Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-07 / 56. szám

I 198*. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ mmr JMKGVBi 5 Országos balladamondó-verseny Nagykőrösön Felkészült fiatalok vetélkedése Ügy tűnik, életképes az a kezdeményezés, hogy Arany János emléke előtt ballada- mondó-versennyel tisztelegje­nek. 1982-ben, a nagykőrösi Arany János Múzeum vetette ezt fel, s azóta hároméven­ként találkoznak a balladákat szeretők Nagykőrösön, a költő városában. A hét végén 60 gimnáziumi és szakközépisko­lai, valamint 47 ipari tanuló gyűlt össze, hogy a két kate­góriában versenyezve meg­találják közülük, ki tudja a legszebben, a legnagyobb hű­séggel tolmácsolni Arany hal­hatatlan gondolatait. Rózsás László, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igaz­gatója a megnyitóban hang­súlyozta: aki Arany balladái­hoz nyúl, az rajongástól ve­zettetve teszi ezt, hiszen ez a világ eltér a versekétől. Egy rendkívüli ember erkölcsi Íté­leteit tükrözik, a gondolatok a legtisztább magyarsággal van­nak megfogalmazva. De a vá­ros is szerencsés, hiszen meg­őrizte azt a légkört, amelyben a nagy költő dolgozott. A III. országos középiskolai Arany János balladamondó­verseny első napján a kategó­riánkénti elődöntőket tartot­Ter ületi döntő Gödöllőn Szövetkezeti A szövetkezeti néptáncosok országos találkozóját és ver­senyét 12. alkalommal hirdette meg a Szövosz, az OKISZ és a TOT. A népszerű fesztivál idei első területi döntője szomba­ton kezdődött Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban. A két napig tar­tó versenyen Baranya, Bács- Kiskun, Győr-Sopron és Tol­na megye 20 hagyományőrző népi együttese, illetve nép­tánccsoportja vesz részt. A Kőcsipkés, régi tereken A személyiség harmóniája ták. Ezt követően vasárnap huszonegy fiatal lépett a köl­tőről elnevezett művelődési központ színháztermének szín­padára, hogy elmondja a zsűri által kiválasztott balladát. A bírálóbizottság elnöke Bánffy György érdemes mű­vész, tagjai: Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese, Debreczeni Tibor, az Orszá­gos Közművelődési Központ osztályvezetője, Gálos Tibor, az OKK titkára, Hars György, a Képes 7 főszerkesztő-helyet­tese, Rátái János, a Magyar Televízió dramaturgja, a Ki mit tud? szerkesztője, Nobel Iván, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetője, vala­mint dr. Makai Katalin, a he­lyi tanács művelődési osztá­lyának vezetője voltak. A döntőben Pest megyét Végh Zsuzsa képviselte, aki társaival ellentétben egyedül, tanári segítség nélkül készült fel. Általában szereti a verse­ket, s Arany balladáit különö­sen kedvűi. Ügy mondja, első­ként érzelmileg kell felfogni a sorokat, majd következhet az értelmezés. Ebben szülei — el­sősorban tanár édesapja — se­gítettek neki, nem beleszólva, csak a hibákra rámutatva. Ta­néptáncosok néptáncmozgalom elismert szakembereiből álló zsűri előtt minősítést is szerezhetnek a legjobb együttesek. A szekszárdi területi döntő után még öt helyen tartanak hasonló versenyt, március 19. és május 21. között: Kecske­méten, Sátoraljaújhelyen, Gö­döllőit, Nagykanizsán, Moson­magyaróváron, összesen mint­egy 100 néptáncegyüttes rész­vételével. ■Tv-figyelő« F árasztó megbeszélésem volt, az iroda melegét még a rajtam hagyott pu­lóver is fokozta, mert az em­ber nehezen tud igazodni az idei tél viszonyaihoz. Levegő kell, pihentető séta — határoz­tam, s gyalog indultam el a szerkesztőségig. A fővárosi Rákóczi út és a Huszár utca sarkánál jártam, amikor jobbra nézve, az utca végén kitárult előttem a Ró­zsák tere, s az esti szürkület­ben különös vonzással hatot­tak rám a téren álló gótikus templom fehérlő kőcsipkéi. Harminc, vagy annál is több év óta hányszor, de hányszor járhattam már errefelé! Ka­maszként gyakran utat rövi­dítve vágtam át a téren, de ilyen hatással még sohasem volt rám az épület. Irányt kellett változtatnom, miközben az órámra néztem. — Várnak már — gondoltam, s enyhe lelkiismeret-furdalást éreztem a kitérő miatt, de ma­radnom kellett. Körbejárni a sokszor látott, de csak most fölfedezett építészeti csodát, ezt a lenyűgöző építményt, a méretek és az arányok közti harmóniát. Árpád-házi Szent Erzsébet- templom — olvastam az ajtó fölötti feliratot, enyhén piron­kodva amiatt, hogy sok. hazai műemlék nevét nem jegyeztem meg úgy, mint más külföldie­két. Mert ha az ember mond­juk Velencébe utazik? Akkor illik tudnia, hogy a tér köze­pén az a magas torony a Cam­panile, a kupolás a Szent Márk bazilika. Általában fel­keressük, bemegyünk a nagy­városok templomaiba, csodál­juk a rozettás ablakokat, a mennyezeti freskókat, de itt. Pesten csak elrohanunk mel­lettük. Pedig lehet, hogy éppen olyan szépek. Megbocsátó mosollyal hall­gatják, akiknek mesélem ezt az élményt. Majdhogynem ki­mondják: mihaszna ténfergés az ilyen. Óratorony kongatását hallgatni, támpilléres kőfala­kat kerülgetni. Nehéz is meg­magyarázni — bár sokan pró­bálták —, hogyan hat a sze­mélyiségre az a szépség, illet­ve annak bármely megjelenési formája, amelyet az ember az elmúlt századokban alkotott. Nemrég azért elkaptam egy mondatot. Valaki nyilatkozott a rádióban, bár meg nem mondanám, ki volt, s milyen műsorban. A jelenleg megle­hetősen háttérbe szoruló hu­mán műveltség nélkülözhetet­len szerepét bizonygatta, amely szerintem is alkotóele­me, elválaszthatatlan része a kultúra egészének. Sőt, ha a házépítés példájára gondolunk, akkor éppen ez az alap, amelyre minden, a személyisé­get meghatározó további osz­lop építhető. Csak a szépség tud hatni az erkölcsre, csak a minden iránt érdeklődő, szé­les körű műveltséggel rendel­kező ember lehet fogékony az újra, amelyet éppoly nehéz megkülönböztetni az újszerű­től, mint a divatosat a mo­derntől. Nem is tartom jónak, hasz­nosnak, hogy időnként túl mereven választjuk szét a hu­mán és a reál műveltséget, holott éppen a köztük lévő harmóniát kellene erősíte­nünk. Akkor is, ha a gazda­sági-társadalmi fellendülésre gondolunk, hiszen ezt csak ilyen töltésű személyiség se­gítheti, mert minden cél el­éréséhez egyaránt szükség van a lelkesedésre, az érzelemre, a szaktudásra és az értelemre is. Irodalom, zene, természettu­dományok, közgazdasági isme­retek — próbálom összeállíta­ni a sorrendet magamban, de nagyon nehéz meghatározni, milyen energiával és milyen arányban építgessük személyi­ségünket, s ami még fonto­sabb: a gyermekeinkét. M iért? Azon egyszerű, jól felfogott érdekünk miatt, hogy örülhessünk az élet­nek, ember módjára tudjunk alkalmazkodni a természet és a társadalom objektív törvé­nyeihez. Kovács T. István nárnak készül a monorí József Attila Gimnázium elvégzése után, az ELTE-n magyar—nép­művelés szakon szeretné foly­tatni tanulmányait. Mint mondta, olyan pedagógus sze­retne lenni, aki a tananyagon túl is tud adni valamit tanít­ványainak, mint ahogy neki is így adtak tanárai. Azt mond­ja, hisz a tanításban ... Re­ménykedjünk, hogy hite csor­bítatlan marad. Zsuzsa meg­lehetősen izgulós természetű, de óriási akaraterővel legyőz­te a lámpalázat, s okos értel­mezésben adta elő az Árva fiú című alkotást. Produkcióját a zsűri különdíjjal honorálta. S ezzel már el is értünk az eredmények ismertetéséhez. Bánffy György zsűrielnök úgy értékelte az öthónapos felkészülést, hogy annak bő­séggel megmutatkoztak ered­ményei. Mint mondta, nem is igen találó a verseny elneve­zés, szerencsésebb lenne az örömünnep szó, annál is in­kább, mert egy értékeit folya­matosan veszítő földgolyón élünk, ahol csattognak a gyö­kérirtó fejszék, de például Nagykőrösön, az ország egyet­len balladamondó-találkozó- ján éppen a gyökerekbe ka­paszkodunk, azokat tárjuk fel. Arany nagyszerű verseibe, tö­kéletes magyarságába, erköl- csisége világos, érthető, átél­hető világába. Éppen ezért lenne bölcs dolog, ha ezentúl két-, s nem háromesztendőn­ként rendeznénk meg a talál­kozót. Az első kategóriában a győztes Lázár Csaba (buda­pesti Budai Nagy Antal Gim­názium), a második Molnár Péter (debreceni Ady Endre Gimnázium) lett, ők a Ki mit tud? döntőjének is résztvevői. A harmadik helyre a székes- fehérvári Vasvári Pál Gimná­zium és Óvónőképző Szakkö­zépiskola harmadikos óvónő­jelöltje, Eke Ildikó került. A szakmunkástanulók kate­góriájában a herendi Bácsi Gabriella végzett az élen, ő is felléphet majd a Ki mit tud?- ban. Második lett a csurgói Recsek Renáta, harmadik pe­dig a budapesti Varga Anna. A két első helyezettet felké­szítő tanár — Hudák Sándor, illetve Lázár Péter — mellett a zsűri tíz versenyző teljesít­ményét ismerte el különdíjjal. Ballal Ottó Meglepő gyorsasággal dol­gozott a kiadó és a nyomda is: megjelent a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó teljes anyaga könyvben. A szép for­mátumú kötet címoldaláról Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov színes fotói néznek az olvasóra. Már ez is jelkép: a világ két legnagyobb ha­talmának vezető személyisége egy asztalnál ül. Gorbacsov magyaráz valamit Reagan el­nöknek, aki bal kezét szájá­hoz emelve, meglehetősen gondba merülve hallgatja a szovjet pártfőtitkár szavait. Kölcsönös figyelem, a szán­dék egymás megértésére, a békét példázza. Megtörtént az, amit a világ várt: létrejött a nagy csúcs és megegyezett a két nagyhatalom egy nagyon fontos kérdésben, a közepes és rövidebb hatótávolságú ra­kéták felszámolásában. A kötetet a Kossuth Kiadó gondozta, a szöveget Pálos Tamás írta, egyben az anya­gokat is összeállította és szerkesztette, míg a könyvben szereplő dokumentumokat és fotókat az MTI bocsátotta a kiadó rendelkezésére. A IV. fejezet dokumentumait pedig az eredeti szöveggel Szentesi György vetette össze. A szerző a bevezető rész­ben mérleget vont a nagy ese­ményről, arról, hogy miként született meg végül is a csúcs- találkozó: Genf, Reykjavik, Washington a mindössze két esztendő alatt bejárt út kima­gasló állomásai. Ez idő alatt Tavaszi kínálattal Színkörprogram Három évvel ezelőtt alakult meg Vácott a művelődési központ égisze alatt működő Madách Színkör. Azóta me- gyeszerte nagy sikerrel ját­szanak színdarabokat. Reper­toárjukban két mű szerepe] az idén is: Burns—Villon Vidám koldusok és Shakes­peare A vihar című színmű­ve. A társulat március 12-én 19 órakor Aszódon mutatja be a Vidám koldusok című zenés darabját. Március 30-án a Zsámbéki Tanítóképzőben mu­tatják be ugyanezt a darabot. Április 15-én Kisújszálláson ad műsort a színkör. Április 25-én Vácott, 15.30 órakor A vihar kerül színre és részle­teket láthat a közönség Vö­rösmarty Csongor és Tünde című művéből is. A tervek szerint az idén is megrende­zik a Zebegényi nyár című programot, ahol az együttes fellép. Szó van arról is, hogy színjátszótábor nyílik ugyan­csak Zebegényben július 15. és 29. között. N. P. J. Károlyi Mihály Kollégium Névadó Szegeden Szombaton Károlyi Mihály- ról nevezték el a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetem Kossuth Lajos sugárúti kollé­giumát. Az épületet nemrég vették birtokukba a szegedi felsőoktatási intézmények hall­gatói, többségükben a tudo­mányegyetemen és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanuló fiatalok. Korszerűtlen, aládúcolt termekkel rendelke­ző kollégiumokból költözhet­tek ide. A Dél-magyarországi Építő Vállalat kihasználatlan munkásszállójának megvásár­lásával nyílt arra lehetőség, hogy 550 hallgató a korábbinál összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerüljön. Az épületben több tanulószobát, számítógéptermet rendeztek be, folyamatban van nyelvi la­boratórium kialakítása is. A névadó ünnepségen Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra méltatta Károlyi Mihály életútját. A névfelvétel alkalmából a kollégium főfolyosóján fény­képkiállításon mutatták be Károlyi Mihály nagyívű élet­útját. A tárlókban elhelyezték az általa írt és a róla szóló kö­teteket is. a két nagyhatalom közelebb jutott a nukleáris leszerelés céljaihoz, mint korábban év­tizedeken át. Megmutatja, hogy a két politikus milyen utat járt be, amíg eljutott a megi egyezésig. Érdekes ez az út, hi­szen ismert, hogy Reagan mi­lyen csökönyös ellenfélnek bi­zonyult korábban, elnökké történt megválasztása után mennyire ellenségesen visel­tetett a Szovjetunió iránt. A tények, a világ közvéleményé­nek a nyomása, a szovjet tár­gyalási szándék őszintesége végül is meggyőzte, hogy tár­gyalóasztalhoz kell ülnie, hi­szen az atomfegyverektől va­ló megszabadulás az amerikai népnek is érdeke. Kétségte­len, hogy a fő érdem a csúcs- találkozó létrejöttében Gor- bacsové és a szovjet diplomá­ciáé: messzemenő kompro­misszumkészségei közelítette meg az újabb és újabb nyu­gati elképzeléseket. Ahogyan Gorbacsov mondotta: „Mind­két fél éppen annyi enged­ményt tett, amennyi szüksé­ges volt ahhoz, hogy érde­keink egyensúlyba kerüljenek az adott konkrét területen.” Ilyen körülmények között vált reálissá a washingtoni csúcs- értekezlet összehívása. Pálos Tamás rámutat, hogy az új gondolkodásmód érvé­nyesült a gyakorlatban. Ez tűnik ki Gorbacsov washing­toni tárgyalásainak anyagából is. Ennek lényege az a gorba- csovi gondolkodásmód, amely szerint elsősorban legfonto­Itánpótlás. Most, hogy sem nagyobb önálló vállakózás, sem befejeződött sorozat nem kínálja magát, hogy itt toll­hegyre tűzzük, hadd essen szó a műsorvezetők kicsi csapatá­ról ezen a helyen. Arról az egészen szűkkörű válogatott­ról, amely csak nem akar gya­rapodni. Különösképpen nem úgy, hogy a Szabadság téri szerkesztőségek maguk ered­nének egy-egy jó kiállású, szé­pen szóló és hát valamely tárgykörhöz is konyító személy nyomába. Mindehelyett álta­lában azt a gyakorlatot köve­tik, hogy átszólnak a képes­hangos műsorszóró idősebb testvéréhez, a rádióhoz, hogy ugyan jöjjön már át onnan valaki azt a magazint, eszme­cserét lebonyolítani. És nem is csak egy munkára szerződ­tetnek a Bródy Sándor utcá­ból, hanem többre, rendszere­sen sokra. Itt van például az igen ki­váló műveltségű, rendkívül magabiztos, a szó valamennyi értelmében első osztályúan is­kolázott Győrffy Miklós ese­te. Nos, ő köztudomásúan ki­váló rádiós; mind a Gondolat —jel, mind a 168 óra, mind az éjszakai Bagoly egyszerűen elképzelhetetlen nélküle. S lám, még a képernyőn is úgy alakult a sorsa, hogy vele di- rigáltatják végig a budapesti körzeti programot is, aztán a vasárnap délelőtti matinét is, aztán még ki tudja, mi min­dent. Vállalja, tudja, csinálja. Csak így az a Pálffy István, aki egyébként főhivatásúan az írott sajtóban dolgozik, de aki ugyancsak televíziós fregoli: a Nyelv világa, a Gondolkodó és újabban a vasárnap esti Hét egyaránt irányító gazdaként foglalkoztatja, ö is vállalja, ő is tudja, ő is csinálja. Hanem — s ez itt a kérdés — miért nincsenek, pontosab­ban miért nem lettek magá­nak a televíziónak Győrffy- jei, Pálffyjai? Nyilván azért, mert egyrészt nem kutattak fel ott ilyen tehetségeket, más­részt meg elmaradt a begya- koroltatásuk, a felneveltetésük. Ott voltak kéznél, azaz, hogy telefonvégen a kiváló rádió­sok — alkalmankint tolifor­gatók — s minden haladt a könnyebb ellenállás irányában. sabb a biztonság fenntartása, amely egyre inkább politikai feladat, hiszen napjainkban csak politikai eszközökkel oldható meg, mert az atom­háborúban mindkét fél el­pusztul. A másik felismerés az, hogy a biztonság csak kölcsönös lehet. S végül a harmadik az új szövet külpo­litikai felfogás lényege az, hogy a nemzetközi biztonság átfogó rendszere napjainkban egyszerre követel határozott intézkedést katonai, politikai, gazdasági és humanitárius té­ren. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a washingtoni találkozó a szovjet új gondolkodásmód győzeme. A kötet második részében újra olvashatjuk — most már együtt, hiszen korábban csak a napilapok, rádió- és tévé­állomások számoltak be róla — a csúcstalálkozó hiteles krónikáját, az első naptól az utolsóig, amikor is megtör­tént a washingtoni sajtókon­ferencia, amelyen Gorbacsov válaszolt a sajtó képviselői­nek kérdéseire, míg Reagan elnök a televízióban egyórás beszédében értékelte a talál­kozó világtörténelmi jelentő­ségét. A kötetből kitűnik az is, hogy a világ miként látta a történelmi pillanatokat. Az újságírók ézrei, a rádió- és televíziós riporterek százai közvetítették a találkozót, s a világ ismert politikusai nyi­latkoztak a nagy eseményről. S halad ma is. Mert lám, n'hány ifjúsági műsortól elte­kintve, ahol, valljuk be, nem olyan nagy felelősség az előfi­zetőkhöz beszélni, szinte sehol nem látni új és főleg fiatal arcokat. Talán egyesegyedül az llkei Csaba jegyezte Üj Ref­lektor Magazin próbálkozik egy afféle zártkörű Riporter kerestetik megrendezésével, egyéb helyütt ilyesmit nem­igen tapasztalni. Panaszoljuk pedig ezt azért is, mert köztudomásúan még jobban leszűkült a faggatózó jelentkezések száma, hiszen a pécsi és a szegedi körzetek műsorát újabban kiszakították az országos képfolyambóL Csak egy szűkebb válogatást kapunk majd ezekből, s így a nem fővárosi televíziósok mű­ködését, az ottani ifjak ambi­ciózus és szép eredményekkel jogosító ténykedését nem tud­juk kellőképpen figyelemmel kísérni. Hogy ne maradjon név nélkül ez a bekezdés sem, a pécsi Pánics György rokon­szenves higgadtsága, felké­szültségbeli alapossága, vagy a szegedi Gellérffy László ked­vesen kamaszos közvetlensége nagyon fog hiányozni. Jobb híján csak abban bízhatunk, hogy idő múltával ez a kire­kesztés is hibás döntésnek bi­zonyul, és előbb-utóbb vissza­áll a régi rend. Tehát az a re­gula, hogy nem csupán három megye láthatja azt, amit Pécs vagy Szeged kínál, hanem mind a tizenkilenc, vagyis ez a változatos tévéműsorokkal amúgy sem elárasztott Ma­gyarország. PrCSSCT. Voltaképpen azon tűnődgettünk idáig, hogy ab­ban a bizonyos csapatban ke­vés az igazi egyéniség. Nos, ezt lehet elpanaszolni akkor is, amikor a könnyedebb faj- súlyú zenéről esik szó. Bizony ott is roppant nagyméretű a felhígulás, a tucatemberek jö- vése-menése. Ez a tapasztalata többek között annak a Presser Gábornak is, aki egy Pillanat­kép erejéig a Hilton Szállóból szólt hozzánk a minap. Juhász Elődnek ezúttal rokonszenve­sen szordínós kérdéseire felel­ve, szinte folyvást a minőség kötelességét emlegette. Ha va­laki, akkor ő teljes joggal. A magyar sajtóban is támo­gató, egyetértő alaphang vo­nult végig, s a hazai vélemé­nyeket jól tolmácsolta a Nép- szabadság interjúja Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával, aki a többi között ezt mondta: „Azt hiszem, nemcsak engem, hanem pár­tunkat, az egész magyar né­pet örömmel tölti el, hogy annyi évi kemény küzdelem arán, az újabb és újabb szov­jet kezdeményezések és a partnerek együttműködési készsége nyomán létrejött a történelem első leszerelési megállapodása a két nukleá­ris fegyverfajta, a közepes és rövidebb hatótávolságú raké­ták leszereléséről és megsem­misítéséről.” A találkozó beváltotta as emberiség reményeit. Akadtak azonban ellenzői is. Erről is beszámol a könyv, meg arról is, hogy Nyugat-Európa érde­kei is azt diktálják, hogy az egyezményt minél előbb rati­fikálják, és kezdjenek hozzá a végrehajtáshoz. A könyvben megtalálhatjuk a találkozóval kapcsolatos va­lamennyi dokumentumot. így a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és az Ame­rikai Egyesült Államok kö­zötti közepes és rövidebb ha­tótávolságú rakéták felszámo­lásáról szóló szerződés teljes szövegét. A közös szovjet— amerikai nyilatkozatot. A Var­sói Szerződés Szervezete tag­államai pártvezetőinek talál­kozásáról szóló közleményt, valamint az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének mi­niszteri üléséről kiadott köz­lemény teljes szövegét. A találkozó legfontosabb mozzanatairól készült képeket is megtalálhatjuk a kötetben. Gáli Sándor Akácz László Csúcskrónika Történelmi pillanatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom