Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
^fiáfan 1988. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Kamaszok — angyalbőrben A puding próbája következik Vajon miért jelentkezik egy tizennégy esztendős kamaszfiú olyan középiskolába, amely egyenesen vezet a katonai pálya felé?'Hogyan tudja eldönteni a világ dolgairól sokat hallott, de azokból vajmi keveset értő gyerek, hogy angyalbőrre termett? Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak, amikor a Magyar Néphadsereg Tápiószecsői Tiszthelyettesképző Szakközépiskolájába mentem. Hallottam róla, hogy itt van az ország első olyan katonai iskolája, ahol szakközépiskolai rendszerben képeznek tiszthelyetteseket. A tanított szakmák — elektro- és mechanikai műszerész — eleve magas oktatási színvonalat feltételeznek, ám az intézmény igazgatójának, Zalai Lajos alezredesnek a szobájában található tv-mo- nitor képe mégis meglepett. Ipari tv-kamerája figyeli a bejáratot, amely elektromos zárral nyílik. így nem kell kapuügyelet címén egyetlen diákot sem nélkülözni a tanórán vagy műhelygyakorlaton. A java továbbtanul •— A puding próbája még ezután következik — mondja Zalai Lajos. — Négy évfolyam tanul az iskolában, az idén érettségiztetünk először, s ezután, ha majd kikerülnek a fiaink az alakulatokhoz, derül ki, milyen szakembereket képeztünk valójában. Nehéz iskola, s ezt nem titkolják a felvételi tájékoztatókban sem. Az általános közismereti tárgyakon kívül magas a követelmény a különféle szaktantárgyakból, s ezeket a különösen erős matematika, fizika, kémia tananyag alapozza meg. A tanműhelyekben a legkorszerűbb technikákat alkalmazhatják a gyakorlatban a fiúk, az anyagvizsgáló laboratórium modern diagnosztikai berendezéseivel jó pénzért végezhetnek bérmunkát akár külső vállalatoknak is, — Manapság három-négyszeres a túljelentkezés az iskolába — folytatja az igazgató. — Az ország minden részéből jönnek a gyerekek, s mi már csak azokkal foglalkozunk, akik a palyaalkalmas- sági vizsgalaton megfeleltek. Bizony sok jó képességű fiatalember akad fenn ezen az első rostán. Gerincelváltozás, magas vérnyomás, súlyosabb látásproblémák, a kezeletlen lúdtalpból eredő csontdeformitás mind kizáró ok lehet. Húsz végzősből tizenegy tanul tovább a katonai főiskolán. Többen is jelentkeztek volna, de nyugodt lelkiismerettel tizenegy fiatal jelentkezését támogatta az iskola vezetése. Ök olyan előnyökkel startolnak a főiskolán a civil jelentkezőkkel szemben, hogy ott is nagyobb léptekkel haladhatnak majd a tananyag elsajátításában. Csak „menő” holmiban A számítógép már az első osztálytól munkaeszköz (Erdősi Ágnes felvétele) Bekukkantunk néhány kollégiumi szobába. A fal színe jószerével nem is látszik, minden négyzetcentimétert a legnépszerűbb popsztárok poszterei borítanak. Az ablak előtt élősarok, a polcokon könyveken kívül sörösdoboz- és ka- vicsgyűtemény, minden, aminek gyűjtése jellemző a korosztályra. Nem rideg hálóterem e?, hanem igazán otthonos kamaszlak. — Ha Tápiószecsőről veszünk fel hallgatót, ő is bevonul a kollégiumba szeptemberben — magyarázza az igazgató. — Nem könnyű dolog ezeknek a gyerekeknek elszakadni a családtól, az otthontól. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a négyszemélyes szobákat a kedvük szerint rendezzék be. Csak így érezhetik jól, otthonosan magukat a kollégiumban. Ezeknek a fiúknak a szülei tudják igazán, mi az ingyenes oktatás. Ugyanis a növendékeket az első év elején felruházzák, huszonkétezer forintot költ egy-egy tanuló fel- öltöztetésére a néphadsereg. Nem is olyan nagy összeg ez, ha figyelembe vesszük, hogy egy részét elviszi az egyenruha. Amelyet egyébként csak ünnepélyek alkalmával viselnek a fiúk. az iskolai viselet civil ruha. Csak a divatos, minőségi holmit veszik meg, a márkás farmert, a sportos dzsekit, a „menő” cipőt, mert ezeket biztosan hordják is a hallgatók. Az ellátásukhoz a tanszerek biztosításán kívül hozzátartozik a zsebpénz is. — Az első három év hasonló a civil szakközépiskolák életéhez. A tanév végén a fiúk szakmai gyakorlaton vesznek részt. Amikor azonban a harmadik osztály elvégzéséről is bizonyítványt kapnak, már nem a műhely várja őket nyáron, hanem a hagyományos sorkatonai alapkiképzés. Ennek sikeres teljesítése után a negyedik évfolyamot hallgatói jogviszonyban töltik az intézetben, katonai egyenruháján. Nem divat a dinasztia — Átlagosan évente ötszázzal magasabb az itteni óraszám, mint a hasonló civil középiskolákban — folytatja az igazgató. — S az érettségi vizsga után még öt hétre bentmaradnak a fiúk, hogy elsajátítsák a katonai szakma sajátos tudnivalóit, ezután avatjuk őket tiszthelyettessé. A következő próbatétel az elhelyezés. Remélik, hogy minden fiú a lakóhelye közelében jut majd állomáshelyhez. Annak idején próbálkoztak az intézet vezetői nevelő- otthonokból toborozni. Hiszen a teljes ellátást adó oktatási formára nekik igazán szükségük lenne, s a gyökértelen intézeti gyerekek érettségi utáni elhelyezése is könnyebb lett volna. Ám a magas követelményeket nem tudták volna vállalni. Itt munkaeszköz a számítógép, a nyelvi labor nélkül már unalmasnak éreznék az orosz- órákat a fiúk. A műhelyek műszerparkját modern üzemek is megirigyelhetnék. Kicsit megrettenünk az egyik műhelybe lépve, ahol négy katona hajol egy jókora lövedék fölé. ök is a továbbtanulók között vannak, mondja az igazgató. Egyikük katonatiszt gyereke, de rögtön eloszlatnak egy tévhitet, nem ostromolják az iskolát a tisztgyerekek. Gál Almos családjában sem töltött a seregben senki többet, mint a hivatalos katonaidő. Meg is lepődtek a szülők, amikor az oroszlányi fiatalember a pályaválasztás idején bejelentette otthon, hogy Tá- piószecsőre készül. Mikor szeptemberben bekerült az iskolába, már ismerte társait, volt patronálója a második évfolyamosok közül, ugyanis részt vett a szakközépiskola építőtáborában Pápán. Kuti Zsolt háromszáz kilométerről, egy somogyi falucskából érkezett. Ö maga is meglepődött, hogy milyen könnyen beilleszkedett a kollégiumi, iskolai életbe. Nem könnyű a tananyag, de érdekes, és ha jól kihasználják a délutáni szilenciumot a kollégiumban, akkor nincs gond a tanulmányi eredménnyel sem — mondja. A komoly fiú kedvét, érdeklődését általános iskolai osztályfőnökének férje, egy katonatiszt keltette fel a katonai pálya iránt. Jó szeme volt a kollégának, jegyzi meg az igazgató, Zsolt szorgalmára, fegyelmére célozva. A műhelyépület folyosóján néhány bordásfal árválkodik. Ez a tornatermünk, jegyzi meg az egyik oktató mosolyogva. Igaz, a hallgatók erőnléte bizonyítja, hogy nem minden a fedett testedzési lehetőség, de hóban, fagyban, szakadó esőben bizony elkelne egy tornaterem. Elmenőben találkozunk a lövedéket szerelő fiúkkal. Egy harci jármű tetején dolgoznak, osztályfőnökük irányításával. — Nagy tudású, a legmodernebb technikában jártas tiszthelyetteseket indítunk útra az ország minden tájá felé. Reméljük, nemcsak jó szakemberek, de jó katonák is lesznek — mondja búcsúzóul Zalai Lajos, a jármű körül tevékenykedő fiúkra tekintve. M. K. Téglagyárak Rajtra készen Készen állnak az üzemkezdésre az Észak-Dunántúl hagyományos technológiával dolgozó téglagyárai, a korszerű üzemek pedig a nagy javítások után már megkezdték a termelést. Az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat gyáraiban mintegy 30 millió forintot költöttek a gépek, berendezések felújítására. Ez az összeg elegendőnek bizonyult, mivel az utóbbi tíz évben egv- milliárd forintos beruházással megújított technika elsősorban körültekintő karbantartást és nem ennél jóval pénzigényesebb cseréket, pótlásokat igényelt. A vállalat ebben az évben 130 millió tégla és 26,2 millió cserép előállítását tervezi. Cserépből ez több a tavalyinál, mivel a próbaüzemelést követően a napokban megkezdik a folyamatos termelést az évente 8 millió hódfarkú cserép előállítására alkalmas új csornai gyárban. Tehenészeti rekonstrukció A fővárosi tejgyűrűben A Budapest környéki gazdaságok tehenészeti telepei közül többet is felújítanak az idén: nyolc termelőszövetkezetben láttak hozzá, hogy a fejlettebb technológia feltételeinek megteremtésével növeljék a tejtermelést. Úgy ítélik meg, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között is érdemes áldozni a korszerűsítésre, e nélkül ugyanis előbb- utóbb veszteségessé válna az ágazat. A Pest Megyei Tanács mezőgazdasági osztályára befutó jelzések szerint a gazdaságok, illetve az egyéni tehéntartó gazdák az idén a tavalyinál 4 millió literrel értékesítenek több tejet, így összességében 200 millió liter tej jut majd a fővárosi és Pest megyei boltokba. A növekedés főként az állattartó telepek rekonstrukciójának, a magas színvonalú genetikai munkának s a takarmányozási technológiák szigorú betartásának az eredménye. Néhány helyen, mint például a dunavarsányi Petőfi Tsz-ben már számítógép segíti a megfelelő takarmányadagok összeállítását, ami hozzávetőleg 10 százalékos termelésnövekedést hoz. Máshol a legkorszerűbb fejőberendezések beállításával a kiváló minőségű tej arányát tudják emelni, ami egyrészt javítja az ágazat jövedelmezőségét, másrészt több, értékesebb tartós tejtermék előállítására ad lehetőséget. A vác- szentlászlói Vörös Október Tsz a beruházások mellett a tavalyinál több tehenet helyez ki szerződéssel a háztájiba, a környékbeli gazdáknak; így a tehéntartók biztos jövedelemhez jutnak, a gazdaság költségvetését pedig kevesebb bér terheli. Nem tetszik nekem, ahogy a sajtó mostanában ismét foglalkozik a - tehóval — adott hangot aggodalmának néhány héttel ezelőtt a helyi termelőszövetkezet zárszámadásának szünetében Tóth János. Tápiószentmárton tanácselnöke. — Egymás után jelennek meg a cikkek arról, hogy a fővárosban hol tervezik a teho megszüntetését. Az emberek ezekből az írásokból csak azt olvassák ki, hogy nem kell fizetni. Pedig nálunk eddig elég rendesen fizették a településfejlesztést. De mit mondok, ha azzal állnak elém, hogy nekünk miért kell adni, ha a kivételezett Budapesten sorra szüntetik meg a tehót? A tápiószentmártoni tanácselnök véleménye csak egy a sok közül. Szinte nincs település, ahol ne szegeznék mosAhol megfoghatatlan vagy elérhetetlen Ha jó a cél, még él a teho Pályázati felhívás Egyéneknek, közösségeknek A Pest Megyei Tanács V. B. cigányügyi és koordinációs bizottsága (a Pest Megyei Tanács V. B. egészségügyi, építési és vízügyi, ifjúsági és sport-, munkaügyi és művelődési osztálya, a Pest megyei KISZ-bizottság, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa. a TIT Pest Megyei Szervezete, a Pest Megyei Vöröskereszt, a Pest Megyei Köjál egészségnevelési osztálya, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet, a Pest Megyei GYIVI), a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár cigányművelődési munkaközössége, valamint a Pest Megyei Cigánytanács pályázatot hirdet, a Pest megyei cigány származás^ lakosság, valamint a Pest megyei cigánylakossággal közvetlenül vagy közvetve foglalkozó egyének és szakemberek, szervek és kollektívák részére. A pályázat célja: a cigánylakosság és az egyes cigányszármazású egyének társadalmi felemelkedésének tapasztalatait összegyűjteni és elemezni. Az elért eredmények és a hátráltató nehézségek leírása, feldolgozása és a következtetések olyan feltárása, amely a szükséges további teendőket is tartalmazza. Követelmények: A pályaművek (terjedelmi megkötöttség nélkül) a közvetlen gyakorlatra épüljenek. Utaljanak a fejlődés tényeire, de tárják fel a problémákat is, tegyenek javaslatot azok feloldására. Kizárólag eredeti, még nem publikált anyaggal lehet pályázni. Részt vehetnek egyének és alkotó közösségek. Egy pályázó vagy alkotóközösség több pályaművet is beküldhet. Témakörök lehetnek: 1. Egy település cigánylakosságának életmód-formálódása. 2. Egy cigányközösség (munkahelyi kollektíva, család, klub stb.) életmód-formálódása. 3. Egy cigányember életútja a gyermekkortól a felnőttkorig. A pályázat tartalmi területei: családi élet, munkahely és foglalkoztatás, lakáskörülmények, egészségügyi, közegészségügyi és szociális helyzet, művelődési (közoktatás, közművelődés) fejlődés, a társadalomban való részvétel kérdései (előítélet, bűnözés, közéleti szereplés). A pályázatra az 1052 Budapest V„ Városház u. 7.. Pest Megyei Tanács, Várady Géza, cigányügyi titkár címére lehet jelentkezni 1988. május 15-ig. A beküldési határidő: 1988. október 15. A kéziratot két gépelt példányban kérik a pályázó nevének, foglalkozásának és lakcímének megjelölésével. A cigányügyi szakemberekből álló bírálóbizottság értékelése után az eredményhirdetésre 1988. novemberében, a pomázi cigány-közművelődési napokon kerül sor. A pályaműveket a meghirdető szervek és intézmények 1989-ben kiadványban publikálják. A művek jutalmazására és a különböző díjakra a meghirdető szervek és intézmények 25 ezer forintot ajánlanak fel. tanában az újságíróknak a kérdést: mi van a tehóval? — Üj létesítmények egész sora — élelmiszerboltok, tornatermek, orvosi rendelők — épült a településfejlesztési hozzájárulásra fizetett forintokból. Igaz, nincs a megyében olyan település, ahol a tanács a befolyt összeg két- háromszorosát ne tette volna hozzá a teho-pénzhez. Erről beszélt Pongrácz Gábor, Szi- getszentmiklós tanácselnöke is: Tanácstagi alapból — Annak idején, 1985 őszén egy évre hirdettük meg a tehót, mégpedig a település régi részén tornaterem építésére. Az üdülőtulajdonosok pénzével együtt három, három és fél millió forint voít a várható összeg. A létesítményt tavaly november 7-e tiszteletére adtuk át, természetesen a lakossági befizetést legalább ugyanannyi tanácsi pénzzel kellett megtoldanunk. A tanácstestület 1986-ban úgy döntött, hogy a város 1987-es tervéhez kapcsolódva tanácstagi alapot hoz létre, s innen a körzetben megvalósuló célok támogatására pénzt vehetnek fel. — Ezek szerint a teho megszűnt Szigetszentmiklóson? — Nem. Ám a város egyes részei között olyan infrastrukturális különbségek vannak, hogy nehéz lenne egy mindenkit lelkesítő célt találni. Míg az új lakótelepeken élők legnagyobb gondja mostanában az, hogy vásároljanak-e telefont a közműfejlesztési hozzájáruláshoz hasonló konstrukcióban, a város másik részén most folyik a víztársulás szervezése. Megint máshol a gázbevezetés a téma. Lakihegyen 1987—1988-ra megszavazták az emberek a tehót egy élelmiszerbolt építésére. Ám tavaly a kétlépcsős elvonás, amely a mi tanácsunkat is érintette, meghiúsította ezt a tervet. Nem tudtuk volna hozzátenni a teho összegéhez a saját forrást. Lakihegyen választható Lakihegyen ezerkétszáz ember él, mintegy háromszáz család. A teho-bevétel egy élelmiszerbolt . építéséhez ugyancsak jelképes összeg, talán százötvenezer forint lenne. — Ezek szerint nem épül meg a nagyon várt üzlet? — Megépül, csak nem a tehóból — válaszol a városi tanács elnöke. — Egy magán- személy és a Taksony és Vidéke Áfész szerződése nyomán készül majd el. így elvileg megmarad a teho-összeg. A napokban a lakihegyi falugyűlésen két javaslat is elhangzott arról, mi legyen a pénzzel. Fordítsák-e a gázellátási terv előkészítése, avagy tatarozzák belőle azt az épületet, amelyben ma az óvoda, a körzeti megbízotti iroda és az orvosi rendelő működik? Tény, hogy napjainkban az új adórendelet konkurenciát jelent a tehónak. Sok helyen, például Budaörsön, annak idején is már a közműfejlesztési hozzájárulás mellett szavaztak az emberek. Jóval nagyobb terheket vállaltak, mint a teho, a biztos vízvezeték, csatorna vagy gáz reményében. Manapság pedig jelentős adókedvezmény is jár az önerős közműfejlesztésben részt vevőknek. Perbál azok közé a kis települések közé tartozik, ahol 1986-ra minden gond nélkül megszavazták az emberek a tehót. Hiszen megszokták, hogy sok mindenért kell a zsebükbe nyúlni, olykor az államinak tartott feladatok megoldásáért is. Két éve az általános iskola fűtésének korszerűsítése volt a teho- cél. — Bizony kaptunk dorgálást magasabb helyekről, amikor kiderült, hogy csak háromszáz forinttal hirdettük a tehót — mondja Halmosi Jánosáé vb-titkár. — Pedig nem véletlenül tettük ilyen alacsonyra a lécet. Sok az idős. ember, a nagycsaládos, aki a magasabb összeg alól felmentést kért volna. Az iskolafűtés sok-sok társadalmi munka és vállalati segítség után elkészült. Ezután újabb két évre egy szolgáltatóház építésére hirdettük meg a településfejlesztési hozzájárulást, most már 500 forinttal. Tavaly tető alá hoztuk, idén szeretnénk felavatni. Jövőre tornateremre Kemencei Kálmán tanácselnök mégis gondterhelt: — Egyre többet hallani arról, hogy itt is, ott is eltörlik a tehót. Vajon a perbáliak mikor dobják be a törülközőt, ezekről hallva? Pedig mi jövőre is szeretnénk meghirdetni a régóta áhított torna- termre. Kérdés, hogy ebben a helyzetben mit válaszolnak erre az emberek. Az is elgondolkodtató, hogy a teho bevezetése előtt a községfejlesztésből tervezett évi kétszázhatvanezer forint körüli bevételi tervét rendszeresen túlteljesítette a tanács. Az emberek zokszó nélkül fizettek; volt, hogy háromszáz- ezernél is több folyt be év végére. Most a teho száznyolcvankétezret hoz évente, s úgy tűnik, sokan ezzel letudták kötelezettségüket a faluval szemben. Fiaskót hozott azonban ott, ahol megfoghatatlan vagy elérhetetlen volt a cél. Ahol a néhány százezer forintos bevételből aszfaltutat, ABC-áru- házat, művelődési házat — erre is akadt példa — ígértek az embereknek, nem is lehetett más a végeredmény. Móza Katalin
