Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1988. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK Bővíteni a tevékenységi kört Tanácskozás a hulladékgyűjtésről Vácott, a kommunális költségvetési . üzemben tar­totta idei első tanácskozását a Köztisztasági és Település- tisztasági Társaság Budapest környéki agglomerációs cso­portja. Az országos szakmai társaság, amely a hazánkban működő köz- és településtisz­tasági szolgáltatást végző kommunális vállalatokat, költ­ségvetési üzemeket foglalja magában, március 9-én a tér­ségben folyó regionális hul­ladékgyűjtési tevékenységről tanácskozott. A megbeszélésen ott volt Csecserics Imréné, a Pest Megyei Tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztályá­nak munkatársa és Bálint János, a Vác Városi Tanács műszaki osztályának képvise­letében. A költségvetési üzem kert­városi új telepének tanács­termében Brandt János igaz­gató üdvözölte a megjelente­ket, majd Honfi János fő­mérnök adott tájékoztatást a gazdálkodó egység köztiszta­sági tevékenységéről. Az 1978-ban hozott Pest megyei tanácsrendelet értel­mében, a regionális hulladék- gyűjtésre kijelölt váci üzem, ma már számos környező te­lepülésen végzi hulladék- gyűjtési, -szállítási tevékeny­ségét. Az üzem dolgozói az elmúlt évben 113 ezer köb­méter háztartási és ipari hul­ladékot gyűjtöttek össze, és helyeztek el az általuk üze­meltetett két regionális hul­ladéklerakó telepen. Feladataiknak fennakadá­sok nélkül tettek eleget, bár panaszos levelek így is ér­keznek hozzájuk. Különösen megnövekedik ezeknek a szá­ma a falugyűlések, illetve ta­nácsülések után. (Az olyan panaszokkal azonban nem tud mit kezdeni az üzem, mint amilyen a Gödi Tanács­tól érkezett, miszerint nem szállítják el a szemetet. Mi­után a tanács nem közölte, honnan és mióta nem viszik el a hulladékot, így a váci üzem nem tud intézkedni.) Gond, hogy a lakosok sze­métdíj-fizetési kötelezettsé­güknek nem tesznek eleget. A váci üzemnek ma már több mint félmillió forint kintlé­vősége van, s ennek a behaj­tására a tapasztalatok szerint nagyon kicsi az esély. A gazdasági szabályozók je­lentős mértékben sújtják a térségben működő költségve­tési üzemeket. Nőt.t a köztisz­tasági szolgáltatást végző cél­gépek beszerzési ára, és je­lentős mértékben növekedett az. egyéb eszközök fenntartá­sához szükséges összeg is. Vácott 1986-ban avatták fel a költségvetési üzem új, a regionális körzetben lévő spe­ciális célgépeket és gépjár­műveket javító műhelyét. A létesítmény múlt évi eredmé­nyei alapján igazolta létre­hozásának szükségességét. A javítási idő elhúzódását az alkatrészhiány okozza, de ma már igen népszerű a magán­autósok gépkocsijainak mű­szaki vizsgára felkészítő szol­gáltatásuk is. A tanácskozáson részt vevő mintegy harminc gazdálkodó egység képviselői felvetették, hogy ma már nélkülözhetet­len eredményes működésük érdekében tevékenységi körük bővítése Ennek magvalósítá­sához kérték a megyei tanács támogatását. Mint ahogvan azt is kérték, hoev a megye illetékesei kísérjék f:evetem­mel az üzemek terhein '< alakulását a bevezetett adó­intézkedések következtében. Csecserics Imréné ígéretet A váci autójavító üzemben személygépkocsik műszaki vizs­gára való felkészítését is vállalják. (Winkler Csaba felvétele) tett arra, hogy az elhangzott észrevételeket továbbítja. Tá­jékoztatja a tanácskozás résztvevőit arról, hogy elké­szült az a tanulmányterv, amely megjelöli azokat a te­rületeket, amelyek alkalma­sak új regionális hulladékle­rakó helyek kialakítására. Er­re azért van szükség, mert a megyében jelenleg működő 97 szemétlerakóból mindössze 21 tudja fogadni a háztartá­sokban és ipari üzemekben keletkezett hulladékokat az ezredfordulón. A tanulmánytervet a me­gyei tanács a közeljövőben tárgyalja. Lengyel Viola Marad a kóspallagi tó A Gödi Dunamenti Mgtsz Sporthorgász Egyesülete azon kevesek közé tartozik, amely­nek két horgásztava is van. Az egyik, a régebbi Kóspallag ha­tárában, festői környezetben, a másik, az új, egy, a dunake­szi bánya művelése következ­tében keletkezett hatalmas vízfelület. Az utóbbi időben ezt fejlesz­tik, míg a másik tó felújításra vár. Innen indult útjára az a szóbeszéd, hogy a kóspallagi tavat a termelőszövetkezet ve­zetősége árulja. A közelmúlt­ban lezajlott sporthorgászköz- gyűlésen Murvai Zoltán elnö­ki beszámolójában így szólt erről: „Ezen a fórumon sze­retném tisztázni a kóspallagi tó jövőjét, tekintettel arra, hogy olyan pletykák terjedtek el, miszerint a termelőszövet­kezet árulja a tavat. Szövetke­zetünk vezetősége nem árulta, nem árulja a tavat, hanem eredeti elhatározása szerint, dolgozóink kellemes szabadidő eltöltése és szórakozása érde­kében, nem kis áldozatok árán felújítja és horgászegyesülete rendelkezésére bocsátja. A pletyka már csak azért is alaptalannak tűnik, mert a Gödi Dunamenti Mgtsz fenn­állása óta nem zárt olyan eredményes évet. mint 1987- bén. S ha anyagi oka ilyetén nem volt, miért akart volna megszabadulni ettől a szép tó­tól? Mint megtudtam, a helyre- állítási tervek is készen van­nak már, a kóspallagi horgá­szok és a dunakesziek egyön­tetűen készek a társadalmi munkára, különösen amióta a korábbi feszültség is megszűnt a régi és új tagok között. Jó horgásztársi kapcsolatok és sportbarátságok alakultak ki, no és a pénz is megvan hozzá. „Ki lenne olyan bolond, hogy pont most adná át a botot?!" — jegyezte meg az öreg pe- cás”. Az öreg tó duzzasztott víz. A gátja sa.jnos már gyengén szivárog, no és már öreg a me­der is, kotrást igényel. A ro­mantikus part belógó fái rit­kításra várnak. De lesz-e ereje a spovthorgászoknak a felújí­tásra? A jelenlegi taglétszám 137 fő. A dunakeszi tóba félmillió forintot meghaladó értékben 8 ezer 458 kg hal került. (6 ezer 893 ponty, a többi keszeg.) Most mondhatná bárki, mi eb­ben a jó? Beteszem a halat, azért, hogy azután kifogjam? Magam nem ' vagyok horgász, de ha azt nézem, hogy egy év alatt, a tavat látogató, csak egy-egy alkalomra érvényes napijegyet váltók 425 430 fo­rintot fizettek be a múlt évben a kasszába, akkor mégiscsak kell lenni valami jónak a hor­gászatban. Radányi L. Különös kastélyban élünk. Egymásba nyíló szobák, vége­érhetetlen során haladunk. Ahol vagyunk, a pillanat, a je­len, a most. Mögöttünk kitárt ajtajú termek — nos, ezek a termek a múltat jelenthetnék. És előttünk? Előttünk zárak, a zárakon túl pedig újabb szo­bák. A jövő. Hogy milyen ez a jövő? Milyenek a termek oda­át? Álmaink, vágyaink rende­zik egyelőre csak be azokat. Fantáziánk festi a falakat, kár­pitozza a székeket, fényesíti a tükröt. De hogy miféle képet fog visszaverni ez a tükör ... hogy módosulnak álmaink ... majd elválik, a maga idejé­ben. Addig maradnak az ál­mok. Egy ilyen álom Vácott a Du- na-part teljes rendezése, ami ha valóra válna — hangzik a képzeletbeli, sóhaj ... „Ha va­lóra válna, biztos vagyok ben­ne. hogy európai szinten az #gyik legszebb Duna-parti zöldterület lenne” — mondja Philipp Frigyes a város főépí­tésze, amikor „álomügyben” felkerestem. — A tervek szerint a DCM kikötőjétől egészen a jövőbeli teherkomp-átkelőhelyig egy összefüggően kiépített sétány húzódna. Ez már a jóváhagyott rendezési tervben is így szere­pel. A megvalósítás első üte­me. tehát a Gombás-patak és a jelenlegi kompkikötő közöt­ti terület munkálatai részben elkészültek. A második sza­kasz teljes engedélyezési ter­vét az idén ki szeretnénk dol­gozni, hogy a még itt hátralé­vő feladatokat a VII. ötéves terv végére be tudjuk fejezni. Szavak nélkül A lassan leszálló estében egymás után gyulladnak ki a gyertyák. Gyerekek és felnőttek, idősek és fiata­lok állják körül azt a kis teret, amelyen Petőfi szob­ra áll. Most nemzetiszínű szalaggal, fenyőággal, ko­kárdával feldíszítve. Néhány vers, néhány idézet hangzik el. Nincs ünnepi beszéd. Az egy-egy pillanatra elbizonytalano­dó hangú előadókat ugyan­azok a fáklyák világítják meg, amelyek a szobrot. Ennyi az ünnepség. Még tapsolni sem kell. Nem is lehet: az ünneplők kezé­ben ott a gyertya. Aztán a gyertyákat lerakják a szobor talapzatára. De még nem indulnak. Beszélget­nek, vagy csak állnak. Mintha egy család ün­nepelt volna. Csöndesen, mint akik szavak nélkül is értik egymást. Talán igy igazi az ünnep ... Így volt igazi egy kis községben, Sződligeten. B. J. Tavaszi versenyek A tavasz; történelmi évfor­dulók alkalmából idén is meg­rendezik a — korábban FIN Kupa néven ismert — sport- eseményeket a városban. A ta­nács művelődési, ifjúsági és sportorsatálya, a városi KISZ- bizottság és a Szakszerveze­tek Vác Városi Bizottsága ren­dezésében, március 19-én négy sportágban — labdarúgás, ké­zilabda, sakk és lövészet — tartanak versenyeket, külön a különböző korcsoportúak szá­mára. A versenyeik, mérkőzések reggel 9 órakor kezdődnek, a kézilabdázóknak a Forte-pá­lyán, a labdarúgóknak a sta­dion salakpályáján, a sakko­zók a Tungsram ifjúsági klub­jában, a lövészeten részt ve­vők pedig a Tungsram lőtér én mérhetik össze tudásukat. A nevezéseket, a verseny kezde­te előtt, a helyszínen kell le­adni. A helyezést elért csapa­tok, versenyzők oklevélben és plakettben részesülnek. A város, a váci táj festője Lipovniczky-emlékkiállítás „A mi festőnk képeinek többsége a váci tájról, a városról szól...” — Az emlékkiállítást tlr. Rusvay Tibor nyitotta meg. (Papp László felvétele) A Váci Múzeum és a Váci Múzeumi Egyesület szorgalmá­ból a görög templomban Né­veri István gondos, értő és a technikai nehézségeket is oko­san megoldó rendezésében, vá­rosunkban mindeddig még so­ha nem tapasztalt érdeklődés mellett nyílt meg Lipovniczky László festőművész (1910— 1971) emlékkiállítása, A ren­dezőnek szíves segítőtársai a művész lánya, Lászlóné Lipov­niczky Zsuzsa, Lengyelné Ta­hin Ágnes és Bárdosi József művészettörténész voltak. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kiállítást megtisztelte részvételével a művész érté­keinek első felismerője, eliga­zító tanácsadója, dr. Petrád Sándor professzor, valamint útját egyengető barátja, Mak­iári József professzor. A Kis­kőrösről a Duna mellé pártolt ember és művész alakja nem­zedéke még életben lévőinek újra megújuló, hiteles élmény, a bennünket követőknek talán példakép. Műfaját, az akvarellt — ezt a legkönnyedebbnek tűnő, s ugyanakkor az élményt a leg­frissebb valóságában vissza­adó ttindéri jelenséget — ma már alig megérthető szeretet­tel és művészettel tárta elénk, kortársainak, barátainak,., ta-. a inak. A:: gkvargll is megválasztja festőjét: a ragyo­gás, a tónusok-fiiTOmsága csak festői bravúr lenne, egyfajta színjáték, ha a művész nem adná hozzá szellemének jobbik részét, a figyelemre méltó em­beri lelket. Bár a művész anyagban gondolkodik, szeme a valóságban is a szépség és a humánum villanásait keresi tájban, emberben egyaránt. Itt van a mi Lipovniczky Lászlónk művészi ereje: a Li­geti tó falevelén is a tündöklő megújulást, a szürke Dunán az átmeneti hervadást érzi és ér­zékelteti. Neki a város élő szi­get a megbolydult világban, a Duna maga a nagy természet, a virágos gally a természet üzenete. A mi festőnk képeinek több­sége a váci tájról, a városról szól. Technikája grafikai ala- pozottságú, szemlélete a tájat a valóság színeiben megragadó és tündöklő fonákjában felvil­lantó. Lipovniczky László ké­peinek egyénisége van. Az ak­varellt alig néhány művész­társával együtt újra méltó rangjára emelte. Mi meg an­nak is örülhetünk, hogy a ma­gyar piktúra gazdag szőttesé­ben ott tündöklik az ő színvi­lága is. A festő emléktábláját már­cius 31-én avatja fel szeretett iskolája, a Juhász Gyula Álta­tópo.s .Iskpla.^alán. régi híve.és fi '"L.Berwth Kálmán, dél­után 5 órakor. ■ - —tttr Dr. Rusvay Tibor Vác a hazai lapokban Különbusz Győrbe Elegendő jelentkező híján különvonat helyett különbuszt indít Győrbe, a Rába ETO— Váci Izzó mérkőzésre az Izzó baráti köre. A különbusz, il­letve a buszok, március 19-én 13 órakor indulnak a váci sta­dionból. Ehhez tízmillió forintot a Kö­zép-Duna Intéző Bizottság, másik tízmilliót pedig a városi tanács ad. — Mármint az első ütem be­fejezéséhez ... — Igen. ahhoz. A második ütemben a Gombás-patak és a tervezett kompátkelőhely ál­tal határolt partrészre kerülne sor. Ez annál fontosabb, mert így meg lehetne szüntetni az egyik legsúlyosabb „váci trau­mát”, a teherkompot. A sze­mélyi komp továbbra is az eredeti helyén maradna, de a teherforgalmat mindenképpen ki kell vinni a város szélére. Még 1988-ban végezni szeret­nénk ennek az ütemnek a ta- rfulmányszintű tervével. — Milyen konkrét elképze­léseik vannak a Duna-parttal kapcsolatban? Hogy nézne ki Vác abban a távoli jövőben, a folyó felöl? — Rengeteg az ötletünk, de mindegyik után szerepel egy kérdőjel. Gyakorlatilag bármit meg lehetne itt csinálni, nyi­tottak vagyunk valamennyi elgondolásra, javaslatra. Alap­vetően hatalmas, összefüggő zöldterületként kellene meg­őrizni a Duna-partot, elsősor­ban szabadidő hasznosításával. Jó volna további pályákat építeni. Megpróbáljuk kialakí­tani egy vízi turizmus bázisá­nak feltételeit, a város és a Duna kapcsolatát sokkal in­tenzívebbé tenni. És ha már a víznél tartunk ... Szóba került egy Budapest és Vác közötti A Magyar Nemzet beszá­molt arról, hogy kiosztották a Tervezzünk tárgyakat! pá­lyázat díjait. Az 1988. évi nyertesek a Magyar Gazda­sági Kamara székházában vet­ték át a díjakat, köztük a váci Kávai Zoltán is. A Szolnok Megyei Néplap közölte, hogy Jászberényben megemlékeztek a 10 éve el­hajójárat indítása, valamint az, hogy Vácott is megálljának a Bécs felé közlekedő sirályok. Ehhez természetesen megfelelő kikötőre van szükség. — És egy olyan környezetre, ahol szívesen megpihennek a városba érkezők ... — Valóban nagyon. fontos a hangulat megteremtése. Gon­doltunk szökőkutak felállításá­ra, szeretnénk fiatal művésze­ket. szobrászokat megnyerni, akiknek megfelelő feltételeket biztosítanánk az alkotómunká­hoz Cserébe egy-egy szobrot kérne a város a Duna-part ékítésére. A gyerekek vetették fel, mi lenne, ha egy állatkert nyílna valahol. — Újból előjött az a régi terv is, hogy a strandot egy híd kösse össze a folyóparttal. A napozni vágyók tehát egy­szerűen átsétálhatnának a zöldbe. Úgy érzem, szorosan ide kapcsolódik a vár feltárá­sának ügye. A VII. ötéves tervben a tanács jelentős anyagi áldozatokat vállal ez ügyben. Kialakíthatnánk egy romkertet, ami biztosan nagy vonzerőt jelentene a turisták­nak. Tucatnyi „ha”, tucatnyi fel­tételes mód. Szerencsére tucat­nyi ötlet is. Ez a Duna-part rendezésének jelene. Nem na­gyon akartam feszegetni pénzt, határidőket. A cikk az álmok­ról szólt. Az álmokról, melyek egyszer — ki tudja — talán valóra válnak. Falusy Zsigmond hunyt Palotásé Jánosról, a’-ki­tűnő zeneszerzőről, aki az 1840-es években Vácott töl­tött néhány esztendőt. A Cementipar márciusi szá­mában olvastuk, hogy a váci székhelyű CEMÜ igazgatói ta­nácsa úgy döntött, hogy 1987. évi gazdasági mutatószámaik alapján megpályázzák a ki­váló vállalat címet. A Fejér Megyei Hírlap is hírül adta, hogy zeneművé­szeti szakközépiskola nyílik 1988 szeptemberében Vácott. A helybelieken kívül a szom­szédos megyében (így Fejér­ben) élő gyermekeket is vár­ják. A Nők Lapja színes, képes riportot közölt a műszaki egyetem kollégiumában élő házaspárokról. Litavecz Zol­tán idén végez villamosmér­nöki szakon, felesége a siket gyermekek váci intézetében szeretne majd tanítani. A Népszava megírta, hogy négy-öt hallgatóból álló egye­temista csoportok felmérő ta­nulmányokat készítettek, a többi között Vácott is a nagy­üzemek környezetszennyezé­sét vizsgálták. Tárlat Pásztón A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára közművelődé­si bizottsága kezdeményezésé­re Pásztón, a Lovász József Művelődési Központban lehe­tőséget adtak Toman Gyula, városunkbeli munkásfestő al­kotásainak bemutatására. Pogány Ö. Gábor művé­szettörténész, a Magyar Nem­zeti Galéria ny. főigazgatója mondott megnyitóbeszédet, és a kiállítás katalógusában is úgy említette Toman Gyu­lát, mint a magyar akvarell- festészet egyre megbecsültebb művelőjét. Méltán nevezik őt Vác és környéke hivatott szószólójának, a Dunakanyar és Börzsöny képzőművész­poétájának. ISSN 0X33—2759 (Váci Hírlap) Duna-parti álmok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom