Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

4

^ádsm

1988. ÁPRILIS 30., SZOMBAT

AZ AIRTRAKTOROK A FALU SZÉLÉN TANKOLNAK

Pilóták — földi munkán?

Bár néhány héttel ezelőtt felszállt a MÉM Repülőgépes Szolgálatának légiflottája, hogy bevetéseivel jelentősen hozzájáruljon a mezőgazdaság teljesítményéhez. az idén számos gonddal kell szembenézniük. Az utóbbi időben ugyanis egy sor megoldásra váró feladat halmozódott fel, ezek közül az egyik legfontosabb a

pilóták foglalkoztatása. Nem titok, hogy szigorú mércét felállítva, a jövőben csak a legjobbak ülhetnek a botkormány mögé, s így akadnak majd nchányan, akik csupán a földről szemlélhetik, hogyan repülnek társaik. Pedig az a bizonyos, annyira várt, merev vagy forgó szárnyú gép vezetésére jogosító papír az ő zsebükben is ott lapul.

— Speciális szakma a miénk — kezdi beszélgetésünket Farkas László, a szolgálat főigazgatója, akivel budaörsi irodájában találkoztunk. — A pilótákat Nyíregyházán, a főiskolán képezik, s a diploma mellé, amely repülőgépész üzemmérnöki végzettséget ad, megkapják a reményt is, hogy felemelkedhetnek a levegőbe. A főiskolára egyébként hihetetlenül nagy a túljelentkezés, évente átlagosan száznyolcvanán kísérlik meg leküzdeni a felvételi akadályait, de közülük csak tizenöten ülhetnek be a padba. Magasak a követelmények. A diplomások egy része szerelőként dolgozhat tovább. A középfokú végzettséggel rendelkezők körében még rosszabb a helyzet, őket Csepelen képezik, ám az évfolyamok jelentős része továbbtanul, így legfeljebb né- gyen-öten jönnek hozzánk, s ez kevés. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy képzett műszaki szakemberekből nagy a hiány, míg pilótákból több van, mint amennyit foglalkoztatni tudunk.

Több a kényszerleszállás

— Akikre nincs szükség, azokat elbocsátják?

— Nem. Egyelőre többen másod-, illetve harmadpilótaként dolgoznak, ez a helyzet azonban nem tartható sokáig. Ennek az a legfőbb egy-egy feladatra meghatározott a teljesítménybér, s minél többen ülnek a gépén, annál többfelé kell osztani a pénzt. Emiatt sok a feszültség és a vita, tehát hamarosan döntenünk kell, hogyan változtatjuk meg ezt a rendszert. Elképzelhetőnek tartom, hogy több pilótának felajánljuk: műszaki diplomájával átirányítjuk földi munkára.

— Nemrég arról adott hírt a sajtó, hogy lezuhant egy mezőgazdasági repülőgép, ám ezek az esetek esztendőnként többször is előfordulnak. Milyennek ítéli a repülés biztonságát?

— Az előírások ellenőrzésére külön főosztályt szerveztünk magasan képzett, tapasztalt szakemberekből. A biztonság tárgyi feltételei megvannak, bár a helikopter- parkunk meglehetősen elavult, emiatt tavaly ugrásszerűen megnőtt a kényszerleszállások száma. A merev szárnyú gépekkel nincsenek gondjaink, a lengyel gyártmányú M—18-asok és a szovA repülés biztonságát szavatolja egyebek között a folyamatos és magas színvonalú karbantartás. Elképzelhető, hogy a jövőben a pilóták egy részét is földi munkára osztják be (Erdősi Ágnes felvétele)

jet AN—2-esek jó konstrukciójú, kiváló masinák, legfeljebb a hajtóművekre panaszkodhatunk. Pontosabban

egyetlen rossz tulajdonságukra: viszonylag sokat fogyasztanak. Csak példaként: pilótáink Egyiptomban amerikai Airtraktorokkal dolgoztak, ennek kanadai hajtóműve mindenevő, óránként átlagosan száz-százhúsz liter üzemanyagot fogyaszt. A pilóták gyakorlatilag a falvak szélén lévő benzinkutaknál tankoltak, azt, amit éppen lehetett kapni! A szovjet és a lengyel repülők egy óra alatt száznyolcvan-kétszáz liter repülő- benzint emésztenek el, holott kisebb a teljesítményük.

Elavult helikopterek

— Ezeket a költségesen működő típusokat miért nem cserélik ki korszerűbbekre, például a már említett amerikai airtraktorokra?

— Nincs deviza! Mivel más út nem kínálkozik, az lenne a legjobb megoldás, ha a szocialista országokban egy korszerűbb. a mai igényeknek megfelelő hajtóművet fejlesztenének ki. Tudomásunk van róla, hogy a lengyel szakemberek megtették az első lépéseket, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy már az idén levegőbe emelkednek az első, a mainál takarékosabban működő gépek.

Említette, hogy helikoptereik eléggé elavultak, emiatt több a kényszerleszállás. Van remény a forgó szárnyú járműpark cseréjére?

— A nálunk használt alaptípus a K—26-os, amely valóban nem túl korszerű. A szovjet és román gyártók eredetileg 1983—84-re jelezték az újabb, módosított típus megjelenését, de a mai napig nem láttunk ezekből egyetlen darabot sem. Ígéret van, ám ebből véleményem szerint legfeljebb a kilencvenes évek elejére lehet valóság. Éppen ezért született az a döntés, hogy az amerikai MD—500- asokból veszünk néhányat. Tavaly hat már meg is érkezett. Ez sokkal korszerűbb, mint a KA—26-os. Jellemzésül hadd emeljem ki, hogy a másikénak mindössze a felét fogyasztó hajtómű súlya éppen tizede a KA—26-osé- nak, azaz csupán hetven kilogramm. A tényékhez hozzátartozik az is, hogy a gépeket árucsere keretében kaptuk. Mivel ezt a helikoptert eredetileg nem mezőgazdasági célokra tervezték, gondot okoz a szilárd anyagok, például a műtrágyák kijuttatása, így sajnos teljesítménye elmarad a várttól. Szakembereink azonban törik a fejüket, hogy megtalálják a műszaki megoldást.

— Egy időben a mezőgazdasági nagyüzemek panaszkodtak. hogy drága a légi szolgálat, ezért inkább más megoldásokat kerestek a növényvédelemre. Jelenleg van elegendő megrendelésük?

— Az igények fél évtizede gyakorlatilag változatlanok, bár tavaly — feltehetően az aszály miatt — némi visszaesést tapasztaltunk. A gazdaságosságot tevékenységünkben központi helyre soroltuk. Hogy jobban alkalmazkodhassunk a megrendelőkhöz, szerződéseket kötöttünk különböző kisvállalkozó sokkal. Ezeknek bérbe adjuk gépeinket csakúgy, mint bármely nagyüzemnek, ha kívánják. Ám nemegyszer megesik, hogy bérlőink a másoknak nyújtott szolgáltatásokért olyan magás, a mi tarifánknál olykor akár harminc százalékkal is nagvobb térítést kémek, amely elrettenti a kisebb szövetkezeteket a megrendeléstől.

Az adókulcs: nulla

— Egyáltalán: érdekeltek a bérbe vevők a gépek minél jobb kihasználásában?

— Meggyőződésem szerint igen, hiszen a repülők és helikopterek bérleti díja egy bizonyos üzemórán felül egyre olcsóbb. Így tehát nagyobb a bérlők haszna.

— A szolgálat eddig nyolcszor nyerte el a kiváló címet. Milyen esélyük lesz erre jövőre az idei eredményeik alapján?

— Szolgáltatásunk nulla adókulcsos, de a bérek bruttósítása nagy anyagi terhet rótt ránk. Szerencsére a MÉM-ben megértették gondjainkat és az ehhez szükséges összeg felét a minisztérium adta. Az utóbbi időben eddig még mindig nyereségesek voltunk, tavaly azonban már kisebbre zsugorodott ez az összeg. Nem törekszünk mindenáron a haszonszerzésre, ám mindent megteszünk azért, hogy pénzügyi helyzetünk stabil legyen. Növekvő arányú például ipari tevékenységünk, s ez jó, mert ez hozza a jövedelmet, nem pedig a nagyüzemeknek nyújtott szolgáltatások. Bővíteni szeretnénk a KGST-n belüli munkáinkat is: a szocialista országok megrendelésére eddig is végeztünk különböző javításokat. Most egyes alkatrészek gyártásáról is tárgyalunk, ezeket szándékaink szerint bérmunkában is elvállalnánk — mondotta befejezésül Farkas László főigazgató.

Furucz Zoltán

A FÖLD SZÍNE MUTATJA A HŐMÉRSÉKLETÉT

A homok, a szik az úr

Jól dolgoztak az emberek és a gépek, de véglegesen majd csak altkor minősíthető a vetés, ha zöld tengerként életre kelnek a szemek, s a viruló sorok közül nem tűnnek ki parlagon hagyott földcsíkok. Pedig mennyi fáradságba telt, míg a szikes talajt meggyőzték, hogy puha ágyat adjon a kényes magvaknak! Hiszen itt, Bugyi községben, a Tessedik Sámuel Termelőszövetkezet területének nagy részén a homok és a szeszélyes szik az úr. S ha ma már nem is bő kötényből kell hinteni széles mozdulatokkal az új kenyér- nekvalót, most is próbára tesz embert és gépet ez a föld.

Csóli László növénytermelési főágazat-vezetővel a határt járjuk, s szinte érezhető, hogy a megtermékenyített talaj miként taszítja lábunkat, s védi apró gyermekeit. „Ne lépj rám, óvj meg, hiszen te adsz nekem életet, s belőlem táplálkozol — suttogják a rögök, s féltő gonddal ölelik a magvakat.”

— Tavaly tavasszal valamivel könnyebb volt a dolgunk, hiszen a zord tél szétfagyasztotta a nagyobb hantokat. Most hiába az őszi talaj- munka, darabos a föld — mormolja maga elé a szakember, miközben sokéves tapasztalattal a kezében morzsolja a rögöket. Az ő tábláikon az „esőfelelős” nem volt a helyzet ura, hiszen áprilisban szinte egyszer sem áztatta meg a földet. A szárazság is közrejátszott abban, hogy a vízigényes tengeri vetésterületét a tavalyihoz képest majdnem a felére csökkentették. Napraforgóból nem az általánosan használt fajtákkal dolgoznak, kifejezetten hibrid magokat vetettek. A kukoricához most április végén fognak hozzá, hiszen eddig a. talaj nem volt elég.meleg, hogy. magába fogadja a magot, s ha az időjárás,,úg\’ .kívánja, májusra is áthúzódhat a címeres növények vetése.

A sokéves ismeretek, no meg

az idősebb szakemberektől szerzett tapasztalatok meghozzák az eredményt, s a gyakran az utólag érkező meteorológiai jelentés, vagy az előrejelzés is őket igazolja. Gyakran a föld színéről is látják, hogy milyen a hőmérséklet, de a biztonság kedvéért talajhőmérővel is dolgoznak.

Ilyenkor tavasszal, amikor a vetőgépek akcióba lépnek, korán kezdődik a nap. Az ágazatvezető már pirkadatkor a terepjáróban ül, hogy ellenőrizze, mit végeztek éjszaka a talaj-előkészítők, s kiadja az utasításokat.

— Nehéz volt megszokni a korai kelést — mondja —, de megéri, hiszen a növények fejlődése után nemcsak a prémium ösztönző, de az aratáskor bőven csurgó magáradat is kárpótol a néhány órás szu- nyókálásért. ősszel még gyakrabban és huzamosabb ideig csörög hajnalok hajnalán az ébresztőóra. Most mindössze három hétig tart a kampány- munka.

Vetéskor persze nemcsak az irányítóknak, valamennyi dolgozónak felborul a normális menetrendje, életvitele. Csuh- rán Istvánná még csupán hét esztendeje raktáros, ám ez idő alatt is jócskán tett szert tapasztalatokra. Ahogy mondja, nem játszik másodrangú szerepet, a nagy folyamatban ő is ugyanolyan fontos, mint a földeken szorgoskodók. A vetőmagok és a műtrágyák kiadása nem okoz sok gondot, ám e mellett is sok egyéb feladata van. Állandóan figyelnie kell az épületek állapotát, s ha valahol kilyukad a tető, hát azonnal intézkednie kell, mert veszélybe kerülhet a termés Számára ez nem csak munka, hanem lelkiismereti kérdés.

— A tárolt terménvek minősége mindenekelőtt — moftdja a mosolygós raktáros, miközben az .asztalán felhalmozódó bizonylatok közt rendezget. Ilyenkor néha a hétvégeken is be kell jönnie, hiszen át kell venni a vasúton érkező anyagokat, s ha netán ekkor is dolgoznak a vetőgépek,’ azokat is táplálni kell. Egyébként ez még csendes időszak, június végétől számítják a nagy hajtást, amikor megkezdődik a betakarítás.

Rajta kívül persze a gépek irányítói és az őket kiszolgáló szerelők munkája is nélkülözhetetlen. Kovács János traktoros éppen kényszerpihenőt tartott érkezésünkkor. Rába motorral szerelt traktorja „elgyengült” a nagy hajtástól, s a javítóműhelybe kellett hozni. Ö már negyed évszázada tekeri a gépek kormánykerekét, de ahogy mondja, szerencsére nem érzi az egészségén a nyeregben eltöltött két és fél évtizedet. Ezek a mai gépek már jóval korszerűbbek, könnyű velük dolgozni, hiszen mindent műszer mutat, s a vetőgép önmagát ellenőrzi.

— Amikor kezdtem a szakmát, még csak körmös traktorok voltak, de amint közelebbről megismerkedtem egy ilyen masinával, nem tudtam szabadulni, mágnesként vonzott. Amíg nyugdíjba nem megyek, ezt szeretném csinálni — mondja.

Mindegy neki, hogy vetnek vagy aratnak, ha esik, ha fúj, ő mindig kész bevetésre. Már a család is beletörődött, hogy nélkülözni kell a családfőt, ha ilyen fontos munka várja a földeken.

Vérségi Lászlónak ugyancsak féltő gondoskodással kell figyelnie a füstölgő gépóriások működését, hiszen ő a traktorok doktora pontosabban mezőgazdasági gépszerelő. Számára is fontos, hogy jól menjenek a dolgok. Most is konyákig olajosán javította a meghibásodott kardántengely szivattyúját, s szinte másodpercek alatt életet lehelt az elfáradt szerkezetbe.

Tudja, a munka java még hátravan.

Bánsági György

Az ostorral vert korosztály

Őrhelyükön felejtett katonákként markolják a fegyvert. Keményen, fegyelmezetten, egy régen megtanult, de talán már ezerszer visszavont parancsnak engedelmeskedve. Csak éppen velük nem közölték, más az ukáz. más a rend. Markolják a fegyvert, bár nem tudják, jön-e, s ha igen, mikor, a váltás, ki a felvezető. az őrsparancsnok, az ügyeletes tiszt, s honnét dirigálják őket az őrnagyok, az ezredesek. őrhelyükön felejtett katonákként markolják a fegyvert. s bár tudják. de nem hiszik. aligha | van még mit őrizniük.

Behúzódott ide, a legszebb szavú magyar költőről. Arany Jánosról elnevezett utcába Dunaharasztin, a semmi kis házba. Negyvenkét esztendős volt, amikor emberével együtt azt mondhatták, a sajátunkban vagyunk. Ennek harminchat esztendeje. Embere a temetőben. három gyereke ré- ges-régen a saját lábán, családdal. küszködésekkel, törlesztett és újabb hitelekkel, betegségekkel, a gyerekek (az unokák) esküvőivel, a kalákában épített házak regimentnvi idegességével. Özvegy Muzsi Istvánná. Rettenetes zavarban mondja: nem tudom semmivel megkínálni.

Nézek ki az ablakon, hogy ne kelljen reá néznem, mert akkor észrevenné, könnypára felel a könnyharmatra.

Havi háromezer-száztizenhét forintot oszt be. Nékem semmi panaszom nincsen, nem lehet. Hanem tetszik tudni, vannak olyan szegények ... ! S fölemeli görbült ízületű ujjakkal koronázott két parányi öklét. majd visszaejti az ölébe. Volt... Ki mindenki volt! Uradalmi cseléd, napszámos, szolgáló, gyári munkás az urával egy műszakban a Csepel Autógyárban ... Könyvet mutat. Ezt kaptam szép ajándékként. amikor nyugdíjba mentem. Ügy simítja végig a kopott könyvtáblát, mintha gyermek buksi feje lenne a tenyere görbületében. „Muzsi Istvánná elvtársnönek, a sok harcos esztendő emlékére, a pártalapszervezet vezetősége." Gyakorlatlan kézé az írás, bukdácsolnak a betűk a cím alatt Osztrovszkij. Az acélt megedzik.

Ó. kedves Nyikolaj Aleksze- jevics. ha tudná . .. ! Avagy visszakérdezne, kik és mi célra edzik?!

Fogyatkozó sereg ez. A megye lakosságának huszonnyolc százaléka az ötven év feletti. ők még... Igen, ők még személyesen. ugyan gyermekvagy ifjúi fejjel, de személyesen léptek át azon a Rubi- conon, amely az ezerszer temetésre érett pocsék világot az újtól, a tündérarcútól, a szabadságillatútól elválasztotta. Poklokból a mennyekbe léptek, de nem lettek angyalok.

Két botja sem biztos támasz. Lánya segíti, monotonan ismételgetve, tessék vigyázzni apuka, tesséék vigyázzni! ö is a mi minden volt nemzedék tagja Hetvenesztendős. Kilenc esztendeje olyanok zavarták el nyugdíjba, akik nála idősebbek voltak, s akiket rövidesen, ugyancsak véleményük kérdezése nélkül, nyugállományba helyeztek. Mintha a mellére égették volna a mondatot. amit válaszként kapott. Ő azt mondta, még egy évet szeretne dolgozni, mert csak akkor lehet biztos a találmánya kényes kísérleteinek pontos lebonyolításában. Azt felelték neki; no, nem halsz te éhen a találmányi díj nélkül sem!

Tényleg nem halt, nem hal éhen. A marhabillogként mellére sütött mondat alatt azonban elkezdett másként dobogni a szíve. Infarktus. Kórház. Élet vagy halál. Élet. De már más, mint annak előtte. A kísérletek? Legyint. Éjjel fél háromkor vitték a mentők a kórházba. Kisvárosban tökéletesen működnek az informális információs csatornák. Délelőtt tizenegykor két, a kísérletekben részes mérnökkollégája megkapta az utasítást, hagyják a fenébe az egészet, erre már nem szabad költeni egy fillért sem, hiszen L.-nek vége. Belerokkant az infarktusba. azóta két bottal is nehezen jár. Említett két kollégáján kívül senki meg nem kérdezte tőle, mi lesz tovább a találmánnyal. Kapott viszont egy levelet. .,.. .mivel találmánya sorsa iránt semmiféle érdeklődést nem mutatott ... hatállyal lemondunk a szolgálati szabadalomhoz fűződő jogainkról...” A levél alatt az új, ifjú, negyvenegy éves műszaki vezérigazgatóhelyettes aláírása.

Lezajlott a nemzedékváltás.

a legmagasabb azoknak az aránya a fizikai foglalkozásúak körében, akik nagy fizikai erőkifejtést igénylő, s kedvezőtlen körülmények között végzett munkát látnak el, arra kényszerülnek.

ötvenvalahány évesen mi más választásuk lehetne?

A megyében az aktív keresőknek a tizennyolc százaléka. 44 ezer ember tartozik az ötven év felettiek korcsoportjába. Arányuk a legmagasabb a mező- és erdőgazdaságban, a kereskedelemben. A várakozásokkal ellentétben például az ipari munkások legmagasabb keresetű decimálisát (az egészet tíz egyenlő részletre osztva, a legfelsőbb csoportot) nem ebben a körben találjuk. Hasonló a helyzet a mező- és erdőgazdaságban. Történik ez annak ellenére, hogy tapasztalatok szerint az ötven év felettiek korcsoportjában

Téves házszámot kaptam meg, ennek ellenére szinte azonnal meglelem a váci Dózsa György úton Buchta Ká- rolyék otthonát. Itt nőtt fel, itt élte életét mindmáig, azaz csak az nem ismeri, aki nem akarja. Nincsen olyan nyugdíjastársa, akinek ügyében ne azonnal mozdulna, legyen az segély, tüzeiőutalvány. kórházi, szanatóriumi beutaló, avagy éppen átmenetileg üzleti bevásárlás. gyógyszerkiváltás. Indoka lefegyverző. Engem még erre tanítottak. Még? Bólint. Igen. még. Mert azt, hogy mögötte mi jön, egyre gyakrabban nem szívesen látja, tapasztalja. Kérem, senki sehol nem ér rá semmire ... ! Kérdeznek valamit az embertől, de a válaszra már nem figyelnek. Nagyon öreg emberek ügyét intézem sokszor. A húsz- harminc esztendős kis hivatalnoknőnek tudja, mi az első kérdése? Miért nem személyesen ...? Kezdetben azt feleltem. azért, mert hetvenhét vagy éppen nyolcvanöt esztendős. Tudja, mi volt a felelet? Az. hogy na és?! Rájöttem, égésién egyszerűen nem értik azt, amit mondtam. Nem értik, mi az. hetvenhét, nyolcvanöt esztendő. Tudja, azóta mit mondok? Azért nem tud személyesen jönni, mert eltörte a kezét, a lábát, mert most műtötték... Nevet. Csakhogy furcsa a nevetése. Olyan, mintha közben egy láthatatlan kéz a gégéjét szorítaná.

Hetvenegy éves Buchta Károly. Jó az egészsége. Kerék I