy főiskolákon. Van köztük, aki kozmetikus szeretne lenni; van, aki a tanácsnál vállal munkát vagy vámellenőrként, illetve kereskedőként képzeli el az életét. Ám az érettségi számukra is nagyon fontos, hiszen mint mondják: — Ez egy olyan alap, amely nélkül ma már alig lehet létezni. És még az is előfordulhat, hogy később kedvet kapunk, s jelentkezünk valamelyik főiskolára. Az esélyekről, pontosabban Még az utolsó órákon sem hagynak békén (Csécsei Zoltán felvétele) Rádiófigyelői ÉRTÉKMEGŐRZŐ. Nem sokkal a századforduló után, 1906-ban Herman Ottó kezdeményezésére rendeletbe foglalták, hogy minden év májusának egyik napját a madarak és a fák szeretetének szentelik. Ünnepként tartották ezt nyilván főleg az iskolákban. Osztályonként közös kirándulásokat szerveztek közeli és távolabbi tájakra, s erdők mélyén, tiszta vizű patakok mellett tanulták meg még jobban tisztelni és megbecsülni az élő természetet. Mielőtt útra kerekedtek volna, az önképzőköri foglalkozásokon szorgalmas munka folyt. Ki-ki képzelete és kézügyessége szerint etetőkuckókat mesterkedett össze és ezt vitte ajándékként a fák közt lakóknak, az énekesmadaraknak. Ami azt illeti, a tanítás szempontjából sem veszett kárba az az egy nap, hiszen a tanulóknak élményekben eleven természetrajzi oktatásban volt részük. Még az ötvenes évek derekán is élt ez a szép hagyomány, ám a hatvanas években — mint ahogy a rádió műsorából megtudhattuk — az „oktatáscentrikus szemlélet” áldozata lett, időtékozlás címén. Most nem kívánok szót vesztegetni arra, hogy vajon milyen szemléletből fakadt ez a nézet, a csodálkozásnál a döbbenet nagyobb bennem. Mint ahogy ez késztette — gondolom — Szél Júliát, hogy a rádióban egy riport keretében rendezzen házi ünnepséget mindazok számára, akik a fákat és a madarakat természetes élettársnak tekintik. Háziasszonyi minőségében Leányfalun, Móricz Zsigmond négy hektáros kertjében fogadott benünket, hallgatókat a Kertészeti Egyetem egyik professzorának és két adjunktusának társaságában. Mint kiderült, a kert lépten-nyo- mon a pusztulás képét mutatja. Az öreg diófát, melyet az író annyira szeretett, húsz éve nem látta már kertész szeme. Az egykor oly szép almásültetvény is roskatag állapotban van. A valaha királyi koronáját délcegen viselő íaóriás korhadozó ágakkal meredezik az égnek. A család rájött, hogy mekkora érték mehet veszendőbe az idők folyamán, és ezért az egyetemhez fordult segítségért. Ennyi idő után persze csak nagy üggyel-bajjal lehet a megromlott állapotokon va- lamit is segíteni. Ügy döntöttek a szakemberek, hogy a Tiszaháti'ól hozott — Móricz szívének kedves növényzettel — újítják fel az egészet, a régieket pedig, bár az utolsó órában, de megpróbálják megmenteni. A riport a továbbiakban azt vette számba, hogy milyen nagy szerepet játszik az emberek életében a kiskert, a hétvégi telek, a lakótelepi park. Sajnos, az utóbbi kínzóan mellbevágó példája annak, hogy az a bizonyos „oktatáscentrikus szemlélet” hogyan gyűjti többi áldozatait. Egyes lakótelepi parkok vandál pusztítás nyomait mutatják. A cseperedő fák ágai megtizedelve, a gondosan elvetett és ápolt pázsit a labdát kergető gyermekek nyomában széttaposva, és szemét úton- útfélen. CSOMAGOLÁSTECHNIKA. Ha van gyenge pontja kereskedelmünknek, az legfőképpen a csomagolás elhanyagoltsága. Nem tudjuk még a világszínvonalat megütő áruinkat sem divatosan felöltöztetni, és ez nemcsak a hazai vevő vásárlási kedvét szegi, hanem még inkább a külföldiét. Az elhangzott — körültekintően összeállított — rádióműsorban elmondta például a Helia kozmetikai vállalat egyik vezetője, hogy van olyan készítményük, melyet egyszerűen azért nem tudnak forgalomba hozni, mert nincs hozzá megfelelő méretű tégely, pedig óriási a kereslet. A csomagolóanyagkészítők években gondolkodnak minden egyes megrendelés esetén, ami könnyen azzal jár, hogy az egész termék a termelő nyakán marad. Nem is beszélve arról, hogy teljesen „elúszik” az előzetesen befektetett reklámköltség és minden egyéb, amit az előállításba eleve beleöltek. Megpróbálnak egyes üzemek nagy üggyel-bajjal önkiszolgáló módon magukon segíteni, de hát ez néhány kivételes esettől eltekintve nem járható út. Szombathelyi Ervin a vizsgákra való felkészültségükről a vélemények eltérőek. Szinte mindegyik más tantárgytól fél. Első helyen természetesen a matek áll, de úgy tűnik, nemcsak a trigonometria vívta ki az ellenszenvüket. Most még nevetgélve újságolják: arra a szintre már eljutottak, hogy tervbe vették a tanulást. De egyelőre ők még többet „élnek”, mint felvételiző társaik. Megítélésük szerint ez így rendben is van, hiszen közülük senki sem törekszik a tudomány világában mérföldkövet jelentő produktum megalkotására. Végül egy „humoros” mondattal búcsúznak: — Tanulni minél később, annál jobb; de jobb későn, mint soha. A negyedik A-ból persze nem mindenki osztja ezt a nézetet. Közéjük tartozik Balogh László és Tézli Károly is, akik jogászként, illetve erdőmérnökként szeretnének dolgozni. Ehhez persze a legelső feladat egy jó felvételi vizsga. — Mi nem is érezzük igazán az érettségi közelségét — mondják —, számunkra fontosabb a felvételi eredménye. Hogy mikor tanulunk? Azt mondták nekünk, hogy hosszú az éjszaka, ki lehet használni. Hát ehhez tartjuk magunkat, no meg az előkészítő szintén sokait jelent. Ami megnehezíti a dolgunkat: még most is készülni kell az órákra. s emiatt kevesebbet foglalkozhatunk a számunkra fontosabb tárgyakkal. A fogósabb témák említésére megszeppennek egy kicsit, aztán Balogh László válaszol: — Annak ellenére, hogy a magyar számomra felvételi tárgy, okozhat meglepetéseket. A tananyag olyan nagy, hogy szerintem képtelenség részletesen elmélyülni benne. Így aztán a szerencse is a segítségünkre lehet. Addig pedig akarat kell, no meg egy strapabíró hátsórész ... S ha ne adj’ isten, nem sikerülne a felvételi? Hát erre még nem gondoltak. Legfeljebb egy esztendőt ledolgoznak valahol a válaszolt hivatás közelében, s aztán újra nekirugaszkodnak. Sokadik megméretés Ami a diákoknak első, az a pedagógusoknak sokadik vizsga, megméretése annak, milyen munkát végeztek. Az ő szemüvegükön keresztül más ez a világ. Erről tanúskodnak Csömöri László igazgató és dr. Novák Jenő igazgatóhelyettes, a 4. A osztályfőnökének szavai. Véleményük szerint a tananyag az utóbbi esztendőkben nem sokat módosult. Most talán könnyebbség, hogy a korábban kötelező érettségi tárgyak egy része választható. A legnagyobb előrelépést — úgy hiszik — a központi írásbeli dolgozatok jelentik, ám aki ilyenre nem vállalkozik, azaz nem tanul tovább, annak is adnak valamit a „mezítlábas” gimnáziumi érettségi mellé: a postaforgalmi ismeretek, a gépírás és a műszaki rajz — jövőre pedig a számítástechnika — megkönnyíti a munkába állók elhelyezkedését, amire manapság igazán nagy szükség van. A gimnázium vezetőinek megítélése alapján a náluk most érettségiző nyolcvan diák ugyan mégnem érzi a társadalmi feszültségeket, de közülük azok, akik nem ülnek egyelőre iskolapadba, néhány hét múlva már közvetlen élményeket szerezhetnek ezekről is. Bánsági György Felajánljuk üllőn, a Dóra majorban levő, 36 ha akácerd ő-telepí tésiinket köztes művelésre A terület művelésére magánosok és vállalatok igényét is várjuk. A köztes művelés kisebb terület igénybevételét is lehetővé teszi.' A bérlő feladata a telepítés gyommentesen tartása, amelynek fejében a területet bérmentesen használhatja. Érdeklődni lehet: Üllő, Dóra major. 2225. Telefon: 27. Telex: 22-3002.
