Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

4 1988. ÁPRILIS 1., PÉNTEK f^fíirfai Béreit helyek a dobogón Verseny a legjobbak fórumán „Hirdessük: Itt nem boldogul más,/ csak aki alkot, aki munkás.” Juhász Gyula sorait olvasom a kollégiumi étkezde falán, s magamban egyetértőén bólintok. A szép gondolatok még ma is fellelkesítenek. A költő korában maga e követelés is nagy dolognak számított. Ma már ennél több kell. Gyakorlati bi- sonyítékok, a munkás személyes meggyőződése arról, hogy érdemes jól, okosan, szépen dolgozni. Tudás a mérlegen A Gárdonyi Géza Szakmun­kásképző Intézet kollégiumá­ban, meg a MÁV Járműjavító Üzem tanműhelyében vendé­gek jártak a héten, s vala­mennyien izgultak. A közle- kedésgépszerelö-vasúti jármű- szerelő szakma kiváló tanuló­ja országos döntőjének első napján, különösen az első óráiban még semmit nem te­hetett tudni. Zárt borítékot bontottak az írásbeli feladatok kiadása előtt, katonás rend­ben sorakoztak a szerszámok a műhely munkapadjain, üres táblák vártak arra, hogy kite­rítsék rájuk a szakrajzot, s a helyszínen derüljön ki, mi lesz a gyakorta ü feladat. A szakma legjobbjai már tanulókorukban is megmu­tatják, s megmutathatják ké­pességeiket, melyek itt mér­legre kerülnek. A szigorúnak látszó, közlekedési intézmé­nyeket képviselő szakembe­rekből álló zsűri a megméretés eredményei miatt izgult. Mi­re lesz képes a holnap szak­munkása? Milyen lesz annak a munkásosztálynak az álta­lános és szakmai műveltsége, melynek a megújulás, a világ- színvonalhoz való felzárkózás lesz a történelmi feladata? Mert napjainkban ez a tét, s ez a felelősség nyomasztja a nevelőgárdát. Az ilyen versenyek a leg­jobbak fórumai, akiktől azt remélik, példájuk másokat is magukkal ragad most és a jö­vőben, orientáló hatást gyako­rolnak környezetükre: "Az is­kolánként két versenyző — a Pest megyeiek, lévén, hogy szűkebb pátriánkban csak a helyi, a dunakeszi intézet kép­viseli ezt a szakmát, a házi versenyek győzteseiként — áll rajthoz, azaz munkapadhoz. A tét nem kicsiny, mert a leg­jobb hat nyertes — mind har­madéves tanuló •— külön vizs­ga nélkül itt helyben megkap­hatja a szakmunkás-bizonyít­ványt: több hónapot nyerve ezzel az év végéig. Szentben a tényekkel Misnyovszki Imre szakokta­tó dicséretként azt a minősí­tést kapja Szabó Mihály igaz­gatótól, hogy élő lexikon, mert egy nagy könyvből percek alatt ki tudja olvasni: mikor, hol, milyen eredményeket ér­tek el a dunakeszi munkás­diákok — Minden versenyen dobo­gósak voltunk — mondja. — 1975-ben Szolnokon, 1976-ban Debrecenben, 1978-ban megint zább a fegyelem. Ezt is. azt is a gyerekkorban, a szülői ház­nál és az általános iskolában kellett volna megalapozni. — És a fizetés? — Mit mondjak? Bruttó kilencezer. Négyszázötven fo­rint munkaközösségi vezető pótlékkal. A kollégák ezt nem kapják, a fiatalok jövedelme kevesebb A két dunakeszi versenyző­vel, Krasznai Zoltánnal és Horváth Miklóssal az írásbeli feladat megoldása után be­szélgettünk. Kicsit csalódot­tak voltak, más példákra szá­mítottak. — De azért megoldották’ Sikerült? — Igen. Zoli eredetileg mozdonyve­zető szeretett volna lenni, de annak előfeltétele egy vasipari szakma és az érettségi. Így hát még hosszú az út a vezetőfül­kéig. Miklósnak az édesapja is lakatos volt. Ismerte a mes­terséget, azért jött ide. Ám, ha lehet, tovább szeretne ta­nulni. A végeredmény szerint: 1. Papp Tamás, Szombathely. 2. Mészáros Károly, Celldömölk. 3. Krasznai Zoltán, Dunakeszi. Horváth Miklós holtverseny­ben az 5—6. helyre került. Eredményeik szerint mindkét „hazai” versenyző az első hat közé jutott, tehát mostantól kezdve szakmunkások. Búcsú a nyárfasortól Nekünk is fáj, ha sivítani kezd a villanyfűrész, ha ki­dőlnek a szálfák, a szívünk­höz nőtt fasorok. Ebből a szem­pontból igazán megérthetjük Kollár Albint, a Körösi Cso­rna Sándor Általános Iskola igazgatóját, aki helyet kért levelének lapunk hasábjain: A 3. sz. általános iskola út­törői 1960-ban nemes tettet hajtottak végre: többezernyi nyárfacsemetét ültettek el a dunakeszi Révdűlő alatti terü­leten. A közvetlenül a Duna medre mentén ültetett facse­metéknek valószínűleg part­védelmi célokat kellett szol­gálniuk. Levele további részében ar­ról ír, hogy a szép nyárfasor­rá nőtt csemeték sokak örö­mét szolgálták, nagy szükség is volt erre a lakótelepi kő­rengeteg közelében. Az ez­reknek kedves galériaerdőnek a múlt hét óta azonban már csak az emléke maradt, mert nagy részét kivágták. Forint­ban nem mérhető, mennyi ká­ra lett ebből a környezetnek, a környékbeli lakosságnak. A levelet olvasva közöttünk is megoszlottak a vélemények. Éppen ezért érdeklődtünk dr. Gerőné Ladányi Annánál, a Formálódott a városkép tanács illetékes osztályveze­tőjénél, aki szerint azért nem kellett kiadni az engedélyt, mert a terület nem a tanácsé. A fákat egykor gazdasági cél­lal ültették. Ám a döntő érv nem ez, hanem a fatörzsek belső korhadása, ami életve­szélyt jelenthet. Mivel a területen a gödi Dunamenti Tsz emberei je­lentek meg, Szalai Lajos el­nökhelyettestől is érdeklőd­tünk, aki megerősítette az osztályvezetőnő indokait. Sze­rinte is életveszélytől, avar- tűztől kellett tartani. — Az erdőirtás nem jelenti akt — mondotta —, hogy a terület rendezése után pusztaságot hagyna helyén a szövetkezet. Valószínűleg még az ősszel új­ra kezdik a fásítást. DUNAKESZI *z?£íiian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Sátrak a lakótelepen Jó ötlet, olcsó vásár Várják a közönség javaslatait Különös és népszerű vásáron vehettek részt a dunakesziek múlt hét végén. Húsvéti vásár címen kirakodtak a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet kereskedői; élelmiszereket, tyúkot, tojást, édes­séget kínáltak a lakótelep utcáin. A Váci Áfész könyvvásárt ren­dezett féláron, Szobröl finom szörpválaszték érkezett. Mindent ter­melői áron lehetett megvenni. Egy két kilogrammos tyúkot már 10 forintért is hazavihettek az elégedett vásárlók. Az esemény fő szervezője a Vöröskereszt városi szervezete és a városi szakszervezeti bi­zottság volt. Sikerük akkora, hogy szerdán újra a függöny elé, azaz a piacra kellett kül­deni néhány szereplőjüket. — Ezzel a kedvezményes vásárral az alacsony jövedel­mű családokra és a nyugdí­jasokra gondoltunk elsősorban — jelentette ki Molnár Sán- dorné, a Vöröskereszt és Gi­ld nyi István, a szakszervezeti testület titkára. Az viszont ter­mészetes, hogy ebből az ak­cióból másokat sem lehet ki- rekeszteni, tehát igen nagy volt az érdeklődés, erre kell számítanunk a jövőben is, ha ilyen megoldást alkalmazunk. Kispénzűeknek — Lehet erre számítani? — Gondolkodunk a dolgon — mondja kicsit eltűnődve Molnárné, aki szerint alapo­sain elő kell készülni az ilyes­mire, gondoskodni például az áruszállításról, melyben most a környék alakulatainál szolgáló katonák is segítettek. Elképzelhető, ha a feltételeket meg tudjuk teremteni, alkal­masint a Centrum áruházak konfekcióvásárát is megrendez­hetjük. Szóba jöhet például olcsó oipővásárlási akció, ha termelői áron, a kiskereske­delmi közvetítés költségeit ki­iktatva lehet a készletekből vásárolni. Konkurencia a helyi keres­kedelemnek? Nem valószínű. Tábla a főút mentén Az adminisztráció új piaca Az új tábla azonnal felhívja magára a járókelők figyelmét. Akár le is vehetnék már onnan, mert a vállalkozók megrendelői köre szinte teljesen kialakult. Nemigen szorulnak reklámra. Azt az élet produkálja, a kisiparos logikája, aki gyorsan belátta, ha dolgozni, keresni akar, akkor nem töltheti drága idejét íróasztal mellett, olyan kimutatások fölött görnyedve, melyek rovatai kitöltéséhez nem ért. Hiszen az szakma, amit külön iskolákban tanítanak. A rázúdított bonyolult adminisztrációs, könyvelési terhek költségeit át kell hárítani a vevőre, a megrendelőre, neki pedig szakember után néznie, aki helyette elvégzi azt, amihez az ő szakértelme nem elegendő, de különösen az ideje drága a papírmunkára. Ez is Dunakeszi. A Tábor úti ifjúsági lakásszövetkezet első hatvanöt otthonába már az ősszel beköltözhetnek a lakók Ezt a piacot fedezte fel ma­gának a Partner könyvelő és adótanácsadó gmk, amely az elmúlt hetekben nyitotta meg irodáját a számára lehető leg­kedvezőbb helyen, szemben a tanácsházával. Ha tehát oda­át vitája támad a mesternek az adóhivatallal, átmegy a másik oldalra, s megkérdezi: mitévő legyen. Ebben egyelő­re azért még kevesebb segít­séget kap, mint az adminiszt­ráció területén, mert ahhoz, hogy a táblán a teljes felirat rajta maradhasson, le kell tenniük az adószakértői vizs­gát. Erre gondosan fel is ké­szül a gmk mindössze három tagja. Ketten közülük mellék­állásban dolgoznak. A vezető, Szabó Zoltán főkönyvelő és munkatársa, Bohus Zoltánná könyvszakértő. Szabó Zoltán­ná, a férjéhez hasonlóan számviteli főiskolát végzett, férjével együtt az APEH-néí — Adó- és Pénzügyi Ellenőr­ző Hivatal — dolgoztak. Az alig pár négyzetméter­nyi kis helyiség ajtaja a sza­badba nyílik. Aki az íróasztal mellett ül, arra hideg lég­áramlat zúdul télen. A fűtő­test egyetlen kis teljesítményű hősugárzó. A „partnereket” azért le tudják ültetni, mert elfér egy dohányzóasztal és két fotel is a helyiségben, így kezdik, s hogy honnan ho­vá juthatnak el, azt még ne­héz előre látni, de az ügyfe­leket fogadó Szabó Zoltánné máris biztonsággal jelenti ki: — Ebből a munkából meg le­het majd élni, s ha több lesz a megrendelőnk, akkor esetleg bővítjük a létszámot. — Polgárjogi társaságokkal, kisvállalkozókkal, de főleg kis­iparosokkal foglalkozunk — folytatja. — Naplófőkönyvek és az azokhoz tartozó nyilván­tartások vezetésére, szakértői- önrevíziós jegyzőkönyvek el­készítésére, gazdasági számí­tásokra, adóbevallások elké­szítésére vállalkozunk. Kézbe kapok egy kis kár­tyát, melyen ez áll: Magas színvonalon, reális áron Part­nerek vagyunk. — Mi ez a reális ár? — A könyvelési tételektől függ. Egy kisiparos adminiszt­rációját átlagosan kétezer fo­rintért vállaljuk el. Ügy látszik, hogy mind a két félnek megéri. Közvetve úgy is mi fizetünk érte. Bár így lenne! Akkor ugyanis versenyre kényszerítenék a hi­vatásos kereskedőket abban, hogy minél több, jobb, ol­csóbb választékkal várják vá­sárlóikat. Konkurencia ? Az új kezdeményezés ren­dezői most mindenesetre azt kérik: nézzék el nekik kez­deti tapasztalatlanságukat azok, akiknek az igényeit nem tudták kielégíteni. Ám segít­senek azok is, akik mind több ilyen alkalmat szeretné­nek. Személyesen, telefonon vagy levélben közöljék kíván­ságaikat, ötleteiket, javasla­taikat a Verseny utcai irodá­ban dolgozó két vezetővel. — Ruhák, játékok cserebe­réje, kisbörze olyan használt tárgyakból, amivel alig ját­szott a gyerek s máris meg unta, alig viselte a ruhát, máris kinőtte, mind-mind szó­ba jöhet — tűnődik a további ötleteken Gilányi István, t­Ünnepségeink Zászlódíszben Mind közelebb kerülünk időben a félévszázados év­fordulóhoz. Negyvenharmad- szor ünnepeljük hazánk fel- szabadulásának évfordulóját. A város rendezvényei a Ta­nácsköztársaság úti felszaba­dulási emlékműnél kezdődnek, ahol április 1-jén 14 óra 30 perckor koszorút és virágokat helyeznek el a politikai, álla­mi és társadalmi szervezetek, üzemek, intézmények képvise­lői. A József Attila Művelő­dési Központ színháztermében 15 órakor a himnuszok és sza­valatok elhangzása után Pál­mai László, a városi pártbi­zottság első titkára köszönti a megjelenteket. Az ünnepi megemlékezés szónoka Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára lesz. A beszéd elhangzása után kitüntetések átadása követke­zik. Az ünnepi műsorban ez­után fellép a fóti Ifjú Zene­barátok kamarakórusa. Közre­működnek az Állami Zeneis­kola szólistái. Foton március 31-ét jelölték ki a megemlékezés napjává, melyet a felszabadulási em­lékműnél tartottak meg, ahol Kozma Sándor, a Papírfeldol­gozó Ipari Szövetkezet párt­vezetőségének titkára mondott beszédet. Zászlódíszbe öltöztették a nagyközséget Göd lakói is, melynek már az elmúlt hó­nap utolsó napjaiban is ta­núi lehettünk. A gödiek is ma emlékeznek meg 1945. április 4-éről, felidézve a korbeli eseményeket, visszatekintve a majdnem négy és fél évtized­re. Ma 13 óra 30 perckor az Április 4. téren Ungi Ká­roly, a nagyközségi pártbi­zottság és a vb tagja mond be­szédet. Kocogva, helyenként gyalogolva Egy hét múlva Futakeszi Megérkezett szerkesztősé­günkbe Keszthelyi János le­vele, amely arról tájékoztat, hogy a Magyar Atlétikai Szö­vetség immár a 15. alkalom­mal rendezi meg Dunakeszin az országos mezei tömegfutó­verseny bajnokságot. A MASZ javaslatára ezzel egyidőben rendezik meg április 9-én, szombaton délelőtt 9 órától a hagyományos Futakeszi ver­senyt, melynek rendezője a MASZ, a városi tanács vb, a helyi atlétikai szövetség, a városi szakszervezeti bizott­ság, az úttörőelnökség. A MASZ versenybizottsága mintegy kétezer indulóra szá­mít. Nevezni a tanács művelődé­si- és sportosztályán lehet, de nem késő a helyszínen sem. Részt vehet a Futakeszin bár­ki, korra, nemre való tekintet nélkül, a neki megfelelő ka­tegóriában. A távokat futva, kocogva, akár helyenként gyalogolva is meg lehet ten­ni. Mivel az öltöző kevés, cél­szerű, ha a jelentkezők sport­öltözetben jelennek meg a helyszínen, amely most is a lóversenypálya lesz. Mindenki a saját felelőssé­gére indul. A sportorvos ál­landó ügyeletet tart a verseny ideje alatt. A részvétel bele­számít az öt karikával öt ka­rikáért akcióba. Az eredmény- hirdetésre és ajándéksorsolás­ra 10 órakor kerül sor. Az országos mezei futóver­seny fél 11-kor kezdődik. Péntektől péntekig — Április jegyében. Tréfás vetélkedőt rendeznek 7-én 16 órakor a MÁV Járműjavító Üzem KISZ-alapszervezetei a József Attila Művelődési Köz­pontban. — Szocialista hazánkért. A Magyar Honvédelmi Szövet­ség megalakulásának 40. év­fordulója tiszteletére rende­zett versenyeken egyaránt próbára tették a fiatalok szel­lemi és fizikai képességeit. A vetélkedők témakörében sze­repelt az irodalom, a történe­lem, sor került sport- és ügyes­ségi próbákra. Az első helye­zettek 30-án a gödöllői területi döntőre utaznak. A középis­kolás kategóriában első lett a Radnóti Miklós Gimnázium, általános iskolás kategóriában a Körösi Csorna Sándor Álta- nos Iskola csapata. — Sportnap. Az elmúlt hét vasárnapján benépesült a DVSE-pálya. A város és a körzet KISZ-esei a történelmi évfordulók tiszteletére jól si­került találkozót és versenye­ket szerveztek. A sakk, a női kézilabda mellett mind a fel­nőtt-, mind a kisdobos- és út­törőcsapatok körében legnép­szerűbb a kispályás-labdarú­gás volt. — Humánus célra. Huszon­háromezer forint volt a bevé­tel a múlt szombati bálon, melyet a mozgássérült gyer­mekek nyaraltatási alapjának javára rendezett a Vöröske­reszt. Mint ismeretes, az akció sikere érdekében több zene­kar lépett fel ingyen. Ezenkí­vül 15—15 ezer forintot utalt át a gyermekek javára a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet és a Gödön működő Váci Vízgazdálkodási Társulat, a segítségnyújtás szép példája­ként. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Vimola Károly Szolnokon, 1981-ben itthon szereztünk első helyet. A szakoktató eredetileg la-1 katos. Technikumi érettségit j szerzett, s 19H0 óta foglalko­zik szakmunkásneveléssel. — Előbb nem akartam — említi. — Mit foglalkozzak én rakoncátlan suhancokkal? — morgolódtam — Ma már hiva­tásnak tekintem, pedig mérge- íódnivaló is akad bőven. Körülöttem számolgatnak a jelenlévők. Hányán kerülhet­tek ki ennyi idő alatt a szár­nyai alól? Lehetnek talán négyszázan is. Csodálatos ér­zés lehet találkozni a volt ta­nítványokkal. Főleg, ha egyi- íük-másikuk ennyi idő alatt nemcsak apa lett, hanem las- >an nagyapasorba kerül, vagy a fiát is a mester figyelmébe ajánlja. — Csak annyival volt könv- nyebb azelőtt, hogy az iskolá­séi négyes átlaggal jöttek ide. 5 aki nem felelt meg, bizony könnyen elküldtük — mondja. Ma nem lehetünk ilyen igé­nyesek. Megfelel a kettes szín­vonalú tudás, de ez magával íozza a gyenge képességeket, 5 több energia szükséges az oktatáshoz azért is, mert la­Szakmunkásdiploma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom