Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

PKST . JUH VB! 198*. MÁRCIUS 31.. CSÜTÖRTÖK 3 Alkosson törvényt az Országgyűlés Bizonytalanok a vásárlók Az új tűzvédelmi jogszabály tervezetét vitatta meg szerdai ülésén — Gyuricza László el­nökletével — az Országgyűlés honvédelmi bizottsága Pécsett. Az előterjesztett új tűzvé­delmi jogszabálytervezetről többórás vita bontakozott ki, amelynek során számos ki­egészítő, módosító javaslatot tettek a bizottság tagjai. Nagy József Baranya megyei kép­viselő indítványozta, hogy az eredeti elképzelésekkel szem­ben ne törvényerejű rendelet, hanem törvény szabályozza ezt a fontos kérdést. A honvédelmi bizottság vé­gezetül egyhangúlag úgy fog­lalt állást, hogy megvizsgálás­ra javasolják a tűzvédelmi jogszabály törvénytervezet­ként való előterjesztését a par­lamentben. ★ Az építőanyagok termelési és forgalmazási helyzetéről, va­lamint a szeméíygépkpcsi-ér- tékesítésről és -ellátásról tár­gyalt — Nyers Rezső elnökle­tével — szerdai ülésén a Parlamentben az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A vitában felszólaló Polgár- di József Pest megyei képvi­selő is annak a véleményének adott hangot, hogy a piac bi­zonytalansága miatt a lakos­ság további áremelésektől tart. Csűri István, a Merkur ve­zérigazgatója elmondta, hogy a gépkocsi egyébként jó üz­let: a magyar állam például évi 30 milliárdot keres ezen. A megyei KISZ-bizottságon Új titkár Tegnap dr. Kiss Jenő első titkár elnökletével ülést tartott a KISZ Pest Megyei Bizottsága. Első napirendi pontként javaslat hangzott el a bizottság státus- és bérgaz­dálkodásának új rendszerére, majd zárt ülés következett. A testület egyhangúlag tagjává, valamint az ifjúsá­gi szövetség megyei bizottsá­gának titkárává választotta Derda Sándort, aki eddig is a mozgalomban dolgozott; a Pest Vidéki Gépgyár KISZ- szervezetének titkára volt. Megtárgyalta végül a testü­let a szerződéses közösségi munkavállalás tapasztalatairól szóló beszámolót, végül ja­vaslatot hallgattak meg a KISZ megyei bizottságának tájékoztató- és információs rendszerére vonatkozóan. Zárszámadások után, egy nehéz év előtt Több árbevétel, több nyereség Mostanában ismét fei-fei­lárigóinak a viták a mező- gazdaság jövőjéről. Sokan tar­tanak az elkövetkező eszten­dőktől, s nem is alaptalanul. Közismert, hogy a kormány stabilizációs programjában fontos helyet foglal el az élel­miszer-termelés és ennek az ágazatnak az exportja, s az is tudott, hogy az utóbbi hónapokban nem egy intéz­kedés kavart nagy viharokat. A forgalomban lévő pénz csökkentését megcélzó hitel- politika például csaknem mű­ködésképtelenné tette a beta­karításig fogyasztó, s csupán azután termelő nagyüzeme­ket. Szerencsére a kormány és a pénzügyi tárca gyors intézkedése megelőzte a na­gyobb zavarokat. Némi elő­relátással azonban — s ez az ügy egyik legfőbb tanulsága — elkerülhető lett volna a baj. A pénz a február óta zajló zárszámadásokon is központi helyet foglalt el. A szövetke­zetek vezetői általában rész- íetesen foglalkoztak a jelent és a jövőt meghatározó ered­ményekkel és gondokkal. Volt, ahol minden eddiginél na­gyobb nyereségre tettek szert, míg máshol a szerényebb eredményekkel is elégedett lehet a tagság. Szűkebb pátriánkban — s ezt ugyancsak érdemes meg­jegyezni — a tervezett há­rom helyett tizenhárom szá­zalékkal nőtt a téeszekben a termelés, amelynek értéke így meghaladja a 37,7 milliárd forintot. Ebben nagy része vol-t az alaptevékenység, várt­nál jobb eredményének. Bár az időjárás most is sok gon­dot okozott a növénytermesz­tésben dolgozóknak, a túltel­jesítéshez ezúttal az állatte­nyésztők is sokat adtak. Min­den jel szerint megállt vagy rövidesen megáll az állo­mány csökkenése Pest megyé­ben — kivételt a baromfi és a juh jelent —, s több he­lyen jelentős rekonstrukciós munkákba fogtak a tartási körülmények javítására. Mostanában gyakran fog­lalkoztunk azzal, hogy az ipa­ri és szolgáltató ágazatok meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek. A kevésbé jöve­delmező vagy veszteséges üzemeket a szövetkezetek be­zárták, s nem is nagyon re­ménykedtek abban, hogy is­mét nagyobb vállalkozások­ba kezdhetnek. Előnyben ré­szesítik a téesz központjához közeli, a működési területü­kön meglévő telepeik fejlesz­tését, s csak ritkán kezdenek távolabbi településen bármi­lyen tevékenységbe. Az ada­tok viszont azt mutatják, hogy a megmaradt üzemek ki­magasló évet zárhattak, hi­szen megyei átlagban a várt 1,2 százalék helyett mintegy 14,4 százalékkal nőtt a ter­melésük, s ez mintegy 3,3 milliárd forinttal nagyobb termelési értéket jelent a tervezettnél. A többletből — s ez ugyancsak fontos té­mája volt a zárszámadások­nak — jut fejlesztésekre is, hiszen megújulás és növeke­dés nélkül nem várhatnak a jövőben észrevehető előrelé­pést a termelőszövetkezetek. Feltétlenül meg kell emlí­tenünk, hogy nem egy ipari üzemben korszerű, határain­kon túl is keresett terméke­ket állítanak elő. A kereslet külföldön is olyannyira meg­növekedett, hogy a második félévben nem egy helyen csak megfeszített munkával tud­ták teljesíteni a megrendelé­seket. Mindent egybevetve 1987-ben mintegy 35 száza­lékkal volt nagyobb az ex­port az előző évinél, s ez mindenképpen dicsérendő eredmény. A szakemberek ki­emelik, hogy a fellendülés­ben nagy része volt a gép­bérlet elterjedésének, ennek révén a szövetkezetek kor­szerű, nemzetközi mércével mérve is megfelelő minőséget adó termeiőberendezésekhez jutottak. Megindult az Ipari tevékenységgel összefüggő, külföldi tőkével létesülő ve­gyesvállalatok létrehozása is. A megye termelőszövetke­zeteinek az utóbbi években sok gondot okozott a létszám folyamatos, olykor lassúbb, máskor váratlanul felgyorsu­ló csökkenése. Ez néha egybeesett a veze­tőségek szándékával, máskor azonban olyan helyekről men­tek el az emberek, ahol nagy szükség lett volna rájuk. A ta­valyi adatok értékelése szerint az elmúlt esztendőben megállt az elvándorlás, s ebben bizo­nyára szerepe van annak is, hogy az utóbbi időben a nagy­üzemekben kiemelten kezelték az érdekeltség erősítését, a bel­ső ösztönzési rendszer fej­lesztését. Érzékelhetően emel­kedtek a munkabérek is, ma az átlagos havi összeg meg­haladja a 6 ezer 700 forintot. A megyei szövetkezetei kö­zül — a Teszöv-itől kapott adatok szerint — harminchá­rom tartozik a támogatott körbe, s ezek a nagyüzemeit az összes földterület valami­vel több mint a felén gaz­dálkodnak. Tavaly csaknem 350 millió forintnyi árkiegé­szítést kaptak, így náluk a mezőgazdasági termelés hely­zete majdnem azonos a kül­ső segítség nélkül működő tóeszekével. Tovább erősödtek a két esz­tendővel ezelőtt kibontako­zott kedvező gazdálkodási fo­lyamatok is. Általában jel­lemző a , kiegyensúlyozott pénzgazdálkodás, amelyhez nagy segítséget adott a köl­csönös támogatási alap ru­galmas hitelezési gyakorlata is. A téeszek jelentős része meglehetősen nagy anyagi tartalékokkal rendelkezik, sok gazdaság különböző értékpa­pírokba vagy más pénzügyi vállalkozásokba fektette sza-' badon felhasználható forint­jainak egy részét. Volt mi­ből elkölteni, hiszen szű­kebb pátriánkban a termelő- szövetkezetek mérleg szerinti nyeresége harmincegy száza­lékkal volt nagyobb a két esztendővel ezelőttinél, s el­érte a 2,8 milliárd forintot! Említést érdemel még, hogy megszilárdult az alacsony ha­tékonysággal működő néhány gazdaság helyzete, s az 1986- os évet veszteséggel záró há­rom szövetkezetben is össze­sen mintegy 40 millió forint­nyi nyereséget könyvelhetnek el. Furucz Zoltán Hívok és ateisták párbeszéde Magas kitüntetés Kiss József kanonok és fő­esperes szürke öltönyben, hajadonfőtt érkezik a megbe­szélésre, fiatalos, gyors kéz­fogással üdvözöl, — Tudja, nem szeretem a felhajtást, a látványos ünne­peket. Egyszerűen, csendben végzem a magam dolgát. Hogy hatvanéves lettem? Ez nem érdem, hanem állapot. — A jelenlegi magas kitünte­tése kemény munkáért jár — kezdeném az érvelést. — 1952-ben szenteltek pap­pá, majd Romhányban let­tem káplán, ugyanitt 1960- ban plébánossá neveztek ki. Utána Máriabesnyöre kerül­tem plébánosnak, 1974-ben lettem á gödöllői kerület es­perese. 1981 óta vagyak Rá­kosligeten plébános, és 1984- től pesti föesperes és váci kanonok. Mindig is hittem abban, hogy társadalmunk­ban el kell jönnie annak a korszaknak, amikor hívők és nem hívők asztalhoz ülünk és párbeszédet tudunk folytatni egymással; E meggyőződés reményé­ben vállalkozott Kiss József seregnyi társadalmi funkció betöltésére, hogy dolgozzon az igazságért, az emberi lé­lek megnyeréséért. Tagja az Országos Béketanácsnak, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának és a Pest Me­gyei Katolikus Békebizottság titkára több, mint másfél év­tizede. A szocialista nemzeti egység erősítéséért kifejtett tevékenységéért három ízben kapta meg a bókemozgalom kitüntető jelvényét. Március 28-án pedig a Magyar Nép- köztársaság Csillagrendjét ve­hette át Miklós Imre állam­titkártól. — Honnan tudhatjuk, hogy vá­lasztásunk a jóra esik? — A lelkiismeret mindig megmondja. Azt nem lehet becsapni. Akik meggyőződé­süket nem a vallásban talál­ják meg, a lelkiismeret azok számára is biztos mű­szer. Az ember nem csak el­követi, de nyomban mérle­Erős támasz a lakossági kapcsolat Szentendrén, Pomázon, Dunabogdányban Jelentős a kamatoztatható tartalék a város környéki igazgatás területén geli is, amit cselekedett. Szü­letése percétől kezdve olyan körülmények közé kerül, ahol szüntelenül működik a sza­bad és nem szabad törvé­nye. Az ember szabadon dönt abban is, hogy milyen erkölcsi normákat követ. Le­het kitérőket tenni, de azt bizonyosan tudja minden morálisan érett ember, hogy valahová tartozni kell; le­gyen szó akár a hívő katoli­kusokról, akár a meggyőző- déses kommunistákról. — Mit tehet az egyház társa­dalmi gondjaink enyhítésére? — Próbáljuk az embereket etikus magatartásra orientál­ni. Küzdelmet folytatunk a széthulló családokért, a magá­nyos öregekért. — Milyen eszközökkel küzdhe­tünk a békéért? — Odaadó munkával, egy­más iránti megbecsüléssel és őszinteséggel tehetünk leg­többet a béke érdekében. Mindazok, akik elfogadják a következő elvet: „Nem meg­szüntetni jöttem a törvényt, hanem teljesíteni”, azok oda tehetik a maguk hitét és meggyőződését a béke aszta­lára. Keresztes Szilvia Korábban is volt rá ugyan lehetőség, de a megye, jól értékelve sajátos adottságait, nem élt a város környéki igazgatás létrehozásával, az csupán 1984-ben, a járási hi­vatalok megszűnésével ala­kult ki. Az arról szóló je­lentés tehát, miként működ­nek közre a városok, a váro­si jogú nagyközségek (az ún. körzetközpontok) a megyei irányításban, lényegében kez­deti tapasztalatokat összegez­hetett. Ezek a tapasztalatok éppen sokszínűségük miatt válnak érdekessé, mert — hangsúlyozták a véleményt nyilvánítók a testületi ülé­sen — a módszer- és eszköz­tár gazdagsága feltételezhe­tően a tartalmak gazdagodá­sát hozza magával. Az elemző munka alkal­mával egyértelművé lett, hogy a város környéki igazgatási rendszer több pontja, s kü­lönösen az ún. közreműködői szerepkör nem kellően tisz­tázott, sok benne az általá­nosság, s ezért magában rej­ti a sajátos értelmezések, az esetleges félreértelmezések le­hetőségét. A legkevesebb gond a helyi testületek tör­vényességi felügyeletével van, amint erőteljes az igény a községek részéről a körzeti értekezletek (a vb-titkárok számára szervezik ezeket) rendszeres megtartására is. Figyelmeztető tapasztalatok birtokában vonta le a kö­vetkeztetést a testületi ülés, ami szerint erősíteni szüksé­ges a normatív jellegű me­gyei irányítás közvetlen for­máit (tanácsrendeletek, elnö­ki utasítások/irányelvek stb.), s ugyanakkor mérsékelni kell, mégpedig jelentősen a szakigazgatási szervek által kedvelt körlevelek kibocsátá­sát, amik gyakran az össze­hangolás hiánya miatt átfe­désekhez, párhuzamosságok­hoz vezetnek. Ide tartozik az is, amit 6ok helyi tanácsnál megfogalmaztak, nevezetesei a tőlük kért adatszolgáltatá­sok, jelentések hasznosításá­ról az információ hiánya. Megkülönböztetett érdeklő­dés övezte az ülésen azokat a tapasztalatokat, amelyek az ún. térségi együttműködésre, azaz a kölcsönös érdekek fel­ismerésére vonatkoznak. Elé­gedetten állapíthatta tneg a végrehajtó bizottság, hogy egyértelmű a haladás. Ami­nek jele a többi között az Igazgatási társulások haszná­nak kamatoztatása (még ak­kor is, ha némely helyen ész­lelhető ezekkel szemben bi­zalmatlanság), a város kör­nyéki bizottságok szerepköré­nek érzékelhető megnöveke­dése. Ezek a bizottságok a térségi fejlesztések és a la­kossági ellátás koordinálása mellett a tanácsi és a nem tanácsi vezetők szemléletfor­málásában fontos helyet fog­lalnak el, amint fórumai egy­re inkább a tapasztalatcseré­nek is. Néhány területen — Budaörs, Monor, Nagykáta, Vác — ún. város környéki pénzügyi alapot is létrehoz­tak, s itt a gyakorlat azt mutatja, az átlagosnál ér­demibb a város környéki bi­zottság tevékenysége. Az említetteken túl a me­gyei testület azért is pozitív­nak értékelte a város környé­ki bizottságok tevékenységét, mert elősegítették a községi tanácsok szemléletváltozását, az önállóság és a térségi ér­dekek egyidejű érvényesítését. Az egymásrautaltság tudata különösein most, amikor meg­nehezedtek a tanácsi gazdál­kodás körülményei, rendkívül fontos, hogy erősödjék, A végrehajtó bizottság, a jelentésben foglaltakat elfo­gadva, határozatban jelölte meg azokat a legfőbb tenni­valókat, amelyek a város környéki igazgatás holnapjá­nak a gerincét alkotják. M. O. Három település számadása Felismert egymásrautaltság A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése Terv szerinti és éppen ezért rendszeres feladata a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak, hogy beszámolót kér egy- egy város, nagyköziség, köz­ség hasonló tanácsi testületé­nek tevékenységéről. Így tör­tént ez a szerdai ülésen is, amikor Szentendre város, Po- máz nagyközség, Duriabog- dány község végrehajtó bi­zottsága adott számot munká­járól. A jóváhagyott napirend­nek megfelelően a testület a továbbiakban megvitatta azt a jelentést, amely áttekintet­te a város környéki igazga­tási rendszer eddigi tapasz­talatait és a továbbfejlesztés lehetséges irányait. Foglalkozott a végrehajtó bizottság azokkal az előter­jesztésekkel is, amelyek o me­gyei tanács következő ülésé­nek javasolt napirendjét al­kotják, majd egyéb ügyekről tárgyait. A következőkben a napirendnek a három telepü­léssel, valamint a város kör­nyéki igazgatással összefüggő részét ismertetjük. Enyhítheti a fejtörések, fej­fájások kellemetlen tüneteit, ha a települések tanácsai fo­kozódó mértékben támaszkod­nak az állampolgári kezdemé­nyezések, önkéntes társulások felkínálta lehetőségekre, erők­re. Ennek letéteményesei a tanácstagok, akik választóke­rületükben kifejtett munká­jukkal vizsgáznak választóik előtt. Kiterjedt a beszámolás és a beszámoltatás figyelme ar­ra is, a tanácsok végrehajtó bizottsága miiként irányítja és ellenőrzi a szakigazgatási szerveket. A fejlődés itt is kimutatható, bár tagadhatat­lan. a szakigazgatás egyes területei között lényegesek a színvonalbeli eltérések. Ezek­nek az eltéréseknek sokféle az oka, ám megkerülhetetlen annak kimondása — állapítot­ta meg a végrehajtó bizott­ság —, hogy a tanácsi mun­ka társadalmi megbecsültsé­gének jelenlegi állapota nem csábítja a jelentkezőket, ma­gas a fluktuáció, némely te­rületen az ügyintézők gyakor­latlanok. Különösen sok a gond az építéshatósági tevé­kenységben, 6 az ügyek har­minc napon belüli elintézé­sénél is találni adósságokat. Mindhárom tanács végre­hajtó bizottsága munkáját el­ismerően értékelte a megyei testület, s egyetértett azokkál a teendőkkel is, amelyek a következő időszakra szabják meg a haladási irányt. Ezek­nek a teendőknek a közép­pontjában mindhárom helyen a lakossági kapcsolatok fej­lesztése, illetve a testületi munka meghatározó szerepé­nek a növelése éli. Amihez természetesen nélkülözhetet­len a tanácstagok fokozódó aktivitása is, valamint az, hogy a tanácsi testületek ta­láljanak utat a fiatalokhoz, vonják be őket a közéletbe. reagálás jó irányú, a lakossá­gi kapcsolatokat erősítő, a nyílt településpolitikát gya­korlattá tevő volt. Átfogó képet kapott a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága a város- és községfej­lesztés sokféle részletéről, eredményekről és gondokról egyaránt. Erősödött mindhá­rom helyen a törekvés a la­kosság véleményének a meg­ismerésére a döntések megho­zatala előtt, amint fokozó­dott a tervszerűsége is a munkának. A realitások tisz­telete természetesen megköve­teli mindezekhez annak hoz- záfűzését is — és ez megtör­tént a felszólalók részéről —, amit gondként hordanak a vállukon a tanácsok. Szent­endrén például a hatalmas idegenforgalom, Pomázon a többi között a kereskedelmi hálózat állapota, a gyermek- intézmények zsúfoltsága, Du- nabogdányban a váltakozó ta­nítási rend, a napközisellá­tás mostoha feltételei okoz­nak fejtörést a tanácsi tes­tületeknek. Három település, más és más adottságokkal, szerepkör­rel, s tagadhatatlanul eltéri lehetőségekkel, mégis, a kü­lönbözőségekben ott rejlik az azonosság. Az azonosság ab­ban, hogy mindhárom helyen, Szentendrén, Pomázon és Du- nabogdányban a tanács tevé­kenysége folyamatosan fejlő­dött, a szó szoros értelmében egyre inkább gazdái a telepü­lésnek. Fél évtizednyi volt az az időtávolság, amelyet s számadás átfogott, azaz olyas­mi is látókörbe került, mint a járási hivatalok megszűnése, i tanácsi önállóság további nö­vekedése, a városi testületek megváltozó szerepköre. Lényegében zökkenőmentes, de nem gondoktól megszaba­dult volt az átállásnak ez a folyamata, ám ami a lé­nyeg: a lakosság nem észlel­te hátrányait az átszervezés­nek, sőt ennek az ellenkező­je az igaz, rövid idő eltelté­vel nyilvánvalóak lettek az előnyök. Különösen a nagy­községek és a községek eseté­ben igaz ez, ahol végre a la­kosság tanácsi hatósági ügyei­nek a döntő részét helyben Intézhette el. Érdekes tapasztalat: az 1985-ös választásokat köve­tően, amikor is mindhárom településen csökkent a taná­csi testület tagjainak a szá­ma, hatásosabbá, érdemibbé vált a munka. Ez akkor is igaz, ha most. a megbízatási ciklus félidejében mutatkoz­nak jelei a tanácstagok egy részénél kifáradásnak, ! akadtak olyanok is, akik le­mondtak megbízatásukról. A tanácsok végrehajtó bizottsá­ga az érintett helyeken szem­léletében is, munkamódszerei­ben is váltásra kényszerült. A gazdálkodási, közgondolkodá­si feltételek módosulása köz­vetítette kényszerre azon­ban — mutattak rá többen a testületi ülésen — sokféle­ként lehet reagálni. Az adott esetben örvendetes, hogy ez a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom