Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-21 / 94. szám

4 1988. ÁPRILIS ZU CSÜTÖRTÖK Csökken az óraszám Nem vonzó a pályázati rendszer Szentendrén és' körzetében viszonylag sok oktatási intéz­ményben jár le az igazgató megbízatása, sor kerül nyugdíj­ba vonulásra is. A Móricz Zsigmond Gimnázium vezetői poszt­jára ketten jelentkeztek, a többi iskolába, és óvodába egy-egy fő. Külső pályázó mindössze két óvodába kíván jönni. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nincs rá magyarázat Tíz százalék hiányzik A törvény az törvény A számok is bizonyítják, az érdeklődés minimális. A nagy reményekre jogosító pályázati rendszer feddig — Szentendre táján — tehát nem váltotta be a reményeket. Szó Sincs ver­senyről, a legmegfelelőbb ki­választásának lehetőségéről, parázs vitákról. A negatív tendenciák mel­lett (ellenére) néhány érdekes­ség feljegyezhető. Például a felszabadulás-lakótelepi isko­lában a tantestület elfogadná a megbízott vezetőt, ő azon­ban a határidőig nem nyújtott be pályázatot, ezzel kizárta magát az esélyesek sorából. Jött viszont érdeklődő Gádo­rosról. Aki t tehát ismernek, ne­met mondott, a távolról jöttét „káderezni” kell. A megüresedett állásokra legtöbb esetben azok pályáz­tak, akik eddig igazgattak. A küzdelemben egyedül indul­nak. Az iskolák kategóriájában Visegrádon, Pilisszántón, Cso- bánkán, Dunabogdányban. Az óvodáknál Budakalászon. Cso- bánkán, Szentendrén a László- telepen. Államigazgatási feladat A tanács művelődési osztá­lya a napokban kapta meg a népességnyilvántartóból a le­endő elsősök névsorát Válto­zás, hogy eddig az iskola ku­tatta fel a kallódókat, ez most az államigazgatásiak feladata. A munkaerő-gazdálkodás szempontjából fontos, hogy szeptember 1-jétől a pedagó­gusok kötelező óraszámában nem szerepelhet a tanulószo­ba, a könyvtárszolgálat, a gyermekvédelmi munka, a tö­megsport, a tanulók étkezte­tése, felügyelete, utaztatása, kísérése. A kötelező óraszám maxi­mum 10 százaléka lehet a szakkör, a diákkör, az ének­óra, a zenekar és a korrepe­tálás. Mindez erősen befolyásolja a fogadható pedagógusok szá­mát. Az iskolák vezetősége megfontolja, hogy a zsugorodó óraszámra felvesz-e új mun­kaerőt, vagy megoldja a prob­lémát más szakosokkal. Gaz­dasági megfontolások miatt az Utóbbi mellett fognak dön­teni, ' az új rendelkezés tehát rontja a szakosellátottságot. Visszakörzetesítés ? Még mindig vajúdik a pi- lisszentlászlóí gyerekek sor­sa. A jelenlegi megoldás, hogy az alsó tagozatot a szülőfalu­A házhelyek kialakítása rop­pant időszerű, hiszen a tele­pülés Tahi nevet viselő része dinamikusan fejlődik. Aki öt­évenként egyszer jár erre, meglepődik a látványon. A Duna és a dombok közötti keskeny sávon új otthonok százai sorakoznak. Az emlí­tett telekparcellázás e terjesz­kedés északi határát jelenti. Legalábbis, egyelőre. A leendő tulajdonosok már­is aktíván dolgoznak. Megala­kították a földműtársulato­kat. Már lefektették a víz­vezetékcsövek egy részét, csa­ládonként 25 ezer forintba ke­rül az egészséges ivóvíz. Esélyes: az iskola — Miért hagytak tanácsi kezelésben mintegy tizenkét házhelynek megfelelő táblát? A kérdésre U. Budai János, a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának elnöke válaszolt. jukban, a felsőt Szentendrén a Lenin úti iskolába járják, a lehető legrosszabb. A vissza­körzetesítés mellett voksol a község lakossága, vezetői, a városi tanács művelődési osz­tálya, a Lenin úti iskola tan­testülete. Nemet mond a me­gyei tanács művelődési osz­tálya, pénzhiányra hivatko­zik, bár azt elismeri, hogy jo­ga nincs a visszakörzetesítés megakadályozására. Ám honnan vegye a két pe­dagógus bérét Pilisszentlászló? Mindenesetre az a levél, ame­lyet e tárgyban a megyei mű­velődési osztály küldött a vá­rosi tanácsnak — véleményem szerint — megismétli a régi­régi, többségében cáfolható élveket. — Biztonsági tartalék. Vég­érvényesen nem döntöttük el, mi kerül ide, A legnagyobb esélye az iskolának van, mert 150 gyerekünk Leányfaluba, 70 Dunabogdányba jár.% Kö­tődhet érzelmileg a községhez az a gyermek, aki másutt töl­ti fiatal éveinek jó részét? — Ha nem ide kerül az is­kola, hová építik? — Ezen kívül két helyet ta­láltunk. A hajóállomás mel­lett állt a fadepó. Jelenleg a Pilisi Állami Parkerdőgaz­daság tulajdona. Már jelezték, hogy lemondanak róla a köz­ség javára. A legcélszerűbb lenne oda építeni az iskolát, központi helyen fekszik, de sokan félnek az árvíztől. A telek mélyebben fekvő ré­szeit emberöltő alatt kétszer- háromszor valóban megláto­gatja a folyam. Az eddigi leg­magasabb 1965-ös kilépés megmutatta, mire képes a Du­na. Viszont e szint fölé eme­léssel biztonságosan telepít­hető az épület. A telek víz­hez közelebbi részein kaphat­nának helyet a sportpályák. Nyáron az egész létesítményt hasznosíthatnánk ifjúsági tu­rizmus céljaira. A környezet gyönyörű, a terület tágas. — A másik lehetséges telek a rendőrség melletti dombol­dalon fekszik, az építési költ­ség magasabb volna, s a vár­ható gyermeklétszámhoz ké- 'pest kicsi a hely. Előnye vi­szont, hogy a falu minden ré­széből könnyen elérhető. Szinte csak fiatalok — Beszéljünk az új lakó­telepen kihagyott tábla elő­nyeiről és hátrányairól. — összesen 2,5 holdról van szó, ahol üzletnek is helyet kell biztosítani. A legszeré­nyebb becsléssel is minimum kétszáz gyerekkel kell szá­molni, hiszen szinte kizárólag fiatalok emelnek itt otthono­Fő a feje Jenei Endrének, az Állami Biztosító szentend­rei fiókvezetőjének. A prob­lémája röviden az, hogy az üzletszerzők, üzletkötők igen szerény eredménnyel térnek vissza útjaikról. Az éves terv időarányos teljesítéséből leg­alább 10 százalék hiányzik. Mi lehet ennek az oka? — kát. Viszont távol esik a fa­luközponttól, még akkor is, ha a 11-es főútvonal előtte ka­nyarog. Ez a lehetőség ná­lam a második. — Tudom, hogy az iskola makettje elkészült. A költség- vetés szerint 30—32 millió fo­rintba kerülne. A kultúrházuk is leégett. Mégis lesz pénzük a „gyermekek házára”? Társadalmi munkával — A művelődési házat a biztosítótól kapott pénzből, társadalmi • munkával rendbe tesszük. Az iskolára tartalé­koltunk 5 millió forintot, er­re fordítjuk a településfejlesz­tési hozzájárulást is. Hajlan­dók vagyunk kölcsönt felven­ni. — Itt van a telekkialakí­tásra felmarkolt 19 millió is... — Azt visszafizetjük a tel­kek eladásából kapott pénz­ből. — Mondják, szívén viseli a tájház sorsát. Hallhatnánk er­ről bővebben? — A községi tanács az új gyógyszertár mögött egy te­lekért megvette az ott álló régi házat, és átadta a nép­frontnak. Mi levelet írtunk az Országos Műemléki Felügyelő­séghez, kértük, hogy vizsgál­ják meg az épületet. Nagy örömünkre kiderült, hogy mű­emlék jellegű. ígéretet kap­tunk, hogy a felújítást anya­gilag is segítik. A Pest Me­gyei Tanács építési és vízügyi osztályának két dolgozója vál­lalta: társadalmi munkában elkészíti,a felújítási tervet. Eb­ben az esztendőben kijavít­juk a ház tetejét. — S mit helyeznek el a tájházban? — Az iskolában dolgoznak a honismereti szakkör tag­jai. A gyerekek sok értékes régi holmit összegyűjtöttek. Tahitótfalu idősebb lakói is őrizgetnek ősi szerszámokat. A szekrények mélyén pihen­nek a népviselet darabjai. A három helyiség szűk is lesz a teljes anyag kiállítására. teszi fel a kérdést félhango­san a fiókvezető. — Talán rosszak az üzletkötők? Igen­nel aligha felelhet rá, mert tavaly például kísérletképpen a megye legjobb szakemberei járták Szentendrét és környé­két, s alig értek el jobb ered­ményt, mint a helyiek. Talán az a baj, hogy a te­hetősebb emberek a fővá­rosban élnek, a Dunakanyar­ban csak a nyaralóik állnak? Bár az is igaz, hogy a ta­pasztalatok azt bizonyítják: a jómódúak kevésbé kötnek biz­tosítást, a kisebb pénzűek ke­resnek támaszt a biztosítónál. Különösen az életbiztosítást kérők száma esett vissza. Megdöbbentő, hogy még azok döntő többsége is kiesik a szi­gorú orvosi vizsgán, akik el­szánják magukat az életbizto­sítás megkötésére. — Rossz az emberek egész­ségi állapota — summázza Jenei Endre —, no meg az Állami Biztosító reklámja is gyenge. — Lépten-nyomon csak a Hungáriát látom. Rá­adásul furcsa, hogy Pest me­gye többi részében fényes si­kereket ér el az Állami Biz­tosító. Például Vácott, Ceglé­den és Monoron az egyes biz­tosítási fajtákban már az éves tervet is teljesítették. Egyelőre tehát nincs ma­gyarázat a szentendrei fiók gyenge teljesítményére. Villanófény Évtizedekkel ezelőtt a város vezetői elhatározták, hogy Szentendrére csak olyan ipart telepítenek, amely nem káro­sítja a környezetet. Eg.v-két kivételtől eltekintve — az igazsághoz tartozik az is, hogy ott szintén erőfeszítéseket tesznek a víz és levegő vé­delmére — valóban környe­zetkímélő a termelés Szent­endrén. Teljesen friss információ, hogy az Elektromodul és egy Nercon nevű svájci cég létre­hozta a Syspart nevű közös vállalatot, amelynek a fő pro­filja a szoftverek gyártása lesz. A tanács vezetői szívesen fo­gadták a jelentkezésüket. Le­hetővé tették számukra, hogy a Dózsa György úton (az autószerviz mögött) telket vásároljanak. A külföldi part­ner keveset teketóriázott, az üzlet létrejötte után villám­gyorsan elkészítette a leendő üzemépület terveit, benyúj­totta azt a műemlék-albizott­sághoz, és jellemző, hogy a rajzok annyira illeszkednek Szentendre városképéhez, hogy szinte minden változta­tás nélkül kiadható az építé­si engedély. Csak nagyon hal­kan merem megjegyezni, hogy hasonló esetekben, ha szín­tiszta magyar cég vagy ma­gánember óhajt városunkban építeni, a tervek a legritkább esetben „mennek át” többszö­ri javítás nélkül. Nos, a Syspart már októ­berben termelni akar a Dó­zsa György úton. Azt már hozzá sem kell tennem, hogy a szoft­vergyártás szintén környezet­kímélő, zajmentes. S az sem mellékes, hogy mintegy öt- ven-hatvan munkahelyet te­remt. Jó lenne, ha tucatnyi ha­sonló vállalat költözne Szent­endrére. Vigyázat, tilos! Idegenforgalmi vadhajtás Biztosan állíthatom, hogy az elmúlt két hónapban városunkban nem a Kovács Margit-gyűjteményt, hanem a piacot keresték fel legtöbben. Mégpedig szer­dánként, de főleg szombaton, az idő javulásával egye­nes arányban egyre többen, Nem ám a zöldség es stan­dokat, a divatáru-kereskedőket vagy a bútorárusokat, hanem a hazánkba látogató és kereskedő turistákat. Ök ugyanis megszállják a piacteret övező dombol­dalakat, elfoglalják a zölségesstandokat és minden el­képzelhető cikket kitesznek a szűzföldre vagy valami­lyen, erre a célra leterített alkalmatosságra. Meg sem kísérelem felsorolni, mi mindent lehet vásárolni. Mindenesetre a fémtányéron át a rádióig, a gumicsizmától a porcelán bizsuig minden eladó. Ha­zánk fiai pedig — hála a kedvező árnak — ölik egy­mást az üzletkötés érdekében. Az elmúlt hét végén egyszerűen nem lehetett be­jutni 11-es főútvonalról a szentendrei piac területére. Már-már félő volt, hogy a tömeg belehátrál a Bükkös­patakba. Mintha a régi szép időkben, a Fradi—MTK meccsen lettünk volna. Most kérdezheti valaki, hogy végül is mi a bajom városunk turisztikájának eme új hajtásával? Meg kell mondjam, hogy személy szerint az égvilágon semmi. Igaz ugyan, hogy mindeddig semmit nem tudtam vá­sárolni — nem a szándék hiánya, hanem az óriási tö­meg miatt —, helyettem azonban a településnek és körzetének sok ismert embere sürög-forog „a pultok előtt”. Még ez sem lenne probléma. Csakhogy a fenn­álló jogszabályok szerint ez a tevékenység tilos. Vagyis j magyarán szólva: a lengyel állampolgárok nem adhat ják el a határon legálisan vagy illegálisan áthozott tér mékeiket, hazánk fiai pedig nem lehetnek ezek vá­sárlói. Vagyis azok, akik szerda és szombat délelőttön­ként a szentendrei piacot azzal a céllal keresik fel, hogy a lengyel turisták pénztárcáját és saját vagyonukat gya­rapítsák, szabálysértést követnek el. A kérdés mindezek után az, hogy a hatóság miért nem veszi észre, hogy Szentendrén több ezer ember részese a tiltott adok-kapok játéknak. Ne csodálkozzon senki azon, ha az elkövetkezendő hétvége valamelyi­kén az illetékesek kiemelnek néhány tucat embert az eladókból és a vásárlókból. S a pechesek fizetni fog­nak. Nem is keveset. A jó tanácsunk tehát az, hogy bármilyen kedvezőek is a lengyelek árai, kerüljék el a vásárlás eme tiltott módját. Kő a vízlépcsőhöz A dunabogdányi kőbányában teljes erővel folyik a termelés. Az üzem kapacitásának döntő részét leköti a bős—nagymaro­si vízlépcső. A követ tehergépkocsival szállítják a Duna part­jára, ott uszályokba billentik, és vízi úton juttatják el ren­deltetési helyére. Dominók irányítanak Késéssel lehet számolni BIZTOSAN emlékeznek rá az olvasók, hogy az elmúlt esztendőben, amikor a po- mázi HÉV-állomős felújítását befejezték, több észrevétel hangzott el, olvasói levelek is érkeztek, melyek szerint az építők szinte lehetetlenné tet­ték a vonatok megközelítését. S ez így igaz, mert a keríté­sek miatt mindmáig csak ke­rülőkkel lehet eljutni a jegy­pénztártól a szerelvényekig. Hogy mindezt miért Említ­jük most? Mert Szentendrén is megkezdődött a vasútállomás felújítása. Akik megfordulnak e helyen, tapasztalhatják, hogy az évtizedek óta hasz­nált első és második vágányt elbarikádozták, s a zöld-fe­hér vonatokat a harmadik és a negyedik vágányra' terelték. Miért vált szükségessé a felújítás? Azért, mert az em­lített első és második vágány még a századforduló körül épült, lassan elsüllyedt, az utóbbi években már nem köl­töttek rá. A BKV vásárolt egy Domino 70-es elnevezésű biz­tosítóberendezést — amely potom 70 millió forintba ke­rült —, hogy a vonatok irá­nyítását Szentendre térségé­ben is legalább olyan színvo­nalúvá tegye, mint ahogy az a Batthyány tér és Békás­megyer között tapasztalható. Ezt a csodamasinát az ócska sínekre egyszerűen nem le­hetne felszerelni. Még mindig nem derült ki azonban, hogy a cikk elején miért említettük a pomázi pél­dát. Mert félő, hogy a vágány­rekonstrukció után ugyanúgy fogjuk kerülgetni a kerítést, mint azt a pomáziak teszik. Tudniillik az igazság az, hogy a szomszédunkban is közön­ségkedvenc lenne a vasútál­lomás, ha a terveknek meg­felelően az aluljárót is meg­építették volna. Csakhogy ar­ra nem volt pénz, így aztán a jó öreg föld felszínén kell kerülgetni a kerítést. Majd­nem biztos, hogy mi is így járunk Szentendrén, mert az aluljáró elkészítéséhez itt sem lesznek anyagiak. Egyébként, miként azt Ké­véi László vonalfelügyelő el­mondta: városunk leendő ál­lomása szép lesz. Már, ami a vágányok környékét illeti. Középre kerül a széles pe­ron, csinosan, tetővel, miként az Békásmegyeren is látható. Sajnos, a második vágányról az utasforgalmi épületbe — a fránya aluljáró hiánya miatt — csak kerülővel lehet majd bejutni. Magához az épülethez nem nyúlnak, de belső falát­helyezésekkel máshová kerül a váróterem és a pénztár. A bódékat megszüntetik. Ami vigasztaló az az, hogy a Ró­zsa utcához — ahol most a járművek sokszor fél óráig állnak a tilos jelzés miatt — felszerelnek egy Dominó 55- ös biztosítóberendezést. Az automata lehetővé teszi, hogy az utolsó kocsi áthaladása után azonnal szabadra váltson a jelzőlámpa. AZ ÉPÍTKEZÉS előrelátha­tólag hat hónapig tart. Ezalatt apró kellemetlenségeket el kell viseljünk! Először is azt, hogy a harmadik és negyedik vágányt csak az autóparkoló irányából lehet megközelíte­ni. Másodszor meg azt, hogy a BKV közlése szerint 2-4 perces késésekkel lehet szá­molni. Közvetlenül a szent­endrei állomás előtt ugyanis 400 méteres szakaszon egy vá­gány marad a szerelvények számára, s ezért az érkező vonatot félreállítják az induló kedvéért. Róz Penzió, étterem, szakképzett szakácsot és németül beszélő fel­szolgálót felvesz. Szentendre, Pan­nónia U. 6/B. Szentendre Város Tanács V. B. városüzemeltetési osztálya mély­építési területen jártas, beruházói gyakorlattal rendelkező szakem­bert keres műszaki .ellenőri fel­adatok ellátására. Felső, illetve középfokú végzettségű szakembe­rek jelentkezését várjuk. Jelent­kezés: az osztály vezetőjénél, illet­ve a személyzeti főelőadónál, Szentendre, városház tér 3. 2000. Az oldalt Irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes Közcélokra is tartalékolnak Új otthonok százai sorakoznak Parcelláznak Tahitótfaluban a Xl-es főút mellett, csak­nem szemben a Fővárosi Kertészeti Vállalat faiskolájával: összesen 140 telket alakítottak ki, 11 millió forintos kölcsönt vett fel a tanács kisajátítások, mérések, utak kialakításának fedezeteként. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom