Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
I 198*. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ mmr JMKGVBi 5 Országos balladamondó-verseny Nagykőrösön Felkészült fiatalok vetélkedése Ügy tűnik, életképes az a kezdeményezés, hogy Arany János emléke előtt ballada- mondó-versennyel tisztelegjenek. 1982-ben, a nagykőrösi Arany János Múzeum vetette ezt fel, s azóta háromévenként találkoznak a balladákat szeretők Nagykőrösön, a költő városában. A hét végén 60 gimnáziumi és szakközépiskolai, valamint 47 ipari tanuló gyűlt össze, hogy a két kategóriában versenyezve megtalálják közülük, ki tudja a legszebben, a legnagyobb hűséggel tolmácsolni Arany halhatatlan gondolatait. Rózsás László, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója a megnyitóban hangsúlyozta: aki Arany balladáihoz nyúl, az rajongástól vezettetve teszi ezt, hiszen ez a világ eltér a versekétől. Egy rendkívüli ember erkölcsi Ítéleteit tükrözik, a gondolatok a legtisztább magyarsággal vannak megfogalmazva. De a város is szerencsés, hiszen megőrizte azt a légkört, amelyben a nagy költő dolgozott. A III. országos középiskolai Arany János balladamondóverseny első napján a kategóriánkénti elődöntőket tartotTer ületi döntő Gödöllőn Szövetkezeti A szövetkezeti néptáncosok országos találkozóját és versenyét 12. alkalommal hirdette meg a Szövosz, az OKISZ és a TOT. A népszerű fesztivál idei első területi döntője szombaton kezdődött Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban. A két napig tartó versenyen Baranya, Bács- Kiskun, Győr-Sopron és Tolna megye 20 hagyományőrző népi együttese, illetve néptánccsoportja vesz részt. A Kőcsipkés, régi tereken A személyiség harmóniája ták. Ezt követően vasárnap huszonegy fiatal lépett a költőről elnevezett művelődési központ színháztermének színpadára, hogy elmondja a zsűri által kiválasztott balladát. A bírálóbizottság elnöke Bánffy György érdemes művész, tagjai: Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese, Debreczeni Tibor, az Országos Közművelődési Központ osztályvezetője, Gálos Tibor, az OKK titkára, Hars György, a Képes 7 főszerkesztő-helyettese, Rátái János, a Magyar Televízió dramaturgja, a Ki mit tud? szerkesztője, Nobel Iván, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetője, valamint dr. Makai Katalin, a helyi tanács művelődési osztályának vezetője voltak. A döntőben Pest megyét Végh Zsuzsa képviselte, aki társaival ellentétben egyedül, tanári segítség nélkül készült fel. Általában szereti a verseket, s Arany balladáit különösen kedvűi. Ügy mondja, elsőként érzelmileg kell felfogni a sorokat, majd következhet az értelmezés. Ebben szülei — elsősorban tanár édesapja — segítettek neki, nem beleszólva, csak a hibákra rámutatva. Tanéptáncosok néptáncmozgalom elismert szakembereiből álló zsűri előtt minősítést is szerezhetnek a legjobb együttesek. A szekszárdi területi döntő után még öt helyen tartanak hasonló versenyt, március 19. és május 21. között: Kecskeméten, Sátoraljaújhelyen, Gödöllőit, Nagykanizsán, Mosonmagyaróváron, összesen mintegy 100 néptáncegyüttes részvételével. ■Tv-figyelő« F árasztó megbeszélésem volt, az iroda melegét még a rajtam hagyott pulóver is fokozta, mert az ember nehezen tud igazodni az idei tél viszonyaihoz. Levegő kell, pihentető séta — határoztam, s gyalog indultam el a szerkesztőségig. A fővárosi Rákóczi út és a Huszár utca sarkánál jártam, amikor jobbra nézve, az utca végén kitárult előttem a Rózsák tere, s az esti szürkületben különös vonzással hatottak rám a téren álló gótikus templom fehérlő kőcsipkéi. Harminc, vagy annál is több év óta hányszor, de hányszor járhattam már errefelé! Kamaszként gyakran utat rövidítve vágtam át a téren, de ilyen hatással még sohasem volt rám az épület. Irányt kellett változtatnom, miközben az órámra néztem. — Várnak már — gondoltam, s enyhe lelkiismeret-furdalást éreztem a kitérő miatt, de maradnom kellett. Körbejárni a sokszor látott, de csak most fölfedezett építészeti csodát, ezt a lenyűgöző építményt, a méretek és az arányok közti harmóniát. Árpád-házi Szent Erzsébet- templom — olvastam az ajtó fölötti feliratot, enyhén pironkodva amiatt, hogy sok. hazai műemlék nevét nem jegyeztem meg úgy, mint más külföldiekét. Mert ha az ember mondjuk Velencébe utazik? Akkor illik tudnia, hogy a tér közepén az a magas torony a Campanile, a kupolás a Szent Márk bazilika. Általában felkeressük, bemegyünk a nagyvárosok templomaiba, csodáljuk a rozettás ablakokat, a mennyezeti freskókat, de itt. Pesten csak elrohanunk mellettük. Pedig lehet, hogy éppen olyan szépek. Megbocsátó mosollyal hallgatják, akiknek mesélem ezt az élményt. Majdhogynem kimondják: mihaszna ténfergés az ilyen. Óratorony kongatását hallgatni, támpilléres kőfalakat kerülgetni. Nehéz is megmagyarázni — bár sokan próbálták —, hogyan hat a személyiségre az a szépség, illetve annak bármely megjelenési formája, amelyet az ember az elmúlt századokban alkotott. Nemrég azért elkaptam egy mondatot. Valaki nyilatkozott a rádióban, bár meg nem mondanám, ki volt, s milyen műsorban. A jelenleg meglehetősen háttérbe szoruló humán műveltség nélkülözhetetlen szerepét bizonygatta, amely szerintem is alkotóeleme, elválaszthatatlan része a kultúra egészének. Sőt, ha a házépítés példájára gondolunk, akkor éppen ez az alap, amelyre minden, a személyiséget meghatározó további oszlop építhető. Csak a szépség tud hatni az erkölcsre, csak a minden iránt érdeklődő, széles körű műveltséggel rendelkező ember lehet fogékony az újra, amelyet éppoly nehéz megkülönböztetni az újszerűtől, mint a divatosat a moderntől. Nem is tartom jónak, hasznosnak, hogy időnként túl mereven választjuk szét a humán és a reál műveltséget, holott éppen a köztük lévő harmóniát kellene erősítenünk. Akkor is, ha a gazdasági-társadalmi fellendülésre gondolunk, hiszen ezt csak ilyen töltésű személyiség segítheti, mert minden cél eléréséhez egyaránt szükség van a lelkesedésre, az érzelemre, a szaktudásra és az értelemre is. Irodalom, zene, természettudományok, közgazdasági ismeretek — próbálom összeállítani a sorrendet magamban, de nagyon nehéz meghatározni, milyen energiával és milyen arányban építgessük személyiségünket, s ami még fontosabb: a gyermekeinkét. M iért? Azon egyszerű, jól felfogott érdekünk miatt, hogy örülhessünk az életnek, ember módjára tudjunk alkalmazkodni a természet és a társadalom objektív törvényeihez. Kovács T. István nárnak készül a monorí József Attila Gimnázium elvégzése után, az ELTE-n magyar—népművelés szakon szeretné folytatni tanulmányait. Mint mondta, olyan pedagógus szeretne lenni, aki a tananyagon túl is tud adni valamit tanítványainak, mint ahogy neki is így adtak tanárai. Azt mondja, hisz a tanításban ... Reménykedjünk, hogy hite csorbítatlan marad. Zsuzsa meglehetősen izgulós természetű, de óriási akaraterővel legyőzte a lámpalázat, s okos értelmezésben adta elő az Árva fiú című alkotást. Produkcióját a zsűri különdíjjal honorálta. S ezzel már el is értünk az eredmények ismertetéséhez. Bánffy György zsűrielnök úgy értékelte az öthónapos felkészülést, hogy annak bőséggel megmutatkoztak eredményei. Mint mondta, nem is igen találó a verseny elnevezés, szerencsésebb lenne az örömünnep szó, annál is inkább, mert egy értékeit folyamatosan veszítő földgolyón élünk, ahol csattognak a gyökérirtó fejszék, de például Nagykőrösön, az ország egyetlen balladamondó-találkozó- ján éppen a gyökerekbe kapaszkodunk, azokat tárjuk fel. Arany nagyszerű verseibe, tökéletes magyarságába, erköl- csisége világos, érthető, átélhető világába. Éppen ezért lenne bölcs dolog, ha ezentúl két-, s nem háromesztendőnként rendeznénk meg a találkozót. Az első kategóriában a győztes Lázár Csaba (budapesti Budai Nagy Antal Gimnázium), a második Molnár Péter (debreceni Ady Endre Gimnázium) lett, ők a Ki mit tud? döntőjének is résztvevői. A harmadik helyre a székes- fehérvári Vasvári Pál Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola harmadikos óvónőjelöltje, Eke Ildikó került. A szakmunkástanulók kategóriájában a herendi Bácsi Gabriella végzett az élen, ő is felléphet majd a Ki mit tud?- ban. Második lett a csurgói Recsek Renáta, harmadik pedig a budapesti Varga Anna. A két első helyezettet felkészítő tanár — Hudák Sándor, illetve Lázár Péter — mellett a zsűri tíz versenyző teljesítményét ismerte el különdíjjal. Ballal Ottó Meglepő gyorsasággal dolgozott a kiadó és a nyomda is: megjelent a szovjet—amerikai csúcstalálkozó teljes anyaga könyvben. A szép formátumú kötet címoldaláról Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov színes fotói néznek az olvasóra. Már ez is jelkép: a világ két legnagyobb hatalmának vezető személyisége egy asztalnál ül. Gorbacsov magyaráz valamit Reagan elnöknek, aki bal kezét szájához emelve, meglehetősen gondba merülve hallgatja a szovjet pártfőtitkár szavait. Kölcsönös figyelem, a szándék egymás megértésére, a békét példázza. Megtörtént az, amit a világ várt: létrejött a nagy csúcs és megegyezett a két nagyhatalom egy nagyon fontos kérdésben, a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásában. A kötetet a Kossuth Kiadó gondozta, a szöveget Pálos Tamás írta, egyben az anyagokat is összeállította és szerkesztette, míg a könyvben szereplő dokumentumokat és fotókat az MTI bocsátotta a kiadó rendelkezésére. A IV. fejezet dokumentumait pedig az eredeti szöveggel Szentesi György vetette össze. A szerző a bevezető részben mérleget vont a nagy eseményről, arról, hogy miként született meg végül is a csúcs- találkozó: Genf, Reykjavik, Washington a mindössze két esztendő alatt bejárt út kimagasló állomásai. Ez idő alatt Tavaszi kínálattal Színkörprogram Három évvel ezelőtt alakult meg Vácott a művelődési központ égisze alatt működő Madách Színkör. Azóta me- gyeszerte nagy sikerrel játszanak színdarabokat. Repertoárjukban két mű szerepe] az idén is: Burns—Villon Vidám koldusok és Shakespeare A vihar című színműve. A társulat március 12-én 19 órakor Aszódon mutatja be a Vidám koldusok című zenés darabját. Március 30-án a Zsámbéki Tanítóképzőben mutatják be ugyanezt a darabot. Április 15-én Kisújszálláson ad műsort a színkör. Április 25-én Vácott, 15.30 órakor A vihar kerül színre és részleteket láthat a közönség Vörösmarty Csongor és Tünde című művéből is. A tervek szerint az idén is megrendezik a Zebegényi nyár című programot, ahol az együttes fellép. Szó van arról is, hogy színjátszótábor nyílik ugyancsak Zebegényben július 15. és 29. között. N. P. J. Károlyi Mihály Kollégium Névadó Szegeden Szombaton Károlyi Mihály- ról nevezték el a szegedi József Attila Tudományegyetem Kossuth Lajos sugárúti kollégiumát. Az épületet nemrég vették birtokukba a szegedi felsőoktatási intézmények hallgatói, többségükben a tudományegyetemen és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanuló fiatalok. Korszerűtlen, aládúcolt termekkel rendelkező kollégiumokból költözhettek ide. A Dél-magyarországi Építő Vállalat kihasználatlan munkásszállójának megvásárlásával nyílt arra lehetőség, hogy 550 hallgató a korábbinál összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerüljön. Az épületben több tanulószobát, számítógéptermet rendeztek be, folyamatban van nyelvi laboratórium kialakítása is. A névadó ünnepségen Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára méltatta Károlyi Mihály életútját. A névfelvétel alkalmából a kollégium főfolyosóján fényképkiállításon mutatták be Károlyi Mihály nagyívű életútját. A tárlókban elhelyezték az általa írt és a róla szóló köteteket is. a két nagyhatalom közelebb jutott a nukleáris leszerelés céljaihoz, mint korábban évtizedeken át. Megmutatja, hogy a két politikus milyen utat járt be, amíg eljutott a megi egyezésig. Érdekes ez az út, hiszen ismert, hogy Reagan milyen csökönyös ellenfélnek bizonyult korábban, elnökké történt megválasztása után mennyire ellenségesen viseltetett a Szovjetunió iránt. A tények, a világ közvéleményének a nyomása, a szovjet tárgyalási szándék őszintesége végül is meggyőzte, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülnie, hiszen az atomfegyverektől való megszabadulás az amerikai népnek is érdeke. Kétségtelen, hogy a fő érdem a csúcs- találkozó létrejöttében Gor- bacsové és a szovjet diplomáciáé: messzemenő kompromisszumkészségei közelítette meg az újabb és újabb nyugati elképzeléseket. Ahogyan Gorbacsov mondotta: „Mindkét fél éppen annyi engedményt tett, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy érdekeink egyensúlyba kerüljenek az adott konkrét területen.” Ilyen körülmények között vált reálissá a washingtoni csúcs- értekezlet összehívása. Pálos Tamás rámutat, hogy az új gondolkodásmód érvényesült a gyakorlatban. Ez tűnik ki Gorbacsov washingtoni tárgyalásainak anyagából is. Ennek lényege az a gorba- csovi gondolkodásmód, amely szerint elsősorban legfontoItánpótlás. Most, hogy sem nagyobb önálló vállakózás, sem befejeződött sorozat nem kínálja magát, hogy itt tollhegyre tűzzük, hadd essen szó a műsorvezetők kicsi csapatáról ezen a helyen. Arról az egészen szűkkörű válogatottról, amely csak nem akar gyarapodni. Különösképpen nem úgy, hogy a Szabadság téri szerkesztőségek maguk erednének egy-egy jó kiállású, szépen szóló és hát valamely tárgykörhöz is konyító személy nyomába. Mindehelyett általában azt a gyakorlatot követik, hogy átszólnak a képeshangos műsorszóró idősebb testvéréhez, a rádióhoz, hogy ugyan jöjjön már át onnan valaki azt a magazint, eszmecserét lebonyolítani. És nem is csak egy munkára szerződtetnek a Bródy Sándor utcából, hanem többre, rendszeresen sokra. Itt van például az igen kiváló műveltségű, rendkívül magabiztos, a szó valamennyi értelmében első osztályúan iskolázott Győrffy Miklós esete. Nos, ő köztudomásúan kiváló rádiós; mind a Gondolat —jel, mind a 168 óra, mind az éjszakai Bagoly egyszerűen elképzelhetetlen nélküle. S lám, még a képernyőn is úgy alakult a sorsa, hogy vele di- rigáltatják végig a budapesti körzeti programot is, aztán a vasárnap délelőtti matinét is, aztán még ki tudja, mi mindent. Vállalja, tudja, csinálja. Csak így az a Pálffy István, aki egyébként főhivatásúan az írott sajtóban dolgozik, de aki ugyancsak televíziós fregoli: a Nyelv világa, a Gondolkodó és újabban a vasárnap esti Hét egyaránt irányító gazdaként foglalkoztatja, ö is vállalja, ő is tudja, ő is csinálja. Hanem — s ez itt a kérdés — miért nincsenek, pontosabban miért nem lettek magának a televíziónak Győrffy- jei, Pálffyjai? Nyilván azért, mert egyrészt nem kutattak fel ott ilyen tehetségeket, másrészt meg elmaradt a begya- koroltatásuk, a felneveltetésük. Ott voltak kéznél, azaz, hogy telefonvégen a kiváló rádiósok — alkalmankint toliforgatók — s minden haladt a könnyebb ellenállás irányában. sabb a biztonság fenntartása, amely egyre inkább politikai feladat, hiszen napjainkban csak politikai eszközökkel oldható meg, mert az atomháborúban mindkét fél elpusztul. A másik felismerés az, hogy a biztonság csak kölcsönös lehet. S végül a harmadik az új szövet külpolitikai felfogás lényege az, hogy a nemzetközi biztonság átfogó rendszere napjainkban egyszerre követel határozott intézkedést katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a washingtoni találkozó a szovjet új gondolkodásmód győzeme. A kötet második részében újra olvashatjuk — most már együtt, hiszen korábban csak a napilapok, rádió- és tévéállomások számoltak be róla — a csúcstalálkozó hiteles krónikáját, az első naptól az utolsóig, amikor is megtörtént a washingtoni sajtókonferencia, amelyen Gorbacsov válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire, míg Reagan elnök a televízióban egyórás beszédében értékelte a találkozó világtörténelmi jelentőségét. A kötetből kitűnik az is, hogy a világ miként látta a történelmi pillanatokat. Az újságírók ézrei, a rádió- és televíziós riporterek százai közvetítették a találkozót, s a világ ismert politikusai nyilatkoztak a nagy eseményről. S halad ma is. Mert lám, n'hány ifjúsági műsortól eltekintve, ahol, valljuk be, nem olyan nagy felelősség az előfizetőkhöz beszélni, szinte sehol nem látni új és főleg fiatal arcokat. Talán egyesegyedül az llkei Csaba jegyezte Üj Reflektor Magazin próbálkozik egy afféle zártkörű Riporter kerestetik megrendezésével, egyéb helyütt ilyesmit nemigen tapasztalni. Panaszoljuk pedig ezt azért is, mert köztudomásúan még jobban leszűkült a faggatózó jelentkezések száma, hiszen a pécsi és a szegedi körzetek műsorát újabban kiszakították az országos képfolyambóL Csak egy szűkebb válogatást kapunk majd ezekből, s így a nem fővárosi televíziósok működését, az ottani ifjak ambiciózus és szép eredményekkel jogosító ténykedését nem tudjuk kellőképpen figyelemmel kísérni. Hogy ne maradjon név nélkül ez a bekezdés sem, a pécsi Pánics György rokonszenves higgadtsága, felkészültségbeli alapossága, vagy a szegedi Gellérffy László kedvesen kamaszos közvetlensége nagyon fog hiányozni. Jobb híján csak abban bízhatunk, hogy idő múltával ez a kirekesztés is hibás döntésnek bizonyul, és előbb-utóbb visszaáll a régi rend. Tehát az a regula, hogy nem csupán három megye láthatja azt, amit Pécs vagy Szeged kínál, hanem mind a tizenkilenc, vagyis ez a változatos tévéműsorokkal amúgy sem elárasztott Magyarország. PrCSSCT. Voltaképpen azon tűnődgettünk idáig, hogy abban a bizonyos csapatban kevés az igazi egyéniség. Nos, ezt lehet elpanaszolni akkor is, amikor a könnyedebb faj- súlyú zenéről esik szó. Bizony ott is roppant nagyméretű a felhígulás, a tucatemberek jö- vése-menése. Ez a tapasztalata többek között annak a Presser Gábornak is, aki egy Pillanatkép erejéig a Hilton Szállóból szólt hozzánk a minap. Juhász Elődnek ezúttal rokonszenvesen szordínós kérdéseire felelve, szinte folyvást a minőség kötelességét emlegette. Ha valaki, akkor ő teljes joggal. A magyar sajtóban is támogató, egyetértő alaphang vonult végig, s a hazai véleményeket jól tolmácsolta a Nép- szabadság interjúja Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával, aki a többi között ezt mondta: „Azt hiszem, nemcsak engem, hanem pártunkat, az egész magyar népet örömmel tölti el, hogy annyi évi kemény küzdelem arán, az újabb és újabb szovjet kezdeményezések és a partnerek együttműködési készsége nyomán létrejött a történelem első leszerelési megállapodása a két nukleáris fegyverfajta, a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták leszereléséről és megsemmisítéséről.” A találkozó beváltotta as emberiség reményeit. Akadtak azonban ellenzői is. Erről is beszámol a könyv, meg arról is, hogy Nyugat-Európa érdekei is azt diktálják, hogy az egyezményt minél előbb ratifikálják, és kezdjenek hozzá a végrehajtáshoz. A könyvben megtalálhatjuk a találkozóval kapcsolatos valamennyi dokumentumot. így a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok közötti közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés teljes szövegét. A közös szovjet— amerikai nyilatkozatot. A Varsói Szerződés Szervezete tagállamai pártvezetőinek találkozásáról szóló közleményt, valamint az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének miniszteri üléséről kiadott közlemény teljes szövegét. A találkozó legfontosabb mozzanatairól készült képeket is megtalálhatjuk a kötetben. Gáli Sándor Akácz László Csúcskrónika Történelmi pillanatok