Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1988. MÁRCIUS 9., SZERDA Két kisközség tűzoltói Jogos önkritika és bírálat Életük történelem I. Az iskolában tanult magyarul Egyre kevesebben élnek közöttünk olyan emberek, % akik még a múlt században születtek, közöttük is egyre % nagyobb rendeket vág az öreg kaszás. Szerencsére Szop- % per Jánosáé, Rézi néni dacol az idővel, 92. évéhez köze- % ledve is jó memóriájú, naponta olvas német és magyar % nyelvű újságot, kalendáriumokat. Az adózási formák ^ egyes részeit jobban ismeri, mint sokan a fiatalabbak í közül. Néha keresi azért a megfelelő szavakat, ha kell % átvált a vecsési sváb nyelvjárásra: dédunokája felesé- gével — aki sajnos egy szót se beszél svábul — magya- rul beszélget, de hetven körüli unokaöccsével azért az í ősök nyelvén hányják-vetik meg a világ dolgait. Amikor végignéztem a te­remben, az első ami feltűnt, a sok fiatal, iskolás, úttörő: lehettek vagy ötvenen. Ugyan­akkor keveselltem a felnőtt tűzoltók számát, mintha csak mutatóban jelentek volna meg. végül is annyian összejöttek, hogy határozatképes legyen a közgyűlés. Történt mindez Csévharaszton, ahol a vasadi községi önkéntes tűzoltóegye­sület tartotta 1987. évi tanács­kozását, s összegezte munká­juk eredményeit. Magda Gyu­la. az egyesület elnöke. aki egy személyben a Vasadi Közös Tanács elnöke is, nem volt könnyű helyzetben. Dicsére­tére legyen mondva, őszintén és nyíltan felvállalta mondó­kájábán a bírálatot, s önkriti­kusan a közös felelősséget is. Őrzik a hagyományt — E szerény eredménnyel tette p.z egyesület tűzoltása a dolgát, nem dicsekedhetünk el vele. Pedig a hatvanöt fel­nőtt tűzoltó — akik közül nyolc a gyengébb nem képviselője — többre képes. S itt vannak nagyon szép számban az isko­lások: ifjúsági és úttörő tűz­oltók, akik ötvenhatan az utánpótlást képviselik, s leg­utóbb a mendei körzeti tűzol­tóversenyen három értékes harmadik helyezést értek el. Ők azok, akik a hagyomá­nyok, a régi, országos verse­nyeken való tisztes helytállás követői, ha az idősek, a ta­pasztalt tűzoltók vezetik őket. Sajnos, e téren van a legna­gyobb gond: a felnőttek visz- szahúzódásában, távolmara­dásában keresendő az ok. az okozati összefüggés. Ez megmutatkozik a szük­ség szerinti vezetőségi ülések egyhangú munkájában is. Azért helyezik a fő hangsúlyt a konkrét, mindennapi fel­adatokra, a parancsnokok me­net közbeni kapcsolataira, ami azt a veszélyt rejti magában, hogy ellaposodik, ellenőrizhe­tetlenné válik, s közben min­dig hiányzik egy-egy láncszem a tagság és a vezetőség között. Nincs szervezettség, s ez az oka az érdektelenségnek, a fiatalok magárahagyatottságá- nak. A megelőzés a cél S hogy mégis működik, funkcionál az egyesület, egy­két aktív önkéntes és a veze­tőség lelkes, összetartó erejé­nek tulajdonítható. Pedig van bázisa ennek a tűzoltó-egyesü­letnek, a sok érdeklődő és ak­tív fiatal csak arra vár, hogy összehangolja, szervezett ke­retbe terelje érdeklődésüket, tenni akarásukat valaki, vala­kik. Ezen kell segíteni a jö­vőben, hangsúlyozta a kendő­zetlen, előremutató beszá­moló. Fő irányvonalként jelölte meg a megelőző tűzvédelem fontosságát Magda Gyula. Van ugyan egy 800-as kismotor­fecskendő tartozékokkal, s oltókészülékekkel együtt, de nem lehet cél bevárni a bajt, a vészt, mint tárgyidőszakban a szalma- és avartüzet. Igaz, csak -itő volt, de van mit féltenie a lakosságnak. Vasad és Csévharaszt térségében. Az apák és dédapák telepítette ősborókást, aminek értékét felbecsülni sem lehet. Kell, szükséges a szertár rendbeho­zatala, a felszerelések, egyen­ruhák pótlása, de a fő hang­súly a megelőzésen van, a la­kóépületek tűzvédelmi ellen­őrzésén, a felvilágosító propa­gandamunkán, a lakosság ön­fegyelmének további javítá­sán. Kiemelte az együttműkö­dési szerződést a vasadi Kos­suth Szakszövetkezettel és a NEFAG monori üzemmérnök­ségével. De a kettő közül csak a szakszövetkezet tartja be a megállapodást, pénzzel, anyag­gal és sok mindennel. (Elnö­kük is ott volt egyenruhában!) A NEFAG még adós az ígé­rettel, a szerződésben vállalt feladatával, pedig e területe­ken termelik ki a fákat, hasz­nálja az oda vezető utakat. — s nem utolsósorban vigyázza a lakosság, az önkéntesek a gyönyörű, ősi rezervátumnak is beillő erdőséget. Hát hol is a közös érdek, amikor csak az egyik fél érzi, érti, félti ennek a környéknek gazdag kincsét. Hozzászólásában ezt húzta alá érzelemtől fűtötten Ko­vács György, Csévharaszt elöl­járója, aki félti, óvja ezt a csodálatos tájat, fáival, útjai­val, levegőjével együtt. Na­gyobb felelősséget követelt mindenkitől, aki itt él, itt dol­gozik. A bajt meg kell előz­ni, ezért tartja fontosnak, a porták tisztán tartását, a falvi­lágosító munkát, a közösségi kapcsolatok erősítését. Marton István, Jeruska János, Fodor István, valamennyien erről a közös felelősségről szóltak. A múlt kötelez Simó István, az állami tűz­oltóság monori tűzoltóparancs­noka annak adott kifejezést, hogy a beszámoló őszinte, nyílt és feltáró ténymegállapí­tásai a garanciák, hogy e két településen összefognak és együtt gondolkodnak az embe­rek. Van ennek az egyesület­nek tartása, az emberek dol­gosak, becsületesek, nem hagyják martalékul, amiért megdolgoznak: otthonukat, kis vagyonukat. Vigyázzák job­ban, segítsék egymást a közös célért, a kárelhárítás és va­gyonvédelem áldozatkész mun­kájában. Régi, patinás múltja van ennek a közösségnek, ne hagyják elszürkülni... Meg kell újítani önmagukat, hogy ismét felfigyeljenek erre a te­lepülésre ... Hörömpő Jenő Rézi néni. azaz Teresia Szopper, leánykori nevén Kaári Teresia, 1897-ben, a millenniumot követő évben született. A parasztcsaládban még rajta kívül ötnek szelte édesanyja a kenyeret, ha volt egyáltalán elég belőle. Otthon nemigen hallott magyar szót, mert anyja sváb, apja a svá­bok közé asszimilálódott oszt­rák származású magyar volt. Közép-európai sors. — Mi szinte a mezőn a munka közben cseperedtünk fel. Egymásra vigyáztunk, amíg a szüléink a munkát vé­gezték. És amikor iskolások lettünk, egyre több munkába be is vontak bennünket. Nem volt olyan kényelem, mint ma. Magyar szót először az isko­lában hallottam. Hála Róder Imre vecsési tanítónak, mert talán nem is tudta, milyen jót tesz a svábokkal. Ugyanis a magyarul nem vagy nehezen tudó svábok a terményt is ne­hezen tudták a piacon eladni, ezért maguk kérték, hogy a gyerekeik magyarul is tanul­hassanak. De Róder Imx’én kívül szí­vesen emlékezem Kiss Már- tonnéra, Csorba Idára, aki szi­gorú, de igazságos volt a ma­gyar vagy sváb gyerekekkel egyaránt. Talán a legjobban a régi szüreti mulatságokra, bá­lokra, a katonai sorozáshoz kötődő szokásokra, karácso­nyokra. aprószentekre emlék­szem leginkább. Már eladósorba kerültem, mikor a legények lóháton jöttek a gazdakörtől karácsony nap­ján, s a magukkal hozott vesz- szővel megvesszőzték, meg­csapkodták a vállunkat. Még rigmust is mondtak hozzá: Frisch gesund, frisch gesund, anderes Jahr wieder gesund. (Frissességet, egészséget, jövő­re is egészséget.) Ezt minden lányos háznál végigjátszottak. 1914-ben aztán vége lett a boldog békeidőknek. A „Meg­állj kutya Szerbia!” jelszó nyomán vitték a vecsési reg­rutákat. Meg a fiatalabbakat is. Rézi néni öccsét is, aki ak­kor alig volt 16 éves. Soha nem látták viszont. Valahol Premysl mellett van eltemet­ve a Kárpátok oldalában. De Rézi néni akkor már más miatt is aggódott. A Szerbiá­ból. Galíciából, D oberdó és Isonzó felől érkező gyászje­lentések azért is érdekelték, mert szíve választottja, Szop­per János is baka volt. Egy időben Horthy Miklós mellett szolgált a Novara hajón, ami­re nem éppen büszkeséggel emlékezik. — Nem önként ment, Fe­renc Jóska behívója ellen nem volt apelláta. Mégis megittuk később ennek a keserű levét. 1918-ban esküdtünk örök hű­séget, s még ebben az évben megszületett az első gyere­künk. Férjem is sváb család­ból való volt. A vecsési főut­cán — ma Vörös Hadsereg ut­cán — a 104. számú ház volt az övék. A tehetősebb család házában még az első háború előtt maga Ferenc József csá­szár is megszállt egy hadgya­korlatra utaztában. Hatalmas nagy hordóban mosta le ma­gáról az út porát, ahogy apó­som mesélte. Persze abban az udvarban mások is laktak. Három-négy család lakott egy portán, nem volt olyan tágas­ság mint ma. Jobban össze is tartott a nép. A háború utolsó éveiben már itthon volt az uram. Harma­dos földet műveltünk a Halmy Deutsch meg az András-telepi uraságnál, így kuporgattuk össze egy-egy zsebkendőnyi parcellára a pénzt. Akkor az András-telep mai helyén is, az urasági kastély — ma Bálint Ágnes írónő lakása — mellett alig néhány cseléd- vagy áren­dásház volt. Apósoméinak is segítettünk a mezei munká­ban. Ök nem is tudtak ma­gyarul, csak svábul beszél­tünk. A Tanácsköztársaság idejére valahogy nehezen em­lékszem, csak a végére, ami­kor a román katonákat be­szállásolták a házunkba. Még a lovat is a szobában etették, hiába siránkoztunk, ő erdélyi szász származású volt, szót ér­tettünk. Valahogy a katonai átvonu­lás útjában állt mindig a falu, hol a vörösök, hol a románok, hol a Horthy csapatai vették birtokba. Aztán hallottuk, hogy Monoron lőtték agyon azokat, akik a kommünben valami tisztséget vittek. Arra is emlékszem, hogy a Trianon­ban elcsatolt erdélyi részekről érkező menekültek vonaljai hetekig vesztegeltek a vecsé­si állomáson. A gyerekek oda jártak hozzájuk játszani, be­szélgetni. Közülük sokan le­telepedtek a Felsőtelepen, András-telepen — emlékszik vissza a 92 éves Szopper Já- nosné. Sose gondolta, hogy ő is a menekültek kenyerét eszi majd. A vecsési svábok élete a 20-as években is kemény mun­kával telt. Szopperék krump­lit, paradicsomot, babot ter­meltek, meg káposztát. Ezzel járták az erzsébeti, Wekerle- telepi, kispesti, szentimrei pia­cokat. S mint mondta, olykor 3—400 szekér is kocogott egy­más után a mai Szemere-telep irányába, vitték az eladniva- lót, élelmet Pestre. A mai Bé­ke térnél nagy erdők voltak, ahol a magányos szekereseket még ki is rabolták az útonál- lók. — Látom, kételkedik benne, pedig valóság volt. Mi ritkán még a Haller piacra is elju­tottunk. Ismerős kuncsaftkor volt, meg a kofák nagyban, sokszor hitelbe vették át az árut. Pénzínséges világ volt, de jól ismertük, kiben lehet megbízni. A 30-as években legfeljebb a piacon hallottunk róla, hogy Németország fegy­verkezik. Űjságot alig olvas­tunk, legfeljebb a Vecsési Űj­ságot, amit egy helyi zsidó származású ember és néhány vállalkozó adott ki. Az pedig többnyire a községből hozta a híreket. Majd a 30-as évek vége felé hallottuk néhány Pestre ingázó vagy ott tanuló sváb fiatal hangoskodását, fasiszta kiabálását. Az idő tájt alakult meg a Volksbund, melybe a hozzánk hasonló parasztok közül igen kevesen jártak. A Leimeter vendéglőben hangoskodtak egy orvostanulóval az élen, de nagy hatást nem értek el. Ezen a környéken a német propa­ganda se volt olyan erős, mert nem volt olyan masszív a sváb tömb, mint Bácskában, Ba­ranyában. Ezt a hangadók az­zal próbálták pótolni, hogy Volksbund bálokra, mulato­zásokra, néha még színda­rabra is invitálták a fiatalo­kat. Aztán arról beszélt Szopper Jánosné, hogy a front miatt Pesthidegkútra kerültek, s mi­re visszajöttek, a kiégett üres ház várta a családot. De újra kezdték az életet. Bizakodtak, mert nagyon jó termést ígért az 1945-ös esztendő, s ők so­kat dolgoztak. Azonban egyre inkább érezték, hogy a svá­bokra nem mindig néznek jó szemmel az új szomszédok, a község új elöljárósága. Sőt. Orosz Károly (Folytatjuk) Körzeti labdarúgó-bajnokság Bombameglepetés A tavaszi rajt alaposan fej­tetőre állította a papírformát. A bombameglepetés Vecsésen született, ahol a bajnokság őszi éllovasa vereséget szen­vedett a kiscsapatként nyil­vántartott Csévharaszt együt­tesétől. TABELLA 1. Men de 2. Maglód 3. Vecsés 4. Albertirsa 5. Gyömrö 6. Péteri 7. Űri 8. Ecser 9. Újszilvás 10. Tápiószölős 17. Ceglédbercel 12. Csévharaszt 13. Dánszentm. 14. Nyáregyháza 15. Monori-erdő 16. Törtei 16 13 1 2 52-18 27 16 12 2 2 50- 9 26 16 13 — 3 48-18 26 16 10 4 2 40-24 24 16 8 4 4 23-14 20 16 8 3 5 34-28 19 16 7 4 5 34-32 18 16 7 2 7 29-33 16 16 5 5 6 12-21 15 16 5 3 8 26-41 13 16 3 6 7 16-32 12 16 4 3 9 20-38 11 16 4 2 10 26-34 10 16 4 2 10 21-37 10 16 3 1 12 39-53 7 16 — 2 14 6-44 2 Maglód—Nyáregyháza 7-1 (5-0). Ecser, 200 néző. Vezet­te: Mlzsei. Jó iramú mérkő­zésen, jó játékvezetés mellett egy derekasan küzdő ven­dégcsapatot győzött le a re­mek első félidőt produkáló hazai csapat. Gól: Tóth L. (3), Metz, Berényi, Sziklai. Kor­mány S., illetve Rozman. Jó: Az egész maglódi csapat, il­letve Rozman, Mészáros. Szil- vási. Vecsés—Csévharaszt 0-1 (0-0). Vecsés, 100 néző. Vezet­te: Szuda. A végig meddő mezőnyfölényben játszó Ve­csés ellen a lelkes Csévharaszt kevés helyzetéből egyet ki­használva nyert, a forduló legnagyobb meglepetését okoz­va ezzel. Gól- Keményfi. Jó: a hazai csapatból senki, illet­ve az egész Csévharaszt. Új­szilvás—Albertirsa 0-0. Üjszil­vás, 150 néző. Vezette: Szarka II. Gy. Mende—Gyömrö 1-0 (0-0). Mende, 400 néző. Vezet­te: Horváth J. Sportszerű mérkőzésen, kitűnő játékve­zetés mellett, a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna. A gól a második fél­időben Gecser elfutása után Bartos L. lövéséből esett. Jó: Gecser, Kernya, Nagy F., il­letve Krekács, Nagygyőr, Si­mon. Ceglédbercel—Ecser 1-3 (1-0). Ceglédbercel, 50 néző. Vezette: Müller. Az ecseri gó­lokat Kanizsai, Szilágyi és He- rédi szerezte. Monori-erdő— Törtei 9-1 (3-0). Monori-erdő, 50 néző. Vezette: Dér. Egy sportszerű Törteit győzött le a végig egykapuzó Monori-er­dő. Gól: Dobó (3), Maczkó (3), Gáspár J. (2), Perjési, illetve Szűcs. Jó: az egész Monori- erdő. Űri—Péteri 2-2 (2-1). Űri, 150 néző. Vezette: Veres. Jó játékvezetés mellett igaz­ságos pontosztozkodás szüle­tett. Gól: Farkas, Dobos, il­letve Legendi. Munkácsi. Jó: Bakos, Farkas, illetve Kalina (a mezőny legjobbja), Munká­csi, Babicz. Dánszentmiklós— Tápiószölős 4-3. Dánszentmik­lós. Vezette: Karcsú. , Ifjúsági eredmények: Mag­lód—Nyáregyháza 2-1, Újszil­vás—Albertirsa 4-2, Mende— Gyömrö 2-6. Ceglédbercel— Ecser 1-3. Űri—Péteri 1-0. Az élcsoport: 1. Gyömrö (22 pont), 2. Maglód (21 pont), 3. Vecsés I. (19 pont). Kucsera József Diák színészek a deszkákon Gyomron pár évtizeddel ez­előtt igen élénk színjátszóélet volit, de ugyanez elmondható más községekre is. A színját­szás iránti szeretet különösen a 30-as, 40-es években volt megfigyelhető, de az 50-es években sem sokkal marad­tak el a korábbiaktól. Renge­teg bemutatót tartottak az egy­kori lelkes „színésznövendé­kek”, s csaknem mindig táb­lás ház előtt. Természetesen mindez már csak emlék, de biztató jelei már vannak a szép folytatásnak, A helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház­ban pár hónapja működik a gyermekklub színjátszó köre, amelynek vezetője Tölgyes Ta­más. A szakember korábban a KISZ Központi Művészegyüt­tesében tevékenykedett, jelen­leg azonban inkább az anyag szerelmese, hiszen keramikus­ként (is) dolgozik. Többször volt már kiállítása a szűkebb pátriában, de úgy tűnik, a színjátszómozgalomhoz máig is vonzódik. Kezdeményezésé­re alakult meg az intézmény­ben ez a gyermekközösség, amelynek tagjai elsősorban íelsőtagozatos tanulók, de né­hány alsós is található közöt­tük. Örvendetes, hogy Gyömrö valamennyi oktatási intézmé­nyéből verbuválódott a lelkes kis társaság. Jelenleg huszon­ötén—harmincain vannak, s ko­molyain készülnek egyszerre két bemutatóra. Elsőként a Csinn-bumm cirkusz című produkcióval lépnek közönség elé. A bemutatóra március 12-é:n. szombaton délután fél négykor kerül sor, a gyömrői művelődési házban. Ezt még további két előadás követi, és­pedig március 18-án és már­cius 21-én, egyaránt délután három órakor. Bíznak abban, hogy a gyermek nézőkön kívül felnőttek is megtekintik majd az előadásokat. Néhány hét múlva egy másik darabbal is közönség elé népnek. Méhes György romániai magyar író Most légy okos, Domokos cí­mű mesejátékát viszik szín­re. Érdekesség, hogy mindkét darabban Tilly Tamás, a 4. számú általános iskola nyolca­dikosa játssza a főszerepet. — A szakkör tagjai fegyel­mezettek. szorgalmasak, rend­szeresen eljárnak a próbákra — mondta a hét végi bemuta­tó előtt pár nappal Tölgyes Tamás. — Ügy érezzük, fon­tos szerepet tölthetünk be az egyéniség alakításában. Az idejárok önbizalma is erősö­dött ebben a pár hónapban, egyre inkább levetkőzik gát­lásaikat, felszabadultan, önfe­ledten produkálják magukat. Akadt olyan gyerekünk, aki Munkában a varázsló és segítői (Bagóczky Sándorné felvételei) A Csinn-bumm cirkusz főpró­bája már jelmezekben zajlott. Képünkön Tilly Tamás, a fő­szereplő alig mert megszólalni, amikor az első próbát tartottuk. Azóta ő az egyik hangadó ... Nagy izgalommal készülnek a gye­rekek a szombati bemutatóra. Már szinte tökéletes a szöveg­tudásuk, nagyon bízunk a si­kerben. Szeretettel várjuk a nézőket a bemutatóra és az előadásokra. G. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom