Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

manr % MiKíiVBl] 6 1988. Április 2., szombat Színházi lbvf.t. Ünnepi fesztiválnapok SZl Ünnepeken én most azokat az ünnepi napokat értem, amelye­ket más szóval Budapesti Tava- Fesztiválnak nevezünk. Március 18-tól 27-ig, tíz na­pon át, a kultúra és a művé­szetek ünnepnapjait ülhettük Budapesten, s az ország több más városában (így Szentend­rén is). Most, egy kis távlat­ból visszatekintve, már job­ban át tudjuk fogni azt a sok és sokféle eseményt, mely eb­be a tíz napba az idén is zsú­folódott. Az is enyhültebben gondol talán e napokra, aki a rázúduló sok-sok lehetőség­től, a szinte kötelező erejű kínálatoktól kissé kábán, úgy vélekedett: ennyi mindenre nem lehet odafigyelni, ennyi­félét nem lehet megnézni, vé­gigülni, meghallgatni. De hát a világ valamennyi nagy és fontos fesztiválja erős túlkínálattal jelenkezik a ma­ga időtartama alatt. Közeleb­bi tájainkon, csak Európában maradva, a híres salzburgi ünnepi játékok, a bergeni fesztivál, a dubrovniki nyári játékok, az avignoni fesztivál, az edinburghi fesztivál (hogy a legismertebbeket említsem) olyan sűrű programokat kínál, hogy azokat még a legesleg­szorgalmasabb (és a legtöbb pénzzel rendelkező) fesztivál­látogató sem lenne képes mind végiglátogatni. Ám nem is ez a cél. Egy-egy színházi, zenei, operai vagy képzőmű­vészeti program önmagában is teljes odaadást igényel. Az egyes területeken is naponta nem egy párhuzamos rendez­vény zajlik: esténként akár négy-öt színházban is vannak előadások, opera, balett, pró­za, musical, pantomim stb. És ugyanennyi koncert zajlik. Ki tudná mindet végigélvezni? Az általános gyakorlat az, hogy bizonyos blokkokat állí­tanak össze, azaz a csak há­rom-négy napra a fesztivál városába látogatók is megnéz­hetnek több különböző elő­adást, koncertet stb. Arra ugyanis a szervezők nemigen alapoznak, még a legtehető­sebb nézőrétegre gondolva sem, hogy mondjuk a salzbur­gi ünnepi játékok három he­tén végig ott tartózkodjanak az érdeklődök. Viszont annak is kívánnak adni valami ér­dekeset, tartalmasat, aki eset­leg csupán egyetlen napot tölt az ünnepi események szín­helyén. Érdekesség, tartalmas prog­ram — ez bizony nem is olyan egyszerű dolog. Több okból sem. Azt gondolhatnánk, a fesztiválok szervezőinek könnyű a programok összeál­lítása: csak le kell levelezni a legjobb művészekkel, együt­tesekkel a dátumokat, a be­mutatandó műveket, és kész. Szó sincs róla! A legkiemel­kedőbb előadóművészek, ze­nekarok, színházak, együtte­sek hosszú évekre előre le vannak már foglalva. Nagyon nehéz épp az alkalmas idő­pontokban megszerezni őket. És ha igen, akkor még ott a manapság egyáltalán nem csak nálunk oly igen fontos kérdés: a pénz. Nemzetközi hírű művészek (és nem is a legelső vonalból valók) olyan tiszteletdíjakat kérnek (és kapnak), amelyek majdnem megfizethetetlenek még a gaz­dag fesztiválok számára is. Tízezres nagyságrendű össze­gekről van szó — persze ke­mény valutában. Ha meg vala­mely zenekar, színház, balett­társulat lép fel, akkor a sok közreműködő elhelyezése, tisz­teletdíja okoz gondokat. Hogy majd kifizetik a jegyvásárlók az összegeket? Ha a kiadások teljes költségét áthárítaná mondjuk az edinburghi fesz­tivál a jegyárakra, megnéz­hetné magát. Még a magas összegekhez szokott nézők zsebe sem bírná az ilyen be­lépőket. Nem árt ugyanis tud­ni, hogy a világ valamennyi fesztiválja, ünnepi játéka, s hasonló rendezvénye nagyon jelentős összegeket kap kü­lönböző forrásokból. E forrá­sok között az állami támoga­tás mellett ott vannak a kü­lönböző szponzorok, azaz a vállalatok, cégek, bankok, esetleg magánzók, akik sok­sok ezer vagy százezer fonttal, márkával, frankkal, dollárral támogatják a fesztiválokat. Hogy miért? Jó okuk van rá. A legfontosabb talán az, hogy e támogatók neve minden pia káton, kiadványon, sőt, az egyes jegyeken is ott van. Óriási reklám ez, nem kétsé­ges. A másik ok, hogy a kü­lönböző adórendelkezések az ilyen szponzorokat előnyösen érintik, hiszen valamilyen for­mában a támogatás összegét le lehet írni az adóalapjuk­ból. A harmadik fontos ok igenis vannak intézmények, alapítványok és magánosok is, akik lényegesnek tekintik a kulturális események támoga­tását, a művészet életben tar­tását és fejlesztését — és ezért anyagi áldozatokat is képe­sek hozni. A mi tavaszi fesztiválunk, minden rangosságát és min­den valóban izgalmas kínála tát figyelembe véve is, nem­igen hasonlítható a legna gyobb európai fesztiválokhoz, ünnepi hetekhez. Ám annyi­ban mégis figyelmet érdem­lő határainkon kívül is, hogy az évnek olyan szakában je­lentkezik, amikor máshol még előszezon sincs, és hogy meg­próbál egyéni, eredeti, magyar színeket adni e tíz napnak. Ami persze, megint csak álta­lános fesztiválvonás, hiszen valamennyi európai nagy rendezvény a maga sajátos színeit akarja megmutatni. Kel'l-e mondani, hogy a mesz- szi északon, Bergenben, a norvég fjordok hazájában ele­ve nem lehet olyan a feszti­vál, mint a mediterrán Dub- rovnikban, az Adria partján? A most lezajlott Bu­dapesti Tavaszi Éészfivál két kü­lönösen gazdag programot kínált. Az egyik a zenei volt, a másik a színházi. És itt nem a vendégeskedő kül­földi együttesekre gondolok el­sősorban, hanem a hazai pro­dukciókra. Egy szakkiadvány felsorolja ezeket. E szerint csak a jubiláló, negyvenesztendős Állami Bábszínház, e nyugod­tan világhírűnek nevezhető együttes nem kevesebb mint tíz programot kínált, köztük a Shakespeare-mű, A vihar új bábszínpadi feldolgozását. Az Operett Színház Lehár A víg özvegy című nagyoperett­jét mutatta be, a Radnóti Színpad Plautus klasszikus komédiájának modern válto­zatát játszotta (A hetvenkedö katona), s a veszprémi Pető­fi Színház a budapesti Nem­zetiben tartotta egy új angol musical, Dickens A Pickwick klub című regénye színpadi változatának hazai ősbemuta­tóját. Emellett ebben az idő­ben zajlott a III. országos kamaraszínházi fesztivál, és fellépett összesen hét külföldi együttes, meg a Győri Balett, új műsorával. Kell ennél több tíz rövid napban? Az ünnepek elmúltak, újra a hétköznapok jönnek. De jó volna megőrizni valamit az ünnep fényéből, szűkösebb hetekre, hónapokra. Takács István Hogy a tudás vagyonnal érjen fel Kinek fény lenek a lámpások? telükkel mégis példát mutat­nak. A kikerülő nyolcadiko­sok negyven százaléka gimná­ziumban, szakközépiskolában tanul tovább. Borzásiék fia, Béla az újszá- szi autóközlekedési szakközép- iskola elsőéves hallgatója, s félévkor kitűnő lett. — Örülök — mondja Bor- zásiné —, hogy a fiam. a ta­nulással, a tudással akar ki­tűnni. Ugyanis, valahogy nem divat ez mostanában. Sokkal fontosabb értékmérő a mai gyerekek, között a koptatott farmerszerelés, az Adidas cipő, a videó. Nem vagyunk lám­pások, de azért talán figyel­nek arra a falubeliek, mivel tölti szabadidejét az agrármér­nök, az állatorvos, a tanár. Jár-e színházba, küldi-e kü­lönórákra a gyerekét? A lá­nyom németórára jár és heten­te egyszer együtt tornázunk. Ez a luxus nekünk évente több mint tízezer forintba ke­rül. Nem mondom, hogy az idén is olyan könnyű lesz elő­teremteni a rávalót, mint ta­valy. De nem rövidíthetem meg a gyerekemet azzal, hogy nem biztosítok neki mindent, ami a jövőjéhez kell. Gondo­lom, nemcsak a magam nevé­ben beszélek, ha azt mondom, a falusi értelmiség áldozatokat hoz azért, hogy lépést tartscm a tudomány, a technika fejlő­désével. Ezért vagyon helyett a tudást tudja örökül hagyni a gyerekeire. — Ahhoz, hogy ez az örök­ség felérjen a vagyonnal — te­szi hozzá az iskolaigazgató — vissza kellene szerezni végre a tudás becsületét. Móza Katalin A tcrkcpet böngészve — Ha a falusi értelmiség lámpás, akkor Hernádon szin­te szemkápráztató a fény — vélekedik Zsadányi Lászióné, Hernád tanácselnöke, aki a fa­luba kerülésével jó] példázza ennek a településnek a fejlő­dését. Tizenhat esztendővel ez­előtt a Szegeden szerzett friss tanári diplomával a zsebében a térképet böngészte férjével: hol is van az a Hernád, ahol állást ajánlottak neki. Egy évig akartak maradni. Ám éppen erre az időre tehető a helyi Március 15. Tsz fellendülése. Beindult a baromfi-feldolgozó, friss diplomások tucatjai ke­rültek a kis településre. A szö­vetkezet ma is modernnek szá­mító sorházakat épített nekik. Az első lakók is a Szegeden, élelmiszer-ipari szakon végzett diplomásokból, évfolyamtár­sakból kerültek ki. — Nem tipikus értelmiségi élet a m'enk — mondja Bor­zas! Béláné, a tsz közgazdasági osztályának vezetője. — Itt senki nem lepődött meg azon, hogy az agronómuson, állator­voson, kertészmérnökön kívül a jogász, a közgazdász vagy a tanár is állatot tart, fóliázik, szőlőt művel. A baromfi-feldol­gozó elindítása mindenkit ar­ra inspirált, hogy nagyüzemi módon csirkét neveljen. Természetesen csak azok gondolhattak erre, akik csalá­di házban éltek, s gazdasági udvart alakíthattak ki. Siikös- di László, a hernádi általános iskola igazgatója is, — főváro­si születésű létére — megpró­bálkozott sokféle mezőgazda- sági munkával, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a pe­dagógusfizetést kiegészítse. — Utánoztam a szomszédai­mat — meséli próbálkozásai sorát. — Persze, ez sem köny- nyű kenyér, jobbára a magam kárán tanultam a földműve­lést. Most csak egy hatszor há­rom méteres fóliám van, meg­terem alatta a családnak szük­séges primőr. Pcnz újabb diplomára Dr. Fazekas Tibor, a tanács vb-titkára az újabb hernádi betelepülők közé tartozik. — Jelenleg itt lakom — így mondja, átmeneti helyzetére célozva ezzel. — A termelőszö­vetkezetben voltam jogász, a tanácshoz 1986 őszén kerültem. Elváltam, két gyermekem Pes­ten él. Magam is megpróbál­koztam valamilyen mezőgazda- sági mellékjövedelem-szerzés­sel. Egy társammal angóra- nyúl-tenyészetet csináltunk. A dolog befuccsolt, a kölcsön részleteit még most is fizetem Kézenfekvő volna, hogy abból szerezzek többletjövedelmet, amihez értek, ám jogi taná­csokat tanácsi dolgozó nem adhat. Szeret Hernádon élnj, mint ahogy kedvére való az állam- igazgatási munka is, mégis at­tól félnek, hogy anyagi okok Pest megyében is Régészeti topográfia A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézeté­nek kutatói folytatják Ma­gyarország régészeti topográ­fiájának munkálatait. Szám­ba vesznek minden egyes négyzetméternyi területen ta­lálható régészeti leletet. Je­lenleg Békés, Szolnok, Pest, Fejér, Zala és Tolna megye területét térképezik fel. Céljuk: minél rövidebb idő alatt elkészíteni az ország ré­gészeti topográfiáját. Az utób­bi 25 év alatt hazánk terü­letének csupán 10 százalékát tudták felmérni, ezért gyor­sítani kívánják a kutatás ütemét. A mezőgazdasági munkálatok, az út-, a vasút­építés, a településfejlesztés során ugyanis megsemmisül­hetnek pótolhatatlan régészeti leletek. Azáltal, hogy megha­tározzák, regisztrálják a ré­gészeti emlékek helyeit, nem­zeti értékeket mentenek meg, s a történeti környezetet vé­dik. Az intézet régészei be­vonták munkájukba a megyei múzeumok és egyetemi tan­székek kutatóit, hallgatóit is. Ennyire komplex módon egyet­len európai országban sem végeznek ilyen munkát. A felszíni vizsgálatok során szerzett információk birtoká­ban jelölik ki azokat a te­rületeket, ahol mélyreható kutatásokat folytatnak. Az erdő élő történelem A veszprémi színház egy tfj angol musical budapesti bemutatójával — Dickens—Ornandel: A Pickwick klub — lépett fel a tavaszi fesz­tiválon (Lukács József, Jászai László és Fazekas István, az előadás főszereplői). ? Néhány korábbi találko- $ zásunk győzött meg: ezt az f embert olyan értékek jel- ^ lemzik, amelyek csupán ke- ^ vesek sajátjai. Természete- ^ sen az erdőben kezdünk be- ^ szélgctni, hiszen apja, nagy- f apja szellemi örökségét gondozza. Őrtornyok, castrumok Madas László Sopronban született. Ott kapta diplomá­ját, 1942-ben. Tanársegédként maradt az erdészeti főiskolán bevonulásáig. Aztán négy évet töltött hadifogságban. Amikor hazakerült, a nagykovácsi er­dészetben kezdett dolgozni, 1950-ben nevezték ki Viseg- rádra az erdészet vezetőjévé. Majd két évtized múltán öt­ezer hektár helyett harmincöt- ezer gazdája lett: 1969. janu­árjában az újonnan alakult Pilisi Állami Parkerdőgazda­ság élére került. Lassan mondja ki a szót: erdő. A legtöbb ember szá­mára a természetet jelenti. Madas Lászlónak ennél sokkal többet: közjót, amely a közös­séget szolgálja. A pilisi erdők ezer évvel ezelőtt is ott zöl­delltek, ahol ma. Az Árpád-ká- zi királyok idejében különle­ges szerepük volt: építkeztek, fűtöttek belőlük, vadásztak bennük. Nyugati szélükre te­lepült az egyik főváros: Esz­tergom, a keletire Buda. Ám a Dunának ezt a kanyarulatát már a rómaiak korában is — egészen Aquincumig — hurgu- sok, őrtornyok és castrumok, kisebb várak védték. Madas László számára te­hát az erdő — történelem. S hogyan is lehetne különválasz­tani a történelmi romokat, épí­tészeti emlékeket attól a hely­től, ahol találhatók? A park­erdőgazdaság — ezt a fogal­mat ő alkotta, de erről nem beszél — természetesnek tar­totta, hogy ezekkel is törődjön. Lassan-lassan megbarátkoztak munkatársai is ezzel a fel­adattal. Olyannyira, hogy ami­kor egy burgust találtak a műszaki erdészet területén, maguktól megtisztították a romok környékét, bekerítették, táblával megjelölték, csak az­után szóltak neki. Mosolyogva jegyzi meg: ezek a favágók! F/zer éve ott zöldell Ez a terület víz alá kerül Nagymarosnál, addig a régészek kutatják át Nem figyelte meg, kérdi, hog a mesékben a favágó mindi szegény, de jólelkű? Ismét ősi módoi Ügy fogalmaz, mintha csu pán hangosan gondolkodni Egyre több kerül elő emlékei bői. A Sibrik-dombról mesé amelynek jó része magánterü let volt, szőlőt műveltek a ró mai castrum romjai fölöt' Hosszú hercehurca után sike rült megvenniük a tulajdonos tói. Megmenekült a várkert i a parcellázástól. Aztán aprán ként rendezték a műemlék környezetet. Majd a Mogyoró hegy, a Kisvillám következet! Pilisszentkerésztét is említi. I cisztercita apátság romjait é környékét megtisztították. Szó morú, hogy a maradék falaka földben kell hagyni egyelőre De a Szurdok-völgy! Az ottlé vő bányát megvették, hog.' megszüntethessék. Udvaré parkosították, eltüntették i rengeteg autógumit, amivel ; mészégetők fűtöttek. Kijártál számukra az iparengedélyt, az za] a feltétellel, hogy ősi mó dón: fával dolgozzanak, ami kedvezményesen kaptak. Mit tart a legnagyobb ered­ménynek? Azt, hogy a legtör­ténelmibb, legmagyarabb mű­emlék környékét megóvták Aggódik: csak ne maradjor abba a fellegvár régészeti ku­tatása! Lendületesen magya­ráz: ha árkát újra kiásnák hat-nyolc méterrel magasabb falakat láthatnánk ... Egy név jut eszébe: Balassii Gyula. A régi erdőgazdasáj igazgatója volt. Amikor a hat­vanas években a tömeges tu­y rizmus megindult, sokat ví- g vódtak: hogyan lehetne a fo­gadókészséget növelni, s ugyanakkor a tájat védeni? 1 „Kisöreg — ez volt a szavajá- rása —, hogyan lehetne meg­- menteni a Pilis belsejét?" — ä. kérdezte nemegyszer Madas- Lászlótól. Míg végül megszüle- 1, tett a peremgondolat. Hogy ki­- építik Leányfalut, Viseprádot- és Esztergom környékét. Ek- t. kor, 1962-ben építtette meg- két esztendő alatt a panorá­- mautat Balassa Gyula. Fegyel- s mit kapott, mert az erdészet- kétéves útépítési keretét erre :i fordította. „Nem baj, kisöreg,- mondta, egy hónap múlva el- t. felejtjük, de az út megmarad!” t. S az is, amit már Madas s László valósított meg: a tájba- illő kirándulóközpontot, az t esőbeállókat, a jelzett turista- :. utakat, amiket szaknyelven- zöld folyosóknak neveznek. / t Csak többes számban a a Milyen szakma az erdészet? c Töpreng. Az ember ötven évet- néz hátra és ugyanennyit elő­- re. Ide nem szabad betörnie a t nyereségérdekeltségnek! A jö­vőért teszik: nagy a felelőssé­- gük. Nincs más kívánsága,- mint hogy ne adjanak át az- utókornak rosszabb erdőket, : mint amilyeneket kaptak! i Hirtelen rádöbbenek: többes- szám első személyben fogai­- máz, pedig négy éve nyugdi- . jas. Igaz, most az erdőt járja. ) Szelleme, fizikuma, tiszta in­dulata — jelen idő. Úgy ér­t z-em, vár még rá feladat: az, ; hogy az erdők múltját meg- ■ őrizze a jövőnek. miatt előbb-utóbb kénytelet állást változtatni a titkár jegyzi meg aggódva a tanács­elnöknő. S máris az anyagiaknál vagyunk. A szövetkezet százti­zenhárom diplomásának több­sége hernádi. A huszonnyolc pedagógus fele helybeli, s lak­nak a községben szép számmal olyan diplomások, akik a kör­nyező gazdálkodóegységeknél dolgoznak. Például Borzási Bé­láné férje, aki erdőmérnök, a pusztavacsi erdészet igazgató­ja. Ök annak idején elsősorban azért kezdtek mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozni — méhészkedni, fóliázni —, hogy fedezzék a szakmérnöki tanul­mányokkal járó kiadásokat. Sok szakember képezte magát a diploma után, az állatorvo­sok többsége szakállatorvosi képesítést szerzett, példaként említik dr. Fodor István or­szággyűlési képviselőt. Házaspárok hátrányban — A pedagógusok java ré­sze a családon, a férj szülein keresztül kerül kapcsolatba a mezőgazdasággal — mondja az iskolaigazgató. — Így az­után a pedagógus házaspárok olykor behozhatatlan anyagi hátrányba kerülnek. Kétségtelen tény viszont, hogy a településen élő értel­miségiek, ha nem is töltik be a kultúra lámpásának a szere­pét, mert erre ma már nem egyedül ők hivatottak, életvi­J! Lámpás-e a falusi értelmiség napjainkban? Nyilván- j való, hogy igen, de egészen másképpen, mint akkor, ^ amikor egy-egy faluközösség számára a tanító és a lel- ^ kész jelentette a műveltséget, a tudós embert, akit fel- '/, tétel nélkül tisztelni kell.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom