Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

Piac — áprilisban Van burgonya ültetésre Tarka, színes kép fogadja a belépőt, aki hetipiac idején megközelíti Vác nagy forgal­mú elárusítóhelyét, akár a Löwy Sándor utcai, akár a Köztársaság úti kapukon ke­resztül. A törzsgárdának szá­mító, régi eladók mellett új arcok, árukínálók is feltűn­nek. Nyugdíjba ment a min­dig udvarias Körmendi Kál­mán és felsége, a gödi Duna Menti Mgtsz zöldség-, gyü­mölcsárusító helyét versenytár­gyalás során egy fiatal házas­pár vette bérbe. Solti András piaci felügylő naponta figyelemmel kíséri az árakat. örvendetes, hogy megjelentek a primőrök — paradicsom, paprika, saláta, uborka —. az árak átlagosan a tavalyi, 1.987-es tavaszi szinten mozognak. Bőven lá­tunk ültetni való burgonyát 16,50-ért. A nógrádiak nagy mennyiségű friss tojást hoz­tak, s 1,80-ért kínálják. Ked­den és pénteken megjelennek az iparcikk-kiskereskedők. Textíliát, bőrárut, gyermekjá­tékot, hasznos háztartási cik­keket hoznak, sokszor távoli helységekből. A piaci felügye­lőség szeretné, ha néhányan a Földvári téri lakótelep mel­letti piacon árusítanának, de mindenki inkább ide igyek­szik. Miután egyelőre nem ke­rülhet szóba a piac áttelepí­tése, csinosítják, korszerűsítik a régi helyet. A bútorüzlet mögötti falat kívül-belül, ta­tarozták, terveznek további restaurálást is, erre biztosí­tottak megfelelő anyagi fe­dezetet. A vasúton túli, deákvári piac is mind nagyobb számú család ellátását biztosítja, mégis sokan ide jönnek vásá­rolni, a központi piacra. Ért­hető: ugyanazon áruért ott többet kérnek, mint itt, s ki­sebb a választék .A baromfi­piac második éve az új he­lyen kínálja a portékát. Az előnevelt állatok iránt mutat­kozik kereslet, de a vágni va­ló szárnyasok forgalma még mindig alatta marad a koráb­binak. P. R. Pedagógusok elismerése Hármas évforduló Szobon Az elmúlt héten Vácott ren­dezett pedagógiai tanácskozást — amely elsősorban a jubi­láló napközi eredményeivel, gondjaival foglalkozott — megelőzően hármas ünnep­ségsorozat zajlott le a szobi általános iskolában. Ugyanis, egyszerre ünnepelték a kör­zeti napközis munkaközösség 35 éves, a helyi iskolai nap­közi 30 éves, és a jelenlegi alsó tagozat fennállásának szintén 30 éves évfordulóját. A vendégek között megje­lentek, a Művelődési Minisz­térium főosztályának képvise­lője mellett, Vác város és Szob nagyközség párt- és ál­lami vezetői, a körzet és Szob intézményeinek vezetői és dolgozói. Dr. Jávor Gyuláné, a' Vác Városi Tanács művelődési, if­júsági és .sportosztályának ve­zetője méltatta az eseményso­rozat jelentőségét. Többek kö­zött arról is szólt: ebben a rohanó világban is szükség van arra, hogy egy pillanatra megállva, számot vessünk az eddigi eredményekkel, s mél­tassuk ebben elévülhetetlen szerepet játszó elődeink mun­káját. Ezt követően Ritzl Fe­renc, a Szobi Nagyközségi Ta­nács elnöke elismerő szavak kíséretében a körzet, vala­mint Szob napközis múltjá­ban és jelenében hosszú ideig tevékenykedő pedagógusoknak emléklapot adott át. Kedves színfolt volt az a műsor, amelyet Letkésről, Bernecebarátiból, Nagybör­zsönyből. Márianosztráról. Ze- begényből, Vámosmikoláról és Kemencéről jött napközis pajtások adtak elő. Az ünnep­ségsorozat a napközis mun­kák legszebbikeiből összeállí­tott kiállítás megtekintésével és videoprogrammal ért véget. A lámpa nem dísznek van Autók a tilosban Alagúthoz ér a kamion. Pár méternyire előttünk a KRESZ- tabla: függőleges nyíl és a szöveg: 4 m. A sofőr megáll, hiszen az ő kocsija több, mint 5 méter magas Szól a kísérőjének, szálljon ki, néz­ze meg, mit lehet tenni. Amaz pár perc múlva visszatér, es örömmel közli: — Indíts gyorsan! Nincs zsaru a láthatáron. ★ Van egy olyan halvány gyanúm, hogy a közlekedési rendszabályokat — közismer­tebb nevén a KRESZ-t nem szórakozásból találták ki a jogszabályalkotók. Bár írásos forrás nincs róla (vagy csak én nem láttam ez ideig), de vé­leményem szerint már a kez­deti időkben is tilos volt a tilos, s a közlekedés szabá­lyait igyekeztek betartani az utazó polgárok. Nem így a mai modern időkben Vácott, ahol a jelek szerint a forga­lomirányító fényjelző készülé­kek jelzéseit nem minden autós ismeri. ★ Szerda este, tíz óra is el­múlt már. A Lenin út—Sebes Imre úti kereszteződésnél már messziről látszik a tiltó piros fény. Az előttem haladó Skoda lassít, talán mire oda­érünk. zöldre vált a lámpa. A külső sávban haladó piros Lada tulajdonosa "em így gondolkodik, nagy sebességgel közelíti meg a kereszteződést, és ... elfelejt megállni. Még fel sem ocsúdtam meglepeté­semből, amikor egy fehér Zastava vágtat elénk, s fittyet hányva a közlekedés szabá­lyainak. szintén átszáguld a csomóponton. A lám.pa még mindig piros fényt mutat... ★ Nekem ennyi elég volt, to­vább nem hallgattam beszél­getésüket, elindultam. Útköz­ben azon töprengtem, hogy az ilyen vezetőknek milyen bün­tetést kellene kiszabni. Hiszen nemcsak a jogosítványukat, de az ilyen közlekedéstől a ked­vüket is el kell(ene) venni. Ügy a Trabant, mint a büntetést kétes sikerrel megúszó Lada és Zastava tulajdonosát is. Széles Tamás VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 92. SZÁM 1988. Aprít is i«.. kedd „Konkretizálni kell jó néhány dolgot...” A Fortéban így látják A Forte gyár hat alapszer­vezete közül harmadikként a lll-as alapszervezet vitatta meg az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét. A 24 párttag a karbantartás és az energiaegység területén dolgo­zik, zömük fizikai dolgozó. Az elmúlt fél év során ebben az alapszervezetben is ‘élénk, intenzív oártélet folyt: lezaj­lottak az egyéni beszélgeté­sek, megvitatták a párt veze­tő szerepéről, a politikai in­tézményrendszer fejlesztésé­ről, valamint az ideológiai munka időszerű kérdéseiről szóló téziseket, megtartották beszámoló taggyűlésüket. — Már az egyéni beszélge­tések során is felmerült szá­mos olyan javaslat, amellyel találkozhatunk a pártértekez­let állásfoglalásának terveze­tében — mondta vitaindító­jában Ernst László alapszer­vezeti titkár. — Többen fel­vetették a döntési folyamatok meggyorsítását, a bürokrácia, az adminisztráció útvesztőinek kiküszöbölését, s azt, hogy a döntési folyamatban résztve­vők személyes felelősségét kö­vetkezetesen érvényesíteni kell. Erősíteni kell kádermun­kánkat, ne statisztikai kimu­tatások döntsenek, s a hozzá nem értőket le kell váltani és felelősségre kell vonni . . . Az egyéni beszélgetések során is kiemelten foglalkozott tagsá­gunk a pártegység folyamatos újrateremtésével... Reális feltételeket — Az egyéni beszélgetések tapasztalataiból leszűrve, tag­ságunk véleménye az, hogy ne tűzzünk ki magunk elé rö­vid távon olyan feladatokat, amelyek előreláthatóan meg- oldhatatlanok, hanem teremt­sük meg munkánk hosszabb távú, biztonságos, reális felté­teleit, az életszínvonal javítá­sának lehetőségét — mondta Ernst László. Az elhangzottakhoz kiegé­szítést fűzött Kikillai Gábor párt bizottsági titkár, kitérve a pártértekezlet összehívásának A biztonságos közlekedésért Vetélkedő a DCM-ben A KRESZ-szabályok isme­rete, annak betartása létérde­ke járművezetőknek, gyalo­gosoknak egyaránt. Ezért ren­dezett a DCM KlSZ-bizottsá- ga és a Közlekedésbiztonsági Tanács KRESZ-vetélkedőt, a 17 szocialista brigád és 3 KISZ-alapszervezet képvise­letében rajthoz álló 3 fős csa­patok számára. A zsűri elnö­ki tisztét Kocsis János nyug­díjas alezredes látta el. Lózs Lajos, a KBT munkatársa is részt vett az eseményen. A vetélkedő három téma­kört foglalt magában: a KRESZ-szabályok és elsőse­gélynyújtás ismeretét, vala­mint a munkavédelemmel kapcsolatos tudnivalókat. A versenyzőknek 35 perc állt rendelkezésükre, hogy a teszt­lapokon lévő feladatokat meg­oldják. A játékidő letelte után eredményhirdetésre került sor. A legtöbb ismerettel a labo­ratóriumi Március 8. szocia­lista brigád rendelkezett, má­sodik helyezést a kemenceüze­mi Sallai Imre szocialista bri­gád ért el, megelőzve a har­madik helyezett Szojuz 36 gépműhelyi szocialista brigá­dot. Az első három helyezett csa­pat vásárlási utalványt ka­pott eredményes szereplésé­ért. A Március 8. szocialista brigád jogosult a DCM kol­lektíváját képviselni május vé­gén, a HAGY-ban megrende­zésre kerülő városi KRESZ- vetélkedőn. Tóth óézáné előzményeire, és elemezve a gyárban lezajlott egyéni be­szélgetések tapasztalatait is. Mint mondta, a beszélgetések után megváltak azoktól, akik nem vállalták a munkát; fel­hívták a figyelmet a pártépí­tési munka fontosságára, az ifjúságpolitikai munkára. — Ki kell lépni abból a körből, hogy majd meg fogják mondani, hogy egy határozat végrehajtására mikor, mit kell tennünk — mondta a Forte gyár pártbizottságának titká­ra. — Hozzá kell szokni, hogy ne kimiiről várjunk mindent: a helyi problémákkal itt kell megküzdeni. Sok az általánosság Pártegység, tekintély, vonz­erő, szavahihetőség, ideológiai tisztánlátás, ifjúság- és lakás­kérdés, nemzetiségi probléma — mind olyan téma, amely napjainkban szinte mindenkit foglalkoztat. Ezekről, a prob­lémakörökben fellelhető el­lentmondásokról beszélt Or­szágú Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára. — Az állásfoglalás terveze­tében az szerepel: az elmúlt három esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött célok nem mindenben bizo­nyultak megalapozottnak. A valóság inkább azt mutatja, hogy eppen ellenkezőleg ala­kultak dolgaink. Három éve ugyanazt állapítjuk meg, azon­ban változás alig van. Sok­nak találom az általánosságot, az óhajszerű megállapítást, megfogalmazást a tervezetben is, s nem érzékelhető az idő­horizont sem. Az alapszervíjizet taggyűlé­sén meghívottként jelen volt Kövecses Sándor, a hűtő- és légtechnikai részleg üzemve­zetője is. Rövid hozzászólásá­ban — utalva a nagy port fel­vert narancsügyre — arról be­szélt, hogy „ha elrohad a na­rancs, és mégsem éri kár az országot”, akkor a szabályo­zók nem lehetnek megfele­lőek. Bodó Árpád úgy fogal­mazott, hogy „ez az állásfog­lalás jó — de ez már a so­kadik jó állásfoglalás”... A megélhetési gondokról, a tár­sadalomban levő ellentmondá­sokról, a fiatalok helyzetéről — kiemelten a lakáshoz jutás­ról — beszélt Kikillai Gábor. majd Pomozi Gyula, az alap­szervezet szervező titkára is. — Olyan feltételeket kell teremteni — mondta Pomozi Gyula —, hogy a munkája alapján mindenki megélhes­sen. És sokunk nevében kiké­Villámtatarozás Megszépült a papírbolt A váci papírbolt dolgozói jól kihasználták a tavaszi szüne­tet. Erre az időszakra ütemez­ték a Széchenyi utca és a Szabadság tér sarkán lévő szaküzletük tatarozását. A szünet első napján már üres volt az L alakú helyiség, az idő is kedvezett a festő­mázoló szakembereknek. A rendelkezésre álló öt napnak szinte minden óráját beosz­tották. A bolti dolgozók vál­lalták a takarítást, visszake­rültek a polcokra az áruféle­ségek, s a hétfői szünnap után, kedden tiszta, világos falú helyiségbe érkeztek a vásárlók. Máshol is látjuk a tavaszi tatarozás elkezdését, de nem ilyen villámtempóban. Hetek óta dolgoznak a Margaréta eszpresszó belső átalakításán, felújításán, és hónapok óta nem fogad vendégeket a Fe­hér Galamb étterem. Közele­dik a turistaforgalom idősza­ka, szükség lenne mindkét vendégfogadóra. A tervek szerint felújítják a Széchenyi utcai ételbárt is, ahol a belső festésen kívül korszerűsítési munkákat is végeznek. A város legforgal­masabb üzletutcájában új, íz­léses portálokkal, átrendezett kirakatokkal találkozhatunk. Kellemes látvány a helyi la­kosságnak, s a közeli vasút­állomásról, buszpályaudvarról ideérkező idegenek számára is. rém, hogy a gazdasági hely­zetünk romlásáért bennün­ket, munkásokat hibáztassa­nak. A többség rendesen, tisz­tességesen dolgozik, elvégzi azt a feladatot, amelyet ad­nak neki. Ellentmondások Az alapszervezet tagsága nem ért egyet az állásfogla­lás-tervezet azon megállapítá­sával, hogy a XIII. kongresz szus fő célkitűzései, „a kitű­zött célok nem mindenben bi­zonyultak megalapozottnak”. Azt a megfogalmazást tartotta helyesnek, hogy a fő célkitü zések nem valósultak meg. Felhívta a figyelmet arra is. hogy máris ellentmondások mutatkoznak a Központi Bi­zottság júliusi állásfoglalása és a most vitára bocsátott ál lásfoglalás-tervezet között. B. J. Verselő kisdobosok Emlékfa Vácdukán Nyugdíjasok öröme Ezt a régi, kedves napot meleg kis ünneppé varázsol­ta a nyugdíjasklub tagsága. A — sajnos — csupasz, senki által nem gondozott kultúr- otthoni udvarban ásókkal, ka­pókkal, gereblyékkel jelentek meg az idős emberek. Hozták a szép, sudár díszfacsemetét is. és mellé a festett kis táb­lát: A vácdukai nyugdíjasklub emlékfája. A tarackos föld­ben nehéz volt az ásás, jól­esett a KISZ-fiatalok segítsé­ge! Gyengéden és szeretettel helyezték el a kis fát. még egy vékonyka nemzetiszínű szalag is került az ágára. Asszonyok hordták a vizet, takarították az udvart, még virágokat is ültettek. Megle­petésben is volt részük. Vi­rág Istvánná tanítónő vezeté­sével kék nyakkendös kisdo­bosok érkeztek, körbeállva a tacskót mondták el József Attila: Kertész leszek című versét. A klubvezető meleg szavak­kal emlékezett meg erről a kedves ünnepről, a klub ti­zenharmadik éves működésé­ről, s szép terveiről. Hiszünk abban, hogy hábo­rítatlanul növekedhet, lombo- sodhat a kis fa, mert nevelő­hatású minden, ami szép, ami kedvesebbé tesz egy üres utat vagy udvart. Ügy érezzük, ezt bizonyította a hívatlanul mel­lénk gyülekező fiatalság, isko­lások. a moziba készülő kö­zönség is. Egy rövid óra volt csak az egész — de szép volt. Gáspár Emil Egy hónapig szünet Felújítják az ételbárt Talán már többen tapasztal­ták is, hogy néhány hetes ta­tarozás után ismét kinyitott a Fehér Galamb étterem. Erre a befejezésre várt a Széche­nyi utcai ételbár, hogy ott is hozzákezdjenek a felújításhoz. Az előfizetéses vendégek az előreláthatóan egy hónapig tartó munkák idején kényte­lenek más konyha főztjét en­ni. Az ételbár felújítása során a korszerűsítést éppen a konyhával ' kezdik. Nemqsak a külcsín változik, a felszere­lést is korszerűsítik. Hűtő­kamrát, zöldség- és húselőké­szítőt kapnak. A vendéglőt újra tapétáz­zák, de a mázolás se marad el. Egyszóval: újjávarázsol­ják! A színkör a gödöllői fesztiválon Váciak „ősbemutatója” Kosztolányi: A lovag és a kegyese című, óflamandból „átültetett” verses müvét ad­ta elő a Táncsics színkör, a mezőgazdasági szakközépisko­la színtársulata, a gödöllői Petőfi Művelődési Házban. A szerző, akinek nemrég ünnepeltük születése századik évfordulóját, neves színikriti­kus is volt. Az ő példamuta­tása nyomán hadd következ­zék az óflamand történet szü- zséje, vázlattartalma. — Epe- dő szívű lovag mondja el, ön­ti ki keble fájdalmát. De ím jön a szeretett hölgy, kinek elrebegi fennkölt érzelmeit. Vi­szonzásra nem talál. Édes­anyja lovag fiát búskomorság­ban találja. Hamar kiismeri a baj okát. A mama-boszorka tudatja Izoldával, hogy fia súlyos beteg, nagy ravaszság­gal ráveszi, hogy a magatehe­tetlen lovagot istápolja. A haj­nali szürkületben könnyeit po- tyogtatva botorkál az erdőben Izolda, imája, Ave Máriája esdeklően szól az ég felé: el­veszítette leányságának ékes­ségét. Kitűnt, hogy a lovag mégsem volt magatehetetlen. A közeli vár ura hajnali va­dászatra indul, kürtszó jelzi jöttét. — Sehol egy nyílvégre- való — panaszkodik hajtójá­nak. íme, valóság vagy va­rázslat, tündér lombok között: Izolda. A várúr szíve lángra gyűl. — Ennél nemesebb vad nem kerülhetett volna elém — mondja a várúr. — A vár úr­nőjévé teszlek, akarod? Izol­da akarja, de nem hallgatja eL hogy „szépségét megrablot- ták”. A vár ura nemesen szól, majd aráját a kastélyba viszi. I A lovag, amikor megtudja a megfordíthatatlant — szíve megreped. Agárdi Éva Izoldája nagy sikert aratott. Meggyőző, vilá­gos, ritmusos szövegmondása a közönséget magával ragad­ta. Gyors sorsfordulói, majd révbe jutása mindenkit meg­nyugtattak. Magabiztos moz­gása jól érvényesült a műve­lődési ház nagy színpadán. Császár Imre karakteriszti­kusan alkotta meg a gyámol­talan lovagot. Erőssége a szí­nészi deklamáció. Volt ereje parodisztikus vonásokkal ki­egészíteni szerepét. Killer Pé­ter várúr baritonja kellemesen szárnyalt a nagy színházterem­ben, elegáns, termetes alakja jól illett hálás szerepéhez. Ké­kesi Attila, a vadász-csatlós legény szerepében a pór nép reális, derűs szemléletét kép­viselte, Sancho Panza-i ma­gaslatokban oldva még felada­tát. Varga Zita mama-boszor­kánya fekete lobogó ruhájá­ban igazi méregkeverő voit. Horváth László híven telje­sítette feladatát. Természete­sen mindezekből nem marad­hatott ki iskolánk két entent terrible-je, Karácsony Zoltán, aki Barna Marianna szövegét írta, továbbá Sebők Szilárd, aki nagyszerű, modern díszle­tet alkotott. Belláné Báthori Enikő tanárnő az ősbemuta­tó színrevitelével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a cen­tenárium alkalmából színe­sebb kép alakuljon ki Kosz­tolányiról. Boros Aladár ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom