Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

1988. Április l, péntek MrctEtjÉ/Of V 3 ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG (Folytatás az 1. oldalról) szonyítva a felfelé irányuló kritika valamivel mindig is erősebb volt. Nagy bizonyos­sággal állíthatjuk azonban, hogy az elmúlt harminc év­ben ilyen távolság soha nem volt a kritika és az önkritika színvonala, az irányító párt­szervekkel (mindenekelőtt a Központi Bizottsággal) szem­beni követelmények és az alapszervezeti, helyi pártmun­kában jelentkező elnéző ma­gatartás között — hangsúlyoz­ta a megyei pártbizottság tit­kára. Persze nem érdemes ezért csupán az alapszerveze­teket hibáztatni, de rá kell mutatni erre a helyzetre, vizs­gálni kell az okait és töreked­ni kell közös erővel a meg­változtatására. Érdemes szólni Ehhez — ami egyúttal a párt politikai befolyásának nö­veléséhez is elengedhetetlen — újra meg kell szilárdítani az irányító szervek és a tagság, az alapszervezetek között meg­lazult kapcsolatokat, és meg kell szüntetni az utóbbiak egyoldalúan végrehajtó szerep­re degradálódását. Ezzel párhu­zamosan halaszthatatlan a párttagokkal szembeni köve­telmények fokozása is, annak a kölcsönös elnézésnek és meg­alkuvásnak a megszüntetése, amely a vezetők és a tagság viszonyát egyes alapszerveze­tekben jellemzi — emelte ki az előadó. Az előterjesztés fölötti vitá­ban Rimóczi Józsefné, a párt- bizottság tagja a beszélgetések ceglédi tapasztalatairól szólt. Egyebek között elmondta, hogy megítélése szerint többen bentmaradtak olyanok is a pártban, akik a magasabb követelményeknek nem tud­nak egyértelműen megfelelni, ezért kikerülésük lett volna indokolt, Nagy Józsefné, a sziget- szentmiklósi városi pártbizott­ság első titkára azt emelte ki: szükségesnek tartja, hogy a párttagok most még inkább érezhessék: ténylegesen része­sei a politika alakításának. Ezért el kell mélyíteni a „szól­ni érdemes” tudatát a kommu­nistákban, a dolgozókban, hogy fontos döntések ne születhes­senek a tagság minél széle­sebb körű megkérdezése nél­kül. Maczkóné Povázson Erzsé­bet, a Telefongyár nagykátai egységének műszerész csoport- vezetője, azt a politikai han­gulatot mutatta be igen ér­zékletesen, amely közvetlen környezetében az elbeszélgeté­sek kritikus hátterét jelentet­te. Hiányolta, hogy az eszme­cserék időszakában nem ala­kult ki elég élénk kétirányú információs kapcsolat az irá­nyító szervek és az alapszer­vezetek között, miközben tő­lük hetente kértek jelentése­ket a tapasztalatokról. Tudatosan cselekedni Méray Tibor, az érdi városi pártbizottság első titkára el­mondta, a beszélgetéseken sok párttag említette rossz hangu­latát, közérzetét. Tapasztalata' szerint ennek egyik kiváltó oka az lehet, hogy a kialakult helyzetet sokan rosszabbnak ítélik, mint amilyen az a va­lójában. Császár Ferenc, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy politi­kai döntéseink értelmezése és elfogadtatása bizony sokszor nem elég eredményes, mert nem tudunk megfelelően dif­ferenciáltan politizálni a kü­lönböző felkészültségű, politi­kai kultúrájú, általános mű­veltségű emberek nyelvén. A mindennapi politizálással kötötte össze az ideológiai munka feladatait Nagy Sán- dorné is, amikor rövid szóbeli kiegészítésében bevezetőként Lukács György meghatározá­sát idézte föl, aki szerint az ideológia „a valóság feldolgo­zásának formája, amely arra szolgál, hogy tudatossá és cse­lekvőképessé tegye az embe­rek társadalmi gyakorlatát”. Majd elmondta: a pártbizott­sági ülésnek szinte mottója is lehetne ez az idézet, hiszen napjaink ellentmondásos ideo­lógiai folyamatát idézve vilá­gosan látszik: ha a párt elmé­leti, tudatformáló tevékenysé­ge elbizonytalanodik, gyen­gül, ha nem érvényesül meg­felelően a marxista ideológia valóságfeltáró, orientáló és kritikai szerepe, akkor a tár­sadalmi-közösségi cselekvés­ben is könnyen zavarok kelet­kezhetnek. A pártbizottság titkára em­lékeztetett arra, hogy az orszá­gos pártértekezlet előtt, és sok fontos elméleti, politikai kér­désben a megfelelő tudomá­nyos elemzések, illetve állás- foglalás hiányában ma még nem lehet egy minden szem­pontból kiérlelt, befejezett kon­cepciót előterjeszteni. Ezért az előkészítő munkában olyan ál­lásfoglalás megfogalmazására törekedtek, amely lehetővé te­szi, hogy a különböző szin­tű pártszervek tudatformáló tevékenységük tartalmát, for­máit, módszereit folyamatosan a változó valóság szükségletei­hez igazítsák. Történelmi ta­pasztalatokból tudjuk — emel­te ki az előadó befejezésül —, hogy pártunk, valahányszor útválasztás elé került a hét év­tizedes története során, ideoló­giai megújulóképessége ré­vén tudott megfelelő eszmei alapot nyújtani a napirendre került társadalmi, gazdasági, politikai feladatok megoldá­sához. Ez ma sincs másképp. De azt is látni kell, hogy az ideológiai megújulásnak ma kétségtelenül politikai feltéte­lei is vannak. Igényesen politizálni A vitában hozzászólók ezek­nek a politikai feltételeknek — mindenekelőtt a pártde­mokrácia fejlesztésének — a körvonalazásán túl az elméleti munka fontosságáról, a kul­túra', a tudás ' értékéről fejtet­ték ki véleményüket. Gotzián Lászlóné dr., a nagykőrösi vá­rosi pártbizottság titkára a je­lenkori tudományos-teoretikus kihívás nagyságát érzékelte­tendő Lenin egy 1921-ben szü­letett, de ma tán még inkább érvényes gondolatára emlékez­tetett, miszerint olyan bonyo­lult világban élünk, hogy nyolcvan Marx is kevés len­ne a megértéséhez. Szemethy Lászlóné, a budaörsi városi pártbizottság első titkára pél­dákkal igazolta, hogy mind a szakmai, mind a politikai munkában a mainál jóval ala­posabb tudásra volna szükség. Márpedig — utalt vissza az előző napirendi pontra — az ember lépten-nyomon igényte­lenségbe botlik. A pártalap- szervezetek nem kis része szí­vesen hivatkozik az informá­cióhiányra, vagy a politikai ok­tatás túlzott kötöttségére. Ugyanakkor még a legközna­pibb politikai kiadványokban, propagandaanyagokban olvas­ható tudásanyagot se sajátít­ják el sok helyütt és nem él­nek az önállóan kialakítható képzési formák szervezésének — igaz munkaigényesebb — lehetőségével sem. Zimányi László, a százhalombattai párt- bizottság első titkára az elő­terjesztésben az ideológiai munka fogalmának és gyakor­latának korszerűbb értelmezé­sére vonatkozó törekvéseket támogatta. Javasolta — amit a testület később el is foga­dott —, hogy legyen alapo­sabb vizsgálat tárgya: milyen eltérő sajátosságai és funkciói vannak az ideológiai tevé­kenységnek a különböző irá­nyítási szinteken. Eszméink hiteléért Balázs Gézáné, a Pest Me­gyei Tanács elnökhelyettese a kulturális nevelés és a politi­kai tudatformálás egymásra­utaltságát hangsúlyozta. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy az iskolákban, a diákok poli­tikai szocializációjában az ér­tékek és ismeretek szóbeli köz­vetítése mellett legalább ugyanolyan jelentős a közéleti demokratikus gyakorlatszer­zés lehetőségeinek bővítése. Császár Ferenc ennél a napi­rendnél hozzászólva az esz­mei-politikai viták háttérbe szorulásának egyik alapvető okaként a demokratikus cent­ralizmus gyakorlatának torzu­lásait jelölte meg. Emellett a politikai tudatformálás érzel­mi, erkölcsi, gyakorlati ténye­zőinek fontosságát állította előtérbe. G öndics Zoltán, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának vezetője az ideológiai munka, a marxiz­mus művelése alacsony presz­tízsét vetette föl. Kifejtette, hogy elméleti kérdéseket sem­miképpen sem lehet a több­ségi elv alapján eldönteni, a tudományos megközelítés pe­dig még mindig sok kérdés­körben adós. Persze ez az elemző, feltáró munka nem el­sősorban megyei feladat; ami a mi asztalunk, az a párttag­ság ideológiai, politikai kép­zettségének fejlesztése, mar­xista ismereteinek korszerűsí­tése. Márpedig itt is van nem kevés tennivaló, hiszen a párt vezető szerepe a kommunisták magas szintű politikai kultú­rája nélkül csak jelszó ma­Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1987. június 23-án ha­tározott a párttagsági könyvek cseréjéről. A határozat vég­rehajtására a megyei pártbi­zottság 1987 szeptemberi ülé­sén intézkedési tervet fogadott el. A beszélgetések 1987. no­vember 2-án — politikai-gaz­dasági szempontból nehéz és mozgalmas időszakban — kez­dődtek meg. A párttagok kedvezően fo­gadták a párbeszéd lehetősé­gét, többségük felelősen ké­szült véleményének megfor­málására. Az eszmecseréket nyílt, őszinte légkör jellemezte; szó esett a személyes, családi vi­szonyokról is. A beszélgetések nyomán ak­tivizálódott a párttagság, élénkült a pártélet, a kollek­tíva tagjái jobban megismer­ték egymást. Figyelemre méltó jelenség, hogy a felelősséget elsősorban országos ügyekben vetették fel és kevésbé kriti­kusan foglalkoztak saját kör­nyezetükkel. A párttagság a hosszabb időszak tapasztalatait leszűr­ve, de napi események hatása alatt mondta el véleményét az ország helyzetéről, a párt po­litikájáról, a jelen és a jövő feladatairól. Élesen vetődött fel, hogy a pártszervezetek nem képesek előmozdítani a vállalati és a népgazdasági, valamint a rö­vid- és hosszú távú érdekek összehangolását, ezt kizárólag a gazdaságirányító szervek feladatának tartják. Ügy ítél­ték meg, hogy a múlt évben és az év elején elért részered­mények ellenére a vállalatok gazdálkodását továbbra is fo­kozódó ellentmondások jellem­zik. A gazdasági irányítás követ­kezetlenségeiből eredő nehéz­ségeket tetézik a belső problé­mák: a szigorú teljesítmény­követelményhez kötődő anya­gi-erkölcsi elismerés gyenge­sége, a termelés szervezettsé­gének és a munkaerkölcsnek a hiányosságai. A megye párttagságának döntő többsége szükségesnek tartja, hogy a párt határozot­tabban és kellő időben álljon a megérett változások, a jó kezdeményezések, a társadal­mi, gazdasági reformfolyamat élére. Egyetértés alakult ki a párt politikájának elvi irányvona­lával, de a gyakorlat nem mi­nősíthető eredményesnek. A döntések végrehajtása vonta­tott és ellentmondásos. A ki­alakult nehéz helyzetnek a párton belüli fő oka az, hogy a párt vezetése a politika ala­kításában nem támaszkodott kellően a tagság jelzéseire, észrevételeire. A legfontosabb feladat most a pártegység helyreállítása, a vezetés és a tagság viszonyának, valamint a párt tömegkapcsolatának erősítése. Halaszthatatlan tennivaló­radhat. Dr. Olajos Mihály, a Vác városi pártbizottság első titkára arra irányította rá a figyelmet, hogy az elmúlt né­hány hónap eszmecseréi, a pártszervezetekben lefolyta­tott tézisviták következtében a mostani párttagság már nem ugyanaz, mint volt. Sok régi sztereotípiát már föllazítot­tunk, de nem helyettesíthet­tük őket új eszmékkel és fő­ként nem szilárdítottuk meg azokat. Ez nagy lehetőség, de nagy felelősség is az ideoló­giai munka számára. És ami talán ennél is fontosabb: esz­méink hitelét csak a szavak és a tettek egysége adhatja meg, az, hogy elveink a gyakorlatban is érzékelhetővé válnak, megvalósulnak. Ez teremthet nagyobb bizalmat, amiért azonban igényesebben és hatékonyabban kell dolgoz­ni. Bárd András (Az elfogadott dokumentumokból a következőkben részleteket köz­lünk.) ként jelentkezik, hogy a Köz­ponti Bizottság, a megyei párt- bizottság és városi pártbizott­ságok döntéseik előkészítése, megvitatása során éljenek a nagyobb nyilvánosság adta előnyökkel, jobban építsenek a pártszervezetek, a tömeg­szervezetek véleményére. A pártszervezetek és a párt­tagok az országos pártértekez­lettől a gazdasági feladatokhoz illeszkedő, végrehajtásukat szolgáló, mozgósító erejű tár­sadalmi, politikai program ki­alakítását várják. A párttag­ság aktivitását, az új helyzet­hez alkalmazkodó gondolko­dásmódot csak a korábbi hi­bák elemzésével, újabbak el­kerülésével és a lehetőségeket maximálisan kihasználó veze­tői magatartással lehet kivál­tani. A kibontakozásnak épp ezért elengedhetetlen feltétele, hogy a politikai felelősséget minden szinten és minden poszton ér­vényesítsék. Az országos párt­értekezleten — demokratikus előkészítés után — kerüljön sor a Központi Bizottság és végrehajtó szerveinek jelentős mértékű átalakítására. A szo­ciális feszültségeket növelő stabilizációs időszakban külö­nösen fontos, hogy az alkal­matlan vezetők a vezetés egyetlen lépcsőjén se rontsák tovább a helyzetet és a han­gulatot. A párt tagjai, Pest megye lakossága a központi, a megyei és a helyi vezetéstől a köz­ügyek felelős gondozását, jól megszervezett munkát, telje­sítményt tükröző jövedelmet és alapvető szociális biztonsá­got várnak. A beszélgetések során újra kifejezésre jutott, hogy csak a pártdemokrácia további erő­teljes fejlesztésével fogja minden párttag belátni: érde­mes és szükséges véleményt mondania, mert csak így lehet hatással a körülötte zajló eseményekre. Az irányító párt­szerveknek éppen ezért meg­különböztetett gondossággal kell figyelembe venni a párt­fórumokon elhangzó vélemé­nyeket, kritikákat, javaslato­kat. Fontos, hogy soha ne maradjanak el a válaszok és a visszajelzések. A bizalom alakulására, a párt tekinté­lyére most mindenütt döntő hatással lehet a beszélgetések konkrét politikai tapasztala­tainak lelkiismeretes hasznosí­tása, ebből a pártszervezetekre háruló teendők következetes végrehajtása. A párt vezető szerepének érvényesítéséhez alapvető je­lentőségű, hogy a közéleti és a pártfórumokon folyó viták­ban — a kibontakozási prog­ramra támaszkodva, a témával összefüggő tényeket pontosan ismerve — a párttagok bát­rabban, felkészültebben ér­veljenek, politizáljanak. Mind­ehhez kevesebb, de a folyama­tokat befolyásoló határozatok­ra, több eleven emberi kap­csolatra és előrevivő tettekre van szükség. Indokolt esetben az egyes párttagokkal szemé­lyesen törődve kell javítani felkészültségüket, erősíteni a párthoz, az alapszervezethez kötődésüket. Növelni kell a vezetőségek és a tagság egy­más iránti igényességét, erő­A megyei pártbizottság úgy ítéli meg, hogy a szellemi élet fejlesztésének egyik alapvető feltétele a párt össztevékenysé- gének, ezen belül a párt ideo­lógiai munkájának javítása. Ahhoz ugyanis, hogy a tár­sadalmi-politikai közgondol­kodásban az erősödő eszmei eróziót megállítsuk, s a mar­xizmus hegemón szerepét meg­őrizzük, erősítsük, először sa­ját sorainkban kell szembe­nézni a problémákkal és meg­teremteni a szocialista fejlődés új, intenzív szakaszához szük­séges eszmei egységet. A pártszerveknek és az alap­szervezeteknek meg kell vál­toztatniuk az ideológiai mun­káról alkotott felfogásukat és az erre épülő gyakorlatot! A párt ideológiai munkája egyszerre jelenti a marxista— leninista elmélet alkotó to­vábbfejlesztését és alkalmazá­sát a társadalmi, politikai gya­korlatban. Magába foglalja az elmélet folyamatos szembesí­tését a valósággal; a gyakorlati tapasztalatok visszaáramolta- tását a politikai vezetés és az ideológiai műhelyek számára, azok megfelelő hasznosítását az elméletalkoiásban, s a po­litikai irányító munkában. E felfogás értelmében a pártmunka minden szintjén erősítenünk kell azt a gyakor­latot, hogy az ideológiai tevé­kenység nem reszortfeladat, hanem a teljes politikai-moz­galmi munkát átfogó tudatos­ság érvényesítése; a gazdasági, társadalmi, politikai és kultu­rális folyamatok összefüggé­seinek, eszmei, érzelmi hajtó­erőinek és hatásainak számba­vétele és alakítása. A politikai tudatformálás az elkövetkező időszakban min­denekelőtt a szocializmusról alkotott felfogás módosítására, korszerűsítésére, és az ennek megfelelő gyakorlat eszmei megalapozására irányuljon. A párt egységének meghatá­rozó tényezője a tagság eszmei állapota, különösen az aktíva (a testületi tagok, a tisztségvi­selők, a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetők, a párt­ós tömeg szervezeti propagan­disták és agitátorok) ideológiai felkészültsége, politizálókész­sége. E téren hatékonyabb elmé­leti. politikai felkészítést, igé­nyes, problémaérzékeny mar­xista képzést kell biztosítanunk, és a tájékoztató munka fej­lesztésére van szükség. A párt­oktatás egésze jobban segítse elő az eszmei-politikai nevelés minőségének javulását; a szi­lárd marxista alapok biztosí­tása mellett elsősorban a gaz­dasági-társadalmi kibontako­záshoz szükséges szellemi ener­giák mozgósítását szolgálja. Szükségesnek tartjuk, hogy az irányító pártszervek és az alapszervezetek a politikai munka tényleges szükségletei­hez igazodva az eddiginél meg­alapozottabban tervezzék, szervezzék és ellenőrizzék a pártoktatást. Tartsák szem előtt a differenciált képzési le­hetőségeket, a részvevők kö­rültekintő kiválasztását, a ta­nulmányi fegyelem biztosítá­sát, az oktatás révén pedig a közéleti kultúra, a politikai készségek fejlesztését. Az agitációs munkát olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy az váljék nyitottabbá, ér­zékenyebbé a gazdasági, társa­dalmi, politikai élet napi vál­tozásai, helyi problémái iránt. Az általános kérdések megvita­tása mellett kapjon nagyobb hangsúlyt az adott területek aktuális politikai feladataira való mozgósítás. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy megyei és vá­rosi szinten egyaránt össze­síteni a pártélet fegyelmét. Alapvető jelentőséget nyer a pártalapszervezetek és az irá­nyító pártszervek közötti köl­csönös bizalom, mert e nélkül sem lent, sem fent nem áll rendelkezésre a cselekvéshez szükséges szabadság. hangoltabbá kell tenni a párt­szervek, a tömegszervezetek és -mozgalmak propagandatevé­kenységét. Az eredményesebb tartalmi és szervezési koordi­náció, a munka hatékonyabb irányítása érdekében a megyei pártbizottság kezdeményezi, hogy a propaganda- és műve­lődési osztály koordinálásával az oktatási igazgatóság, a KISZ Pest Megyei Bizottsága, a Pest Megyei Tanács, a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsa, a Hazafias Népfront, valamint a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat propagan­dájával, káderképzéssel fog­lalkozó vezetői közreműködé­sével meg kell alakítani a me­gyei politikai képzési tanácsot.' A megye szellemi életében a marxista eszemei befolyás nö­velése az ideológiai tevékeny­ség pártirányításának javítá­sát igényli. A megyei pártbizottság ál­láspontja szerint a marxizmus hegemóniájáért folytatott mun­ka. az eszméinktől idegen né­zetek elleni küzdelem útja és fő módszere a gazdasági-tár­sadalmi viszonyok sokoldalú tökéletesítése, a demokratikus politikai gyakorlat erősítése, a vita, a meggyőzés és a színvo­nalasabb, következetesebb vi­lágnézeti nevelés. Egyidejűleg kell a társadalmi gyakorlat és a tudat fejlesztésén dolgozni. Ideológiai munkánk csak ak­kor lehet eredményes, ha a párt minden egységében a mainál nagyobb önállósággal, politikai felelősséggel választ­ják meg és akalmazzák a he­lyi adottságoknak legjobban megfelelő módszereket, mun­kaformákat. Ez a munka sok­színűségét feltételezi, de egy­úttal igényli az irányító párt­szervek egyértelmű követel­ménytámasztását, a folyama­tos ellenőrzést és a helyszíni segítséget, az új jelenségek iránti ideológiai-politikai ér­zékenységet. A megyei pártbi­zottság a szocialista demokra­tizmus szélesítésének új ele­meként támogatja az állampol­gárok öntevékeny közösségei­nek. az egyesületeknek a szer­veződését és a társadalmi nyilvánosság erősítésére szol­gáló más helyi törekvéseket. Eszmei-politikai befolyásunk biztosítása ezekben a közössé­gekben a személyes részvétel, a vita, a meggyőzés eszközei­vel történhet. Támogatjuk, hogy az egyesületek munkájá­ba a kommunisták tevékenyen — szükség szerint pártmegbí­zatás alapján — bekapcsolód­janak. Ez a lakóterületi párt- szervezetek megerősítését, ak­tívabb szerepvállalását is meg­követeli. A felfogás alapján a városi, városi jogú nagyközsé­gi pártszervek legyenek nyitot­tak az ilyen társadalmi kez­deményezések iránt. A politi­kai nyilvánosság, a helyi köz­élet fejlesztése megkívánja, hogy a Pest Megyei Hírlap, az üzemi lapok, a városi újságok, tájékoztatók és időszaki kiad­ványok a társadalmi folyama­tok elemző, kritikus bemuta­tásával a politikai döntések tu­datosításával formálják a köz­véleményt. A megyei pártbizottság e fel­adatok alapján igényli a me­gye kommunistáitól az alkotó gondolkodást és cselekvést, a szavak és a tettek egységét. Kéri, hogy a párttagok és a szocializmus ügye iránt elkö­telezett közéleti emberek e szemléletnek megfelelően kap­csolódjanak be az ideológiai munkába, a reform és a tár­sadalmi-gazdasági kibontako­záshoz kapcsolódó kérdések eszmei tisztázását szolgáló vi­tákba, a program megvalósí­tását szolgáló megyei tevé­kenységbe. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetések tapasztalatairól és a tennivalókról A pártszervek és pártalapszervezetek tudatformáló munkájának tapasztalatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom