Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
4 Cárion 1988. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI K^títian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Az ügy lezáratott... Hétéves és már felújítják Közös cselekvésre szólítanak A városszeretet összekapcsol Villanófény Az e rovatban írtakra szinte minden alkalommal válaszol néhány olvasó. Ami mutatja, hogy a felvetett problémák foglalkoztatják a város és a körzet közvéleményét. A gondolatok találkozása, összecsapása előreviszi a dolgokat. Gyakran segíti a közmegegyezést. Csak néhány példát a közelmúltból! A tanács nemrégiben alkotta meg rendeletét az állattartásról. Kértük a lakosságot, hogy még az előkészítés időszakában mondja el észrevételeit. Több levél érkezett. Ugyancsak megmozgatta az emberek fantáziáját az a hír, hogy az ötös óvodából esetleg öregek napközi otthonát csinálnak. Csaknem harmincán írták alá a hozzánk küldött levelet. Legutóbb aztán azért jöttek csőstül az információk. mert olvasták a szentendrei „lengyel” piacról írottakat. Mondom, a visszajelzések azt mutatják, hogy él a Villanófény. Mégis. nekem időnként problémákat okoznak az olvasói levelek. Mert esetenként elképesztő tájékozatlanságot, türelmetlenséget árulnak el. Vegyük sorra a kiragadott példákat! Az állattartási tanácsrendeletet megelőzően olyan kérdések is érkeztek, hogy miért akarja az állam- igazgatás megtiltani az állatok tartását Szentendrén? Köny- nyen (akár az újságból) megtudhatták volna, hogy erről szó sem volt. s nincs is. mindössze — nagyon helyesén — differenciálni akarnak: a sűrűn lakott részeken kevesebb, másutt több állatot lehet tártani. Az óvoda, öregek napközi otthona kérdéskörrel kapcsolatban: a levél aláírói még apt sem tudták, hogy az intézményesére csak ötlet, más, féltucatnyi között egy. Eldöntésre vár, hogy melyik. alternatíva a leggazdaságosabb a Város számára. Miután elküldték a levelet, beszéltek a tanácselnökkel. A pontos információk ismeretében aztán megnyugodtak: senki, nem kíván ostobaságot elkövetni, meggondolatlanul döntést hozni. Jogos a kérdés: miért volt a sorrend előbb levélírás, aztán a tájékozódás? S végül a város turizmusának vadhajtása a lengyel piac. Sokan kérdezték tőlem, mi bajom az olcsó adásvétel lehetőségével? Aki figyelmesen olvasta az Írást, láthatta: csak az a problémám, hogy a vám- jogszabályok tiltják a külföldi állampolgároknak az általuk behozott áruk eladását, hazánk polgárainak ezek megvásárlását. S ha valakit rajtacsípnek a tiltott üzleten, megbüntetik. Mindössze erre hívtam fel a figyelmet, s ezt ezennel megismétlem. S hogy teljesen egyértelmű legyen: az olvasóval való kapcsolat az újság létének legfontosabb része. Az észrevételeket várjuk, s lehetőségeink szerint válaszolunk rájuk. Csak azt kérjük: a toll megragadása előtt tájékozódjanak az adott kérdésben. A nyitott kapukat felesleges döngetni! A pomázi művelődési házat 1981-ben adták át. Alig hétéves. A felújítását rövidesen befejezik. Javítják a tetőt, leszedik a pirogránitot. „Csekély” 2 millióért. Tegyük fel a kérdést, hogy ki a felelős? Minek, hiszen eddig sem akadt vétkese a dolognak. Pedig az égetett kerámia külső burkolat — szó szerint az átadás napjától — két-három négyzetméterenként hullogatott. Esetenként csak a vakszerencse mentett meg embereket attól, hogy a súlyos elemek fejbe vágják őket. Dr. Hamvas Ferenc 1984 óta a ház igazgatója. Elhatározta, hogy véget vet a beázásoknak, a gránithullásnak. A nagyközségi tanács addig talpalt. amíg ‘ megszerezte, addig erőlködött, amíg kiizzadta a 2 millió forintot. A közben elkészült szakértői vélemény lényege: le kell szedni a pirogránitot. Több, mint ezer négyzetméterről. "Ezt a leszedést nézzük meg közelebbről! Amikor a tarna- leleszi Egyetértés Tsz Szoliter Szakcsoportjának emberei felvonultak, s kezdték összetörni a burkolatot, dr. Hamvas Ferenc azt mondta, hogy „ácsi!”, — Ez egy csütörtökön volt. Hívtam a tanácsi vezetőket, s megállapodtunk, hogy' kapok 10 napot; szerzek egy alvaUgi- kozót, megpróbálom egészben eltávolítani a pirogránitot. M ás«ag> ■ - SzoJi tér embere, leverték az egészet. Bizonyítván, hogy egészben lehetetten tett volna leszedni. — Mi az oka annak, hogy a hétéves épület így tönkrement? <— Tervezési hiányosságok. A sarkok és a tető a falakra vezették a csapadékot, a vakolat átnedvesedett és az égetett kerámiával együtt lehullt. Az alapot szigetelték ugyan, de földig tataroztak, a cement és a homok felszívta a vizet, a falak egyharmad magasságig nedvesek tettek. A kivitelező (a BÉSZKÜ) olyan munkákat is megcsinált, amelyeket köteles lett volna megtagadni, mert látszott, hogy szakmailag rossz megoldást jelentenek. Közben a tervező disszidált, a nagyközség meg itt maradt szép kettesben az épülettel. Nemcsak a burkolattal van baj. A vízvezetékcsövek hibásak, a falban a téglák hitegetettek. A BÉSZKÜ azt mondja, hogy régen volt, talán igaz sem volt, az ügy lezáratott. E fejezethez még annyit, hogy a szakirodalom szerint a pirogránit élettartama többszöröse a hagyományos vakolaténak... — A művelődési ház környezete is igen elhanyagolt. — Kész tervekkel rendelkezünk — mondja dr. Hamvas Ferenc. — A Kertészeti Egyetem egyik végzős hallgatója papírra álmondta a miniarborétum és a kert helyét, nagyságát, alakját. Sajnos csak a kisebb szabadtéri színpadot tudjuk megcsinálni, mert a kialakítandó új községközpontnak utat kell biztositahi. Lesz 2—3 teniszpálya, kispálya, zenélő pavilon (az egyik Pomázon élő művész szobrot ajánlott fel), játszótér a gyermekeknek, két tűzrakóhely. A ház háta mögé tavat ásunk, hogy összegyűjtsük a belvizeket. Lehet majd csónakázni. A község üzemeivel szerződést kötöttünk, pénzzel és társadalmi munkával segítenek. Vannak vállalkozók a teniszpályák építésére, például a Kultúrinvest. Ők fedett pályát szeretnének. Azonban egyelőre várunk, mert mindent az új községközpont kialakítása határoz meg. A Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet a húsüzeméből származó szennyvizét Tahitótfalu és Kisoroszi között egy mesterségesen létesített hatalmas gödörben tárolja. Tavasztól őszig legyek milliárdjai járnak a Zsíros, véres vízre, a bűz messzire terjed. Feneketlen tó Nem csoda, hogy a környék lakói támadást intéztek a szörnyű szennyezés ellen. A Kövizig megkezdte a szövetkezet bírságolását, kilátásba helyezve a húsüzem bezáratását. Valamit tenni kellett. 1985-ben a Kék Duna egy gazdasági munkaközösséggel elkészíttette a szennyvíztisztító tervét. Másfél milliót fizetett érte. Fölöslegesen, mert közben az eredeti koncepció — csak a húsüzem maradékának tisztítása — megváltozott. Az új elképzelés olyan létesítmény építését célozta, amely az egész Szentendrei-sziget összes kommunális és ipari szennyvizét ártalmatlanná teszi. Vagyis a napi 90 köbméter helyett (húsüzem) a 290 köbmétert (egész sziget) fogadni tudja. A kezdeti lépéseket mindenki nagy örömmel fogadta. Ugyanis nemcsak az zavarja az embereket, hogy a feneketlen tó a műút mellett éktelenkedik, hanem az is, hogy a puttonyos kocsik a lakosság derítőiből szippantott szennyvizet sokszor ott ürítik, ahol tudják. Semmi biztosíték nincs arra, hogy minden sofőr megjelenik Szentendrén a DMRVV telepén. Útközben el-eltűnik egy-egy rakomány. Honnan jött össze a beruházás fedezeteként szolgáló több mint 30 millió? A Mező- gazdasági és Élelmezési Minisztérium öt, a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet 6. az egykori Országos Vízügyi Hivatal 3, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 4,9, a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság 2, a Pest Megyei Tanács 12 millió forintot adott. A Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet és a Pest Megyei Tanács a kivitelezésre és a tervezésre fővállalkozóKét hónapig készült a Hazafias Népfront városi bizottsága munkatervének vitaanyaga. Benkovits György, a helyi titkár a hosszú vajúdást pozitívumnak tartja. Főleg azért, mert széles rétegek vehettek részt — ennyi idő alatt — a végleges szöveg formálásában. S ha az éves programot a maguk szülöttjének érzik, tesznek a célkitűzések megvalósításáért. — Mely feladatokért hajlandó a szentendrei lakosság síkraszállni? — A városunkban élők érvényesíteni kívánják akaratukat a településfejlesztésben, a gazdálkodásban. Ezzel a demokrácia alapjait erősítik. Hajlandóak szellemi és tárgyi emlékeik védelmére, a közösségi hagyományok újjáélesztésére. természeti és épített környezetünk óvására, szépítésére, a hátrányos helyzetű embercsoportok segítésére, együttműködni minden erre kész egyesülettel, klubbal, csoporttal. — Milyen módszereket használnak a célok eléréséhez? — Arra törekszünk, hogy a lakosság minden fórumon hallassa véleményét a döntések előtt az adott dologban. Mondják el, mit gondolnak például a tanácsrendeletről, jogszabályokról; árrá törekszünk, hogy a HNF a tanácstagok befolyásával érvényesítse közös, akaratunkat a.nép- képviseleti szervnél. Mozgósítani kívánjuk a társadalom minden rétegét. A nyugdíjasklub például otthonra lelt nálunk. A nagycsaládok egyesületének helyi csoportja remeként a izólnűkl székhelyű Ke- vitervvel kötött szerződést. A vidéki cégnek 1986 augusztusában keltett volna leadni a kész dokumentációt a Kövizighez, hogy a vízjogi engedélyt megkaphassa. A Kevlterv azonban késett... Később a Pest Megyei Köjál állította azt, hogy a Duna sodorvonalába a szabad strand alatt bevezetett tisztított folyadék veszélyezteti a fürdő- zők egészségét. Aztán a Kövizig tette. fel az egyébként jogos kérdést: mi tesz a heti egy teherautónyi iszappal? Végül is sikerült meggyőzni a Köjált, hogy a szigorú előírásoknak megfelelő tisztított szennyvíz akkor sem ártana a lubickolóknak, ha a strand fölött jutna a. .folyamba. . Az iszapnak is helyet találtak a DMRVV szentendrei telepén. Passzolgatás Miután a vízjogi engedély kézben volt; a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet a húsüzeme és a teendő Kenderes dűlői bázis között megépíttette a nyomócsövet, az utat, a villanyt, a vizet. Csakhogy ismét sorakoztak a problémák. Az Állami Fejlesztési Bank (ma intézet) csak egy beruházót ismert el. A Pest megyei és a tahitót- falui tanácsot együtt nem. Emiatt az utóbbi nyakába zúdult a feladat. Aztán az is kiderült, hogy a különböző támogatásokat (vízügyi, környezetvédelmi, idegenforgalmi alapot) csak a tanácsok kaphatják, a szövetkezet nem. Továbbá;, amikor a községi tanács már folytatta volna a félbeszakadt munkát, a Kék Duna közölte, hogy nem vállalja a tisztítómű üzemeltetését. Végül hosszú gyözködés után a DMRVV a vállaira vette a létesítmény gondját- baját, de azt mondta: a Ke- viterv által elképzelt technológia más, mint a DMRVV területén működő többi szennyvíztisztítóé, ezért csak akkor vállalja a bázis üzemeltetését, ha az egészet áttervezik. A Kövizig is gondolt egyet, olyan tisztítási paramétereket irt elő, amelyeknek a teljesítése szinte lehetetlen. kül dolgozik. Jó a kontaktusunk az egyházakkal, a mozgáskorlátozottakkal. Eredmény: a hátrányos helyzetű időskorúak segítése. — Hogyan működnek közre a városgazdálkodásban, a közművelődésben? — Folytatjuk a Csak egy tenyérnyi zöld címet viselő akciónkat. Nemcsak fa vagy bokor ültetésére, parknyírásra gondolunk (erre is), hanem szemléletalakításra. A tanács javaslatunkra a félév táján vizsgálja Szentendre zöld területeinek állapotát. Zavaró, hogy pocsékoljuk értékeinket. Termőföldjeinken „virít” a szemét, a dudva, a gaz. A népfrontbizottságok segítik a közműtársulások szervezését, a környezetvédelmi őrjárat munkáját, a Hold utcai izraelita temető sírkertté alakítását, a Fogyasztók Városi Tanácsát, a Kertbarát Egyesületet. — Gondolom, 1átókörükön belül marad a kultúra, a művelődés, a béke, a barátság ügye is. — Azzal kezdem, hogy fiatal pedagógusok felmérik: miért topog egy helyben városunkban az oktatás színvonala. Miért keletkezett zavar a pedagógusok és a szülők kapcsolatában? Az eredményt kíváncsian várjuk. Nem kívánunk beleszólni az iskola munkájába, de szívesen közelítenénk egymáshoz a szülőket és nevelőket. Híve: vagyunk annak, hogy az emberek között baráti kapcsolatok jöjjenek létre. Rémek _ keretet ad éhhez a testvérvárosok jelentkezésé, vágy áz olyan (Azóta felmentést Ttafíak e kötöttségek alól.) Közben telt-múlt az idő, eljött 1988. január 1-je. Érvénybe lépett a rendelkezés, mely szerint a beruházások után fizetni kell a 25 százalékos általános forgalmi adót. Hogyan lehetne ezt visszakapni ? — morfondíroztak áz illetékesek. Úgy, hogy a nagyközségi tanács átadja a beruházást a majdani üzemeltetőnek, a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalatnak, (Vajon kinek van haszna abból, hogy' a környezetvédelmi beruházásokat is 25 százalékos áfá-val sújtják?) Most, 1988 áprilisának legvégén minden együtt van. A harmadik vízjogi engedély, az átdolgozott tervek, a pénz, a beruházó, az üzemeltető, a kivitelező. Várható tehát, hogy három év után, kilendülve a 25 százalékos készültségi állapotból, 1989 II. felére elkészül a szennyvíztisztító. Több szakember állítása szerint 1986 és 1987 szeptembere között végezni lehetett volna a munkával. Miért van az, hogy a különböző cégek (mintha a céljuk nem is azonos lenne) ilyen nehezen jutnak közös nevezőre? Ráérnek, nekik semmibe sem kerül a késedelmeskedés. Az eldöntendő kérdést szűk nézőpontból vizsgálják, a maguk szakterületén maximalista követelményeket támasztanak, azzal érvelve, hogy a mérce nélkül elfuserált lesz a beruházás. A paragrafusokat a betűkhöz ragaszkodva értelmezik. Hol az egyiknek, hol a másiknak nem tetszik valami. Az idő a vitákban múlik, s példánkban, a környezet tovább szennyeződik. Közben pereskedik A Kék Duna Mezőgazda- sági Szakszövetkezet rendületlenül hordja a tóba húsüzemének „végtermékét”, s közben pereskedik a Keviterwel. A Kövizig bírságolja a nagyüzemet, a tisztító eddig elkészült negyedrésze pedig várja a munka folytatását. Vajon mi lesz a tóval, ha 1989-ben tényleg elkészül a szennyvíztisztító? Ez egy másik írás témája. szervezetek, mint a dán—magyar klub, s folytathatnám. A belső kohézió erősítését szolgálják például a Szentendrei beszélgetések,' a gyermekklubok. — A munkaterv vitaanyaga tehát közcselekvésre hív. Hol vannak a gyenge pontok a HNF tevékenységében? — Csák esetenként dolgozunk együtt a tanácstagokkal. A HNF-vélasztásokon a testület harmadát a különböző' szervezetek Választják meg. Ezek az emberek, csak mint személyek vesznek részt a munkánkban, kevésbé képviselik azt a réteget, amely őket delegálta. A hivatalos szervek egy részével nem munkálkodunk együtt olyan hatékonyan, mint az öntevékeny közösségekkel. Az úrbéresek erdejében Szanatórium Tahitótfaluban mostanában sokat beszélnek arról, hogy a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet 60 millió forintért eladta a Magyar Hitel Bank Ingatlanforgalmazási Leányvállalatának a 300 hektáros, úgynevezett úrbéresek erdejét. Nagy Zoltántól, a leányvállalat igazgatójától megtudtuk, hogy a gyönyörű helyen egy svájci biztosítási társaság rövidesen szanatóriumot épít. Ugyanis a külföldi cégnek meg- éri a befektetés, mert betegei kezeltetésé olcsóbb Magyar- országon, mint Svájcban. A beruházás teljes egészében külföldi tökéből készül. Ez a hír önmagában is érdekes, de minket az is izgatott, hogy miféle föld az úrbéresek erdeje? Kialakulásának története darabka történetem. Hazánkban 1886-ban .került sor az új kataszteri fÖJdftié- résre. Akkor vezették be a közismert aranykorona fogalmát'. amely síírrte habjainkig meghatározta a táblák értekét. A XIX. század második felének elejére a parasztság hazánkban is erősen differenciálódott. Tótfalu és Tahi határát is egészheiyes. félhelyes és negyedhelyes gazdák foglalták el. Sorrendben 36, 18, illetve 9 holdat bírtak. Földjeik azonban több helyen (tagban) feküdtek. Ehhez viszonyítva áz erdő is magántulajdonban volt. Nem mérték ki, hanem a részesek évente meghatározott mennyiségű fát kaptak. Egyébként ezek a területek szinte teljesen önállóak voltak. A fák fölött az erdőbir- tokosság rendelkezett. Általában a paraszt tulajdonosok kötelessége volt a telepítés, a karbantartás. Az erdőbirtokos- ság úgy jutott pénzhez, hogy vadászbérleteket adott ki gazdag arisztokratáknak, A felszabadulás után a szép erdő rövidesen a termelőszövetkezet tulajdonába került. A lakosság azonban — emlékezve a hagyományokra — ma is az úrbéresek erdejének nevezi ezt a területet. A Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezetnek kevés hasznot hoztak a fák. Gyakorlatilag nagyüzemi megmunkálásra . alkalmatlanoknak bizonyultak. Így jött létre az írás elején említett üzlet. A faluban már alig tu- catnyian élnek olyan hajdani gazdák, akik. elmondhatják magukról: úrbéres erdővel rendelkeztek. RENDŐRSÉGI FELHÍVÁS A Szentendrei Rendőrkapitányság büntetőeljárást folytat Futó András 43 éves, Szentendre, Vörös Hadsereg u. 38. szára alatti lakos ellen, többrendbeli csalás vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. Nevezett személy 1»88. januártól kezdve Szentendrén és a környező községekben főleg idősebb személyeknél alkalmi munkákat vállalt. A munkavállalás során az idős személyektől 100—200 forintot csalt ki különböző indokokkal. Kérjük, hogy a károsultak jelentkezzenek a Szentendrei Rendőrkapitányságon (Szentendre, Martinovics u. 1. tel: 06-26 10 233). Az oldalt Irta: Vicsotka Mihály Jól forog a forgató Házi vízforgató berendezéseket gyártanak a Szentendrei Víz- gépészeti Kisszövetkezetben, amelyek iránt kül- és belföldön egyaránt nagy az érdeklődés. A képen: Liska József a nyomásmérőt szereli. (Fotó: Vimola Károly) Mikor folytatják a munkát? A szennyvíztisztító kálváriája
