Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1988. Április 9., szombat Csempéből szerény a választék még nem reklamáltak Eddig ;— Vajon az elmúlt évekhez viszonyítva alábbhagyott-e az építkezői kedv? — kérdezem Sallai Lászlónét, a Budapest Környéki Tüzép Vállalat ceglédi építőanyag-telepének vezetőjét. — Ügy látszik, nem hagyott alább az építkezői kedv. Hiszen míg 1987 március 31-én 12 millió 368 ezer forint bevételt könyvelhettünk el, addig az idén — a hasonló időszakban — 15 millió 568 ezer forint volt a forgalmunk. Ettől függetlenül az első negyedévben azokból az áruféleségekből, amelyek árát az áfán felül is emelték, keveset értékesítettünk. — Milyen mértékű volt az áremelés? — Tulajdonképpen többnyire csak az áfával emelkedtek az árak — s ezt a 25 százalékot majd az adóhatóság visszatéríti azoknak, akik építési engedéllyel bírnak. Természetesen mi anélkül, hogy valaki külön szólna, automatikusan áfás számlát állítunk ki. Sajnos, ezt a bizonyos ösz- szeget Budapesten a Petnehá- zi utcában lehet visszaigényelni. Szerencsére, eddig a számláinkkal nem volt gond. — Önök meg tudják mondani azt, hogy melyik termék esetében igényelheti vissza az áfát a vásárló? — A nálunk.kapható termékek esetében igen. Bár az igazsághoz tartozik, hogy nem adtak ki ilyen listát. Egyébként ezen belül is akadnak olyan áruk, amelyeket az adóhatóság luxuscikknek minősített. — Minden esztendőben vannak hiánycikkek. Ha valaki betér a telepre, mi az, amit jelenleg nem kap? — Hát a cserép, az örök gond. Bár behoztuk a hazai alpesi betoncserepeket, ennek ellenére még mindig rettentően keresik az égetett fajtákat. Sajnos a békéscsabai és a bátaszéki gyár nem tud eleget szállítani számunkra. Ugyan kínáltunk jugoszláv tetőcserepet, de a magas ára miatt nem mindenki képes megvásárolni. — A vasbeton gerendákból és áthidalókból is minimális a készletünk. Csempéből és mettlachiból képletesen szólva egy lakóházhoz szükséges mennyiséget nehezen szednénk össze. Mindenesetre nagyon szerény a választék. Legalábbis a múlt tavaszhoz viszonyítva. Romhányból és Hódmezővásárhelyről a megrendeléseinknek csupán töredékét kaptuk. — Mennyi ideig kell várni a vevőnek, aki... ? — A betoncserepekből körülbelül egy hónapos, az égetett cserepekből két-három hónapos határidővel vállaljuk a megrendelés teljesítését. A többi terméknél is hasonló időpontokkal biztatjuk a vásárlóinkat. Egyébként a kőzetgyapot termékeinket szintén hiányolják az építkezők. Viszont ajtó, ablak minden méretben kapható nálunk. A téglaféleségekből azok is, amelyek megfelelnek az új hőtechnikai előírásoknak. A második negyedévben lesz termo- ton és toroton tégla is. — Faáru? — Az első negyedévben jó volt az ellátás, talán csak az állványfából kaptunk kevesebbet. Ügy néz ki, hogy április végén, május elején nagyobb mennyiség érkezik, egyebek mellett 7-8 méteres típusúból is. — Korábban nemegyszer hiánycikk volt a cement. — Szerencsére nagy készleteink vannak szovjet és román cementből, sőt hazai gyártmányt is tudunk ajánlani. Tehát nem érdemes Vácra menni. — Reklamáció? — A múlt évben az azbeszt tetőpalák minőségével volt gond. A hibás árukat a gyártó cég leselejtezte. Ebben az évben semmiféle kifogással nem fordultak még a vevők hozzánk. F. F. Ki kellene törni az ördögi körből Veszélyben a belső harmónia Ismerek embereket, akik látástól vakulásig dolgoznak, ha tehetnék, a naplementét is megakadályoznák, hogy még több idejük legyen a pénzkeresésre, akár úgy, hogy a fólia alatt fáradoznak, akár úgy, hogy a gyárban, esetleg a maszeknál vállalnak túlórát. Kell a pénz — mondják, ha valaki az egészséges életmódra, a gyerekek nevelésének fontosságára, netán a kultürá- lódásra. az önművelésre hívja fel a figyelmüket. Valóban kell a pénz, hiszen nehezebbé vált a megélhetés, minden forint kiadását mérlegelni kell, s már-már munkabírásunk utolsó tartalékát is a javak megszerzése végett a piacra kényszerülünk dobni, de hát egyáltalán nem biztos, hogy az értékek előteremtéséért folytatott mindennapi túlhajtott küzdelem minek a megszerzéséért folyik. Szerintem nem ítélhető el az a dolgozó, aki minden szabad idejet a saját háza felépítésére fordítja, mert nincs rendben lakása, esetleg házasodni készülő gyermeke feje fölé kell a fedél. Más a mérce és az ítélet azonban, ha valaki a hétvégi házára, nyaralójára áldozza minden percét, ezért fordít hátat a közösségnek, a barátságnak, ezért zárkózik be a saját maga által emelt kerítésének rácsai mögé. Tudom, hogy a hogyan éljünk témája helyett egyre gyakrabban hangzik fel a miből éljünk kérdése, és emellett eltörpül az értelmes, tartalmas élet követelménye. Ha beszélgetés közben figyelmeztetünk valakit — legyen akár a legjobb barátunk is —, könnyen megkapjuk a visszautasító választ: kinek mi köze ahhoz, hogy mire költőm a pénzem s hogyan élek? Természetes, hogy alapvetően az egyénen múlik a jelenben és fog múlni a jövőben is miképpen, hogyan él, mire használja fel a megszerzett javait. Mert magánügy-e valakinek, hogy hétvégi házat épít? Feltétlenül. Magánügy-e, hogy kocsit vesz magának és gyerekének? Igen. Magánügy-e, hogy százezer forint vagy ennél is nagyobb értékű bundát vásárol a feleségének? Természetesen. Csak abban a pillanatban baj van a magánüggyel, az én házam az én váram szemlélettel, ha a felsorolt javak megszerzéséért lemondott az érintett személy a tanulásról, a közért való munkálkodásról, a közhasznú társadalmi tevékenységről. Volt idő, amikor hazánkban a közéletnek és a magánéletnek olyan egysége alakult ki, amely sok lemondást követelt. Aki emlékszik még a felszabadulást közvetlenül követő évekre, a hőskorra, tudja, láthatta, mennyire összeforrot- tak az emberek az újjáépítés emberfelettien nehéz munkájában, milyen sok tett bizonyította: akkoriban a közösség érdeke uralkodott minde- nekfelett, a legfőbb cél az volt, hogy újjáépüljön mindaz, ami nélkül nem élhetett sem az egyén, sem a közösség. De még a mostanában sokszor elítélt ötvenes évek is szolgáltattak példákat a közösségi élet kiteljesedésére, bármilyen rombolóak voltak is a baloldali túlzások. Fura dolog napjainkban a közélet és a magánélet érdekének az egyeztetése. A közérdek kívánja meg, hogy a Galga mentéről a gyárakba, üzemekbe eljáró, naponta ingázó munkások elvégezzék az otthoni munkát, hiszen a zöldség-gyümölcs ellátás változatlanul meglévő gond, és a második műszakban, a háztájiban dolgozó munkások, tsz- tagok termékeire a társadalomnak szüksége van. De szükség van az iparukat másodállásban gyakorló szakemberek szolgáltatásaira is: a kőművesekre, a festőkre, a villanyszerelőkre, akik az életünket teszik kényelmesebbé, ha úgy tetszik, hát komfortosabbá. És így nyúlik meg a munkaidő, ezért alszanak el a napi munkaidejüket megduplázok a tévé előtt, esetleg könyvvel a kezükben, ezért nem jut idő a gyerekekkel való foglalkozásra. Lemondjunk arról, hogy művelődjünk, szakmailag, politikailag fejlődjünk, hogy közügyeket intézzünk, hogy a köz érdekében munkát végezzünk? Ördögi kör, amiből pe- dik ki kellene szabadulni, ki kellene törni. De ehhez csak egyetlen recept ajánlható: elsősorban az egyéneknek önmaguknak önmagukban kell megteremteni a harmóniát, össze kell hangolniuk a vágyaikat a lehetőségekkel, egyéni érdekeiket családjuk, munkahelyük érdekeivel. És ez az egész ismét nem lehet magánügy. A közösség segítségére szükség van. enél- kül lehetetlen az egyéni és a társadalmi érdek összehangolása, a hiányolt, veszélybe került harmónia megteremtése. Fercsik Mihály Akkor ezt most lecserélem Húsz igazolt versenyzője van a helyőrségi művelődési központ — a Dél-Pest Megyei Afész által patronált — sakkszakosztályának. Hetente két alkalommal jönnek össze a sakkkör tagjai, rendszeresen rendeznek háziversenyeket, s ha lehetőség adódik, másokkal is szívesen összemérik tudásukat. Az érdeklődőket, elsősorban a fiatalokat, szívesen látják, látnák soraikban. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Sportakrobatika Harasó - mondja a koreográfus A sportakrobatika viszonylag új fejezetnek számít a testgyakorlás történetében. Cegléden a Vasutas kebelében egy szűk és lelkes réteg tölti el vele napjait, többen az utánpótlás nevelését vállalják, mások a nagy versenyeken jelentős eredményeket elért élvonalbeli versenyzőkkel készülnek a következő erőpróbákra. Amikor kedden este a Damjanich utcai csarnokban járok, épp a menő egységek gyakorolnak. Jegyzem a sikerlistát. A Kiszely—Boros duó a tavalyelőtti ifjúsági magyar bajnoki aranyérme mellé 1987-ben a felnőtt aranyat is elkönyvelhette, Czigony Béla és Stadler Zsolt páros juniorbajnokságot és rangos nemzetközi versenyt nyert a női hármas előtt — Farkas Erika, Vonnák Renáta, Tóth Vanda — nagy lehetőségek állnak, és a Tóth-testvérpár neve mellé is junior magyar bajnoki aranyat kell írjak. Váradi Lászlóval, a magyar utánpótlás válogatott és a ceglédi akrobaták edzőjével a sportág divatirányzatairól beszélgetünk. — Három fő stílust tartunk ma irányadónak — mondja az edző. — Az egyik a klasszikus balett. Ezt az iskolát a lengyelek képviselik és a szovjetek egy része. A másik a keleti stílus, ami főként a kínai színházra, tradícióra támaszkodik, bár mostanában a kínaiaknál is terjed a nyugati zene. A harmadik vezérfonal a bolgárok kezében van, ők ennek a sportágnak a profesz- szorai. A bolgárok gyakorlataira jellemző, hogy viszonylag kevés a balett, de annál több a folklórelem, és teli vannak temperamentummal. A bolgár stílus áll hozzánk a legközelebb. Váradi edző az egyik lányt figyelmezteti, „Renáta, a púpodat ültesd el, fiam”, aztán a plafonra mutat, alacsony a terem, a négyes már nem tud itt, a Damjanich utcában edzeni. Az idei programról any- nyit, hogy a csapat a decemberi világbajnokságra készül. Szeptember végén derül ki, hogy ki utazhat a ceglédiek közül Antwerpenbe. Jövőre viszont ifjúsági világbajnokság lesz, az itt edző fiatalok közül már akkorra jó néhá- nyan nagy „ászok” lehetnek. A gyakorlatokat nézve erre minden esélyük megvan, hiszen majd valamennyi egység bemutat olyan nehézségű elemet gyakorlatában, amit csak ők csinálnak így, ebben a formában Magyarországon. A bolgár kapcsolatnak többéves hagyománya van. Jelenleg egy jeles bolgár koreográfus, Daniela Hinkova foglalkozik a ceglédi akrobaták mozgásával, őrá igazán érvényes a fentebb említett temperamentum. Kezében stopper, háta megett magnó, „igen, ném”, hangzik hol elnézően, Minden iskolából futottak Felszabadulásunk tiszteletére ebben az évben is megrendezték a hagyományos fel- szabadulási váltó-futóversenyt. A négy csoportban ösz- szesen huszonhét csapat indult, s mivel egy-egy együttes tíz versenyzőből állt, 270 futó állt rajthoz, s teljesítette az összesen mintegy két kilométeres táv rá eső részét, a 200 métert. Városunk valamennyi általános és középiskolája képviseltette magát. Vidékről az abonyiak — mind A forgalomhoz igazodva Volános változások A Volánbusz 1988. április 11-től kezdve Cegléd helyi közlekedésében az alábbi módosításokat lépteti életbe. A 7243 „3” sz. vonal: Volánbusz-telep—Autóbuszállomás—Cipőgyári Vállalat—Állatkórház autóbuszvonalon: a 7. sz. járat munkanapokon az autóbusz-állomásról indul 13.50 órakor, és a Cipőgyári Vállalathoz 13.59 órakor érkezik. A 11. sz. járat, a 111., a 13., a 12. és a 14. sz. járat egyelőre nem közlekedik. A 10. sz. járat (az ipartelepről indul 16.00-kor munkanapokon) csak a Kossuth Ferenc u. megállóig közlekedik. A 7246 „6” sz. vonal: Volánbusz-telep—Várkonyi u.—Autóbusz-állomás—Ipartelep autóbuszvonalon a 2. sz. járat (az Ipartelepről indul 15.18-kor munkanapokon) csak az Autóbusz-állomásig közlekedik. A 7247 „7” sz. vonal: Autóbuszállomás—Vásár tér—Török I. u.—Molnár út—Szolnoki út— Autóbusz-állomás vonalat kellő igénybevétel hiánya miatt megszüntetik. a két iskola —, a ceglédber- celiek és a jászkarajenőiek indultak. Eredmények: Középiskolások, fiú: 1. Kossuth Gimnázium, 2. Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola, 3. Bem J. Szakmunkás- képző. Leány: 1. Kossuth Gimnázium, 2. Török J. Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola, 3. Bem J. Szakmunkásképző. Általános iskolások, fiú: 1. Mészáros iskola, 2. Abony, Gyulai iskola, 3. Ceglédbercel. Leány: 1. Mészáros iskola, 2. Mészáros iskola II., 3. Abony, Somogyi iskola. ★ 11 csapat vetélkedett — a CVSE-sporttelepen — a kispályás labdarúgótornán az Alkotmány Kupáért. A résztvevőket három csoportra osztották, s körmérkőzés után az első helyezettek jutottak be a döntőbe, ahol a találkozók kivétel nélkül nagy küzdelmet, kiegyenlített csatát hoztak. A döntő eredményei: Közgép—Bede 0-0 (7 méteres rúgásokban a Közgép nyert 2-1- re), Bede—Áfész 1-0, Közgép Áfész 2-0. A végeredmény: 1. Közgép, 2. Bede, 3. Afész. U. L. hol dühösebben. Aztán felemeli kezét, „kész vagy?”, kérdezi és már gyűri is szegény fiúpárosunkat. A magnóról a Kalinka csendül fel, a végén meg magyaros ritmusok. Daniela a fiúk előtt lejt, ugrik, kiált, ők meg kezdik tizedszer, huszadszor is a gyakorlatot. Aztán megint harsány „ném”, és kezdődik elölről az egész. Magyarázat félig bolgár, félig magyar nyelven, stopper, és megint a zene. Hátul a gyerekek dúdolnak: „Vakpali, vakpali mindent lát...” Danielát a sportkarrierjéről faggatom: — Bolgár bajnok voltam ritmikus sportgimnasztikában. Csapatban ifjúsági és felnőtt válogatottságig vittem, Meska Rabeva tanítványaként 1975- ben Európa-bajnok lettem. — Hogyan keveredett át a sportgimnasztikából az akrobatikába? — Véletlenül. Amikor befejeztem aktív versenyzői pályafutásomat, semmilyen sporttal sem óhajtottam foglalkozni, úgy gondoltam, majd a Kom- szomolban tevékenykedem. Ám a főnököm egy napon a CSZKA-nál azt mondta, most már akrobatikát kell tanítani a fiataloknak. Nemrégen, 1984-ben kezdtem el. — Milyen sikereket értek el tanítványai? — 1985 óta 12 aranyérem Európa-bajnokságokon és hat elsőség világbajnokságokon. Vegyes párosunk Világ Kupát is nyert. — Hogyan látja a magyarok nemzetközi lehetőségeit? — Vannak jó sportolók a magyaroknál, de vannak gyengébbek is. Itt, Cegléden a női és a férfi páros igen erős. A hármas is jó — lesz. A kicsik még nem sokat dolgoznak, sokáig gondolkodnak, de hát ez nehéz munka, hosszú évek gyakorlására van szükség. Mintha Magyarországon kevés lenne az idő a gyakorlatok kimunkálására. Aztán a feltételek is mások, mint Bulgáriában. Daniela a fizetéséről beszél, hogy bizony lehetne több is, ha már a feltételeket emlegetjük. „Maximum rabota” — próbálom idézni a klasszikus közgazdasági szállóige elejét, a többit a fordításból tudom: „Ha nem lesz pénz, nem jövök Ceglédre. De ez csak vicc” — mondja Daniela Hinkova és szélesen nevet. Arra kér, ezt a mondatot majd húzzam ki. Jó. Más kérdés nincs hátra, mint hogy milyen volt a Magyarországon eltöltött három hét. — „Harasó” — így a koreográfus. — Fáj a lábam, de azért jól éreztem magam. Rab László ISSN 0133—266» (Ceglédi Hírlap) í
