Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
1988. ÁPRILIS 23., SZOMBAT 5 Pártértekezlet előtt Folytatni kell a reformokat Amint arról folyamatosan tudósítottunk, az alapszervezetekben, városi testületekben megvitatták az országos pártértekezletre készített állásfoglalás-tervezetet. Ezúttal a sziget- szentmiklósi városi pártbizottság üléséről és a Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat alapszervezetének vitáján elhangzottakról tudósítunk. Nyitottságot és nyilvánosságot A szigetszentmiklósi városi pártbizottság ülésén — amelyen részt vett Duschek La- josné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke — a hozzászólásokból kitűnt, hogy a szigetszentmiklósi, illetve a város vonzáskörzetébe tartozó pártalapszerVezetek tagjai összességében jónak ítélik a Központi Bizottság állásfoglalás-tervezetét, az abban megfogalmazott gondolatokat — ám kifogásolják a sok óhajszerű megfogalmazást, kevésnek tartják a konkrétan meghatározott feladatokat. A jelenlegi gondjainkért, problémáinkért az irányító szervezetek a felelősek, ezért szükséges, hogy ezt az állás- foglalásban egyértelműen írják le. Ne mossák el a felelősség kérdését királyi többessel vagy aprónak tűnő, de a személyes felelősséget tompító szócskákkal, ahogy azt a tervezet bevezetőjében tették — fogalmazta meg az egyik hozzászóló. Sokan a válságról, a válságjelenségekről fejtették ki véleményüket. Mint mondták, nem árról kell vitatkoznunk, hogy milyen helyzetben vagyunk, hanem arról, hogy a kialakult helyzet milyen okokra vezethető vissza. A hozzászólások többségéből az derült ki, hogy a párt tagsága válság alatt a vezetőkbe vetett hit megrendülését, egyfajta bizalmiválságot ért. Ennek egyik okaként például azt a távolságot nevezték meg, amelyet vezetőink protokoll-láto- gatásai nem tudnak áthidalni. A vitában résztvevők bírálták a nyilvánosság, a tájékoztatás hiányosságait is. Többen tették szóvá, hogy a párt úgy vár bizonyos kérdésekben állásfoglalást tőlük, hogy az előzményekről nincsenek információik. Nem tudják, mi az ellenzék és az úgynevezett másképpen gondolkodók álláspontja, mi történt például a Jurta Színházban, vagy mit követtek el azok, akiket a közelmúltban kizártak a pártból? Nyíltság, nyilvánosság nélkül nem lehet fordulatra számítani, hiszen az embereknek tisztában kell lenniük azzal, amivel vitatkoznak, ellenkező esetben könnyen manipulálha- tókká válnak, őszinteség nélkül pedig nem lehet helyreállítani a bizalmat, fejtették ki e témáról többen véleményüket, hozzátéve: a nagy várakozásra való tekintettel szükséges, hogy az országos pártértekezlet a legszélesebb nyilvánosság előtt végezze majd a munkáját, hiszen ha a párt vezető szerepre tart igényt a társadalomban, s úgy fogja fel, hogy ez a szerep a nép szolgálatát jelenti, akkor az a nyilvánosságot is feltételezi. A Központi Bizottság által vitára bocsátott állásfoglalástervezet felett rendezett eszmecserében a szigetszentmiklósi városi pártbizottság jelenlegi gondjaink egyik fő okaként az ellenőrzés elmulasztását jelölte meg. Ez a kérdés szinte teljes mértékben kimaradt a Központi Bizottság anyagából, ezért annak pótlását osakúgy, mint az egyértelmű, világos, programadó állásfoglalást, a nyitottság, nyilvánosság és őszinteség növelését, a politikai intézmény- rendszer korszerűsítését, az egyéni és testületi felelősség kérdésének megítélését és a párt megújulását egyaránt szükségesnek tartják. P. Zs. Az eredményesség legyen a mérce — Az országos pártértekezlet állásfoglalásának tervezete jól tükrözi a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész párttagság előtt álló feladatokat, de véleményem szerint túl általános a megfogalmazás — mondta Jáksó György, a Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kommunistáinak alapszervezeti taggyűlésén. — Korábban is találkoztunk olyan felszólalásokkal — folytatta —, hogy: vessék össze, növekedjék, szükség van rá, terjedjen ki... Konkrét módszerekre, konkrét feladatokra, s ami a legfontosabb, a felelősök megjelölésére van szükség. Az intézkedési terv határidő és felelősök nélkül nem éri el a célját. A felelősök pedig számoljanak be, hogy miként látták el a rájuk bízott feladatot. Majd minden hozzászólásban megfogalmazódott a felelősség kérdése ezen a taggyűlésen. Fenyvesi Csíki Éva elmondta, hogy a hibás döntések meghozatalában szerepe volt az MSZMP Központi Bizottságának s a kormánynak is, de úgy tűnik, arról megfeledkeztek, hogy ezek a szervezetek emberekből álínak. S ez alapján tette fel a kérdést: ők hogyan vállalják a felelősséget? Hasonló véleménynek adott hangot az a felszólaló, aki egyetértett a határozattervezet azon pontjával, amely a párt-, állami és társadalmi szervek vezető testületéiben az átfedés csökkentését szorgalmazza. Mint mondta, ellenkező esetben elmosódik a felelősség, bár ezt az egyszerű dolgozó emberek nemigen értik. A műhelyben, a hivatalban mindenkinek megvan a maga kötelessége, s ezért vállalnia kell a felelősséget. A kölcsönös képviseletek szétválasztása mellett szállt síkra az a párttag is, aki arról beszélt, hogy aki mindenkit képviselni akar, az valójában senkit sem képvisel. Szólt arról is, hogy o szakszervezetnek harcosabban kellene kiállnia a dolgozók ■»i er A fotoemulziók készítésének elríHllftQ ITSPrA? sö fázisa az ezüstnitrát pontos I VlIlvO Ilid VO. kimérése, ugyanis ez határozza meg a fotóanyagok fényérzékenységét. Fz a művelet még világosban történik, de ezt követően csak speciális világítás mellett folytathatják a film és a fotópapír gyártását. (Vimola Károly felvétele) érdekei mellett. Egy másik felszólaló szerint erre azért van szükség, mert a gazdasági és a politikai munka jól felkészült szakembereket követel, s a reform továbbviteléhez ez elengedhetetlen. Ezért is értettek egyet a résztvevők a tervezetnek azon célkitűzésével, mely szerint a vezetők megítélésének fő mércéje munkájuk eredményessége legyen, s mint dr. Horváth Jenő mondta, ne érvényesüljön a „kádermegmaradás” elve, vagyis, azt a vezetőt, aki csődöt mondott egyik helyen, ne helyezzék máshová hasonló beosztásba. Bár ezt el lehetne kerülni, ha a tagság véleményét még bizonyos döntések meghozatala előtt kikérnék. Az utóbbi időben azonban a párt vezető szervei eltávolodtak a tagságtól, ezt az egyik felszólaló úgy fogalmazta meg, hogy megszakadt a párt és a tömegek kapcsolata. Véleménye szerint már egy-egy kérdés megvitatása során meg kellene hallgatni a tagságot, s csak azok figyelembevételével szabadna döntést hozni: Különböző tömegkommunikációs eszközök révén tudjuk meg, hogy vita folyik a párt intézményrendszerének megváltoztatásáról. De azt a tagok nem tudják — pedig ők alkotják a pártot —, hogy végül is kik vitáznak és miről. Gyakran hétköznapi kérdésekben tájékozatlanok a kommunisták, s a propagandisták is sokszor csak a napi sajtóban megjelenő információkra támaszkodhatnak. Pedig ma az emberek gyakran tesznek fel kérdéseket, s erre azok sem tudnak választ adni, akiknek ez dolguk lenne. Az elhangzott javaslatokon és hozzászólásokon érződött a segíteni akarás, s ezt fogalmazta meg Hárs István, az MSZMP KB tagja, a Magyar Rádió elnöke is. Elmondta, hogy a véleményeket továbbítja a Központi Bizottsághoz, hiszen a programot a tagsággal közösen kell kialakítani. A változtatás tényét nagyon komolyan gondolja a párt, s jól tudják, hogy elkésett önkritikából nem lehet megélni. F. A. M. N emhogy hegy, de még egy jóravaló dombocska sincs ezen a tenyérárok-homokvi- déken, de hát a nép már így nevezi a Ceglédbercel-Cserő alatti területet: öregszőlő hegye. Észak felől déli irányba iramodnak a kordonsorok, hatalmas tábla ez a szőlő, van vagy ötvenhat hektár. Nem én találtam el a számot — Lakos Lászlóné, az egyik szorgos munkás mondta. — A Ceglédi Állami Tangazdaságé a szőlő, én csak olyasféle bérlő vagyok. Nyolcezer négyzetmétert bírok az urammal, tavasztól őszig majd’ mindennap kinn vagyunk. Nyugdíjat hoz a postás, hát ráérünk dolgozni. — Messziről járnak a szőlőbe? — Nézze csak, ott a falu alatt van a házunk, innen valami két kilométerre. Kerékpárral jövök-megyek, fertályára alatt megjárom az utat. — Család? — Cegléden laknak a fia- mék. Három unokám is van, bizony. Tizennégy, tizenegy és ötesztendősek. Alig várják A HÉT HÍRE GÉPTELENSÉG G A Fogyasztók Országos Tanácsa elnöksége a bizományi és használtcikk-kereskedelem helyzetét tekintette át. G Mezőszilason Németh László Baráti Kör alakult. G Budapesten rendezték meg az I. ipari vízgazdálkodási szemináriumot. G Kiállítás nyílt Esztergomban a királyi palota feltárásáról és helyre- állításáról. G A hét híre az is, hogy Seregélyesen zajlott le a mezőgazdaságigép-szerelő tanulók országos verspnve. Dobozos körömolló Diáktalálmány Kedves mosolyú, szerény fiatalember kopogtatott be a szerkesztőségbe. Vácról jött a Lötvy Sándor Ipari Technikumból, ahol harmadéves. Beszélgetésünk első perceiben mindketten zavarban voltunk. Én tájékozatlan lévén nehezen jöttem rá, hogy miféle vetélkedőn lett harmadik, ő azon csodálkozott, hogy az újságíró miért nem tud e nemes dologról, holott a feltaláló tv-ben is szerepelt. Nos, nem húzom az időt! Az történt, hogy Kávai Zoltán jelentkezett a Tervezzünk tárgyakat címmel meghirdetett pályázatra, amit a Magyar Televízió művelődési osztálya és a Magyar Gazdasági Kamara Ipari Formatervező Központja patronált. A fiatalembernek régi elhatározása volt, hogy a körömolló végére tartót kellene szerelni, hogy a lehulló szaru ne pattogjon szanaszét. Eredeti ötlet, mert valóban bosszúságot okoz a szőnyegbe ragadt, asztalra pattant, eltűnt, majd a legváratlanabb pillanatban előkerülő szúró körömdarabka. A harmadikos diák sokat töprengett. Előbb mindkét vágóélre szimmetrikus dobozkát szerkesztett, de ez nem felelt meg, mert nehéz volt üríteni, s vágás közben a fele kipattogott. Végül több megoldás közül a lehető legjobbat hagyta meg, az olló egyik ága viszi magával a fedelet, a másik a dobozt. A vágás pillanatában zár a tető a kelepcébe került szarudarab felett. Kipróbáltam, valóban jól' használható. A papírdobozka azonban hamar tönkremegy. — Hogyan tovább? — kérdeztem a feltalálót. — Sorozatgyártás esetén természetesen műanyagból kellene készíteni a dobozt, s rápattintással rögzíteni az olló hegyén. A körömvágás befejezése után könnyen üríthető és bárhol eltehető, hiszen az egész körülbelül 2,5-ször 1,5 centiméter. A műanyag rugalmas, nem törékeny, a papír csak modell. A Magyar Gazdasági Kamara közölte Kávai Zoltánnal, hogy díjnyertes. Találmányával a korcsoportjában a harmadik lett. Ezer forintot kapott, de az erkölcsi sikert természetesen többre tartja. A kérése az, hogy az esetleges gyártó, aki fantáziát talál az ötletben, jelentkezzen nála Vácott a Damjanich utca 21- ben. V. M. íratlan történelmünk mesz- szi évezredeiben már ott az első eszköz, amely érdemes (működési elvét tekintve mindenképpen) a gép elnevezésre. Vadászógép ez, azaz egyszerűbben és igazabban, csapda. Készítői, ahogyan ma fogalmaznánk, beprogramozták, magára hagyták, s amikor kellett, a gép működni kezdett: megfogta, elejtette a vadat. Erdők, mezők, vizek világának első, gépelvű szerkezete ez, hogy azután beláthatatlan sorban kövesse a többi. S mégis, a jelenből visszatekintve, már-már meseként hangzik az idézet. „Mezőgazdasági motorok a járgány, a szélmotor, a petróleummotor és a hőléggép, a lokomobil és a gazdasági lokomotiv." Százesztendős sincsen még, mert 1896-ban kelt a citált szöveg. Múzeumok becses kincseivé váltak azok az eszközök, berendezések, amelyek az előbbiekben szerepelnek. Furcsa módon azonban a működési elvekben sokkal kevesebb a forradalmian új, mint az eszközkínálatban, a megjelenési formában. Ami azt mutatja, eleink nem nélkülözték, nem mellőzték a tudományos alaposságot, amikor gépet, berendezést szerkesztettek a földművelőknek. Tudományos alaposságban legtöbbször ma sincsen hiány. A baj a tudomány friss eredményeit, a műszaki haladás újdonságait megtestesítő eszközök árával van; egyre drágábbak. Egyre nagyobb mennyiségű gabonát, húst kell tehát eladniuk a termelőknek ahhoz, hogy egy-egy, szükséges gépet megvegyenek. Hizlalja a gondokat a források szűkülése is. Ma a megyében a mezőgazdasági üzemek nem költenek, nem tudnak többet költeni beruházásokra, mint a nyolcvanas évek elején! Ami, ismerve a pénzromlás mértékét, elgondolkoztató folyamat, hiszen kézenfekvő, nem következmények nélküli. Olyannyira nem az, hogy több területen már napjainkban mutatkoznak az erőteljes figyelmeztetést magukban hordó tények, mint amilyen például a megyében a magajáró betakarító gépek számának csökkenése, részesedésük visszaesése a teljes gépállomány nyújtotta teljesítményből. Annak idején, amikor megkezdődött a gazdasági gépkísérleti állomásoknak a megszervezése — az első 1869-ben alakult meg Magyar-Óváron —, már jelentősek a hagyományai a gépi munkának a hazai mezőgazdaságban. Az 1800-as évek elején ugyanis — haladó gondolkodású birtokosok a kezdeményezők — növekvő mennyiségben kerültek be az országba az Angliától vásárolt mezőgazdasági gépek. Közöttük nemcsak a legnehezebb munkát, a gabonabetakarítást megkönnyítők, hanem például kapáló, gyomirtó berendezések is! Fura elbizakodottságra vallana tehát — és erre bizony mutatnak tapasztalatok —, ha a hazai mezőgazdaság géphasználatát úgy fognánk fel, mint valami előzmények nélkül való dolgot, ami csakis a legutóbbi évtizedekhez köthető, kötendő. Egymilliárd forint felett van ma az az összeg, amelyet egy év alatt a megye mező- és erdőgazdasági üzemei gépekre, berendezésekre költenek. Azt mondhatnánk, tekintélyesnek látszó summa, de ne mondjuk. A teljes beruházási kiadásoknak a felét sem éri el. Nemzetközi tapasztalatok szerint a kívánatos aránynak hatvan százalék felett kellene lennie... A mezőgazdasági üzemek közül egyre több kínlódik a gonddal, pénze arra sem elég. hogy elhasználódott gépeit egyszerűen újakra cserélje. S hol van akkor a bővítés, a korszerűsítés, a legújabb technika megszerzése?! Nincsen tehát semmi meglepő a tényben, a megyében a traktoroknak a fele még 1980 előtt került le a gyártószalagról. Ezekhez azután tényleg kellenek a szerelők! És a főegységek, alkatrészek, munkaórák... bizony, többe kerül Így a leves, mint a hús. A megyében esztendőnként hatvan-hetven ifjú fejezi be, tanulmányait mezőgazdasági gépszerelőként, s tárt karokkal várják őket a gazdaságokban. Ahogyan elöregedik a gépek és berendezések állománya, úgy kell(ene) egyre több és képzettebb szerelő. Veszedelmes spirál! S azt, hogy mibe kerül ez a képtelen géptelenség, jól mutatja például a traktorok üzemanyag-felhasználásának alakulása. Az egy műszakórára vetített fogyasztás a megyében egy kilogrammal több, mint volt 1984-ben. És tessék ezt beszorozni a teljesített műszakórák számával, négy és fél millióval...! Mészáros Ottó Megmozdult a szőlők hegye a hétvégeket, amikor kijönnek a nagyihoz... — Aki, látom, nem tud meglenni munka nélkül. Mennyi a nyugdíja? — Háromezernégyszáz forint. Ahogyan mondják: éhen- halni sok, jóllakni kevés. Ezért is vállaltuk bérbe a több mint egy hold szőlőt. Metsszük, kötözzük, zöldhajtást válogatunk majd, a szüretig miénk a tábla. Meg a gépeké, mert azzal permetezik a szőlőt, s kapálják a sorközöket. A végelszámoláskor mindezeket a költségeket levonják tőlünk. — Marad is azért valami? — Hogyne. Megéri, különösen jó évjáratban. Tavaly nem volt sok termés, de előtte egy esztendővel igen. Hadd ne mondjak összeget, csak annyit: húsz-harminc hónapnyi nyugdíjat is „hoz” nekünk a vállalkozás. Helye van minden forintnak. Segítjük a fiunk családját is, tudja, ahol három gyerek van... Manapság bizony nagy vállalkozás három gyerek, ilyen árak mellett. — Honnan ment nyugdíjba? — A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezettől kaptam obsitot. Ó, emlékszem még az elődökre: a Táncsicsra, a Győzelemre. Ha hiszi, ha nem, Cegléden még Nagy Sztálin nevű téeszcsé is volt. Abból lett a Dózsa Népe, majd a Magyar—Szovjet Barátság. Szóval, sok nyarat megértem a téeszmozgalom- ban. Emlékszem a közös ebédkiosztásra, a munkaegységekre, ínséges időkre. Egy előnye azért volt: megszoktam és megszerettem a munkát. — Most mi a munkája? F igyeljen ide, a vesszőket bújtatom a dróthoz s lekötözöm. Mindenki ezt csinálja, aki itt, ezen a táblán bérlő. Negyvenhat család vállalt kisebb-nagyobb területet, van olyan ember is, aki három hektárt bérel. Meg is volt a pénze, állítólag három- százezer forintot markolt föl tavalyelőtt. Nekünk elég ez a nyolcezer négyzetméter, Kép és szöveg: Besze Imre