Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
(AZ MSZMP KB MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) ATOMFEGYVERMENTES VILÁGOT! Erőforrásunk az alkotókészség (Folytatás az 1. oldalról.) jelenleginél mélyebben és alaposabban kellene ennek okait elemezni, mert e nélkül igen nehéz lesz megállítani ezt, a társadalom jövője szempontjából káros folyamatot. Tamássy István akadémikus, a Kertészeti és Élelmiszer- ipari Egyetem rektora üdvözölte azt, a párt vezető testületéiben s a kormányzati munkában egyre inkább teret hódító törekvést, hogy a döntések a korábbinál szélesebb körből érkező véleményekre alapozva szülessenek. Jó volna, tette hozzá, ha ez a demokratikus gyakorlat mielőbb jellemzővé válna a különböző ágazatok irányító munkájára is. Ancsel Éva akadémikus, egyetemi tanár azt a kérdést elemezte hozzászólásában: miként lehet a párt iránti bizalmat erősíteni. Véleménye szerint ehhez mindenekelőtt kendőzetlen igazmondásra s a reformprogramot hirdető párt állandó önmegújítására van szükség. A párt tekintélyét veszélyeztethetik az extenzív irányítási módszerek. Hatalmi szóval nem lehet érvényesíteni a párt vezető szerepét. Berend T. Iván, az MTA elnöke személyes hangú hozzászólásában arra emlékezett, hogy a kommunisták soraiba lépve annak idején ő elsősorban konkrét cselekvési lehetőséget keresett és talált is a pártban. Ezt a cselekvési lehetőséget kötelességünk ma is megteremteni a fiataloknak — hangsúlyozta —, ehhez persze határozott programot kell adni, majd azt következetesen megvalósítani. Igen fontos, hogy minden szinten érvényesüljön a szavak és tettek egysége, mert ennek hiánya bizalomvesztéshez vezet, s az egyébként helyes politikai célok is visszájukra fordulhatnak. Kozma Ferenc közgazdász, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektorhelyettese kifejtette, hogy a párt cselekvési programjának kimunkálása során a stratégiai és a rövid távú feladatokat egymással összehangoltan, egységben kell megjelölni, s a reformfolyamat egészét az így született célokhoz igazodva megvalósítani. Mindebben meghatározó szerepe van az emberi tényezőnek, ahogyan fogalmazott: az emberekben rejlő atomenergia felszabadítására van szükség. Fülöp József akadémikus, geológus, az ELTE rektora a feladatok rangsorolását tartotta különösen fontosnak mai helyzetünkben. Ha a társadalom számára meghatározó elemekre koncentráljuk a szellemi és anyagi erőforrásokat, akkor ez egyszersmind jó alapot ad a társadalmi közmegegyezés újrateremtéséhez is — mondotta. Szinetár Miklós, a Magyar Televízió főrendezője annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy köz- gondolkodásunkban teret hódítson a reális történelem- szemlélet. Ennek alapvető feltétele, hogy a maga teljességében lássuk és láttassuk történelmi utunkat, mutassuk be azt a fiataloknak, akik csak e háttér ismeretében képesek felmérni a megtett út nagyságát, birtokba venni alapvető szocialista értékeinket. E gondolathoz kapcsolódott Németh G. Béla irodalomtörténész, az ELTE könyvtárának főigazgatója is, aki a fiatal értelmiségiek oktatásához elengedhetetlennek tartotta a történelem kellő mélységű tudományos analízisét. A találmányok, újítások hasznosítása Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság csütörtökön ülést tartott a szervezet székházában. A testület megvitatta és elfogadta a találmányok és az újítások hasznosításának vizsgálati programját. Ennek megfelelően a KNEB ipari. főosztálya, illetve a fővárosi és kilenc megyei népi ellenőrzési bizottság országos vizsgálaton tekinti át a találmányi és az újítási tevékenység hasznosságát, hatását a gazdaság versenyképességének alakulására. A népi ellenőrök a többi között választ keresnek arra, hogy milyen körülmények segítik, illetve hátráltatják az iparjogvédelmi eredmények hasznosítását. A májusi, júniusi helyszíni vizsgálatok kiterjednek a gépipar, a vegyipar termelőegységeire, az ipari kutatóintézetekre, valamint az érintett főhatóságokra. Tájékozódnak arról is, hogy a szellemi termékeket forgalmazó szervezetek, az innovációs pénzintézetek, s az új kisszervezetek miként vesznek részt a találmányok, újítások hasznosításában. A népi ellenőrök vizsgálatuk során abból indulnak ki, hogy az iparjogvédelmi statisztika, illetve a nemzetközi összehasonlítás tanúsága szerint a számottevő találmányi és újítási szellemi vagyon hasznosítása és a nemzetközi versenyképességre gyakorolt hatása nem kielégítő. A népi ellenőrök ezért különösen fontosnak tartják a kedvező tapasztalatok feltárását, elterjesztését, amelyhez mostani vizsgálatukkal is hozzá kívánnak járulni. A népi ellenőrök a személyiségi jog védelme, illetve, az üzemi, az üzleti titok megóvása érdekében körültekintően választják ki a helyszíni ellenőrző csoportok résztvevőit, s gondosan szervezik meg a tájékoztatást. A vizsgálatok során együttműködnek az MTESZ, a SZOT illetékes szervezeteivel, valamint a Magyar Gazdasági Kamarával. Daróczy Zoltán akadémikus, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem rektora az oktatómunka tapasztalataiból azt emelte ki, hogy a nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a fiatalok által felvetett kérdésekre hiteles válaszokat adunk. Véleménye szerint a párttagság meggyőző munkája, érvelőkészsége az utóbbi időszakban gyengült. Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkárhelyettese nagyra értékelte azt, a dokumentumtervezetben is megnyilvánuló politikai törekvést, hogy a párt meg kívánja teremteni az önkontroll jához, önkorrekciójához szükséges feltételeket. Ehhez persze a megfelelő mechanizmust is ki kell építeni. A reform körül zajló vitákban kevés szó esik arról — mutatott rá —, hogy a reformfolyamat élén a párt állt, s áll ma is. Ezért is oly fontosak a nyilvánosság szélesítését szolgáló törekvések — tette hozzá. Szentes Tamás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgató-helyettese a politikai vezetés és a tudomány viszonyát elemezve kiemelte: a társadalomépítés jelenlegi szakaszában felértékelődnek a társadalomtudományi kutatások, ami a szellemi műhelyekre, tudósokra is nagyobb felelősséget ró, ugyanakkor szükség van a kutatási eredmények következetesebb hasznosítására, megismertetésére. Kádár János 'megköszönte a jelenlévőknek, hogy meghívását elfogadták. Mint mondotta, e beszélgetés kezdeményezésével az volt a szándéka, hogy közvetlenül is információkat kapjon arról, a magyar értelmiség képviselői miként ítélik meg helyzetünket, azt a politikai programot, amelyet a pártértekezletre készített állásfoglalás-tervezet körvonalaz. Az itt elhangzott őszinte szavak, a társadalmunk lényegi kérdéseit érintő vélemények nagyban segítik a pártértekezletre váló felkészülést — mondotta, hangsúlyozva, hogy a felszólalásokban megfogalmazott javaslatokat, észrevételeket érdemben feldolgozzák, s az előkészítő munka hátralévő szakaszában hasznosítják. A megyei népfrontelnökség előtt A hon ismeretének mozgalma Tiszteletet érdemlő eredményeket felhalmozott, mára azonban csendesebb, új lendületet váró szakaszába jutott mozgalommal, a honismerettel foglalkozott csütörtök délutáni ülésén a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága elnöksége. A testület jóváhagyta azokat a javaslatokat és ajánlásokat, amelyek a májusi békehónap rendezvényeinek és a szeptemberi szolidaritási akciónak a kereteit adják, majd egyetértett azzal a programmal, amelyet nemrég, megalakított módszertani munkabizottsága állított össze tevékenysége fő irányairól és 1988. évi feladatairól. Kisközösségek Az alábbiakban a honismereti mozgalommal összefüggő napirendi pontról adunk részletesebb beszámolót. Negyedszázadnál több telt már el a hon ismerete nemes mozgalmának létrejötte óta. Helyi kezdeményezések alakították ki- az első építőköveket. A megyében az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején lehettünk tanúi a kezdő lépéseknek, az első kisközösségek megszerveződésének. Végül a mozgalomnak három főbb szervezeti formája jött létre. A honismereti gyűjtő szakkörök és körök, a honismereti klubok, a helytörténeti krónikát író körök. Voltak és vannak módszertani viták azon, vajon milyen mértékű lehet, legyen egy-egy kör, klub, krónikaíró közösség koncentrálása a maga választotta témára, s miként illeszkedjék a tevékenység a település egész múltjának a bonyolult szövedékébe. A megyei tapasztalatok azt mutatják, ott igazán élő, eredményes ezeknek a kisközösségeknek az áldozatos igyekezete, -átlói nÓb>. Zárkóznak be a maguk területére, hanem minél szorosabb kapcsolatot tartanak fenn mindazzal, ami a honismeret körébe sorolható. Kezdettől fogva felkarolói, segítői voltak az egyéni kezdeményezéseknek a helyi népfrontbizottságok, s ma is elsősorban tőlük várható el — fogalmazta meg az egyik felszólaló — az új erők meglelése, a lendületet feltámasztó friss célok, módszerek kialakítása, a téma iránt érdeklődök, közöttük is elsőként a fiatalok bevezetése a mozgalomba. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert furcsa módon éppen a mozgalom eredményessége vezetett oda, hogy némely helyen úgy vélték, már nem kell törődni azzal, megállnak a saját lábukon, minden segítség nélkül is. Ahogy nem nélkülözhető a népfronttestületek értő támogatása, úgy továbbra is szükség van a művelődési intézmények adta segítségre, pedagógiai, szakmai irányításra. Kár lenne, ha megszakadna az eddigi törekvések, eredmények láncolata. A csúcs 1986- ban volt, akkor a megyében nyolcvanhárom honismereti szakkör, gyűjtőkör tevékenykedett. Az eltelt időben a tapasztalatok szerint csökkent a számuk némileg, bár csupán az általános iskolákban a jelenlegi tahévben is harmincnyolc a tevékeny honismereti szakkör. Úttörő szerep Országosan kezdeményezd és úttörő szerepet vitt a megye a honismereti munkának mint történetkutató és feltáró tevékenységnek a kezelésében és módszertana kialakításában. Módszertani útmutatók sora bizonyította — ezeknek a kidolgozásában döntő részt vállaltak a megyei művelődési intézmények, a levéltár, a múzeumi igazgatóság, a művelődési központ és könyvtár —, milyen hasznosan ötvözhető a spontán kezdeményezés a. tudományos megalapozottsággal. Közben új ágakkal bővült a kxQrvk£Ír$ „mozgalom.. a falukrónika mellé olyan területek sorakoztak fel, mint egy-egy intézmény, üzem. ipari és termelőszövetkezet történetének a feldolgozása, jelenének megörökítése, a település élete egy- egy lényeges mozzanatának (például az ingázásnak, az iparosításnak, a nagyüzemi mezőgazdaság megszervezésének, a közművesítésnek stb.) az értékelő, s egyben tényeket, neveket, adatokat megőrző papírra rögzítése. Sőt, egyre gyakrabban nyílott helye a film. a hangszalag, a fénykép és diakép. a videofelvétel alkalmazásának. Korszerűbben Húsz esztendje hirdették meg először pályázatot a megyében a krónikaíróknak, s a sikert bizonyítja, hogy az eltelt időben 11Q0 munkát nyújtották be készítőik. Ezek a levéltár — amint az kimondatott az elnökség ülésén — rendkívül értékes, speciális történeti forrásbázisát alkotják. Hasonlóan eredményesnek minősíthető a nyolcvanas évek eléje óta rendszeresen megrendezett megyei honismereti akadémia. A 6—10 előadásból álló sorozatokat több száz érdeklődő hallgatta végig. Az ilyen és hasonló eredmények sem fedhetik el azonban a legutóbbi esztendőkben észlelhető megtorpanást, a pályázati munkák számának a csőkké-: nését. Ez utóbbi ismeretében fogalmazott úgy a testület, hogy a pályázati rendszer anyagi és szervezési megújítására mutatkozik sürgető szükség. A krónikák ugyanis, s még inkább az azokból létrejött, önálló kiadványként megjelenő monográfiák, hasznos serkentői a lokálpatriotizmusnak. Hosszú időre ismereteket kínálnak a felnövekvő nemzedékeknek a tegnapról, a teg- napelőttről. S ezeknek az ismereteknek fontos része van a történelmi tudat formálásában, a haza ismeretén nyugvó hazaszeretetben. Az elnökség elismeréssel szólt a-.megyei népfrontbizottság honismereti munkabizottsága törekvéseiről és tevékenységéről. s egyben köszönetét mondott mindazoknak, akik — elsősorban is a megyei levéltár munkatársai — rendszeresen segítik a krónika írókat. Javaslatot hagyott jóvá ugyanakkor a pályázati rendszer korszerűsítésére. M. O. Ha egy kommunista párt, egy szocialista ország mélyrehatóan meg kívánja újítani tevékenységét, természetszerűen nyúl vissza Lenin munkásságához, gondolatvilágához. Noha már 118 esztendő választ el bennünket születése napjától, s halála óta is csaknem hat és fél évtized telt el, megállapításai, következtetései most is időszerűek és tanulságosak. A lenini életműhöz visszanyúlni — s erre éppen az életműnek a szelleme figyelmeztet — nem egyenlő azzal, hogy lemásolható recepteket, minden helyzetben alkalmazható szentenciákat keressünk benne. Igaz, találkozhatunk Leninnél meghökkentően mainak, aktuálisnak tűnő megállapításokkal is. A Bolsevik Párt XI. kongresszusán, 1922 márciusában elhangzott beszámolóban például ezt olvashatjuk a kormányzati szervek munkájáról: A napokban csökkentették a bizottságok számát. 120 bizottságot számoltak ösz- sze. És hány bizonyult szükségesnek? Tizenhat!... Ahelyett, hogy ki-ki a saját munkájáért felelne ... bizottságok háta mögé bújnak. Ezekben a bizottságokban az ördög sem ismeri ki magát, senki sem tud eligazodni, hogy ki a felelős; minden összekuszálódott, s a végén olyan határozatot hoznak, amiért mindenki felelős. Mintha pontosan mirólunk, a mi bajainkról beszélne! Eltöprenghetünk rajta, vajon miért nem szívleltük meg idejében a belőlük kiolvasható figyelmeztetést. Ám elsődlegesen mégsem ezek adják a lenini életmű időszerűségét, hanem egész szellemisége, alapállása, megközelítési módja, a mély valóságérzés és a merész újító szándék, Száztizennyolc éve született A lenini életmű ma is időszerű Nem akadt kora munkás- mozgalmában még egy olyan teoretikus, aki annyira mélyen és alaposan elemezte volna a valóság változásait, új folyamatait, mint ahogyan azt Lenin tette. Az/élsők között analizálta a tőkés társadalom fejlődésének új szakaszát, az imperializmus időszakát, s mindenkinél mélyebb következtetéseket vont le ebből a munkásmozgalom stratégiájára és taktikájára vonatkozóan. Lenin minden tendenciát és jelenséget abban a megközelítésben vizsgált, hogy a valóság társadalmi haladást szolgáló forradalmi átalakításához nyerjen belőle támpontot. Ez különböztette meg a marxizmus olyan megújítóitól, mint a revizionista irányzatot létrehozó Bernstein és társai, akik az új jelenségekhez való alkalmazkodást hirdették és lemondtak a tudományos szocializmus, a munkásmozgalom forradalmi tartalmáról, a világ megváltoztatásának szándékáról. Lenin ezt a tartalmat megőrizve szakított egyes korábbi alaptételekkel, s jutott el olyan következtetésekhez, hogy a szocialista forradalom győzhet egyetlen vagy néhány országban, diadalmaskodhat közepesen vagy. gyengén fejlett államokban is. Mint ahogy a forradalom győzelme után néhány évvel volt bátorsága elvetni azt a — korábban általa is vallott — felfogást, mely szerint a szocializmusnak az árutermelés kiküszöbölésére kell törekednie, s hirdette meg az áru-, pénz- és piaci viszonyoknak teret adó, azok törvényszerűségeire építő új gazdaságpolitikát, a NEP-et. A Valóság változásaival lépést tartó bátor újítás és megújítás jellemezte a Bolsevik Pártot abban az időszakban, amikor Lenin állt az élén — legyen szó akár a forradalom előtti, akár az azt követő periódusról. Erről az alapról folytattak Lenin és harcostársai kétfrontos harcot mind «a munkásmozgalom konzervatív, óvatoskodó, a forradalmi lépésektől idegenkedő szárnyával, mind pedig az objektív feltételekkel és lehetőségekkel nem számoló ultraforradalmár, kalandor törekvésekkel. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel élve, a legkevésbé sem volt valamiféle tucatliberális — számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető feltétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédése. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akik a szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyengítésére igyekeztek felhasználni. De az erőszak, a diktatúra a kényszer az ő számára sohasem volt öncél — mint ahogyan utódjánál, Sztálinnál lett —, hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem feladataiból következett s szorosan összekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi lépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt, a párttagok munkáját pedig alá kell vetni a párton- kívüliek kontrolljának. Mélységesen hitt a nép alkotóerejében, a tömegek kezdeményezéseinek fontosságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta ösz- szekapcsolásuk szükségességét a párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az emberközpontúság tő vezetői tulajdonságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen volt belenyugodni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy az elhatározások — legyen szó nagy horderejű vagy egészen apró dolgokról — ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésnek, mégpedig mindkét formájának, az alulról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagyfokú rugalmassággal párosult; bármikor kész volt módosítani bármely döntésen, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S megsemmisítő gúnynyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetetlennek ítélték a kompromisszumokat. Nem olyan-e ez — kérdezte —, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hazzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cik- cakkos vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg? Élete utolsó időszakában — írásai, feljegyzései tanúsítják — különösen három kérdés foglalkoztatta. Az egyik, hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik o kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüggő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus — kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus — munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciák kiküszöbölésének útja. Ez irányú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. Manapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő igazolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetők gondolatai. Ám egy dolog aligha cáfolható: a tőkés magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért bízvást állíthatjuk, hogy a történelem Lenin gondolatainak érvényessége mellett tanúskodik. Gyenes László
