Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
1988. ÁPRILIS 30., SZOMBAT 5 SZAKMUNKÁSBÓL SZAKOKTATÓ A ruhaipar lelke T ágas terem Cegléden a Pest Megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat konfekció gyáregységének központjában az egykori szabászat helyisége. Az utóbbi átköltözött ugyanis az új varroda épületének emeletére, amikor megoldódott a konfekciósok régi gondja; a szétszórtság és a teremhiány. Ám az említett tágas, világos helyiség nem maradt gazdátlan, nem lett -belőle raktár, iroda. Fiatalok csivitelésétől zsong benne az élet, itt kapott helyet a tanműhely: a ceglédi és a környékbeli lányok itt sajátítják el a szakma fortélyait. Ha végeznek, dolgozhatnak Cegléden, vagy a cég lakhelyükhöz legközelebbi varrodájában. Tulajdonképpen azok fölött sem törnek pálcát, akik a tanulás után búcsút mondanak és másutt helyezkednek el. Csőke Ferencné. aki harmadik esztendeje pevdis és a szakmunkástanulókat oktatja, szintén varrónőként kezdte. A Május 1. Ruhagyár ceglédi gyárában tanulta a szakmát az 1960-as években. Életéről, pályájáról szívesen szól. Amikor ott jártunk, épp jó alkalom adódott egy rövid beszélgetésre. A tanulók munkájukba mélyedtek, csak néhány röpke, eligazítást igénylő kérdéssel fordultak mesterükhöz. — Szerettem a varrást kezdettől, de az emberekkel, a fiatalokkal foglalkozni ugyancsak vonzó feladat. Május 1-es korom után a Nívó Ruhaipari Szövetkezetbe kerültem. Érettségi után technikus lettem és a szabászaton dolgoztam. Most is vallom: a szabászat a ruhaipar lelke. A Nívóban számos lehetőség adódott arra, hogy az ember jobban elmélyüljön a szakmában. És alkalom nyílt a további tanulásra, kibontakozásra. Csőkéné főiskolát végzett, műszaki oktatói szakon szerzett diplomát, majd szakoktató lett a ceglédi 203. Bem József Ipari Szakmunkásképzőben. — Megtaláltam a helyem, a számításom. Nagyon szeretek tanítani, gyerekekkel foglalkozni, no meg varrni, szabni. Erre Cegléden más módom is akad, varrószakkört vezetek például a művelődési központban, foglalkozom azokkal az általános iskolás hetedikes gyerekekkel, akik a fakultációs foglalkozásokra — felér számukra akár egy pá- lyaválásztási ízelítővel — ide járnak hozzánk egy kicsit tanulni. Alapismeretet kapnak szabás-varrásból. Járok vidékre is, tanfolyamot, szakkört vezetni. Csőke Ferencné szeretettel említi a családját. Férje, anyósa sokat vállalt, hogy ő előre juthasson a pályán. Lassan két gyermekük is felcseperedik, negyedik gimnazista a fiú, a közgazdasági technikum első osztályába jár a leány. — Férjem pályatárs, szintén szakmunkásképzős tanár, a faipari szakon. A család összetart. Segítenek, hogy jusson időm a vállalt feladatokra, hiszen a tanítás mellett tanácstag vagyok, elnökhelyettes az autósok klubjában. Nagyon szeretek olvasni is. A házi munka mellett egy kis fizikai munkából részem van a hétvégeken, mert a család hobbi- telek-tulajdonos. Hogyan győzöm? Nem szeretem a tétlenséget. A jó munka jutalma nem marad el. Ilyen eseményre terelődik befejezésül a szó. Csőkéné elmosolyodik. — Az egyik legemlékezetesebb esemény a pedagógus- napon történt: megkaptam a Kiváló ..Munkáért . miniszteri kitüntetést. Meglepetésnek szánták, az is lett. Férjem, aki szakszervezeti főbizalmi, persze előre tudott mindenről, de a világ minden kincséért el nem árulta volna. Sokan gratuláltak, ami igen jólesett. / Eszes Katalin párral közlekedik. Kiismeri magát a hivatalok folyosóin. Szabatos mondatokkal fogalmazza meg a kérelmeket és kérvényeket, a panaszokat, mintha a betűvetés tanult mestersége lenne. Munkás volt, igaz, tanonc kora óta a szervezettek, az önérzetesek, az öntudatosak közé tartozó. Volt baja belőle elég. Nemcsak a felszabadulás előtt, hanem után is. Kenyeret évtizedeken át a (mai) Híradástechnikai Anyagok Gyára horganyüzemében keresett. Haja. foga hullása jelezte a környezeti feltételeket. Kap most mindezek fejében négyezer-kétszáz- tizenegy forintot. Válla közé húzza a fejét tréfásan, mint aki éppen féli a bekövetke- zőt, úgy mondja: rajtunk mindig csattogott az ostor. Mást soha nem hallhattunk, csak azt; húzz, húzz, húzz...! Negyvenöt előtt mindig azt sóhajtottuk, na majd ... Negyvenöt után szintén. S mire tényleg eljött volna a na majd helyett a na mostnak az ideje, itt volt a nyugdíj, a befucs- csolt gazdaság, a most-már- semmire-sem-jutsz helyzetünk nekünk, öregeknek. Tudja, olykor itt-ott úgy néznek ránk, hogy az embernek a hátán végigfut a hideg, amiért még élni mer... Na majd. na most... Koc- kányi képek a videofilm szalagjának leforgatása közben. Horthy, földbirtokosok, tőkések, háború, felszabadulás, romok, földosztás, államosítás, Rákosi-korszak, ötvenhat, új hitek, teljes mellel, kétkedések, ébredések, ismét összega- Dalyodó szálai a mindennapok szövetének... s közben ők, akik mindezt végigcsinálták, végigcsinálják, megöregedtek, megöregednek, búcsúztak, búcsúznak az aktív élettől. S kapni kezdték, kezdik azt, amit ezerszer megszolgáltak. Azt? A megyében élő nyugdíjasok háromnegyedének a havi ellátmánya négyezer forint körüli, vagy annál kisebb öszszeg. Persze, ez már nem olyan nagyon fájó ostorcsapás. Minden csak megszokás dolga. Készen a leltár? Nem egészen. A papírokat most adják egymásnak a hivatalok, kiderítendő, igazolandó és megállapítandó, valóban létezett-e Burány István, dolgozott-e annyi (negyvennégy) esztendőt, amennyit állít, s ha igen, akkor ennek fejében mennyi jár neki. Az idén egyike lesz annak a hót, hót és fél ezer embernek, aki esztendőnként, a legutóbbi években a megyében, nyugállományba helyeztetett. Saját kérésére, szabad akaratából, vagy éppen a félreérthetetlen felszólításnak engedve. Akkor tehát: leltár. Mije van? Szülővárosa, Nagykőrös Hunyadi utcájában egy ház. Azután ... nincsen azután. Ennyi a leltár. Gyorsan, egyszerűen elkészíthető, nem kell hozzá különleges tudomány. Egy ház, szokványos elrendezéssel és szokványos berendezéssel. A két szoba egyikében most kisebbik leányuk lakik, két kamasz fiával, elvált, azért kényszerült haza, a szülői házhoz. Burány István és felesége a másik szobában. A konyha, a nagy kamrából lehasított fürdőszoba ötüké. Megférünk, ennyivel intézi el a férfi. Mi kilencen voltunk testvérek, a feleségeméknél tizenegyen, na. Ök négy gyermeket neveltek fel, két fiút, két leányt. Olyat ők nem mondanak, hogy gürcöltek. Nélkülöztek. Verítékeztek. ök asszonyával csak annyit mondanak, hogy rengeteget dolgoztak. Burány István a soványka talajú négy holdon addig, míg elérkezett a belépés ideje, attól kezdve a termelőszövetkezetben. Asz- szonya a háznál, állatokat nevelve, majd a konzervgyárban, segéd- és később betanított munkásként. Miért nem ka4 HlD FESZÜL MAJD A DUNA FELETT Míg az MO-ás körgyűrű egyes szakaszai még csak a tervezők fejében élnek, addig más részeken kemény munka folyik. Jól haladnak az 50-es főút és az M5-ös autópálya közötti szakasz földmunkálataival, s ezzel egy időben készül a kétDu- na-híd alapozása is. A ráckevei folyóág fölött Dunaharaszti magasságában ível át a híd. A parti és mederpillérek kivitelezését már tavaly megkezdték a Hídépítő Vállalat dolgozói, s a tél elmúltával, e napokban már megkezdték a mederhíd felszerkezetének kialakítását. Ha manapság valaki egy hatalmas betonépítményt szeretne készíteni, először is gondoskodnia kell nagy mennyiségű zsaluzó deszkáról és ügyes munkáskezekről. De árulja el valaki; hol van manapság annyi fenyőfadeszka, s annyi munkáskéz, amennyi egy ekkora hídhoz kellene? Ezért a kivitelező új módszert alkalmaz a Kis-Duna hídjának felépítésénél — az úgynevezett szabadon betonozott csúszózsalus technológiát. Fotóriporterünk azokat a pillanatokat örökítette meg, amikor a híd felszerkezetének kialakításához szükséges zsalukocsit szerelték fel a több emelet magasságú szerkezetre. A két kocsiból álló, nyolcvantonnás zsaluzat csigalassúsággal, óránként másfél méteres sebességgel araszolva csúszik fel a betonszerkezetre. Fenn a tetőn öt ember összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy a zsalukocsi milliméterpontossággal illeszkedjék a helyére. Ezzel az új acélzsalus technológiával készülnek azok a pillérek is, amelyek a folyó ártere fölött tartják majd az autópályát. paszkodtak jobban ? Kapaszkodtak ők! Ennyiért is kapaszkodniuk kellett. Négy gyermek, házépítés, örökös adósságok mellett... hová kapaszkodjon az ember?! S ha kapaszkodik. riadozva, le ne essen, mennyi olyan ember ment el mellettük, aki fitymálva nézett reájuk, ezek az élhetetlen szerencsétlenek ... ! Keserűek? Bátrak? Is-is, vagy egyik sem? Eldönthetetlen. Nem ők az alanyai az érzelmi analíziseknek. Burány István nem fatalista. Tapasztalataira épít. Azt mondja, a magunkfajtája ilyen sorsú. S bár kérdeni kellene, mi az a magunkfajtája, miféle politi- kai-társadalmi-gazdasági osztályozásokba gyömöszöihető, a kérdés bennem marad. Tapintatlan lenne. Tízezreket, milliókat sérthetne meg. Akik mind magunkfajtájúak. Mekkora nyugdíjra számít Burány István? Olyan öt, öt és fél ezerre. Nézi a gumicsizmát a lábán, s ösztönös mozdulattal a homlokát törli, mintha melege lenne, verítékezne, s úgy mondja. megdolgoztam érte. S halkan, magát biztatva, megtol- dottan megismétli; rettenetesen megdolgoztam érte. A megye iparában a teljes munkaidőben foglalkoztatott fizikai munkavállalóknak a fele 1986-ban hatezer forintnál kevesebbet keresett. Az idén februárban a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére az iparban bruttó 6730, nettó 5517 forintot ért el... ám hagyjuk a számokat, mert sebet ejthetnek az oly épnek nyilváníttatott hámrétegeken, izmokon, idegeken. S ha épnek nyilváníttatott az, ami nem ép, mekkora botorság remélni, az ítélkezésre felkentek meghallják azt, amit a költő, Illyés Gyula így dübörögtet(ne) végig hallójárataikon: „Valakihez a farkas is / fohászkodik, mikor üvölt, / hogy ne legyen az ég s a föld / hozzá komisz.” Mészáros Ottó Toronydaruh az MO-ás építkezésén (a cím fölött). Helyére kerül az acélzsalu« zat (fent jobbra). A nagy átmérőjű csövekben fárasztó a munka (a cím alatt). Klun- csics Ferenc levegőkulccsal alaposan meghúzza a zsalukocsi csavarjait (középen jobbra). Fenn a magasban óránként másfél méteres „sebességgel” húzzák fel a pillér tetejére a zsalukocsit. A hidraulikus szerkezetet Farkas János és Polonyi Lajos irányítja (lent). Hancsovszki János képriportja
