Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. Április ie., szombat bártan 5 Pártértekezlet előtt Viták a kibontakozás útjáról Az alapszervezetekben és a városi testületekben tovább folytatódott az országos pártértekezletre készített állásfoglalás-tervezet vitája. Min­denütt azt tapasztaljuk — s ezt az alábbi tudósításaink is érzékeltetik —, hogy a szocializmus építése, eddigi eredményeinek féltése, társadalmi rendszerünk erősítésének szándéka egyszerre kap hangot a kibontakozás­hoz vezető út szenvedélyes keresésével. A HÉT HIRE LOCSOLKODÓK ^ Nemzetközi talajtani és távérzékelési szimpó­zium zajlott le Budapesten. O A fővárosban rendezték meg a XXII. országos munkavédelmi video- és film­szemlét. 0 Győr volt a helyszíne a húsfeldolgozó-ipari tanulók országos versenyének. 0 Megnyílt a hajózási jubileumi kiállítás a Közlekedési Múzeumban. 0 hét híre az is, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság vi­taülésen tekintette át az öntöző vízelosztó csatorna- rendszerek műszaki fejlesztését. gét. De csak a lehetőségét. Mert Türr István ugyan meg- tétetté az első lépést — a Fe­renc József öntözőcsatornával —, de egészen 1937-ig várni kellett a következőre. Akkor fogadták el ugyanis a XX. tör­vénycikket, az első hazai öntö­zési tervet és jogszabályt. Amiből valóság már csak 1945 után lett... Oka, magyarázata sokféle van ennek, a kényszer hiányától az érdektelenségen át a kényelmességig, s odáig, hogy drága mulatságnak tart­ják sokan az öntözést. Nem ol­csó, A megyében egy köbmé­ter kiöntözött víz öntözési költsége — ez a hivatalos meg­fogalmazás — legutóbb mór négy forint felett volt, s pél­dául a mezőgazdasági szövet­kezetek 46 millió forintot köl­töttek el egy év alatt erre a célra. Ilyen okok miatt azután némely helyen az öntözésből nem lesz több, mint locsolko- dás; a megyében évek óta fo­lyamatosan csökken az öntö­zött terület. Az öntözésnek gazdag ha­gyományait lelhetjük meg a megyében, ha a kistermelés körében maradunk. A német, majd a bolgárkertészek a fő­város környéki községekben — ez utóbbiak a körben járó 16 mozgatta bolgárkerékkel — igazi zöldségtermelő hatalmas­ságok lettek az öntözés segít­ségével. Nagykőrös környékén a iárgányos vízemelő képvi­selte az öntözéstechnikát a zöldséget kiskertben nagyban, termelők számára, s nekik, furcsa mód megérte az, ami úgy látszik, a nagyüzemben másként nem, Csakis állami támogatások seregével ereszt­hetett gyökeret, s egyfolytában ráfizetéses. Esküsznek a locsolkodók az előbbire, ugyanakkor a világ egyre több táján, s itt Euró­pában is, az öntözés terjedésé­nek lehetünk tanúi. Az inten­zív mezőgazdasági termelés egyik, nem nélkülözhető fel­tétele a mesterséges csapadék, ám a megyében néhány, szán­tóföldi zöldségtermesztő nagy- gazdaság nem bajlódott ennek a feltételnek a jobbításával, a korszerűsítésével. Egyszerűbb megoldáshoz folyamodtak. Megszüntették a zöldségter­mesztést. S milyen igaz! Ha nincsen zöldségterület, akkor öntözési gond sincsen. Persze, zöldség szintén nem lett... Mészáros Ottó \ Múltunk emlékként vagy tárgyi valóságukban megőr­zött műszaki csodái közé tar­toznak azok az öntözőművek és -rendszerek, amelyek az ókori ember erőfeszítéseiről tanúskodnak! Babilóniától Egyiptomon és Indián át Kí­náig. Szinte attól a naptól kezdve, amikor az ember ne­kilátott a földművelésnek, ön­tözni is kezdett. Rávette, -vitte erre a kényszerű fölismerés, ami szerint ritka az összhang víz és növényzet, termesztési időszak és esőzések között. A kevés víz ugyanolyan nagy baj, mint a sok, s ezért, hogy elérhető legyen az éppen ele­gendő, az akkori innovatív el­mék kifundálták az öntözés eszközeit és módszereit. A ma legkorábbról ismert öntözőhá­lózat az időszámításunk előtti 5—6. évezredben már szolgál­tatta a semmi mással nem pó- tolhatót a Tigris és az Eufrá- tesz völgyében ... Ha erre a 7—8 ezer eszten­dős távolságra gondolunk, ak­kor különösebben büszkék ar­ra, ami ma van, nem lehe­tünk. Lelhető persze mentsége Európának: a múltja. Az, hogy valójában csak a keresztes há­borúk idején — a 11—13. szá­zadban — ismerte meg ezt a technikát és technológiát. Szórt emlékek ugyan itthon is vannak arról, az Árpád-kor­ban betelepült szerzetesrendek némelyike miként locsolta ve­teményes kertjeit, ám akkor sem járt mérföldet lépő csiz­mában a műszaki fejlesztés. Nem járt, mert Mátyásnak például — írásos emlékekből tudjuk — olasz öntözőmeste­reket kellett hozatnia visegrá­di palotája kertjeinek gondo­zására ... Ami azért érzékel­teti, nemcsak ma kovácsolódik lassan az innovációs lánc; amint másnak, a lassúságnak is vannak hagyományai. Hihetetlenül hangzik, de igaz, hazánkban a mezőgazda- sági területnek alig több, mint a két százalékán találhatjuk meg az öntözés műszakilag ki­épített rendszereit és beren­dezéseit. A hihetetlent segít megérteni a távolabbi tegnap. Itt-ott meglelhető próbálkozá­sokon kívül ugyanis Mátyás olasz öntözőmestereinek nem akadtak honi követői. Egészen 1863-ig. Akkor a pusztító aszály egycsapásra érdekessé tette azt, ami addig érdekte­len volt. Az öntözés lehetősé­gyen; ne Inkább teljes? A kül­ső körülmények valóban sze­repet játszottak bajaink kiala­kulásában? Vagy talán az volt a hiba, hogy ezekből rossz következtetéseket vontak le és hamis illúziók alapján mozgósították hibás cselek­vésre az országot? A kapita­lizmus mely illúzióival kell le­számolnunk? Nem kellene-e minden tisztségre kiterjeszteni a kétciklusos időhatárt? Va­jon megfelelő lehetősége lesz a kisebbségnek álláspontját képviselni, nem fogják-e ha­talmi szóval és más eszközök­kel háttérbe szorítani, meg­bélyegezni azokat, akik más álláspontot képviselnek? És egyáltalán: a két ciklus mé­rését miért a XIII. kongresz- szustól kezdjük, nem lenne jobb visszamenőleg figyelem­be venni? Elég-e, ha min­den célt felsorolunk, nem kellene inkább egy-két ki­emelten fontos feladatra moz­gósítani az elkövetkező két esztendőben a tagságot? Az anyagban szereplő sok meg­fogalmazás nem több kíván­ságnál, miért nem futja több­re? Az alapszervezet tagsága sok módosító indítványt is meg­fogalmazott. Kiemelték: egyet­értenek azzal, hogy mindenki­nek határozottan kell képvi­selnie a párt álláspontját. Fi­gyelmeztettek az önkritika fontosságára is, szóvá téve, hogy a hibák őszinte bírálatá­ra az alsóbb pártszerveknél is szükség van. F. Z. szén előzőleg pártcsoport-ér- tekezleteken is alaposan ta­nulmányozták az anyagot. Akik ezúttal részletesen is ki­fejtették álláspontjukat, ab­ban a reményben tették, hogy a ‘ pártértekezlet résztvevői nem riadnak majd vissza a mélyebb elemzéstől és a ta­nulságok alapján a konkrét, személyi következményekkel is járó cselekvéstől. A bizalom, hogy az országos konferencia erre képes, megvan — hang­súlyozták a felszólalók. Akik egyébként több kér­dést is megfogalmaztak. Vajon tisztában van-e a pártveze­tés azzal, hogy milyen formá­ban teremt közvetlen kapcsö- latot az alapszervezetekkel ? Miért van szükség a konzul­tatív testületekre? Csak azért, hogy még többen maradjanak a hatalom közelében? Azt ol­vashatják az anyagban, hogy a nyilvánosság teljesebb le­Káros lenne a csodavárás hangulata Az eredmények védelme és hibafeltárás Tartalmi elemei, belső tema­tikai arányai vitathatók, bi­zonyos részei — összesítve a té­zisviták anyagaival — nem megerősítő, hanem elbizonyta- lanító hatásúak; a világosság­ra, közérthetőségre törekvp stílus ellenére sok részletében homályos, pontatlan megfo­galmazású; az általánosságok, a hagyományos, sablonos meg­fogalmazások elnyomják az értékelő, elemző részeket, a konkrét feladat- és eszköz­meghatározásokat. Így össze­gez a gödöllői pártbizottság rendkívüli ülésén elfogadott vélemény az országos értekez­letre szánt állásfoglalás-terve­zetről. A* testület tanácsko­zásán, amelyen részt vett Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára, va­lamennyi fölszólaló hasonlóan kritikus szellemben fűzött megjegyzéseket a dokumen­tumhoz. Jogosan vethető fel, emeli ki a továbbiakban a pártbi­zottság állásfoglalása — mi­ként jó néhány alapszervezet- beri is. tették —, hogy a tár­sadalmi folyamatok kellően mély értékelése, elemzése vé­gett nemcsak a nyolcvanas évek elejéig, hanem a gazda­sági reform indításáig kellett volna visszanyúlni. Részlete­sebb kifejtést igényelne, hogy "ä struktúra átalakításának fölismert. szükségszerűsége miért nem jelent meg a poli­tikai gyakorlatban, milyen té­nyezők akadályozták a re­form elveinek érvényesítését a gazdaságban, a társadalom •egészében. Erősen vitatható a gazdaságpolitikai tévedések fejedelmi többesben való meg­fogalmazása. Ellentmondást hordoz ma­gában a következő: Azok az intézkedések, amelyeket ebben a helyzetben tettünk, eredmé­nyeket hoztak, de ezeket túl­értékeltük. Azt, hogy az egyen­súly átmeneti javulása nem szerkezeti változásokon, nem a versenyképesség javulásán alapul, nem eléggé vettük fi­gyelembe. Nyilvánvaló, ha a javulást nem termelési szer­kezetünk korszerűsödése, ha­nem az adminisztratív korlá­tozások okozták, akkor nem­hogy túlértékelni, de ered­ménynek tekinteni sem lett volna szabad, szögezi le a pártbizottság állásfoglalása, amely pontról pontra veszi az értekezletre szánt tervezetet, egyetértve, bírálva, kiegészít­ve. A fölszólalók is érintették a tervezet valamennyi kérdés­körét. Címszavakban: a terve­zetben benne van mindaz, amiről az emberek beszélnek; most nem a hatalomért kell harcolná, hanem a bizalom visszaszerzéséért; a politika jobban kötődjön személyek­hez; hiányzik az offenzív, a meggyőző ideológiai munka; a tervezet méltó folytatása a korábbi, színvonalas anyagok­nak; a vezetés szintjén kell megteremteni az egységet; a pártapparátusokba ne az is­kolapadból kerüljenek be az emberek, először dolgozzanak a gyakorlatban; hiányzik be­lőle az önkritika; nem foglal­kozik azzal, hogyan alakult a tagság marxista-leninista mű­veltsége. Krasznai Lajos — részben reagálva a hozzászólók meg­jegyzéseire —• azt fejtegette, hogy az elemzés, értékelés ob­jektivitása két ellenpólust fel­tételez: az eredmények minő­sítését, védelmét, illetőleg a hibák föltárását. Ebben a szellemben járulhatnak hozzá az országos értekezlet sikeré­hez a megye párttagságának küldöttei. Kulcskérdés a re­form továbbvitele, de ez csak akkor lehetséges, ha párosul az intézményrendszer korsze­rűsítésével. Nélkülözhetetlen annak a megállapítása, hogy meddig jutottunk a stabilizá­ció folyamatában, milyen a párt állapota, hol tartunk a társadalom önépítésében, ön­szervezésében, s ebben a fo­lyamatban hol a helye a párt­nak. K. P. Közérthetően megfogalmazott politikát ne vagy véleményt mondana. Ám a feltett kérdések — az apparátusok létszámának csökkentéséről, arról, mi ga­rantálja, hogy az évek óta visszaköszönő feladatokat az értekezlet után valóban sike­rül végre megoldani; hogy valóban olyan nagy baj van-e a .politikai, cselekvési egység­gel, hogy újra kell teremteni; hogy miként tudunk előrelép­ni a kádermunkában —, bizo­nyítják, mit is tartanak nap­jainkban a legfontosabb fel­adatnak a dabasi kommunis­ták. Felszínre kerülnek a helyi ellentmondások is, ahogyan a tervezetben foglaltakat a szö­vetkezetben dolgozó párttagok saját feladataikra alkalmaz­zák. A párt vezető szerepé­nek érvényesítésében döntő szerep jut a kádermunkának. Ám a vezetők megítélésének fő mércéje ne csupán munká­juk eredményessége legyen. Hiszen ebből az is következ­hetne, hogy a cél szentesíti az eszközt. Borbély Sándor le­szögezte: az eredményesség mellett a vezető erkölcsi szi­lárdsága is mérce legyen. Az etikátlan, önös érdekeik sze­rint cselekvő vezetők ellen fel kell lépni! Erre biztatta a dabasi tsz kommunistáit is, akik őszintén elmondták, a néhány éve még vitatkozó alapszervezet taggyűlései mos­tanában igen csendesek. Rf. K. Az alapszervezeti titkár be- i vezetője után kínos csend bo- i rul a teremre. A levezető el- t nők hozzászólásra biztatja a < pártalapszervezet tagjait, ök ) zavartan lapozgatják a terve- % zetet. Ahogy a füzetekbe pil- < lantok, látom, sokan fejeze- 1 teket húztak alá, mondatokat r jelöltek meg, á margókat sű- t rűn teleírták. Mégis hallgat- í nák. I A csendet a vendég, Bor- 1 bély Sándor, a Központi Bi- 1 zottság tagja, a Munkásőrség í országos parancsnoka töri £ meg, s javasolja: ha úgy * könnyebb, kérdezzenek tőlem, elvtársak! f Az asztal végén jelentkezik 1 valaki, majd újabb és újabb ' kezek lendülnek a magasba. f Lassan oldódik a feszültség a 2 dabasi Fehér Akác Tsz I. 1 pártalapszervezetének taggyű- E lésén. Sponga Jánosnak, a nö- 1 vénytermesztő és állattenyész- ' tő párttagokat tömörítő alap- -1 szervezet titkárának alig van j dolga a vita mederben tartá- ' sával. A kérdezők felvetette * témák, a KB-tag válaszai s újabb és újabb kérdéseket in- r dukálnak. Fokozatosan körvo- 1 nalazódik az is, hogy mi ér- ( dekli, foglalkoztatja ezekben ’ az időkben -a sikeres termelő- ' szövetkezet kommunistáit, s c az is, mi a véleményük a 1 pártértekezlet elé kerülő do- * kumentumtervezetről. Anél- f kül, hogy erről a felszólalók 1 többsége direkt módon beszél­Garanciát a feladatok teljesítésére! hangoztatott és rögzített óha­jokat tartalmaz, amelyeknek jó része a szocializmus alap­elemeként fogalmazható meg. Nagy gond, hogy ma még mindig ezek a kérdések szere­pelnek a napirenden. A legtöbben azt erősítették meg, hogy a párt elvi és po­litikai módszereket alkalmaz­zon, de ha a helyzet úgy kí­vánja, operatív eszközöket is vegyen igénybe. V. S. Könnyen belátható — véleked­tek —, hogy ez igen komol\ változást jelent a feladat-meg­határozásban, a mozgalom fel­építésének és munkájának jel­legében is. Javasolják azt is hogy a szövetséget a párt — szervezeti önállóságának tisz­teletben tartásával — politikaii eszközökkel, de ne közvetlenül irányítsa. A fiatalok a pályázati rend­szer beépülését a káder-mun­kába nem látják alkalmasnak a problémák megoldására Fontosabbnak tartják a hely kiválasztódás és a demokrati­kus választási rendszer érvé­nyesülését, méghozzá életkor­tól függetlenül.' A tehetséges fiatalok vezetővé válásának megkönnyítése, mint jelszó eddig is létezett, ám a való­ságban most sincsen rá garan­cia. Akadt még egy érdekes ész­revételük a fiataloknak. „A szocializmus építése hosszú történelmi folyamat’’ — ol­vasták a vitaanyagban, s ez­zel a megfogalmazással egyet is értenek. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek: alaposabb és tudományosabb meghatározás­ra volna szükség arról, hogy a folyamat melyik szakaszában vagyunk.., hangzottak el a KISZ Pest Me­gyei Bizottságának kibővített ülésén, ahol a fiatalok tár­saik képviseletében is véle­ményt mondtak a pártértekez­let elé kerülő vitaanyagról. Természetes, hogy az ifjúság és szervezetének helyzetével foglalkozott a legtöbb felszó­laló. Ennek kapcsán felvetet­ték azt a kérdést is: miért vál­tozott meg, milyen tartalmak­ra épül a KISZ-re vonatkozó terminológia átformálása? 'Ed­dig a KISZ az MSZMP ifjúsá­gi és egyben egyetlen tömeg­szervezeteként szerepelt, most pedig az „ifjúság tömegszerve­zete” kifejezést használják. Sérelmesnek tartjuk, hogy a Zitára bocsátott dokumentum .ömegszervezetekkel foglalko­zó fejezete csak harmadik he- yen említi a párt ifjúsági szer­kezetét. Egyetlen párt sem en­gedné meg magának, hogy az utánpótlását, a tömegbázisát jelentő ifjúsági szervezetet az egyebek szintjén kezelje. Nap­jainkban sok szó esik az ifjú­ság megnyerésének fontossá­gáról, ezt a szellemet nem ár­tott volna az állásfoglalás-ter­vezet megfogalmazásakor is figyelembe venni. Ezek a fésületlen, türelmet­lenséget és felfokozott várako­zást tükröző szavak a minap Most melyik szakaszban vagyunk? Színes és változatos kép ala­kult ki a ceglédi pártbizott­ságnak azon az ülésén, amely az országos pártérbékezlet do­kumentum-tervezetét válasz­totta témájául, és amelyen ott , volt Kárpáti Ferenc vezérez­redes, honvédelmi miniszter is. Egyvalamiben az összes : hozzászóló azonos álláspontra helyezkedett: Itt az ideje an­nak, hogy a tettekre kerüljön ! sor. A cselekvéssel, a munka színvonalának emelésével nem szükséges a pártértekezletig várni — mondták. Cegléd és vonzáskörzetének kommunistái készek munkál­kodni az állásfoglalás-terve­zetben található feladatok va- - lóra váltásáért. A párttagok között nem kevesen azon­ban túl általánosnak talál­ták a dokumentumot, olyan­nak, amelyből nem világlanak • ki a végrehajtás garanciái, s ■ amelyben a politikai intéz­■ ményrendszer fejlesztésével kapcsolatban igen kevés el­képzelés látott napvilágot. Volt, aki felvetette azt is, hogy a tervezet egy-két kivétellel lényegében régi, folyamatosan — A nyugati konténerex­port máris gazdaságtalan, mert nem tudunk árat emelni. — — A koreai versenytársak el­árasztották a piacot 1800 dol­láros konténerekkel. — Itthon meg nőttek a kiadások, fel­ment az acél ára. Ez a párbeszéd, amely a párttaggyűlés előtt elhangzik az MHD váci gyárában, kifeje­zi a hangulatot is. — Talán abba kéne hagyni a gyártást? — kockáztatja meg valaki. — Valamit mégis kell csi­nálnunk —- jegyzi meg halk nyugtalansággal Nogula Lász­ló művezető, az 1. számú párt­alapszervezet titkára, aki most Molnár László személyzeti vezetőnek .adja át az elnöki tisztet. Míg az előadó felolvassa az általa legfontosabbnak ítélt bekezdéseket az MSZMP KB májusi értekezlete elé kiadott vitaanyagból, van időnk el- góndolkodn' az élmúlt évti­zedek mérlegéről. Az út foly­tatását akarjuk most, amikor a felszólalók többsége úgy vé­li: megtorpantunk. — Keressük a kiutat, de meddig? — Ezt az igen ak­tív tanácskozás végén mondta Csányi Istvánná, a gyár nyug­díjasa, aki szerint soha nem az elveinkkel volt a baj, ha­nem a végrehajtással. Az első felszólaló, Gál And­rás gyártmánytervező, nem tartotta elég határozottnak a tervezetet. Szerinte túl általá­nos a szövege. Mélyebben kel­lett volna elemezni az ifjúság helyzetét. Bornemissza Péter gyártmánytervező az értelmi­ség szerepével kapcsolatban jegyezte meg ugyanezt, kriti­zálva egyben a szakemberkép­zés színvonalát. — Az emberek bizalma gyengül — állapította meg Kiss László szerszámlakatos. — Én azt várom a párttól, hogy világosan fogalmazza meg politikáját, úgy, hogy az egyszerű emberek is megért­sék. Ha a mi elveink szerint a szocialista demokrácia legma­gasabb rendű társadalom, te­gyük valóban azzá! — hangoz­tatták bizakodással küldve üzenetüket a váci hajógyár kommunistái. K. T. I. Mélyebb elemzést és cselekvést! Immár másodszor rugasz­kodtak neki a pártértekez­let állásfoglalás-tervezetének megvitatásának a Csepel Autó­gyár 5. számú gyárának 3. szá­mú pártalapszervezetében, hi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom