Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
6 UK. I f l] ms«. Április 9., s&ombat Színházi levél Egy pesti vígjáték Az új pesti színházak az idők folyamán rend- re-sorra az akkor külvárosok- _ nak számító részekre települtek. Az első magyar állandó színház (a Pesti Magyar Színház, mely csak később veszi fel a Nemzeti Színház nevet) 1837-ben, a Grassalfcorich-telken (mely faraktárul szolgált), kívül esett az akkori Pest belterületén. A Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utca folytatását képező Kerepesi (ma: Rákóczi) úton, az Ország út (ma: Múzeum körút) sarkánál épült színházzal átellenben öreg vendégfogadók és rossz hírű kocsmák húzódtak meg. Bal felöl, a Hatvani utca sarkán, még álltak a régi pesti városfal maradványai, s a Hatvani kapu (kapubástya) egy része is. Még híre-hamva sem volt a Nemzeti Múzeumnak, arrafelé a Szénapiac terült el, a Kecskeméti kapu meg az Üllői út táján, ott, "ahol ma a Kálvin tér nyújtózkodik. A mikor a következő új színház megépült, mely a Népszínház nevet kapta, az megint csak a város szélére került. A Kerepesi út mentén, düledezö házikók között, a Duna egy régi, betemetödött ágától nem messze (ezt a vonalat követi a később kiépülő Nagykörút) emelték a zenés darabok, elsősorban a kor roppant népszerű műfaja, a népszínmű előadására 1857-ben. (Ide költözött át 1908-ban a régi Nemzeti, amelyet később lebontottak.) A mai Blaha Lujza tér meg a mai Corvin Áruház helyén poros, homokos térségek terültek el, a szél szabadon járt-kelt itt, s hordta a szemetet, piszkot. Nem sokkal jobb helyei) épült 1834-ben az Opera sem. Mint az előző két színház esetében, ennek helykijelölésekor is nagy viták dúltak. Az akkor még alig sejlö Sugár út, ó később kiépülő, világvárosias, nyílegyenes avenue régi, földszintes házak, raktártelepek, faraktárak, vizenyős!, ingoványos területek és olcsó italt s oicsó szerelmet mérő lebujok között tört magának utat a Városliget felé. Ide elképzelni egy fényes dalszínházat elég eszelős ötletnek tűnt, Ugyanezt mondták 1896-ban, amikor a Lipótvárosnak nevezett külváros szélén megint csak homokos, poros, piszkos térségek és lerobbant házak meg csúf, összevissza raktártelepek. fatelepek közé kezdték építeni a legújabb színházat, mely a Vígszínház nevet kapta. Ki megy ide esténként, amikor a 'környék nemhogy az úri közönség számára nem biztonságos, hanem még a rendőrök is kétszer meggondolják, hogy — kettesével — besétáljanak-e ezekbe az utcákba? — kérdezték sokan. Aztán mint a korábbi színházak esetében is, itt is hamarosan kiderült: a város fejlődése mihamarabb körülíoly- ja maj-d ezt a színházat is, szinte hónapok alatt felépülnek az új házak, utcák, kiépül a Margit hídhoz vezető bulvár, amit mi Szent István körútnak nevezünk, s létrejön az úgynevezett Űj-Lipótváros. a jómódúak gyorsan kedveltté váló negyede. N os, ez a Vígszínház, mely kiváló érzékkel települt a megcélzott pesti közönség közelébe, talán az első igazán és teljességgel pesti színház lett. A Nemzeti, majd a Népszínház, de az Opera is másfajta szándékok szerint jött létre s működött. A' Víg kifejezetten és megfontoltan polgári, méghozzá pesti polgári színház akart lenni, mely műsorában is ennek az új, szórakozni vágyó, s ehhez elég pénzzel is rendelkező rétegnek kívánt kedvében járni. Ezért került itt színre rengeteg korabeli francia vígjáték, néhány akkori újdonság (G. B. Shaw, Hauptmann vagy Ibsen darabjai), meg jó néhány magyar szerző új műve. Pesti színház volt ez, légkörében, előadási stílusában, szerzőiben, színészeiben, s persze közönségében. Az egyik uj szerzőt Molnár Ferencnek hívták. 1902-ben mutatták be első darabját, melynek címe Doktor úr volt. Molnár ekkor huszonnégy éves, de már ismert újságíró és író. 1901-ben, huszonhárom evesen, két regénye is megjelenik (Az éhes varos; Egy gazdátlan csónak története), de már két évvel korábban kiad két novelláskötetet is. Es mire a Víg színpadára kerül szerzőként, már fordít a számukra több francia darabot. (A szerzők közül mára már csak Feydeau nevét tartjuk számon; darabjait most is játsszuk.) S ezek a fordítások nagyon jó előtanulmánynak bizonyulnak. Molnár megtanulja a színpad csínját-bínját, megtanul szerkeszteni, jelene- tezni, megtanul felvonásvégeket írni, megtanulja a könnyed dialógus és a szellemes bemondások sikert csiholó titkait. Átveszi a kor vígjáték- típusának megannyi stiláris vívmányát, átveszi a témákat is, de mindehhez hozzáadja azt az új, századiordulói magyar ízt, azt a pesti tónust, amelytől még a leginkább idegen minták után induló vígjátékai is honi talajban nőtt virágnak hatnak. A Doktor úr jellegzetesen pesti vígjáték. Hőse, doktor Sárkány József, a pesti sztárügyvéd, aki történetesen a Lipótvárosban lakik egy ötszobás lakásban (mint azt az első felvonás színi utasításában a díszlet leírása pontosan meghatározza). Felesége a jómódú úriasszonyok életét éli; legfontosabb tevékenysége a vásárlás, a szab'ónőhöz járkálás és a flört. A másik főhős, Pu- zsér János, szintén pesti figura: a visszaeső betörő, akit Sárkány doktor már tizenkilencszer mentetett fel, és aki a...doktor ' úTAprgxisápáfc fő. talpköve, hiszen a híres felmentések hozzák az új meg új klienseket. Pestiv figura-as■ ideges s ezért az ideggyenge (magyarul: hisztérika) nőket imádó Csató rendőrfogalmazó, akin végül minden csattan. És pesti a történet is, a saját magához betörést szervező és hí- rét-nevét ezzel is emelendő doktor úrról, aki a zseniális Puzsér révén alapos kalamajkába keveredik, de az is Puzsér lesz, aki ebből kihúzza. A Doktor úr ma is népszerű Molnár-darab — különösen, hogy 1947-ben Kellér Dezső kissé átdolgozta, ügyes dalszövegeket írt hozzá, s ezeket Zerkovitz Béla megzenésítette. Lehoznám néked a csillagokat is az égről, Látta-e már Budapestet éjjel, Ezt a szoknyát úgy hívják, hogy bukjelszok- nya — ki ne ismerné a slágerré vÉflt nótákat? M ost a Thália Színházban újították fél a kis vígjátékot. Érdekessége: rendezője az a Rátonyi Róbert, aki a zenés színpadi műfaj egyik legjobb hazai ismerője. És érdekessége, hogy a sokoldalú Gálvölgyi János játssza Puzsér szerepét, végre olyan feladathoz jutva, amely hozzá illő. Csillogtathatja a humorát, a mozgáskészségét, ka- rikírozó képességét, ö viszi az előadást, mely a -Thália idei legjobb produkciója. Takács István Az embert, a művészt egyaránt a rend jellemezte. Nem tűrt zavart sem magában, sem környezetében. Pontosan tudta, hol áll és mit kell tennie. Törvénye, kincse lett és maradt a rend. Ezt őrizte, ezt teremtette. Rendet életvitelében, mely beosztást, sétaritmust, szemlélődést jelentett. Megszerkesztette életét, ahogy műveit. Ha vendég érkezett hozzá, nemcsak szavait, hanem a létezést figyelte a mozdulatban. Barcsay figyelt — mindent és mindannyiunkat. Lépésről lépésre haladt előre. Az egész horizontot Már akkor is tudtuk, most még jobban érezzük — Barcsay a festészet. Nem magát tartotta fontosnak, hanem lehetőségeit, s azt mesterművekké érlelte. Közben istápól- ta Tornyait, egyengette a Vajda Lajos Stúdió ifjú tehetségeit, visszanézett és előretekintett. Takarékossága a szeL lem vagyonát eredményezte műveiben — vonzó az a morális erő és fegyelem, ahogy megfékezte és száműzte a fölösleget. Lépésről lépésre haladt. Szívósan, mindig előre. Lyka Károly 1957-ben írt tanulmányában Barcsay esztétiCsendélet című olajfestménye 1955-ben készült. A cím fölötti képen a mester Evezősök című olajfestménye látható vizsgálta egyetemes lelkiismeretességé tájékozódással — így lelte meg szigorú mérlegeléssel a maga törvényeit és küldetését. Következetessége példa és mérték, művészete az egyszerűség pompája. Belül élt szilárd aszkézissel, s a forma, az áhított véglegesség a szemlélődés tiszta és küzdelmes magányában született meg — csönddel készülődött a színek összhangzattanára. Megtalálta Szentendrét 1929- ben, benne önmagát, az abszolút lehetőséget, mely műveinek valósága lett. Csúcsteljesítmény. Lyka Károlyt tartotta mércének, nem szűnő tisztelettel említette, s mikor műtermében fotójára nézett, így szólt: ö a Művészet volt. Voith Ági (Sárkányné) és Nagy Gábor (Csató) a Doktor egyik jelenetében ur kumának erkölcsi lényegét emelte ki abban, hogy észrevette és megnevezte „önmegtartóztatását”. Az általa érzékelt „vastag rajzvonal” nem egyszerűen kontúr, hanem a szerkezet megfellebbezhetetlen harmóniája. Művészeti anatómiája a világ művészje- löltjeinek tankönyve, számtalan nyelvre fordították. Nagy tánácsát, melyet rajzokkal hirdetett, hogy csak a rajz, a rajz lehet és maradhat a képzőművészet anyanyelve -L- sokan megfogadták különböző égtájakon. Aki enélkül rajtol, rajtaveszt. Kazinczy nyelvújítása a magyar költészet európai kibontakozását jelentette, Barcsay is indító mester, ezrek lépnek, léphetnek a nyomába. Barcsay, amikor sűrített, egyszerűsített egyben, így tisztította a művészet tetteivé a világ bonyolultságát. Ha végigpásztázzuk megtett útját a remekművekig — az egyetlen hatalmas és összefüggő változat a szentendrei tájra és az emberi testre. Azért nem érdekelte ezen kívül más, mert ebben a két kategóriában rendbe rejtett szenvedéllyel mindent megtalált. Kerek, gömbölyű, érett, telített, egészséges figurái győztes gyülekezetei nemcsak a színes létezésnek, hanem annak, ami a festészet vezénylésével élet lehet, új valóság. Alakjai kiemelések, az idő katedrálisai, az ember Barcsay művészetében: architektúra. Amiben megingathatatlan — a mű szerkezete. Nemcsak ábrázolja, hanem alakítja a Gitárverseny Négy korcsoportban adtak számot tehetségükről, tudásukról a% ország zeneiskoláinak legkiválóbb gitáros növendékei. A három' napon át tar- 1) versenynek -a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola adott otthont a napokban. A hét megyei induló közül hárman kerültek a helyezettek közé. A második korcsoportban első lett Gazdag Bernadett szentendrei zeneiskolás, harmadik helyre az abonyi Csizmadia Roland került. Mindketten négy esztendeje tanulnak gitározni. Vác város tanácsa különdíját Gyarmati Eszter, harmadikos váci növendék kapta. A verseny egyik társrendezője Esztergom város tanácsa volt. Különdíját — egy meghívást az idei nemzetközi gi- tírfesztiválra Esztergomba — Gulyás László szentendrei zenepedagógusnak adta át. Az abonyi Csizmadia Roland egy XVIII. századi darabot adott elő — nagy sikerrel .^(Vimofa Károly,feJvéjjeJe),. Rádiófigyelő A HÉT KÖLTŐJE. A nyomdafestékkel tizenhat éves koromban ismerkedtem meg ... Ifjabb Móricz Pál volt az irodalmi keresztapám, aki vagy húsz sorban felfedezett és kedves bice-bóca virágoknak nevezte verseimet. Máig nem tudom, hogy milyen virág lehet a bice-bóca, de annyi szent, hogy Szegeden nem elég a költőt egyszer felfedezni. így esett, hogy egy év múlva Sz. Szigethy Vilmos is vállalta a keresztapaságot, aki a karácsonyi számban két versemet adta ki. Akkor hiba esett a matrikulába, mert a szedő véletlenül Antalra keresztelt, és a versek így jelentek meg: írta Juhász Antal. Ez arra ösztönzött, hogy azután harmadszor is felfedeztessem magam. Így azután véglegesen költő lettem, ami Magyarországon újságírást jelent... — jegyezte fel Juhász Gyula Pályám emlékezetében. Valóban végleg eljegyezte magát a költészettel, egész életére. Szépfényü lírája országos hírnevet szerzett neki, ám mégis számkivetettnek érezte magát hazájában. Az egyetem kiváló hallgatójaként a tanárok szeme fénye, a híres Négyessy professzor szemináriumának vezető alakja, sőt titkára, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Oláh Gábor, Tóth Árpád szellemi vezércsillaga mint tanár sem tudott sem a fővárosban, sem szülővárosában álláshoz jutni. Máramarossziget, Léva, Sza- kolca kisszerű környezetében, szellemet szorító légkörében lélekölő magányosságra volt kárhoztatva. Közben csak néhány boldog év Nagyváradon, a Pece-par- ti Párizsban, hol társakra és így önmagára talált. A Holnap című korszakos antológia társszerzője és fáradhatatlan apostola itt szeretett bele a csekély képességű segédszínésznőbe, Sárvári Annába, akinek kedvéért még operettszövegkönyvet is írt, és mintegy félszáz verssel hódolt élete során a költői képzeletével földíszített alakjának. Nehéz évek következnek ezután. Váradon felmondják /állását, Makóra helyezik, ~ fitt nem találja helyét, öngyilkosságot kísérel meg, majd kétségbeesve hazatér Szegedre, a szülői házba. A háború végén azonban a forradalmaiddá időkben szinte újraéled. A munkálok körében lel szellemi ojthonra. ír verset, pikket, a szegedi színház igazgatója, munkásdalkört szervez, a forradalmak után pedig egy szemernyit sem enged meggyőződéséből, pedig személyes szabadsága is többször veszélyben forog. Még megéri, hogy megünneplik költői, pályafutásának negyedszázados jubileumát, melyre a két régi barát, Babits és Kosztolányi is leutazik Szegedre. Ezután azonban ismét visszasüpped kedélybetegségébe, melyből orvosainak minden bizakodó erőfeszítése, valamint édesanyja szerető gondoskodása sem tudja megyó- gyítani. Végül az éjjeliszekrény fiókjának zugában titokban gyűjtögetett altatóval vesz búcsút az élettől. A rádió ezen a héten Juhász Gyula emlékének hódolt, mikor mint a hét költőjét a műsorára tűzte. Megtisztelve művészetét azzal Is, hogy külön adás során egy kerekasz- tal-beszélgetésben felidézték emberi alakját, költészetének szépséges tisztaságát. A TÖRVÉNYKÖNYV ezen a héten azzal foglalkozott, hogy mi kell egy egyesület megalapításához, Szigethy Anna mikrofonjával ár. Kolláth György minisztériumi osztály- vezetőt kereste fel, akinek hamarosan tető alá kerül erről szóló átfogó tanulmánya. A beszélgetőtársa a riporternek elismerte, hogy alkotmányunk lehetővé teszi az egyesülést, de nem ártana egy törvényerejű rendeletbén ennek föltételeit pontosabban is körvonalazni, hiszen nem szabad lebecsülni azt a kívánságot, melyet egy kisebb közösség igénye szül, amely a hétköznapjait színesebbé, társadalmi tevékenységét ha közvetve is — gazdagabbá teszi. Szombathelyi Ervin Örökségünk: Barcsay világot. Értelmes aszkézissel lemond a mellékes tényezőkről, így lesz tömör, súlyos, maradandó életműve. Lesz? Lett! Maupassant mondta Flaubertről: „Élete az irodalom volt". Barcsayra is érvényes e klasszikus ..megállapítás, csak a festészet szót szükséges behelyettesítenünk a francia regényirodalom óriására alkalmazott fogalomba. Barcsay is óriás. Jelen időben az, hiszen művészete örök virágzás. Körüljárta terem- nett formákkal a sűrűsödő eszmét, olykor jellé tömöríti az ábrázolatot — árnyalt eszközeiben és pólusaiban. A színmezők tagolt méltóságában főszerephez juttatja a szürke, kék, arany, rozsdavörös árnyalatokat, olykor barna osztagokra bízza a képi gondolat testesítését. Megújulását 1982-ben üdvözölhettük a Műcsarnokban. Ma már tudjuk, hogy a fekete négyzetben' pislákoló kis fehér szigetben halkan búcsúzott is. Ahogy e sorozatában fogyott a fehér, úgy hamvadt benne az . élet. Művészete azonban erős hidunk. Jövő. Mérhetetlen kincs, örökösei Vagyunk. Losonci Miklós
