Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
summ 1988. Április 9., szombat Szájtátva Bukfenc Seregnyi feladata, teendője lesz aimak a kózterulet-fel- ügyeletiiek, amelyet loviaeaen létrehoz Nagykáta városi Jogú Nagyközségi fanacsa. A rmml- ossze ketios szervezetnek a településen annyi oulga halmozódott fel — mert sajnálatosán annyira közpréda a közterület —, amennyinek egyhamar aligha jut a végére. Nem kell tehát iélni feladat- és munkanélküliségtől. Szükség van tehát rá, s .Nagykáta a városok, a városi jogú nagy községek somban az utolsó előtti a közterület-felügyelet megszervezesével. A sort majd VI on or zárja. A magyarázat egyszerű a miért nem előbbre. Azért, mert a költségeket a hélyi tanáesnak kell állnia, saját pénzalapjából teremtve elő a forintokat. Az anyagiak szűkössége tehat megfontolásra késztette és készteti ilyen dolgokban |is) a tanácsokat. Ami helyes. Ennél kevésbé helyes az, amit a logikai bukfenc láttán szájtátva tapasztal az ember. Az még nem logikai bukfenc, bár töprengésre ad okol a helyi testületi önállóság hirdetett és valóságos mértékéről, hogy a nagykátaiaknak (és mindenki másnak, a jogszabály szerint) előzetes egyeztetést kell kérniük a megyei tanács végrehajtó bizottságától a közterület-felügyelet megalapításához. Az viszont már bukfenc, amit a jogi előírások bokrai rejlenek. Az említett előzetes egyetértés megadásához ugyanis a megyei tanács építési és vízügyi osztálya folytatja le az előzetes egyeztetést, készíti el a testület elé kerülő előterjesztést. A megalakítás után viszont a megyei tanács igazgatási osztályának a dolga, kötelessége a munka segítése .. , miközben helyben majd a hatósági osztály irányítja a felügyeletet, amelynek szervezeti és működési szabályzatát a helyi tanács végrehajtó bizottsága hagyja jóvá... s ez az a pont, amikor a laikus feladja a reményt, valaha is eligazodik majd az ilyen — bukfencek között, MOTTÓ Városkép piros háztetőkkel Nem mindegy, hol él az ember Országos döntőben Negyedikek Befejeződtek az idei tanévre gjeghirdetati: Ki tud többet á'Szovjetunióról? című vetélkedők. Április 7-én az országos döntőben szerepelt a ceglédi 203. Sz. Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet négytagú csapata is, amely a negyedik helyezést érte el. Az egész tanévben zajló felkészülés és helyi versenyek irányítója Mezeiné Kónya Teréz taiiárnő volt. Arctalan-e a városi rangot. viselő Dunakeszi? Mindenesetre széttagolt — válaszolhatjuk a dilemmára. Az egyes körzetek közt nincs szerves kapcsolat. Viszonylag önálló életet él az egyre terebélyesedő Duna-paiti lakótelep az ország különböző vidékeiről ide telepedő népességével, amely meghonosodik a papéiból emelt' magas ‘tömbök között. Falusias hangulatú az Ófalu. A lóversenyek virágkorában módosabb polgárok életére emlékeztető néhány villa épült Alagon. Ha félkörben kerüljük meg a várost, útba ejtjük a megint más képet mutató Bank-telepet, s a vasúti híd alatt a Béke út jobb oldalán kialakult Gyártelep hangulatos utcái, terei közé juthatunk, amely otthonosabb, bensőségesebb valamennyi városrésznél. Ahová hazatérünk Dr. Cerőné Ladányi Anna, a tanács műszaki, kereskedelmi és ellátás-felügyeleti osztályának a vezetője már azért a gondolatért is megérdemelné a „főépítész” címet, hogy szerinte városképileg védetté kellene tenni ezt a körzetet. Hiszen nem mindegy, hol él az ember, hogy egyszerűen hazatér valahová, vagy csak a lakására érkezik. Osztozik abban a véleményben, hogy az utcák, terek esztétikuma, hangulata szerepet játszik az ember közérzetében, másokhoz való kapcsolatában. Ha pedig így van, akkor olyan városnegyedek kialakítására kell törekedni, amelyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Ügy látszik, hogy ezt a Gyárteleppel, a járműjavító üzemmel szemben, a vasútvonal túloldalán sikerül meg- valósífaük Fiatal vasctttóscsa-. Jádoknak s más üzemek dolf ozóinak teremtve olyan ott- oftt, amelyben nerii kell kétségbe vonni a szó igazi értelmét. A MÁV Járműjavító Ifjúsági és Munkáslakás Építő Szövetkezetéről nemrég az adórendelet előre nem látható ellentmondásaival kapcsolatban tatókat is, amelyek nem tartoznak szorosan a tananyag- hoz. Én azt szűrtem le magamnak, hogy vannak olyan ideák, amelyek túlmutatnak a perceken. — Egy folyamat részesei vagyunk — erősíti meg újólag Krizbai Sándor. — Ami annyit jelent, hogy nem kérdőjelezünk meg semmit, csak a konzervativizmust, a mara- diságot, s az ezekből fakadó konformizmust. Azt a magatartást, gondolkodásmódot, amely lezártnak tekint valamit, amely szerint csak úgy megtörténnek a dolgok, amely kizárja a továbblépés lehetőségét' — Mi azért hozunk létre műalkotásokat, hogy kiváltsunk valamilyen reagálást az emberekből — mondja fe. Lu- gossy László. — Hökkenjenek meg és gondolkozzanak. — Túl a nemes szándékon, nem zavar benneteket, ha ezek a művek, egy szűk kört kivéve értetlenséggel találkoznak, hogy fanyalog a kritika? Azt gondolom, hogy a művészek egyben hiú emberek is, akik elismerésre vágynak ... — Jólesik, ha dicsérnek, de tulajdonképpen mindegy — kapcsolódik a beszélgetésbe ugyancsak a negyven felé közeledő ef Zámbó István. — Az a fontos, hogy érezzem jól magam alkotás közben, hogy nekem tessen a „végtermék”. Nem akarok semmilyen követelménynek, várakozásnak megfelelni. Mert akkor is dolgoznék, ha anyukám azt mondaná: ne pacsmagolj fiam. fessél inkább virágokat! Ezért nem érdekel a rosszindulatú hozzáállás, a negatív kritika, de az sem, ha azt Írják a vendégkönyvbe: Te kókler! Nem vagyok kultúrfelelős vagy politikus, hogy ilyesmin rágódjak. De azt sem szeretem, ha valaki sztárol, mert hamisnak érzem. Nem irritál egyik magatartás sem, mert pontosan tudom, hogy mi hozza ki a nézőből. Különben is úgy gondolom, hogy egyetlen alkotásba se kell belemagyarázni semmit. Én például sok dologiból nem tudom elmesélni, hogy miért tetszik, pedig tetszik ... EHazulva... — Én is úgy vagyok, hogy gyakran nem értem, csak érzem, hogy van abban valami fontos, amit látók — folytatja fe. Lugossy László. — Nincs bennem előítélet, mert nemcsak adok, hanem egyszersmind befogadó is vagyok. Távol áll tőlem például az alföldi iskola, mégis nyitott vagyok rá, mert nem valaminek a kizárása, hanem a megértése fontos számomra. Hogy az élmény elindítson bennem va- vamit, bővítse a megismerés folyamatát, hogy olyat is megemésszek, amivel korábban nem tudtam mit kezdeni. — Ezért rendezünk nyaranta képzőművészeti szabadiskolát — veszi át a szót ef. Zámbó István. — Mi tanítunk, de eközben olyan helyzetek adódnak, amelyekből tulajdonképpen mi tanulunk. Vannak különféle előadások, végig ott vagyunk, tesszük a dolgunkat, s a gyerekek látják például, hogy a Laca hogyan „szül meg” egy képet. Ez nagy hatással van rájuk. Mindenkit arra sarkallunk, hogy szabaduljon meg a kötöttségektől, önálló művet alkosson. Volt itt egy fiú tavaly, aki mindenáron aktot akart készíteni. Na, a végére úgy ellazult, hogy festett egy fantasztikusan jó képet Piramisok mellett verekedő múmiák címmel. A tábort záró kiállításon a szülők összecsapták a kezüket a meglepetéstől: ilyet még nem festett ez a gyerek ... ! Kövess László Vakolat nélkül, egyelőre még íg.v festenek a Tábor út új lakóházai. Képünk a belső udvaron készült irtunk. Érdeklődésünket most viszont más szempontok keltették fel. A teleppel kapcsolatban Gerőné mindenekelőtt Vadász Györgyről, a neves Ybl-díjas tervezőről beszél, aki először az Épitöművészeti Stúdiót alapította meg, most az - Art Union, nálunk egyelőre még szokatlan szervezeti formájú kis építészeti iroda vezető tervezője, aki köré fiatal szakemberek csoportosulnak. A régi építészcsaládból indult Vadász György nevéhez számos hazai alkotás fűződik, köztük például a gellérthegyi víztározóé. A házak, lakótelepek kialakításakor a melegebb, emberibb környezet megteremtésére törekszik. Minőségileg új — Az építésznek egykori kollégám, Kordes Miklós, ’ a munkatársa mutatott be — emlékszik vissza az osztályvezetőn? azokra az időkre, amikor éppen munkát kerestek új stúdiójuk számáta. — Azt gondoltam, ha nálunk Vadász György elkezd valamit, az feltétlenül minőségi fejlődés lesz. A háromszáz lakásnak kijelölt telkeken induló1 "szövetkezetnek meggyőződéssel ajánlhattam őket, mert tudtam, hogy tőlük kapják a legjobb terveket, ráadásul kedvezd árral és kedvező határidővel. Így is történt. Az utcafront képe már sejtet valamit abból, ami itt, az új városnegyedben kialakul. Veszprémi Bramac-cserép pirosuk a művészi vonalakkal tervezett, kovácsoltvas díszekkel tűzdelt manzárdtetőkön. A gondosan falazott és hézagolt kémények manapság ritkán láthatók, míves mestermunkáról tanúskodnak. A földszinti falakat ikersejt-tég- lákból húzták fel, az emeletek Pozsonyból érkezett Siporex panelekből épülnek. Ezek oldalára vékony, egy centiméter vastagságú habarcsvakolat is elég lesz. A házakkal körülzárt belső térbe kerülve Bősze Attila, a szövetkezet elnöke és Ipacs István építésvezető, egyben művezető, az osztályvezetőnő és a körükben lévő mesterek festik elém a jövő képét. A közös telek közepén díszkút áll majd, körülötte pihenősarkokat képeznek ki, ahonnét a nagy- és kismamák figyelhetik játszadozó kicsinyeiket, de lesz hely a nyugodt pihenésre, meghitt beszélgetésekre is. Belül falépcsők vezetnek a különböző szintekre. A kétemeletes házak fölött — később beépíthető — padlástereket képeztek ki, amelyek az egy tömbben, de külön-külön szinteken lakó két-két család közös tulajdonai lesznek belátásuk szerint kiképezve. A negyvenöt négyzetméter alap- területű lakások másfél, a 62 négyzetméteresek két és fél, a 72 négyzetméteren kialakítottak háromszobásak. Jót, jobbat és szebbet a szokványosnál, mégis olcsóbban az átlagosnál. Az épülő lakótelep azt bizonyítja — igy is lehet. Persze, ha a tulajdonosok is segítenek abban a Veszprémi Bramac-cserepet raknak a tetőfedők (Vimola Károly felvételei) munkában, amihez értenek. No meg ahogy sejtem, nem fukarkodnak a jó szakemberek megfizetésével. Igazuk van, mert jobban járnak. Még így sem a bér a drága, hanem az építőanyag. Amit alkotnak, annak több nemzedéket kell kiszolgálnia. Mesterek örömére Az építésvezető elégedett a munkafegyelemmel és a minőséggel. Az emberek is a közösséggel. Tény, hogy innen csak az ment még el, akit küldtek. Mert ivott vagy rosz- szul dolgozott. Ám ez ritkán fordult elő. A riporternek fel kell mennie a létrán, hogy megszemlélje egy bonyolult zsaluzat készítését. Ez az ácsok büszkesége. A szakmában ma ritkán előforduló boltozatok falazása meg a kőmíveseké, bár elismerik, hogy annak milyensége attól is függ, milyen sablont, szaknyelven romonádot készít az ív alá az ácsmester. Ez utóbbi Romwalter István, aki ehhez is ért, pedig eredetileg asztalos. A kőmíves Szabó Miklós nem tagadja, hogy mint helybelit, a munkahely közelsége, meg a jó pénz is vonzotta a szövetkezethez, de nem volt mellékes az sem, hogy ez hagyományos építkezés. Vannak szép szakmai feladatok. Nem úgy, mint ahol még két évvel ezelőtt dolgozott; amit csinált, annak alig volt köze a mesterségéhez. Az első ütem után épül a második és a harmadik. Űj és saját arculatú, modern városrész bontakozik ki a dunakeszi Tábor úton. Ahol a jó terv jó szándékkal, szakmaszeretettel találkozott. Jól szolgálja a családokat, amelyek ap- raja-nagyja ide valóban hazatér majd mindennap. Egy részük már ősztől. K. T. I, A HÍT HÍRE Lámpással keresték valaha az újmódi világítás mestereit a megyében, ott persze, ahol egyáltalán szükség volt rájuk, azaz, ahol már szolgálatra fogható volt a villamos áram. A húszas években a megye településeinek jelén még hiányzott ez a lehetőség ... Napjainkban viszont, nem számítva a személy- és teherfuvarozó kisiparosokat, a megyében a harmadik legnépesebb szakma a villanyszerelőké. A kőművesek és a szobafestő-mázolók után ők vannak a legtöbben. Esztendők óta változatlanul 750 és 800 között ingadozik a számuk. Ami azt mutatja, ebben a mesterségben nem rejlik benne a nagy pénz, a meggazdagodás ígérete, hiszen akkor úgy terebélyesedne a szakmát művelők bokra, mint például a személyszállító kisiparosoké. Ez utóbbiaké ugyanis három rövid esztendő alatt megkétszereződött, miközben a villanyszerelőké lényegében változatlan maradt. Gyors iramban terjednek az elektromos eszközök a termelés, a szolgáltatás minden területén éppúgy, mint a háztartásokban. Furcsa módon a villanyszerelés mégsem tartozik a divatos szakmák közé. Igaz, nehogy belebotoljunk a hiúságok pányváiba, gyorsan leírjuk, valójában ma. már ilyen szakma nincsen. Van viszont például elektrolakatos, elektromos jellegű műszerész (igen, ez a hivatalos elnevezés), autóvillamossági szerelő, akit vétek lenne összetéveszteni a repülőgép-villamossági szerelővel, s van persze épületvillamossági szerelő is, aki bizonyára lefokozásnak tartaná, ha egy kalap alá vennék a karbantartó villany- szerelővel. A megyében egyébként az épületvillamossági szerelőkből évente hetven-, nyolcvanfős csoportokat bocsátanak ki a tanintézetek végzettként. Szükség van eny- nyire? Valójában senki sem tudja! Miközben ugyanis szakember híján gyakran reked meg hetekre egy-egy ipari, mezőgazdasági, háttérágazati beruházás villamos hálózatának a szerelése, az épületvillamossági szerelőként végzett fiataloknak a fele két- három esztendő elteltével már nem az eredeti szakmájában dolgozik. Ha ilyen nagy arányú az elvándorlás erről a szakmaterületről, aKKor azt nmemen«, másutt viszont kamatozik a tudás. Lehetséges, csak éppen nehéz észrevenni. A megyében ugyanis évről évre emelkedik a kárt okozott tűzeseteken belül az elektromos áramnak mint oknak a szerepe, s ma már majdnem eléri a húszszázalékos részesedést. Amire persze készen a válasz. A bütykölés, a szakszerűtlenség ... Van ebben is igazság. Érdemes lenne azonban egyszer azt is alaposabban megnézni, mi vezet büty- köléshez, szakszerűtlenséghez. Talán az, hogy kisebb javításokra a megye településeinek többségén szinte lehetetlen szakembert találni, a nagyobb munkák esetében pedig az irreális határidőknél is ir- reálisabbak az árak. Elmúlt már két évszázada is annak, hogy II. József megalkotta az első rendeletet — kelt 1785. december 26-án — az energiatakarékosságról, azaz előírta, az állami hivatalokban ellenőrizni kell a gyertyafelhasználást... Ehhez képest máig nem kapkodjuk el a cselekvést; meredeken növekszik a lakosság villa- mosenergia-felhasználása. Hozzáértők szerint az ebben a körben elfogyó áramnak a 15—20 százalékát!) lehetne ésszerű magatartással, illetve korszerű eszközökkel megtakarítani. Ahhoz mérten, hogy még nyolcvan esztendeje sincsen hazánkban az utcai villanyvilágítás kezdetének — a fővárosi Rákóczi útnak a két körút közé jutó részét 1909- ben világították így meg, próbaképpen —, egész szépen belejöttünk abba, miként lehet túlzott könnyedséggel bánni a fénnyel és eszközeivel. Kiemelkedő szerepe volt a hazai tudománynak nemzetközileg is a világítás korszerűsítésében, hiszen mind a wolframszálat, mind a krip- tonlámpát a Tungsram valaha volt nagyjai találták fel. Ahogyan a fénymesterek szakmája seregnyire darabolódott, úgy sokasodtak a világítótestek fajtái, napjainkban a szakemberek 70 ezer körüli típust tartanak nyilván. Ami pedig a mennyiséget illeti, 1938-ban hazánkban 18 millió darab izzólámpa hagyta el a gyártósorokat. A tavalyi termelés 429 millió darab, belőle 366 milliót külföldön adtak el. M. O. Készül a vizsgamunka. A Szentendrei Ipari Szövetkezet konfekcióüzemében töltik a szakmai gyakorlatukat a helybéli szakmunkásképző tanulói. Kiss Andrea szakoktató és Szendi Zsuzsanna tanuló együtt választják ki a szabásmintát, ami alapján elkészül a vizsgamunka. (Vimola Károly felvétele) FÉNYMESTEREK 9 Kecskemét fogadta a nemzetközi szociológiai kongresszus résztvevőit. $ Pécs volt a helyszíne a XXI. országos diákfotó-kiállításnak. ® Debrecenben zajlott le a szocialista országok teológusainak nemzetközi konferenciája. 0 Kiosztották az év legjobb sajtóhirdetése pályázat díjait. £ A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület vitaülést rendezett a robotizálás lehetőségeiről 2000-ig hazánkban. ® A hét híre az is, hogy Gyöngyös volt a házigazdája az épület-villanyszerelő szakmunkástanulók országos versenyének.
