Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
4 1988. Április ie., szombat Nagykovácsi nagytakarítás A nagykovácsi MÉM-nevelőotthon fiatal lakói iskolai tanulmányaik mellett rendszeresen ápolják környezetük növényeit, hiszen ezt látták lakóhelyükön is. Képünkön: a fiatalok összegereblyézik az otthon előtti parkban a tavalyi lombmaradványokat a tavaszi nagytakarítás közben (Vimola Károly felvétele) A statisztika és ami mögötte van Fiatalok elhelyezkedés előtt Ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, az mára valóság: az ország, s benne Pest megye egyik-másik körzetében kisebb-nagyobb foglalkoztatási gondokkal kell számolni. Arról már korábban is írtunk lapunkban, hogy nem lehet garantálni: valamennyi munkavállaló a lakóhelyén, vagy annak közelében keresse meg a kenyerét. Mindez váratlanul érte a felnőtt lakosságot, még váratlanabbul a fiatalokat, akik az iskola védettségéből kikerülve, nincsenek felkészülve, felkészítve arra, hogy szembenézzenek ezzel a problémával. Amit sem felnagyítani, sem kicsinyiteni, de elhallgatni sem szabad. Fiatal mezőgazdáknak Külföldi munka A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezetten segíti a közös gazdaságok fiatal szakembereinek külföldi tapasztalatszerzését, A nyelvet beszélő, 30 éven aluli mezőgazdák szakembercsere keretében utazhatnak az NSZK-ba és Svédországba, ahol farmokon ismerkedhetnek meg az ottani mezőgazdasági termelés gyakorlati ismereteivel. Ugyanúgy dolgoznak, akárcsak vendéglátóik: fizikai munkát végeznek és felfrissíthetik, kiegészíthetik itthoni ismereteiket. Külföldi tanulmányaik cserejellegűek; ahányan kiutaznak, ugyanannyian érkeznek. Főként az NSZIC-val alakultak ki máris ilyen kapcsolatok. Évente 20-25 fiatal szaik- ember látogathat el az NSZK valamelyik kis- vagy középüzemébe, féléves vagy akár egyéves időre. Geizhauer Évával, a Pest Megyei Tanács munkaügyi főmunkatársával lapozgatjuk a helyi tanácsok jelentéseit. Bár még nem érkezett be valamennyi, annyi máris bizonyos, hogy a vállalatok, intézmények a tavalyinál kevesebb munkaalkalmat kínálnak a különböző iskolatípusokból kikerülő fiataloknak. A-szakmát tanultaknak van a. Legjobb lehgfősé- . gük az elhelyezkedésre, a ..gimnáziumot végzetteknek, közülük is a lányoknak, a legkedvezőtlenebbek az esélyeik. De nézzünk egy gyakorlati példát, méghozzá nagykátait, hiszen az Ipoly-völgye mellett ebben a körzetben várható a foglalkoztatási gondok megjelenése. Váci javaslat A Nagykátai Tanácstól kapott információk szerint több az elhelyezkedni vágyók száma, mint a felkínált munka- alkalom. Az általános iskolákból idén 39 olyan fiatal, még inkább gyerek, kerül ki, akik nem tanulnak tovább, s mindössze 21 helybéli állásajánlat érkezett számukra. A kisegítő iskolában 29-en végeznek, ugyanennyien akarnak elhelyezkedni, de nekik egyetlen munkaalkalmat sem kínálnak a vállalatok, üzemek. Ugyancsak nincs bejelentett igény annak a 24 fiatalnak a foglalkoztatására, akik a gimnázium elvégzése után nem kívánnak továbbtanulni. Érdekes, hogy nem kapkodnak a szakközépiskolákból kikerülök után sem: 58 állásra váró közül csak 8 talál munkaalkalmat Nagykátán. Nagyobb az igény a szakmunkásokra, a 103 végzős 133 lehetőség közül választhat. — A statisztika azt bizonyítja, hogy a munkáltatók igényesebbek, minőségi munkaerőt keresnek — mondta Geiz- hauer Éva. — Ám ezzel együtt sem változtak lényegesen a fiatalok elhelyezkedési esélyei. A szakmunkásképzőt, a kertészeti szakközépiskolát és gimnáziumot elhagyók egy részének a körzet vállalatai nem tudnak a végzettségüknek megfelelő műnkét felajánlani. Ezért könnyen lehet, hogy ezek az első ízben munkát vállaló fiatalok ' ingázásra. vagy pályamódosításra kényszerülnek. EÍső hallásra meglepőnek tűnik, hogy az Ipari központnak számító Vácott is hasonló a helyzet. A Duna-parti városban tavaly 774, az idén már csak 514 munkahelyet ajánlottak a fiataloknak, miközben TI százalékkal többen hagyják el az iskolapadokat. Mint a városi tanács jelentéséből kitűnik: ez a folyamat tartósnak ígérkezik. Oka elsősorban a keresetszabályozási rendszer, ami a legtöbb vállalatnál a bértömeg-gazdálkodás keretei között működik, vagyis létszámleépítésekben teszi érdekeltté a munkáltatókat. S ha mégis felvesznek embereket, akkor csak a szakképzettek kerülhetnek szóba, A számok azt mutatják, hogy a gimnáziumot • végzők közül 57-en nem tanulnak tovább, még szakmunkásnak sem, s ezért valószínűleg betanított fizikai munka vár rájuk. Az úgynevezett középfokú képzési célú szakközépiskolásoknak 10 ajánlat érkezett, holott 160-an akarnak elhelyezkedni. A szakmunkásoknak kínált munkahelyek száma 339, ebből a lányoknak 83, közülük jó néhánnyal tanulmányi szerződést kötöttek a vállalatok, de attól még tény: összesen 523 szakmunkás kerül ki az iskolákból! A sor azzal folytatódik, hogy a vállalatoknak összesen két gyors- és gépíróra van szükségük, miközben 34-en végeznek a szakiskolában, s azzal végződik, hogy az általános iskolai bizonyítvánnyal csak segéd-, jobb esetben betanított munkára számíthatnak a fiatalok. Vácról érkezett olyan javaslat, hogy a gimnáziumot végzett lányok számára — intézményesen — adóellenőri, bérelszámolói, SZTK-ügyin- tézői szaktanfolyamokat kellene indítani, mert ezekre van kereslet... Pályázatok útján Kérdés: a nagykátai, a váci példák mennyire tükrözik a valós képet? Azért is érdemes ezt firtatni, mert nem biztos, hogy a kötelező adatszolgáltatás jelentőségét mindenki átérzi... A tapasztalatok ugyanis azt sejtetik, hogy a vállalatok pályázatok, újsághirdetések útján is keresnek munkaerőt, s csak maradék igényeiket jelentik be a tanácsoknak. Vagyis gyakorlatilag több dolgozót, közöttük pályakezdő fiatalokat vesznek fel, mint amennyi végül is megjelenik a statisztikában. Bárhogyan is van, bárhogyan is lesz, kétségtelen, -hogy a tendenciák szerint — érthetően — a szakképzetlen munkaerő iránt csökkenni fog a kereslet. Az egyetemekre, főiskolákra nem juthat be mindenki, mi lesz hát a középiskolát végzettekkel? A válasz attól is függ. hogy rövid vagy hosszú távú érdekeket ve- szünk-e figyelembe. Ismerősöm példája jut eszembe, aki a manapság elfogadott érveknek ellentmondva gimnáziumba íratta gyermekét. Nem azért, hogy egyszer majd diplomát szerezzen, hanem azért, mert úgy ítélte meg; egy mai fiatalnak mindenképpen szüksége van arra a tudásra, műveltségre, amit a középiskola ad. Ha csak közepes eredménnyel végzi el, akkor is ragad rá valami... Ügy látszik, nemcsak ismerősöm gondolkodik így. Az esetet rheg- ismerve Geizhauer Éva így fakadt ki: Hibás közfelfogás — A középiskola szerintem sem elvesztegetett idő, hiszen érettségi után is lehet szakmát tanulni. Inkább azzal a beidegződéssel kellene szakítani, hogy az egyetem, a főiskola elvégzése az egyetlen elfogadható eredmény. Hibás az a közfelfogás, amely irtózik a fizikai munkától, s mindenáron az íróasztalhoz ragaszkodik. Kövess László JVIa már többet nem iszol! írj- — jelentette ki határozottan a vasárnapi ebéd végén Csámpa Emánuelné és tüstént gondoskodott róla, hogy ez a jövendölése beteljesüljön. Fogta a borosüveget, bezárta a kredencbe, és annak kulcsát mándlija zsebébe süllyesztette. Férje olyan arccal nézte végig ezt a számára rendkívül ellenszenves mozdulatot, mint aki éppen akkor tudja meg, hogy öttalálatos lottószelvényét elveszítette a posta. Nagy lélegzetet vett, hogy bíráló észrevételeinek kellő hangerővel adjon nyo- matékot, amikor az utcáról kiabálás hallatszott, s ez most elodázta az éles szóváltást a házaspár között. Tűz van, ég az ABC! — tudatták egymással az utcán tömegbe verődött harácsiak, s velük együtt szaporázta a lépést Csámpa Emánuel is. Recsegve, ropogva csaptak magasba a lángok, s az épületből ömlött a füst, a korom, a pernye, rossz volt nézni a borzalmas pusztulást. — Telefonáltam a deffer- dári tűzoltóknak, minden percben várom őket — kiabálta izgatottan a helyi önkéntes tűzoltók egyesülésének az elnöke, Dinnye Vendel. — Hát, maguk mi az istennek vannak, ha nem oltanak? — vágta a szeme közé Csámpa Emánuel. — Oltanánk, ha lenne mivel — védekezett sokadik alkalommal Dinnye Vendel, majd idegességében kicsúszott a száján: — Abból a pénzből, amit a két téesz vezetői a Fidzsi-szigetekrc kirándulva elköltötték, olyan tüzoltóko- csit vehettünk volna, hogy hét nyelven beszélne. Csámpa Emánuel csak egy nyelven beszélt, de az imént kényszerűen befejezett italozás hatása alatt olyan hangerővel kezdte szidalmazni a Hajnalpirkadás és a Déli Verőfény vezetőit a közpénzek elherdálása miatt, hogy még Nevetős Tóth Dani bácsi, a Budapesttől Vácig két keréken Biológiai kincsünk, amit őriznünk kell! Ezek a kora reggelek a tavaszi és nyári napok legszebb órái. Póka bácsi — ahogy barátai szólítják — vállára csapja táskáját, s kilép az udvarra. Még alig éledezik a város, csak a madarak fújják reggeli dalukat. Ellenőrzi a kereket, kicsit megpörgeti, rendben vannak-e a küllők, stabil-e a kormány, a lánc, majd nyeregbe száll és elindul. Kis utcákon kanyarodik ki a budai városrészen egészen a Szentendrei útig. Bókoló fák Szentendre után a főútvonalon halad, de szerencsére ez nem túlságosan forgalmas szakasz. Míg lábával hajtja a járművet, van ideje végiggondolni az utóbbi időben történt eseményeket. Igazából ezért szereti ezeket az utakat, mert ilyenkor minden indulat nélkül meghányja-veti magában azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatják. Azokat, amik mindennap előjönnek, s azokat, amelyek valamilyen szempontból rendkívüliek, de neki p/ekben is dönteni kell. A munkahely, a kollégák, az embfrek, akikkel együtt van akikkel foglalkozik. A család, az örömök és a gondok. Mire Tahitótfaluba ér, tudja, hogyan fogja intézni a nao.iát, hogyan oldja meg a nehéz kérdéseket. Befordul a Szentendrei-szigetre, s a váci révállomásig már meg sem áll Mindig ugyanakkor érkezik, kompindulás előtt tizenöt perccel. Negyed órája van arra, hogy a körülötte lévő világgal, az ébredő természettel is foglalkozzék. Leül a Duna partjára, nézi a hullámok hömpölygését, magába szívia a vén folyóról felszálló pára illatát. A madarak ilyenkorra túl vannak az ébredést köszöntő első dalukon, s már a nappali trillájukat fújják, s lassan befut a bókoló fák alá a komp is. Feltolja a kerékpárt, a komp legmagasabb pontján elfoglalja kedvenc helyét, s még egy pár pillanatig átadja magát á Dunakanyar nyújtottá élménynek. Dermesztő szépségű ez a táj belátja a folyó kanyargó ívét, a partot, a folyó felett magasodó Naszályt, s távolban a Pilist. Rövid az út, pár perc csupán és kiköt a komp. Negyed nyolckor dr. Póka László adjunktus, a váci kórház fül-orr-gégészetének helyettes vezetője, frissen, fehér köpenyben járja az osztályt, mintha nem is Budapestről karikázott volna idáig. De miért jön kerékpárral, hiszen van autóbusz, vonat, sőt gépkocsi is a világon? — Mert a sport, s ezen belül a kerékpározás hozzá tartozik az életemhez — adja meg a választ Póka doktor. — De mikor kerékpározzak? Este. mikor hazaérkezem a munkából? Mivel mindennap legalább egy órát utazom Vácra, s legalább ennyit visz- sza, ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, ha ezt az utat kerékpárral teszem meg. s nem egy benzingőzös gépkocsiban vagy autóbuszban. Ember legyen — Tisztában vagyunk azzal, hogy az egészséges életvitelben elsősorban az orvosoknak kellene példát mutatni, mégis ritkán fordul elő. Némelyik egészségügyi dolgozó karnyi szivarokat szív, s annyit füstöl el egy nap, hogy egy gyárkéménynek is becsületére válna, ahelyett, hogy mozogna. Mi keli ahhoz, hogy az embernek létszükségletévé váljon a mozgás, s ezzel együtt ez az életforma? — Igazából mindenkinek foglalkozni kellene valamilyen formában a sporttal Szerencsére én mái: megengedhetem magamnak, hogy arra használom,. amire a klasszikus érteTémtféH kitalálták: testem, lelkem karbantartására. Az egészség olyan biológiai kincs, amit kötelességünk szinten tartani, megőrizni, mi több, gyarapítani. Az ember csak • akkor képes nagyobb teljesítmény elérésére, ha fizikailag, lelkileg ellenálló. Ezért találták ki egykor a sportot. Sajnos ma nálunk nem több, mint szórakoztató iparág — cirkusz. Futás, kerékpározás közben testileg, szellemileg megtisztul az ember, s ezért önfegyelemre, bajtár siasságra nevel a sport. Hozzásegít ahhoz, hogy minden helyzetben tartása legyen az embernek. Igaz, azok, akik ilyen szinten foglalkoznak vele, tehát önmaguk fizikai és testi — nem anyagi — épülésére használják, gyakorta abba a tévedésbe esnek, hogy az életben is azok a törvények uralkodnak, amik a sportban: a jobb hamarabb fut be. Aztán kiderül, hogy nem mindig így van ... Szülei nógatására kezdett úszni dr. Póka László, hiszen a leggyengébb gyerek volt az osztályban. Aztán úgy elmerült a sportban, hogy többször volt országos úszóbajnokságon döntős, háromtusában kétszer a vidék bajnoka, elérte az Érdemes Sportoló címet, párbajtőrben csapatban az első osztályú szintet. Ma is rendszeresen indul triatlon és maraton futóversenyeken, s nemrég a huszadik öregfiúk téli öttusa-világbajnokságon, amit a csehszlovákiai Lipót- szentmiklóson rendeztek meg, a kilencedik helyezést érte el. Az igazi orvos Amolyan csodabogárnak számít egy kicsit Póka dök- tor: az ötödik iksz felé közeleg, de önfeledten ringatózik a Genesis koncertjén Phil Collins muzsikájára, s hasonló önfeledtséggel adja át magát a sportnak és munkájának is. Különösen jó kapcsolata .van, a betegekkel. Szerkesztőségünkbe fs érkezett olyan levél, amelyben a hálás betegek róla mintázták meg az igazi orvos portréját. F. A. M. Ha harc, legyen harc! (6.) Tudatják vele: lemondott lány rokonai közül nagyon keresnek. — Egy fúvószenekart el tudna vezetni? — Természetesen. — Maga lesz nálunk a tűzoltózenekar karnagya és a most megalakítandó szakcsoport elnöke. Majd megmondjuk magának, kiket válasszon a vezetőségbe, s aztán nem szól bele semmibe. Értjük egymást? — Kérem, a felfogásom gyorsaságával sosem volt baj. Két hét múlva a zenekar Ágyassy Tódor irányításával már az V. szimfóniát gyakorolta. Az együttes új vezetője értett az emberek nyelvén, megkedvelték. Dinnye Vendel elköltözött a faluból, Defterdáron hangszerboltot nyitott. Az első lakodalmon, amelyen a tűzoltózenekar fújta a talpalávalót Ágyassy Tódor vezényletével, a karnagy egyszer csa.k letette a trombitát és táncra kérte a menyasszonyt. Hamarosan egy kemény marok szorult hátul a nyakára. A vőlegény hívta ily módon fel magára a figyelmét, s így szólt hozzá: — Ne kotorász- szál tovább a menyasszonyomon, mert eláslak a kertben, a sárga agyag szintjén. Ágyassy ismét értett a szóból, még élni akart. Mindennek már egy éve is van talán. S most Tyukodi Anasztáz felesége ezzel a hírrel lepi meg komoran lábadozó férjét: — Képzeljed már, Kuczug Leó óriási murit rendez. Minden vezetőt aranybetűs meghívóval invitál a felesége névnapi ünnepségére. Pestről énekeseket hív, Ágyassy zenekara pedig új' nótákat játszik. Állítólag itt lesz a tanácselnök is. Hiába, ez a Kuczug már az urak közé számít. / ittam én már éjjeli őrt nappal meghalni — mordult Tyukodi. Felesége nem merte firtatni, hogy a bősz traktoros mire gondol, mire készül. Cseri Sándor tekintélyes szénakazal-formá- zó is rosszallóan ingatta a fejét. Néhány nap múlva kezdett elterjedni Harácson, hogy Dinnye Vendel rendszeresen elutazik Defterdárra, és ott összeveri az anyósát. A tűzoltó-egyesület elnöke először csak nevetett a pletykán, de aztán mind több embernek jelentette ki eskü alatt, hogy nincs is anyósa, özvegy Csipegető Károlyné ezt meghallván, pontosított az információn: — IWár nem veri, mert már agyonütötte — súgta meg bizalmasan néhány tucat ismerősének. Dinnye Vendel bement a tanácselnökhöz, Hadarás Györgyhöz, és hivatalos okmányokkal igazolta, hogy házasságkötése előtt tíz évvel anyósa egy veszett róka meg- nyűzását követően elhalálozott. De a tanácselnök széttárta a kezét: — Édesapám, minek mutogatod nekem a papírjaidat, én nem bántottalak, te nem bántottál, semmi bajunk egymással, győzd meg azokat az embereket, akik rosszat hisznek rólad! Wolíhauser Armin, a Haj- nalpirkadás elnöke szinte ugyanebben a percben telefonon beszélt Szentmar josi Ákossal, a Déli Verőfény elnökével. — Kérlek szépen, te tudod, hogy a tűzoltóságot is, zenekarát is legalább úgy támogattam eddig, mint ahogy te is tetted. Azt azonban nem nézhetjük közömbösen, hogy az egyesület élén egy erkölcsi nulla álljon. Épp most hallom, hogy ez a Dinnye, aki azt hí- reszteli rólunk, hogy elpazaroljuk a közösségi vagyont csak azért, mert a Fidzsi-szi- geteken tanulmányoztuk a kókltsröirt^fprmpcrtét íprhnntr.. giáját, hát ugyanez a pasas agyonütötte az anyósát. Nagyon nem tetszik nekem az ilyesmi. Gondolkozzál rajta te is. , Az élet nagy rendező. Olyan véletleneket produkál, amilyeneket realista regényekben megtűrni nem szabad. Wolf- hauser éppen azon tűnődött az irodájában, hogy ha Diny- nye Vendellel tudatják: lemondott az önkéntes tűzoltóegyesület elnöki tisztéről, s akkor már a tűzoltózenekar karmestereként sem működhet tovább, nem hullik-e szét a zenekar, amire pedig az ünnepi eseményeken, családi vigalmakon nagy szükség van a faluban. Hiszen például Fa- biléki Hátinagy Gerzson, Ha- rács naiv festője, már most is csak úgy hajlandó egy-egy éjszakán át verni a dobot és cintányért, ha megveszik valamelyik mázolmányát. Tűnődéséből kopogtatás rebbentette fel az elnököt. Szakállas, nagy hajú férfi, kockás zakóban, széles karimájú kalappal a kezében toppant elé. — Fundamentális tiszteletem! Agyassy Tódor zenepedagógus vagyok, szakcsoportot szeretnék önöknél alakítani. — Honnan jött? — Most Pestről. — Milyen szakcsoportot akar itt alakítani? — Nyulászt. — Ért a nyulakhoz? — Eddig vadason elkészítve találkoztam velük. — Mit csinált, hogy ide kellett jönnie? — Pesten volt egy amatőr szimfonikus zenekarom. Aztán elítéltek nemi erőszakért, a büntetést letöltöttem, de a fővárosban nem akartam maradni, mert ott néhányon a
