Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

4 Villan 1988. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Hajlandók áldozatot hozni Szerényebb tervekkel számolnak At elmúlt esztendőben a hagyományos feladatok meyett — oktatási intézmények patronálása, játszóterek, parkok felújítása — újabb ten­nivalók is vártak a társadalmi munkásokra. A Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának kezdeményezésére megkezdték az akciót a szép. virágos, tiszta Szentendréért. A tanács a vállalatok, szövetkezetek, in­tézmények részére közművesített telket adott lakásépítéshez. Már ha­gyomány, hogy a gazdálkodó egységekkel minden évben február 28-ig kötik meg a szerződéseket, s márciusban értékelik az előző esztendő társadalmi munkáját. Tavaly összesen 60 millió 375 ezer forint értéket termelt a lakosság és a településen ta­lálható üzemek kollektívái, örvendetes, hogy a szentend­reiek hajlandók áldozni a közművezetékek építésére. A befizetések jelentősen növe­kedtek, ezekkel együtt 31 mil­lió forintra rúg a lakossági értékteremtés. A szám 1985- ben 9 millió volt. Tehát itt is érvényes a tétel: az érdekelt­ség még a nehéz gazdasági körülmények között is meg­nyitja a pénztárcákat. A Pest Megyei Tanács által is ellen­őrzött adatok bizonyítják, hogy az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1977-ben 3273 forint volt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ebben az összegben szerepel a Mészá­ros Dezső által a városnak adományozott szoborpark óriá­si értéke, több mint 19 millió forint. Természetes, hogy eb­ben az esztendőben hasonló felajánlásra nem számítha­tunk, Ezért az idei terv össz- teljesitésben 43 millió 700, fe­jenkénti elosztásban 2300 fo­rintot irányoz elő. Ügy tűnik, ezzel (ha teljesítjük) aligha lépünk fel a dobogóra. Ki mit csinált 1987-ben? A Pest Megyei Divatcikk Ipari Vállalat szocialista brigádjai a kommunista műszak bevételét nyugdíjasaiknak ajánlották fel. Fehérvári János kisiparos vil­lanyt szerelt mozgássérültek­nek. A Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat lakásépítési tá­mogatást adott dolgozóinak. Az Erdészeti Gépgyártó Vál­lalat az izbégi iskolát és óvo­dát, a Budapesti Közlekedési Vállalat a Lenin úti iskola parkitáborát, a Szentendrei Épí­tőipari Szövetkezet a Petzelt József Szakmunkásképző In­tézetet, a Városgazdálkodási Vállalat a központi iskolát tá­mogatta. Tavaly sportlétesítmények­kel nem gyarapodtunk. A ren­dezvények lebonyolításában segített a Papíripari Vállalat szentendrei gyára, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Petőfi SC, a DMRVV. A lakosság járdát készített a Martos Flóra és a Dália ut­cában, valamint a Vasúti vil­lasoron. Az Irányi Dániel ut­Kientelkedő feleletek Jöttek az öregdiákok Március 14—19—ig zajlottak a gimnáziumban a Móricz- napok. Az első napon az in­tézmény irodalmi színpadá­nak tagjai a megyei diákna­pon vettek részt, ahol az Apostollal szerepeltek. Az 1848—49-es polgári forrada­lom és szabadságharc évfor­dulóján jelen voltak a helyi nagygyűlésen, majd fáklyás felvonuláson, 16-án dr. Beré- nyi István tudományos fő­munkatárs Kínáról tartott elő­adást. Másnap Farkas Ádám szobrászművész Szentendre kulturális életéről szóló esz­mefuttatását hallgatták meg a diákok. Talán március 18. és 19. programja volt a legérdeke­sebb. Ekkor került sorra im­már negyedszer a Ki tud töb­bet Magyarországról? című vetélkedő. Igen sok diákot megmozgatott az első fordu­lóban írott dolgozat. A szak­tanárok arra voltak kíváncsi­ak, taníványaik hogyan tud­ják indokolni a 19. századvé­gének hangulatát a politikai, társadalmi változások tükré­ben. A döntőbe tíz négyta­gú csapat jutott; irodalomból, történelemből, művészettörté­netből és zenéből mérték ösz- sze tudásukat. A tanulók jól felkészülteknek bizonyultak, néhány egészen kiemelkedő teljesítménynek is tapsolhattak a hallgatók. A Móricz-napok programját 19-én a szerte az országból érkezett Móricz Zsigmond ne­vét viselő iskolák tanulóinaik találkozójával zárták. Hazánk­ban öt gimnázium és két szakmunkásképző intézet írta zászlajára a nagy prózaíró ne­vét. A vendéggyerekek meg­nézték Szentendrét, majd be­szélgettek településünk fiatal­jaival. Kiosztották a képző­művészeti és irodalmi pályá­zatok nyerteseinek járó díja­kat. Két kisújszállási és több szentendrei gyerek kapott el­ismerést. A képzőművészeti kategó­riában a nyertesek közé ke­rült Nagy Csaba, Gáli Sza­bolcs, Tomity Angéla, Debre- czeni Tímea és Öradnai Ju­dit. Délután négy órára várták oz 1959-ben végzett első év­folyam képviselőit. Az ifjú utódok előbb az Apostolból adtak elő részleteket, majd videófilmet vetítettek az isko­la életéről. A találkozón részt vettek az NSZK-beli Gauting ból érkezett középiskolások is. A társalgás angolul, németül és franciául folyt. cában a KLKF dolgozói mű­ködtek közre. Út épült a Dália, a Török, a Szegfű, az Íjász, az Aszú és a Csóka utcában. A szokott recept szerint a lakosság mun­kával, a tanács anyaggal, a vállalatok árkedvezménnyel járultak hozzá az értékterem­téshez. Kedvező a közműfejleszté­sek lakossági fogadtatása. A befizetések mellett az embe­rek dolgoznak is. A gázháló­zat bővítésében nagy lépés, hogy a Felszabadulás-lakóte­lepről megérkezett a gerinc­vezeték a Vasvári- és Füzes- park-lakótelepre. Így gázzal fűtenek már a Joanovits, az ősz, a Tél, az Aranyossi Pál és az Ungvár utcák lakói. A csatorna eljutott az Aszú, a Harmat, a Harkály, a Ma- thiász és a Kövidinka utcába. Vezetékes víz folyik a csapok­ból a Barackos, az ösvény, a Pipacs, a Puttony, és az Ölyv utcában. Villanyt kaptak a Költői, a Páfrány, a Petőfi, a Felhő, a Csóka utca, illetve a Tyúkos-dűlő lakói. Március 31-én, amikor ezek a sorok megjelennek, tanács­ülésen adják át a 100 ezer forintos jutalmat a társadalmi munkában első helyezést el­ért kollektívának. Milyen feladatok várnak ránk 1988-ban? Jó lenne hat- hatósabbá tenni a környezet- védelmet. Az Egy tenyérnyi zöld akció alkalmas mozgósí­tó eszköznek tűnik. Szükség lesz a lakosság és a közületek segítésére a várdombi műem­lék templom és környékének rekonstrukciójához. Továbbra is minden erővel támogatják a közműtársulásokat. SZENTENDREI tÄiiiap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ösztönző telekárak A lakosság érdekében Folytatódik a magántőke be- yonása a város kereskedelmi hálózatába. A Felszabadulás­lakótelepen két, a Házi Árpád út és Lukács fivérek útja ta­lálkozásánál három-négy üz­let alakítható ki. A László-te- lepi alközpontban tíz-tizenöt bolt létesíthető. Már többen jelentkeztek, de nem minden helyiség kelt még el. A városi tanácson április 15-ig várják a vállalkozókat. Továbbra is érvényes, hogy a megnyíló üzlet profiljától függően állapítják meg a te­lekárakat. A városi tanács — egyéb lehetősége nem lévén — úgy próbálja a lakossági érde­keket érvényesíteni, hogy tá­mogatja az élelmiszerboltok és a hiányzó szolgáltatások gya­rapítását. Az ingyentelkeket azok kapják, akik vállalják, teszem azt kis ÁBC-k nyitá­sát! A butikokat akarók vi­szont, borsos árat fizetnek a földért. Túljelentkezés esetén az il­letékesek rangsorolnak. Az előjelek biztatóak a leendő tu­lajdonosoknak. Az üzletek kör­nyékén több mint hatezer em­ber él, gyakorlatilag ellátatla­nul. A Kőzúzó utcai egység he­lyén nagy raktár és kazánház állt. Ezekből az épületekből alakították ki a rendkívül kulturálttá sikeredett helyisé­geket. A kilencmilliós árukész­letért Klotz Sándorné boltve­zető felel. A havi forgalom 3,5 millió, jobb a vártnál. A Koubek-villa titka Neve régi korok emlékét őrzi A Koubek-villa, hajdan Szentendre szélső nagy háza ízbég és a város között. Ma már elvesz a Füzespart emeletes lakásai mellett. Neve azonban őrzi a régi korok emlékét. Villanófény Elterjedt a hír a város­ban: az ötös óvoda épüle­tében öregek napközijét rendezi be a város. Az okok: Szentendrén évről évre csökken az óvodások száma, az izbégi idősek ott­hona pedig távol fekszik a település más részeitől, s ráadásul 36 lépcsőn kell felmenni az épületbe. A szakemberek véleménye szerint azért kevés az idő­sek otthonát igénybe ve­vők száma, mert az épület elhelyezkedése kedvezőt­len. Ha másutt volna, ahol például az ötös óvoda, szí­vesen látogatnák. Nos, eddig a történet szokványos. Az már vi­szont aligha, hogy a hír hallatán harmincán alá­írtak egy levelet, s el­küldték az egyik országos napilapnak, bejelentvén tiltakozásukat az óvoda megszüntetése miatt. S ezt a lépést nem értem én. Miért nem keresték meg a petíciót fogalmazók a tanács valamelyik illetéke­sét? Kényelmetlen az el­lenvélemény szemtől-szem- ben? Az évtizedek során elkopott a bizalom a veze­tők, a hivatalok iránt? Vé­gül is miben segíthet az újság, a nyilvánosság? Ezeknek megvan a maguk szerepe, amely nem té­veszthető össze a hivata­lokéval. Hogyan alakult ki s harapózik el egyre erő­teljesebben a tollat raga­dás kényszere? Nem vitatom, hogy rit­kán, akut esetek megoldá­sában segíthet a közvéle­mény ereje. Az óvoda — öregek napközije ügyében azonban sokkal többet megtudhattak volna a le­vélírók, ha a városi taná­cson érdeklődnek. Egyebek mellett azt, hogy amint egy óvodai csoport „eltű­nik”, a megyei tanács azonnal visszaveszi a bért. Így, még ha akarnák sem tudnák az óvodákat gyer­mekek nélkül fenntartani sehol az országban. A ki­ürült épületek pedig minek álljanak kihasználatlanul? Az más kérdés, hogy nincs-e egyéb, jobb hasz­nosítási lehetőség. Azért akad „éles” vonat­kozása is az óvoda „átvál­tozásának”. Kétségtelen, hogy a gyermeklétszám csökkenésével kevesebb óvónőre lesz szükség. Fel kell készülni arra, hogy megbecsült nevelők marad­nak esetleg állás nélkül. Lehet, hogy a levélírás egyik mozgatója ez a fel­ismerés volt? Hírek, események — Változás. A Móricz Zsig- mond kör rendezésében a Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár kávéházá­ban Boldizsár Ivánnal sorra kerülő beszélgetés nem ápri­lis 25-én, hanem április 27- én délután öt órakor lesz. — Futóverseny. A 13 éve­sek Pest megyei mezei futó­versenyén csapatban első he­lyet szereztek a Kossuth La­jos Katonai Főiskola atlétikai szakosztályának sportolói. A szép eredményt Ónodi Zoltán, Szabó Attila, Kikilai Ferenc, Szabó András, Verba Tamás és Mester Miklós „szállítot­ták”. — Tárgyalások. A PIK és a Budaflax vezetői hajlanak arra, hogy Szentendrén köz- ellátást javító boltokat nyissa­nak. Részint a magáningatla­nokból kitelepített üzletek profilját folytatnák, részben új szolgáltatásokat (méteráru) honosítanának meg. — Nem zavar. Megvizsgál­ták a rózsakerti lakók pana­szát, mely szerint a Sport ét­terem zenéje zavarja éjsza­kai nyugalmukat. A tanács ellenőrzési csoportjának tag­jai azt állapították meg, hogy a zene nem hallható a kör­nyéken. Ennek ellenére az üzlet vezetője a hangfalakat kisebb teljesítményűre cseré­li és hangfogó függönyöket szereltet fel. — Átszámozzák, összevisz- sza voltak a számok a Sza­badságforrás út házain. Az illetékesek befejezték az új- raszámozást. Akik erről meg­kapják az értesítést, szíves­kedjenek bemenni a városi tanács hatósági osztályára, hogy a személyi igazolvá­nyukba beírhassák az új lak­címüket. — Új szakma. Régi álmuk valósul meg a szentendreiek­nek 1988. szeptember elsejétől. Ugyanis a váci 23-as Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet ki­helyezett osztályaként váro­sunk 227-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézetében in­dul a bolti eladók képzése. Az osztályba várhatóan 30 gyere­ket vesznek fel. Az oktatáshoz minden feltétel adott. Felkér­ték azokat a külső óraadókat, akik az új tárgyakat tanítják szeptembertől. Szentendre vá­ros jelentős turizmusa miatt bevezetik az iskolában a né­met nyelv oktatását. — Hibaigazítás. A múlt he­ti számunkban tévesen az je­lent meg, hogy a tanács vég­rehajtó bizottsága Tegzes Lászlót érdemei elismerése mellett felmentette a város­üzemeltetési osztály vezetése alól, helyette dr. Bíró Zoltánt kinevezte. Helyesen: a vb ajánlja a tanácstestületnek, hogy Tegzes Lászlót érdemei elismerése mellett mentse fel a városüzemeltetési osztály vezetése alól, s helyette dr. Bíró Zoltánt bízza meg. Az oldalt összeállította: Vicsotka Mihály AMIKOR 1971-ben Szent­endrére jöttem és az ízbég felé épülő OTP-házaikat sze­rettem volna megnézni, így igazított útba egy helybeli la­kos: a Lenin úton forduljon jobbra a Koubek-villa után. Idegenként kellett eligazod­nom a városban. Az akkor már álló, egyemeletes KISZ- lakótelep házaitól eltekintve a régi Szentendrén sétáltam végig. A múlt század végén a város a mai 11-es műútnál véget ért. Az izbégi templomig az úton csak kertek, fák áll­tak. Az itt épülő első nagyobb házat villának hívták a hely­beliek, de így nevezte maga az építő is. Névtábláján is ott állt a falon, mígnem az épít­kezések, átalakítások nyomán a táblát elrejtette a vakolat. Koubek Ferenc 1839-ben szü­letett a cseh-morva Sezemi- cében ott, „ahol mindenki suszter volt.” Az Osztrák—Ma­gyar Monarchia katonájaként Budára kerülő fiatalember fi­gyelmesen nézett szét a vár­ban és a piacon. És látta, hogy itt nagy szükség van cipészre. Egyelőre hazament és Sezemi- cében feleségül vette Plehacek Veronikát. Fia, József, 1863- ban született. A hároméves gyermekkel aztán útra keltek Magyarországra, és Szentend­rén telepedtek le 1866-ban. Koubek Ferenc hamarosan építeni kezdte házát az Izbégi úton. A többszobás, kertes ház tágas, szép otthona lett a szorgalmas suszternek és máig az a leszármazottaknak. A te­vékeny cipészmester, aki a városban is aktívan dolgozott, fiának, Józsefnek is jó szak­mát adott a kezébe. AZ ÁCS József sok munkát talált a monarchia területén. Felesége halála után egy gyermekkel még hazaszaladt Sezemicébe, és onnan elhozta új feleségnek a rokon Koubek Anasztáziát. 1901-ben kötöttek házasságot Becsben, de visz- szajöttek Szentendrére. Innen a családi villából azonban újra útnak indult Koubek Jó­zsef az építkezésekhez. Az ácsmestert különösen a híd­építések érdekelték. Ott volt Trencsénben, amikor vasút­építésbe kezdtek. József a viaduktépítés munkáit vezet­te. Ütjára feleségét is elvitte magával, aki a kantinban dol­gozott. így született Szentend­rétől távol, Hajasdon 1903- ban Koubek Stefánia. A kis­lány itthoni keresztelőjén ké­szült képen már a ma is álló, szép új vaskerítés mellett lát­juk a családot. Koubek József eljutott a magyar hidak építéséhez is. Az immár négy gyermek él­vezettel hallgatta, amint a papa az ország legkorszerűbb szerkezeti megoldásokkal épí­tett hídjának, az Erzsébet híd­nak, majd a Petőfi hídnak az építéséről mesélt. A hídépíté­seknél sok mesterre, iparosra volt szükség. De itt helyben is dolgozott Koubek József. A Lajos-forrási úton a Dömörka- punál volt művezető. Szorgal­mas munkájának gyümölcse be is érett. Hamarosan az övé­ké volt a föld, a telkek nagy része egészen az izbégi temp­lomig. S amikör Stefánia zon­gorázni kezdett tanulni és kér­te apját, menjen el a tanárnő­höz meghallgatni a játékát, mire hazaért, otthon egy zon­gora várta. A papa inkább vett egyet, hogy rögtön hallhassa, mit tud már a lánya. A suszter édesapa szerint a pénz a bankban van a leg­jobb helyen. Gyűlt is szépen, de végül elvitte a hadikölcsön. Ahogyan a háború Józsefet és a negyedik gyermeket is. A Koubek család Sezemicéről szétszóródott a világba. Élnek Koubekek Amerikában, Bécs- ben, Linzben, Prágában. Volt közöttük, aki Csehszlovákiái képviselte az ENSZ-ben. A Szentendrén maradt csa­lád egységét és iratait Stefá­nia őrizte haláláig, 1986-ig. Olga lánya aztán átadta azo­kat Pismányban lakó bátyjá­nak. Kümmert Sándornak. A telekvásárlási adásvételt rög­zítő hiteles kiadványokkal, a csehszlovák rokonokkal együtt összeállított családfával, fény­képekkel együtt tekintélyes gyűjteményt őriz Kümmert Sándor. A VÁROS gazdag, kereske­dőinek barokk és rokokó há­zai mellett a Koubek-villát nem említik a szentendrei úti­könyvek. Ma az erre is erő­sen terjeszkedő város több­szintes házai mellett szeré­nyen bújik meg az épület a Lenin út 29. szóm alatt. A neve azonban őrzi a szorgal­mas kézművesmester emlékét és a régi város történetét. Szöveg és fotó: Fethő Németh Erika ....................-....... ■" 'r B ecses a fillér is Csavar, anya és alátét Lassan egy év telik el a Csavaripari Vállalat 2-es számú szakboltjá­nak megnyitása óta. Tény, hogy árukészlete speciális, messze a kör­nyéken nincs hasonló profilú üzlet. Furcsa módon vásárolnak itt az emberek. Sokan nem tudják a nevét annak, amit keresnek. Magyarázzák, mutatják mire lenne szükségük. Aztán az el­adóval közösen kitalálják, mi­re is gondoltak. Ezután jön a kétely; megfelelő alakú, nagy­ságú, erősségű-e a csavar, az anya, az alátét, s egyéb apró­ság? Érdekesek a kért mennyisé­gek is. Az egyik ember két csavárt, a másik hat alátétet, a vállalati anyagbeszerző öt­venezer darabot visz — ki két forintot fizet, ki ezreket. Bi­zony nehéz „összerakosgatni” a 3.5 milliós forgalmat. Hiánycikkek itt is vannak. Jelenleg nincs hatlapú csa­var, hatos és nyolcas anya. Az előbbiből sárgarézből készültet tudnának adni — akár ezer­számra —. de annak az ára igen borsos. A Csavaripari Vállalat el­képzelése bevált. Jelenleg a Szentendréin kívül még egy boltja van, Budapesten. A kis­kereskedelmi forgalom nagysá­ga nem vetekszik „nagy" test­véreivel, de hát manapság a fillpr is hPCSftS.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom