Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

1988. ÁPRILIS 23., SZOMBAT 5 Pártértekezlet előtt Folytatni kell a reformokat Amint arról folyamatosan tudósítottunk, az alapszerveze­tekben, városi testületekben megvitatták az országos pártér­tekezletre készített állásfoglalás-tervezetet. Ezúttal a sziget- szentmiklósi városi pártbizottság üléséről és a Pest Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat alapszervezetének vitá­ján elhangzottakról tudósítunk. Nyitottságot és nyilvánosságot A szigetszentmiklósi városi pártbizottság ülésén — ame­lyen részt vett Duschek La- josné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke — a hozzászó­lásokból kitűnt, hogy a szi­getszentmiklósi, illetve a vá­ros vonzáskörzetébe tartozó pártalapszerVezetek tagjai összességében jónak ítélik a Központi Bizottság állásfogla­lás-tervezetét, az abban meg­fogalmazott gondolatokat — ám kifogásolják a sok óhaj­szerű megfogalmazást, kevés­nek tartják a konkrétan meg­határozott feladatokat. A jelenlegi gondjainkért, problémáinkért az irányító szervezetek a felelősek, ezért szükséges, hogy ezt az állás- foglalásban egyértelműen ír­ják le. Ne mossák el a fele­lősség kérdését királyi többes­sel vagy aprónak tűnő, de a személyes felelősséget tompító szócskákkal, ahogy azt a ter­vezet bevezetőjében tették — fogalmazta meg az egyik hoz­zászóló. Sokan a válságról, a válság­jelenségekről fejtették ki vé­leményüket. Mint mondták, nem árról kell vitatkoznunk, hogy milyen helyzetben va­gyunk, hanem arról, hogy a kialakult helyzet milyen okok­ra vezethető vissza. A hozzá­szólások többségéből az derült ki, hogy a párt tagsága vál­ság alatt a vezetőkbe vetett hit megrendülését, egyfajta bizalmiválságot ért. Ennek egyik okaként például azt a távolságot nevezték meg, ame­lyet vezetőink protokoll-láto- gatásai nem tudnak áthidalni. A vitában résztvevők bírál­ták a nyilvánosság, a tájékoz­tatás hiányosságait is. Többen tették szóvá, hogy a párt úgy vár bizonyos kérdésekben ál­lásfoglalást tőlük, hogy az előzményekről nincsenek in­formációik. Nem tudják, mi az ellenzék és az úgynevezett másképpen gondolkodók állás­pontja, mi történt például a Jurta Színházban, vagy mit követtek el azok, akiket a kö­zelmúltban kizártak a párt­ból? Nyíltság, nyilvánosság nél­kül nem lehet fordulatra szá­mítani, hiszen az embereknek tisztában kell lenniük azzal, amivel vitatkoznak, ellenkező esetben könnyen manipulálha- tókká válnak, őszinteség nél­kül pedig nem lehet helyreál­lítani a bizalmat, fejtették ki e témáról többen véleményü­ket, hozzátéve: a nagy vára­kozásra való tekintettel szük­séges, hogy az országos párt­értekezlet a legszélesebb nyil­vánosság előtt végezze majd a munkáját, hiszen ha a párt ve­zető szerepre tart igényt a társadalomban, s úgy fogja fel, hogy ez a szerep a nép szolgálatát jelenti, akkor az a nyilvánosságot is feltételezi. A Központi Bizottság által vitára bocsátott állásfoglalás­tervezet felett rendezett esz­mecserében a szigetszent­miklósi városi pártbizottság jelenlegi gondjaink egyik fő okaként az ellenőrzés elmu­lasztását jelölte meg. Ez a kérdés szinte teljes mértékben kimaradt a Központi Bizott­ság anyagából, ezért annak pótlását osakúgy, mint az egy­értelmű, világos, programadó állásfoglalást, a nyitottság, nyilvánosság és őszinteség nö­velését, a politikai intézmény- rendszer korszerűsítését, az egyéni és testületi felelősség kérdésének megítélését és a párt megújulását egyaránt szükségesnek tartják. P. Zs. Az eredményesség legyen a mérce — Az országos pártértekez­let állásfoglalásának tervezete jól tükrözi a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és az egész párttagság előtt álló feladato­kat, de véleményem szerint túl általános a megfogalmazás — mondta Jáksó György, a Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kom­munistáinak alapszervezeti taggyűlésén. — Korábban is találkoztunk olyan felszólalá­sokkal — folytatta —, hogy: vessék össze, növekedjék, szükség van rá, terjedjen ki... Konkrét módszerekre, konkrét feladatokra, s ami a legfonto­sabb, a felelősök megjelölésé­re van szükség. Az intézkedé­si terv határidő és felelősök nélkül nem éri el a célját. A felelősök pedig számoljanak be, hogy miként látták el a rájuk bízott feladatot. Majd minden hozzászólás­ban megfogalmazódott a fele­lősség kérdése ezen a taggyű­lésen. Fenyvesi Csíki Éva el­mondta, hogy a hibás dönté­sek meghozatalában szerepe volt az MSZMP Központi Bi­zottságának s a kormánynak is, de úgy tűnik, arról megfe­ledkeztek, hogy ezek a szerve­zetek emberekből álínak. S ez alapján tette fel a kérdést: ők hogyan vállalják a felelőssé­get? Hasonló véleménynek adott hangot az a felszólaló, aki egyetértett a határozattervezet azon pontjával, amely a párt-, állami és társadalmi szervek vezető testületéiben az átfedés csökkentését szorgalmazza. Mint mondta, ellenkező eset­ben elmosódik a felelősség, bár ezt az egyszerű dolgozó emberek nemigen értik. A műhelyben, a hivatalban min­denkinek megvan a maga kö­telessége, s ezért vállalnia kell a felelősséget. A kölcsönös képviseletek szétválasztása mellett szállt síkra az a párttag is, aki arról beszélt, hogy aki min­denkit képviselni akar, az valójában senkit sem képvi­sel. Szólt arról is, hogy o szakszervezetnek harcosabban kellene kiállnia a dolgozók ■»i er A fotoemulziók készítésének el­ríHllftQ ITSPrA? sö fázisa az ezüstnitrát pontos I VlIlvO Ilid VO. kimérése, ugyanis ez határozza meg a fotóanyagok fényérzékenységét. Fz a művelet még vi­lágosban történik, de ezt követően csak speciális vi­lágítás mellett folytathatják a film és a fotópapír gyártását. (Vimola Károly felvétele) érdekei mellett. Egy másik felszólaló szerint erre azért van szükség, mert a gazdasági és a politikai munka jól fel­készült szakembereket köve­tel, s a reform továbbvitelé­hez ez elengedhetetlen. Ezért is értettek egyet a résztvevők a tervezetnek azon célkitűzé­sével, mely szerint a vezetők megítélésének fő mércéje munkájuk eredményessége le­gyen, s mint dr. Horváth Jenő mondta, ne érvényesül­jön a „kádermegmaradás” el­ve, vagyis, azt a vezetőt, aki csődöt mondott egyik helyen, ne helyezzék máshová hasonló beosztásba. Bár ezt el lehetne kerülni, ha a tagság véleményét még bizonyos döntések meghozata­la előtt kikérnék. Az utóbbi időben azonban a párt vezető szervei eltávolodtak a tagság­tól, ezt az egyik felszólaló úgy fogalmazta meg, hogy megsza­kadt a párt és a tömegek kap­csolata. Véleménye szerint már egy-egy kérdés megvitatása során meg kellene hallgatni a tagságot, s csak azok figye­lembevételével szabadna dön­tést hozni: Különböző tömeg­kommunikációs eszközök ré­vén tudjuk meg, hogy vita fo­lyik a párt intézményrendsze­rének megváltoztatásáról. De azt a tagok nem tudják — pedig ők alkotják a pártot —, hogy végül is kik vitáznak és miről. Gyakran hétköznapi kérdésekben tájékozatlanok a kommunisták, s a propagan­disták is sokszor csak a napi sajtóban megjelenő informáci­ókra támaszkodhatnak. Pedig ma az emberek gyakran tesz­nek fel kérdéseket, s erre azok sem tudnak választ adni, akik­nek ez dolguk lenne. Az elhangzott javaslatokon és hozzászólásokon érződött a segíteni akarás, s ezt fogal­mazta meg Hárs István, az MSZMP KB tagja, a Magyar Rádió elnöke is. Elmondta, hogy a véleményeket továb­bítja a Központi Bizottsághoz, hiszen a programot a tagság­gal közösen kell kialakítani. A változtatás tényét nagyon komolyan gondolja a párt, s jól tudják, hogy elkésett ön­kritikából nem lehet megélni. F. A. M. N emhogy hegy, de még egy jóravaló dombocska sincs ezen a tenyérárok-homokvi- déken, de hát a nép már így nevezi a Ceglédbercel-Cserő alatti területet: öregszőlő he­gye. Észak felől déli irányba iramodnak a kordonsorok, ha­talmas tábla ez a szőlő, van vagy ötvenhat hektár. Nem én találtam el a számot — La­kos Lászlóné, az egyik szor­gos munkás mondta. — A Ceglédi Állami Tan­gazdaságé a szőlő, én csak olyasféle bérlő vagyok. Nyolc­ezer négyzetmétert bírok az urammal, tavasztól őszig majd’ mindennap kinn vagyunk. Nyugdíjat hoz a postás, hát ráérünk dolgozni. — Messziről járnak a sző­lőbe? — Nézze csak, ott a falu alatt van a házunk, innen valami két kilométerre. Ke­rékpárral jövök-megyek, fer­tályára alatt megjárom az utat. — Család? — Cegléden laknak a fia- mék. Három unokám is van, bizony. Tizennégy, tizenegy és ötesztendősek. Alig várják A HÉT HÍRE GÉPTELENSÉG G A Fogyasztók Országos Tanácsa elnöksége a bizományi és használtcikk-kereskedelem helyzetét tekintette át. G Mezőszilason Németh László Baráti Kör alakult. G Budapesten rendezték meg az I. ipari vízgazdálkodási szemináriumot. G Kiállítás nyílt Esztergomban a királyi palota feltárásáról és helyre- állításáról. G A hét híre az is, hogy Seregélyesen zajlott le a mezőgazdaságigép-szerelő tanulók orszá­gos verspnve. Dobozos körömolló Diáktalálmány Kedves mosolyú, szerény fiatalember kopogtatott be a szerkesztőségbe. Vácról jött a Lötvy Sándor Ipari Technikumból, ahol har­madéves. Beszélgetésünk első per­ceiben mindketten zavar­ban voltunk. Én tájékozat­lan lévén nehezen jöttem rá, hogy miféle vetélkedőn lett harmadik, ő azon csodál­kozott, hogy az újságíró miért nem tud e nemes dologról, holott a feltaláló tv-ben is szerepelt. Nos, nem húzom az időt! Az történt, hogy Kávai Zoltán jelentkezett a Ter­vezzünk tárgyakat címmel meghirdetett pályázatra, amit a Magyar Televízió művelődési osztálya és a Magyar Gazdasági Kamara Ipari Formatervező Köz­pontja patronált. A fiatalembernek régi elhatározása volt, hogy a körömolló végére tartót kellene szerelni, hogy a le­hulló szaru ne pattogjon szanaszét. Eredeti ötlet, mert valóban bosszúságot okoz a szőnyegbe ragadt, asztalra pattant, eltűnt, majd a legváratlanabb pil­lanatban előkerülő szúró körömdarabka. A harmadikos diák sokat töprengett. Előbb mindkét vágóélre szimmetrikus do­bozkát szerkesztett, de ez nem felelt meg, mert nehéz volt üríteni, s vágás köz­ben a fele kipattogott. Vé­gül több megoldás közül a lehető legjobbat hagyta meg, az olló egyik ága vi­szi magával a fedelet, a másik a dobozt. A vágás pillanatában zár a tető a kelepcébe került szaruda­rab felett. Kipróbáltam, va­lóban jól' használható. A papírdobozka azonban ha­mar tönkremegy. — Hogyan tovább? — kérdeztem a feltalálót. — Sorozatgyártás esetén természetesen műanyagból kellene készíteni a do­bozt, s rápattintással rögzí­teni az olló hegyén. A kö­römvágás befejezése után könnyen üríthető és bárhol eltehető, hiszen az egész körülbelül 2,5-ször 1,5 cen­timéter. A műanyag rugal­mas, nem törékeny, a papír csak modell. A Magyar Gazdasági Ka­mara közölte Kávai Zol­tánnal, hogy díjnyertes. Ta­lálmányával a korcsoport­jában a harmadik lett. Ezer forintot kapott, de az er­kölcsi sikert természetesen többre tartja. A kérése az, hogy az esetleges gyártó, aki fantáziát talál az ötlet­ben, jelentkezzen nála Vá­cott a Damjanich utca 21- ben. V. M. íratlan történelmünk mesz- szi évezredeiben már ott az első eszköz, amely érdemes (működési elvét tekintve min­denképpen) a gép elnevezés­re. Vadászógép ez, azaz egy­szerűbben és igazabban, csap­da. Készítői, ahogyan ma fo­galmaznánk, beprogramozták, magára hagyták, s amikor kellett, a gép működni kez­dett: megfogta, elejtette a vadat. Erdők, mezők, vizek világának első, gépelvű szer­kezete ez, hogy azután belát­hatatlan sorban kövesse a többi. S mégis, a jelenből visszatekintve, már-már me­seként hangzik az idézet. „Mezőgazdasági motorok a járgány, a szélmotor, a pet­róleummotor és a hőléggép, a lokomobil és a gazdasági lokomotiv." Százesztendős sin­csen még, mert 1896-ban kelt a citált szöveg. Múzeumok becses kincseivé váltak azok az eszközök, berendezések, amelyek az előbbiekben sze­repelnek. Furcsa módon azon­ban a működési elvekben sokkal kevesebb a forradal­mian új, mint az eszközkíná­latban, a megjelenési formá­ban. Ami azt mutatja, eleink nem nélkülözték, nem mellőz­ték a tudományos alapossá­got, amikor gépet, berende­zést szerkesztettek a földmű­velőknek. Tudományos alaposságban legtöbbször ma sincsen hiány. A baj a tudomány friss eredményeit, a műszaki ha­ladás újdonságait megtestesí­tő eszközök árával van; egyre drágábbak. Egyre nagyobb mennyiségű gabonát, húst kell tehát eladniuk a terme­lőknek ahhoz, hogy egy-egy, szükséges gépet megvegyenek. Hizlalja a gondokat a forrá­sok szűkülése is. Ma a me­gyében a mezőgazdasági üze­mek nem költenek, nem tud­nak többet költeni beruházá­sokra, mint a nyolcvanas évek elején! Ami, ismerve a pénzromlás mértékét, elgon­dolkoztató folyamat, hiszen kézenfekvő, nem következmé­nyek nélküli. Olyannyira nem az, hogy több területen már napjainkban mutatkoznak az erőteljes figyelmeztetést ma­gukban hordó tények, mint amilyen például a megyében a magajáró betakarító gépek számának csökkenése, része­sedésük visszaesése a teljes gépállomány nyújtotta telje­sítményből. Annak idején, amikor meg­kezdődött a gazdasági gépkí­sérleti állomásoknak a meg­szervezése — az első 1869-ben alakult meg Magyar-Óváron —, már jelentősek a hagyo­mányai a gépi munkának a hazai mezőgazdaságban. Az 1800-as évek elején ugyanis — haladó gondolkodású birto­kosok a kezdeményezők — növekvő mennyiségben kerül­tek be az országba az Ang­liától vásárolt mezőgazdasági gépek. Közöttük nemcsak a legnehezebb munkát, a gabo­nabetakarítást megkönnyítők, hanem például kapáló, gyom­irtó berendezések is! Fura el­bizakodottságra vallana te­hát — és erre bizony mutat­nak tapasztalatok —, ha a hazai mezőgazdaság géphasz­nálatát úgy fognánk fel, mint valami előzmények nélkül való dolgot, ami csakis a leg­utóbbi évtizedekhez köthető, kötendő. Egymilliárd forint felett van ma az az összeg, ame­lyet egy év alatt a megye mező- és erdőgazdasági üze­mei gépekre, berendezésekre költenek. Azt mondhatnánk, tekintélyesnek látszó summa, de ne mondjuk. A teljes be­ruházási kiadásoknak a felét sem éri el. Nemzetközi ta­pasztalatok szerint a kívána­tos aránynak hatvan százalék felett kellene lennie... A mezőgazdasági üzemek közül egyre több kínlódik a gond­dal, pénze arra sem elég. hogy elhasználódott gépeit egyszerűen újakra cserélje. S hol van akkor a bővítés, a korszerűsítés, a legújabb technika megszerzése?! Nincsen tehát semmi meg­lepő a tényben, a megyében a traktoroknak a fele még 1980 előtt került le a gyártó­szalagról. Ezekhez azután tényleg kellenek a szerelők! És a főegységek, alkatrészek, munkaórák... bizony, többe kerül Így a leves, mint a hús. A megyében esztendőnként hatvan-hetven ifjú fejezi be, tanulmányait mezőgazdasági gépszerelőként, s tárt karok­kal várják őket a gazdasá­gokban. Ahogyan elöregedik a gépek és berendezések állo­mánya, úgy kell(ene) egyre több és képzettebb szerelő. Veszedelmes spirál! S azt, hogy mibe kerül ez a képte­len géptelenség, jól mutatja például a traktorok üzem­anyag-felhasználásának alaku­lása. Az egy műszakórára ve­tített fogyasztás a megyében egy kilogrammal több, mint volt 1984-ben. És tessék ezt beszorozni a teljesített mű­szakórák számával, négy és fél millióval...! Mészáros Ottó Megmozdult a szőlők hegye a hétvégeket, amikor kijön­nek a nagyihoz... — Aki, látom, nem tud meglenni munka nélkül. Mennyi a nyugdíja? — Háromezernégyszáz fo­rint. Ahogyan mondják: éhen- halni sok, jóllakni kevés. Ezért is vállaltuk bérbe a több mint egy hold szőlőt. Metsszük, kötözzük, zöldhaj­tást válogatunk majd, a szü­retig miénk a tábla. Meg a gépeké, mert azzal permete­zik a szőlőt, s kapálják a sor­közöket. A végelszámoláskor mindezeket a költségeket le­vonják tőlünk. — Marad is azért valami? — Hogyne. Megéri, különö­sen jó évjáratban. Tavaly nem volt sok termés, de előtte egy esztendővel igen. Hadd ne mondjak összeget, csak annyit: húsz-harminc hónapnyi nyugdíjat is „hoz” nekünk a vállalkozás. Helye van minden forintnak. Segít­jük a fiunk családját is, tud­ja, ahol három gyerek van... Manapság bizony nagy vállal­kozás három gyerek, ilyen árak mellett. — Honnan ment nyugdíjba? — A Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezettől kaptam obsitot. Ó, emlékszem még az elődökre: a Táncsics­ra, a Győzelemre. Ha hiszi, ha nem, Cegléden még Nagy Sztálin nevű téeszcsé is volt. Abból lett a Dózsa Népe, majd a Magyar—Szovjet Ba­rátság. Szóval, sok nyarat megértem a téeszmozgalom- ban. Emlékszem a közös ebédkiosztásra, a munkaegy­ségekre, ínséges időkre. Egy előnye azért volt: megszok­tam és megszerettem a mun­kát. — Most mi a munkája? F igyeljen ide, a vesszőket bújtatom a dróthoz s le­kötözöm. Mindenki ezt csi­nálja, aki itt, ezen a táblán bérlő. Negyvenhat család vál­lalt kisebb-nagyobb terüle­tet, van olyan ember is, aki három hektárt bérel. Meg is volt a pénze, állítólag három- százezer forintot markolt föl tavalyelőtt. Nekünk elég ez a nyolcezer négyzetméter, Kép és szöveg: Besze Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom