Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

1988. Április 2., szombat 5 Automata toronykeverő Az MO-ás háttéripara jí Nemcsak Budapest, hanem az egész ország érdeke a 4 főbb városi dugókat elkerülő MO-ás körgyűrű megépíté- 2 se. Ismeretes, hogy a részben világbanki hitellel készii- ^ lő út építését nemzetközi versenyzés után az Aszfalt- /' útépítő Vállalat nyerte el. Egy ilyen nagy feladatkor ^ »ionban megfelelő háttérre, elsősorban nagy tel.jesítmé- g nyű aszfaltkeverő-telepre van szükség, ami biztosítja a ^ nyolcméteres szélességű út építésének folyamatos anyag- ellátását. Pénzszűkös világunkban ennek a beszerzése ^ nem könnyű feladat, de a pénz helyett sokszor segít a Ä jó ötlet. Medved Gábor, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője elmondta, milyen követelményeket tá­masztottak az új teleppel szemben. Kapacitásának órán­ként legalább százharminc­százötven tonna aszfaltnak kell lennie, ugyanis a nyolc méter széles utat egybe kell aszfaltozni, hogy az út köze­pén ne legyen úgynevezett munkahézag. Érthető kívána­lom, hiszen az ilyen „slusszok” okozzák a burkolat romlását, amelyet például a vízbeszivár­gás és a viz fagyása idézhet elő. Ezt el lehet kerülni úgy, hogy az útra olyan géppel vi­szik föl az aszfaltot, amelynek terítőfelülete nyolc, vagy nyolc és fél méter széles. A gép üze­meltetéséhez viszont folyama­tos melege nyag-ellátás szük­séges. Csak nagy kapacitású keverőtelep győzi a hatalmas mennyiségű anyag bekeveré­sét. így született meg az IMA. MIX toronykeverő, amelyet az Aszfaltútépítő Vállalat szakemberei nyugati, NDK-be- li és hazai alkatrészekből ál­lítottak össze. Az IMA-MIX számítógép­vezérelt rendszer, amely a ko­csik aszfalttal való megtöltése után kiállítja az anyag-össze­tételt tartalmazó bizonylatot is. Ez a lap minden adatot tartal­maz, amit tudni kell egy-egy kocsi aszfaltról. Ugyanis az anyagok mennyisége, szemcsé­zettsége, durvasága mind be­folyásolja az út minőségéti A számítógép-vezérléssel ki lehet küszöbölni a tévedés lehetősé­gét. A keverőtelepek létrejötte nem csupán magyar siker, hi­szen magyar alkatrész és be­rendezés a telepben mindössze huszonöt százalék. Javarész­ben NSZK-gyártmányú alkat­részekből áll. a keverőtelep „agya”, az elektronikus szá­mítógéprendszer Philips típu­sú és ugyancsak a hollandok gyártják az erómérőcellákat, amelyek a keveréshez szüksé­ges anyagok mérését végzik. A rendszer java része tehát nyu­gati eredetű, amelyeket azon­ban vegyipari gépekért cserél­tek, így devizát takaríthattak meg az országnak. A rendszer vezérlését mik­roprocesszor végzi, ellenőrzi és elemzi a befutó adatokat. Lyukkártya tartalmazza az összes adatat, ami szükséges a különféle aszfaltkeverékek el­készítéséhez. A kártya behe­lyezése után a rendszer bein­dul. A program szerint végzi a keverést, méri az adagokat, továbbítja az adalékanyago­kat, meghatározza a töltőanya­gok mennyiségét. A gép az in­formációk szerint a keverő­mester beavatkozása nélkül végzi feladatát, az anyagösz- szeállítást. Amikor lefut a program — amely nyomon kö­vethető egy monitoron —, a gép automatikusan kiállítja a szállítmány kísérőlevelét, a bi­zonylatot. Ennek adatait a gép memóriájában tárolja, s onnan bármilyen ellenőrzésnél lehív­ható, naprakészen pontos köny­veléssel. Az aszfaltkeverő telep jelen­leg az Aszfaltútépítő Vállalat Illatos úti telepén működik. Várja a megrendeléseket, a megrendelőket, hiszen van .még szabad kapacitása. Var­ga Árpád, az Aszfaltútépítő Vállalat igazgatója így fogal­maz: „Olyanok vagyunk, mint a katona, lábhoz tett fegyver­rel — vagyis megvan a tele­pünk, de még nincs teljesen kihasználva. Várjuk a megren­delőinket.” tendősen, 1985-ben köszönt le hosszú időn át viselt tanács­tagságáról, de helyette felada­tokat vállalt a népfrontbizott­ságban, a körzeti pártszerve­zetben, tette tovább a dolgát a kertbarátok egyesületé­ben ... amikor tehát benyitok Dunakeszin, az Alagi úti ház kapuján, negyedszerre és im- .már sikeresen, mert vasárnap délelőtt lévén, otthon találom Boda Kálmánt, az az első kér­désem. miért csinálja? Leteszi az újságolvasáshoz használt okulárét, bajszot simít, úgy fe­leli, hogy azért, mert a tétlen­ségbe belehal az ember. Közös nevezőn vagyunk. Kezdhetnénk ezer oldalról. Onnét. Hogy a hétgyermekes munkáscsalád legkisebb fiá­nak miként teremtették meg a szülők és a testvérek a nagy álom valóra váltásának lehető­ségét, az egyetem elvégzését, a diploma megszerzését. Onnét, hogy 1945-ben, szinte semmit nem tudva a politikáról, belé­pett a kommunista pártba, fő­ként azért, mert szíve válasz­tottja. későbbi felesége, szin­tén oda lépett be, pontosabban oda léptette be az édesapja... akit éppen illegális múltját a gyanú alapjának tekintve, 1950-ben kizártak a pártból. Kezdhetnénk a sors neveté­seinek és furcsa fintorainak leltározását onnét is. hogy mi­ként helyezgették az akkor már tekintélyt szerzett pénz­ügyi szakembert hat-nyolc ha­vonta egyik vállalattól a má­sikhoz. csináljon rendet, vál­lalattői a helyiipari miniszté­riumba. kamatoztassa ott gaz­dag tapasztalatait, de mire hozzákezdett volna ehhez, is­mét újabb megbízás . Szán­déka szerint nem mozdult vol­na sehová, mégis betelt a munkakönyvé, deresedé fejje! kellett újat váltania. A cégek közben régen megszűntek, tu­catszor átalakultak, és olya­nok, amelyek rezzenéstelenül állták az át- és visszaszervezé- sek divatjait, viharjait. Ilyen volt nyugdíjba bocsátó helye, a Tungsram, ahol az eltöltött éveket testvériesen megosztot­ta a váci gyár és a törzsgyár között fele-fele arányban. Nem volt rossz ez a sok változás? Lefegyverzöen egyszerű a fe­lelete. Azt mondja: mindig küldtek, és én elhittem, ott van szükség rám. Vannak kitüntetései és van­nak (seregnyien) tanítványai, akik a keze alatt nőttek fel számviteli szakemberré, és egyben közéleti szerepet is vál­lalókká, mert — szavai sze­rint — ezt a kettőt ő mindig egynek tartotta, vette. Sajnál­ja nagyon azt a kitűnő képes­ségű volt beosztottját, aki hűt­lenül elhagyta a szakmát, de örül, mert városi tanács elnö­ke lett belőle. Rémülten látta viszont a volt munkatársa ne­vét egy szerteágazó gazdasági bűncselekmény gyanúsítottjai között, s gratuláló levelek so­kaságát írta azoknak, akikről a Magyar Közlöny kitünteté­sek rovatában olvashatott. A mérleg? Furcsa módon, bár egész életében végső so­ron mérlegeket csinált, a ma­ga számára soha nem készí­tett ilyet. Pici fintor jelenik meg az arcán, amikor felel a miért nemre, mondván, tud­ja, minden mérleg manipulál­ható, s az ember önmagával elfogult... Akkor tehát tegyük fel másként a kérdést. Mit szerzett? Felneveltek feleségé­vel három gyermeket, mindhá­romnak diplomát adtak a ke­zébe. és segítették őket az ott­honteremtésben. És még? Van egy kétszáz négyszögöles hob­bikertje, rajta „a papa nyara­lójának” csúfolt szerszámos- kamrával. És még? Szerzett sok barátot és sok ellenséget. És még? Laktak egy állami bérlakásban, amit felesége ha­A TÖRTEIM MESSZE FÖLDÖN HÍRES BIRKÁI —-J ■ • zenéves juhászbojtár mellett otít találjuk a hetvenöt esz­tendős öreget is, Juhász Lász­lót. A sikerek persze nem jön­nek maguktól. Ottjártunkikor láttuk: feltűnően nagy a tisztaság, s a telep környe­zete is rendben tartott. Nem­rég árverést rendezték. Jel­lemző tdkintélyülkre, megbíz­hatóságukra, hogy összesen 95 tenyészáiijatot adtak el, s akadt közöttük nem is egy, amelyért 25 ezer forintot fi­zetett a vevő. A juhásznak előre köszönnek Egy csapat az idei szaporulatból. A gondoskodást meghálál­ják a bárányok lág más tájain fogantak. Ezekhez az üllői embriológiai állomás szakembereinek se­gítségével jutottak, s nagy előnyükként említi Sebőik Mihály, hogy ezek az álla­tok kitűnően alkalmazkodtak az itteni körülményékhez. A törteti állomány 1973-tól, ellenőrzött törzstenyészet, 1979-tól pedig törzstenyészet. Hírük nemcsak idehaza is­mert, hanem határainkon túl is. Már esztendők óta szállí­tanak állatokat az NDK-foa, Öe a magyar vevőik is na­gyon igényesek, mondják a ►juhászok. Majd’ mindenki elit kost akar venni! Persze eb­ben bizonyára szerepe van tannak is, hogy az ilyen mi- mősítésű álltatokért kétszer nagyobb állami támogatás ti ár, mint a következő osz­tályba tartozókért. A vevőt visszavárják — Csak a legszebbeket aján­lottuk, mert nagyon fontos, hogy az új gazda ne csa­lódjon és így máskor is visz- szajöjjön! — mondta Sebők Mihály. Azt már csak úgy melléklésen említette, hogy minden száz anyából kilenc- venfcettő elit minősítésű... Hát lehet csodálkozni azon’, hogy Törteién nagy tekintélye van a juhászoknak és előre köszönnek nekik a faluban? F. Z. Bojtárral az öreg Kevés ember akadhat kerek e földön, aki jobban ismerné a juhászat fortélyait, mint Sebők Mihály, a törteli Dó­zsa Termelőszövetkezet ju­hászati ágazatának vezetője. Nem is lehet ez másként, hi­szen a negyvenes éveit ta­posó férfi 1962-től dolgozik a birkák között, kezdetben fa­láda után a tanácsnak vissza­adott. És még? Felragyog a szeme: van kilenc unokája! És még? Mi kellene még?! Meny­nyi a nyugdíja? Az idei eme­léssel hatezerkétszáznegyven. Kereken negyven esztendőt dolgozott érte. A termelőszövetkezetben je­lenleg 770 tenyészjerkét, 488 tenyészkost tartanak nagy- nagy szakértelemmel és ma­guk hizlalják az arravaló- k!at. A szelekció szigorú, az ágazatvezető szerint ez a biz­tosítéka a minőség fenntartá­sának, ám ehhez náluk meg­felelő tartástechnológia és ami a legfontosabb: állatsze­retet is társul. Ez utóbbi oly­annyira alapvető követel­mény, hogy ha valaki Sebők Mihály első kérdésére — sze­reti-e az állatokat? — nem­mel válaszol, vagy ez derül ki róla később, nem lehet ma­radása a csapatban. Abban a közösségben, amelyben a ti­Ennek a tenyészkosnak hófe­hér a szőre — mutatja Sebők Mihály Gondja, baja? Egyszeriben vége a szűkén mért szavak­nak ...! Baja van azzal, hogy miközben tengerré dagad az érdekek emlegetése és hirdeté­se, mint a családban a rossz­lányt szokás, olyan szégyenlő­sen hozzák szóba az erkölcsöt országosan és helyben, nagy és kis ügyekben. Gondja, hogy elképesztő jeleit látja a fegye­lem hiányának, értéke csök­kenésének. Riadtan tapasztal­ja, milyen tetemes a távolság a szavak és a cselekedetek kö­zött. Érteden, mert olyan fog­lalkozások, olyan típusú em­berek példaképpé válását ész­leli napról napra, amiknek, akiknek nem sok köze van a hagyományos (csippent egyet a szemével) meg a korszerűsí­tett szocialista értékekhez, eszményekhez, célokhoz. Fél­ti a kilenc unokája holnapját, mert tízezer szó pazarlódik semmiségekre és egy szó jut a lényegre. Kiábrándult tehát? Tiltakozik. Szomorú vagyok, mennyi mindenre nem taní­tottuk meg az utánunk jövő­ket ... Seneca írja Levelei egyiké­ben, homines dum docent, discunt. azaz tanítás közben az ember maga is tanul. Ami bizonyára igaz. Csak éppen egyre kevésbé tudni, kik a ta­nítók és kik a tanulók, ki kit néz kinek, s amit tanítóknak és tanulóknak tanulnia kelle­ne, az milyen tanrend miféle szaktárgya legyen. Mészáros Ottó nulóként látva, lesve a szak­ma csínját-bínját, .ma. meg ti­zenkilenc dolgozót irányítva. Akarat és hozzáértés Ha vendég érkezik a téasz- be, s büszkélkedni akar az elnök, gyakran viszi ki az idegent a telepre, hadd lássa más is, mire jut az akarat meg a hozzáértés. Van mire rátart inak len­niük a juhászoknak, hiszen amióta birika van a szövetke­zetben, mindig nyereséget ho­zott a közösnek. Tavaly pél­dául csakinem öt és fél mil­lió forintot, amely a nagy­üzem összes jövedelmének majdnem harmadát adta. Ám a sikerhez vezető út rop­pant göröngyös volt, de a törtelieket dicséri, hogy ami­kor mások nem állták a pró­bát és elbuktak, ők akkor is újítani tudtak. Mert a hat­vanas évek elején még a 'hármas hasznosításra töre­kedtek, vagyis úgy gondolták, hogy jó eredménnyel lehet ezektől az álHatoktól kiemel­kedő hús-, gyapjú- és tej­termelést várni. Sók keserű pirulát kellett lenyelniük, mi­re rájöttek, hogy ez nem iga­zán járható út. Ezért 1972- ben keresztezésekbe kezdtek, az NDK-ból és az NSZK-ból származó húsmerinókkal pró­bálkoztak és bevezették a sűrített elletést, a fejést pe­dig elhagyták. Fő célként az állatok húsformájának javí­tását tűzték ki, s hogy nem megalapozatlanul, arra bi­zonyság: öt esztendő alatt si­került az anyák testtömegét 45-ről 60 kilogrammra nö­velni ! S közben jelentősen nőtt a nyírósúly is... Kelendő elit kosok Sebőik Mihály azt mondja, a csúcsra feljutni könnyű, de ott megmaradni tényleg ne­héz, ezért nem álltak meg ezen a szinten. Ezért 1977-ben a Szovjetunióból és Bulgáriá­ból hozattak aszkániai koso­kat, amelyeket beépítve a tenyésztésbe, figyelemre mél­tó javulást érték el a gytap- jú minőségében és mennyisé­gében. Fél évtizede pedig Üj- Zélandról származó ausztrál kosokat vásároltak, s ezek­ben sem csalódtak. Ám még kedvezőbb eredményt adtak azok a juhok, amelyek már nálunk születtek, bár a vl­Két generáció együtt: a juhászbojtár meg a hetvenöt éves juhász Ezek a kosok a csemői November 7. Termelőszövetkezetben folytatják földi pályafutásukat a jövőben (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom